2015.05.19. A hegyekből Vardzia-ba / From the mountains to Vardzia 120 Km

Reggel 7:00 körül ébredtem, majd reggeli után összepakoltam. Jól tettem, hogy nem időztem, mert a pakolás vége felé már körbevettek a tehenek. Ugyanis azok reggel vándorolnak kifelé, este pedig mennek haza. Szóval tehén jobbról, tehén balról és próbáltam megóvni a sátrat, hogy ne lépjenek rá, de még inkább attól, hogy nehogy rá ürítsenek. Próbálkozásom sikeres volt, odébbálltak. Összepakoltam is indulás. Az út még mindig felfelé vezetett. Még nem értem el a hegy tetejét, így még egy kicsit kapaszkodnom kell. Illetve hát ez a motor feladata, az enyém pedig megpróbálni nyeregben maradni. A táj egyszerűen lélegzetelállító. Eleinte csak foltokban láttam a havat és ahogy egyre feljebb és feljebb kerültem egyszer csak. 3-4m magas hó falak között találtam magam. Majd onnan ereszkedés lefelé. Pár vízátfolyás keresztezés, de egyik sem volt vészes. Lehet, hogy az Orosz motorosoknak nehezebb dolguk volt, mivel 1200 GS-ekkel voltak. Csodálatos vízeséseket láttam, illetve mellettük haladtam el. Kora délután értem be Vardziába. Úgy gondoltam mindjárt essünk is túl a dolgon és másszuk meg a hegyet motorosruhában és nézzük meg a barlangokat.

Vardzia nevének kialakulásáról egy legenda terjeng. Tamar az unokahúgát kereste, aki eltévedt a barlangrendszerben. Giorgi-t. Merre vagy, merre vagy kiáltozta. A lány válaszolt, erre, erre, ami Grúzul úgy hangzik, hogy Ac var dzia. Hát, hogy innen kaphatta-e a nevét a település azt nem tudom, mindenesetre érdekes látvány. Ezek a barlangok az 1200-as évek elején épültek és a zarándok szerzetesek ide vonultak vissza. Ugyanakkor védelmi szerepük is volt a Mongol hordákkal szemben.

A barlangrendszer inkább egyedülálló barlangokból áll, közöttük csak egy részen van átjárási lehetőség egy nagyon szűk alagúton keresztül. Pár órát töltöttem fenn és amikor jöttem lefelé egy idegenvezető megszólított és elkezdtünk beszélgetni. Mondta, hogy van vendégszobája és aludhatnék nála. Amikor mondtam, hogy Magyar vagyok elmondta azt is, hogy 1982-84 között Magyarországon szolgált. Említette Debrecent, Veszprémet, Székesfehérvárt is. Képzeljétek el, hogy Debrecenben kezdte és Ő volt az egyedüli Grúz és akkor még nem beszélt Oroszul. Szerencséjére áthelyezték Veszprémbe, ahol a parancsnoka Grúz volt és így már elviselhetőbb volt számára az ott tartózkodás. Szóval úgy döntöttem, hogy nála alszok, legalább megmutatja a fényképalbumát és beszélgetünk. Közben kiderült, hogy lesz még kettő Cseh turista is ott, aminek azért is örültem, mert ők beszéltek Angolul és ugye a szláv nyelv kapcsán megértették magukat Gocha-val is. Vacsora után hamar előkerültek a pálinkák. Neki eper pálinkája volt, amit úgy hívnak, hogy Csu-csu. A Csehek hoztak Slivovicát és én is behoztam motorból a maradék szilvapálinkát. Amikor meglátta a Magyar ásványvizes üveget, megcsókolta. Annyira szép emlékei voltak Magyarországról, hogy kicsordultak a könnyei. Azt nem is ittuk meg, hanem otthagytam nála. Éjfélig dorbézoltunk. Bor-pálinka. Volt eg tehénszarvhoz hasonló kerámia edénye, amit minden tósztnál tele töltött borral (kb. 2dl) és azt meg kellett inni, ugyanis annak nincs talp és nem ált meg. Na, tósztokból pedig volt bőven. Ittunk Magyarországra, Grúziára, Csehországra, az istenekre és még ki tudja mire. A végén, éjfél gfelé már azt mondtam, hogy én nem iszok többet. Elmentünk lefeküdni. Amikor felkísért a szobámba, a falon voltak szentképek. Elmondta, hogy minden este imádkozik azért, hogy egyszer még láthassa Magyarországot. Reggel is nagyon meghatódva búcsúztatott. Fantasztikus volt látni azt a szegénységet amiben élnek és azt a szeretetet amit a családja felé és irányunkba mutatott. Mindenképpen jó döntés volt ott maradni.

