2015.06.12-13 Samarkand-Nurak Tádzsikisztán

A kettő napot azért vetem egybe, mert Samarkandtól Termiz-ig nem nagyon történt semmi. Az út nagyon rossz minőségű volt. Nem is értem, hogy megépítenek egy 500 m-es útszakaszt, majd utána 500 m ahol nincs is út. Majd ismét 500m jó út, majd megint semmi. Pont, ahogy elkezdenél felgyorsítani, már vége is az aszfaltnak. Szörnyű volt. Ehhez az érzéshez társult még az, hogy Kb. 10-szer kellett megállnom regisztrációra és ami még nagyon fontos, hogy itt mértem a legmelegebbet. 46.6 C fokot. Azt hittem megőrülök. Meg is álltam egy tónál és úgy ahogy voltam, motoros ruhában nakig merültem a vízbe. Persze előtte kipakoltam a zsebeimet. Az utolsó előtti helyen a rendőr minden papíromat elkérte, még a biztosításomat is. Majd megkérdezte, hogy van-e fényképezőgépem. Mondtam, hogy igen. Mekkora? Mutatom. Mondta meg akarja nézni. Kb 5 kép volt benne, mert a hotelben letöltöttem őket, de, szerencsére a 3-iknál mondta, hogy mehetek. Termiz és határ között,, szerintem a határon, ellopták a régebbi akciókamerámat. Máshol nem hagytam felügyelet nélkül a motort, csak ott. A kamera a tanktáska külső zsebében volt. Ezt már csak Tádzsikisztánban vettem észre. Van még egy kamerám, de annak a töltő csatlakozásánál van valami érintkezési hiba, és menet közben nm tudom tölteni. Úgyhogy, akkor tudom használni. Mindenesetre bosszant a dolog

Az Üzbég határon mindent ellenőriztek. Az összes gyógyszeremet interneten megnézték, a táskáimat kipakoltatták, az útlevél ellenőrzésnél olyan kérdéseket tettek fel, hogy ki a Magyar miniszterelnök, mi Magyarország fővárosa, stb. Nem tudom mit gondoltak, hogy. Magyar útlevéllel, magyar motorral és papírokkal, magyar jogsival. Viagrát és óvszereket szerettek volna találni. Nagyon rá voltak izgulva. Többször meg is kérdezték. Ezek viszont nem voltak nálam, így ilyen tekintetben nyugodt voltam. Viszont kaptak egy kamerát. Zárjatok, mindent. Attól, hogy egyenruhában vannak, még nem garancia semmire.  Az Üzbég oldalon a határátkelés Kb 4 órámba telet. A Tádzsik oldalon, ha nem, kellett volna várnom, elég lett volna 10 perc. Tádzsik oldal szuper egyszerű és könnyű. Itt azonban fizetni kell 10 USD-t, nem tudom mire, viszont nem zsebre megy, mert kaptok róla elismervényt. Kamionosoknak is fizetniük kellett. Szerintem mindenkinek, ez valami eljárási díj lehet.

Ahogy átértem Tádzsikisztánba az út megjavult. Teljesen sima autópálya, viszont rengeteg a rendőr és nem esik nehezükre a büntetés kiszabása. Inkább a lakott részeken láttam sok rendőrt dolgozni és büntettek is. Dusanbe egy nagyváros hangulatát kelti. Tele parkokkal, szökőkutakkal, széles utcákkal. Készítettem egy pár fényképet, majd vetem ki pénzt az automatából, na, ez nem a zsebem, hanem itt valóban használhatóak a bankkártyák és sok helyen fizethettek is vele. Itt már nem kérdés a benzinkérdés. 95-ös oktánszámú benzin 4,8-5,4 TJS között mozog. Láttam 98-as oktánszámút is. A határhoz közel csak 80-as oktánút és esetleg 91-est láttam, ahogy közelebb értek Dusanbéhoz, onnan már sok új kút van shoppal. Üzbegisztánhoz képest, mintha más világ lenne. Persze az autóduda nyomkodásának vírusa a Tádzsikokat is megfertőzte, de nekem szimpatikusabb.

Dusanbéban nincsenek motorosok, illetve állítólag, és miért kérdőjelezném meg, van egy férfi, aki motoros túrákat szervez és motorokat ad bérbe. Leírom az adatait. Én nem beszéltem vele, hanem a Norvég motoros, Eric beszélt vele. Mondta Ericnek, hogy szombaton nem lesz Dusanbéban, csak vasárnap. Én szombaton voltam ott, és amúgy sem terveztem ott aludni, úgyhogy én nem hívtam. Ha bármi baj lenne, itt egy elérhetőség. Állítólag beszél angolul, hát ezt nem tudom.

A srác neve Farik. Tel.: +992 918 61 35 37. Ő mondta, hogy Dusanbéban a szállások 80-100 USD között mozognak. Ez nekem drága. Említette azt is, hogy állítólag van egy hotel 15 USD-ért. Én nem maradtam a városban, úgyhogy nem tudom.

Dusanbét elhagyva Nurek felé vettem az irányt. Az út jó. Nurak 1200 m magasságban a hegyek között fekszik. Nurak csak azért lényeges, mert ahhoz tájoltam a navigációt. Kértétek, hogy írjam le, hogy hol aludtam. Már beesteledett, és mivel vacsorát már ettem Dusanbéban, így ezzel nem kellett foglalkoznom bár különben is sátorban ettem volna, csak akkor korábban állok meg. Nuraket elhagyva, teljesen rám sötétedett és már nagyon kellett volna egy szálláshely. Egyszer baloldalon láttam egy kis használaton kívüli autónyomot menni felfelé a hegyoldalra. Mondom, ezt megnézem. Már fel kellett kapcsolnom a ködlámpákat is, hogy a terepviszonyok nehogy meglepetést okozzanak. Egy ideig mentem motorral, majd gyalogosan derítette fel a terepet. Egész jó helyet találtam. Fantasztikus kilátással, és nem kellett attól tartanom, hogy reggel állatok között ébredek. Az út egy telefonerősítő állomáshoz vezetett, ami egy kis konténer. Ide nem jön a kutya sem és itt nem legeltetnek. Szóval már fejlámpával de felvertem a sátrat és a korábban vett sárgadinnye felét, gyorsan elpusztítottam. Már nagyon szerettem volna enni sárgadinnyét. Egy hatalmas tóra néz a sátor és a tó telis, tele van apró szigetekkel. Nagyon vadregényes. Ez a tó alattam terül el. Csodálatos látvány. A hely GPS koordinátái: É:38.32267, K: 69.26050. 1200m magasságban az idő kellemesen 25-28 fok és közel egymillió csillag ragyog felettem, míg a szél lágyan lengedezve hűsít. Nem tudnék jobbat kívánni. A mai estét ismét csillaghotelben szándékozom tölteni, majd azután a Pamair Lodge lesz a célpont. Időm van bőven, úgyhogy nem sietek. A hegyeket élvezem.

Éppen kijöttem a tóból, mikor vendégem lett / I just came out of the lake when I had a guest

Éppen kijöttem a tóból, mikor vendégem lett / I just came out of the lake when I had a guest

Hegyek a láthatáron / Mountains in the horizon

Hegyek a láthatáron / Mountains in the horizon

Reggeli vendégeim Norak-ban. Nagyon kedves emberek / My morning guests in Norak. Very warm hearted people

Reggeli vendégeim Norak-ban. Nagyon kedves emberek / My morning guests in Norak. Very warm hearted people

Hűsölés a tóban / cooling off in the lake

Hűsölés a tóban / cooling off in the lake

Hűsölés motoros ruhában. Árnyékban 46,6 C volt / Cooling off in biking suite. It was 46.6C degrees in shade

Hűsölés motoros ruhában. Árnyékban 46,6 C volt / Cooling off in biking suite.
It was 46.6C degrees in shade

Reggeli blogírás / writing the blog in the morning

Reggeli blogírás / writing the blog in the morning

Táborhelyem Nurak-ban / My campsite in Nurak

Táborhelyem Nurak-ban / My campsite in Nurak

DSC_3177-1

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

The reason I have the two days together, because not much happened between Samarkand and Termiz. The road is really-really bad. I do not understand. They make 500m good asphalt and the 500m no pavement, then 500m pavement then nothing. As soon as you would speed up, the asphalt ends. It was terrible. The to this feeling ad that I had to stop about 10 times for registration and what is really important I measured the hottest on one area. It was 46,6 C degrees in shade. I stopped at a bus stop to take a break and I measured there. I thought I will go crazy. Then I saw a lake and as I was, in my motorcycle suit, I went in the lake and sit in it for a while. It was a relief. Off course I before I went in the water, I emptied all my pockets. On the last police check the police asked for all my papers, even my insurance. He wanted to find something. He, could not. He even asked if I had a camera. I said, yes. How big. I did not understand why he is interested in my cameras physical size, but I showed him. He wanted to take a look at the photos. I only had about 5 pictures in it, because I downloaded everything in Samarkand. After the third photo, he told me to go. Finally I was on the road. Between Termiz and the border someone stole one of my action cameras. It was in the outside pocket of my tank bag. I only left the motorcycle unattended at the border in the fenced area right by the guard. I was the only one guy there. No cars, no trucks. Nobody, just me and the guards. I had to go in the office for passport control and the bike was unattended. I only found out this in Tajikistan. I still have my other camera, but the issue with that is that it has some connection problem and I cannot charge it while I drive. So I need to charge it up and then I can use it without any issue. It still pisses me off though. So lock everything even at the borders. Just because they have uniform on them does not mean anything.

