2015.05.17. Dikmen-Yenipazar Törökország 550Km

Hát, a mai nap eléggé egyhangú volt. Reggel 8 körül keltünk és összepakoltunk. A benzinkút vezetője annyira megkedvelt bennünket, hogy kérte maradjunk még egy napot. Természetesen nem tehettük, de jól esett. Mi voltunk a falu ideiglenes látványossága. A motorom kiemelt hangsúlyt kapott. Jött egy fiatal srác valami 125-ös motorral és kapartatni akart a betonon, de a motornak nem volt elég ereje, így majdnem átesett a másik oldalra. Volt nagy nevetés. A főnök bennünket egy teára. Zsolti internetes hangos fordítóval tolmácsolt és kommunikált. Azt nem tudjuk, hogy a fordítás mennyire volt pontos, de nem kergettek az asztal körül, szóval annyira nem lehetett rossz.

Eljött a búcsú ideje és bár ugyanabban az irányban haladtunk, de más sebességgel. Reggel nagyon lógott az eső lába, úgyhogy felvettem az esőruhát. Így nem is esett az eső.

Dikment elhagyva, fél óra alatt leértem a Fekete tenger partjára és az utam innentől végig a parton vezetett. A Török úthálózat olyan kiváló, hogy bár városokon keresztül vezetett az út csak néha volt egy-két lámpa, de egy osztott útpályán 100 Km/h-val haladtunk. Nagyon tetszenek az útjaik. A tengerparti motorozásnak van hátulütője is. Azt hittem, hogy találok majd kempinghelyet úgy, mint Albániában. Hát nem így lett. Már kora délután láttam, hogy a kempingezés nem fog össze jönni. Még enni sem álltam meg. Estefelé már biztos voltam, hogy hotelbe kényszerülök. Hát találtam is egyet. Török hotel, a város nem turista központ. 70TL-t kellett leszurkolnom a szobáért, ami nagyon rendben van, de igazán forró víz nem volt. Hosszas vízengedést követően felmelegedett annyira, hogy legalább alá tudtam állni. Mindegy, ez van. Innen már csak 90.100 Km a Grúz határ. Eleinte gondoltam arra is, hogy átmegyek a határon, de ott pedig Batumi less és korom sötét. Így legalább elköltöttem a maradék TL-t és holnap tiszta alsóneművel indulok.

Well the today’s day was really boring. Got up at around 8 AM and packed up. The manager of the gas station liked us so much, that he asked us to stay one more day. Off course we couldn’t do that but it was a good gesture. We were the temporary spectacle of the village. My bike received a special attention. A young guy came with a 125CC motorbike and wanted to do some drifts, but the bike did not have enough power and he almost fell on the other side. We laughed our head off. The manager invited us for a cup of tea. Zsolt was communicating with a loud internet based translator. We do not know how accurate the translation was but they did not chassed around the table so I guess it was OK.

Reggeli teázás a benzinkúton / The morning tea at the gas station

Reggeli teázás a benzinkúton / The morning tea at the gas station

A 70 TL szobám / My 70TL room

A 70 TL szobám / My 70TL room

Fekete tenger partján / By the Black Sea

Fekete tenger partján / By the Black Sea

So the time has come when we had to say our goodbyes, however we were headed to the same direction, but our speed was definitely different. It looks like it will rain so I got my rain suit on, so this was for sure it will not rain. Well it didn’t.

