2015.06.12-13 Samarkand-Nurak Tádzsikisztán

A kettő napot azért vetem egybe, mert Samarkandtól Termiz-ig nem nagyon történt semmi. Az út nagyon rossz minőségű volt. Nem is értem, hogy megépítenek egy 500 m-es útszakaszt, majd utána 500 m ahol nincs is út. Majd ismét 500m jó út, majd megint semmi. Pont, ahogy elkezdenél felgyorsítani, már vége is az aszfaltnak. Szörnyű volt. Ehhez az érzéshez társult még az, hogy Kb. 10-szer kellett megállnom regisztrációra és ami még nagyon fontos, hogy itt mértem a legmelegebbet. 46.6 C fokot. Azt hittem megőrülök. Meg is álltam egy tónál és úgy ahogy voltam, motoros ruhában nakig merültem a vízbe. Persze előtte kipakoltam a zsebeimet. Az utolsó előtti helyen a rendőr minden papíromat elkérte, még a biztosításomat is. Majd megkérdezte, hogy van-e fényképezőgépem. Mondtam, hogy igen. Mekkora? Mutatom. Mondta meg akarja nézni. Kb 5 kép volt benne, mert a hotelben letöltöttem őket, de, szerencsére a 3-iknál mondta, hogy mehetek. Termiz és határ között,, szerintem a határon, ellopták a régebbi akciókamerámat. Máshol nem hagytam felügyelet nélkül a motort, csak ott. A kamera a tanktáska külső zsebében volt. Ezt már csak Tádzsikisztánban vettem észre. Van még egy kamerám, de annak a töltő csatlakozásánál van valami érintkezési hiba, és menet közben nm tudom tölteni. Úgyhogy, akkor tudom használni. Mindenesetre bosszant a dolog

Az Üzbég határon mindent ellenőriztek. Az összes gyógyszeremet interneten megnézték, a táskáimat kipakoltatták, az útlevél ellenőrzésnél olyan kérdéseket tettek fel, hogy ki a Magyar miniszterelnök, mi Magyarország fővárosa, stb. Nem tudom mit gondoltak, hogy. Magyar útlevéllel, magyar motorral és papírokkal, magyar jogsival. Viagrát és óvszereket szerettek volna találni. Nagyon rá voltak izgulva. Többször meg is kérdezték. Ezek viszont nem voltak nálam, így ilyen tekintetben nyugodt voltam. Viszont kaptak egy kamerát. Zárjatok, mindent. Attól, hogy egyenruhában vannak, még nem garancia semmire.  Az Üzbég oldalon a határátkelés Kb 4 órámba telet. A Tádzsik oldalon, ha nem, kellett volna várnom, elég lett volna 10 perc. Tádzsik oldal szuper egyszerű és könnyű. Itt azonban fizetni kell 10 USD-t, nem tudom mire, viszont nem zsebre megy, mert kaptok róla elismervényt. Kamionosoknak is fizetniük kellett. Szerintem mindenkinek, ez valami eljárási díj lehet.

Ahogy átértem Tádzsikisztánba az út megjavult. Teljesen sima autópálya, viszont rengeteg a rendőr és nem esik nehezükre a büntetés kiszabása. Inkább a lakott részeken láttam sok rendőrt dolgozni és büntettek is. Dusanbe egy nagyváros hangulatát kelti. Tele parkokkal, szökőkutakkal, széles utcákkal. Készítettem egy pár fényképet, majd vetem ki pénzt az automatából, na, ez nem a zsebem, hanem itt valóban használhatóak a bankkártyák és sok helyen fizethettek is vele. Itt már nem kérdés a benzinkérdés. 95-ös oktánszámú benzin 4,8-5,4 TJS között mozog. Láttam 98-as oktánszámút is. A határhoz közel csak 80-as oktánút és esetleg 91-est láttam, ahogy közelebb értek Dusanbéhoz, onnan már sok új kút van shoppal. Üzbegisztánhoz képest, mintha más világ lenne. Persze az autóduda nyomkodásának vírusa a Tádzsikokat is megfertőzte, de nekem szimpatikusabb.

Dusanbéban nincsenek motorosok, illetve állítólag, és miért kérdőjelezném meg, van egy férfi, aki motoros túrákat szervez és motorokat ad bérbe. Leírom az adatait. Én nem beszéltem vele, hanem a Norvég motoros, Eric beszélt vele. Mondta Ericnek, hogy szombaton nem lesz Dusanbéban, csak vasárnap. Én szombaton voltam ott, és amúgy sem terveztem ott aludni, úgyhogy én nem hívtam. Ha bármi baj lenne, itt egy elérhetőség. Állítólag beszél angolul, hát ezt nem tudom.

A srác neve Farik. Tel.: +992 918 61 35 37. Ő mondta, hogy Dusanbéban a szállások 80-100 USD között mozognak. Ez nekem drága. Említette azt is, hogy állítólag van egy hotel 15 USD-ért. Én nem maradtam a városban, úgyhogy nem tudom.