 DSC_0003-1DSC_0004-1DSC_0006-1DSC_0038-1DSC_0041-1DSC_0046-1DSC_0048-1DSC_0050-1DSC_0056-1DSC_0062-1DSC_0001-1

I woke up at around 7 AM then a quick breakfast and packed up. It was good that I didn’t waste too much time because during my packing cows were all around me. Did not bother too much. They are going out in the morning and coming back in the evening. So cow on the right, cow on the left, I was afraid that they might step on my tent, since it was already laying on the ground flat and I was even more afraid that they might crap on it. So I packed up and left. I was still going up. I still have not reached to pass so I still had to crawl up. Actually it is my bike’s responsibility, my responsibility is to stay up right. In the beginning I only saw some snow patches, but later I was between 10-12 feet high snow walls. The scenery is fantastic. From here I started to descent and I crossed those water crossings. They were not a big deal. Maybe for the Russians it was harder because they were with bigger bikes with 1200 GS. I was going by breathtaking cascades. Early afternoon I reached Vardzia. So I thought lets do what I need to do. so climbed up the hill in my biking suite and take a look at those caves. It was actually a monastery where the old monks retired.

There is a tale about where Vardzia got its name. Que was looking for her niece Giorgi, who was lost in the cave system.  She was shouting where are you, where are you. Giorgi answered here, here, which in Georgian language sound like this Ac var dzia. So whether the place got its name from this or not, I do not know. I give it a chance to everyone to figure it out.

These caves were buil in the early 1200 and were used by monks. The other purpose of the caves was defense against the Mongol hordes.

I wouldn’t call it a cave system rather individual caves except at one place where the caves are connected by a narrow tunnel. I spent a few hours there and when I was coming down guide started talking to me. He told me that he has a guest room so if I wanted, I could sleep at his place. When I told him that I’m Hungarian he mentioned that he was serving as a solder in Hungary between 1982-84. He mentioned Debrecen, Veszprém, Székesfehérvár and other cities. Imasgine this. At first he was serving in Debrecen, where he was the only Georgian solder and at that time he did not speak Russian. He was lucky because they transferred him to Veszprém where his superior was also Geogian. So I decided to stay t his place so we can talk about the good old times.

He told me that there will be two Czech tourists as well and I was happy for that, because they spoke English and due to their Slavic languages they could understand each with Gochsa very good. After dinner soon the wine and palinka got on the table. They call their palinka Csu-csu. The tourists brought Slivovica as well and I brought our palinka from my bike. When he saw the Hungarian mineral water bottle he kissed it. He had such a good memories from Hungary that his tears came out. We did not even drink that, I just left it with him. We were up till about midnight. Wine and palinka. He had ceramic glasses shaped a cow horn. At every toast he filled them up with wine (appr: 2 dl) and we had to drink it all, because it did not have a flat bottom so it did not stand. He made toasts for Hungary, for Georgia, for Czech, for the gods and for all saint and I do not know for what else. At the end I told him I do not drink anymore. I did not want to offend him earlier. When he showed me my room there were all kind of saints paintings on the wall. He told me that he comes up every day and says wish that he would like to see Hungary once more in his life. Even in the morning he was very emotional when he said good bye to me. It was a great experience to see how these poor people can show love towards their family and towards us. Love does not need money for sure. It was a great decision to stay at his place.

2015.05.15. Kappadokia / Cappadocia

Az éjszaka elég rövidnek bizonyult. Egy kicsit hűvös volt és reggel 5-kor már felébredtem. Gyors zuhanyozás úri módra (volt meleg víz), majd reggeli és irány a felfedezés. Hát a Törökök lehet, hogy nem esznek sokat, vagy az én gyomrom feneketlen, de a reggeli, amit kaptam Kb. 2 tojásból volt, hát omlettnek hívták, de 2 tojás kenyér és tea. Hát a semminél több. Gondoltam, na, majd megnézek én egy igazi éttermet. Kívül plakát, étel lefotózva, rendelek, amikor megkapom, hát mondom ez az éhenhaláshoz sok, a jóllakáshoz kevés. Ez van. Gondolom, a szervezetem majd csak rááll, de úgy hallottam a Grúzoknál nem lesz ilyen gondom. Igazából nem árt, ha a has tájék kerülete egy kicsit csökken.

Egy óriási területet kell elképzelni, úgyhogy a motorról ledobtam a dobozokat és azzal néztem körül. Megismerkedtem egy Orosz házaspárral akik Perm-ből jöttek és megtudtam tőlük, hogy a Perm 36 gulag múzeum ismét nyitva van. Úgy látszik Putyin csak egy időre záratta be. Remélem meg tudom nézni, de ez majd csak hazafelé várható.

