2015.08.13-20 Omszk-Moszkva

Reggel elhagytam a száraz menedéket nyújtó Dosztojevszkij Hostelt. nem rossz hely, tiszta, olcsó, meleg zuhany (kivéve az indulásom reggelén. Akkor csak langyos víz folyt, de különben mindig volt meleg víz), konyha. Gondolkodtam az induláson, hogy elhalasszam-e egy nappal, de az időjárás előrejelzést böngészve láttam, hogy napokon keresztül esőt jósol a környéken. Úgyhogy gondoltam jobb túlesni a vizes, nyirkos és nem utolsósorban hideg utazáson. Itt a hőmérő higanyszála nem kúszott 8 C fok fölé. Aznap végig, illetve majdnem végig esett az eső. Rendkívül fáztam. Fáztak a lábujjaim és a kezem. Készítettem magamnak igazi szárazkesztyűt. Vásároltam egy háztartási gumikesztyűt, majd ráhúztam a BMW állítólagos Dry kesztyűjére. Azonban még az XL méret is szűknek bizonyult az ujjaimnál, így mivel elszorította a vérkeringést, levágtam a gumikesztyű ujjait. Most már kényelmes volt és a markolatfűtést maximális fokozaton hagyva, egész kellemes volt. Ezt már rajta is hagyom hazáig. Kényelmes és nem engedi át még a szelet sem. Késő délutánra elállt az eső, de a hőmérséklet maradt 8C fok körül. Gyönyörű helyen találtam szálláshelyet. Egy fenyő szálerdőben. Az éjszaka a sátor, háló részében 4 C fokra hűlt a levegő. Egy kicsit fáztam és gyorsan magamra rántottam a termófelsőket. Reggel a nap csak nem akart előbújni, de legalább már nem esett. Illetve néha ráeredt, de nem volt vészes. Aznap 500 Km-en keresztül olyan kis falvakon keresztül vezetett a navigáció, hogy nem találtam éttermet. Ezekbe a kis falvakba a madár is csak kétnapi hideg élelemmel indul útnak, így aki arra járt, az ott lakott és nem volt szüksége étteremre. Akkor gondolhatjátok, hogy mennyi hotellel találkoztam út közben. Eltaláltátok. Eggyel sem. Még a benzinkutak is nagyon ritkák voltak. E miatt nem aggódtam túlságosan, mivel van 4 liter a tartalék tankban, de sokkal kényelmesebb begurulni egy kúthoz és teletölteni, mint a hideg szélben elkezdeni fejtegetni. Szóval hotelben szerettem volna aludni, mert eltökéltem, hogy a kétnapi fázós motorozást csak egy meleg fürdő és száraz szoba tudja feledtetni. Mivel éhes voltam, így még jobban fáztam. Csak délután 3 felé bukkantam az első kis büfékocsira, ahol tudtam valamiféle kaját vásárolni. Itt kaptam valami lángos tésztába sütött halat. Ebből vettem négy darabot és kértem teát. Mondja hölgy, hogy válasszak a hűtőből. Mutatom, hogy remegek, mint a kocsonya, nincs igazi hagyományos forró teája? Gondolom, csak félreértett valamit, mert itt, ahol mindig, mindenkor, mindenki teát szürcsöl, természetesen volt. Egész nap a hőmérséklet 8-10 C fok körül volt, aminek az érzetén rontott az erős szél. Végre a pocakom is tele volt és végre a nap is megmutatta magát. A levegő hamar melegedni kezdett és a szél is alábbhagyott. Az ég kitisztult. Most már csak szálláshelyet kell találnom, gondoltam. Ahogy haladok, úgy nézegetek be jobbra-balra az erdőbe, hogy hol lenne egy alkalmas hely. Látom ám, hogy a lejáróknál piros alapon fehér medvét ábrázoló táblák éktelenkednek. Természetesen nem értettem, hogy mi volt rájuk írva, de a színekből gondolom, hogy nem az állatkerthez vezető utat táblázták ki. Egyáltalán nem voltam nyugodt. Onnan még egy 10 Km-t tovább mentem és már nem láttam táblákat és mivel kezdett