Dusanbét elhagyva Nurek felé vettem az irányt. Az út jó. Nurak 1200 m magasságban a hegyek között fekszik. Nurak csak azért lényeges, mert ahhoz tájoltam a navigációt. Kértétek, hogy írjam le, hogy hol aludtam. Már beesteledett, és mivel vacsorát már ettem Dusanbéban, így ezzel nem kellett foglalkoznom bár különben is sátorban ettem volna, csak akkor korábban állok meg. Nuraket elhagyva, teljesen rám sötétedett és már nagyon kellett volna egy szálláshely. Egyszer baloldalon láttam egy kis használaton kívüli autónyomot menni felfelé a hegyoldalra. Mondom, ezt megnézem. Már fel kellett kapcsolnom a ködlámpákat is, hogy a terepviszonyok nehogy meglepetést okozzanak. Egy ideig mentem motorral, majd gyalogosan derítette fel a terepet. Egész jó helyet találtam. Fantasztikus kilátással, és nem kellett attól tartanom, hogy reggel állatok között ébredek. Az út egy telefonerősítő állomáshoz vezetett, ami egy kis konténer. Ide nem jön a kutya sem és itt nem legeltetnek. Szóval már fejlámpával de felvertem a sátrat és a korábban vett sárgadinnye felét, gyorsan elpusztítottam. Már nagyon szerettem volna enni sárgadinnyét. Egy hatalmas tóra néz a sátor és a tó telis, tele van apró szigetekkel. Nagyon vadregényes. Ez a tó alattam terül el. Csodálatos látvány. A hely GPS koordinátái: É:38.32267, K: 69.26050. 1200m magasságban az idő kellemesen 25-28 fok és közel egymillió csillag ragyog felettem, míg a szél lágyan lengedezve hűsít. Nem tudnék jobbat kívánni. A mai estét ismét csillaghotelben szándékozom tölteni, majd azután a Pamair Lodge lesz a célpont. Időm van bőven, úgyhogy nem sietek. A hegyeket élvezem.

Éppen kijöttem a tóból, mikor vendégem lett / I just came out of the lake when I had a guest

Éppen kijöttem a tóból, mikor vendégem lett / I just came out of the lake when I had a guest

Hegyek a láthatáron / Mountains in the horizon

Hegyek a láthatáron / Mountains in the horizon

Reggeli vendégeim Norak-ban. Nagyon kedves emberek / My morning guests in Norak. Very warm hearted people

Reggeli vendégeim Norak-ban. Nagyon kedves emberek / My morning guests in Norak. Very warm hearted people

Hűsölés a tóban / cooling off in the lake

Hűsölés a tóban / cooling off in the lake

Hűsölés motoros ruhában. Árnyékban 46,6 C volt / Cooling off in biking suite. It was 46.6C degrees in shade

Hűsölés motoros ruhában. Árnyékban 46,6 C volt / Cooling off in biking suite.
It was 46.6C degrees in shade

Reggeli blogírás / writing the blog in the morning

Reggeli blogírás / writing the blog in the morning

Táborhelyem Nurak-ban / My campsite in Nurak

Táborhelyem Nurak-ban / My campsite in Nurak

DSC_3177-1

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

The reason I have the two days together, because not much happened between Samarkand and Termiz. The road is really-really bad. I do not understand. They make 500m good asphalt and the 500m no pavement, then 500m pavement then nothing. As soon as you would speed up, the asphalt ends. It was terrible. The to this feeling ad that I had to stop about 10 times for registration and what is really important I measured the hottest on one area. It was 46,6 C degrees in shade. I stopped at a bus stop to take a break and I measured there. I thought I will go crazy. Then I saw a lake and as I was, in my motorcycle suit, I went in the lake and sit in it for a while. It was a relief. Off course I before I went in the water, I emptied all my pockets. On the last police check the police asked for all my papers, even my insurance. He wanted to find something. He, could not. He even asked if I had a camera. I said, yes. How big. I did not understand why he is interested in my cameras physical size, but I showed him. He wanted to take a look at the photos. I only had about 5 pictures in it, because I downloaded everything in Samarkand. After the third photo, he told me to go. Finally I was on the road. Between Termiz and the border someone stole one of my action cameras. It was in the outside pocket of my tank bag. I only left the motorcycle unattended at the border in the fenced area right by the guard. I was the only one guy there. No cars, no trucks. Nobody, just me and the guards. I had to go in the office for passport control and the bike was unattended. I only found out this in Tajikistan. I still have my other camera, but the issue with that is that it has some connection problem and I cannot charge it while I drive. So I need to charge it up and then I can use it without any issue. It still pisses me off though. So lock everything even at the borders. Just because they have uniform on them does not mean anything.

They have checked everything on the Uzbek side. The checked all my pills on the internet, they made me unpack everything from al my luggage, and they asked me questions like, what is the name of the president in Hungary, what is the name of the capital city of Hungary. I do not know what they were thinking, but I have to tell you it wasn’t a joke. They were damn serious. I had Hungarian passport, Hungarian driver’s license, Hungarian motorbike and its Hungarian papers. They were looking for Viagra and condoms. They asked several times. Sine not of them had on me, I was calm, as calm you can be when you feel like they would like to find something so they can play with you. It took me about 4 hours to leave Uzbekistan.

On the Tajik side it would have been enough 10 minutes, but I had to wait for some truckers. The Tajik side was super easy, simple and friendly. I had to pay 10 USD for whatever; I received a receipt as well, so it wasn’t going into somebody’s pocket. Truckers had the pay as well. It must have been some type of processing fee.

As soon as I crossed the line the roads fantastic, it’s a freeway to Dushanbe, however there are a lot of police man was on duty and they were giving fines. They were mostly within urban areas. Dushanbe is a big city; at least it gives you this impression. It has beautiful parks with a lot of fountains and wide streets.