Miki barátomnak jelzem, hogy amikor errefelé jönnek majd a Tomival itt az ázsiai részen a tankban mindig legyen üzemanyag. Történt ugyanis, hogy úgy gondoltam még megyek egy kicsit, na meg még egy kicsit és még egy kicsit. Mikor megálltam tankolni mondta a kutas, hogy csak gázolaja van a benzin elfogyott. OK akkor megyek a következőhöz. 30Km. Ismét megállok, de itt sem volt benzin. Újabb 20 Km. Már lelassítottam 90 Km/h-ra, hogy tovább kitartson. Végül is sikerült elérnem azt a benzinkutat, amelyiknél benzin is volt. 16,8 l-t tankoltam és 17,4 a tankom, úgyhogy már izgultam. Végül is a saját hülyeségem csapdájába estem volna.

Tudom, hogy ez egy blog, nem pedig tudományos kislexikon, de azért úgy gondolom, hogy egy pár, és tényleg csak egy pár dolgot leírok azokról a területekről ahol járok. Ezt fontosnak tartom, mint egy kiegészítéseként a személyes érzéseimnek. Hát akkor kezdjük is.

Kappadókia Törökország középső részén, Ankarától Dél-keletre található és mesés geológiai formációiról híres. Eredete Kb 50 millió évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a tájat kráterek és vulkánok tarkították és formálták. A talajerózió hatására alakult ki a Kappadókiára oly jellemző tufákból álló jellegzetes táj. Több száz éven keresztül az emberek ezekbe viszonylag puha de mégis stabil tufákba vájva alakították ki lakóhelyeiket, templomaikat és ezáltal alakították ki a teljesen föld alá épített városaikat.

Az emberek már abban az időben is elég leleményesek voltak. Ezeknek a barlangoknak a klímája eléggé száraz nem úgy mint az otthoni pincéink. Rájöttek ugyanis, hogy ezekben a barlangokban a zöldségfélék és gyümölcsök sokkal tovább elállnak mint máshol. Állítólag a krumpli akár egy évig is eláll. Ezután a mezőgazdaság mellett elkezdtek kereskedelemmel is foglalkozni. De nem ám úgy, hogy megtermeljük és sebtében eladjuk. Nem. Ezt már csinálják sokan. A zöldségféléket, krumplit felszedték, majd betermelték a barlangrendszerekbe. És jó áron kezdték értékesíteni őket akár 6 hónappal később, amikor a terménynek már nem volt szezonja és hiánycikké vált. Hamar rájöttek arra is, hogy amit más esetleg más vidéken megtermel azt a szezonjában megveszik mondjuk 1TL-ért, majd várnak vele egy fél évet és eladják 5-ért. Így alakult ki az a mondás itt, hogy Törökországban minden zöldségfélének Kappadokia határozza meg az árát. Ugyanis mára már ez nagyüzemmé fejlődött. Már import gyümölcsökkel is foglalkoznak hasonló módon. Természetesen ezt már nagyüzemileg vájt barlangokban végzik nagyüzemi eszközökkel. Akkor barlangraktárakat építettek, hogy teherautók mozgatásához megfelelő utcák vannak bennük.

Kappadókia tája a sci-fi filmrendezőket is megihlették. Ez a képeke látva érthető is.

Az emberek azokon a területeken telepedtek le szívesebben, ahol a vulkáni hamu jobban beborította a talajt és ezáltal jó termőföldet biztosított. Ez a rész Kappadókia deli része, ahol a népsűrűség koncentrálódik. Ez a terület jó gyümölcs termő vidék és a méltán híres jó minőségű török borok is itt készülnek. Ezek kóstolását természetesen nem hagyom ki és még az útra is viszek magammal egyet az édes nedűből.

The night was a little bit short. It was a little bit cold and at 6 AM I was up. The I went to take a quick shower (I had warm water) ordered some

Holdbéli táj / Place like a moon

Holdbéli táj / Place like a moon

DSC_0003-1

Barlang belseje / Inside of the caves

Barlang belseje / Inside of the caves

DSC_0035-1DSC_0015-1

Ez a nagy kő blokkolta a bejáratot, ha ntámadás éri a barlanglakókat / This big round stone closed the entrance of the caves if in case of attack

Ez a nagy kő blokkolta a bejáratot, ha támadás éri a barlanglakókat / This big round stone closed the entrance of the caves if in case of attack

Valódo kézzel festett remekmű  / Reall hand painted art work

Valódi kézzel festett remekmű
/ Real hand painted art work

Kappadokia a háttérben / Cappadokia in the back

Kappadokia a háttérben / Cappadokia in the back

Délutáni teázás / Tea time

Délutáni teázás / Tea time

Falu központ / village center

Falu központ / village center

A kemping teraszáról / from the balcony of the campsite

A kemping teraszáról / from the balcony of the campsite

breakfast and let’s explore. Well maybe the Turkish guys don’t at too much or my stomach is too big, but the breakfast that I received was 2 egg omelets bread and tea. It’s a little bit more than nothing. I said to myself for lunch I will treat myself in a real restaurant. Outside the restaurant big menu, photo taken of the dishes. When I received the food I thought it is too much to starve to death but really not enough to fill your stomach. I think eventually I will get used to it but as I heard in Georgia I will not have this type of the problem. Actually it is not that big of a deal if the perimeter of my stomach area decreases a little.

