2015.06.20. Murghab, Tádzsikisztán-Osh, Kirgizisztán

Reggeli után elbúcsúztam vendéglátóimtól és hamarosan útnak indultam. Az út eleinte aszfaltos volt, úgyhogy jól haladtam a Kirgizisztánba vezető hágó felé. Ahogy egyre feljebb és feljebb kaptatok, úgy hűl a levegő. Elhaladok a csodálatos Kara Kul tó mellett, melynek türkiz színe megbontja a barna kövek és a havas csúcsok alkotta tájat.

A tóról van egy érdekes legenda is, amelyet itt szeretnék megosztani és amelyben a helyiek máig hisznek:

Egyszer nagyon meleg volt, amikor egy utazó megérkezett Kol Bashy helyhez, amely a Karakul tó bejáratánál fekszik. Az utazó messziről érkezett és nagyon fáradt volt, és lemálházta a kancáját, hogy a málha által okozott dörzsölés gyógyulhasson. Amint a fűben pihent és élvezte a tó felől érkező lágy szellőt, hamarosan elaludt.

Hirtelen felébredt. Amint felült, a kancája közelében észrevett egy szürke csődört, amelyről azt gondolta, hogy valahonnan elkóborolt.

Még megvacsorázott, mielőtt folytatta volna útját. Hívta a kancát, hogy felmálházhassa, de a kanca csak nem jött, úgyhogy kisebb fogócskázás után sikerült befognia. Végül is sikerrel járt, majd felmálházta és elindultak.

Néhány hónappal később a kanca egy szürke kiscsikót ellett, pont olyat, milyet a Karakul tó mellett látott. A csikó megerősödött és hamarosan a legjobb ügetővé vált a környéken. A környéken mindenki ismerte és a csodájára jártak. Csodálták a kiállását és szépségét. A tulajdonos büszke volt és hamarosan üzletet látott benne. Hátha több ilyen lova is lehet és eladhatja. Szóval ismét felmálházta a kancát és a csikóval együtt elment a Karakul tó partjára. Pont oda, ahol annak idején megpihent. Természetesen a csődört kereste.

Amint megérkezett a tóhoz, elengedte a kancát és elbújt, hogy megleshesse, mi történik. Hamarosan azonban ismét elaludt, majd egy ismeretlen zajra lett figyelmes. Ahogy kinyitotta a szemét, hullámokat látott a tavon. A félhomályban ismét megpillantotta a csődört, de ezúttal a csődör a hullámokon jött. Amint megérkezett a partra, magával vitte a kancát és a csikót is a tó közepére, míg mind a hárman el nem tűntek a habokban.

A helyi emberek máig hiszik, hogy a szürke csődör a tóban lakik.

Miután megismertük a helyi legendát, folytassuk utunkat Kirgizisztán felé.

Egyszer csak mintha esne valami. Hát, igen. Hó. Nem olyan nagypelyhes, hanem inkább dara. Gyorsan megálltam és felvettem az esőruhát. A kezem már igencsak fázott. A sisakom plexije hamar megtelt hóval és alig tudtam törölni. Az út aszfaltosról kövesre váltott és jó lett volna valamit látni. Felnyitottam a plexit és a kemény dara egyenesen a szemembe vert. Alig láttam valamit. A levegőt is kapkodtam. Ha nyugton maradtam, akkor nem éreztem az oxigén hiányát, de ha álltam a motoron és terelgettem jobbra-balra, keresgélve a kevésbé egyenetlen utat, akkor igencsak híján voltam az oxigénnek. A havazás nemhogy alábbhagyott volna, inkább a szél erősödésével még erősebbnek tűnt. Nagy nehezen felértem a hágó tetejére és gondoltam, most már csak jobb lesz. Volt egy rövid szakasz, amikor nem esett és fellélegezhettem, de azután hamar beértem egy újabb felhő alá, és ismét rázendített. Közben iszonyatos erősségű szél nehezítette a haladást. A hágó túlsó oldalán, de még a Tádzsik oldalon, láttam kettő motorost szembe jönni. Megálltunk és akkor láttam, hogy Terry Brown és egy barátja voltak. Terry-vel még 2012-ben találkoztam Albániában. Ő az a motoros, aki a könyék nehéz terepeit már megjárta. Nagyon felnézek rá. Rendkívül örültem, hogy ismét látom. Egy kis beszélgetés és fényképezkedés a hóesésben, majd mindenki folytatta az útját. Ahogy elértem a Tádzsik-Kirgiz határt, a Tádzsik oldal nem is tűnt határátkelőnek. Inkább egy egyszerű ellenőrző pontnak. Elvették az útlevelemet, ls be sem engedtek legalább a zárt térbe. Kinn várakoztam. Iszonyatos erősségű hózivatarban. Mindenem remegett, úgy fáztam, de ez őket nem igazán zavarta. A hóesésnek az lett az eredménye, hogy a határnál és az azt követő 20 Km-en elég saras lett az út. Ezt nem az autók hordták fel, hanem a keményre döngölt föld teteje felázott. Ehhez párosul a hózivatar, hogy alig láttam valamit, úgyhogy imádkoztam, hogy én legyek felül és ne a motor. Nagy nehezen egyszer csak leértem a Kirgiz határra. A kettő határállomás között szerintem volt legalább 5-10 Km. Nem tudom pontosan, csak azt, hogy alig vártam, hogy lejjebb érjek, hogy a havazás elálljon. A Kirgiz határon minden simán ment. Onnan még Kb 20 Km volt aszfaltos ugyan, de elég egyenetlen. Miután elértem a főútvonalat, az út tükörsimává változott. Élmény volt rajta motorozni. Egyszer egy kávézónál láttam kettő Török motorost. Megálltam és beszélgettünk egy órát. Ott a kávézóban is megkérdeztem, hogy esetleg lehet-e ott aludni. NYET volt a válasz. Onnan minden településen kerestem GASZTINYICÁT, de sikertelen volt minden próbálkozásom. Addig-addig, hogy este 10-körül beértem Osh-ba. Hát hol találtam szállást? GASZTINYICA PEKING. Igen, Kína támad. Egyetlen Kirgiz szállást sem találtam. Viszont a kínai tulaj nagyon rendes volt, mert mondta, hogy a parkoló nem biztonságos és hozzam a motort a szálloda lobbijába. Téglákat tett a lépcső elé, hogy fel tudjak menni. Így hát a motor a szálloda márványkővel borított lobbijában éjszakázik. Vacsorázni is természetesen Kínai étteremben tudtam. Csak ez volt a közelben és az éjszakának ebben a szakában. A szoba tiszta és jó. Holnap megpróbálok találni egy motoros boltot, nem lesz egyszerű, láncsprayt kell vennem, majd még nem tudom, merre tovább. Ezt még meg kell álmodnom. Annyit még ide kell írnom, hogy nem tudom mi történt, de amikor kivettem a számítógépet a dobozból és kinyitottam, a monitor majdnem a kezemben maradt. Még működik, de ha megadja magát, akkor nem tudom hogyan tovább. Ugyanis, akkor nem fogom tudni letölteni még az adatokat sem az eszközökről. Blogot megírom papíron, és majd otthon közzéteszem, de fényképek és videó anyag nélkül az egész út nem ér semmit. Hát szorítsatok. Mostantól úgy bánok a géppel, mintha hímes tojás lenne. Még hosszú az út.

Kara Kul tó Lake Kara Kul

Kara Kul tó
Lake Kara Kul

Török motorosok társaságában és természetesen a helyi lurkók. Together with the Turkish bikers and local kids

Török motorosok társaságában és természetesen a helyi lurkók.
Together with the Turkish bikers and local kids

Ez a vörös iszap nehezítette a lejutást a hágóról a hóesésben This red mud made the descending difficult from the Pass

Ez a vörös iszap nehezítette a lejutást a hágóról a hóesésben
This red mud made the descending difficult from the Pass

Yakok az úton Yaks on the road

Yakok az úton
Yaks on the road

DSC_3931-1DSC_3933-1

Kirgiz kisfiú Kirgiz boy

Kirgiz kisfiú
Kirgiz boy

DSC_3915-1

Kara Kul Tó Lake Kara Kul

Kara Kul Tó
Lake Kara Kul

Közös fotó Terry barátjával Picture with Terry's friend

Közös fotó Terry barátjával
Picture with Terry’s friend

Közös fotó Terry Brown-nal A picture with Terry Brown

Közös fotó Terry Brown-nal
A picture with Terry Brown

Terry Brown és a barátja Tery Brown and his friend

Terry Brown és a barátja
Tery Brown and his friend

4655m Ak Baytal Hágó. 4655m high Ak Baytal Pass

4655m Ak Baytal Hágó.
4655m high Ak Baytal Pass

4655m magas Ak Baytal hágó. A matricám felkerült a bal alsó sarokba. 4655 m high Ak Baytal Pass. My sticker is placed the left bottom corner.

4655m magas Ak Baytal hágó. A matricám felkerült a bal alsó sarokba.
4655 m high Ak Baytal Pass. My sticker is placed the left bottom corner.

DSC_3889-1

Murghab városa The city of Murghab

Murghab városa
The city of Murghab

A boldog család The happy family

A boldog család
The happy family

Vacsora a kamionosokkal Dinner with the truck drivers

Vacsora a kamionosokkal
Dinner with the truck drivers

DSC_3875-1

Nagymama az unokával. Grandmother with her grandson

Nagymama az unokával.
Grandmother with her grandson

Egy Kínai kamion. A típusát nem ismerem. 336 LE és a raksúly 36 t. Tádzsikisztánban nincs súly ellenőrzés. Ezzel a súllyal mennek végig a Pamir Highway-en. Cinese truck. I do not know its brand, but it has 336 HP and the payload is 36 ton. In Tajikistan there is not weight control so they load the trucks up as much as they can. The go with this weight through the Pamir Highway.