I took a few photographs and withdrawn some money from the money bank machine. Now the bank machine was not my pocket. Here are really you can use your plastics. I got some cash and had a dinner in a fast food place. You can even pay in a lot of places with you bankcard. Fuel issue I think is not an issue anymore. I95 octane gas costs between 4,8-5,4 TJS. I even saw 98 octane fuels. Fuel quality is god here. Close to the Uzbek border the fuel is still about 80-91 octane, but as you get further from the border there are some new, nice gas stations even with a little shop in them. This is like a different world compared to Uzbekistan. Off course the virus of using horns for everything has infected the drivers here as well.

Here in Dushanbe there is a guy who is organizing motorbike tours. Other than this guy no motorcycles are in Dushanbe. I wasn’t talking to this guy, but the Norwegian biker did. Here are his contact details, just in case: Name: Farik, Tel.: +992 918 61 35 37. He mentioned to Eric, that on Saturday he will be out of town, but Sunday he can be reached. Since I was in Dushanbe on Saturday and I wasn’t planning to spend a night in the city, it wasn’t important to me. He also told Eric that the hotels are 80-100 USD/person/night. Now this would be way too expensive for me. He also said that one hostel should be in town for 15 USD/nigh. I slept enough in hotels in Uzbekistan, so I headed out. I bought some food in a sore, fueled up good 95 octane fuel and hit the road towards Nurak. The road is fantastic, both the scenery and the quality. The Nurak is not really important; I just used it as a middle point to navigate. Nurek is at 1200m elevation. You asked to tell you GPS coordinates where I sleep. It was really dark by the time I found a place. Since I eat dinner in Dushanbe, I wasn’t really concerned. I would have eaten in my tent anyway, but then I would have stopped a little earlier. As I left Nurek it became completely dark. Once I saw some not really used tracks on my left side, so I took that road. I left my bike down and rather walked up a little bit to see how the road is and whether it is possible to sleep there or not. It was a fantastic place, so I went back for my bike. I had to turn on my fog lights as well, so the off-road part going up would not trick me. The road took me to a telephone amplifying station, which is a small container. I knew nobody would come here, unless they need to work on something. Definitely I did not need to be concerned about waking up between a bunch of goats. The view is exceptional. So I quickly pitched my tent, using my head lamp and I eat half of honeydew melon. I was craving for one for a while now. It was juicy and sweet. My tent faces towards a huge lake where tremendous small island sticking out. The GPS Coordinates: N:38.32267, E: 69.26050. The elevation is 1200m, the temperature is fantastic 25-28C degrees. I could not wish for better. My today’s hotel I should call it a star light hotel, since millions of stars are above me. Tomorrow my plan is to camp one more, then Pamir Lodge will be my target. I have plenty of time, so I’m not in a hurry. I love the mountains.