This place is huge. So I took the boxes of my bike I used it to look around. I just met a Russian couple from Perm. I just found out from them that the Perm 36 gulag museum is open again. Putin closed it for a while because did not want the world to find out what and how the things happened. Hopefully I can visit the place, but this will take place on the way home.

I’d just like to let Miklos know that whenever they come in the Asian part with Tamas do not let the fuel tank dry out. It has happened that I said to myself that I will go for a little bit more, and a little bit more and a little bit more. Then I stopped to get fuel. The gas station guy said he only has diesel he ren out of unleaded. Next gas station 30 Km. OK lets hit the road. I stopped at the next and they did not have unleaded either only diesel. No I said let’s try to get to the next. 20Kms again. I slowed down to 90 Km/h to save fuel. Finally I reached the gas station and could top it up. I fueled 16,8 l and my tank is 17,4 l. So around this time I wasn’t relaxed.

It would have been my own idiot fault.

I know this is a blog and not a scientific library, but I think it is important to say a few and I really mean a few words about the area I travel in. I think it is important as a supplement to my personal expressions and feelings. So let’s get to it.

Cappadocia is located in the Central part of Turkey, South-West of Ankara and is famous of its geological formations. The origins of this unusual region can be traced to the Tertiary period some 50million years ago, when craters and chimneys dominated the landscape. Since then huge quantities of volcanic material have spewed out of the many volcanoes. Forces of erosion have shaped the incredible and unique Cappadocian tuff-coned landscape. For hundreds of years men have dug into the soft but firm tuff to create dwellings, monasteries, churches and underground cities.

The people were very brave at that time too. The climate of these caves are not humid that our vine cellars. It is very dry. People found out that potatoes, vegetables can be stored here for long time before they turn bad. According to locals the potato can be stored here for almost a year. Therefore beside agricultural activities they entered into the wholesale business. But not in a way that we produce it and sell them quickly. No. A lot of people are doing it this way. The vegetables and potatoes were stored in these caves. Why? Because at the time these vegetables and potatoes are being harvested they flood the market and they go for cheap. These guys stored the staff for 6 months and sold them for a much higher price. Soon they figured out that during the harvesting season the purchase a lot of the goods for 1TL and store them in the caves and sell them for 5TL when everybody runs out of stock. Later they started doing the same things with imported fruits as well. According to locals this is how Cappadocia became a very strong player in the price structuring of the vegetable market. For today it is a well known business. They are importing fruits. They constructed huge cave type storages. The sizes of these storages are so big, so there are streets in them for trucks to move the products.

The beautiful landscape inspired several sci-fi movie directors as well.

The relatively small areas of fertile soil on volcanic tuff are where the population tends to concentrate. This is the southern area of Cappadocia where the population concentrated. The area is an excellent agricultural land. They grow fruits and the famous good quality Turkish wine is made here as well. I will definitely not leave without tasting some of its precious wine and most probably I will take some with me for the road.

2015.05.14. Isztambul-Kappadókia 754 Km

Isztambulból reggel 10-kor indultam. Már lelkileg felkészültem a forgalmi dugókra és az órákon keresztül történő araszolgatásra. Ugyanis hídon terveztem az átkelést, azonban a navigációm okosabb volt nálam és a kompkikötőhöz vitt. Itt 4 TL-ért átvittek és a másik oldalon már a kifelé vezető autópályán találtam magam. Rengeteg időt és idegességet spóroltam. Erre szükségem is volt, mert a mai táv 750Km. Az út végig autópályán vezetett. A hegyeken átkelve Ankara után az út nyíl egyenes volt. Tankolás és csak a gumik közepének koptatása. Az út fantasztikusan jó minőségű. Néha egy-egy kanyar. Kappadokiába már este 9-kor érkeztem. A kempinget (Goreme Panorama Kemping) könnyen megtaláltam, mivel az út mellett volt. Sátorállítás fejlámpával, majd alvás.

 

 DSC_0015-2DSC_0004-2

Igen jól látjátok. A hegycsúcsokon az ott bizony hó! / Yes on the top of the mountains there are still snow.