Egy Kínai kamion. A típusát nem ismerem. 336 LE és a raksúly 36 t. Tádzsikisztánban nincs súly ellenőrzés. Ezzel a súllyal mennek végig a Pamir Highway-en.
Cinese truck. I do not know its brand, but it has 336 HP and the payload is 36 ton. In Tajikistan there is not weight control so they load the trucks up as much as they can. The go with this weight through the Pamir Highway.

A kislány eleinte szégyenlős volt, de egy ajándék segített. Azonal pózolni kezdett. The little girl was shy in the beginnig but a little gift helped. She started to enjoy the camera.

A kislány eleinte szégyenlős volt, de egy ajándék segített. Azonal pózolni kezdett.
The little girl was shy in the beginnig but a little gift helped. She started to enjoy the camera.

DSC_3804-1

A büszke apa és a kisfia The proud father and his son

A büszke apa és a kisfia
The proud father and his son

Anya és 4 hónapos kisfia The mother and her 4 months old son

Anya és 4 hónapos kisfia
The mother and her 4 months old son

DSC_3727-1DSC_3544-1

Reggelre a csörgedező patak befagyott The little creek got frozen by the morning

Reggelre a csörgedező patak befagyott
The little creek got frozen by the morning

Kemping a fennsíkon Camp on the plateau

Kemping a fennsíkon
Camp on the plateau

After a light breakfast I Said goodbye to Amaz and his family and hit the road. In the beginning, the road was covered with asphalt so my progress was good towards the pass to Kirgizstan. As I got higher and higher, the air gets cooler and cooler. I pass by the fantastic Lake Kara Kul. The lake’s turquoise color brakes the landscape covered by brown stones and snowcapped peaks.

Here let me share with you an interesting legend about the lake, in which local people even today believe that it is true.

It was very hot when a traveler came to the place named Kol Bashy (‘Mouth of the Lake’) on Lake Karakul. The traveler had come far and was tired so he unsaddled his mare to let her graze. He rested on the grass in a light breeze from the lake and soon fell asleep.

Suddenly, he was woken. He leaped up and noticed a grey stallion, which he assumed had escaped, that was near his mare. Settling back down, he had some dinner before preparing to recommence his travels. He called his mare to no avail and then ran and struggled for some time to catch it and saddle up before eventually departing.

Some months later his mare gave birth to a grey foal, like the one he saw at Karakul Lake. The foal grew strong and was soon the best pacer in the region. Everyone in the area recognized the grey and was amazed by its beauty and stature. But the owner grew proud and saw an opportunity for more foals. So he saddled up once again with the mare and his new pacer and set off back to Karakul to seek the stallion.

He arrived back at the lake at the same location and released the horses, then hid. However, he soon fell into sleep before being woken by a strange noise. He opened his eyes to see waves on the lake. In the twilight he made out the grey stallion again but this time it was coming in on the waves of the lake. It arrived at the shore then drew the mare and pacer to it before all three set off back into the lake, swiftly disappearing in the waves.

Local people still believe that the grey horse exists in the lake.

So after getting to know the local legends about the lake, let’s continue my journey towards Kirgizstan.

I noticed if something was falling. Oh yeah. It is snow. But not those big fluffy flakes, oh, it is really small and hard almost like ice. I immediately got my rain gear on and my hands started to feel cold as well. The shield of my helmet filled up very quickly and I barely could wipe it off. The road changed from asphalt to stone covered off-road. I opened my shield of my helmet, but them the snow hit my eyes really strong. The wind was blowing sideways and I tried to turn my head in a way, so I could see the road. I barely could keep my eyes open. Up in this height the oxygen level is low, so by trying to maneuver with the bike it became kind of a challenge.

The snow got even worse due to the stronger wind. I felt like fighting for every meter. Finally I got up on the top of the pass and I thought it should be better on the other side. There was a short section, where the snow seized, but soon I entered into another big snow cloud and I was getting it again.

The wind was blasting, which made the riding miserable. On the other side of the pass, but still in the Tajikistan side, I saw two overland motorbikes coming towards me. We stopped and then I saw that one of them was Terry Brown. The other motor biker I had never met before, but his face is somewhat familiar.

Terry and I met in 2012 in Albania. He is the guy who has ridden all major difficult off-road sections in this area. I really look up to him. I was immensely happy that I met him again. We talked for a little while, took some photographs in the snowing whether and said our goodbyes, and got going. As I reached the Tajikistan-Kirgizstan border the place didn’t even seemed like a border post. Some containers were there. They took my passport and didn’t even let me in at least the container. I had to wait outside in extremely strong wind and snow. I was so cold, that I was shaking. They didn’t care too much. As the result of the snow storm the next 20 Km became icy slippery from mud. This mud wasn’t brought on the road by trucks, but the top of the hard compacted dirt became slushy. Add to this the strong wind and the snow. I barely could see the road. I was praying to stay upright and do not dump the bike and get into an accident. Slowly-slowly I could progress and finally I reached the Kirgizstan border. There are about 5-10 Kms between the two border posts. I do not know exactly. All I know is I just couldn’t wait to get down from the pass, so the snow would stop.

The Kirgizstan border crossing was a piece of cake. From there the next 20 Km was asphalt but in really good condition. As soon as I reached the main highway, the road became fantastically smooth. It was a real joy riding on that after all I experienced in Uzbekistan and Tajikistan.

Once at a coffee shop I saw two overland motorbikes. So I stopped and we talked for an hour or so. They were from Turkey. I asked if I could sleep there but they said NYET. From there on, I was looking for GASTINICA in every settlement, but I was unsuccessful. I kept on going and eventually at around 10 PM I got into Osh. So what do you think where I found a place to sleep? GASTINICA PEKING. Yes, China is the invader here. I couldn’t find any Kirgizstan place to sleep. It does not mean there are not, but I just could not find any. Everybody was directing me to here.

The owner of the hotel was really nice. He told me that the street is not too safe for motorbikes, so I should bring my bike into the lobby. He placed some bricks by the door, so I could get my bike up the stairs, so my bike was spending the night on the marble floor of the hotel’s lobby and received 24 hour attention. I had some dinner also in a Chinese restaurant. The room is clean and OK. Tomorrow I will try to buy some chain spray for my bike. After then I will have to decide which way to go next.

I still need to add to this, when I took my computer out from the box and opened it, the monitor almost stayed in my hand. It is pretty close to separating from the rest of the parts. It still works though. From now on I will pay special attention to this little machine, because the blogs, I could write by hand and post later, however without the computer, I couldn’t download my files from the cameras. Without photographs and video material the whole trip just wouldn’t be the same. So I pack my little computer like if it was an egg.

Please keep your fingers crossed for my computer to last until the end of my trip. I still have a long way to go.

2015.06.18-19. Khorog-Nalzatas Pass – Murghab

Az éjszaka nagyon jót aludtam és pihentnek éreztem magam. Egy svájci kerékpáros hölgy társaságában fogyasztottam el a reggelit és nagyon jót beszélgettünk. Volt már szerintem 10 óra is amikor útnak indultam. Nagyon jól éreztem magam. Az idő jó volt és kipihent voltam. Gondolom, ez a kipihentség nem tart soká, de egyelőre, élvezem. A Pamir Lodge-ból kiindulva megálltam egy banknál és vettem ki egy kis pénzt, majd meglátogattam a hely múzeumot, ahol valójában minden volt. A hölgy igazán kedvesen végigkalauzolt és angolul segített eligazodni. Természetesen a kis időutazás az őskorban kezdődött, de ezeken hamar túlléptem. Inkább az a fotósorozat érdekelt, ahogy a Pamir Highwayt építették. Végig kézi erővel, szamarakkal hordták el a köveket. Iszonyatosan nagy munka lehetett. Az első autó 1956-ban haladt végig a Pamir Highway-en. Majd irány Jelondy, a fürdő. Az út nagyon jó minőségű volt. A falvak nevei nem mindig voltak kiírva, úgyhogy már elkezdtem lassan menni, hogy meg tudjam kérdezni merre, van Jelondy. Kiderült, hogy pont ott vagyok. Az európai turista mire gondol, amikor egy messze földön híres fürdőt keres, hogy mindenhol ki lesz táblázva, reklámozzák, stb. Hát itt nem így van. Megkérdeztem merre találom a fürdőt és a folyó túloldalán egy házra mutattak. Hát akkor irány a magánház. Mikor odaértem, semmi jel nem utalt fürdő jelenlétére. Meg is kérdeztem, hogy itt van a fürdő. mondta egy férfi, hogy igen. És mondom, lehet használni. Válasz persze. Egy kis srác bevezetett egy igencsak elhasználódott és csak madzaggal zárható, illetve csukható ajtón, majd mondta, hogy itt tudok átöltözni és egy szobával beljebb, ott lesz a fürdő. Én voltam az ELSŐ turista ebben a fürdőben. Gondolom, hogy a faluban lehet hasonló fürdő több házban is, de én ezt találtam. Gyorsan levetkőztem és már csobbantam is. A víz 41,2 C fokos volt. A medence nem volt nagyobb mint 3x4m. És a mélysége 0,8m. Az egyik sarokban folyt be a forró víz, a kezemet nem is tudtam alatta tartani, míg a vele szemközti sarokban volt egy túlfolyó cső. Ennyi volt az egész. Látszott, hogy az egész házimunka, azaz saját maguk építették, mert minden csempe más méretű volt. Viszont ez senkit sem zavart abban, hogy élvezze a meleg víz gyógyhatását és a fürdőzést. Én kb. 40 percet bírtam, Nagyon meleg volt. Később jött négy srác Khorogból, majd beszélgettem velük. Nagyon élveztem és felfrissültem. Onnan továbbhaladva átkeltem a Hargus Pass 4163m magas hágóján. Ott már nem volt aszfalt, hanem köves út. Ismét 1-2. Később az út kétfelé ágazott. Azt gondoltam, hogy valamelyik út rossz minőségű és a másik kikerüli, majd ismét összeér. Választottam. Természetesen rosszul. Én, tudtomon kívül is az off-road-ot választottam, amit később már nagyon bántam. Ugyanis a másik út Kb. egy Km-re később aszfaltosra váltott. Láttam, de nem tudtam átjutni arra. Úgyhogy 15-20Km-en keresztül majdnem párhuzamosan mentem az új aszfaltos úttal és szentségeltem. Nem éreztem oxigénhiányt. A motor alapjáratból nehezen kezdett felpörögni, de miután felpörgött, már nem volt gond. Egy faluban megálltam vacsorázni. Ott összehaverkodtam 3 kamionossal. Jót beszélgettünk, igazából a semmiről. Mindegy, de jól telt az idő. Meghívtak egy Snikers-re. Ott lett volna szállás, de szerettem volna egy tóparton aludni. Úgyhogy célba vettem a tavat. Amikor odaértem, láttam, hogy nem olyan egyszerű lejutni a partjára. Igazából nem lett volna gond a lejutás, hanem ez egy tó volt és pusztaság. Se egy bokor, se egy fa. Természetesen ebben a magasságban nincsenek fák, úgyhogy ez nem is lepett meg annyira. Viszont nagyon fújt a szél. Gondoltam továbbmegyek és találok majd egy szélvédett helyet a sátrazáshoz. Hát, nem találtam. Este 8-kor már meg kellett állnom és sátrat építenem, mert Murghab onnan még vagy 70-80 Km-re volt és az aszfalt eléggé kátyús. Úgyhogy semmiképp nem akartam éjszaka beérkezni a városba. OK, sátorépítés. Csakhogy 40Km/h sebességű szél fújt, viszont nem volt választásom. Nagy nehezen, elég sokat harcolva a széllel, sikerült a sátrat felállítanom. Már hideg volt. A kezem már kesztyűben is fázott. Amint megvoltam a sátorépítéssel, azonnal beköltöztem. GPS koordináták. Itt nem adok koordinátákat, mert, nincs értelme. Ahol megfelelőnek találjátok a helyet ott álljatok meg. Nem lesz egyszerű. Bár az egész terület egy nagy kemping, viszont rendkívül huzatos. Olyan 6-8C fok lehetett és szél. A sátorvasakat nem tudtam teljesen leverni, mert 15cm mélységben követ ért. Csak bíztam abban, hogy éjszaka a szél nem tépi le a sátrat a fejem fölül. Megúsztam. Reggel összepakoltam, majd irány Murghab. Egy ideig off-roadot választottam a betonút helyett, ami azt eredményezte, hogy egy-két vízfolyáson kellett átmennem. Itt a csizmámba felülről befolyt a víz. Eleinte egy kicsit hűvös volt, de azután a víz a csizmában felmelegedett, úgyhogy nem volt zavaró. Természetesen, amit tudtam azt kiöntöttem és a törülközőmmel kiitattam.