2015.06.08-09. Híva-Buhara Üzbegisztán

Reggel 10-kor útnak eredtem. Hívából kifelé megálltam tankolni. Az ürge nem akarta engedi, hogy tele tegyem. Adott 10 litert és adott volna még 5-öt, de 13-at nem. Mindegy a 10 literrel nem lett tele, de még 5 nem fért volna bele. Megtankoltam és elindultam. Innen kifelé Kb 30 Km-en keresztül voltak falvak és benzinkutak. Majd amikor elértem egy új autópálya részt, onnan megszűnt minden civilizációra utaló jel. Láttam egy tó rendszert az út jobb oldalán és gondoltam, megnézem. Így a sivatagban motoroztam egy kicsit. Kizárólag, már autók által kijárt úton, mert a homok nagyon puha és féltem, hogy a nehéz motorral beragadok. Majd visszatérve az autópályára, haladtam tovább. Az idő igazán kellemes volt. A korábbi 43C-hoz mérten ma kellemes 30 C fok körüli hőmérsékletben mentem.  Az autópályának nagyon örültem, mert jó minőségű volt és jól tudtam haladni. Igen ám, de minden jó egyszer ez is véget ért. Útépítés hosszú-hosszú kilométereken keresztül, majd nagyon szar út következett. Ez a rossz minőségű út végigkísért Buhara-ig. Korábban úgy gondoltam, hogy a benzin kérdés már nem kérdés. Hát az. Ugyanis ezen a napon 480 Km-t tettem meg és ebből az első 30Km-en voltak benzinkutak. Utána semmi. Szó szerint, semmi. Már fogytán volt az üzemanyagom, amikor még mindig reménykedtem. 390 Km-nél találtam egy kutat, de nem volt benzin, így zárva volt. Gázos kutakat láttam többet is, de ott nincs benzin. 440 Km-t kelet megtennem, mire tudtam tankolni. Természetesen a korábban tankolt üzemanyaggal nem tudtam volna megtenni, de a póttankban lévő, még Beyneuban tankolt üzemanyaghoz nem nyúltam, így egyszer meg kellett állnom és átfejtenem. Képzeljétek, hogy 400 Km távon egyszerűen nincs üzemanyag és ennek a távnak a felét nagyon rossz úton teszitek meg 2-3-ban Szóval az utánam jövők készüljenek fel erre. Majd lassan beértem Buharába. Már nagyon vártam, mert rendkívül untam a rossz minőségű utakat. Sajnáltam a motort. Buharában elkezdtem megkeresni a szállást. A visszaigazoláson nincs más csak a foglalási időpont és a szálloda neve. Na Buhara egy nagy város. Szerintem több mint 100.000 lakossal. Több szállodába is bementem és taxisokat is megkérdeztem, de senki nem tudott segíteni. Elindultam hát a központ felé. Ott is kérdezősködtem, míg egyszer csak valaki elkezdet útbaigazítani. Jobbra-balra-jobbra stb. Csak nem találtam, de tudtam, hogy már nem vagyok messze. Egyszer egy autó állt meg mellettem, amíg valakitől megint útbaigazítást kértem és mutatta, hogy kövessem. Azt hittem, hogy hallotta, hogy kérdezősködök és odavezet. Elkezdtem követni. Már elég jól elmentünk attól a helytő ahonnan elkezdtem követni és kezdett gyanússá válni a dolog. Egy piros lámpánál odagurultam melléé és megkérdeztem, hogy merre van a hotelem. Mutatott visszafelé. Ekkor már tudtam, hogy félreértettem és Ő nem vezet oda. Nagyon bosszús voltam. Megfordultam és amint ismét elértem azt az utcát, ahol szerintem már közel voltam, egyszer csak a jobb oldalon meglátom a hotel tábláját. Hát, ha ez nem isteni gondviselés, akkor semmi. Nagyon megörültem. A hotelhez járdán, majd lépcsőn fel, majd le, vezetett az út, de végre odaértem. A motort egy zárt udvarban lehetett elhelyezni, teljesen biztonságban. A srác megmutatta a szobámat. Az egész épületet ő újította fel, vigyázva, hogy megtartsa az épület régi jellegét. Nagyon Pazar. A szobám, az udvar, a kiszolgálás szóval minden. Gyorsan lezuhanyoztam és kimentem a városba körülnézni. Egyszer csak trombita és dob hangokat hallok, mondom, megnézem. Azt gondoltam, hogy valamiféle kisebb ünnepség lehet és kíváncsi voltam. Videózgatok, majd egy épület előtt egy férfi mutatta, hogy menjek be. Hát kiderült, hogy egy Üzbég tradicionális esküvőbe csöppentem. Nagyon barátságosak voltak és még ajándékot is kaptam. Ilyen élményben nem nagyon volt még részem. Végig tudtam nézni ahogy a férfiak külön szobában, és a nők egy másik szobában ünnepelnek. Majd jött a fénypont. Az ifjú férj és a menyasszony kisebb szertartást követően beléphettek a női szobába, ahol egy sarok el volt függönyözve. A menyasszony arca el volt fátyolozva. Ott egy újabb szertartást követően, a férj és a feleség kölcsönösen megetették egymást, megitatták egymást, de ez megfelelő szertartások mellett, és a férj a feleség fülébe akasztotta az ajándék fülbevalókat. Szerintem sem a feleség, sem pedig a férj nem lehettek több mint 18 évesek, talán még fiatalabbak is voltak. Ezt követően került sor az ünneplésre. Érdekesség képen mondom hogy nem láttam alkoholt. Nem mondom, hogy nem volt, de mindenki abszolút józanul ünnepelt. Felejthetetlen élmény volt. Ez nem turistáknak megrendezett látványosság volt, hanem a valós élet. Miután kaptam ajándékot is (nem kell nagydologra gondolni, tojás, és édesség) és alig akartak engedni, úgy gondoltam, nekem is illene adni valamit. Hát semmi sem volt nálam, úgyhogy a vacsorára szánt pénzemet tudtam odaadni (kb. 6 USD). Ez volt az összes vagyonom ott este. Így a mai vacsorának lőttek. Nagyon büszkék voltak, hogy fotóztam őket. A fényképezőgépem objektívébe por ment. Nem nagyon akar fókuszálni, úgyhogy manuálisan állítom a fókuszt, így egy kicsit lassabban megy a dolog. Nagyon élveztem.

A következő napot Buhara nevezetességeinek felkutatásával töltöttem. Nem nehéz, mert a szállásom mindjárt mellettük található, így csak gyalogosan sétálgatva fedezem fel a várost.

Buhara a Selyem út második megállója, amely több mint 2000 éves város, amely érintetlenül maradt és a hűbben adja vissza a középkori városok hangulatát Közép Ázsiában. Megnéztem a muzulmán építészet remekművét a10 századbeli híres Ismael Samani kriptáját, és több 17-ik századi madraszt is. Ebédeltem Üzbég étteremben, majd estefelé visszatértem a szállodába, blogot írni és adatokat letölteni. Igazából már egy kicsit fáradtnak érzem magam. A sok utazás, terep, rossz út, kevés alvás (ugyanis minden nap min. 3 óra az adatok letöltése, blog stb. Így minden nap éjfél mire ágyba kerülök és reggel valahogy 5-6 között mindig felébredek.. Szóval a kialvatlanság is hozzájátszik a fáradtságomhoz és persze nem eszek rendesen. Valami kis reggelit kapok, vagy eszek, ebédre, ha van időm, akkor megállok, de ha nagyon rossza az út és nem haladok, akkor csak a dobozból eszek egy-két müzli szeletet. Hát már csak kettő van, úgyhogy majd meglátjuk, hogy lesz tovább. Megvannak a távok, amiket meg kellene tennem egy nap, és ha az út nagyon rossz, akkor akár 400 Km megtétele is lehet, hogy 8 óra motorozással jár, plusz, tankolás, stb és simán benne vagyok a napi 10 órás utazásba. És a következő nap ugyanaz. Néha már várom, hogy átérjek Tádzsikisztánba, hátha ott jobbak az utak. Szomszéd fűje hátha zöldebb.