DSC_0001-2

és az út egyenes mint a volazó / and the road is straight like a ruler

I left Istanbul at about 10AM. I was preparing myself for the traffic jam and tor ide with walking speed for hours. I planned to cross to Asia via bridge, however my navigation was smarter than me and took me to a ferry terminal. The ferry cost 4TL and on the other side I was right on the freeway heading out of the city. A saved a lot of time did not need to fight with the traffic. The road led me through mountains and after Ankara it became flat. Fueled up and I only wore the center of the tires. Only sometimes one curve but the road was absolutely straight and excellent quality. It was about 9PM when I arrived to Cappadokia and found the camping very easily since it was on the side of the road. Pitch a tent using headlight and hit the bed.

2015.05.13. Isztambul / Istanbul

Hát akkor írjak egy pár sort arról, hogy mit is láttam Isztambulban? Pár sorban összegzem, hogy mit is láttam, illetve tapasztaltam. A nevezetességeket úgy is megtaláljátok a neten, így ezzel nem untatnék senkit, illetve csak tényleg egy-egy szóban. Először is egy jó turista mit csinál? Fényképezőgép a nyakba, bakancs a lábon és irány a turista látványosságok. Szerencsére a hostel közel van mindenhez. Mindenkinek csak ajánlom, aki alacsony költségvetésből erre jár.

Megnéztem a Hagia Sophia-t, a Topkapi Palotát, majd a Yerebatan Saray-t.

DSC_0104-1

DSC_0033

A háremhölgy már nem az a ropogós fajta / The harem lady is getting on the older side

DSC_0003

DSC_0031

DSC_0007

A Topkapi Palota inkább egy város, amelyben volt iskola is. Belépőjegy 30TL ami gyorsan megvásárolható egy automatán keresztül. Ezzel beléphetünk a palota kapuján, majd ott különböző látványosságokat nézhetünk meg. Szeretem a múzeumokat, máshol is el szoktam menni. Itt minden múzeum bejáratánál kb. 5m széles és min. 30m hosszú sor kígyózott. Az első kettőnél még türelmesen kivártam a sorom, de azután meguntam. Ugyanis egy birkának éreztem magam, akit a juhász terelget. Én vagyok a birka, a juhász pedig a teremőr. A múzeumban nem időzhetsz, hanem haladni kell a sorral és még noszogatnak is. Így az ezekben lévő nevezetességeket láttam ugyan, de senki ne kérdezze meg, hogy mik voltak azok. Arra már nem hagytak időt, hogy elolvassam a tájékoztatót. Úgyhogy kijöttem és azt mondtam, hogy ami érdekel, azt megnézem a neten. Igazából nem tudom mire számítottam. Talán azt reméltem, hogy látom valamelyik szultánt, hogy épp a háremével szembeni kötelességét teljesíti, vagy hogy a lábát mosogatják rózsaszirommal teli kádban? Gondolhattam volna, hogy tömegnyomor van. Annyit el kell mondanom, hogy a történelmi épületek nagyon rendben vannak. Hát van is bevétel amiből ezt meg lehet oldani.

DSC_0051

DSC_0056-1

Ezután meglátogattam a Nagy Bazárt, majd az egyiptomi bazár, vagyis a fűszerbazár volt soron. Hát mit mondjak? Nagy és mintha mindenki ugyanazt árulná. Érdekes viszont, hogy az eladók ott élik le az életüket. Ott teázgatnak, ebédelnek kisszéken az üzlet előtt. Számomra érdekes volt látni hogy ez mennyire más kultúra. Majd ebéd egy helyi kifőzdében. Hát itt meg kellett látogatnom a mellékhelyiséget. Elmondom, hogy semmihez nem mertem hozzáérni, azaz majdnem semmihez. A szükség az nagy úr. Délután elmentem egy Boszporusz hajótúrára. Összességében jól telt a nap.

El kell mondanom, hogy bár sokfelé megfordultam a világban, de ilyen nagyvárosban még nem voltam. 17 MILLIÓ, (nagybetűvel) ember. Iszonyatos. Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt. A kultúrából adódóan, tolakodnak, lökdösődnek, kiabálnak. Ezekkel az érzésekkel úgy döntöttem, hogy bár még egy napot terveztem itt, de holnap felveszem a nyúlcipőt, illetve a motoros csizmát és kimenekülök innen. Át a Boszporusz hídon, át Ázsiába. Ázsia jövök!!!

Különben is felvettem a kapcsolatot Pocsai Zsoltival, és Zsófival, illetve ők vették fel a kapcsolatot velem, akik Újzélandba kerékpároznak, és itt vannak Törökországban. Már egyeztetjük a helyszínt, szeretnék velük találkozni. Ehhez viszont jól jön az egy plusz nap. Ez inkább nekem való elfoglaltság. Remélem, összejön a találka.

