2015.06.21. Osh-Biskek Kirgizisztán

Osh-ban nem találtam motoros boltot. Az nem azt jelenti, hogy nincs, de olyan sok energiát nem fektettem a dologba. Nem is láttam egyetlen motorost sem. Egy pár autó kenőanyag boltban megálltam, de mondták, hogy ők nem tudnak ilyenről itt. Úgyhogy, döntöttem. Mivel vasárnap volt, és Biskek 580 Km, gondoltam egy erős nap és benn eszek Biskekben, majd hétfőn elkezdem intézni a Kazak vízumot és ezután megyek a tavakhoz kalandozni. Egy ideig minden a terv szerint ment, de jött a nem várt esemény. Hegyre felmenet a motor elkezdett ismét melegedni. Csak úgy mint Üzbegisztánban. Visszakapcsoltam 4-be, de nem segített. Mindig meg kellett állnom, hogy lehűljön. Kezdtem azt hinni, hogy a jelzőlámpa kapcsoló romlott el. Egy ideig a lámpa ellenére is továbbmentem, de hamar megéreztem a fagyálló édes illatát, így azonnal leállítottam a motort. Semmi komoly baj nem történt csak Kb. ½ dl víz kifolyt. Vártam, amíg lehűl. Kirgizisztán legalább 70%-a hegy. Úgyhogy fel-le, fel-le. Eleinte amikor a motor lehűlt még jobban tudtam haladni, de azután az egyhuzamban megtett távolságok lecsökkentek. Ekkor már tudtam, hogy a kapcsoló jó, úgyhogy amint kigyulladt a lámpa, azonnal megállítottam a motort. Vártam, majd továbbmentem. Egyszer egy elhagyatott helyen megálltam, hogy feltöltsem vízzel. Ekkor megállt egy német autós és javasolta, hogy vegyem ki a termosztátot. Ez könnyen ment. Gondoltuk, hogy ez lehetett a probléma. Ismét feltöltve vízzel, majd elbúcsúztunk. Azt hittem a probléma megoldódott. Hát sajnos, nem. A motor melegedett. Később megálltam egy benzinkúton és gondoltam megnézem a vízpumpát, hátha az rakoncátlankodik. Levetem a fedelet, de azon semmilyen sérülés nem volt látható, a szimering nem eresztett. Ház vissza, vízzel feltölt, Majd megkérdeztem a kutastól, hogy milyen messze van a legközelebbi város. Mondta 80 Km. Először nem hitte a fülemnek. 80 Km ezzel a motorral és már kezdett sötétedni. Választásom ugyan nem volt, hát irány a város. Eleinte még 5Km-t is sikerült megtennem egyhuzamban, azonban ez később lecsökkent 1-2 Km távolságra. Még abban az esetben is, hogy egy folyó mellett haladtam, és annak a vize hűtötte a levegőt. Majd az út kezdett emelkedni. Egy újabb hágó felé közeledtem. Ahogy esteledett, és ahogy emelkedtem, úgy csökkent a levegő hőmérséklete. A hágóra felfelé havazott, esett az eső, fújt a szél és alig láttam valamit, főleg ha szembe jött egy autó. Itt mindenki reflektorral közlekedik és felkapcsolják, amijük van, mindent. Ehhez társult, hogy a motor melegedett, tehát az 1-2 C fokos hidegben is csak 1-3 Km-t tudtam megtenni egyszerre. Ekkor várnom kellett 5 percet, majd ismét nekirugaszkodtam a rövidtávfutásnak. Egész nap nem ettem és fáztam, mint a vadászkutya. Megállt egy autó és adott egy kis több napos száraz kenyeret. Ezt találta az autóban. Akart vontatni is, de éjszaka egy olyan ember, aki sohasem vontatott motort, nem vállaltam. A hágó tetejére érve, már jobb volt a helyzet, ugyanis lefelé jöttem. Ekkor meg tudtam tenni már 10 Km-t is. Begurultam egy a Kirgizek által városnak nevezett helyre (10 ház az út szélén elszórva). Itt bekéredzkedtem egy jurtába, hogy nehogy megfagyjak. Reggel kiálltam stoppolni. Volt egy helyi segítségem is. Egy autóra feltettük a motort és bestoppoltam Biskekbe. A Kirgizek, főleg a főútvonal mentén barátságosak, de a turistákban hamar meglátják az üzletet. Semmi sincs ingyen. Alvás jurtában: 500 SOM, Vacsora 300 SOM, Reggeli, 200 SOM, stoppolás Biskekbe, 540 SOM. Először nem tudtam, hogy hogyan működik ez a stoppolás. Hát ez olyan mintha leintenél egy taxit, csak annyi a különbség, hogy neki nem kötelező megállni és elvinni. Az árban előre kell megállapodni. Mindegy. Azt hittem, hogy a férfinek van valami barátja, aki majd beszállít Biskekbe. Azt mondta, hogy amiért elintézi a beszállítást, kér 1000 SOM-ot. Oda is adtam neki. Természetesen nem vitatkoztam. Majd másnap láttam, hogy hogyan működik, rögtön tudtam, hogy ezt megspórolhattam volna. Ugyanis semmi extra. Stoppolsz és kész.