Itt Buharában nappal nagyon kellemes az idő, de este lehűl, úgyhogy egy pólóban egy kicsit hűvös is van. Nagyon kellemes lágy szelő lengedez. Mindenhol árusok próbálják értékesíteni a portékáikat, rengeteg étterem és szálloda. Buhara úgy látom igazán felkészült a turisták fogadására.

Fogytán a pénzem, úgyhogy nagyon számolgatok, hogy mennyi pénzt váltsak még be, hogy aztán a végén ne maradjon a nyakamon.

Holnap a Selyemút harmadik megállóját veszem célba, a Selyemút legnagyobb és talán legismertebb városát, Szamarkandot.

DSC_2910-1

A hotel belső udvara / the inside yard of the hotel

DSC_2823-1

Hotel Mekhtar Ambar

DSC_2826-1

Délutáni pihenő. igazából ez a kép délelőtt is készülhetett volna. Nem lett volna különbség / Afternoon rest. Actually this photo could have bee taken in the morning as well. You would not see too much difference.

Délutáni pihenő. igazából ez a kép délelőtt is készülhetett volna. Nem lett volna különbség / Afternoon rest. Actually this photo could have bee taken in the morning as well. You would not see too much difference.

DSC_2834-1DSC_2835-1DSC_2847-1DSC_2850-1DSC_2855-1DSC_2856-1

Ideiglemesem átvettem a fotós szerepét. A pár nem bánta, bár vagy fáradtak, vagy nem túl boldogok. / Temporarily I became a photographer. The couple does not seem too happy, or maybe they are just tired?

Ideiglemesem átvettem a fotós szerepét. A pár nem bánta, bár vagy fáradtak, vagy nem túl boldogok. / Temporarily I became a photographer. The couple does not seem too happy, or maybe they are just tired?

DSC_2867-1DSC_2869-1

Ismail Samani, a Samani dinasztia alapítójának mauzóleuma. X. század / Tomb of Ismail Samami, the founder of the Samani dinasty. Built in the X. century

Ismail Samani, a Samani dinasztia alapítójának mauzóleuma. X. század / Tomb of Ismail Samami, the founder of the Samani dinasty. Built in the X. century

DSC_2881-1DSC_2889-1DSC_2896-1DSC_2897-1DSC_2902-1

About 10 AM I had left Hiva. As I was going out from the city, I stopped to fuel up. The guy did not want to let me fill up the tank. He gave me 10l of fuel. He would have given me more, but the additional 5l would have been too much. He would not give 13l for example. Anyway aftre the 10l fuel I could have still put about 2-3 l more. I fueled up and headed out. For about the first 30 Kms there were several villages where fuel could have been purchased. Then I reached a newly build freeway and from here no sign of civilization could be noticed. I saw a lake on the right hand side and I said lets go and see. So I was riding in the desert, but only a hard compacted car tracks, because the sand was very soft and my bike is heavy. Then I got back to the freeway. The weather was really nice. The temperature was about 30C and it felt great compared to the earlier experienced 43C. But as every good thing must end at some point, the freeway ended as well. Road constructions for a lot of Kms and after then, I was always waiting for a better road, but it just never came. Really bad road all the way to Buhara.

Earlier I thought the fuel issue is not an issue anymore. Well I was wrong. On this day I was riging about 480 Km and out of this the first 30 Km had gas stations, where the villages were. After then, nothing. Absolutely, nothing. My fuel was getting low, when I still was hoping that just a little more and there will be a gas station with all the goodies. Well, no. At the 390 Km mark was a gas station, but out of fuel. A saw gas stations selling only Propane, but no gas. So all together I had to ride 440 Km, by the time I could buy some fuel. Off course I could not have done this distance with the amount of fuel I fueled earlier, but I had 10 l of fuel still purchased in Beyneu. So I had to stop and fuel up from my additional tank.

Imagine this, you drive 400 Km without any fuel station or anything and the road is really bad you only use your 2-3rd gear for long time. So whoever is coming after me, be prepared. I was really waiting for the better roads, but just did not come. I felt sorry for my bike.