Murghabbann egy családnál terveztem a megszállást, a városban. Útközben azonban megálltam egy jurtánál. Beszédbe elegyedtem egy sráccal, aki beszélt angolul. Neve Avaz. E-mail címe: avaz.nuraliev@mail.ru. Ő egy kis családi vállalkozást üzemelte. Ha valaki jurtában, egy Kirgiz családnál szeretne aludni és az életükről többet megtudni és elbeszélgetni velük, ez a hely ajánlott. Nagyon kellemes család. GPS koordináták: É: 38.09233, K: 073.90949. Mondta, hogy aludjak náluk itt a jurtában. Ennek nem tudtam ellenállni. Úgyhogy még 10 óra sem volt, amikor aznapra befejeztem a motorozást. Levetettem a csizmámat és kitettem száradni. A srácnak adtam egy matricát, amelyet azonnal felragasztott az autójára. A jurtában a felesége készített egy kis tojást, teát, kenyeret és megreggeliztem, vagy ebédeltem, ez nézőpont kérdése. A jurtában volt a 4 hónapos kisfiuk is. Rendkívül örültem a lehetőségnek, hogy itt alhatok. A srác elmondta, hogy itt a jurtában csak nyáron vannak, mert télre beköltöznek a városba. Van vagy 70 Jakjuk, és nem is tudom mennyi birkájuk. A jakoknak melegük van ilyenkor és azok a birkákkal együtt fenn vannak a hegyen. Ilyenkor alkalmaznak egy juhász családot, akik vigyáznak az állatokra és gondozzák őket. A hegyen él medve, farkas, és meglepetésemre állítólag tigris is. Hát ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom. Az biztos, hogy nem szeretnék egyikkel sem találkozni. A srác (25 éves) mondta, hogy inkább az állatokra vadásznak. Embere nem igazán támadnak. A birkák vannak inkább veszélyben. Láttam viszont rengeteg mormotát. Olyan hörcsögféleségek. Nagyon aranyosan futnak. Egyet felvettem videóra, de amikor videóztam, nem akart futni a disznó, csak egyhelyben állt és nézelődött.

Mai nappal kezdődött a Ramadan. Ez azt jelenti, hogy a hívő emberek napkeltétől, napnyugtáig nem esznek, és nem isznak. Vendéglátóm úgy láttam nem igazán hívő, mert evett velem tojást és kenyeret, sőt elszívott egy cigit is, ami ugye igazán hívő embernél bűn. Majd ebéd (nekem reggeli) után ledőltünk és aludtunk egyet.

A jurta belülről nagyon hangulatos. szőnyegek vannak leterítve az aljára. Az oldala apácarács szerűségű fából van, amelyikre kívülről gyékény, majd jak és bárányszőrből készült vastag borítás kerül. A felső merevítések is fából vannak, és azok külsejére szőnyegszerű anyag kerül, de nem csak mint díszítés, hanem ennek az anyagnak vannak széles pántjai és azok segítségével rögzítik az oldalakat a tetőkhöz. Középen van egy kisebb kályha. Ezt ma már gázzal fűtik, de természetesen vannak, akik még feljebb mennek és 30cm magas kis bokrokat szednek, majd azokkal fűtenek. Hát, aki télen is jurtában lakik, annak nyárra megvan a teendője.

Megtudtam végre, hogy hogyan készítik a jurtákat. A jurták egyszerű birkaszőrből vannak összegyúrva. Megnyírják a birkát, majd fésű szerűséggel, viszonylag egyenes szálakra fésülik a szőrt. Ezzel kiszednek belőle minden fizikai szennyeződést. Majd a patakban többször átmossák az egészet. Addig mossák, amíg elmegy a szaga. Miután kiterítve megszárítják, ekkor jön a fizikailag igen nehéz munka. Kiterítenek egy hatalmas vásznat, majd a már kimosott és megszáradt szőrt, ráterítik. Fogják és a vászonnal együtt nagyon szorosan felcsavarnak egy darabot. Ekkor forralnak vizet és 4-5 férfiember egymás mellett térdelve alkarral elkezdenek egy darabot oda-vissza mozgással felcsavarni, majd kicsavarni. Ezt a fel és visszacsavarást folyamatosan végzik, míg egy ember időnként forrásban lévő vízzel a felcsévélt részt meglocsolja. Majd folytatódik ez a fel és visszacsévélés 3 órán keresztül. Majd ezt a műveletet folytatják a teljes darab elkészültéig. Egy-egy darab Kb. 2x3m. Az így nyert anyag vastagsága 2-3 cm. Szóval jó vastag. Miután ez megvan, kiterítik és megszárad. Ekkor Jak szőrből fonnak hosszú kötelet és ezzel beszegik, hogy ne foszoljon szét a széle. Ez az anyag viszonylag puha és a vizet nem engedi át. Állítólag a víz egyszerűen csak lefolyik róla. Gondolom más országban, mint Mongóliában, használják az állatok bőrét is, de itt, ahol viszonylag kevés a csapadék, itt csak a szőrből készül. Egy-egy ilyen jurtát 10-12 éven keresztül használnak, majd újat készítenek.

A téli tüzelő összegyűjtése. Egy jurtában max. 4-5 fő lakik. Fűtenek ők jak trágyával is meg szerintem amivel tudnak.

Holnap szerintem, már átlépem a határt Kirgizisztánba.

Kamionos cimbora azonnal felragasztotta a matricát  My trucker body immediately proudly placed my sticker on his truck.

Kamionos cimbora azonnal felragasztotta a matricát
My trucker body immediately proudly placed my sticker on his truck.

Táborhely a fennsíkon. Campground on the plateau.

Táborhely a fennsíkon.
Campground on the plateau.

DSC_3477-1DSC_3472-1DSC_3467-1

Ha jól gondolom, akkor ez egy Mormota. Rengeteg szaladgál belőlük. If I'm right, then this is a whistler. Lot of them running up and down.

Ha jól gondolom, akkor ez egy Mormota. Rengeteg szaladgál belőlük.
If I’m right, then this is a whistler. Lot of them running up and down.

DSC_3463-1DSC_3461-1

At Baital hágó felé, még betonos úton. Towards At Baital Pass here still on paved road.

At Baital hágó felé, még betonos úton.
Towards At Baital Pass here still on paved road.

A srácok a fürdőből. Hamarosan a matricám is felkerült az autóra. Guys from the thermal bath. My sticker soon was landed on their car.

A srácok a fürdőből. Hamarosan a matricám is felkerült az autóra.
Guys from the thermal bath. My sticker soon was landed on their car.

DSC_3368-1DSC_3364-1DSC_3361-1DSC_3359-1

A hídon szerencsére nem kellett átmennem. Fortunatelly I did not need to cross that bridge.

A hídon szerencsére nem kellett átmennem.
Fortunatelly I did not need to cross that bridge.

DSC_3356-1DSC_3354-1DSC_3353-1DSC_3350-1

Reggeli a nemzetközi kerékpáros csapattal. Breakfast with the international team of cyclists.