Itt Zsoltnak és Gyurgyónak köszönhetően, kaptam SMS-ben szerelő telefonszámot. Találtam Hostelt és másnap, azaz ma, megjelent Ian Írországból, akivel Facebookon tartjuk a kapcsolatot, és elvezetett a szerelőhöz. A szerelő egy 30 év körüli srác. Neve: Roma: Tel.: 0555619091. Műhelyének címe: Timirjazeva 100, Biskek, Kirgizisztán. GPS koordináták: É: 42.88074, K 074.58016. Ez lehet, hogy Kb. 100m-re a műhely melletti koordináta, mert nem pont ott rögzítettem, de a címmel együtt megtaláljátok, ha szükséges. Ez egy garázssoron egy garázs. Mellette van autófényező garázs is. Nem dolgozik fényes műhelyben, de fél óra elteltével látható volt, hogy érti a dolgát. A motort kivette a vázból, meglett a hiba. Először nem értettem miért veszi ki a motort, mert otthon már megtanultam, hogy a hengerfejet le lehet venni úgy is, ha a motor a vázban van, de mivel nem beszél nagyon jól angolul, nem akartam okoskodni. Örültem, hogy végre haladunk a javítás útján.

Szóval hengerfej le és rögtön meglett a hiba is. A hengerfejtömítés. Úgy néz ki, hogy Dubai-ból szállítják ide, állítólag 5 nap alatt (majd meglátjuk) és a motort 2 nap alatt összerakja. Amíg várjuk a tömítést, addig egyéb apróságokat megjavít, ami a rázkódástól meglazult, elkopott. Remélhetőleg minden rendben lesz és utólag egy jó sztori lesz az egész.

Közben a gyomrommal van valami, minden kijön belőlem és fáradt vagyok. Lehet, hogy ez a kényszerpihenő segít ebben is.

Mindenesetre mindenkinek köszönök mindent, de legfőképp, hogy nem csak a sztorik olvasásában, hanem a bajban is mellettem vagytok. Egy kicsit rendbe szedem magam és készítek videót is.

Az úton szerintem érthető módon nem sokat fényképeztem. Motoros túrán elég ciki lett volna autó ablakából menet közben fényképezni. Az út egy részén úgyis visszamegyek majd motorral, ha készen lesz. Akkor készítek majd képeket.

Biskekben nagy nehezen találtam meg a szállást. A Nomad Hostel-t választottam. GPS koordináták: É: 42.86974, K: 074.61253. Ezt néztem ki az interneten is és nem csalódtam. 15 USD/éj. A hostel nagyon tiszta és csendes, a WIFI gyors, reggeli, benne van az árban és közel van mindenhez. A szobák klímásak. Igaz, Biskek nem túl nagy, de azért a város széléről begyalogolni mindenhová nem lenne túl kényelmes. A személyzet beszél angolul és nagyon segítőkész, úgyhogy a kommunikáció sem probléma.

Most van időm utolérni magam a blog írásban. Reggel fürdés, reggeli, majd blog és képek rendezése, majd ebéd, utána természetesen egy kis alvás. Vacsorázni kijárok egy helyi kis krimóba. Éjszakánként is tudok aludni és vettem multivitamint is, hogy újra erőre kapjak. Minden halad a maga útján. A jövő héten elmegyek a Kazak nagykövetségre is a vízumomat megkérem. Remélem, hogy hétfőn-kedden kapok telefonhívást a szerelőtől, hogy a tömítés megérkezett.

Kirgizisztánban nem nagyon szeretik a Master kártyát. Van ugyan néhány bank, amelyik elfogadja, de inkább a Visa a nyerő. Ezt csak az utánam jövőknek írom.

Pár nap múlva kimegyek a városba és készítek néhány fotót is, de nagy dolgokra nem kell számítani.