As I arrived to Buhara, I started looking for my hotel. On the receipt, that I receive by mail when I was on the road, not address is indicated. Only the name of the hotel and dates of reservation. Buhara is not small. I think more than 100.000 people are living in it. So I went into other hotels and I asked taxi drivers as well. Nobody knew about this hotel. Then I started heading towards the old part of town and I kept on asking directions. Finally somebody new about this hotel. OK I was trying to follow the instructions, left-right-left etc. I still could not find it but I knew I’m not far. Once when I was asking directions again, a car stopped beside me and showed me to follow. I thought he heard when I was asking for directions and he wants to help. OK, I followed him a few miles when I said something is just not right. So at a red light I stopped beside him and I asked about the hotel. He points back and says that it is fairly far by now. Oh I was so pissed. I turned around and finally I found the right street again, on which I actually was before. As I turn on the street, immediately on the right hand side, I saw the sign of my hotel. If this is not the help of god, then nothing. I was happy. The bike was parked in a closed yard of the house. It is perfectly safe. The guy showed me my room. The whole building was renewed by him. It is a 19 century building. I love the style and feeling f this building. The service is fantastic. I quickly took a shower and headed out to the city to look around. Once I heard some trumpets and some drums. OK, lets take a look what this is. I knew it is some type of a private celebration and I went closer. When the group entered into a house, I was going t turn around, but a man shows me to follow them. So I entered. The noisy crowd with trumpets and drums went into one room. So I followed. We had to take our shoes off and people were sitting on the floor and food in the middle. I still did not know what is going on, but I assumed it is some type of a wedding party. I took some video footages and I wanted to leave. Then they did not let me go, they escorted me into the ladies room. I took some photographs and video and once the new husband and wife arrives to the ladies room. Before they could enter the ladies room, they had to perform some type of ceremony outside and then later inside as well. In this ladies room a corner was covered with curtains. The couple had to open the curtain and seat there. The young wife had a tissue over her face and they had to feed each other and drink with the proper ceremony. I did not see any alcohol. I’m not saying there was not, but everyone was sober. So after then the wife received her gift, which in this case were earrings. I think neither the wife, nor the husband was more than 18 years ole, maybe younger. After this they started to dance and celebrate. They did not want to let me go, but I was really hungry and I wanted to eat. You have to know that I was short of local cash and I could not exchange in the evening. So I too, whatever I had, it was about 6 USD. Since I was on this party and they gave me gift as well, I felt that I have to give them something. So I gave them all the money I had on me. So this was the end of my dinner story..Dinner is over. You cannot use credit cards in street restaurants.

They were happy that I was taking photographs of them. It was an unforgettable evening. I will always remember this one. This was not made for tourists, but it was the real life.

The next day I spent with locating all the interesting sites in the city. t wasn’t hard because my hotel was in the heart of the medieval town.

Buhara which is situated on the Silk Route is more than 2000 years old. It is the most complete example of a medieval cit in Central Asia, with an urban fabric that has remained largely intact. Monuments of particular interest include the famous tomb if Ismail Samani, a masterpiece of he 10th century Muslim architecture and a large number of 17th century madras.

I had lunch in a real Uzbeg restaurant (off course for tourists) and I headed back to the hotel to write some blog and download the files. I’m actually a little bit tired. The long travels, the bad roads, not enough sleep (this blog thing, and downloading files, take at least 3 hours of each day). So when I get to bed it is about midnight every day and the next morning I wake up at around 5-6 O clock. So maybe the not enough sleep and not eating properly also help being tired. I eat some small breakfast that I receive in the hotels and if I have time I stop for lunch, but if the road is really bad, like yesterday, I, then I only eat two energy bars. I have two more left and no more.

I have my schedule for every day that I need to make and if the road is really bad, then even 400 Km could take 8 hours riding plus fueling etc. So it could take easily 10 hours traveling a day. And the same sh’t next day. Sometimes I’m waiting to get over to Tajikistan, maybe the roads are better there. The grass is always greener next door.

Here in Buhara the weather is really nice and it cools off the night. I was even feeling cold in just a t-shirt. Daytime very comfortable warm wind blowing. Everywhere venders are trying to sell their products and tremendous hotels are available. Buhara is ready for tourism.

My money is on the lower side, so I’m always calculating how much money should I exchange, because nobody will exchange this SUM back to me to another currency and I will not need them in Hungary either.

Tomorrow my destination is the third stop of the Silk Route. Maybe even this is the most known city of the Silk Route, Samarkand.

2015.06.07 Nukus-Híva

Reggel a reggeli közben beszélgettem egy újságíró sráccal. Elmondta, hogy ezen a részen az emberek nomád életmódot folytattak és az állam adott nekik földet, hogy telepedjenek le. Így alakult ki Nukus. Nukusnak ezért nincs történelme sem. Nukus nem más, mint csak egy város a sivatagban.

Egy kicsit a Selyemútról:

A Selyem utat senki sem tervezte, senki sem avatta fel, és soha egyetlen hatalom sem felügyelte kizárólagosan A modern kort megelőző idők leghosszabb kereskedelmi hálózata, több ősi kereskedelmi út összeolvadásából jött létre. Jól csengő nevét Ferdinánd fon Righthofen, német földrajzkutatótól kapta 1877-ben a Kína című művében említette ezt a kifejezést. Az embereknek annyira megtetszett a mitikus kifejezés, hogy mára már mindenki csak így ismeri.

A nagy középkori lovas-birodalmak pusztáin, sivatagjain és városain áthaladó karavánutak mélyen bevésték titkaikat Bukhara, Szamarkand és Híva misztikus világába. Timur Lenk és Dzsingisz Kán az Ezeregyéjszaka meséit hagyta hátra a gyönyörű épületek és a máig élő hagyományok megtapintható valóságában. A képzeletet felülmúló kék szín a kupolákon, a terítők, ruhák, díszítőelemek és szőnyegek színorgiája tükrözi e nép belső világát.

Vámbéry Ármin dervisnek öltözött és állruhában járta be ezt az ázsiai területet. A nyugati vándorokat gyarmatosító előfutároknak hitték és a kánságban teljesen elzárkóztak előlük. Mivel Vámbéri tökéletesen beszélt törökül és teljes mértékben elsajátította az iszlám vallás legapróbb részleteit is, el tudta hitetni, hogy rongyos török dervis, aki zarándokúton jár.

Na, ennyi elég a történelemből. Térjünk vissza a mába.