Reggeli a nemzetközi kerékpáros csapattal.
Breakfast with the international team of cyclists.

Táborhely a fennsíkon. Campground on the plateau

Táborhely a fennsíkon.
Campground on the plateau

Tádzsik, vagy Kirgiz ház a Pamíron. Középen 1 db kályhával fűtik. Tajik or Kirgiz house on the Pamir. It ois being heated with one fireplace in the middle.

Tádzsik, vagy Kirgiz ház a Pamíron. Középen 1 db kályhával fűtik.
Tajik or Kirgiz house on the Pamir. It ois being heated with one fireplace in the middle.

Az első autó, ami a Pamit Highwayen áthaladt 1956 The first vehicle that crossed the Pamir Highway. 1956.

Az első autó, ami a Pamit Highwayen áthaladt 1956
The first vehicle that crossed the Pamir Highway. 1956.

Az út építése kézi erővel. Construction of the road by hand.

Az út építése kézi erővel.
Construction of the road by hand.

I slept very well at night and I felt rested when I woke up. I was having breakfast with a lady from Switzerland. She is touring by bicycle. We had a fantastic conversation during breakfast. I think it was around 10 O’clock when I left the Lodge. I felt great. I was rested, however I think this feeling will not last too long. Resting for one day It is not really enough, but more than nothing.

As I was coming out from Pamir Lodge, I stopped and got some cash from an ATM. This is the first place wherever I’ve been, where ATM machines gives you USD and TJS as well, whichever you need. Strange, but I like it.

Then I visited the local museum. I wanted to see how they were building the Pamir Highway. Well the museum had everything starting from Stone Age. My little time travel started in the Stone Age, but I quickly passed on that and looked at the photographs of the construction. The lady was really helpful and helped me in English. The job was completed with bare hands. The rocks were transported by donkeys. It must have been an extremely hard physical work. The first car passing through the Pamir Highway was in 1956.

Then I headed to Jelondy, the bath. The road that I was going on was in very good condition. The names of the villages were not always written out so slowed down and asked the people. Where is Jelondy? The men said to me, you are there. This is Jelondy. A Europen tourist thinks that a famous thermal bath will be well signed and advertized. Here it wasn’t like that. I was asking where I can find the bath and the guy pointed to a house on the other side of the river. So then let’s get to that private house. When I got there, nothing was telling me that this is a thermal bath. I was asking where the bath is? A man pointed me to a door. There is the bath. I was asking, and can I use it? He says, yes, no problem. A kid directed me though a little over used door which could be kept closed by using a rope. He told me that I can take my close off here and the next room will be the bath itself.

I was the first tourist in this I think there are other baths as well in this village, but I found this one. Quickly had undressed and I was in the water. The water was 41,2 C degrees and the tub wasn’t larger than 2x3m. It was about 0,8m deep. On one corner the hot water was continuously coming in, and on the other corner, they built an overflow pipe. This was it guys. The incoming water was so hot, that I could not keep my hand under it. I could see that the whole tub was hand made by the locals, because there were not too many tiles with the same size. However it didn’t stop anybody to enjoy the supposedly healing effect of the bath. I only could stay in for about 40 minutes. Then later 4 guys were coming from Khorog and I chat with them for a while. I was really enjoying my time there.

From there I crossed the 4163m high Hargus Pass. From there the asphalt disappeared again. 1st and 2nd gear again for a long time. Later the road was separating. One went to the right and one to the left. I thought the road going straight is too bad quality, therefore they started the other one on the right. So I went right. Oh I regretted my decision. The two roads were almost going parallel and I took the off-road side of it. Since the other road became covered by asphalt after a mile or so. I could see it but was impossible to go across. So I was going that off-road section for about 15-20 Km. I was bitching. I didn’t really feel the lack of oxygen, but my motorbike does not want pick up from idling. When I was going it was OK. But when I stopped to take a photograph, my bike was idling and when I wanted to start, sometimes it stalled. When I got to a village, I stopped for dinner. I became the temporary good friend of three truckers. I was talking to them as much as I could really about the nothing. I was invited for a Snickers chocolate bar. Anyway time passed by quickly. I could have stayed in the village in a GASTINICA, but I thought I will camp by a lake. So I hit the road. When I got to the lake I saw that it is not so easy to get the its shore. It was a lake and not bush, no tree, nothing. It was just a lake in the desert. Off course I know that in this height there are no trees so I wasn’t really reprised, but still. The wind was blowing with about 40KM/h. I was trying to find someplace where there is not so much wind, so I could pitch my tent. Well, I did not find. So I thought I keep on going and I will see. At around 8PM I had no chance, but to stop. Murghab was about 70-80 Km from there and the road was bumpy. So I didn’t want to enter the city at night. OK, pitch the tent. Since the wind was really blowing, it was a great fight against the wind. I won the battle. As soon as my tent was standing I immediately moved in. I do not give GPS coordinates here, because it would not make sense. You can pitch tent, wherever you feel like. The whole place is a huge campground, it is very windy. The temperature was about 6-8 C degrees. and wind. The tent stakes could not be pushed down all the way, because of rocks. After about 15 cm I hit rock. I just hoped that the wind will not take the tent from above my head. I survived the night. I packed up in the morning, then, headed to Murghab. For a while I was choosing the off-road part instead of the paved road, which led me to cross two small creeks. He the water entered my boots from the top. In the beginning it was cold, since this water is about 1-2 C degrees, but later it warmed up and I got used to it. Off course whatever I could I dumped out and tried to get the rest out with my towel.

I was planning to sleep with a family in Murghab. However on the roadside I stopped at a Jurt. I started talking to a person. His name is Avaz. His mail address: avaz.nuraliev@mail.ru. GPS coordinates: N: 38.09233, E: 073.90949He runs a small business. So anybody can contact him by mail and can arrange the home stay in the Jurt. He is a great guy and has a fantastic family. If you want to sleep in a Jurt in Tajikistan this is well recommended. He spoke English and told me to stay with them and spend the night here. I could not resist. So it wasn’t even 10AM, when I stopped biking for that day. I gave him one of my sticker and he immediately put it on his car. I took my boots of and left them outside to dry. His wife prepared some breakfast for me. I received some eggs, tea, bread. They have a 4 months old sun and he was sleeping in the Jurt. I was so happy that I could stay with them. Avaz told me that they only stay in the Jurt in summer. For winter they move into town. They have about 70 yaks and I o not even know how many sheep. The yaks feel warm down here on summer, therefore they are higher up. They hire a shepherd family to take care of the animals all year. Here are living some bears, wolfs and I was even surprised that tigers are living here as well. I do not know whether it is true or not, but I sure would not like to meet either of them. Avez (25) told me that these wild animals are going after the sheep, rather than human. I saw a lot of small animals like hamsters. They are really cute when they run. One I could record with my camera, but just did not want to run. He was standing in one place and looking around.

The Ramadan has started today. It means that religious people do not eat or drink from dusk to down. I think Avez does not take it that seriously, because he eats with me and had a cigarette as well. According to him religious people can’t smoke, because it sin. After the meal we took a nap for a couple of hours in the Jurt.

The Jurt has carpets laid down and it is really homey. The side of it is constructed with wood structures, then rush and then sheep fir. The upper supports are also made of wood and they put some carpets on the top of them as well, then sheep fir on the outside. The carpets have wide straps and these straps are used to hold the structures together. In the middle of the Jurt there is a small stove. The heat it with gas today, but when I was there they used yak fertilizer. Upper in the mountains there are small bushes about a foot tall and they collect them for heating. Well, whoever I leaving in Jurts for winter, they sure have enough to do on summer.

Finally I was told how these Jurts are being made. The Jurts are made of sheep fir. They trim the sheep skin off, then the comb it. This way they straighten the fir and get the physical debris out of it. Then they wash it in the stream until the fir loses its smell. Then they spread it out and get it dry. Now the hard physical work starts. They lay out a 2x3m large canvas and they lay the washed and dried fir on the top. Then 4-5 man get down on their knees and using their forearm they start to roll a piece up and roll it out. This movement is done continuously and sometimes another man sprays boiling water over the rolled up fir. They do this for about 2-3 hours. Then they continue this process until all the canvas is rolled up. The received fir is about 2-3 cm thick. So fairly thick. When they finished, they lay it out and let it dry. Then they spin a long rope from yak fir and they use this to edge the sheep fir. The received material is fairly soft and does not let the water through. Supposedly the water just runs down on it. I think in other countries like Mongolia, they also use the skin of the sheep or other animal, but here there is not so many ran falls, so they only use the fir. One Jurt is used for 10-12 years. Then they make a new one.

About 4-5 people are living in one Jurt. They are laying around the walls on some thick rags or something like that.

So this is another great experience for me that I would not miss for anything.

Tomorrow I plan to cross the border to Kirgizstan.