sötétedni, egy erdei úton behajtottam az erdőbe. Gyönyörű hely volt. Találtam egy tisztást, ahol a mögöttem lévő rész nyílt terep volt, az előttem lévő rész, pedig bozótos, majd sűrű fenyőerdő. Amennyire csak mertem, hangoskodtam, ahogy a Túlélni Alaszkát című sorozatban láttam a NatGeo-n. Gyorsan felvertem a sátrat és felfegyverkeztem. Egy 2m hosszú rúdra ráerősítettem a tőrömet, majd a medve spray-ről levettem a véletlen elsütés elleni védőt, majd körbepisiltem a sátrat. Nem tudom, hogy ez utóbbi ért-e valamit, de legalább mindent megtettem és a lelkiismeretem nyugodt volt, ha én nem is. Mindig próbáltam a motor és a sátor között maradni és szememmel a bozótost fürkésztem. S szél teljesen elállt és elég távol voltam az autóúttól, hogy az autók zaja sem hallatszott. Így minden rezdülést meghallottam. Szerencsére azonban sem az este, sem pedig az éjszaka folyamán semmi sem mozdult. Nem volt ott semmilyen állat. Az éjszaka azonban rendkívül hideg volt. A sátor háló részében 0 C fokot mértem, míg a sátor külső borításának belső felére a pára ráfagyott. Reggel a motoromat jég borította. Felkelt a nap és mind a sátrat, mind pedig engem hamar átmelegített. Elkészítettem a teámat és a dobozból megreggeliztem. Innentől a nap végig sütött, úgyhogy az esőruhát már fel sem vettem. Nappal felmelegedett 18-20 C fokra a hőmérséklet és a motorozás igazán élvezetes volt. A táj egyszerűen lenyűgöző. Az út hol fenyveseken vezet keresztül, hogy a leveleiket már lehullatni készülő sárgán csillogó nyárerdőkön és rengeteg patak és tó mellett haladok el. Igazán élveztem a motorozást. Itt egy részen a két falut összekötő erdei utat választottam, bár aszfaltgumikkal nem motoroztam túl bátran, de olyan gyönyörű volt, hogy nem tudtam ellenállni. Az erdőből kijövet, majdnem beragadtam a terepjárók által vájt mély sáros nyomokba. Végre elértem Kutchino nevű kis falut, ahol a Perm 36 nevű valamikori gulág tábor múzeumát szerettem volna megnézni. Már nagyon vártam, mivel a dolinkai múzeum Kazahsztánban, nagy hatást gyakorolt rám. Hát, ez egy óriási csalódás volt. Ezt a múzeumot alapító vezetőket kirúgták és új vezetést ültettek a helyükre. Ez mindössze azért volt, mert a politikai vezetés azt szerette volna, ha a tábor nem egy koncentrációs táborhoz hasonló munkatábor képét festené, hanem egy úgy mutatná be, mint egy normál munkatábort, ahol az emberek a munkájukkal a Szovjet hadsereg győzelmét segítenék elő. Láttam képeket horgászó elítéltekről, kiállítást kultúrszobáról, könyvtárról, még mozi részleg is volt. Az elítéltek évente háromszor fogadhattak látogatókat és használhatták a sportpályát is, és hasonló dolgokkal kábítják a turistákat. Természetesen voltak börtöncellák is, állítólag azoknak, akik megszegték a tábor belső törvényeit. Az egész nagyon gyengén volt összeállítva és bemutatva. Az elmondás szerint az egész olyan volt, mint egy szanatórium. Nagyon nagy csalódás volt számomra. Összehasonlíthatatlan volt a dolinkai tábor múzeumával és az ott látottakkal, pedig mindkét tábornak ugyanaz volt a szerepe. Mindegy, egyszer meg kellett nézni. Egy tapasztalattal gazdagabb lettem és 850 Rubellel szegényebb. Úgyhogy folytattam az utamat Moszkva irányába, ami innen még vagy 1600 Km. Mivel az idő és a táj káprázatos, így élveztem a motorozást.