Nukusban megtankoltam. Ott már volt 91-es oktánszámú benzin is. Onnan kifelé a falvakat elérve, minden faluban legalább 3 benzinkút van. 95-ös oktán is kapható. Legalább is ez van a kútra írva. Az Open Street Map navigációra hagyatkozva, történnek meglepetések. Van ugyan egy Freytag&Berndt térképem, ami a pontosságot illeti, nem rossz, de számomra egy probléma van vele. Nem tudom A4 méretűre hajtogatni. Sokat, sokszor próbálkoztam vele. Ezért nem tudom hajtogatva beletenni a tanktáskába hogy lássam, így mindig össze van hajtva, és ha kell kihajtom. Próbáljátok ezt meg 40 Km-es szélben a motoron. Hát így van is térképem, meg nincs is. Ezerszer meggondolom, hogy mikor vegyem ki és kezdjem el kihajtogatni. Nem egyszerű. Freytag fiúk, gondoljatok a motorosokra is. A legtöbb tanktáskának A4 méretű a térkép tartója.

Mivel a navigáció nem mindig pontos, így nem hagyatkozom rá teljes mértékben. Szóval ahogy jövök egy úton, a navi azt mutatja, hogy menjek egyenesen. Arra az út nagyon rossz és mindenki jobbra fordult. Mondom, biztos tudnak egy jobb utat. Így hát követtem őket. Az autók lassan elfogytak és maradtam egyedül. Egy falu végén elfogyott az út is. Na mondom mi van? Lementem a térképről? Beértem a sivatagba. Ez homoksivatag. Vannak utak, jobbra-balra, gondolom, lehetnek ott kisebb házikók és azért megy arra út. Megálltam, mert tanácstalan voltam. Navi nem jelöli az utakat. Szerencsémre jött egy autó és megkérdeztem, hogy merre kell menni. Mondta erre is el lehet menni, de a másik irányba is, visszafelé is. Hát ha kaland, akkor legyen kaland. Mondom, akkor megyek erre. Ő ment előttem és így kivezetett a betonútra. Lehet, hogy még most is ott bolyonganék valahol. Útjelző táblák nem jelzik Híva-t, vagy csak ha már nagyon közel vagy. A navi folyamatosan 70Km távolságot mutatott. Azt tudni kell, hogy Nukus-Híva távolsága 2 óra autóval. Én már 4 órája motorozok, és még mindig 70 Km a távolság. A francos navi megkerültette velem Híva-t és a déli oldalról jöttem be. Szóval leírtam egy nagy félkört. Az út katasztrofálisan rossz. Sajnálom a motort. Az első felni kapott egy ütést, látszik is a nyoma, de szerencsére nem vészes. Végre beértem Híva-ba és kérdezősködöm, hogy merre van a Hotel Meros. Nagyjából mutatják az irányt. Találtam egy új hotelt, ott is megkérdeztem. Nem tudták. Mindegy valaki mondta, hogy itt jobbra, balra, jobbra és kövessem a nagy falat. Ezt úgy képzeljétek el, mintha egy labirintusban próbálnál evickélni. Ezek, gyalogjárdák. Szégyelltem magam, hogy itt motorozok a történelmi Falak Között. Turisták sétálgatnak én meg hessegetem őket a motorral. Már kezdett nem tetszeni a dolog, megint megkérdezek valakit, mutatja, hogy ott felmegyek, majd balra és jobb oldalon ott lesz. OK, mondom, de ott lépcső van felfelé, én pedig motorral vagyok. Mondja OK, és? Találtam egy olyan részt, ahol egy keskeny részen babakocsi feltoló rész volt kialakítva. Ez elég keskeny volt és nem láttam tisztán, hogy mi van felül, úgyhogy gyalogosan derítettem fel a terepet. Na, fenn egy járda szerűség volt, majd a járda mellett egy 30 cm-rel mélyebb utcácska. Azt nem lehetett megtenni, hogy ahogy felérsz bő gáz és leugratsz, nem volt olyan széles az utcácska. Szóval nincs más hátra, előre. A babakocsi feljárón felértem, de úgy, hogy a vége felé már kanyarodtam, hogy a doboz nehogy elérje a falat. OK, ezzel megvagyok. Visszatolattam a motorral, hogy hegyes szögben tudjak leugratni az utcácskára, de legyen sebességem, nehogy a padka elérje a motor alját. Sikerült. Na, ezt az akadályt is leküzdöttem. Innen már hamar megtaláltam a hotelt. Nagyon rendben van. Régi vályog épület, klímás szoba, wi-fi, jó fürdő. Tetejében benn van a látnivaló kellős közepén. Ahogy kilépek a kapun, máris az 1001 éjszaka meséiben találom magam. Nem is kell ennél több.

Egy dolgot nem is mondtam. A hőmérséklet. Tudom, nem vagyok meteorológus, de ezt el kell mondanom. Ma egész nap 43 C fokban motoroztam. Iszonyatosan meleg volt. Holnapra is ez várható, de Szamarkandban már elviselhetőbb lesz, legalább is a helyiek szerint. Majd Termez állítólag még melegebb, mint Híva. Termez állítólag az ország legmelegebb pontja. Hát meglátjuk.

 DSC_2649-1DSC_2653-1DSC_2659-1DSC_2661-1DSC_2666-1DSC_2672-1DSC_2673-1DSC_2680-1DSC_2683-1DSC_2687-1DSC_2690-1DSC_2691-1DSC_2697-1DSC_2698-1DSC_2708-1DSC_2643-1DSC_2707DSC_2715-1

During breakfast I was talking to a journalist guy. he told me that the people in this area were living a nomadic life style and the government gave them land to settle down. This is how Nukus was formed. Nukus does not have any real history as Uzebegistan other parts have. It is just a city in the desert.