2015.06.16-17. Dech-Khorog, Pamir Lodge

Reggel nehezen ébredtem. Illetve inkább az ágyból való kikelés okozott gondot. Már fenn voltam itteni idő szerint 5-6 órakor, ami ugye +3 óra az otthonihoz képest, de nagyon nehezen tudtam elkezdeni készülődni. Kijöttem a sátorból és csak járkáltam körbe-körbe, próbáltam összeszedni magam. Nem is tudtam reggelizni. Nagy nehezen összekészülődtem, majd célba vettem Khorog városát. Khorog központja egy nagy piac, a helyiek bazárnak hívják. Ott találtam valami ennivalót. Igazából egész jó volt. Valami krumplis kenyér szerűségbe volt virsli, majd így sütötték ki. Finom volt. Mindjárt megettem 10 darabot. A nő nézett s nagyokat mikor mondtam, hogy mennyit kérek. Miután jóllaktam, nekiálltam kérdezősködni, hogy merre van az a bizonyos Pamir Lodge. Ezen a néven senki sem ismerte. Már kezdtem feladni. amikor úgy gondoltam, hogy úgy keresem, hogy GASTINYICA. Volt címem is: Gagarin iskola mögött, csak az nem volt odaírva, hogy melyik városban. Amint kiejtettem a gastinyica  és a Gagarin skola szavakat, rögtönk kezdett derengeni valami. Kiderült, hogy a hely Khorogban van, úgyhogy legalább a város már megvolt. Elég nehézkesen találtam meg a szállást, de végül is sikerült. Szállásom a nyitott teraszon lesz. A hálózsákom jó, úgyhogy szerintem kényelmes lesz. Egész jó csapat verődött itt össze. Kerékpárosok a világ minden tájáról, USA, Korea, Írország, Svájc, Németország, és még nem is tudom honnan. Közösen elmentünk egy Indiai étterembe vacsorázni. Rohadt drága volt, de egyszer belefér. A következő nap nagy részét a szálláson töltöttem, blogírással és pihenéssel. Az internet sebessége kínosan lassú. Videóimat nem is tudom feltölteni. Pamir Lodge GPS koordinátái: É:37.48692, K: 071.56231

Miután a vízum lejártának határideje sürget, így úgy döntöttem, hogy reggel útnak eredek. Innen 125 Km-re van Jelondy, állítólag kiváló termál forrás, vagy fürdő. Ott megállok, fürdőzök egy kicsit, majd onnan a Bulun Kul tónál kempingezek. Ott van egy Gejzír is, amit szeretnék megnézni. Onnan Murghab, majd át Kirgizisztánba 21-én. Ez a vízumom utolsó napja. Persze ember tervez, Isten végez. Meglátjuk hogy sikerül. Ez a terv.

IMG_2373-1DSC_3343-1DSC_3346-1

In the morning it was very difficult to get out of the bed. I was up at around 5-6 O’clock, which is +3 hours compared to Hungary, it was difficult for me to start my day. I came out of the tent and I was just walking around and around trying to get my acts together. I could not even eat anything for breakfast. Finally I could take off and headed to Khorog. The center of Khrog I a big market, the locals call it BAZAR. I found there something like bread made from potato and a sausage was inside of it. I ordered 10 of them immediately. When I ordered 10 of them, the lady was looking me strange, but I could et it. It was tasty. After I filled my stomach I started asking locals about Pamir Lodge. Nobody knew it by this name. When I almost gave it up, I thought I ask like GASTINICA and Gagarin Shkola. As soon as they heard this, they started to direct me to this place. I had an address as well, behind the Gagarin school, but it did not say in which city it was. Pamir Lodge is actually in Khorog. So at least I found the city. It’s better than nothing. Due to the lack of signs it was pretty difficult to find this place, but finally I succeeded. My sleeping place will be on an open porch. I have a good sleeping bag, so I think it will be comfortable.  A fantastic team got together from all over the world. USA, Korea, Ireland, Germany, Switzerland, Norway and I don’t even know from where. We all went down to the city for dinner in an Indian restaurant. It was damn expensive. Hey once in a while I can afford it. The next day I spent with writing my blog and take rest. The internet speed is extremely slow. My videos didn’t even go up.

Pamir Lodge GPS coordinates: N:37.48692, E: 071.56231

Since my visa expires pretty soon I decided to take off the next day. The next place, where I plan to stop is 125 Km from here the place is called Jelondy. According to the locals there is the best thermal bath in the area. I will stop there, take a bath for a couple of hours and then head to Bulun Kul lake and camp there. There is a geyser as well which I would like to see. From there the next stop would be Murghab, then the following day, on the 21st, cross the line to Kirgizstan. This is the last day of my visa. Man plans, God finishes. We will see. This is the plan, anyway.

2015.06.15. Eged-Dech Tádzsikisztán

Reggel a család megreggeliztetett. Kaptam kettő tojást, mézet és teát. A reggeliért és a vacsoráért 30 TJS-t kellett leszurkolnom. Megérte-e vagy sem, az mindegy. Egy kicsit segítettem a családon. Tudom nem sok, de nekik nincs másuk, mint amit az állataiktól nyernek, és persze van nekik egy nagyon szépen rendben tartott veteményeskertjük. Van egy pár tehenük, tyúkok, birkák és egy pár család méh. Jó volt, hogy itt aludtam, mert egész éjjel esett. Így legalább mindenem száraz maradt és ami vizes volt, megszáradt. Minden elektromos eszközömet feltöltöttem. A szoba amit kaptam, makulátlanul tiszta volt. Ők nem mennek be a szobába cipővel. A cipőket kinn levetik, így a sáros csizmámban én sem merészeltem végigtaposni a szőnyeget. A szobában nem volt semmi. Úgy értem semmi. Nem volt bútor, nem volt ágy, fürdőszoba, még víz sem. Csak egy szobát kaptam ahol a hálózsákomban alkudhattam. Voltak ott kiteríthető matracok, azokat terítettem magam alá, és volt még egy pár párna is, azokat használtam. Reggel folytattam a terepezést. Hát ez nem olyan igazi terepezés, út volt, csak éppen nagyon rossz minőségű útalap maradvány. Egyben, kettőben haladtam egész nap. Fárasztó volt folyamatosan koncentrálni és állni a motoron egész nap. Viszont, nem esett az eső. Eljöttem vagy 60 Km-t, amikor találkoztam Tádzsikisztánban az első motorossal. Szembe jött egy 1200 GSA-val. Horvát motoros volt, de Németországban él és a Touratech beszállítója. Ő Mongóliából tartott hazafelé. Mongóliában az északi úton jött Ulánbátorból és azt mondta, hogy egyszerűen katasztrófa az út. Sokszor 60-70 cm-es vizeken kellett átjönnie és végi esett az eső. A GS gyári futóműve nem bírta, folyamatosan felütött. Azt mondta, hogy amint hazaért, az első dolga lesz lecserélni, progresszív futóműre. Nagyon dicsérte az enyémet. Egy fél órát beszélgettünk, majd mindenki ment a maga útján. A korábbi (khulob) tankolás óta már eljöttem 250 Km-t és mivel az út jó részét egyben és kettőben tettem meg, gondoltam, tankolok. Nem találtam más üzemanyagot, csak kannásat. Nem kérdeztem milyen oktán és azt sem, hogy mennyibe kerül. Kellet a nafta. Mondom a férfinek, hogy az én tölcséremet, ami egyben speciális szűrő is használjuk. Hozza az övét, amelyiknek jó hosszú nyaka volt. Mondom OK, de ebbe teszem az enyémet és úgy tankolunk. Összesen 5 l üzemanyaga volt. Az 5l üzemanyagban ½ dl kosz maradt a tölcséremben. Ebben volt víz, olaj és sár. Mutattam neki, mondta, hogy neki is jól jönne egy ilyen. Sokkal nyugodtabb vagyok így mintha az egészet csak beleöntötte volna. Egyszerűbb volt így tankolni, mint üzemanyagszűrőt cserélni. Onnan továbbjöttem Khorog felé. Tudtam, hogy Khorog városát nem érem el, és ha el is érném, szállást kellene keresnem. Úgyhogy végre egyszer időben elkezdtem szállást keresni. Megtöltöttem a kulacsaimat jó hideg vízzel és 5-kor már meg is találtam a szállást. Afganisztán határtól vagyok 100m-re. Az előbb átkiabáltak, beszélgetni akartak. Mivel nem beszélek Oroszul, lehet, hogy Ők sem, így nem folytattunk különösebb diskurzust. Képzeljétek, hogy a képen látható utakat, a mai napig is kézzel vájják a hegyoldalba. Természetesen ezek csak gyalogos utak. Elképesztő, ahogy egy férfi légkalapáccsal vájta a hegyoldalt. Nem tudom honnan volt a kompresszor, hogyan került oda. Na és az üzemanyag. Szerintem szamárháton hozzák át a hegyeken.

A folyó kellemesen lehűti a levegőt. Nincs szúnyog és a folyó morajlásán kívül nincs más zaj. Szerintem éjjel rengeteg csillagot fogok látni. Semmilyen más fény nem fogja megzavarni a csillagok ragyogását. Elkészíttettem a vacsorámat és mivel a sötétedésig még volt időm, egy jó teával is kényeztettem magam. Táborhelyem teljesen hegyekkel van körülvéve. Ámulatba ejtő a látvány. Körülöttem valamilyen gyógynövények vannak, és az illatuk betölti a levegőt. Holnap reggel nem sietek. Itt sem fogna állatok megzavarni reggel. Egy kiadós reggelit követően célba veszem, bár még nem tudom, hogy hol van, de a kempingem neve Pamir Lodge lesz. Ott, ha van internet elérhetőség, akkor kettő napot tervezek maradni és a napomat a semmittevés fogja kitölteni. Egy kicsit mosok és pihenek. Ja, és a mai szállásom GPS koordinátái: É 38.03936, K 071.28485

DSC_3332-1DSC_3327-1DSC_3307-1DSC_3286-1DSC_3283-1DSC_3281-1DSC_3271-1DSC_3267-1

A horvát motoros / The biker from Croatia

A horvát motoros / The biker from Croatia

DSC_3262-1

DSC_3261-1

Afgán családi ház a hegyekben. Elektromos áram nincs /Afghan family home in the mountain without electricity.

Hogyan építették ezt oda? How did they built this one there?

Hogyan építették ezt oda? How did they built this one there?