A láncomat kell egyre gyakrabban feszíteni, úgyhogy szerintem kezdi megadni magát, csak legalább még a maradék 3-4000 Km-t bírja ki. Otthon úgyis lecserélem. Úgyhogy óvatosan gyorsítok, próbálom kímélni, amennyire csak lehet. Az egész úton végig sátraztam. Hol erdőben, hol legelőn, de mindig sátorban aludtam. Már egész megszoktam a fürdésmentes életet.

Ahogy Moszkvához közeledtem, küldtem egy SMS-t Márk-nak, egy biciklis fiúnak, akivel Mongóliában találkoztam. Mondta, hogy ha Moszkvába jövök, akkor aludhatok nála. Meg is beszéltük a randit. Kora délután találkoztunk és van egy bérelt lakása, ami jelenleg teljesen bútorozott, de használaton kívül van. Fogta és odaadta a kulcsot, mondván, hogy itt nyugodtan el lehetek. Teljesen tiszta, meleg fürdő, kényelmes ágy és közel a metró megálló. Egyszerűen tökéletes. A motort egy eldugott őrzött parkolóba tudtam leparkolni, ahol odaállítottam az őrbódé mellé, és adtam az őrnek 3 napra 300 Rubelt és ezért garantált a biztonság. A motor biztonsága felöl, nyugodt vagyok.

A következő napon turistáskodtam egy kicsit. Meglátogattam Moszkva belvárosát. Hát mit mondjak? Le voltam nyűgözve. Az egyik legszebb város, amit valaha láttam. Makulátlanul tiszta, és történelmi városrész egyszerűen csodálatos. Az aluljárókban nincsenek hajléktalanok és a városban sem nagyon láttam hajléktalannak tűnő embereket. Reggel a Vörös Térre vezető úton bementem egy Mc Donaldsba és ránéztem a netre. Egyszer csak kapok egy üzenetet Rus-tól, attól a motoros sráctól, akivel még jóval korábban az Altay részen találkoztam. Kérdezte, hogy merre járok, mert Ő Moszkvában van, és ha én is erre felé tartok, akkor egyeztethetnénk és megihatnánk egy sört. Mindjárt válaszoltam, hogy már én is Moszkvában vagyok, és este szívesen találkoznék vele.

Meglátogattam Lenin apánkat is. A mauzóleumban nem lehetett fotózni, de én azért megpróbáltam, amikor az egyik őr nagyon határozottan rám szólt. Így az öregről nincs fényképem. Ami szembetűnő volt, hogy nagyon alacsony ember lehetett. Elvileg a bemutatott test valóban Lenin bebalzsamozott teste, de nekem nagyon viaszosnak tűnt. Szóval szerintem ez már csak egy viaszbábú, de ezt bizonyítani nem tudom. Ez csak az én megérezésem. Az idő úgy elröppent, hogy azt vettem észre, hogy egyszer csak besötétedett. A bevásárlóközpontjaik roskadoztak a szebbnél szebb áruktól és telis tele voltak emberekkel.

Este 7 körül össze is találkoztam Rus-sal a Vörös Téren. Elhozta egy barátját is, Alexet. Mindketten a Philip Morrisnál dolgoznak és mindketten kiválóan beszéltek Angolul, úgyhogy a kommunikáció nem okozott gondot. Rus elkezdte a blogoldalamat lefordítani Orosz nyelvre és egy Orosz motorosok által látogatott oldalon teszi közzé az írásaimat. Az oldal neve: Bikepost. Állítólag sokan érdeklődnek az utam iránt, aminek igazán örülök. Köszi Rus. Alex, nem motoros. Őt inkább a kerékpározás és a hegymászás foglalkoztatja. Az éjszaka folyamán több bárt, pub-ot is meglátogattunk és a sörök igazán könnyen csúsztak lefelé. Az emberek az utcán is táncoltak és minden tömve volt. A városban abszolút biztonságban éreztem magam. Atrocitásnak a jeleit sem láttam, sehol. Nagyon fantasztikusan éreztem magam. Már elmúlt éjfél, amikor megkérdeztem Rus-t, hogy meddig járnak a metrók. Mondta, hogy 1 óráig. Akkor mondom, nekem mennem kellene, mert a lakhelyem elég messze van és a taxi elég drága lenne. Elkísért a metro megállóig, és még be is jött velem, nehogy rossz metróra száljak fel. Igazán remek srác. Amit igazából az Orosz motorosokra általában elmondhatok. Nagyon segítőkészek és barátságosak. Ha megállok motorral, biztosan odajön valaki, hogy szükségem lenne-e segítségre.