As I left Dikmen in about half an hour I reached the shore of the Black Sea- From here all day long I was riding by the sea. The Turkish road structure so excellent that it was a divided type of road (something like a freeway) but sometimes they have traffic lights installed. I could do 100 Km/h all day long. I really love it. However there is a drawback of riding by the sea. I thought I will find some spot to camp like I did in Albania. We I did not. In the afternoon I knew I will not find any place to camp. I tried so hard that I did not even stop to eat. In around the evening, I was cold, I was hungry and I had to find a restaurant and a hotel to sleep. I eventually found a hotel. This is a Turkish hotel. This place in not a tourist target. I had to come up with 70TL for a room which even did not have really hot water eith. The hotel and the room is absolutely clean and fine. After a long time getting the warm water flow, it warmed up that much so I could get under it. Things like this can happen in this part of the world. The Georgian border is about 90-100 Kms. First it crossed my mind to go across because it would be cheaper there but then Batumi is on the other side and it will be completely dark by then. Look at the bright side. I spent all my TL and have clean under wares.

2015.05.16. Kapadokia-Dikmen Törökország

650 Km

Reggel egy kiadósnak éppen nem nevezhető reggelit követően útnak indultam Duragan felé, mivel Pocsaji Zsolti azt írta, hogy arra felé haladnak. Az út változatos tájon haladt keresztül. A mezőgazdasági területektől a hegyekig minden megtalálható volt. Az út elején ismét csak a gumik közepét koptattam, de legalább jól haladtam. Ahogy beértem Duragan-ba, eszembe jutott, hogy Zsoltit fel kellene hívni, de elfelejtettem a Facebookról kiírni a számát. Így kerestem egy Internet kávézót, felhívtam a Zsoltit, aki megadta a GPS koordinátákat. Majd bedobtam egy pizzát és már haladtam is. 50 Km-re voltak tőlem. Ez az 50 Km tartogatott meglepetéseket. A navigáció egy erdei úton vezetett át. Egyszer megálltam, hogy egy fényképet készítsek. Ahogy letámasztottam a motort, úgy döntött, hogy pihenés gyanánt inkább lefekszik, eldől. Úgyhogy rendesen bele kelett kapaszkodjak, hogy leghűségesebb társamat ismét talpra, azaz a kerekeire állítsam. A táj szép volt és az off-road szakasz sem volt túl technikai. 1 órával később berobogtam Dikment benzinkútjára, ahol létrejött a várva várt találkozó a Magyar kerekezőkkel. Mindjárt egy kis hazai pálinkával nyitottunk, majd jót beszélgettünk. Elmesélték, hogy ők már márciustól úton vannak. A napi 50-100 Km kerekezés egyáltalán nem viselte meg őket. Le a kalappal a teljesítményük előtt.

Áthelyeztem az irodámat / I just relocated my office

Áthelyeztem az irodámat / I just relocated my office

Kilátás a sátramból / View from my tent

Kilátás a sátramból / View from my tent

Kappadokia hőlégballonok / Ballons over Capadokia

Kappadokia hőlégballonok / Ballons over Capadokia

Kappadokia hőlégballonok / Ballons over Capadokia

Kappadokia hőlégballonok / Ballons over Capadokia

Végtelen út / Endless highway

Végtelen út / Endless highway

Duragan és Dikmen között félúton / Half way between Duragan and Dikmen

Duragan és Dikmen között félúton / Half way between Duragan and Dikmen

Gyor fotó a Magyar kerekezőkkel és a helyi srácokkal / A quick photo with the Hungarian bycicliers and the local boys

Gyors fotó a Magyar kerekezőkkel és a helyi srácokkal / A quick photo with the Hungarian bycicliers and the local boys

Éjszakai szálláshely Zsoltiékkal / Camping place y the gas station with Zsolt

Éjszakai szálláshely Zsoltiékkal / Camping place by the gas station with Zsolt and Zsofi