DSC_3257-1DSC_3255-1

DSC_3336-1

Az ösvény a sátor job oldalán Afganisztán / The track on the right side of my tent is Afghanistan

In the morning the family offered me breakfast. I received two eggs, honey and tea. I had to pay an additional 30 TJS for the dinner and breakfast. Whether it was worth it or not, it does not matter. I helped a little on this family. I know it is not much of a food, but this is all they have. They have cows, sheep, chicken, a few families of bees and they have a wonderful vegetable garden. It was a good decision that I slept at this family, because it was raining all night. All my gear dried out and my tent didn’t get wet. I charged all my electrical equipment. The room that I received was just a room. It was absolutely clean. These people do not go into the house with their shoes. They leave their shoes outside. So I wasn’t dare to enter into the room with my muddy, dirty boots. I’m sure they would have remembered me for a while. The room was empty. I mean, empty. No furniture, not bathroom, no water, nothing. It was just a room. There were a few thick foams which I could lay under me and I was sleeping in my sleeping bag. In the morning for about 2 Km there were paved road and then nothing. So I kept on gaining more off-road experience. The road was really bad. All day long I was using only my 1st and 2nd gear and I was standing on the bike for all day. It was tiring standing on the bike all day and constantly concentrating. Hey, but no rain today. A rode about 60 Km when I met the first biker in Tajikistan. He went the opposite direction with a 1200 GSA. He was from Croatia, but he lives in Germany. He is actually a manufacturer of motorbike parts and a supplier of Touratech. He was heading home from Mongolia. He came on the North route from Ulanbataar and he said that route catastrophic. He was riding in constant rain and 60-70cm deep waters he had to cross. The factory suspension of the GS couldn’t hold. It bottomed out all the time. So he said as soon as he gets home, the first thing he will do is to change the suspension both front and back. He really was jelous of my shocks. He said they are great. We talked for about a half an hour and said our goodbyes. I have ridden about 250 Km from the place I fueled up earlier and I though, since I do not know what is ahead of me, it is better to get some fuel. However I could only find fuel in cans. No gas station was there. So I stopped and asked for fuel at a place. The guy said he has only 5l. I didn’t ask what octane or how much. I needed it bad. So I took out my funnel with special filter installed in it, from my box, the guy said, oh you do not need that, I have a bigger one, with a longer neck. I said OK, so we put yours into my tank and put mine into yours and you pour the fuel through mine. After finishing I found about ½ dl of dirt, oil and water in my funnel. I showed the guy and he said he could use something like this here as well. I’m more relaxed, I do not have to worry about changing my fuel filter because of dirt in the fuel. It was much easier to fuel this way than changing the fuel filter on the side of the road. So I left with additional 5 l of fuel and I knew I will not reach the city of Khorog, so I need to find some camping spot. I filled up my bottles with cold fresh water and at about 5PM I found a good spot to rest. I was about 100m from the Afghanistan border. Just before they were trying to communicate with me by shouting over, hello, hello, but since my Russian language knowledge is very limited, we could not have a deep conversation. Imagine this. The roads you see on the pictures are being dig out from the rocks by hand even today. Off course these are only for walking. It is incredible. I guy was carving the road from the rocks by compressed air hammer. I do not know where they had the compressor, the fuel and how the got there. It was really amazing. We did not get any further from where I came from. No mosquitoes and you can only hear the noise of the rippling stream. The sky was clear and I think there will be tremendous stars above in the night. I prepared my meal and since I still had time before it got dark I spoiled myself with a good cup of tea. My campground is surrounded by huge mountains. The view is spectacular. The top of some of the mountains are still snowcapped. There are some types of herbs around me and their smell fills the air. I will not need to rush in the morning and no animals will disturb me here either. I will have a good breakfast and after I will try to find my next camping place, called Pamir Lodge. If there will be internet connection, then I will stay for about two days and I will do nothing. I will do my laundry and rest. Oh and the GPS coordinates for my camp site: N 38.03936, E 071.28485.

2015.06.15. Nurak-Eged Tádzsikisztán

Reggel ébredéskor elkezdett szemerkéli az eső. Gondoltam, jobb, ha elkezdek készülődni, mert ha nagyon ráered, akkor a meredek lejtőn nem biztos, hogy egyszerű lesz lemenni, ha nagyon sáros. Úgyhogy összepakoltam. Mire elkészültem, az eső abbamaradt és kisütött a nap is. Hát jó, akkor itt reggelizem. Ettem egy kis felvágottat, paradicsomot és kenyeret. Sajnos magam számára még mindig lusta vagyok főzni és így még egy teát sem készítettem magamnak. A teakészítéshez elő kellett volna vennem a főzőt, benzint szívnom és felforralnom a vizet. Ezt kihagytam. A desszertnek a maradék fél sárgadinnyét fogyasztottam el. Majd gondoltam, hogy időm mint a tenger, így nekiálltam blogot írni a motor oldaldobozán. Szépen nekikészülődtem, elővettem a kisszékemet, leültem és írtam. Mindezek mellett csodálatos kilátásban volt részem. Egy gyönyörű tó terült el alattam. Égszínkék vize és a belőle kicsúcsosodó ezernyi kis sziget, teljesen magával ragadott. úgyhogy a blog írást nem is kapkodtam el, maradtam vagy kettő órát. Pont amikor befejeztem, megjelent egy kaszáló ember. Mondta, illetve a szerszámból, amit hozott egyértelműen kiderült, hogy ő kaszálja itt a füvet. Nagyon-nagyon barátságos volt. A kisfiával érkezett. Egy kicsit beszélgettünk, de mivel én már össze voltam pakolva nemsokára indultam. Amikor elindultam lefelé megállított és adott egy frissen szedett almát. Itt nem az almán van a hangsúly, hanem azon, hogy nem is tudta hogyan fejezze ki, hogy örül a jelenlétemnek. Hát akkor irány a Pamir Highway. Egy ideig nagyon jó minőségű aszfalton motoroztam. Khulob-ban tankoltam és a szemközti étterem szerűségben ittam egy kávét és valami üdítőt. Rendkívül kedvesek voltak velem. Mondták, ha jövök visszafelé, feltétlenül álljak meg és aludjak itt. Mondtam, hogy köszönöm, de nem valószínű, hogy errefelé jövök vissza. Illetve, akkor valami baj van. Természetesen ez a beszélgetés minden féle nyelven és gesztusokon alapult. Annak ellenére, hogy nem igazán értettük egymás szavát, a lényeget, szerintem megértettük. A Tádzsik emberek nagyon melegszívűek. Onnan irány a Pamir. Az út az Alpokhoz hasonló szerpentinekkel kezdődött, majd a szerpentinek maradtak, csak az út fogyott el. Illetve az aszfalt része. Egy jó darabig hatalmas porban motorozgattam. Az út átvezetett kanyonokon, vízeséseken, vízmosásokon. Jobra a folyó túloldalán már Afganisztán. Ha nagyobbat tudnék dobni, 100 m, akkor át tudnék dobni Afganisztánba. Az út esetenként a sziklába van vájva, jobbra-balra 50m magas sziklák meredeznek és közötte, mint egy parányi porszem próbálod terelgetni a gépedet. A sziklák, hol vörösek, hol sárgák, hol pedig mohával borítottan barnás zöldek. Még a geológiai rétegek is láthatóak. Gyönyörű. Minden pár száz méteren megállhattam volna és fényképeket készíthettem volna, de az állandó megállás fényképezőgép ki, majd vissza, majd indulás már unalmassá vált. Természetesen készítettem képeket is, de lehetett volna többet is készíteni. Lehetett volna más beállítással, más nézőpontból, de itt már művészi fotókról beszélünk, amihez már nem volt kedvem. Megáll, katt, majd tovább. Az út keresztülvezetett vízmosásokon is, illetve vízmosásnak csak a helyén, mivel a szárazság miatt nem volt benne víz. Na, nem kell nagy dolgokra gondolni, ugyanis ezen az úton nagyon sok teherautó is közlekedik, szóval az út járható, de ahol most egy mélyebb gödörbe mentem be, majd onnan ki, ott rosszabb esetben víz folyik keresztül és ez lehet akár 50-60 cm is. Már nagyon untam a port, mert, ha szembe jött egy teherautó, akkor egy ideig alig láttam. Imám meghallgatatott. Beborult. Ó, nem. Ezt azért nem kértem. Ugyanis, ahol most por volt, ott 10 cm mély sár lett. Ez fantasztikus, a következő 50-60 Km-t ebben a sárban kell megtennem. Hát akkor már inkább a por, de ez nem kívánságműsor. Maradt a sár, illetve csak bizonyos részeken, mert ahol kő volt az alja és nem volt poros, ott maradt a kemény útburkolat. A Pamir be és kijáratánál regisztrálni kell. Ez nem más, mint megállsz, majd az adataidat és a motorod rendszámát bevezetik egy kockás füzetbe. A Pamir felétől végig szakadt az eső. Először nem vettem komolyan, majd láttam, hogy az idő nem tréfál és kénytelen voltam esőruhába bújni. 10-15 Km-re a Pamír kijáratát követően az eső abbamaradt és elkezdtem gondolkodni szálláshelykeresésen. Hát erre nem olyan egyszerű, ugyanis nagyon meredek és sziklás. Miután minden csupa víz volt, gondoltam inkább keresek egy magánszállást. Az egyik falun, azaz Egeden, ahogy átmentem, láttam egy táblát, Homestay. Visszafordultam és megkérdeztem, hogy tudnék-e itt aludni. Örültek nekem, azaz nem igazán nekem, hanem annak, amit fizetek érte. A tulaj mondta, hogy 10 USD/éj. Mondtam megegyeztünk. Leparkoltam a vasat az udvarban, majd készítettek vacsorát. Ez a rész egy nagyon elhagyatott, szegény rész. Szerintem nincs munka a faluban. A falut 800 fő lakja, munka nélkül. Mindenki csak a saját maga által megtermelt dolgokat fogyasztja. Mindegy a vacsorám kettő tojás, tejföl, kenyér, tea volt. Elővettem a maradék vodkámat a dobozból és gyorsan felhörpintettük a tulajjal. Először nem is hittem, de fügefa alatt vacsoráztam. És a füge Augusztusban beérik. Hihetetlen. Otthon, Domboriban nem érik be. Valószínű, mert nagyon huzatos a hely, de úgy látszik, hogy itt beérik. A szobám, mintha a sátram lenne, Sem zuhanyzó, sem WC. Egy darab szoba, ahová lefekhetek, majd reggel mehetek a dolgomra. Azonban a kedvesség határtalan. Nekem megért 10 USD-t az, hogy nem kellett a sátrat a vizes földön felvernem, majd ha éjjel, vagy reggel esik, akkor nem kell esőben összepakolnom és mindent vizesen eltennem. Erre lesz még lehetőségem, úgy gondolom. OK, a koordináták: É 38.35030 K 070.61541. Szerintem ez az egy van a faluban, úgyhogy nem lesz nehéz megtalálni. Holnapi úti cél Khorog, ami 280 Km. Az út itt nagyon jó aszfaltos, de mint a tulaj mondta, még Kb. 2 Km, majd ismét az a bizonyos Makadám út várható.