A következő nap nagy részét a lakásban töltöttem, pihenéssel és alvással. Megbeszéltük Márk-kal hogy este sörözünk egyet, de csak nem akart összejönni. Úgyhogy csak reggel találkoztunk ismét, megköszöntem Márk-nak a kedvességét és elindultam kifelé a kedvenc városomból, Moszkvából, Latvia felé. Imádom Moszkvát.

DSC_7526-1DSC_7519-1DSC_7514-1DSC_7510-1DSC_7503-1DSC_7481-1DSC_7441-1

Rus és Alex

Rus és Alex

DSC_7437-1DSC_7436-1DSC_7416-1DSC_7389-1DSC_7381-1DSC_7369-1DSC_7356-1DSC_7331-1DSC_7329-1DSC_7327-1

Stálinnal is Találkoztam / I met Stalin as well

Stálinnal is Találkoztam / I met Stalin as well

DSC_7318-1

Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog ! / Lenin lived, Lenin is living and Lenin will live forever !

Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog ! / Lenin lived, Lenin is living and Lenin will live forever !

DSC_7260-1DSC_7250-1DSC_7232-1DSC_7229-1

A szoknyák rövidek, a lábak szépek, az idő kiváló és a sör hideg. Mindemellett Moszkvában vagyok. Ennél nem kell több. Imádom Moszkvát. / The skirts are short, the legs are beautiful, the weather great and the beer is cold. And all this in Moscow. I don't need more than that. Love it!

A szoknyák rövidek, a lábak szépek, az idő kiváló és a sör hideg. Mindemellett Moszkvában vagyok. Ennél nem kell több. Imádom Moszkvát. / The skirts are short, the legs are beautiful, the weather great and the beer is cold. And all this in Moscow. I don’t need more than that. Love it!

DSC_7188-1DSC_7175-1DSC_7149-1DSC_7140-1DSC_7139-1DSC_7130-1DSC_7441-1DSC_7108-1DSC_7099-1DSC_7092-1DSC_7083-1DSC_7080-1DSC_7072-1DSC_7050-1DSC_7122-1

Ebéd az erdőszélen / Lunch by the forest

Ebéd az erdőszélen / Lunch by the forest

DSC_7083-1DSC_7080-1DSC_7072-1DSC_7062-1DSC_7050-1DSC_7047-1

Sakk, ha unatkoznának / Chess if they would get bored

Sakk, ha unatkoznának / Chess if they would get bored

DSC_7042-1DSC_7039-1DSC_7037-1DSC_7033-1DSC_7031-1DSC_7028-1DSC_7027-1

A szanatórium / The sanatorium

A szanatórium / The sanatorium

DSC_7016-1DSC_7009-1DSC_7003-1DSC_7000-1DSC_6995-1DSC_6991-1DSC_6990-1DSC_6989-1DSC_6979-1DSC_6968-1DSC_6964-1DSC_6950-1DSC_6947-1DSC_6907-1DSC_6878-1DSC_6712-1DSC_7122-1