Fekete tenger partján / By the Black Sea

Fekete tenger partján / By the Black Sea

After breakfast I headed out of Cappadokia towards Duragan, since Zsolt Pocsaji sent me a message that they re pedaling around that area. In the beginning I was wearing out only the middle part of my tires, since the road was absolutely straight. Then the scenery has changed and I got into the mountains. As soon as I got close to Duragan I remembered that I need to call Zsolt to find out their exact location, but I forgot to write out his phone number from Facebook. So I found an Internet Caffee, called Zsolt and he sent me their GPS coordinates. I quickly had a pizza for dinner and hit the road. They were about 50Kms from me. This 50Km had some surprises for me. My navigation took me through a logging road through the forest. Once I stopped to take photo. As soon as I put my bike on its side stand she was thinking that she had enough for today and rather lay down. So I needed all my strength to get best mate on her feet, I should say on her wheels again. The scenery was beautiful and the off-road part was not too technical. 1 hour later I rolled into a gas station where they were pitching their tent. Finally the meeting with the Hungarian bicyclers materialized. We immediately started off with a good Hungarian palinka and we chatted for quite a while. They told me that they have been on the road since March. Their daily etaps are between 50-100 Kms. The were in excellent shape and spirit. I have to lift my heat in front of th

2015.05.15. Kappadokia / Cappadocia

Az éjszaka elég rövidnek bizonyult. Egy kicsit hűvös volt és reggel 5-kor már felébredtem. Gyors zuhanyozás úri módra (volt meleg víz), majd reggeli és irány a felfedezés. Hát a Törökök lehet, hogy nem esznek sokat, vagy az én gyomrom feneketlen, de a reggeli, amit kaptam Kb. 2 tojásból volt, hát omlettnek hívták, de 2 tojás kenyér és tea. Hát a semminél több. Gondoltam, na, majd megnézek én egy igazi éttermet. Kívül plakát, étel lefotózva, rendelek, amikor megkapom, hát mondom ez az éhenhaláshoz sok, a jóllakáshoz kevés. Ez van. Gondolom, a szervezetem majd csak rááll, de úgy hallottam a Grúzoknál nem lesz ilyen gondom. Igazából nem árt, ha a has tájék kerülete egy kicsit csökken.

Egy óriási területet kell elképzelni, úgyhogy a motorról ledobtam a dobozokat és azzal néztem körül. Megismerkedtem egy Orosz házaspárral akik Perm-ből jöttek és megtudtam tőlük, hogy a Perm 36 gulag múzeum ismét nyitva van. Úgy látszik Putyin csak egy időre záratta be. Remélem meg tudom nézni, de ez majd csak hazafelé várható.

Miki barátomnak jelzem, hogy amikor errefelé jönnek majd a Tomival itt az ázsiai részen a tankban mindig legyen üzemanyag. Történt ugyanis, hogy úgy gondoltam még megyek egy kicsit, na meg még egy kicsit és még egy kicsit. Mikor megálltam tankolni mondta a kutas, hogy csak gázolaja van a benzin elfogyott. OK akkor megyek a következőhöz. 30Km. Ismét megállok, de itt sem volt benzin. Újabb 20 Km. Már lelassítottam 90 Km/h-ra, hogy tovább kitartson. Végül is sikerült elérnem azt a benzinkutat, amelyiknél benzin is volt. 16,8 l-t tankoltam és 17,4 a tankom, úgyhogy már izgultam. Végül is a saját hülyeségem csapdájába estem volna.

Tudom, hogy ez egy blog, nem pedig tudományos kislexikon, de azért úgy gondolom, hogy egy pár, és tényleg csak egy pár dolgot leírok azokról a területekről ahol járok. Ezt fontosnak tartom, mint egy kiegészítéseként a személyes érzéseimnek. Hát akkor kezdjük is.

Kappadókia Törökország középső részén, Ankarától Dél-keletre található és mesés geológiai formációiról híres. Eredete Kb 50 millió évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor a tájat kráterek és vulkánok tarkították és formálták. A talajerózió hatására alakult ki a Kappadókiára oly jellemző tufákból álló jellegzetes táj. Több száz éven keresztül az emberek ezekbe viszonylag puha de mégis stabil tufákba vájva alakították ki lakóhelyeiket, templomaikat és ezáltal alakították ki a teljesen föld alá épített városaikat.