They have checked everything on the Uzbek side. The checked all my pills on the internet, they made me unpack everything from al my luggage, and they asked me questions like, what is the name of the president in Hungary, what is the name of the capital city of Hungary. I do not know what they were thinking, but I have to tell you it wasn’t a joke. They were damn serious. I had Hungarian passport, Hungarian driver’s license, Hungarian motorbike and its Hungarian papers. They were looking for Viagra and condoms. They asked several times. Sine not of them had on me, I was calm, as calm you can be when you feel like they would like to find something so they can play with you. It took me about 4 hours to leave Uzbekistan.

On the Tajik side it would have been enough 10 minutes, but I had to wait for some truckers. The Tajik side was super easy, simple and friendly. I had to pay 10 USD for whatever; I received a receipt as well, so it wasn’t going into somebody’s pocket. Truckers had the pay as well. It must have been some type of processing fee.

As soon as I crossed the line the roads fantastic, it’s a freeway to Dushanbe, however there are a lot of police man was on duty and they were giving fines. They were mostly within urban areas. Dushanbe is a big city; at least it gives you this impression. It has beautiful parks with a lot of fountains and wide streets.

I took a few photographs and withdrawn some money from the money bank machine. Now the bank machine was not my pocket. Here are really you can use your plastics. I got some cash and had a dinner in a fast food place. You can even pay in a lot of places with you bankcard. Fuel issue I think is not an issue anymore. I95 octane gas costs between 4,8-5,4 TJS. I even saw 98 octane fuels. Fuel quality is god here. Close to the Uzbek border the fuel is still about 80-91 octane, but as you get further from the border there are some new, nice gas stations even with a little shop in them. This is like a different world compared to Uzbekistan. Off course the virus of using horns for everything has infected the drivers here as well.

Here in Dushanbe there is a guy who is organizing motorbike tours. Other than this guy no motorcycles are in Dushanbe. I wasn’t talking to this guy, but the Norwegian biker did. Here are his contact details, just in case: Name: Farik, Tel.: +992 918 61 35 37. He mentioned to Eric, that on Saturday he will be out of town, but Sunday he can be reached. Since I was in Dushanbe on Saturday and I wasn’t planning to spend a night in the city, it wasn’t important to me. He also told Eric that the hotels are 80-100 USD/person/night. Now this would be way too expensive for me. He also said that one hostel should be in town for 15 USD/nigh. I slept enough in hotels in Uzbekistan, so I headed out. I bought some food in a sore, fueled up good 95 octane fuel and hit the road towards Nurak. The road is fantastic, both the scenery and the quality. The Nurak is not really important; I just used it as a middle point to navigate. Nurek is at 1200m elevation. You asked to tell you GPS coordinates where I sleep. It was really dark by the time I found a place. Since I eat dinner in Dushanbe, I wasn’t really concerned. I would have eaten in my tent anyway, but then I would have stopped a little earlier. As I left Nurek it became completely dark. Once I saw some not really used tracks on my left side, so I took that road. I left my bike down and rather walked up a little bit to see how the road is and whether it is possible to sleep there or not. It was a fantastic place, so I went back for my bike. I had to turn on my fog lights as well, so the off-road part going up would not trick me. The road took me to a telephone amplifying station, which is a small container. I knew nobody would come here, unless they need to work on something. Definitely I did not need to be concerned about waking up between a bunch of goats. The view is exceptional. So I quickly pitched my tent, using my head lamp and I eat half of honeydew melon. I was craving for one for a while now. It was juicy and sweet. My tent faces towards a huge lake where tremendous small island sticking out. The GPS Coordinates: N:38.32267, E: 69.26050. The elevation is 1200m, the temperature is fantastic 25-28C degrees. I could not wish for better. My today’s hotel I should call it a star light hotel, since millions of stars are above me. Tomorrow my plan is to camp one more, then Pamir Lodge will be my target. I have plenty of time, so I’m not in a hurry. I love the mountains.

Reklámok

2015.06.10-11. Buhara-Samarkand

Hát az út nem volt túl eseménydús. Ez rossz hír nektek, de jó hír nekem. Csak azért írtam, hogy rossz hír, mert nem tudok semmilyen csemegével, semmilyen szaftos történettel szolgálni. Egy dolog történt, ami lehet, hogy említésre méltó. Tankoltam és gyanús volt, mert árak ugye nincsenek kiírva és csak azután tudod az árakat, miután tankoltál. Természetesen meg lehet kérdezni előre is, de mivel mindenhol 3000 SUM/l az üzemanyag ára, így nem foglalkoztam vele. Egy dolog volt fontos, hogy a tank tele legyen. Na meg is tankoltam, itt az ürge engedte, hogy teletankoljam, nem kellett előre megmondani, hogy hány litert kérek. Nyakig öntöttem. A fizetésnél gyanús volt, hogy nem 3000 SUM/l volt az ára, hanem 2600. Meg is kérdeztem, hogy milyen oktánszámú benzint kaptam. Ugyanis itt elveszed amit kapsz és nem válogatsz, mert lehet hogy a következő hosszú kilométereken nem kapsz benzint semmilyet. Szóval megkérdeztem, hogy milyen oktán számú a benzin. Számológépen mutatja az ürge, hogy 91. Oh, hát ez szuper. Onnan elindulok, és azt tudni kell, hogy szembeszél volt. Azt vettem észre, hogy a motort elhagyja az erő. Megy Ő szegénykém, de csörög, mintha csörgőkígyó költözött volna bele. Csak nem húz. Próbáltam azt a 90-100-as tempót tartani, de éreztem, hogy a motor nagyon erőlködik. Hát hamarosan ki is gyulladt a vízhőfok jelzőlámpa, hogy jobb lesz lassítani. Megálltam, és körbenéztem a motort. Minden OK, csak nincs kraft. A motor hűlt egy kicsit, szépen indult, lámpa elaludt, de erő továbbra sincs. Nem tudok másra gondolni, mint hogy az üzemanyag, nem hogy 91-es nem volt, de szerintem még 80-as sem. Ugyanis 80-ast tankoltam már korábban is, ilyen mértékű erővesztést nem tapasztaltam. Most egyelőre Samarkandban vagyok és Kb 4-5 l üzemanyagot használtam el, úgyhogy amikor elindulok innen, mindenképpen kellene keresnem egy kutat, ahol tudnék tankolni 95-öst. Próbálnám feljavítani. Szerintem az üzemanyag lesz, mert miután az utolsó 80 Km-t 4-ben tettem meg, Kb 80 Km/h-val, a motor nem csörgött, lés nem melegedett. Bízzunk benne.

Szóval Samarkand. Mit szeretnétek tudni róla. Semmi különöset? Azért én mondanék egy pár szót magáról a városról. Miután motoros történetet most nem tudok mondani, be kell érnetek ezzel:

Samarkand:

Samarkand 1930-ig Üzbegisztán fővárosa volt. Csak ekkor vette át a helyét Tashkent. Nevét a termékeny (samar) és a település (kand) szavak házasításával kapta.

A hajdani Selyemút mentén fekvő Üzbegisztán ősi városa Samarkand az egykori kánok birodalma, Ázsia közepén. A több mint 2700 éves város.

Timur Lenk Uralkodása idején Samarkand a világbirodalom középpontjaként Ázsia legszebb városává, a Kelet paradicsomává vált. Az egyik legöregebb város, abban az időben, a világ legnagyobb és legjelentősebb fővárosa volt. A “kelet varázsát idéző” várost a Kelet Rómájának s a muszlim világ gyöngyszemének nevezték költők és történészek.

Timur Lenk mindössze néhány év alatt valósította meg az elképzeléseit, melyhez bárhol másutt nemzedékek munkája kellett volna. A városközpontban leromboltatta a házakat, hogy helyükre óriási fedett bazárt építtessen, mely csakhamar a kelet és nyugat közötti kereskedelem legnagyobb közvetítő- és átrakóhelyévé vált.

A Zeravsan folyó mellett folyamatosan épültek a pompás mecsetek és medreszék, paloták és karavánszerájok.

A város történelmi központja a Registan tér. Az elnevezés „homokos területet” jelent a hagyomány szerint itt voltak a kivégzések, és a homok beitta az áldozatok vérét. A hadjáratok végén a harcosok zsákjaikból itt borították ki az ellenség levágott fejeit és a mennyiséggel arányosan kaptak fizetséget. Valószínű, hogy innen eredeztethető a mai elosztásban is használatos: Fejenként.

Az egyik medresze homlokzatán a Korán tanításaival ellenkező állatábrázolás található. Itt is megtalálták a kiskaput, a törvények megkerülésére. A képen a tigrisnek és az oroszlánnak sajátos keresztezését láthatjuk, és erre azt mondják, hogy ezt lehet ábrázolni, mert ilyen állat nincs. A szarvasokra meg azt találták ki, hogy már nem élnek, tehát bemutathatóak.

Itt található Timur Lenk sírja is. Timur Lenk sírját egy hatalmas jade kő őrzi. A világ legnagyobb jade köve volt 1740-ig, amikor Nádir sah megpróbálta eltávolítani, s kettétört. Timur Lenk nagyságát méltatva a kőbe vésve ez áll: “Ha én felemelkedem, a világ beleremeg”

Egy monda szerint 1941-ben szovjet régészek merészkedtek felnyitni az uralkodó sírját, és egy erős testalkatú, mongolos koponyájú, vörös szakállú, jobb oldalára béna férfi maradványait találták benne. Néhány héttel később Németország megtámadta a Szovjetuniót. Igaz, vagy hamis, nézzetek utána!!!

Na, ennyi elég is, mert nem akarok senkit sem untatni.

Szóval kicsit körbejártam Samarkand belvárosát. Szerintem lenyűgöző. Samarkand különben mai is pezsgő város, rengeteg egyetemmel és éjszakai élettel. Bár nálam az éjszakai élet a szállodai szobámban, az ágyamban zajlik. Na, nem úgy ahogy esetleg néhányan gondolnátok, szigorúan alvással.