In the morning I left my dry shelter, the Hostel Dostoyevsky. It is not a bad place. It was clean, cheap, warm shower, (Except in the morning when I left. The water was only barely warm.) kitchen. I was thinking about whether I should postpone my start a day or so, but according to the weather forecast; the rain should last for few more days in the area. So I thought get out of the rainy, cold and moist areas rather sooner than later. The temperature never exceeded 8 C degree all day long. I felt cold on the bike. My toes and my fingers started to get numb. So I prepared myself a real dry glove. I purchased a normal rubber gloves, the ones that anyone uses in their household, and pulled it on my BMW Dry Gloves. This is the way BMW sells the gloves that I have, Dry Gloves. However the XL sizes of the rubber gloves were a little bit small over the biking gloves and stopped the blood circulation in my fingers. So I cut the finger parts off. From now on, they were comfortable and by switching my grip heat on, it were fairly enjoyable. I will leave these gloves on until I get home. It doesn’t let either the rain or the wind through. Later in the afternoon the rain stopped, but the temperature still stayed at around 8 C degrees. I found a beautiful camp spot deep in a pine forest. Night time the temperature was 4 C degrees in the sleeping area of my tent. I felt cold a little bit and quickly got my thermo jackets on. In the morning the sun still didn’t want to come out, but at least it wasn’t raining. Actually sometimes it started raining again, but not any major. I rode 500 Km on that day through such a small villages, where I couldn’t find any restaurant. Even birds take some sandwiches with them if they fly over these villages. So the person coming into the village then he is going home and doesn’t need a restaurant. So guess, how many hotel I saw on that day. You are right. None. Even gas stations were really far apart. The fuel didn’t concern me that much, because I still had 4 liters of fuel in my spare tank, but it is much more convenient to roll into a gas station and fill up, that start to take fuel out of my spare tank and fill it into my main tank on a cold windy day in the middle of nowhere. So, I wanted to sleep in a hotel, because only a hot shower and a dry room could make me forget the two cold days behind me. Since I was hungry, I felt the cold even better. At around 3 O clock in the afternoon I found a little buffet car on the side of the road where I could at least buy some food. Fish meat was cocked in some bread dough. I ordered four out of this and some tea to go with it. The lady says to chose the tea from the fridge. I tried to show her that about to freeze to death, so I need hot tea. I think she just misunderstood something, because here, where everyone drinks tea every time of the day, she must have some. Of course she gave me hot tea as well. The temperature was about 8-10 C degrees all day long and the strong wind made it even worse. Finally my stomach was full and the sun started to come out. The temperature started rising and the wind slowed down as well. The sky cleared up. Now my only job was to find some place to sleep. As I was heading west, I was looking into the forest both on the right and left side of the road. As I look, I saw some sign on red background with white bear on it and some text as well. Of course I didn’t understand what the text was saying, but based on the colors, I thought that it is not the sign showing the way to the zoo. I wasn’t calm at all. I rode further for about 10 more kilometers and I didn’t see these signs anymore and since it started to get dark, I had no choice but to head into the forest. It was a beautiful place that I found. I found an opening in the forest, where the area behind me was clear and in front of me was bushy and after then pine forest. I tried to be as noisy as possible, as I saw in the television serious on NatGeo, called To Survive Alaska (At least this would be the title if I had translated it from Hungarian). I quickly pitched up my tent and I armed myself. I got a 2m long stick and had my hunting knife tied to the end of it and I took the safety protection off from my bear spray as well. I also pissed around my tent. I’m not sure whether this was worth anything or not, but at least I’ve done whatever I could. I always tried to stay between my tent and my bike and I kept my eyes on the bush. The wind completely stopped; therefore I could have heard any movement if the was any. I was lucky. Nothing moved all night. I think there wasn’t any animal around, not even a deer or fox. The night was really cold. I measured 0 C degrees in the sleeping area of the tent and the humidity froze on the inside part of the outer shell of my tent. My bike was covered with ice by the morning. As the sun came up, it dried up my bike, my tent and warm me up very quickly. I prepared my tea and had my breakfast from my box. From this time the sun was shining all the way to Moscow. I didn’t even need to wear my rain suite. The temperature was warm. It was around 18-20 C degrees; therefore riding the bike was really enjoyable. The scenery was breathtaking. The road took me through pine forests, then birch woods, where the trees were just ready to drop their leaves, so their color was just amazing; then the road led me through thousands of creeks and millions of lakes. I really enjoyed the ride on that day. Here, between two villages, I took a small dirt road through the forest. I just couldn’t resist. Since I have asphalt tires on my bike, I was really careful. When I reached the paved road again, I almost got stuck in the mud in the deep bogs made by jeeps. Finally I reached Kutchino. Kutchino is a little village in the Ural Mountain, where the Perm 36 Gulag museum is exhibited. I was really ready to see this, since the other museum in Dolinka, Kazahstan, made a deep impression in me. This was a really big disappointment. The earlier management of this museum was fired and new management was placed. The reason for this political decision is that the Russian leadership wanted to show this camp not as a political labor camp similar to the German Naci Labor camps, but as a prison, where the inmates were working to help the Soviet Union to win the WWII. I saw photographs of inmates fishing, I saw theater room, library. They are even telling that the inmates could have visitors three times per year and could use the sporting area. Of course I saw some prison cells as well for prisoners who didn’t follow the prison rules. The whole museum was really poorly exhibited. According to what I’ve heard there, the whole area was like a sanatorium. It was a big disappointment. You cannot even compare it to the one in Kazahstan, however the purpose of both campsite was exactly the same. Once I had to see it. I gained one experience and lost 850 Rubels.

So I hit the road again towards Moscow, which is still about 1600 Km from here. Since both the weather, both the scenery are exceptional, I enjoy riding the bike.