Az emberek már abban az időben is elég leleményesek voltak. Ezeknek a barlangoknak a klímája eléggé száraz nem úgy mint az otthoni pincéink. Rájöttek ugyanis, hogy ezekben a barlangokban a zöldségfélék és gyümölcsök sokkal tovább elállnak mint máshol. Állítólag a krumpli akár egy évig is eláll. Ezután a mezőgazdaság mellett elkezdtek kereskedelemmel is foglalkozni. De nem ám úgy, hogy megtermeljük és sebtében eladjuk. Nem. Ezt már csinálják sokan. A zöldségféléket, krumplit felszedték, majd betermelték a barlangrendszerekbe. És jó áron kezdték értékesíteni őket akár 6 hónappal később, amikor a terménynek már nem volt szezonja és hiánycikké vált. Hamar rájöttek arra is, hogy amit más esetleg más vidéken megtermel azt a szezonjában megveszik mondjuk 1TL-ért, majd várnak vele egy fél évet és eladják 5-ért. Így alakult ki az a mondás itt, hogy Törökországban minden zöldségfélének Kappadokia határozza meg az árát. Ugyanis mára már ez nagyüzemmé fejlődött. Már import gyümölcsökkel is foglalkoznak hasonló módon. Természetesen ezt már nagyüzemileg vájt barlangokban végzik nagyüzemi eszközökkel. Akkor barlangraktárakat építettek, hogy teherautók mozgatásához megfelelő utcák vannak bennük.

Kappadókia tája a sci-fi filmrendezőket is megihlették. Ez a képeke látva érthető is.

Az emberek azokon a területeken telepedtek le szívesebben, ahol a vulkáni hamu jobban beborította a talajt és ezáltal jó termőföldet biztosított. Ez a rész Kappadókia deli része, ahol a népsűrűség koncentrálódik. Ez a terület jó gyümölcs termő vidék és a méltán híres jó minőségű török borok is itt készülnek. Ezek kóstolását természetesen nem hagyom ki és még az útra is viszek magammal egyet az édes nedűből.

The night was a little bit short. It was a little bit cold and at 6 AM I was up. The I went to take a quick shower (I had warm water) ordered some

Holdbéli táj / Place like a moon

Holdbéli táj / Place like a moon

DSC_0003-1

Barlang belseje / Inside of the caves

Barlang belseje / Inside of the caves

DSC_0035-1DSC_0015-1

Ez a nagy kő blokkolta a bejáratot, ha ntámadás éri a barlanglakókat / This big round stone closed the entrance of the caves if in case of attack

Ez a nagy kő blokkolta a bejáratot, ha támadás éri a barlanglakókat / This big round stone closed the entrance of the caves if in case of attack

Valódo kézzel festett remekmű  / Reall hand painted art work

Valódi kézzel festett remekmű
/ Real hand painted art work

Kappadokia a háttérben / Cappadokia in the back

Kappadokia a háttérben / Cappadokia in the back

Délutáni teázás / Tea time

Délutáni teázás / Tea time

Falu központ / village center

Falu központ / village center

A kemping teraszáról / from the balcony of the campsite

A kemping teraszáról / from the balcony of the campsite

breakfast and let’s explore. Well maybe the Turkish guys don’t at too much or my stomach is too big, but the breakfast that I received was 2 egg omelets bread and tea. It’s a little bit more than nothing. I said to myself for lunch I will treat myself in a real restaurant. Outside the restaurant big menu, photo taken of the dishes. When I received the food I thought it is too much to starve to death but really not enough to fill your stomach. I think eventually I will get used to it but as I heard in Georgia I will not have this type of the problem. Actually it is not that big of a deal if the perimeter of my stomach area decreases a little.

This place is huge. So I took the boxes of my bike I used it to look around. I just met a Russian couple from Perm. I just found out from them that the Perm 36 gulag museum is open again. Putin closed it for a while because did not want the world to find out what and how the things happened. Hopefully I can visit the place, but this will take place on the way home.