DSC_0015

 

Ez a kedvenc képem. Próbáltam stikában fotózni, de lebuktam. / This is my favorite. I tried to take the photo undercover but I got busted.

DSC_0133-1

A horgásztárs / My fishing body

DSC_0101-1

A hajó úton / On the boat tour

DSC_0076-1

Kéregető gyerekek / Kids begging for money

DSC_0072-1

Csemege a motoros társaknak / Something for my fellow bikers

DSC_0155

Vacsora és sör / dinner and beer

Well then should I write a few sentences what I saw in Istanbul? I write a few words what I saw and experienced. The touristic places you can look up on the net I do not want to bore anyone, or in really just a few words. First of all what does a good tourist do? Camera in the neck, boots on the feet lets get to the touristic places. Luckily the hostel is really close to everything so I recommend it to everyone who is travelling on a low budget.

First I looked at the Hagia Sophia, a Topkapi Pallas and then Yerebatan Saray.

A Topkapi Pallas is rather a small town. Once even a school was operating in it. Entrance fee is 30TL, which can be purchased easily through an automat. With this we can enter on the main gate of the Pallas and we can go to different museums or walk around. I like museums. Usually I stop and look at what I1m interested in. Here at every entrance about a 5m wide and 30m long line. I was very patient on the first two places, but after I got tired of it. Since I felt like a sheep who is being herded. I’m the sheep and the shepherd is the guard. You cannot spend time because you must go with the crowd and you are being edged on to move your ass. So I saw the exhibitions but nobody should ask what they were. No time to read the information. So I decided to head out and I said I will look up on the net whatever interests me. The truth is that I do not know what I was thinking. Did I think that will see one of the Sultans while he is fulfilling his duty towards his harem, or see him while somebody is washing his feet in a bathtub full of rose petals? I should have thought that there will be tremendous people everywhere. I have to say that the historic places are in excellent condition. Well the produce enough income that’s for sure.

Then I visited the Grand Bazar and the Egyption Bazar, which is the spice bazaar. What to say? Huge and its like everyone is selling the same things. It was interesting to see the workers live their life there. They have coffee, tea, have lunch in front of the store place. It was interesting to see how different the culture is. After I had some lunch in a local buffee. Here I had to go to the bathroom. I have to say that I did not touch anything, almost anything. The must is a must. After lunch I jumped on a Bosporus boat tour. All together the day was absolutely fine.

I have to say that I have been in severy places in the world, but I have never experienced such a huge city. 17 MILLION (with capital letters) people. It is frightening to me. I felt I cannot breathe. Due to their culture they are pushing, shouting and just simply impolite. With these feeling growing inside me, I decided to get the hell out of here. Get over on the Bosporus Bridge into Asia. Asia here I come!!!

I contacted Pocsai Zsolt and Zsofi, actually they contacted me, who are travelling with bicycle to New Zeland and they are here in Turkey. We are scheduling the time when and where to meet. It would be great to meet them. To do this that one extra day that I save in Istanbul will be perfectly spent. This is my way of life. Hopefully the wish of meeting them will come true.

2015.05.11 Rila Monastery Poljanovo

A mai nap egy részét rilai kolostor megtekintésével töltöttem az erődszerű építményben barangolva egész nap. Ahhoz, hogy jobban megértsük, nézzünk egy kis népi mondákon alapuló érdekességet.

Rilai kolostor:

A bejárat feletti tábla szerint Isten a Rila Hegységet a csodálatos szépségéért és nyugalmáért választotta, mert tökéletes hely az ember spirituális énjének fejlesztésére. Ha Istennek elég jó, akkor jó nekünk is.

A rilai kolostor 1147 méter tengerszint feletti magasságban a 2729 méter magas Maljovica hegycsúcs déli lejtőének völgykatlanában helyezkedik el Rila község közelében.

A hagyomány szerint 800-as években Szent János, a bolgárok legnagyobb szentje 25 éves koráig pásztorkodással foglalkozott, majd remeteségbe vonult. Két évtizeden keresztül a rilai hegység egyik barlangjában lakott, amely mára zarándokhellyé vált. A környékbeliek szentként tisztelték: ördögűzések és gyógyulások kapcsolódtak nevéhez. Egy alkalommal maga I. Péter cár is felkereste a remetét, akihez időközben tanítványok csatlakoztak, és megépítették a maguk szállásait a környéken. Az egyik ilyen hajlék később a nagy és híres kolostorrá fejlődött, párhuzamosan az alapító hírének növekedésével. Állítólag János ereklyéi gyógyították ki I. Mánuel bizánci császárt betegségéből.