I need to tension my chain more and more often, so I think I will pretty soon need to change it, but I really hope that it will last till I get home, which is still about 3-4000 Km. I planned to change it at home anyway. So I try not to speed up too fast, I try to save it as much as possible.

I was sleeping in my tent every night. Mostly in forests but some time I choose some range when I found as well. I got used the shower less life.

As I got closer to Moscow, I sent an SMS to Mark, the bicycler guy, whom I met in Mongolia and he told me that if I get to Moscow, call him, because I can sleep at his place. He sent me the address and agreed to meet. It was early in the afternoon when we met. He has a rented apartment fully furnished but not being used at the moment. So he simply gave me the key and told me that I can stay here. It is spotlessly clean, hot shower and the public transportation is very close. It is perfect. I parked my bike in a hidden and guarded parking lot and gave the guard 300 Rubels for three days and parked the bike right beside the guard shack. So, I don’t need to worry about the safety of the bike.

The next day I became a tourist. I visited the downtown area of Mosckow. So, what should I say? I was impressed. I think Moscow is one of the most beautiful cities, I’ve ever seen. It is absolutely clean and the historic sites are fascinating. I haven’t seen any homeless people in the underground area and even in the city I haven’t seen the sign of homeless people. I’m sure there are, you cannot see them.

In the morning, as I was heading towards the Red Square, I went into a Mc Donalds and checked my messages. I just received a message from Rus, the motor biker, whom I met earlier n the Altay region. He was asking where I’m, because he is in Moscow and if I’m heading this way, I could stop and have a beer with him. I immediately answered that I’m in Moscow and I would be happy to meet him.

Then I visited Lenin. It was forbidden to take photograph in the mausoleum, but I tried it anyway. One of the guards stepped up to me and in a fairly angry manner told me NO PHOTO. So, I don’t have a photo of the old dude. He must have been a very short man. The exhibited body should be the real body of Lenin, but it looked really waxy to me. So I think it is not the original body of Lenin anymore, but it is just my feeling. The time went by so fast, that once I noticed that it is dark already. Their shopping malls are full of merchandize and people.

I met Rus at the entrance of the Red Square at around 7 PM. He brought one of his friends with him, Alex. They both are working at Philip Morris and both of them spoke perfect English, so the communication wasn’t a problem. Rus has started to translate my blog site to Russian language and will post the translation at a website frequently visited by Russian motor cyclers, called Bikepost. He told me that a lot of bikers are interested in my trip. I’m really, really happy for this. Thanks Rus. Alex doesn’t ride motor bikes. He is more interested in bicycling and mountaineering. During the night we visited more pubs and the beers slipped down very smoothly. The streets were full of people. People were dancing on the street and haven’t seen any sign of any kind of atrocity. I felt myself safe in the city. I had an excellent night.

It passed midnight when I asked Rus about until what time is the metro running. He told me until 1 AM. The I told him I should go, because the place where I stay is fairly far and the taxi would be expensive. He led me to the right metro station and even came in with me, so I wouldn’t make a mistake and got on the wrong metro by accident. He is a great guy. Actually I can say this about all the Russian motorcyclists. They are all friendly and really helpful. If I stop somewhere, I can be sure that somebody will come to me and offering their help.

The next day I mostly spent in the apartment, just by sleeping and relaxing. At around 8 PM, I met Mark, the guy who offered his apartment for me to stay until I’m in Moscow. We planned to have a few beers together, but we just couldn’t make it. In the morning I left the apartment and said good bye to Mark. and headed out of my favorite city, Moscow. I love Moscow. I headed towards Latvia.