Éjszakai vendéglátóm / My landlord

Éjszakai vendéglátóm / My landlord

DSC_3194-1

Útszéli mészáros / Roadside butcher

Útszéli mészáros / Roadside butcher

Majdnem mint Üzbegisztán / Almost like Uzbekistan

Majdnem mint Üzbegisztán / Almost like Uzbekistan

Büféskisasszaony / The girl in he roadside caffee

Büféskisasszaony / The girl in he roadside caffee

Gyerekek hűtik magukat / kids are cooling themselves

Gyerekek hűtik magukat / kids are cooling themselves

Az Út / The Road

Az Út / The Road

DSC_3249-1

In the morning when I woke up it started to rain. Not heavily, but just enough for me not to be able to fall back asleep. I was thinking that I should get up, pack up and get going, because if it keeps raining, then the dirt road that I came up on, will be very slippery and it was steep. By the time I was ready to leave, the rain stopped and the sun started shining. I said OK, let’s have breakfast. I eat some sausage, tomato and bread. Unfortunately I’m very lazy to cook for myself, so I did not even make a cup of tea. I would have to get my cocking ware out, get some fuel from the bike, then put everything back in. I passed on that. I eat my remaining Honeywell melon as a desert. OK, if it is not raining, and I have plenty of time, I’m needed to catch up with my blog. I prepared my office on the top of the side box, pulled out my little chair and I started to write. Imagine look on your left there is a beautiful large lake with sky-blue water and if god has dropped thousands of small island into it. The whole view was so gorgeous, that I wasn’t in hurry and just writing my blog took me 2 hours. Just as when I finished writing, a man arrived with his son. As he said, actually did not need to say, because it was obvious from the tool he was carrying, tat he is responsible to cut the grass. He was super-super friendly. He came up with his son. We talked for a while, but since I was packed up already, fairly soon I left. When I was leaving, he stopped me and handed me an apple that he just picked recently. Here is not the apple what is important, but he was just trying to express how happy he is to meet me. So let’s get to the Pamir. For a while the road was smooth asphalt. I stopped in Khulob to fuel up and on the opposite side of the gas station I went to drink a coffee and some cold soft drink. The people were very nice and friendly. They told me when I come back I must stop and sleep here. I said if I come back this way then something is wrong. Off course this conversation was done by every language and gestures as well. In spite of the fact that we barely understood each other’s language, the meaning what we wanted to say did go through. The Tajik people are really warm hearted and friendly. From there I headed to the Pamir. The road started with twists and good asphalt. The twists stayed but the asphalt disappeared. I was riding in huge dust for a while. The road took me through canyons, cascades, rivers (with no water at his time). On the right hand side, on the other side of the river, there was Afghanistan. If I could throw about 100m, I could throw a rock over. The road in some places is dug into the rocks. About 50m high rocks both to your right and left side. You feel like a small gram and trying to maneuver with your machine between these giant rocks. The rocks are sometimes red like blood, sometimes yellow and sometimes covered by most, so they have brownish, greenish color. You can see the geological marks, the way they were built on top of each other. It is gorgeous. At every few hundred meter I could have stopped and could have taken photographs, but stopping all the time, take out the camera, pack it back in, became boring. Off course I took photographs, but I could have taken more. I could have taken photographs from different angles, from different setups, but then we are talking about artistic photographing but it would have taken too much time and I had to go. I stopped, took a shot and go. Several places water crosses the road. Normally. However at this time everything was dry. The road is travelled by trucks and cars, so it should not be a big deal with a bike, but in lower areas, where now it was dry, the water can be 50-60 cm high. I got really tired eating all the dust. If a truck went by, I barely could see. My pray was listened to. Huge clouds covered the sky and it started raining. So where before I was going in 10-15 cm dust, now it became mud. I though this will be fantastic for the next 50-60 Km. I’d rather choose the dust, but it is not a wish list. So the mud stayed, but where it wasn’t dusty there were hard rock, so it was fine. At the entrance and the exit of Pamir, you must stop and register yourself and your bike. They write your data in a book. From about the midway of the Pamir the rain was just coming down on me. At first I did not take it seriously, but then I saw that this is not a summer shower, so I had to get my rain gear on. About 10-15 Km after the exit of Pamir, the rain stopped and I started looking for some campground. It wasn’t easy to find a good campground, because the left hand side is steep and rocky, the right hand side the really fast flowing river, separating Tajikistan from Afghanistan. Everything was soaking wet.

I thought I’d rather look for some “Gastinica” home stay. As I was rolling through a village, I saw a Home stay sign. I turned around and I asked whether I could sleep there. They were really happy for me, maybe not for me, but for the money I have to pay for sleeping at their place. The owner said it will be 10 USD/night. I said OK we made a deal. I parked my bike in the yard and they prepared some meal for me. This is a really remote place and only 800 people are living in the village. No jobs what so ever. Everyone lives on whatever they can make for themselves. My dinner was two eggs, homemade yoghurt, bread and tea. I took my remaining vodka and offered it to the owner. The vodka disappeared quickly. It was unbelievable that I was having dinner under a fig tree. The fig gets ripe in August. Even in Dombori, where I live the fig does get ripe. My room is like my tent. No toilet, no shower. It is just a room, where I can take a nap and head out in the morning. The friendliness that I experienced here, was worth it. It was worth for me 10 USD and I did not need to pitch my tent and getting all wet at night and pack everything wet back into the box in the morning. I will still have enough time to do this later. OK, the coordinates: N:38.35030, E:070.61541. I think this is the only one in this village. The village is called Eged. Tomorrow the target is Khorog. It is about 280 Km from here. The road is a smooth asphalt here, but after 2 Km it becomes rocky off-road again.

2015.06.12-13 Samarkand-Nurak Tádzsikisztán

A kettő napot azért vetem egybe, mert Samarkandtól Termiz-ig nem nagyon történt semmi. Az út nagyon rossz minőségű volt. Nem is értem, hogy megépítenek egy 500 m-es útszakaszt, majd utána 500 m ahol nincs is út. Majd ismét 500m jó út, majd megint semmi. Pont, ahogy elkezdenél felgyorsítani, már vége is az aszfaltnak. Szörnyű volt. Ehhez az érzéshez társult még az, hogy Kb. 10-szer kellett megállnom regisztrációra és ami még nagyon fontos, hogy itt mértem a legmelegebbet. 46.6 C fokot. Azt hittem megőrülök. Meg is álltam egy tónál és úgy ahogy voltam, motoros ruhában nakig merültem a vízbe. Persze előtte kipakoltam a zsebeimet. Az utolsó előtti helyen a rendőr minden papíromat elkérte, még a biztosításomat is. Majd megkérdezte, hogy van-e fényképezőgépem. Mondtam, hogy igen. Mekkora? Mutatom. Mondta meg akarja nézni. Kb 5 kép volt benne, mert a hotelben letöltöttem őket, de, szerencsére a 3-iknál mondta, hogy mehetek. Termiz és határ között,, szerintem a határon, ellopták a régebbi akciókamerámat. Máshol nem hagytam felügyelet nélkül a motort, csak ott. A kamera a tanktáska külső zsebében volt. Ezt már csak Tádzsikisztánban vettem észre. Van még egy kamerám, de annak a töltő csatlakozásánál van valami érintkezési hiba, és menet közben nm tudom tölteni. Úgyhogy, akkor tudom használni. Mindenesetre bosszant a dolog

Az Üzbég határon mindent ellenőriztek. Az összes gyógyszeremet interneten megnézték, a táskáimat kipakoltatták, az útlevél ellenőrzésnél olyan kérdéseket tettek fel, hogy ki a Magyar miniszterelnök, mi Magyarország fővárosa, stb. Nem tudom mit gondoltak, hogy. Magyar útlevéllel, magyar motorral és papírokkal, magyar jogsival. Viagrát és óvszereket szerettek volna találni. Nagyon rá voltak izgulva. Többször meg is kérdezték. Ezek viszont nem voltak nálam, így ilyen tekintetben nyugodt voltam. Viszont kaptak egy kamerát. Zárjatok, mindent. Attól, hogy egyenruhában vannak, még nem garancia semmire.  Az Üzbég oldalon a határátkelés Kb 4 órámba telet. A Tádzsik oldalon, ha nem, kellett volna várnom, elég lett volna 10 perc. Tádzsik oldal szuper egyszerű és könnyű. Itt azonban fizetni kell 10 USD-t, nem tudom mire, viszont nem zsebre megy, mert kaptok róla elismervényt. Kamionosoknak is fizetniük kellett. Szerintem mindenkinek, ez valami eljárási díj lehet.

Ahogy átértem Tádzsikisztánba az út megjavult. Teljesen sima autópálya, viszont rengeteg a rendőr és nem esik nehezükre a büntetés kiszabása. Inkább a lakott részeken láttam sok rendőrt dolgozni és büntettek is. Dusanbe egy nagyváros hangulatát kelti. Tele parkokkal, szökőkutakkal, széles utcákkal. Készítettem egy pár fényképet, majd vetem ki pénzt az automatából, na, ez nem a zsebem, hanem itt valóban használhatóak a bankkártyák és sok helyen fizethettek is vele. Itt már nem kérdés a benzinkérdés. 95-ös oktánszámú benzin 4,8-5,4 TJS között mozog. Láttam 98-as oktánszámút is. A határhoz közel csak 80-as oktánút és esetleg 91-est láttam, ahogy közelebb értek Dusanbéhoz, onnan már sok új kút van shoppal. Üzbegisztánhoz képest, mintha más világ lenne. Persze az autóduda nyomkodásának vírusa a Tádzsikokat is megfertőzte, de nekem szimpatikusabb.