Tegnap ismét lakodalomban voltam. Buharában láttam az esküvői szertartást. Itt, tegnap magában a lakodalomban voltam. Itt már a szertartásnak vége volt és úgy gondolom, hogy ezek az emberek gazdagabbak lehettek. Itt a lakodalom egy nagy park közepén and étterem teraszán volt megtartva. Néztem az embereket, ahogy táncolnak, együtt énekelnek a zenekarral. Egyszer egy férfi odalép hozzám, (szépen fel volt öltözve, öltöny, nyakkenő, és látja, hogy próbálok fotózni, de az igazat megvallva a távolság nagy volt és nem volt elég fény sem,) és megkérdezi, hogy honnan való vagyok. Mondom, Magyarországról (Vengria). És szeretnél bejönni, fotózni és videózni? Ha befejezted leülhetsz az asztalunkhoz. Á, mondom, én csak egy turista vagyok. Azt mondja, te a barátom vagy, úgyhogy bejöhetsz. Hát, ha itt a barátságok ilyen egyszerűen és gyorsan köttetnek, akkor OK. Már benn is voltam.

Ez ismét egy felejthetetlen élmény volt. Férfiak, nők külön táncoltak és külön asztaloknál ültek. Az asztalok telis tele voltak mindenféle gyümölccsel és édességgel. Tudjátok a gyümölcsök azokon a fajta tálcákon voltak, amelyek otthon is vannak, háromemeletesek. A festők mindig úgy ábrázolják ezeket a bégeket, hogy féloldalasan fekszenek, szőlőt majszolnak, és az asztal, roskadásig tele gyümölccsel. Szőlőfürtök lógnak lefelé a tálcákról.

Mint már említettem, férfiak és nők, külön-külön táncoltak. Egyszer egy nő lépett a férfiak tánckörébe és egy köteg pénz volt a kezében. Igazából nem jöttem rá, hogy ennek mi volt a szerepe, mivel senki sem adott neki pénzt és Ő sem utalt rá, hogy kellene kapnia. Mindenképpen feldobta a hangulatot a fiúk között. Az ifjú pár egy emelvényen ültek, gyönyörűen megvilágítva és virágokkal körbevéve. Megtisztelve érezték magukat, hogy fotózom őket. Felálltak, hogy jobban lehessen látni őket és büszkék voltak arra, hogy bármelyik országból való vagyok is, az ő képeiket fogom mutogatni. Ők nem táncoltak. Az a 2 óra mit ott töltöttem, Ők csak ott ültek és egyáltalán nem táncoltak. Láttam, hogy emberek felmennek hozzájuk, ajándékot, vagy pénzt adnak nekik.

Ezután leültem újdonsült barátom asztalához, de mivel nem nagyon volt közös nyelv, így a kommunikáció egy kicsit akadozott. A másik ok, amiért eliszkoltam, mert egy-két nappal korábban odaadtam a vacsorapénzemet az ifjú párnak. Most nagyon éhes voltam, ifjú barátom barátainak adakozni és különben is szerintem a lakodalmat elnézve jobb anyagi körülmények között élnek, mint én, bár én sem panaszkodom. Marasztaltak, hogy egyek ott, de már mindenki evett, minden elpakolva, csak gyümölcsök és valamilyen színes italok az asztalokon, szóval a vacsorámat akartam egy étteremben, de tüstént. Amúgy nagyon kellemetlenül éreztem volna magam, ha pofátlanul ott elkezdek egyedül enni. Tehát a vacsora pénzemet szorongattam, mint koldus az aranytallért. Üzbegisztánban nem fogadnak el semmilyen hitelkártyát. Szigorúan csak CASH.

El kell mondanom, hogy ismét egy fantasztikus kulturális megtapasztalással lettem gazdagabb. Ilyen dolgokért érdemes erre a vidékre jönni. Nem a forró sivatag, a rossz utak és a rossz minőségű benzin vonz, hanem az ilyen dolgok. Örülök, hogy ott lehette és gazdagabb lettem egy ilyen élménnyel.

Még egy dolgot szeretnék elmondani. Itt Üzbegisztánban egy embert láttam kéregetni. Egy hölgy volt. Nem tudhatjuk, hogy mi az oka a kéregetésének. Sem Grúziában, sem Kazahsztánban nem láttam hajléktalanokat. Lehet, hogy a család erőseb, mint a nyugati civilizációnkban az elszakadásra való vágy, hogy én önállóan meg tudok élni. Igen ám, de nézzünk körül. Bárhova mész, majdnem bármelyik rendőrlámpánál megállsz, kéregetnek. Én ezt kellemetlennek és szomorúnak tartom. Ez nem csak nálunk van így, bármelyik nyugati országban ez van. Tehát a nagy szabadságnak is megvan az ára. Az emberek elidegenednek egymástól s a bajban egyedül maradnak a problémáikkal, mert senkit sem érdekel. Ez szomorú.

A szálloda nagyon jó. A ház kívülről egy semmitmondó utcában, poros, sikátorban található, de közel a központhoz. Az udvara, viszont maga a paradicsom. Nagyon kellemesek a kis teázó részek, ahol leheveredsz, teázgatsz és az élet nagy dolgain elmélkedsz, vagy belealszol az elmélkedésbe. A várost gyalogosan fedeztem fel. Egy-két nap, számomra elég is. El lehetne tölteni több napot is, de ahhoz jól jönne egy társaság. Már Hivában és Buharában is találkoztam egy Japán párral. Lehet, hogy itt is összefutunk és akkor még bármi lehet.

Megmondom őszintén, hogy már alig várom, hogy a hegyek közé érjek, azaz Tádzsikisztánba. Még egy éjszakám lesz a Termez-ben, de onnan már irány Tádzsikisztán. Már egy kicsit besokalltam a rekkenő hőségtől, a rengeteg portól, azaz homoktól és a sivatagtól. Szeretnék már egy kicsit friss levegőt szívni és patakból inni. Különben Üzbegisztán nem egy olcsó hely. 1,5 l ásványvízért 200 Ft-ot kérnek, boltban. Étteremben egy vacsoráért, na, nem 8 fogás, egy egyszerű bárány saslik, 1 sör, kenyér 2500 Ft. Tudom, ez olcsóbb, mint otthon, de miután egy nagy köteg pénzem volt, a kötegek úgy fogynak, hogy győzöl csodálkozni. Úgy gondoltam egy ideig, hogy legalább itt jómódú vagyok, de azokat a kötegeket, csak hurcolászni nehéz, költeni könnyű. Egy vacsora 20.000 SUM. Tankolás, 30-40.000 SUM. Szóval a 300.000 SUM nem is olyan sok.

Remélhetőleg még kettő napom van hátra itt és azután Nyugat Himalája már vár, azaz a tádzsikisztáni hegyek.

Kenyérárus Samarkanban /  Selling bread in Samarkand

Kenyérárus Samarkanban /
Selling bread in Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Az ifjú pár /  Husband and wife

Az ifjú pár /
Husband and wife

Anya és fia /  Mother and son

Anya és fia /
Mother and son

Lányok a lakodalomban /  Girls on the wedding party

Lányok a lakodalomban /
Girls on the wedding party

A fiúk külön táncolnak /  Boys dancing separate

A fiúk külön táncolnak /
Boys dancing separate

Táncoló gyerekek /  Dancing kids

Táncoló gyerekek /
Dancing kids

Samarkand

Samarkand

Nem tudom, mhogy végezném-e ezt a munkát / I'm not sure if I would do that job

Nem tudom, mhogy végezném-e ezt a munkát / I’m not sure if I would do that job

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Kilátogattam a piacra. Édességed, aszalt gyümölcsök /  I went out to the local market. Sweet staff and dried fruits

Kilátogattam a piacra. Édességed, aszalt gyümölcsök /
I went out to the local market. Sweet staff and dried fruits

Timur Lenk

Timur Lenk

Utcarészlet /  On the street of Samarkand

Utcarészlet /
On the street of Samarkand

Utcai kenyérárus / Selling bread on the street

Utcai kenyérárus /
Selling bread on the street

So the road wasn’t full of events. This is bad news for you, but good news for me. The reason I said it is bad news, is because I can’t provide you with juicy details. Only one thing has happened. I fueled up. I know this would not be enough to mention. So I fueled and the guy let me fill it up to the top. OK, that’s great. You have to know that no prices are advertised at this station. But it is not a big deal, and you can ask the price in advance as well, but since the price is everywhere 3000 SUM/l, I didn’t bother. So I topped it up to the neck. Off course when I went to pay, I pay, it was strange that I only paid 2600 SUM/l but I did not pay too much attention. One thing is important in this area. The fuel tank should be full. So I paid and I also asked what octane I received. The guy shows me on a calculator, that 91. Oh, that’s fantastic. Actually here you do not start to complain just take what you get because you will not get anything in the next few hundred Kms. So I take off from there and you need to know that there was about a 40 Km/h face wind. I noticed that my bike does not have the power. She is trying to keep up with my instructions, but you could hear a rattling sound, like a rattle snake just found a new home. It just does not want to go as well as it used to. I tried to keep the 90-100 Km/h speed, but I felt that the bike is just struggling. Soon the water overheat lamp came on. So I said it is better to slow down. I stopped, checked the bike and I did not find anything unusual from outside. The bike is OK, but no power. The bike cooled down a bit, started as usual, lamp went off, but still no power. I can’t think of anything else, but the fuel. I think it wasn’t 91 octane it wasn’t even 80 octane. Since I fueled 81 octane before and I didn’t experience such a problem. I’m right now in Samarkand and I burned about 4-5 l from this fuel. So when I leave from here, I need to find a gas station where I could buy 95 octane. Since it is a big city, I should be able to find some. I would try to upgrade my fuel a little bit. I think it is the fuel, because I was riding in 4th gear for the last 80 Km with 80 Km/h speed, and the bike did not have the rattling sound and did nit overheat. Hope for the best.