2015.09.08-12. Irkutszk-Omszk

Reggel kimentem a műhelyhez, ahol a motort hagytam éjszakára, felpakoltam, és útnak eredtem. Hűvös volt, de legalább nem esett. Téli kesztyűt nem hoztam, és így a kezem fázott egy kicsit. Nem az ujjaim hegyei, hanem a kézfejemet nagyon érte a hideg szél. Találtam a motorban egy vászon kesztyűt, és azt felvettem a motoros kesztyű alá. A kézfejemnek kimondottan jobb volt, de nem volt igazán kényelmes. Fel kellett még vennem az eső ruhát is, mert bár kettő motoros aláöltözet volt rajtam, plusz kettő termo motoros felső, de még így is átjött valamennyi hideg szél. Az esőruha, viszont kimondottan jó szolgálatot tett. Nincs szél, nincs hideg. Az útról nem sok mindent írok, mert nincs érdemleges. A fő utat használom, ami végig betonos út és borzasztóan hosszú. Szibéria ezen részében gyönyörködöm. A táj igazán káprázatos, de mivel nagyon fel vagyok öltözve, dupla kesztyű meg minden, így nem nagyon állok meg fotózni, pedig lenne mit. Kimondottan kellemetlen az idő. Hűvös, nyirkos és szeles. Este egy erdőben találok szállást. Az éjszaka Kb. 2-4 fok volt a sátorban, így nem mondom, hogy fáztam a hálózsákban, de határeset volt. Reggel nem volt kellemes kijönni a hálózsákból. Az eső hol esett, hol abbahagyta. Minden csupa víz és vizesen pakoltam be mindent a dobozba. A következő két szálásom már jobb volt. Az idő sokkal kellemesebb volt és már nem fáztam. Novoszibirszkben már 32 fok fogadott, majd Omszkban ismét elkezdett szakadni az eső és 8 C fokra hűlt a levegő. Omszkban hamar megtaláltam a szállást, mert már korábban is aludtam ott. Egy forró zuhany és irány az ágy.

A következő nap meglátogattam az omszki 45-ös motoros klubbot, majd együtt vacsoráztunk és visszajöttem a hostelbe. Befejeztem a blogot és vártam a reggeli indulást.

DSC_6670-1

A reggel elég hűvös volt / It was kind of chilly in the morning

A reggel elég hűvös volt / It was kind of chilly in the morning

DSC_6635-1DSC_6617-1DSC_6623-1DSC_6611-1DSC_6607-1

Omszk közelében / Getting near Omsk

Omszk közelében / Getting near Omsk

In the morning I went out to the shop, where I left the bike for the night, packed up and left. It was cold, but at least it stopped raining. I have not brought my winter gloves, therefore my hands were cold a little bit. I didn’t feel cold at my finger tips, but the top of my hand felt the cold wind. I found a thin cloth gloves in my box and I used it under my biking gloves. It was much better on the upper side of my hand, but it wasn’t comfortable to use the all day. I had to get my rain gear on again, because I wore two sets of close under my biking gear and two thermo upper dress, but the cold wind still came through. The rain gear was really good. No wind, not cold. I do not write too many things about the road, because I was using the main highway, which is paved all the way. I’m fascinated by the beauty of Siberia. I do not stop to take many photographs, because it is a pain to stop, get both of my gloves off, get my helmet off and start again. It is cold, moist and windy. In the evening I found a place to camp in the forest. The temperature got even colder for the night. In the tent it was 2-4 C degrees by the morning. I’m not saying that it was cold, but pretty close to that. It was uncomfortable to get out of the sleeping bag in the morning. The rain sometimes started and stopped again for a few minutes and then started again. Everything was really wet and I packed everything in the box and left. My next two nights were much better. The weather warmed up and I didn’t feel cold at night. As I reached Novosibirsk, the temperature reached 32 C degrees, and then as I arrived into Omsk it cooled off again to about 8 C degrees and started raining. I easily found my hostel, because I slept here earlier I took a hot shower and hit the bed.

The next day I visited the Omsk 45 Motorcycle Club, we had dinner together and went back to the hostel and waited for the morning to leave.

2015.09.03-07. Dalanzagdad, Mongólia-Irkutsk, Oroszország

Több napot fűztem egybe, mert olyan nagyon sok érdekesség azért nem volt minden nap, de mégis illik elmondanom, hogy hogyan is alakult a Góbi sivatagtól, Ulánbátoron keresztül az utam a hőn szeretett Bajkál tavi megállómon keresztül, Irkutszkig.