I’d just like to let Miklos know that whenever they come in the Asian part with Tamas do not let the fuel tank dry out. It has happened that I said to myself that I will go for a little bit more, and a little bit more and a little bit more. Then I stopped to get fuel. The gas station guy said he only has diesel he ren out of unleaded. Next gas station 30 Km. OK lets hit the road. I stopped at the next and they did not have unleaded either only diesel. No I said let’s try to get to the next. 20Kms again. I slowed down to 90 Km/h to save fuel. Finally I reached the gas station and could top it up. I fueled 16,8 l and my tank is 17,4 l. So around this time I wasn’t relaxed.

It would have been my own idiot fault.

I know this is a blog and not a scientific library, but I think it is important to say a few and I really mean a few words about the area I travel in. I think it is important as a supplement to my personal expressions and feelings. So let’s get to it.

Cappadocia is located in the Central part of Turkey, South-West of Ankara and is famous of its geological formations. The origins of this unusual region can be traced to the Tertiary period some 50million years ago, when craters and chimneys dominated the landscape. Since then huge quantities of volcanic material have spewed out of the many volcanoes. Forces of erosion have shaped the incredible and unique Cappadocian tuff-coned landscape. For hundreds of years men have dug into the soft but firm tuff to create dwellings, monasteries, churches and underground cities.

The people were very brave at that time too. The climate of these caves are not humid that our vine cellars. It is very dry. People found out that potatoes, vegetables can be stored here for long time before they turn bad. According to locals the potato can be stored here for almost a year. Therefore beside agricultural activities they entered into the wholesale business. But not in a way that we produce it and sell them quickly. No. A lot of people are doing it this way. The vegetables and potatoes were stored in these caves. Why? Because at the time these vegetables and potatoes are being harvested they flood the market and they go for cheap. These guys stored the staff for 6 months and sold them for a much higher price. Soon they figured out that during the harvesting season the purchase a lot of the goods for 1TL and store them in the caves and sell them for 5TL when everybody runs out of stock. Later they started doing the same things with imported fruits as well. According to locals this is how Cappadocia became a very strong player in the price structuring of the vegetable market. For today it is a well known business. They are importing fruits. They constructed huge cave type storages. The sizes of these storages are so big, so there are streets in them for trucks to move the products.

The beautiful landscape inspired several sci-fi movie directors as well.

The relatively small areas of fertile soil on volcanic tuff are where the population tends to concentrate. This is the southern area of Cappadocia where the population concentrated. The area is an excellent agricultural land. They grow fruits and the famous good quality Turkish wine is made here as well. I will definitely not leave without tasting some of its precious wine and most probably I will take some with me for the road.

2015.05.14. Isztambul-Kappadókia 754 Km

Isztambulból reggel 10-kor indultam. Már lelkileg felkészültem a forgalmi dugókra és az órákon keresztül történő araszolgatásra. Ugyanis hídon terveztem az átkelést, azonban a navigációm okosabb volt nálam és a kompkikötőhöz vitt. Itt 4 TL-ért átvittek és a másik oldalon már a kifelé vezető autópályán találtam magam. Rengeteg időt és idegességet spóroltam. Erre szükségem is volt, mert a mai táv 750Km. Az út végig autópályán vezetett. A hegyeken átkelve Ankara után az út nyíl egyenes volt. Tankolás és csak a gumik közepének koptatása. Az út fantasztikusan jó minőségű. Néha egy-egy kanyar. Kappadokiába már este 9-kor érkeztem. A kempinget (Goreme Panorama Kemping) könnyen megtaláltam, mivel az út mellett volt. Sátorállítás fejlámpával, majd alvás.

 

 DSC_0015-2DSC_0004-2

Igen jól látjátok. A hegycsúcsokon az ott bizony hó! / Yes on the top of the mountains there are still snow.