So, Samarkand. What would you like to know about this city. Nothing? Well I will still tell you something, it might be interesting. Since I cannot tell you any biker’s stories, you need to accept this one.

Samarkand:

Samarkand was the capital city of Uzbekistan until 1930 and the government relocated the capital to Tashkent, Samarkand received its name from the word samar (fertile) and the word kand (village).

Samarkand was the Kahn Empire in the middle of Asia. It is more that 2700 years old.

During the era of Timur Lenk, it was the center of the Empire and became the most beautiful city of Asia. It became the “Paradise of the East”. As one of the oldest city at that time was one of the most important cities of the world. The city was called the Rome of the East, the bead of the Muslim world by poets and historians.

It took only a few years to Timur Lenk to achieve his goals, where in other part of the world it would have taken decades. In the center of the town he has demolished all the buildings and had a huge covered market constructed. This market became the most important market place between the east and the west.

Soon beautiful mosques, Madrasah and castles were built near the river Zeravsan.

The historian center of the city is the Registran place. The name, come from sandy area. According to the legends all executions were held her and the san suck up all the blood of the victims. After different worrier expeditions, the victim’s heads were dumped here as well and the soldiers received payments based on the number of heads they brought. It is possible that the presently used term, by head count, comes from here.

On one of the façade of the Madrash, there are some imagery, which is against the Koran. So locals found a way to go around the law. They said that this animal is between the tiger and the lion, therefore there is no such an animal so it is legal. Regarding the dears, they said they do not exist anymore, so it can be exhibited as well.

We can find the tomb of Timur Lenk here, which is covered and saved by a huge jade stone. It was the largest jade stone of the world until 1730, when Nadir sahib tried to remove it and it broke into two pieces.

It is carved into the stone: “If I ascend, the world will start shaking”

According to a story, Russian historians opened the tomb and found the remains of a strong, Mongol like, red bearded, and handicapped to the right hand side person.

A few weeks later, Germany attacked the Soviet Union. True, or false, you should look into it!!!

So this should be enough, I do not want to bore anybody.

So I looked around the historic downtown of Samarkand. It is fascinating. Samarkand is even today a city that never sleeps. OK, not like New York. It has lot of universities and night life. My night life is in my room and in my bed. No, not the way, that some of you might think. Strictly with sleeping.

Yesterday I was again on a wedding party. In Buhara, I saw all the local ceremonies. Here the ceremony part was over, and I think these guys were richer and the party was held in a big open air restaurant. I was watching the people dancing, singing together with the band that was playing. Once a guy steps up to me and asks. Where are you from? I said, Hungary. He asks, would you like to come in and take photographs and video inside? After you finished, you can sit at our table if you want to. I said, no, I’m just a tourist. He says, you are my friend so you can come in. OK, if friendships are made so quickly here, then OK. I went in. It was another great experience. Men and women were citing separately at different tables. The tables were full of fruits and some sweet things to eat. Do you know those trays which are at least three level high? Now those were absolutely full of fruits. You know how paint artists show these Begs laying on one side and eating grapes and other grapes hanging down from those trays. When people were dancing, they were dancing separate. Men and women separate. At one point some girl stepped into the men dancing circle with a pile of money in her hand. She danced in the middle. I could not figure out what was her role in this, since nobody gave her money and she did not even ask from anyone. The new wife and husband were sitting on a platform beautifully lid and some flowers were surrounding them. When I went to them to take photograph of them, they were honored that I’d like to show them in whichever country I was from and they stood up to be able to see them better. They weren’t dancing dough. Until I was there, about 2 hours, they weren’t dancing. I saw people went up to them and I think wished them happiness and lot of kids, or whatever and gave them gifts or money. After then I set down at the table for a while but really we did not have common language and the communication was difficult. The other reason why I was leaving, because the day before I gave my diner money to the new couple and I was damn hungry at this time, so I wanted to eat my dinner and I needed the cash. In Uzbekistan you need to know that no plastics are accepted. Just cold, hard cash. They off course offered me dinner, but everybody eat already and I felt ashamed to start eating without even knowing these people. I wasn’t even dressed properly, so everybody knew I’m a tourist. So I have to tell you that this was another great experience, which I wouldn’t have missed for anything. Great time.

One more thing I would like to mention. Here in Uzbekistan I saw only one person begging for money, or food. It was a lady and we do not know what her problem was. Neither in Georgia, nor in Kazakhstan I have seen anybody asking for money or leaving on the street. Maybe the strength of the family is stronger than the wish like it is in the western civilization, that I’m grown up, I can leave alone. Yes you can, but look it how. No matter where you go, or n matter which traffic light you stop, you will find people begging for money and if you do not look away, you see people living on the street. I think this is very sad. It is not Hungary specific, it is the same way in every western country. The people become estranged from each other and when they have some problem they realize that they are alone with their problems. Nobody cares. This is SAD.

The hotel is excellent, which should be for 36 USD/night. I could not find cheaper one. The house looks really bad from the street, but as soon as you enter it is like a little paradise. Its yard has small places for having tea in the afternoon. There are places where you can solve the big issues of life, or just fall a sleep there, while you are thinking.

I will explore the city on foot- One-two days are enough for me. More time could be spent here as well, but then you would need company. I had met a Japanese couple in Hiva and I met them in Buhara as well, so maybe I will meet them tomorrow her and I stay for one more day.

I have to tell you the truth. I can’t wait to get to the mountains, so to get to Tajikistan. I will have one more night in Termez and then I cross the line. It is as little too much for me the extreme heat, the dust, the sand and the desert. I would like to sniff some fresh air and drink from a creek.

Actually Uzbekistan is not so cheap. I have to pay about 0,6 USD for 1,5l bottled water. In Hungary I can get this for 0,2 USD. A dinner, not 8 servings, roast lamb, a beer and bread, costs almost 10 USD. I know it is still cheaper than Hungary, but I had a big pile of money and this pile is disappearing pretty fast. For a while I thought I’m well off but I found out that those piles are just difficult to carry, but worth nothing. A dinner (cheap place) 20.000 SUM. Fueling up, 30-40.000 SUM. So my originally received 300.000 SUM is not so much. Is it?

Hopefully I have two more days here and reach the Western Himalaya in Tajikistan.

2015.06.08-09. Híva-Buhara Üzbegisztán

Reggel 10-kor útnak eredtem. Hívából kifelé megálltam tankolni. Az ürge nem akarta engedi, hogy tele tegyem. Adott 10 litert és adott volna még 5-öt, de 13-at nem. Mindegy a 10 literrel nem lett tele, de még 5 nem fért volna bele. Megtankoltam és elindultam. Innen kifelé Kb 30 Km-en keresztül voltak falvak és benzinkutak. Majd amikor elértem egy új autópálya részt, onnan megszűnt minden civilizációra utaló jel. Láttam egy tó rendszert az út jobb oldalán és gondoltam, megnézem. Így a sivatagban motoroztam egy kicsit. Kizárólag, már autók által kijárt úton, mert a homok nagyon puha és féltem, hogy a nehéz motorral beragadok. Majd visszatérve az autópályára, haladtam tovább. Az idő igazán kellemes volt. A korábbi 43C-hoz mérten ma kellemes 30 C fok körüli hőmérsékletben mentem.  Az autópályának nagyon örültem, mert jó minőségű volt és jól tudtam haladni. Igen ám, de minden jó egyszer ez is véget ért. Útépítés hosszú-hosszú kilométereken keresztül, majd nagyon szar út következett. Ez a rossz minőségű út végigkísért Buhara-ig. Korábban úgy gondoltam, hogy a benzin kérdés már nem kérdés. Hát az. Ugyanis ezen a napon 480 Km-t tettem meg és ebből az első 30Km-en voltak benzinkutak. Utána semmi. Szó szerint, semmi. Már fogytán volt az üzemanyagom, amikor még mindig reménykedtem. 390 Km-nél találtam egy kutat, de nem volt benzin, így zárva volt. Gázos kutakat láttam többet is, de ott nincs benzin. 440 Km-t kelet megtennem, mire tudtam tankolni. Természetesen a korábban tankolt üzemanyaggal nem tudtam volna megtenni, de a póttankban lévő, még Beyneuban tankolt üzemanyaghoz nem nyúltam, így egyszer meg kellett állnom és átfejtenem. Képzeljétek, hogy 400 Km távon egyszerűen nincs üzemanyag és ennek a távnak a felét nagyon rossz úton teszitek meg 2-3-ban Szóval az utánam jövők készüljenek fel erre. Majd lassan beértem Buharába. Már nagyon vártam, mert rendkívül untam a rossz minőségű utakat. Sajnáltam a motort. Buharában elkezdtem megkeresni a szállást. A visszaigazoláson nincs más csak a foglalási időpont és a szálloda neve. Na Buhara egy nagy város. Szerintem több mint 100.000 lakossal. Több szállodába is bementem és taxisokat is megkérdeztem, de senki nem tudott segíteni. Elindultam hát a központ felé. Ott is kérdezősködtem, míg egyszer csak valaki elkezdet útbaigazítani. Jobbra-balra-jobbra stb. Csak nem találtam, de tudtam, hogy már nem vagyok messze. Egyszer egy autó állt meg mellettem, amíg valakitől megint útbaigazítást kértem és mutatta, hogy kövessem. Azt hittem, hogy hallotta, hogy kérdezősködök és odavezet. Elkezdtem követni. Már elég jól elmentünk attól a helytő ahonnan elkezdtem követni és kezdett gyanússá válni a dolog. Egy piros lámpánál odagurultam melléé és megkérdeztem, hogy merre van a hotelem. Mutatott visszafelé. Ekkor már tudtam, hogy félreértettem és Ő nem vezet oda. Nagyon bosszús voltam. Megfordultam és amint ismét elértem azt az utcát, ahol szerintem már közel voltam, egyszer csak a jobb oldalon meglátom a hotel tábláját. Hát, ha ez nem isteni gondviselés, akkor semmi. Nagyon megörültem. A hotelhez járdán, majd lépcsőn fel, majd le, vezetett az út, de végre odaértem. A motort egy zárt udvarban lehetett elhelyezni, teljesen biztonságban. A srác megmutatta a szobámat. Az egész épületet ő újította fel, vigyázva, hogy megtartsa az épület régi jellegét. Nagyon Pazar. A szobám, az udvar, a kiszolgálás szóval minden. Gyorsan lezuhanyoztam és kimentem a városba körülnézni. Egyszer csak trombita és dob hangokat hallok, mondom, megnézem. Azt gondoltam, hogy valamiféle kisebb ünnepség lehet és kíváncsi voltam. Videózgatok, majd egy épület előtt egy férfi mutatta, hogy menjek be. Hát kiderült, hogy egy Üzbég tradicionális esküvőbe csöppentem. Nagyon barátságosak voltak és még ajándékot is kaptam. Ilyen élményben nem nagyon volt még részem. Végig tudtam nézni ahogy a férfiak külön szobában, és a nők egy másik szobában ünnepelnek. Majd jött a fénypont. Az ifjú férj és a menyasszony kisebb szertartást követően beléphettek a női szobába, ahol egy sarok el volt függönyözve. A menyasszony arca el volt fátyolozva. Ott egy újabb szertartást követően, a férj és a feleség kölcsönösen megetették egymást, megitatták egymást, de ez megfelelő szertartások mellett, és a férj a feleség fülébe akasztotta az ajándék fülbevalókat. Szerintem sem a feleség, sem pedig a férj nem lehettek több mint 18 évesek, talán még fiatalabbak is voltak. Ezt követően került sor az ünneplésre. Érdekesség képen mondom hogy nem láttam alkoholt. Nem mondom, hogy nem volt, de mindenki abszolút józanul ünnepelt. Felejthetetlen élmény volt. Ez nem turistáknak megrendezett látványosság volt, hanem a valós élet. Miután kaptam ajándékot is (nem kell nagydologra gondolni, tojás, és édesség) és alig akartak engedni, úgy gondoltam, nekem is illene adni valamit. Hát semmi sem volt nálam, úgyhogy a vacsorára szánt pénzemet tudtam odaadni (kb. 6 USD). Ez volt az összes vagyonom ott este. Így a mai vacsorának lőttek. Nagyon büszkék voltak, hogy fotóztam őket. A fényképezőgépem objektívébe por ment. Nem nagyon akar fókuszálni, úgyhogy manuálisan állítom a fókuszt, így egy kicsit lassabban megy a dolog. Nagyon élveztem.