Dusanbéban nincsenek motorosok, illetve állítólag, és miért kérdőjelezném meg, van egy férfi, aki motoros túrákat szervez és motorokat ad bérbe. Leírom az adatait. Én nem beszéltem vele, hanem a Norvég motoros, Eric beszélt vele. Mondta Ericnek, hogy szombaton nem lesz Dusanbéban, csak vasárnap. Én szombaton voltam ott, és amúgy sem terveztem ott aludni, úgyhogy én nem hívtam. Ha bármi baj lenne, itt egy elérhetőség. Állítólag beszél angolul, hát ezt nem tudom.

A srác neve Farik. Tel.: +992 918 61 35 37. Ő mondta, hogy Dusanbéban a szállások 80-100 USD között mozognak. Ez nekem drága. Említette azt is, hogy állítólag van egy hotel 15 USD-ért. Én nem maradtam a városban, úgyhogy nem tudom.

Dusanbét elhagyva Nurek felé vettem az irányt. Az út jó. Nurak 1200 m magasságban a hegyek között fekszik. Nurak csak azért lényeges, mert ahhoz tájoltam a navigációt. Kértétek, hogy írjam le, hogy hol aludtam. Már beesteledett, és mivel vacsorát már ettem Dusanbéban, így ezzel nem kellett foglalkoznom bár különben is sátorban ettem volna, csak akkor korábban állok meg. Nuraket elhagyva, teljesen rám sötétedett és már nagyon kellett volna egy szálláshely. Egyszer baloldalon láttam egy kis használaton kívüli autónyomot menni felfelé a hegyoldalra. Mondom, ezt megnézem. Már fel kellett kapcsolnom a ködlámpákat is, hogy a terepviszonyok nehogy meglepetést okozzanak. Egy ideig mentem motorral, majd gyalogosan derítette fel a terepet. Egész jó helyet találtam. Fantasztikus kilátással, és nem kellett attól tartanom, hogy reggel állatok között ébredek. Az út egy telefonerősítő állomáshoz vezetett, ami egy kis konténer. Ide nem jön a kutya sem és itt nem legeltetnek. Szóval már fejlámpával de felvertem a sátrat és a korábban vett sárgadinnye felét, gyorsan elpusztítottam. Már nagyon szerettem volna enni sárgadinnyét. Egy hatalmas tóra néz a sátor és a tó telis, tele van apró szigetekkel. Nagyon vadregényes. Ez a tó alattam terül el. Csodálatos látvány. A hely GPS koordinátái: É:38.32267, K: 69.26050. 1200m magasságban az idő kellemesen 25-28 fok és közel egymillió csillag ragyog felettem, míg a szél lágyan lengedezve hűsít. Nem tudnék jobbat kívánni. A mai estét ismét csillaghotelben szándékozom tölteni, majd azután a Pamair Lodge lesz a célpont. Időm van bőven, úgyhogy nem sietek. A hegyeket élvezem.

Éppen kijöttem a tóból, mikor vendégem lett / I just came out of the lake when I had a guest

Éppen kijöttem a tóból, mikor vendégem lett / I just came out of the lake when I had a guest

Hegyek a láthatáron / Mountains in the horizon

Hegyek a láthatáron / Mountains in the horizon

Reggeli vendégeim Norak-ban. Nagyon kedves emberek / My morning guests in Norak. Very warm hearted people

Reggeli vendégeim Norak-ban. Nagyon kedves emberek / My morning guests in Norak. Very warm hearted people

Hűsölés a tóban / cooling off in the lake

Hűsölés a tóban / cooling off in the lake

Hűsölés motoros ruhában. Árnyékban 46,6 C volt / Cooling off in biking suite. It was 46.6C degrees in shade

Hűsölés motoros ruhában. Árnyékban 46,6 C volt / Cooling off in biking suite.
It was 46.6C degrees in shade

Reggeli blogírás / writing the blog in the morning

Reggeli blogírás / writing the blog in the morning

Táborhelyem Nurak-ban / My campsite in Nurak

Táborhelyem Nurak-ban / My campsite in Nurak

DSC_3177-1

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

The reason I have the two days together, because not much happened between Samarkand and Termiz. The road is really-really bad. I do not understand. They make 500m good asphalt and the 500m no pavement, then 500m pavement then nothing. As soon as you would speed up, the asphalt ends. It was terrible. The to this feeling ad that I had to stop about 10 times for registration and what is really important I measured the hottest on one area. It was 46,6 C degrees in shade. I stopped at a bus stop to take a break and I measured there. I thought I will go crazy. Then I saw a lake and as I was, in my motorcycle suit, I went in the lake and sit in it for a while. It was a relief. Off course I before I went in the water, I emptied all my pockets. On the last police check the police asked for all my papers, even my insurance. He wanted to find something. He, could not. He even asked if I had a camera. I said, yes. How big. I did not understand why he is interested in my cameras physical size, but I showed him. He wanted to take a look at the photos. I only had about 5 pictures in it, because I downloaded everything in Samarkand. After the third photo, he told me to go. Finally I was on the road. Between Termiz and the border someone stole one of my action cameras. It was in the outside pocket of my tank bag. I only left the motorcycle unattended at the border in the fenced area right by the guard. I was the only one guy there. No cars, no trucks. Nobody, just me and the guards. I had to go in the office for passport control and the bike was unattended. I only found out this in Tajikistan. I still have my other camera, but the issue with that is that it has some connection problem and I cannot charge it while I drive. So I need to charge it up and then I can use it without any issue. It still pisses me off though. So lock everything even at the borders. Just because they have uniform on them does not mean anything.

They have checked everything on the Uzbek side. The checked all my pills on the internet, they made me unpack everything from al my luggage, and they asked me questions like, what is the name of the president in Hungary, what is the name of the capital city of Hungary. I do not know what they were thinking, but I have to tell you it wasn’t a joke. They were damn serious. I had Hungarian passport, Hungarian driver’s license, Hungarian motorbike and its Hungarian papers. They were looking for Viagra and condoms. They asked several times. Sine not of them had on me, I was calm, as calm you can be when you feel like they would like to find something so they can play with you. It took me about 4 hours to leave Uzbekistan.

On the Tajik side it would have been enough 10 minutes, but I had to wait for some truckers. The Tajik side was super easy, simple and friendly. I had to pay 10 USD for whatever; I received a receipt as well, so it wasn’t going into somebody’s pocket. Truckers had the pay as well. It must have been some type of processing fee.

As soon as I crossed the line the roads fantastic, it’s a freeway to Dushanbe, however there are a lot of police man was on duty and they were giving fines. They were mostly within urban areas. Dushanbe is a big city; at least it gives you this impression. It has beautiful parks with a lot of fountains and wide streets.

I took a few photographs and withdrawn some money from the money bank machine. Now the bank machine was not my pocket. Here are really you can use your plastics. I got some cash and had a dinner in a fast food place. You can even pay in a lot of places with you bankcard. Fuel issue I think is not an issue anymore. I95 octane gas costs between 4,8-5,4 TJS. I even saw 98 octane fuels. Fuel quality is god here. Close to the Uzbek border the fuel is still about 80-91 octane, but as you get further from the border there are some new, nice gas stations even with a little shop in them. This is like a different world compared to Uzbekistan. Off course the virus of using horns for everything has infected the drivers here as well.

Here in Dushanbe there is a guy who is organizing motorbike tours. Other than this guy no motorcycles are in Dushanbe. I wasn’t talking to this guy, but the Norwegian biker did. Here are his contact details, just in case: Name: Farik, Tel.: +992 918 61 35 37. He mentioned to Eric, that on Saturday he will be out of town, but Sunday he can be reached. Since I was in Dushanbe on Saturday and I wasn’t planning to spend a night in the city, it wasn’t important to me. He also told Eric that the hotels are 80-100 USD/person/night. Now this would be way too expensive for me. He also said that one hostel should be in town for 15 USD/nigh. I slept enough in hotels in Uzbekistan, so I headed out. I bought some food in a sore, fueled up good 95 octane fuel and hit the road towards Nurak. The road is fantastic, both the scenery and the quality. The Nurak is not really important; I just used it as a middle point to navigate. Nurek is at 1200m elevation. You asked to tell you GPS coordinates where I sleep. It was really dark by the time I found a place. Since I eat dinner in Dushanbe, I wasn’t really concerned. I would have eaten in my tent anyway, but then I would have stopped a little earlier. As I left Nurek it became completely dark. Once I saw some not really used tracks on my left side, so I took that road. I left my bike down and rather walked up a little bit to see how the road is and whether it is possible to sleep there or not. It was a fantastic place, so I went back for my bike. I had to turn on my fog lights as well, so the off-road part going up would not trick me. The road took me to a telephone amplifying station, which is a small container. I knew nobody would come here, unless they need to work on something. Definitely I did not need to be concerned about waking up between a bunch of goats. The view is exceptional. So I quickly pitched my tent, using my head lamp and I eat half of honeydew melon. I was craving for one for a while now. It was juicy and sweet. My tent faces towards a huge lake where tremendous small island sticking out. The GPS Coordinates: N:38.32267, E: 69.26050. The elevation is 1200m, the temperature is fantastic 25-28C degrees. I could not wish for better. My today’s hotel I should call it a star light hotel, since millions of stars are above me. Tomorrow my plan is to camp one more, then Pamir Lodge will be my target. I have plenty of time, so I’m not in a hurry. I love the mountains.