OK, let’s talk a little about the Silk Road:

The Silk Road wasn’t designed by anybody, it didn’t have formal opening and none of any government had sole control over it at any time. Before the modern time, this became the longest commercial route network, from melting of smaller routes together. It was named by Ferdinand fon Righthofen, a German geographer. He mentioned this route in his book called China published in 1877. The people liked this name so much, that today everybody knows this road just by this name.

The caravan routes going through the deserts, steppes and cities of the big medieval empires have carved their secrets deep into the mysterious world of Híva, Bukhara and Samarkand. Timur Lenk and Genghis Khan left their hidden secrets within the walls of the beautiful buildings and their traditional culture can be felt touched today. The fantastic blue colors of the domes of the buildings, the colors of clothes of the people and other decoration elements are reflecting the inside world of these people. Vámbéri Ármin was dressed as a dervish and walked around this area. The locals completely lived out of the western migrants, because they thought that these people were the precursors of colonizers.

However due to Vámbéri was excellently speaking the Turkish language and he learned even the smallest portions of the Islam religion, he could make people believe that he is a Turkish Dervis pilgrim.

OK, that’s enough of the history. Let’s get back to the modern world.

So I fueled up in Nukus. I even got 91 octane fuel. Coming out of Nukus as soon as I reached the villages, I found at least 3 gas stations in every village. Even you can buy 95 octane fuel. At least this is written on the pump.

I’m relying on the open street map navigation. I purchased a Freytag&Berndt paper map, which is actually pretty good, but I have one problem with it. It can’t be folded to A4 size, therefore I can’t put it into my tankbag, so I could always see it. I tried it several times, it just did not work. Si Freytag guys, please think about motorbikers as well. Most tank bags have A4 size map holder section. So I have to keep the map folded in the tank bag. So if I need to see where I’m, I need to take it out, unfold it while I’m sitting on the bike and the wind is gusting with 40 Km/h. It is not an easy task to do. Therefore you think it over twice before you take that map out.

I use in these countries the Open Street Map navigation because Garmin does not have maps for this area. Unfortunately I can’t rely on the OSM navigation. I cannot explain, but sometimes it is like changing the distance to the destination. Once it is 100 Km, then it suddenly becomes 200 Km, or 60 Km. I do not know why. If I restart it, its fine for a while. So, I don’t trust it 100%. Once my navigation showed ne to go straight, but the road was really bad that way and every car was turning right. So I said I will follow the cars. The cars slowly disappeared and I was left alone. At the end of one village the road stopped. No pavement anymore. I asked myself what happened. Did I go off the map? I arrived into the desert. The sandy desert. There were road to the right and to the left. I thought there maybe houses and these roads go to the houses. I stopped because I did not know where I was, or where to go. A car stopped and I asked the driver where is Híva. He says it is possible to go this was, or go back and go the other way as well. Well since I’m here let’s get into the adventure. So he passed me and led me out of the desert. If he wasn’t there maybe I would be still looking for my way out.

Road signs do not show Híva, just if you get really close to the city. My navigation continuously showed me the distance to Híva as 70 Km. This damn navigation made me go around Híva and enter it from the south. Normally the distance between Nukus and Híva would be 2 hours by car. I was going in half circle. The roads are really bad. I feel sorry for my bike. I ht a big hole and my front rim got a small dent. Nothing serious, but it is damaged a bit. Finally I got into Híva. I tried to ask where the Hotel Meros is. They showed me roughly which way to go. I saw a brand new hotel, so I thought I will ask there as well. They did not know. So somebody told me to go right here, then left there then right again and follow the big wall. Imagine this if you were trying to find your way out from a labyrinth. However these are not roads, just walk ways. Tourists are walking and I’m trying to get around them by motorbike. No vehicle was in this area. I didn’t like the whole thing and I was as ashamed. I ask somebody again. He shows me to go straight up somewhere, then right and I will find the hotel on the right had side. I said OK, but there are stairs going up and I’m with a motorbike. He says OK, and? So I found an area where baby carriage could be pushed up and down. It was on the side of the stairs. However my boxes were wide and I could not see what is up on the top. So I surveyed the route and made my plan. Up on the top there was another narrow sidewalk and on the other side it was like a car driveway and about 30cm deep jump down. I could not do that to go up on the baby carriage way and jump down to the little driveway, because that driveway wasn’t wide enough for me to stop. So had no choice but to take a chance to get up on the top and turn. So I speed up so by the time I was close to the top I was turning, therefore the bike was leaning to the right and this was I had enough space so my box did not touched the wall. On the top I could stop and backed my bike enough to speed up and in a sharp angle I could jump down without the curb hitting my engine. So job well done. From here I found the hotel. The hotel is OK. I like the old building, its made of mud, just as the other buildings here. It has wi-fi, air-conditioned room (private room) and good shower. In addition to this, it is in the heart of the city. Walking distance to everywhere. As soon as I step out of the building I’m in of the 1001 night tales. Who can ask for anything more?

I did not tell you one thin. The temperature. I know I’m not a whether men, but I need to tell you this. All day long I was riding my bike in 43C. It was hot. I mean really hot. Tomorrow should be the same, but according to locals Samarkand should be better. Then Termez should be even worse than this one. Termez is the hottest city in Uzbegistan. We will see.