Sajnos ez a kényszerpihenő felborította az ütemezésemet. Már nem fogok odaérni a Nadaam fesztiválra Mongóliába, és ami szerintem a nagyobb gond, hogy Szibériában, Irkutszktól Magadanig, statisztikailag a legjobb időszak, amikor a folyók elég alacsonyak az átkeléshez, a július utolsó és az augusztus első hete. Előtte még a hóolvadástól magasak a folyók, később pedig már az esőzésektől. A lényeg az, hogy az ottani terepes közlekedés mindenképpen az időjárástól függ. Mivel a BAM road 1400 Km, a régi nyári út pedig 420 Km, így induláskor csak reménykedni lehet, hogy az időjárás nem változik lényegesen az induláskori időjáráshoz képest. Különben vissza kell fordulni, vagy találni teherautót, csónakot, bármit, ami átvisz a túloldalra. Mindegy, a hidat majd akkor keresztezzük, ha odaértünk. Addig első lépés a motort rendbe szedni. Később, ha meglesz, leírom az ezzel felmerült költségeket is.

Mindenesetre most pihenek, jól érzem magam és készülök a további kalandokra.

Üdv Biskekből!!!!

A család, aki befogadott. Na nem ingyen. The famil who took me in for the night.  Oh, not for free.

A család, aki befogadott. Na nem ingyen.
The famil who took me in for the night.
Oh, not for free.

A motor szétszerelve, már Biskekben. The bike is taken apart already in Bishkek

A motor szétszerelve, már Biskekben.
The bike is taken apart already in Bishkek

A család kisfia, aki befogadott. The sun of the family, who let me sleep in the jurt

A család kisfia, aki befogadott.
The sun of the family, who let me sleep in the jurt

A motor a teherautó hátulján pihen. The bike is resting in the back of the truck

A motor a teherautó hátulján pihen.
The bike is resting in the back of the truck

Élelem kéregetés Begging for food

Élelem kéregetés
Begging for food

Blokk a saqtupadon The engine on the bench

Blokk a saqtupadon
The engine on the bench

A 3600m magas Tuz Ashu hágó, amelyen km-ról, km-re átvonszoltam magam a beteg motorral. The 3586m high Tuz Ashu Pass, wher I crawled through with my sick bike.

A 3600m magas Tuz Ashu hágó, amelyen km-ról, km-re átvonszoltam magam a beteg motorral.
The 3600m high Tuz Ashu Pass, wher I crawled through with my sick bike.

Toktogul víztározó Toktogul resovor

Toktogul víztározó
Toktogul resovor

Már a hágó után a motor a jutrám előtt éjszakázott. After the plateau my bike spent the night in front of my jurt

Már a hágó után a motor a jurtám előtt éjszakázott.
After the plateau my bike spent the night in front of my jurt

I couldn’t find a store which sells motorbike accessories in Osh. It doesn’t mean that there is non, but I didn’t put much energy into this, since I still had some chain spray left, which would be enough till Bishkek. I stopped at a few stores, who sold different oils and sprays, but they said they do not now anything like this in Osh.

So, I made a decision. Since it was Sunday and Bishkek 580 Km. I thought one strong day and I will be in Bishkek and on Monday I will start arranging my visa to Kazakhstan. After if my visa is sorted, I thought I will visit the lakes and continue my adventure.

For a while everything went according to plan, but soon an unexpected situation occurred. As I was going up the hill, the bike started to heat up again. Just like it did in Uzbekistan. I shifted down into 4th gear, but at this time it didn’t help. I always had to stop to get my bike to cool down. First I thought that the warning light switch is playing funny so I kept on going, but watching carefully. Soon I started smelling the sweet smell of the antifreeze. I immediately stopped the engine. Nothing serious had happened. Only about ½ dl of water came out. I waited for a while. Since Kirgizstan is covered about 70% by hills, so you always go up and down. In the beginning when the bike cooled down I could make a few Kms without getting the warning light to turn on, but as I was advancing the distances became shorter and shorter. As soon as the light came on, I stopped the engine, waited and then continued. Once I stopped to top up the water, when a German overland tourist stopped. He recommended taking out the thermostat maybe that is causing the problem. So I did. It was easy. I topped up with water again and said goodbye. I thought the problem is solved. Well, it wasn’t. Then I thought that maybe the water pump. I removed it cover, but I didn’t see any physical damage and its seal wasn’t leaking either. So, I put the cover back and filled up with water again.

Then I asked the gas station operator how far is the next city from here. She said 80 Km. I thought I didn’t hear her right. Ride 80 km with this bike? It started to get dark. I didn’t really had any other choice, but to push ahead.