A következő napot Buhara nevezetességeinek felkutatásával töltöttem. Nem nehéz, mert a szállásom mindjárt mellettük található, így csak gyalogosan sétálgatva fedezem fel a várost.

Buhara a Selyem út második megállója, amely több mint 2000 éves város, amely érintetlenül maradt és a hűbben adja vissza a középkori városok hangulatát Közép Ázsiában. Megnéztem a muzulmán építészet remekművét a10 századbeli híres Ismael Samani kriptáját, és több 17-ik századi madraszt is. Ebédeltem Üzbég étteremben, majd estefelé visszatértem a szállodába, blogot írni és adatokat letölteni. Igazából már egy kicsit fáradtnak érzem magam. A sok utazás, terep, rossz út, kevés alvás (ugyanis minden nap min. 3 óra az adatok letöltése, blog stb. Így minden nap éjfél mire ágyba kerülök és reggel valahogy 5-6 között mindig felébredek.. Szóval a kialvatlanság is hozzájátszik a fáradtságomhoz és persze nem eszek rendesen. Valami kis reggelit kapok, vagy eszek, ebédre, ha van időm, akkor megállok, de ha nagyon rossza az út és nem haladok, akkor csak a dobozból eszek egy-két müzli szeletet. Hát már csak kettő van, úgyhogy majd meglátjuk, hogy lesz tovább. Megvannak a távok, amiket meg kellene tennem egy nap, és ha az út nagyon rossz, akkor akár 400 Km megtétele is lehet, hogy 8 óra motorozással jár, plusz, tankolás, stb és simán benne vagyok a napi 10 órás utazásba. És a következő nap ugyanaz. Néha már várom, hogy átérjek Tádzsikisztánba, hátha ott jobbak az utak. Szomszéd fűje hátha zöldebb.

Itt Buharában nappal nagyon kellemes az idő, de este lehűl, úgyhogy egy pólóban egy kicsit hűvös is van. Nagyon kellemes lágy szelő lengedez. Mindenhol árusok próbálják értékesíteni a portékáikat, rengeteg étterem és szálloda. Buhara úgy látom igazán felkészült a turisták fogadására.

Fogytán a pénzem, úgyhogy nagyon számolgatok, hogy mennyi pénzt váltsak még be, hogy aztán a végén ne maradjon a nyakamon.

Holnap a Selyemút harmadik megállóját veszem célba, a Selyemút legnagyobb és talán legismertebb városát, Szamarkandot.

DSC_2910-1

A hotel belső udvara / the inside yard of the hotel

DSC_2823-1

Hotel Mekhtar Ambar

DSC_2826-1

Délutáni pihenő. igazából ez a kép délelőtt is készülhetett volna. Nem lett volna különbség / Afternoon rest. Actually this photo could have bee taken in the morning as well. You would not see too much difference.

Délutáni pihenő. igazából ez a kép délelőtt is készülhetett volna. Nem lett volna különbség / Afternoon rest. Actually this photo could have bee taken in the morning as well. You would not see too much difference.

DSC_2834-1DSC_2835-1DSC_2847-1DSC_2850-1DSC_2855-1DSC_2856-1

Ideiglemesem átvettem a fotós szerepét. A pár nem bánta, bár vagy fáradtak, vagy nem túl boldogok. / Temporarily I became a photographer. The couple does not seem too happy, or maybe they are just tired?

Ideiglemesem átvettem a fotós szerepét. A pár nem bánta, bár vagy fáradtak, vagy nem túl boldogok. / Temporarily I became a photographer. The couple does not seem too happy, or maybe they are just tired?

DSC_2867-1DSC_2869-1

Ismail Samani, a Samani dinasztia alapítójának mauzóleuma. X. század / Tomb of Ismail Samami, the founder of the Samani dinasty. Built in the X. century

Ismail Samani, a Samani dinasztia alapítójának mauzóleuma. X. század / Tomb of Ismail Samami, the founder of the Samani dinasty. Built in the X. century

DSC_2881-1DSC_2889-1DSC_2896-1DSC_2897-1DSC_2902-1

About 10 AM I had left Hiva. As I was going out from the city, I stopped to fuel up. The guy did not want to let me fill up the tank. He gave me 10l of fuel. He would have given me more, but the additional 5l would have been too much. He would not give 13l for example. Anyway aftre the 10l fuel I could have still put about 2-3 l more. I fueled up and headed out. For about the first 30 Kms there were several villages where fuel could have been purchased. Then I reached a newly build freeway and from here no sign of civilization could be noticed. I saw a lake on the right hand side and I said lets go and see. So I was riding in the desert, but only a hard compacted car tracks, because the sand was very soft and my bike is heavy. Then I got back to the freeway. The weather was really nice. The temperature was about 30C and it felt great compared to the earlier experienced 43C. But as every good thing must end at some point, the freeway ended as well. Road constructions for a lot of Kms and after then, I was always waiting for a better road, but it just never came. Really bad road all the way to Buhara.

Earlier I thought the fuel issue is not an issue anymore. Well I was wrong. On this day I was riging about 480 Km and out of this the first 30 Km had gas stations, where the villages were. After then, nothing. Absolutely, nothing. My fuel was getting low, when I still was hoping that just a little more and there will be a gas station with all the goodies. Well, no. At the 390 Km mark was a gas station, but out of fuel. A saw gas stations selling only Propane, but no gas. So all together I had to ride 440 Km, by the time I could buy some fuel. Off course I could not have done this distance with the amount of fuel I fueled earlier, but I had 10 l of fuel still purchased in Beyneu. So I had to stop and fuel up from my additional tank.

Imagine this, you drive 400 Km without any fuel station or anything and the road is really bad you only use your 2-3rd gear for long time. So whoever is coming after me, be prepared. I was really waiting for the better roads, but just did not come. I felt sorry for my bike.

As I arrived to Buhara, I started looking for my hotel. On the receipt, that I receive by mail when I was on the road, not address is indicated. Only the name of the hotel and dates of reservation. Buhara is not small. I think more than 100.000 people are living in it. So I went into other hotels and I asked taxi drivers as well. Nobody knew about this hotel. Then I started heading towards the old part of town and I kept on asking directions. Finally somebody new about this hotel. OK I was trying to follow the instructions, left-right-left etc. I still could not find it but I knew I’m not far. Once when I was asking directions again, a car stopped beside me and showed me to follow. I thought he heard when I was asking for directions and he wants to help. OK, I followed him a few miles when I said something is just not right. So at a red light I stopped beside him and I asked about the hotel. He points back and says that it is fairly far by now. Oh I was so pissed. I turned around and finally I found the right street again, on which I actually was before. As I turn on the street, immediately on the right hand side, I saw the sign of my hotel. If this is not the help of god, then nothing. I was happy. The bike was parked in a closed yard of the house. It is perfectly safe. The guy showed me my room. The whole building was renewed by him. It is a 19 century building. I love the style and feeling f this building. The service is fantastic. I quickly took a shower and headed out to the city to look around. Once I heard some trumpets and some drums. OK, lets take a look what this is. I knew it is some type of a private celebration and I went closer. When the group entered into a house, I was going t turn around, but a man shows me to follow them. So I entered. The noisy crowd with trumpets and drums went into one room. So I followed. We had to take our shoes off and people were sitting on the floor and food in the middle. I still did not know what is going on, but I assumed it is some type of a wedding party. I took some video footages and I wanted to leave. Then they did not let me go, they escorted me into the ladies room. I took some photographs and video and once the new husband and wife arrives to the ladies room. Before they could enter the ladies room, they had to perform some type of ceremony outside and then later inside as well. In this ladies room a corner was covered with curtains. The couple had to open the curtain and seat there. The young wife had a tissue over her face and they had to feed each other and drink with the proper ceremony. I did not see any alcohol. I’m not saying there was not, but everyone was sober. So after then the wife received her gift, which in this case were earrings. I think neither the wife, nor the husband was more than 18 years ole, maybe younger. After this they started to dance and celebrate. They did not want to let me go, but I was really hungry and I wanted to eat. You have to know that I was short of local cash and I could not exchange in the evening. So I too, whatever I had, it was about 6 USD. Since I was on this party and they gave me gift as well, I felt that I have to give them something. So I gave them all the money I had on me. So this was the end of my dinner story..Dinner is over. You cannot use credit cards in street restaurants.