DSC_0001-2

és az út egyenes mint a volazó / and the road is straight like a ruler

I left Istanbul at about 10AM. I was preparing myself for the traffic jam and tor ide with walking speed for hours. I planned to cross to Asia via bridge, however my navigation was smarter than me and took me to a ferry terminal. The ferry cost 4TL and on the other side I was right on the freeway heading out of the city. A saved a lot of time did not need to fight with the traffic. The road led me through mountains and after Ankara it became flat. Fueled up and I only wore the center of the tires. Only sometimes one curve but the road was absolutely straight and excellent quality. It was about 9PM when I arrived to Cappadokia and found the camping very easily since it was on the side of the road. Pitch a tent using headlight and hit the bed.

2015.05.13. Isztambul / Istanbul

Hát akkor írjak egy pár sort arról, hogy mit is láttam Isztambulban? Pár sorban összegzem, hogy mit is láttam, illetve tapasztaltam. A nevezetességeket úgy is megtaláljátok a neten, így ezzel nem untatnék senkit, illetve csak tényleg egy-egy szóban. Először is egy jó turista mit csinál? Fényképezőgép a nyakba, bakancs a lábon és irány a turista látványosságok. Szerencsére a hostel közel van mindenhez. Mindenkinek csak ajánlom, aki alacsony költségvetésből erre jár.

Megnéztem a Hagia Sophia-t, a Topkapi Palotát, majd a Yerebatan Saray-t.

DSC_0104-1

DSC_0033

A háremhölgy már nem az a ropogós fajta / The harem lady is getting on the older side

DSC_0003

DSC_0031

DSC_0007

A Topkapi Palota inkább egy város, amelyben volt iskola is. Belépőjegy 30TL ami gyorsan megvásárolható egy automatán keresztül. Ezzel beléphetünk a palota kapuján, majd ott különböző látványosságokat nézhetünk meg. Szeretem a múzeumokat, máshol is el szoktam menni. Itt minden múzeum bejáratánál kb. 5m széles és min. 30m hosszú sor kígyózott. Az első kettőnél még türelmesen kivártam a sorom, de azután meguntam. Ugyanis egy birkának éreztem magam, akit a juhász terelget. Én vagyok a birka, a juhász pedig a teremőr. A múzeumban nem időzhetsz, hanem haladni kell a sorral és még noszogatnak is. Így az ezekben lévő nevezetességeket láttam ugyan, de senki ne kérdezze meg, hogy mik voltak azok. Arra már nem hagytak időt, hogy elolvassam a tájékoztatót. Úgyhogy kijöttem és azt mondtam, hogy ami érdekel, azt megnézem a neten. Igazából nem tudom mire számítottam. Talán azt reméltem, hogy látom valamelyik szultánt, hogy épp a háremével szembeni kötelességét teljesíti, vagy hogy a lábát mosogatják rózsaszirommal teli kádban? Gondolhattam volna, hogy tömegnyomor van. Annyit el kell mondanom, hogy a történelmi épületek nagyon rendben vannak. Hát van is bevétel amiből ezt meg lehet oldani.

DSC_0051

DSC_0056-1

Ezután meglátogattam a Nagy Bazárt, majd az egyiptomi bazár, vagyis a fűszerbazár volt soron. Hát mit mondjak? Nagy és mintha mindenki ugyanazt árulná. Érdekes viszont, hogy az eladók ott élik le az életüket. Ott teázgatnak, ebédelnek kisszéken az üzlet előtt. Számomra érdekes volt látni hogy ez mennyire más kultúra. Majd ebéd egy helyi kifőzdében. Hát itt meg kellett látogatnom a mellékhelyiséget. Elmondom, hogy semmihez nem mertem hozzáérni, azaz majdnem semmihez. A szükség az nagy úr. Délután elmentem egy Boszporusz hajótúrára. Összességében jól telt a nap.