In the beginning I could ride even 5 Km without stopping, but later this distance decreased to 1-2 Km. Even that the road was following a river and the river cooled down the air temperature. The road started to climb up the hill. So I was going up to another pass. As it was getting dark and as I was climbing the hill, the temperature was decreasing. Going up the pass, it was snowing, raining and it was windy and when a car or truck was coming, I barely could see anything. These guys drive with their high beam and turn on everything they have.

This was combined with the bike heating up, so even in 1-2 C degrees temperature I couldn’t make more than 1-3 Km distance without stopping. Then I had to wait for about 5 minutes and tried to make the next few Km distance.

I didn’t eat all day long and I felt cold and shaking like a hunting dog. Once a car stopped and the driver gave me a piece of bread that he found in his car. It must have been in his car for a few days, because it was rock hard. He wanted to tow me as well, but since he has never done it with a motorbike, I didn’t take a chance.

Soon I reached the top of the pass, so the road started to descend. I was happy, since at this time I could make even 10 Km without stopping. I rolled into a place (it was called a city by Kirgiz people, 10 houses along the road) and I begged myself into one jurt so I wouldn’t freeze to death. In the morning I started hitchhiking with my bike. I had a local help as well. We put my bike up onto a small truck and they took me to Bishkek.

The Kirgiz people are friendly but especially along the main highways they smell the business in the tourists immediately. Nothing is free. To sleep in the jurt, 500 SOM, dinner, 300 SOM, Breakfast, 200 SOM, hitchhiking to Bishkek 540 SOM. First I didn’t understand how things work here. It is like private taxi. Just wave your hands and if somebody stops you agree in the price in advance and pay in advance. So, anyway. I thought that the man has a friend and he will take me to Bishkek. He said that he will arrange my transportation to Bishkek and for his services he will charge 1000 SOM. Off course I didn’t argue and said OK. I gave him the 1000 SOM in advance. Then the next day I saw how it works. He was just hitchhiking for me. Nothing special. I could have saved this money. Just put your hands out and that is it. It is completely normal here.

Here thanks to Zsolt and Gyurgyo, I received the phone number of the bike mechanic. I found a Hostel and the next day, which was today, Ian, from Ireland and however we had never met, we stayed in contact through Facebook. He knew about my problem and wanted to shop his support and took me to the mechanic. The mechanic is about a 30 years old guy. His name is Roma. Tel.: 0555619091. The address of his workshop is. Timirjazeva St. 100, Bishkek, Kirgizstan. GPS coordinate: N: 42.88074, E 074.58016. This might not be exact, but takes you about 100 m near the garage, because I recorded it on the way to the hostel, but together with the postal address of the place you should be OK to find it if needed. This is like a garage street with many garages. Beside this place there is a car panting or plastic repairing shop as well.

He does not work in a fancy garage, but after a half an hour I could see that he knows what he is doing.

He took the engine out of the frame. First I didn’t understand why he takes the engine out, because at home I saw that the cylinder head can be removed with the engine in place, but since he does not speak perfect English, I didn’t want to be the smart guy. I was happy that we are progressing with the repair.

So, cylinder head off and the problem was obvious. Head-gasket. The part is ordered from Dubai, and supposed to be delivered here in 5 days (we will see) and as he said he can put the bike back together in 2 days. Until we are waiting for the part he will fix some small items on the bike which got loose or worn due to vibrations caused by bad roads.

Hopefully everything will be OK an later this will be nothing but a story to tell.

In the main time I got sick. Everything comes out of me and I’m very week. I think this forced brake will help me get better and recover as well.

I thank everything for everyone, mostly that you guys are not only with me during reading the stories, but during hard times as well and are ready to help. As soon as I get a little better, I will make a short video as well.

During my trip on the truck to Bishkek, I didn’t take photographs. It would look funny to be on a motorbike tour and take photographs through the window of a truck. Partly I will go back on that route and I should be able to take pictures then.

I found a hostel in Bishkek. It is called Hostel Nomad. GPS coordinate: N: 42.86974, E: 074.61253. I found this on the net and I surely didn’t regret.

It is 15 USD/night including breakfast. The hostel is very clean, quiet, Wi-Fi is very fast, the rooms are air-conditioned and it is closed to everything.

Bishkek is not too big anyway, but it wouldn’t be really comfortable to walk in the city for everything. The people are speaking English, I mean the workers, so the communication is not a problem and they are really helpful.

Now I have time to catch up with the blog. In the morning I take a nice hot shower, breakfast, write some blogs and organize my photographs. Then I go out to the city for lunch and off course have a little nap after then. For dinner, I also go out to the local little restaurant. Night time I can sleep as well and today I bought some multivitamin to get my body back in shape. Everything is going on its way.