A kolostor kívülről egy várszerű erődítményhez hasonlít, mindössze két szűk kapun lehet bejutni, a parkoló felöli főbejáraton a Dupnicai kapun és a vele szemközt lévő Szamokovi kapun. A kapuk azokról a településekről kapták a nevüket, amerre az út vezet tőlük.

Azonban, bár a kolostor csodálatos, megnéztem a múzeum részét, a különböző országoktól kapott ereklyéket, ittam a szent vízből és természetesen feltöltöttem a kulacsaimat is, majd úgy gondoltam, hogy nincs értelme az egész napot itt eltölteni, hiszen Isztanbul még messze van. Jól is tettem, mert ráeredt az eső és mintha csak dézsából öntötték volna az esőfelhők végig követtek. Este felé letértem a főútról, hogy sátorhelyet keressek, de amint leértem a laza talajra, azonnal elkezdődött a kaland. Ugyanis majdnem beragadtam. Olyan felázott volt a talaj, hogy úgy döntöttem, hogy inkább egy másik helyet kell keresnem. Hát ez nem volt egyszerű, de este 8 körül sikerült. Kérem az égieket, hogy hagyja az égi áldást itt Bulgáriában későbbre. Új nap új remények. A csomagokat ismét új helyre helyeztem. A dobozok elé. Így mélyebbre és előrébbre került a súlypont. Hát így jár az, aki az utolsó pillanatban kapja meg a motorját és nincs ideje éles főpróbát tartani. Előbb utóbb csak meg lesz a végleges elrendezés.

 DSC_0045DSC_0038DSC_0061

Today I was wondering around the Rila Monastery and checking out this fortress type building complex. In order for us to understand it importance let’s take a look at some legends.

Rila Monastery

As the sign at the entrance says, God chose the Rila Mountains for their beauty and peace as a good place to develop one’s spirituality. If it’s good enough for god, it’s good enough for us.

The Rila Monastery is situated 1,147 m above sea level in the Southern valley of the Maljovica pike, near Rila village.

According to the legends, in the IX century St. Ivan of Rila, the Bulgarians most important saint was working as a shepherd until the age 25 then he became a hermit. For two decades he lived in a cave in the mountain of Rila. This cave became the place of pilgrimage. The villagers looked at him as a Saint and several healings were connected to his name. One time I. Peter Tsar came up to St. Ivan as well. In the main time his students joined him and built their own living quarters in the area. Together with the growth of the fame of St. Ivan, one of this living quarter grew to be the famous Rila Monastery. According to the beliefs, the relics of St. Ivan cured I. Manual, the Byzantine Emperor from his sickness.

The monastery looks like a fortress where we can enter through two narrow gates. Dunica and Samokov. Their names came from the villages where the roads lead to when we come out on that gate.

However the Monastery was beautiful and I looked at its museum and all the gifts received from different countries, I drank from the holy water and off course filled up my bottles I decided to head out because Istanbul is still too far. . I made the right decision because the rain has started like it was poured out of a bucket. The rain cloud followed me all day long. When I got close to the evening I was trying to find some camp spot. As soon as I detoured from the main road the adventure has began. Due to the all day rain the soil was so soft that I almost got stock. Let’s find some other place. It wasn’t so easy but at around 8 PM my mobile house was set up. Hopefully the rainclouds will lose my track tomorrow and I can ride on a sunny day. Hope dies last! I relocated my two bags again. I placed them in front of my side boxes. This way the center of gravity is lower closer to the center of the bike. We this happens when somebody receives back his bike from service in the last minute and does not have time to do a final test ride with packages. Eventually I will fin their final locations.

2015.05.10 Backa Topolya-Rila Monastery

Korán keltem és felpakoltam. Közös reggeli és búcsúzkodást követően irány az ismeretlen. Joci és Ado elkísértek egy darabon, azután egyedül folytattam. Szerbián hamar át akartam kelni, így az autópályát választottam egészen Nis-ig. Bár a sebességem így is csak 100-110 km/h, de legalább nem kell városi forgalommal küzdenem. Nis-től az út a Jerma folyó mesés völgyén halad keresztül és ez az út vezetett a Szerb-Bulgár határátkelőhöz, A határátkelés és maga az út is eseménytelen volt. Éjszakai rezidenciámat a Rila hegységben egy legelőn rendeztem be. Sajnos egész nap hol esett, hol sütött a nap. Itt most kezd esni az eső.

Problémám van a csomagok elrendezésével. Ahogy otthonról elindultam éreztem, hogy a motor hátulja imbolyog. A Touratech doboztartók mozdultak egy picit a súly miatt. A kettő táskát áthelyeztem az ülésre magam mögé. Itt viszont nagyon magasan lett a súlypont. A motor labilis. Holnap újabb verzióval próbálkozom, mivel nem hagyhatok semmit hátra. Meglátjuk.