They were happy that I was taking photographs of them. It was an unforgettable evening. I will always remember this one. This was not made for tourists, but it was the real life.

The next day I spent with locating all the interesting sites in the city. t wasn’t hard because my hotel was in the heart of the medieval town.

Buhara which is situated on the Silk Route is more than 2000 years old. It is the most complete example of a medieval cit in Central Asia, with an urban fabric that has remained largely intact. Monuments of particular interest include the famous tomb if Ismail Samani, a masterpiece of he 10th century Muslim architecture and a large number of 17th century madras.

I had lunch in a real Uzbeg restaurant (off course for tourists) and I headed back to the hotel to write some blog and download the files. I’m actually a little bit tired. The long travels, the bad roads, not enough sleep (this blog thing, and downloading files, take at least 3 hours of each day). So when I get to bed it is about midnight every day and the next morning I wake up at around 5-6 O clock. So maybe the not enough sleep and not eating properly also help being tired. I eat some small breakfast that I receive in the hotels and if I have time I stop for lunch, but if the road is really bad, like yesterday, I, then I only eat two energy bars. I have two more left and no more.

I have my schedule for every day that I need to make and if the road is really bad, then even 400 Km could take 8 hours riding plus fueling etc. So it could take easily 10 hours traveling a day. And the same sh’t next day. Sometimes I’m waiting to get over to Tajikistan, maybe the roads are better there. The grass is always greener next door.

Here in Buhara the weather is really nice and it cools off the night. I was even feeling cold in just a t-shirt. Daytime very comfortable warm wind blowing. Everywhere venders are trying to sell their products and tremendous hotels are available. Buhara is ready for tourism.

My money is on the lower side, so I’m always calculating how much money should I exchange, because nobody will exchange this SUM back to me to another currency and I will not need them in Hungary either.

Tomorrow my destination is the third stop of the Silk Route. Maybe even this is the most known city of the Silk Route, Samarkand.

2015.06.07 Nukus-Híva

Reggel a reggeli közben beszélgettem egy újságíró sráccal. Elmondta, hogy ezen a részen az emberek nomád életmódot folytattak és az állam adott nekik földet, hogy telepedjenek le. Így alakult ki Nukus. Nukusnak ezért nincs történelme sem. Nukus nem más, mint csak egy város a sivatagban.

Egy kicsit a Selyemútról:

A Selyem utat senki sem tervezte, senki sem avatta fel, és soha egyetlen hatalom sem felügyelte kizárólagosan A modern kort megelőző idők leghosszabb kereskedelmi hálózata, több ősi kereskedelmi út összeolvadásából jött létre. Jól csengő nevét Ferdinánd fon Righthofen, német földrajzkutatótól kapta 1877-ben a Kína című művében említette ezt a kifejezést. Az embereknek annyira megtetszett a mitikus kifejezés, hogy mára már mindenki csak így ismeri.

A nagy középkori lovas-birodalmak pusztáin, sivatagjain és városain áthaladó karavánutak mélyen bevésték titkaikat Bukhara, Szamarkand és Híva misztikus világába. Timur Lenk és Dzsingisz Kán az Ezeregyéjszaka meséit hagyta hátra a gyönyörű épületek és a máig élő hagyományok megtapintható valóságában. A képzeletet felülmúló kék szín a kupolákon, a terítők, ruhák, díszítőelemek és szőnyegek színorgiája tükrözi e nép belső világát.

Vámbéry Ármin dervisnek öltözött és állruhában járta be ezt az ázsiai területet. A nyugati vándorokat gyarmatosító előfutároknak hitték és a kánságban teljesen elzárkóztak előlük. Mivel Vámbéri tökéletesen beszélt törökül és teljes mértékben elsajátította az iszlám vallás legapróbb részleteit is, el tudta hitetni, hogy rongyos török dervis, aki zarándokúton jár.

Na, ennyi elég a történelemből. Térjünk vissza a mába.

Nukusban megtankoltam. Ott már volt 91-es oktánszámú benzin is. Onnan kifelé a falvakat elérve, minden faluban legalább 3 benzinkút van. 95-ös oktán is kapható. Legalább is ez van a kútra írva. Az Open Street Map navigációra hagyatkozva, történnek meglepetések. Van ugyan egy Freytag&Berndt térképem, ami a pontosságot illeti, nem rossz, de számomra egy probléma van vele. Nem tudom A4 méretűre hajtogatni. Sokat, sokszor próbálkoztam vele. Ezért nem tudom hajtogatva beletenni a tanktáskába hogy lássam, így mindig össze van hajtva, és ha kell kihajtom. Próbáljátok ezt meg 40 Km-es szélben a motoron. Hát így van is térképem, meg nincs is. Ezerszer meggondolom, hogy mikor vegyem ki és kezdjem el kihajtogatni. Nem egyszerű. Freytag fiúk, gondoljatok a motorosokra is. A legtöbb tanktáskának A4 méretű a térkép tartója.

Mivel a navigáció nem mindig pontos, így nem hagyatkozom rá teljes mértékben. Szóval ahogy jövök egy úton, a navi azt mutatja, hogy menjek egyenesen. Arra az út nagyon rossz és mindenki jobbra fordult. Mondom, biztos tudnak egy jobb utat. Így hát követtem őket. Az autók lassan elfogytak és maradtam egyedül. Egy falu végén elfogyott az út is. Na mondom mi van? Lementem a térképről? Beértem a sivatagba. Ez homoksivatag. Vannak utak, jobbra-balra, gondolom, lehetnek ott kisebb házikók és azért megy arra út. Megálltam, mert tanácstalan voltam. Navi nem jelöli az utakat. Szerencsémre jött egy autó és megkérdeztem, hogy merre kell menni. Mondta erre is el lehet menni, de a másik irányba is, visszafelé is. Hát ha kaland, akkor legyen kaland. Mondom, akkor megyek erre. Ő ment előttem és így kivezetett a betonútra. Lehet, hogy még most is ott bolyonganék valahol. Útjelző táblák nem jelzik Híva-t, vagy csak ha már nagyon közel vagy. A navi folyamatosan 70Km távolságot mutatott. Azt tudni kell, hogy Nukus-Híva távolsága 2 óra autóval. Én már 4 órája motorozok, és még mindig 70 Km a távolság. A francos navi megkerültette velem Híva-t és a déli oldalról jöttem be. Szóval leírtam egy nagy félkört. Az út katasztrofálisan rossz. Sajnálom a motort. Az első felni kapott egy ütést, látszik is a nyoma, de szerencsére nem vészes. Végre beértem Híva-ba és kérdezősködöm, hogy merre van a Hotel Meros. Nagyjából mutatják az irányt. Találtam egy új hotelt, ott is megkérdeztem. Nem tudták. Mindegy valaki mondta, hogy itt jobbra, balra, jobbra és kövessem a nagy falat. Ezt úgy képzeljétek el, mintha egy labirintusban próbálnál evickélni. Ezek, gyalogjárdák. Szégyelltem magam, hogy itt motorozok a történelmi Falak Között. Turisták sétálgatnak én meg hessegetem őket a motorral. Már kezdett nem tetszeni a dolog, megint megkérdezek valakit, mutatja, hogy ott felmegyek, majd balra és jobb oldalon ott lesz. OK, mondom, de ott lépcső van felfelé, én pedig motorral vagyok. Mondja OK, és? Találtam egy olyan részt, ahol egy keskeny részen babakocsi feltoló rész volt kialakítva. Ez elég keskeny volt és nem láttam tisztán, hogy mi van felül, úgyhogy gyalogosan derítettem fel a terepet. Na, fenn egy járda szerűség volt, majd a járda mellett egy 30 cm-rel mélyebb utcácska. Azt nem lehetett megtenni, hogy ahogy felérsz bő gáz és leugratsz, nem volt olyan széles az utcácska. Szóval nincs más hátra, előre. A babakocsi feljárón felértem, de úgy, hogy a vége felé már kanyarodtam, hogy a doboz nehogy elérje a falat. OK, ezzel megvagyok. Visszatolattam a motorral, hogy hegyes szögben tudjak leugratni az utcácskára, de legyen sebességem, nehogy a padka elérje a motor alját. Sikerült. Na, ezt az akadályt is leküzdöttem. Innen már hamar megtaláltam a hotelt. Nagyon rendben van. Régi vályog épület, klímás szoba, wi-fi, jó fürdő. Tetejében benn van a látnivaló kellős közepén. Ahogy kilépek a kapun, máris az 1001 éjszaka meséiben találom magam. Nem is kell ennél több.

Egy dolgot nem is mondtam. A hőmérséklet. Tudom, nem vagyok meteorológus, de ezt el kell mondanom. Ma egész nap 43 C fokban motoroztam. Iszonyatosan meleg volt. Holnapra is ez várható, de Szamarkandban már elviselhetőbb lesz, legalább is a helyiek szerint. Majd Termez állítólag még melegebb, mint Híva. Termez állítólag az ország legmelegebb pontja. Hát meglátjuk.