Next week I will visit the Kazakhstan Embassy and apply for a new visa. Hopefully Monday or Tuesday Roma will call me that the part has arrived.

Master Cards are not widely accepted by banks in Kirgizstan. There are a few banks that accept this card, but the Visa is the winner here. I write this for other bikers, who might come here after me.

Few days later I will go out to the city to take some photographs. Do not expect big things, because the city is nothing special, but still I feel the need of some photos of Bishkek.

Unfortunately this forced brake spoiled my schedule. I will miss the famous Nadaam Festival in Mongolia and which I think is a bigger problem that in Siberia between Irkutsk to Magadan statistically the best chance to be able to ride the routes I planned to, is the last week of July and the first week of August. In these two weeks the rivers are low enough to cross them by bike. Before then due to snow melting the rivers are higher and after then the rainy fall rainy season starts and the rivers get high again.

The fact is that the ride ability of those off-road sections are depending very much on weather condition. Since the Western BAM road is about 1400 Km, the Old Summer Route is about 420 Km, then you can only hope that the weather will be the same throughout the whole route. Otherwise I will have to turn back, or put the bike on trucks or boats or on anything that takes you on the other side or the river.

Anyway let’s cross the bridge when we get there. The first thing is the bike.

Later as I know, I will write down the costs as well which are associated to the brake down of my bike.

Now I have all the time in the world, take rest, enjoy myself and get ready for the adventure waiting for me.

Greetings from Bishkek!!!!

2015.06.20. Murghab, Tádzsikisztán-Osh, Kirgizisztán

Reggeli után elbúcsúztam vendéglátóimtól és hamarosan útnak indultam. Az út eleinte aszfaltos volt, úgyhogy jól haladtam a Kirgizisztánba vezető hágó felé. Ahogy egyre feljebb és feljebb kaptatok, úgy hűl a levegő. Elhaladok a csodálatos Kara Kul tó mellett, melynek türkiz színe megbontja a barna kövek és a havas csúcsok alkotta tájat.

A tóról van egy érdekes legenda is, amelyet itt szeretnék megosztani és amelyben a helyiek máig hisznek:

Egyszer nagyon meleg volt, amikor egy utazó megérkezett Kol Bashy helyhez, amely a Karakul tó bejáratánál fekszik. Az utazó messziről érkezett és nagyon fáradt volt, és lemálházta a kancáját, hogy a málha által okozott dörzsölés gyógyulhasson. Amint a fűben pihent és élvezte a tó felől érkező lágy szellőt, hamarosan elaludt.

Hirtelen felébredt. Amint felült, a kancája közelében észrevett egy szürke csődört, amelyről azt gondolta, hogy valahonnan elkóborolt.

Még megvacsorázott, mielőtt folytatta volna útját. Hívta a kancát, hogy felmálházhassa, de a kanca csak nem jött, úgyhogy kisebb fogócskázás után sikerült befognia. Végül is sikerrel járt, majd felmálházta és elindultak.

Néhány hónappal később a kanca egy szürke kiscsikót ellett, pont olyat, milyet a Karakul tó mellett látott. A csikó megerősödött és hamarosan a legjobb ügetővé vált a környéken. A környéken mindenki ismerte és a csodájára jártak. Csodálták a kiállását és szépségét. A tulajdonos büszke volt és hamarosan üzletet látott benne. Hátha több ilyen lova is lehet és eladhatja. Szóval ismét felmálházta a kancát és a csikóval együtt elment a Karakul tó partjára. Pont oda, ahol annak idején megpihent. Természetesen a csődört kereste.

Amint megérkezett a tóhoz, elengedte a kancát és elbújt, hogy megleshesse, mi történik. Hamarosan azonban ismét elaludt, majd egy ismeretlen zajra lett figyelmes. Ahogy kinyitotta a szemét, hullámokat látott a tavon. A félhomályban ismét megpillantotta a csődört, de ezúttal a csődör a hullámokon jött. Amint megérkezett a partra, magával vitte a kancát és a csikót is a tó közepére, míg mind a hárman el nem tűntek a habokban.

A helyi emberek máig hiszik, hogy a szürke csődör a tóban lakik.

Miután megismertük a helyi legendát, folytassuk utunkat Kirgizisztán felé.