DSC_0031 DSC_0032

Got up and packed up early. Had a good breakfast and the time had come when I had to say goodbye and hit the road. Joci and Ado joined me for the first few Kms and then I was alone. I did not want to waist too much time in Serbia so I took the highway all the way to Nis. However my average speed is about 100-110 Km/h but at least I did not have to fight with the local traffic. From Nis the road leads through the canyon of the River Jerma and this road leads to the Serbian-Bulgarian border crossing point. The day was basically eventless except that several times rained on me and then the sun came out. My night residency is in the Mountain Rila on a farmland. It just starts to rain. Hopefully I do not get too much over the night.

I have some difficulties with my bags and their weight. The way I packed them up at home didn’t work because the Touratech frame moved a little bit and the whole bike was shaking. This happens when you get the bike in the last minute and have no time to test ride. I moved the two bags behind me on the seat. It is much better, but the center of gravity is too high. The bike does not feel stable. Tomorrow I will try something else. Hopefully it will work.

2015.05.09. Fadd-Dombori-Backa Topolya

Hát akkor vágjunk bele!

Végre eljött az indulás napja. Motort már tegnap este felpakoltam és a garázsban várta az indulást. Erre az első napra nem terveztem sok Km-t. Ennek az első rövid szakasznak több oka is van. Első az az, hogy a következő holnapi napra Kb. 700 km a táv és egy határátkelés, így ezzel a 130-Km-rel is időt spórolok. A második, hogy itt laknak rokonaim és őket szeretném meglátogatni. Ide gyakran jöttünk nagyapámmal motorral, amikor még gyerek voltam. A motorozás szeretete valószínűleg innen ered. Az öreg 70 éves volt és még mindig motorozott. Volt egy oldalkocsi 250-es MZ-je és azzal ment mindenhová és vitt engem is. Mindig az oldalkocsiban kucorodtam és élveztem, hogy a szél az arcomba vág.

Még otthon több meglepetés is ért. Először is eljött személyesen elbúcsúzni az öcsém és elhozta egy volt középiskolai osztálytársamat és barátomat is. Majd meglátogatott a felesége Edit és a fiuk Bence is. Egyik csapat a másiknak adta a kilincset. Majd jött Miklós a barátnőjével. Nagyon megható volt. Többjük, beleértve magamat is a könnyeinkkel küszködtünk. Nem is említve a feleségemet, aki hangos zokogásban tört ki. Nehéz volt az indulás. Közben kaptam egy üzenetet Kiss Dénestől, a szegedi Tenere klub tagjától, hogy szívesen elkísérne Szabadkáig. Vele már útközben találkoztam, megittunk egy kávét, beszélgettünk, majd most már közösen folytattuk az utunkat. Szabadkán búcsút intettünk egymásnak és folytattam az utam Backa Topolyára. Joci és Ado már vártak. Úgy alakult, hogy Joci közelgő születésnapját tartotta és meghívta a barátait is, akiket jórészt már ismertem korábbról. Egy fél malacot süttetett kemencében. Volt ám terülj-terülj asztalkám. Nagyon jó hangulat volt.

 DSC_0024 DSC_0010 DSC_0014

So let’s get going!

Finally the departure date has come. I had loaded the bike loaded last night and was waiting for me in the garage. I have not planned a long ride for this first day. There are several reasons for planning this short trip for the first day. The first is that I will have to cover about 700 Km the next day and one border crossing. Thus I save some time with this 130 Km on the first day. The second reason is that my relatives are living here and I would like to visit them as well. When I was a child we came here fairly often with my grandfather with his motorcycle. Most probably I was infected with the love for motorcycles at that time. My grandfather was in his 70-s when he was still riding his MZ 250 motorbike with a sidecar. He took me with him everywhere.  I was just sitting in the sidecar and enjoyed the wind blowing into my face.

One surprise came after another. First my brother arrived together with one of my high school colleague and friend to say good bue in person. Then his wife Edit and his son Bence arrived. The were still there when Miklos and his girlfriend arrived. hey handed the door handle to each other. It was very emotional. Most of us were fighting against crying out loud. My wife just could not handle it so she cried. Which was understandable and OK. In the main time I received a message from Kiss Dénes the member of the Tenere Club in Szeged. He asked me if he could join me until Sabadka. I was very happy. I met him on he road and we had a drink together talked a little bit and headed towards Sabadka. Here we said our good byes and I continued to Backa Topola. In Topola Joci and Ado was waiting for me. It happened that Joci was celebrating his birthday and invited his friend. Most of them I knew from before. He had a held pig roasted. The table was full of food and drink. We had an excellent evening.