 DSC_2649-1DSC_2653-1DSC_2659-1DSC_2661-1DSC_2666-1DSC_2672-1DSC_2673-1DSC_2680-1DSC_2683-1DSC_2687-1DSC_2690-1DSC_2691-1DSC_2697-1DSC_2698-1DSC_2708-1DSC_2643-1DSC_2707DSC_2715-1

During breakfast I was talking to a journalist guy. he told me that the people in this area were living a nomadic life style and the government gave them land to settle down. This is how Nukus was formed. Nukus does not have any real history as Uzebegistan other parts have. It is just a city in the desert.

OK, let’s talk a little about the Silk Road:

The Silk Road wasn’t designed by anybody, it didn’t have formal opening and none of any government had sole control over it at any time. Before the modern time, this became the longest commercial route network, from melting of smaller routes together. It was named by Ferdinand fon Righthofen, a German geographer. He mentioned this route in his book called China published in 1877. The people liked this name so much, that today everybody knows this road just by this name.

The caravan routes going through the deserts, steppes and cities of the big medieval empires have carved their secrets deep into the mysterious world of Híva, Bukhara and Samarkand. Timur Lenk and Genghis Khan left their hidden secrets within the walls of the beautiful buildings and their traditional culture can be felt touched today. The fantastic blue colors of the domes of the buildings, the colors of clothes of the people and other decoration elements are reflecting the inside world of these people. Vámbéri Ármin was dressed as a dervish and walked around this area. The locals completely lived out of the western migrants, because they thought that these people were the precursors of colonizers.

However due to Vámbéri was excellently speaking the Turkish language and he learned even the smallest portions of the Islam religion, he could make people believe that he is a Turkish Dervis pilgrim.

OK, that’s enough of the history. Let’s get back to the modern world.

So I fueled up in Nukus. I even got 91 octane fuel. Coming out of Nukus as soon as I reached the villages, I found at least 3 gas stations in every village. Even you can buy 95 octane fuel. At least this is written on the pump.

I’m relying on the open street map navigation. I purchased a Freytag&Berndt paper map, which is actually pretty good, but I have one problem with it. It can’t be folded to A4 size, therefore I can’t put it into my tankbag, so I could always see it. I tried it several times, it just did not work. Si Freytag guys, please think about motorbikers as well. Most tank bags have A4 size map holder section. So I have to keep the map folded in the tank bag. So if I need to see where I’m, I need to take it out, unfold it while I’m sitting on the bike and the wind is gusting with 40 Km/h. It is not an easy task to do. Therefore you think it over twice before you take that map out.

I use in these countries the Open Street Map navigation because Garmin does not have maps for this area. Unfortunately I can’t rely on the OSM navigation. I cannot explain, but sometimes it is like changing the distance to the destination. Once it is 100 Km, then it suddenly becomes 200 Km, or 60 Km. I do not know why. If I restart it, its fine for a while. So, I don’t trust it 100%. Once my navigation showed ne to go straight, but the road was really bad that way and every car was turning right. So I said I will follow the cars. The cars slowly disappeared and I was left alone. At the end of one village the road stopped. No pavement anymore. I asked myself what happened. Did I go off the map? I arrived into the desert. The sandy desert. There were road to the right and to the left. I thought there maybe houses and these roads go to the houses. I stopped because I did not know where I was, or where to go. A car stopped and I asked the driver where is Híva. He says it is possible to go this was, or go back and go the other way as well. Well since I’m here let’s get into the adventure. So he passed me and led me out of the desert. If he wasn’t there maybe I would be still looking for my way out.

Road signs do not show Híva, just if you get really close to the city. My navigation continuously showed me the distance to Híva as 70 Km. This damn navigation made me go around Híva and enter it from the south. Normally the distance between Nukus and Híva would be 2 hours by car. I was going in half circle. The roads are really bad. I feel sorry for my bike. I ht a big hole and my front rim got a small dent. Nothing serious, but it is damaged a bit. Finally I got into Híva. I tried to ask where the Hotel Meros is. They showed me roughly which way to go. I saw a brand new hotel, so I thought I will ask there as well. They did not know. So somebody told me to go right here, then left there then right again and follow the big wall. Imagine this if you were trying to find your way out from a labyrinth. However these are not roads, just walk ways. Tourists are walking and I’m trying to get around them by motorbike. No vehicle was in this area. I didn’t like the whole thing and I was as ashamed. I ask somebody again. He shows me to go straight up somewhere, then right and I will find the hotel on the right had side. I said OK, but there are stairs going up and I’m with a motorbike. He says OK, and? So I found an area where baby carriage could be pushed up and down. It was on the side of the stairs. However my boxes were wide and I could not see what is up on the top. So I surveyed the route and made my plan. Up on the top there was another narrow sidewalk and on the other side it was like a car driveway and about 30cm deep jump down. I could not do that to go up on the baby carriage way and jump down to the little driveway, because that driveway wasn’t wide enough for me to stop. So had no choice but to take a chance to get up on the top and turn. So I speed up so by the time I was close to the top I was turning, therefore the bike was leaning to the right and this was I had enough space so my box did not touched the wall. On the top I could stop and backed my bike enough to speed up and in a sharp angle I could jump down without the curb hitting my engine. So job well done. From here I found the hotel. The hotel is OK. I like the old building, its made of mud, just as the other buildings here. It has wi-fi, air-conditioned room (private room) and good shower. In addition to this, it is in the heart of the city. Walking distance to everywhere. As soon as I step out of the building I’m in of the 1001 night tales. Who can ask for anything more?

I did not tell you one thin. The temperature. I know I’m not a whether men, but I need to tell you this. All day long I was riding my bike in 43C. It was hot. I mean really hot. Tomorrow should be the same, but according to locals Samarkand should be better. Then Termez should be even worse than this one. Termez is the hottest city in Uzbegistan. We will see.

2015.06.05-06 Atiray-Nukus Üzbegisztán

Reggel 8:00-kor megérkeztem Atiray-ba. Max már várt a repülőtéren. Hazavitt, megreggeliztetett, majd megmutatott egy pár stant videót amit készített. Bámulatba ejtett. Gyorsan átöltöztem, majd másodszorra is édesapjával kivezetek a városból. Édesapja előttem ment vészvillogóval, míg Max mögöttem autóval. Úgy éreztem magam, mint egy elnök, vagy valami rohadt fontos ember. Jó érzés volt, de hamar elmúlott. Eljött a búcsú ideje. Hamar a lovak közé csaptam (persze vigyáztam, hogy nehogy még egyszer gyorshajtáson kapjanak a rend büszke őrei) és amilyen kevés megállóval csak tudtam, mentem Bejneu felé. Egyszer megálltam ,mert majdnem elaludtam a motoron. Szerettem volna inni egy kávét, de égen-fölön nem találtam. Rendben, akkor iszok egy Red bullt. Amikor kijövök a boltból a Red bullal a kezemben látom ám, hogy egy motoros megáll. Illetve ketten ültek a Jamahán. Norvégiából jöttek, szerintem férj-feleség lehettek. Beszélgettünk egy kicsit, fotózkodtunk, majd irány Beyneu. Ők Beyneuban tervezték az alvást egy régi cross motorosnál. Én mondtam, hogy mivel késésben vagyok, így én tankolás után továbbmegyek és sátrazok. Úgy emlékeztem, hogy Beyneu az utolsó tankolási lehetőség a határig. Hát találtam még egyet. Beyneutól 50 Km-re. Most volt benzin, ugyan én nem tankoltam, mert most 2 literrel nem vacakolok, de ott is lehet tankolni. Bizos ami biztos alapon, legközelebb is Beyneuban tankolnék. A táborhelyem nem volt egy ideális, mint ahogy azon a részen egy sem lenne az. Poros, száraz, meleg és szeles. Másnap reggel továbbindultam. A határtól nem lehettem messzebb mint 10 Km. Ahogy beértem a Kazak oldalra az egyik tiszt (rangokat nem ismerem) rögtön megismert. Kérdezte, hogy a vízummal minden OK-e. Mutatom neki, majd odavisz az útlevél ellenőrzéshez. Ott mondja a hölgy, hogy nem stimmel valami, mert én kiléptem az országból és nem léptem vissza. Így én nem is lehetnék itt. Ugyanis elfelejtették bepecsételni amikor beléptem. Mondja a tiszt ne foglalkozz vele (ezt csak gondolom, a gesztusokból) majd mondja, hogy elmegyünk az Üzbég oldalra és beszélünk az ottani parancsnokkal. OK. Átmegyünk, persze nem léptük át a sorompót, majd kihívják a parancsnokot. Most figyeljetek! Ők jól ismerték egymást, lehet, hogy néha együtt söröznek, vagy mit tudom én. A kazak elkezdett bratyizni és kezet akart fogni az Üzbéggel. Az Üzbég, teljesen hivatalosan szalutált, majd utána bratyiztak. Szerintem előttem akarta mutatni, hogy Ő itt az atyaúristen. Na mindegy. Megnézte az útlevelemet, háromszor ellenőrizte a pecsétet, majd mondta, hogy most már beléphetek Üzbegisztánba. OK. Visszamentünk a Kazak oldalra, most már lezárták a vízumomat, majd utamra bocsátottak. Jött az Üzbég oldal. De ahhoz, hogy oda el tudjak jutni, a kamionosok tök rendesek voltak, igaz ők is állták el az utat olyannyira, hogy még motorral sem tudtam átjutni. Mozgatták a kamionokat, emelték, forgatták a motoromat, így szépen lassan, de odaértem az Üzbég kapuhoz. Megnézték az útlevelemet, és beengedtek. A tortúrát nem mondom végig, elég annyi, hogy 4 óra alatt sikerült Üzbegisztánba belépnem. Ennek az időnek a nagy része sorbaállással telt. A csomagok átvizsgálása nem tartott tovább mint 5 perc. Semmi különös.