Egyszer csak mintha esne valami. Hát, igen. Hó. Nem olyan nagypelyhes, hanem inkább dara. Gyorsan megálltam és felvettem az esőruhát. A kezem már igencsak fázott. A sisakom plexije hamar megtelt hóval és alig tudtam törölni. Az út aszfaltosról kövesre váltott és jó lett volna valamit látni. Felnyitottam a plexit és a kemény dara egyenesen a szemembe vert. Alig láttam valamit. A levegőt is kapkodtam. Ha nyugton maradtam, akkor nem éreztem az oxigén hiányát, de ha álltam a motoron és terelgettem jobbra-balra, keresgélve a kevésbé egyenetlen utat, akkor igencsak híján voltam az oxigénnek. A havazás nemhogy alábbhagyott volna, inkább a szél erősödésével még erősebbnek tűnt. Nagy nehezen felértem a hágó tetejére és gondoltam, most már csak jobb lesz. Volt egy rövid szakasz, amikor nem esett és fellélegezhettem, de azután hamar beértem egy újabb felhő alá, és ismét rázendített. Közben iszonyatos erősségű szél nehezítette a haladást. A hágó túlsó oldalán, de még a Tádzsik oldalon, láttam kettő motorost szembe jönni. Megálltunk és akkor láttam, hogy Terry Brown és egy barátja voltak. Terry-vel még 2012-ben találkoztam Albániában. Ő az a motoros, aki a könyék nehéz terepeit már megjárta. Nagyon felnézek rá. Rendkívül örültem, hogy ismét látom. Egy kis beszélgetés és fényképezkedés a hóesésben, majd mindenki folytatta az útját. Ahogy elértem a Tádzsik-Kirgiz határt, a Tádzsik oldal nem is tűnt határátkelőnek. Inkább egy egyszerű ellenőrző pontnak. Elvették az útlevelemet, ls be sem engedtek legalább a zárt térbe. Kinn várakoztam. Iszonyatos erősségű hózivatarban. Mindenem remegett, úgy fáztam, de ez őket nem igazán zavarta. A hóesésnek az lett az eredménye, hogy a határnál és az azt követő 20 Km-en elég saras lett az út. Ezt nem az autók hordták fel, hanem a keményre döngölt föld teteje felázott. Ehhez párosul a hózivatar, hogy alig láttam valamit, úgyhogy imádkoztam, hogy én legyek felül és ne a motor. Nagy nehezen egyszer csak leértem a Kirgiz határra. A kettő határállomás között szerintem volt legalább 5-10 Km. Nem tudom pontosan, csak azt, hogy alig vártam, hogy lejjebb érjek, hogy a havazás elálljon. A Kirgiz határon minden simán ment. Onnan még Kb 20 Km volt aszfaltos ugyan, de elég egyenetlen. Miután elértem a főútvonalat, az út tükörsimává változott. Élmény volt rajta motorozni. Egyszer egy kávézónál láttam kettő Török motorost. Megálltam és beszélgettünk egy órát. Ott a kávézóban is megkérdeztem, hogy esetleg lehet-e ott aludni. NYET volt a válasz. Onnan minden településen kerestem GASZTINYICÁT, de sikertelen volt minden próbálkozásom. Addig-addig, hogy este 10-körül beértem Osh-ba. Hát hol találtam szállást? GASZTINYICA PEKING. Igen, Kína támad. Egyetlen Kirgiz szállást sem találtam. Viszont a kínai tulaj nagyon rendes volt, mert mondta, hogy a parkoló nem biztonságos és hozzam a motort a szálloda lobbijába. Téglákat tett a lépcső elé, hogy fel tudjak menni. Így hát a motor a szálloda márványkővel borított lobbijában éjszakázik. Vacsorázni is természetesen Kínai étteremben tudtam. Csak ez volt a közelben és az éjszakának ebben a szakában. A szoba tiszta és jó. Holnap megpróbálok találni egy motoros boltot, nem lesz egyszerű, láncsprayt kell vennem, majd még nem tudom, merre tovább. Ezt még meg kell álmodnom. Annyit még ide kell írnom, hogy nem tudom mi történt, de amikor kivettem a számítógépet a dobozból és kinyitottam, a monitor majdnem a kezemben maradt. Még működik, de ha megadja magát, akkor nem tudom hogyan tovább. Ugyanis, akkor nem fogom tudni letölteni még az adatokat sem az eszközökről. Blogot megírom papíron, és majd otthon közzéteszem, de fényképek és videó anyag nélkül az egész út nem ér semmit. Hát szorítsatok. Mostantól úgy bánok a géppel, mintha hímes tojás lenne. Még hosszú az út.