El kell mondanom, hogy bár sokfelé megfordultam a világban, de ilyen nagyvárosban még nem voltam. 17 MILLIÓ, (nagybetűvel) ember. Iszonyatos. Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt. A kultúrából adódóan, tolakodnak, lökdösődnek, kiabálnak. Ezekkel az érzésekkel úgy döntöttem, hogy bár még egy napot terveztem itt, de holnap felveszem a nyúlcipőt, illetve a motoros csizmát és kimenekülök innen. Át a Boszporusz hídon, át Ázsiába. Ázsia jövök!!!

Különben is felvettem a kapcsolatot Pocsai Zsoltival, és Zsófival, illetve ők vették fel a kapcsolatot velem, akik Újzélandba kerékpároznak, és itt vannak Törökországban. Már egyeztetjük a helyszínt, szeretnék velük találkozni. Ehhez viszont jól jön az egy plusz nap. Ez inkább nekem való elfoglaltság. Remélem, összejön a találka.

DSC_0015

 

Ez a kedvenc képem. Próbáltam stikában fotózni, de lebuktam. / This is my favorite. I tried to take the photo undercover but I got busted.

DSC_0133-1

A horgásztárs / My fishing body

DSC_0101-1

A hajó úton / On the boat tour

DSC_0076-1

Kéregető gyerekek / Kids begging for money

DSC_0072-1

Csemege a motoros társaknak / Something for my fellow bikers

DSC_0155

Vacsora és sör / dinner and beer

Well then should I write a few sentences what I saw in Istanbul? I write a few words what I saw and experienced. The touristic places you can look up on the net I do not want to bore anyone, or in really just a few words. First of all what does a good tourist do? Camera in the neck, boots on the feet lets get to the touristic places. Luckily the hostel is really close to everything so I recommend it to everyone who is travelling on a low budget.

First I looked at the Hagia Sophia, a Topkapi Pallas and then Yerebatan Saray.

A Topkapi Pallas is rather a small town. Once even a school was operating in it. Entrance fee is 30TL, which can be purchased easily through an automat. With this we can enter on the main gate of the Pallas and we can go to different museums or walk around. I like museums. Usually I stop and look at what I1m interested in. Here at every entrance about a 5m wide and 30m long line. I was very patient on the first two places, but after I got tired of it. Since I felt like a sheep who is being herded. I’m the sheep and the shepherd is the guard. You cannot spend time because you must go with the crowd and you are being edged on to move your ass. So I saw the exhibitions but nobody should ask what they were. No time to read the information. So I decided to head out and I said I will look up on the net whatever interests me. The truth is that I do not know what I was thinking. Did I think that will see one of the Sultans while he is fulfilling his duty towards his harem, or see him while somebody is washing his feet in a bathtub full of rose petals? I should have thought that there will be tremendous people everywhere. I have to say that the historic places are in excellent condition. Well the produce enough income that’s for sure.

Then I visited the Grand Bazar and the Egyption Bazar, which is the spice bazaar. What to say? Huge and its like everyone is selling the same things. It was interesting to see the workers live their life there. They have coffee, tea, have lunch in front of the store place. It was interesting to see how different the culture is. After I had some lunch in a local buffee. Here I had to go to the bathroom. I have to say that I did not touch anything, almost anything. The must is a must. After lunch I jumped on a Bosporus boat tour. All together the day was absolutely fine.

I have to say that I have been in severy places in the world, but I have never experienced such a huge city. 17 MILLION (with capital letters) people. It is frightening to me. I felt I cannot breathe. Due to their culture they are pushing, shouting and just simply impolite. With these feeling growing inside me, I decided to get the hell out of here. Get over on the Bosporus Bridge into Asia. Asia here I come!!!

I contacted Pocsai Zsolt and Zsofi, actually they contacted me, who are travelling with bicycle to New Zeland and they are here in Turkey. We are scheduling the time when and where to meet. It would be great to meet them. To do this that one extra day that I save in Istanbul will be perfectly spent. This is my way of life. Hopefully the wish of meeting them will come true.