Ahogy átértem a határon, váltottam Sum-ot. 100 USD = 300.000 SUM, azaz három köteg 1000-es címlet. Szerintem nincs is más címletük, mert mindennek az ára, amit eddig tapasztaltam, 1000-re végződött. Ezután vásároltam ott vizet és vettem biztosítást. A biztosítás 9 USD-be került 14 napra. Ezután a határtól 1-2 Km-re megebédeltem. Nem tudom mit ettem, de valami húsleves volt. Tészta gombócok hússal töltve és kenyér. Vártam a Norvég motorosokat, de csak nem érkeztek, úgyhogy, elvesztettem őket. Hasonló útvonalon haladnak mint én, úgyhogy szerintem még találkozom velük, valahol. Majd útnak indultam. Az út egy nagyon kicsi szakaszt kivéve aszfaltos volt, úgyhogy lehetett haladni. A határtól 160 Km-re volta egy benzinkút. Ott tankoltam, ugyan nem kelett volna, csak is azért álltam meg, hogy az utánam jövőknek pontos infót tudjak adni. 250 Km-re 9l-t tudtam tankolni. Oktán: 80, ár: 3000 SUM/l, azaz 1 USD. Ez egy nagyon kis kút egy működő kútfejjel, szóval simán el tudom képzelni, hogy éjszaka nincs nyitva. Szombaton délután 5-kor nyitva volt. Onnan ismét Kb. 120 Km-re, volt még egy benzinkút, ahol volt benzin. Ez egy kamionos parkoló is egyben. Itt vacsorázni, de csak azért mert volt internet, és ezt nagyon ügyesen már az úton kitáblázták. A határtól idáig igazából semmi sincs azon az egy benzinkúton kívül. Azaz láttam különböző üzemeket, az úttól jobbra, balra, de ezeken kívül semmi. Úgyhogy a határon mindenképp tankoljatok fel vízzel is.

Este 10 óra is elmúlt, mire beértem Nukus-ba. Már besötétedett, úgyhogy nem volt túl jó jönni. Minden sötét, kivilágítatlan kerékpárok, lovas szekerek, gyalogosok. Ezen a részen kerüljétek az éjszakai motorozást, ha lehet. Nukusban megtaláltam a hotelt. Érdekes szállás. A portán kapok egy cetlit, hogy a 206-os szoba. Kérdezem nyitva van az ajtó? Mondja, igen. Nem értettem a dolgot, de hát ha így van, akkor így van. Feljövök, de az ajtó csak nem akar kinyílni. Próbálkozom, próbálkozom, majd egyszer csak belülről valaki kinyitja. Most azután már teljesen összezavarodtam. Mutatom a férfinek a cetlit, hogy ez az én szobám. Mondja nem, ebben a szobában van az én ágyam, és mutatja. Ugyanis én egy ágyat foglaltam, nem pedig különálló szobát. Na, mondom ez fantasztikus. Az ürge rendes, semmi gond vele. Jó, mondom, lezuhanyozok, majd mosok, Hát amikor megnéztem a fürdőszobát, a mosást máskora hagyom. Volt még tiszta ruhám. Internet, NYET, meleg víz: NYET, még az a langyos víz is ami folyt, alig jött ki a csőből. Kézmosó nincs, csak egy kád. Még csak borotválkozni sem tudok, illetve úgy döntöttem, hogy jó lesz a borosta még egy napig. Szerintem ez a hotel, katasztrófa, a kiszolgálásról nem is beszélek. Ezét fizettem 20-25 USD-t. Tudom nem sok, de nem is vagyunk Monacóban. Azért egy fényképet megér. 220V-os csatlakozó 2 db. TV és klíma. Mivel nem vagyok egyedül, így a szobatársam kedvenc sorozatánál félidőben nem húzhatom ki tévét. Mondom egy éjszakát kibírok. Új nap új remények. Bízom benne, hogy a khivai szállásomon lesz legalább internet lehetőség.

 DSC_2638-1

Norvég motorossal

Norvég motorossal

DSC_2627-1DSC_2631-1

At around 8 AM, I arrived to Atiray. Max was waiting for me and quickly took me home, then made me have breakfast. He would not let me go hungry. Then I changed my cloth and he showed me a few stant videos about himself. He was fantastic. His father and him escorted out from the city the second time. His father was going in front of me using four way flash and Max was coming behind me with a car. He loves rap music and even in my helmet I could hear what music he is listening to. For a short while I was feeling like a politician or some important man. I quickly got over it. We had to say goodbye. A did not hesitate and started heading out towards Beyneu (off course I paid attention to the speed so I would not get caught by the police guys) and I had to stop, because I was falling asleep on the bike. I wanted to drink a coffee somewhere. I could not find a coffee shop anywhere. I said OK. No coffee, I went into a store and bought a Red bull. As I’m wondering out from the store a motor biking couple stopped. They were from Norway. I think they were husband and wife. We talked for a while took pictures of each other and headed out for Beyneu. Their plan was to stop in Beyneu and meet an older motocross champion guy. I old them I will fuel up and continue towards the border and camp. The way I remembered was that Beyneu had the last fuel station in the country of Kazahstan. I found one more. It is about 50Km from Beyneu. I had enough fuel so I did not stop because I will not start to screw around with 2 liters of fuel. To be on the safe side I would fuel in Beyneu the next time as well. My camping place wasn’t the best. It was dusty, dry, and windy. The next morning I headed to the border. I think I wasn’t further from the border than 10 Km, so I got there fast. As soon as I arrived to the Kazak side one of the official recognized me. He asked if I could sort out the my visa problem. O showed him my passport then he takes me to the passport control booth. The lad says there that something is wrong because I exited Kazahstan but I did not enter. So how could I be here? The (at this border) forgot to stamp my entry. The official says don’t worry about that ( I just assumed this is what he could have said from gestures) , then he says to the lady that we will go to the Uzbeg side and ask if everything is OK with my visa now. So we went. As we got to the gate the other high ran official was asked to the gate. Watch this. They new each other very well, maybe even drinking beer some times. The Kazak official wanted to shake hands with the Uzbeg one. The Uzbeg did not accept the hand shaking gesture but saluted and introduced himself. Then off course the Kazak did the same thing and then became good friends. I think the Uzbeg just wanted to show off in front of me. He wanted to show that here he is the god. Anyway he checked my passport and told that now I can enter into Uzbegistan.

So we went back and now they closed my Kazak visa for good and told me to have a safe trip. Then the Uzbeg side came. In order for me to get to the Uzbeg side, I needed to slalom between parking trucks waiting in line. The truckers were really nice, they were moving trucks, lifting my bike and moving it around in order to be able to pass them. So step by step I got to the Uzbeg border. They checked my passport and let me in. I will not write all the details, but it took 4 hours to enter into Uzbegistan. Most of the time was just standing in line. The baggage control went fast in about 5 minutes I was done. Nothing special.

As soon as I entered in Uzbegistan, I mean not the border line, the real Uzbegistan, I exchanged some USD. 100 USD=300.000 SUM, so 3 pile of 1000 SUM bills. The might not even have another bill, because every price can be divided with 1000. Then I bought some water and insurance for the bike. The insurance cost me 9 USD for 14 days. Then about 1-2 Km from the border I had some lunch. It was a kind of meat soup. They staffed some meat into some pasta balls. It was OK.

I was waiting for the Norwegian bikers but just did not show up, so I left. They go pretty much on the same rout, so I might see them somewhere. Except a small portion, the rest of the road was good asphalt. About 160 Km from the border I found a gas station. I did not need fuel but to try and be able to let other bikers know, I fueled up. All I could fuel is 9 l and I was riding 250 Km. The Octan is: 80. Price 3000 SUM/l, so 1 USD/l. This was a small gas station with only one pump, so maybe it is not open night time, but at 5PM on Saturday, it was open. The 120 Km from that place there was a truck stop where they had wi-fi and ÍI stopped for dinner. This place had gas as well. It is well signed on the road, so easy to see.

Up to here, there is nothing, I mean absolutely nothing from the border except that little gas station. I saw some factories here and there, but otherwise, nothing. So fill up your water bottles at the border as well, because it is damn hot here.

It passed 10 PM by the time I entered Nukus. It was completely dark so it wasn’t too much fun. A lot of bicyclers, horse carriages with no light. In addition to this there were several road constructions, which basically could be considered off road riding with traffic. Don’t ride night time if possible in this area.

I found my hotel. It is strange. I get a piece of paper down by the reception with my room number. I asked and what about the key? Is it open? The guy says, yes it is open. I walk up and I can not open the door. I keep on trying and somebody opens it from inside. Now I didn’t understand what was going on. I show the guy my paper that it is my room. He shows me my bed. It is not your room, it is your bed. Oh, I said, this is fantastic. The guy is OK, no problem with him. OK one night I can handle. Take a quick shower and do some laundry. As I looked at the bathroom, I decided not to do laundry today. I still had a set of clean close so I wasn’t worried about that. Internet NYET, hot water, NYET, even warm water was barely coming. It was almost just dripping. Sink and mirror, they did not have, so I said I will not shave either. I think this hotel should not be operating. I do not know how they have their license. The place called HOTEL NUKUS. Do not go there!!!! They charged me 15 USD for the bed, 1 USD to park my bike and 2-3 USD for breakfast. It was prepaid. I know this is not a whole lot, but we are not in Monaco either. 220V connectors, only two in the room. One for the TV and one for the air-condition system. Since I’m not alone in the room, I did not want to unplug the TV while my roommate was watching his favorite TV series.

OK, one night can stand. New day, new hope. I hope that my hotel in Híva will have at least internet.