Kara Kul tó Lake Kara Kul

Kara Kul tó
Lake Kara Kul

Török motorosok társaságában és természetesen a helyi lurkók. Together with the Turkish bikers and local kids

Török motorosok társaságában és természetesen a helyi lurkók.
Together with the Turkish bikers and local kids

Ez a vörös iszap nehezítette a lejutást a hágóról a hóesésben This red mud made the descending difficult from the Pass

Ez a vörös iszap nehezítette a lejutást a hágóról a hóesésben
This red mud made the descending difficult from the Pass

Yakok az úton Yaks on the road

Yakok az úton
Yaks on the road

DSC_3931-1DSC_3933-1

Kirgiz kisfiú Kirgiz boy

Kirgiz kisfiú
Kirgiz boy

DSC_3915-1

Kara Kul Tó Lake Kara Kul

Kara Kul Tó
Lake Kara Kul

Közös fotó Terry barátjával Picture with Terry's friend

Közös fotó Terry barátjával
Picture with Terry’s friend

Közös fotó Terry Brown-nal A picture with Terry Brown

Közös fotó Terry Brown-nal
A picture with Terry Brown

Terry Brown és a barátja Tery Brown and his friend

Terry Brown és a barátja
Tery Brown and his friend

4655m Ak Baytal Hágó. 4655m high Ak Baytal Pass

4655m Ak Baytal Hágó.
4655m high Ak Baytal Pass

4655m magas Ak Baytal hágó. A matricám felkerült a bal alsó sarokba. 4655 m high Ak Baytal Pass. My sticker is placed the left bottom corner.

4655m magas Ak Baytal hágó. A matricám felkerült a bal alsó sarokba.
4655 m high Ak Baytal Pass. My sticker is placed the left bottom corner.

DSC_3889-1

Murghab városa The city of Murghab

Murghab városa
The city of Murghab

A boldog család The happy family

A boldog család
The happy family

Vacsora a kamionosokkal Dinner with the truck drivers

Vacsora a kamionosokkal
Dinner with the truck drivers

DSC_3875-1

Nagymama az unokával. Grandmother with her grandson

Nagymama az unokával.
Grandmother with her grandson

Egy Kínai kamion. A típusát nem ismerem. 336 LE és a raksúly 36 t. Tádzsikisztánban nincs súly ellenőrzés. Ezzel a súllyal mennek végig a Pamir Highway-en. Cinese truck. I do not know its brand, but it has 336 HP and the payload is 36 ton. In Tajikistan there is not weight control so they load the trucks up as much as they can. The go with this weight through the Pamir Highway.

Egy Kínai kamion. A típusát nem ismerem. 336 LE és a raksúly 36 t. Tádzsikisztánban nincs súly ellenőrzés. Ezzel a súllyal mennek végig a Pamir Highway-en.
Cinese truck. I do not know its brand, but it has 336 HP and the payload is 36 ton. In Tajikistan there is not weight control so they load the trucks up as much as they can. The go with this weight through the Pamir Highway.

A kislány eleinte szégyenlős volt, de egy ajándék segített. Azonal pózolni kezdett. The little girl was shy in the beginnig but a little gift helped. She started to enjoy the camera.

A kislány eleinte szégyenlős volt, de egy ajándék segített. Azonal pózolni kezdett.
The little girl was shy in the beginnig but a little gift helped. She started to enjoy the camera.

DSC_3804-1

A büszke apa és a kisfia The proud father and his son

A büszke apa és a kisfia
The proud father and his son

Anya és 4 hónapos kisfia The mother and her 4 months old son

Anya és 4 hónapos kisfia
The mother and her 4 months old son

DSC_3727-1DSC_3544-1

Reggelre a csörgedező patak befagyott The little creek got frozen by the morning

Reggelre a csörgedező patak befagyott
The little creek got frozen by the morning

Kemping a fennsíkon Camp on the plateau

Kemping a fennsíkon
Camp on the plateau

After a light breakfast I Said goodbye to Amaz and his family and hit the road. In the beginning, the road was covered with asphalt so my progress was good towards the pass to Kirgizstan. As I got higher and higher, the air gets cooler and cooler. I pass by the fantastic Lake Kara Kul. The lake’s turquoise color brakes the landscape covered by brown stones and snowcapped peaks.

Here let me share with you an interesting legend about the lake, in which local people even today believe that it is true.

It was very hot when a traveler came to the place named Kol Bashy (‘Mouth of the Lake’) on Lake Karakul. The traveler had come far and was tired so he unsaddled his mare to let her graze. He rested on the grass in a light breeze from the lake and soon fell asleep.

Suddenly, he was woken. He leaped up and noticed a grey stallion, which he assumed had escaped, that was near his mare. Settling back down, he had some dinner before preparing to recommence his travels. He called his mare to no avail and then ran and struggled for some time to catch it and saddle up before eventually departing.

Some months later his mare gave birth to a grey foal, like the one he saw at Karakul Lake. The foal grew strong and was soon the best pacer in the region. Everyone in the area recognized the grey and was amazed by its beauty and stature. But the owner grew proud and saw an opportunity for more foals. So he saddled up once again with the mare and his new pacer and set off back to Karakul to seek the stallion.

He arrived back at the lake at the same location and released the horses, then hid. However, he soon fell into sleep before being woken by a strange noise. He opened his eyes to see waves on the lake. In the twilight he made out the grey stallion again but this time it was coming in on the waves of the lake. It arrived at the shore then drew the mare and pacer to it before all three set off back into the lake, swiftly disappearing in the waves.

Local people still believe that the grey horse exists in the lake.

So after getting to know the local legends about the lake, let’s continue my journey towards Kirgizstan.

I noticed if something was falling. Oh yeah. It is snow. But not those big fluffy flakes, oh, it is really small and hard almost like ice. I immediately got my rain gear on and my hands started to feel cold as well. The shield of my helmet filled up very quickly and I barely could wipe it off. The road changed from asphalt to stone covered off-road. I opened my shield of my helmet, but them the snow hit my eyes really strong. The wind was blowing sideways and I tried to turn my head in a way, so I could see the road. I barely could keep my eyes open. Up in this height the oxygen level is low, so by trying to maneuver with the bike it became kind of a challenge.

The snow got even worse due to the stronger wind. I felt like fighting for every meter. Finally I got up on the top of the pass and I thought it should be better on the other side. There was a short section, where the snow seized, but soon I entered into another big snow cloud and I was getting it again.

The wind was blasting, which made the riding miserable. On the other side of the pass, but still in the Tajikistan side, I saw two overland motorbikes coming towards me. We stopped and then I saw that one of them was Terry Brown. The other motor biker I had never met before, but his face is somewhat familiar.

Terry and I met in 2012 in Albania. He is the guy who has ridden all major difficult off-road sections in this area. I really look up to him. I was immensely happy that I met him again. We talked for a little while, took some photographs in the snowing whether and said our goodbyes, and got going. As I reached the Tajikistan-Kirgizstan border the place didn’t even seemed like a border post. Some containers were there. They took my passport and didn’t even let me in at least the container. I had to wait outside in extremely strong wind and snow. I was so cold, that I was shaking. They didn’t care too much. As the result of the snow storm the next 20 Km became icy slippery from mud. This mud wasn’t brought on the road by trucks, but the top of the hard compacted dirt became slushy. Add to this the strong wind and the snow. I barely could see the road. I was praying to stay upright and do not dump the bike and get into an accident. Slowly-slowly I could progress and finally I reached the Kirgizstan border. There are about 5-10 Kms between the two border posts. I do not know exactly. All I know is I just couldn’t wait to get down from the pass, so the snow would stop.

The Kirgizstan border crossing was a piece of cake. From there the next 20 Km was asphalt but in really good condition. As soon as I reached the main highway, the road became fantastically smooth. It was a real joy riding on that after all I experienced in Uzbekistan and Tajikistan.

Once at a coffee shop I saw two overland motorbikes. So I stopped and we talked for an hour or so. They were from Turkey. I asked if I could sleep there but they said NYET. From there on, I was looking for GASTINICA in every settlement, but I was unsuccessful. I kept on going and eventually at around 10 PM I got into Osh. So what do you think where I found a place to sleep? GASTINICA PEKING. Yes, China is the invader here. I couldn’t find any Kirgizstan place to sleep. It does not mean there are not, but I just could not find any. Everybody was directing me to here.

The owner of the hotel was really nice. He told me that the street is not too safe for motorbikes, so I should bring my bike into the lobby. He placed some bricks by the door, so I could get my bike up the stairs, so my bike was spending the night on the marble floor of the hotel’s lobby and received 24 hour attention. I had some dinner also in a Chinese restaurant. The room is clean and OK. Tomorrow I will try to buy some chain spray for my bike. After then I will have to decide which way to go next.

I still need to add to this, when I took my computer out from the box and opened it, the monitor almost stayed in my hand. It is pretty close to separating from the rest of the parts. It still works though. From now on I will pay special attention to this little machine, because the blogs, I could write by hand and post later, however without the computer, I couldn’t download my files from the cameras. Without photographs and video material the whole trip just wouldn’t be the same. So I pack my little computer like if it was an egg.

Please keep your fingers crossed for my computer to last until the end of my trip. I still have a long way to go.