Dalanzagdadtól elindultam, most már betonúton északra, Ulánbátor felé. Egy ideig nagy volt az öröm, majd hamar elmúlott, amikor a motor elkezdett menet közben leállni, majd újraindulni. A korábbi elektromos probléma mg mindig kísértett. Most már kezdtem kétségbe esni, mert a sivatagban nem túl jó dolog, ha leáll a motor, még akkor sem, ha ez betonúton történik. Elkezdtem megint mozgatni a vezetékeket, majd meghallottam, hogy a kilométeróra elkezd kattogni. Ekkor a ködlámpák vezetékeinél matattam. OK, mondom, végre, megvan a probléma forrása. Egyszerűen kikötöttem a lámpákat és minden rendben lett. Innen aztán teljes nyugalommal haladtam Ulánbátorba. Ezt a 600 pár kilométert legyűrtem egy nap alatt és estére már a Cafee Oasis nevű találkahelyen voltam. Ahogy begurulok a kapun, mert ez egy kapuval, biztonsági őrrel ellátott terület, már többen üdvözöltek, mert megismerték a motort és a ruhámról felismertek. Néhányan, akikkel Biskekben találkoztam, motor nélkül, csak azután köszöntöttek, amikor levettem a bukósisakot. Olyan srácokkal futottam össze, akikkel már korábban az úton találkoztam és itt, mintegy nagy, család összejöttünk. Rögtön kikértem egy kör sört, és elkezdődött az ünneplés, sztorizás. Már éjfél is elmúlt, amikor ágyba kerültünk. Másnap reggel meglátogattam a helyi piacot, de csak időpocsékolás volt. Amennyi kacatot, számomra értéktelen holmit ott láttam, azért nem volt érdemes kimenni, hacsak nem a tapasztalat miatt. Majd, immár motorral, megnéztem a Ghinggis Khaan emlékművet, ami úgy 40 Km-re van Ulánbátortól. Ott összefutottam Jack-kel, aki egy igazi egyéniség. Eljött Mongóliába, vásárolt kettő lovat, majd lóháton barangolta be az ország észak-keleti részét. Onnan pedig irány Oroszország. Hát Ulánbátor forgalmáról már sok rémtörténetet hallottam, de ezek mindig csak a vezetési morálról szóltak. Hát amellett, hogy nagyon körültekintően kell vezetni, ha el akarjuk kerülni a bajt, az egész város (pedig hatalmas kiterjedésű) egy nagy forgalmi dugó. Majd 3 órámba tellett, amíg a keleti oldaláról átverekedtem magam az észak-nyugati oldalán északra kivezet útra. Végre normális tempóban motorozhattam. Ekkor már láttam, hogy az Orosz határt nem fogom elérni, úgyhogy szállást kell találnom, vagy sátor. Ahogy elhagytam Ulánbátort, szörnyű fekete felhők gyülekeztek abban az irányban, amerre én tartottam. Az esőt megelőzve, felvettem az esőruhát és úgy folytattam az utat. Végig szakadt az eső. Miután tudtam, hogy a Mongol pénzzel nem sokat fogok kezdeni, ha elhagyom az országot, így próbáltam úgy sakkozni, hogy ne maradjon. Hát, majdnem kevés is lett. Ahogy mentem felfelé, nem találtam szállást, és a szakadó eső és az erős szél miatt a sátrazás gondolatát elvetettem, pedig itt fenn északon, igazán kitűnő kempinghelyeket láttam. Teljesen beesteledett. Összesen 28.300 Tügrikem maradt. Ebből egy benzinkútnál tankoltam 12.000-ért (ami majdnem 8 liter üzemanyag és ennyi kellet, hogy átérjek a határon) így maradt 16.300. Na, ez édeskevés. Más választás híján, próbára tettem a szerencsémet. Végre egy városban találtam egy hotelt, ami nem tűnt túl drágának. Begurultam, és kérdeztem, hogy mennyibe kerül egy szoba egy éjjelre. Mutatták a táblázatot, hogy 40.000 Tügrikbe fog fájni. Hát mondtam, hogy nekem ugyan nem, mivel az összes pénzem 16.300. A hölgy előtt le is számoltam, hogy ennyim van. Először mondta, hogy ennyiért nem tud szobát adni, de amikor látta, hogy elteszem a pénzt és elindulok kifelé, meggondolta magát. Így lett egy szobám, kevesebb, mint fél áron. Igaz, hogy nem használhattam a fürdőszobát, de hát az kit érdekel, amikor legalább száraz helyen, ágyban alhattam. A fürdőszoba hiányát már egészen megszoktam, úgyhogy ezzel nem lehetett elriasztani. Másnap, aztán irány Oroszország.

Mongóliában iszonyatosan nehezen tudtam kommunikálni, vagy megértetni magam. Az emberek teljesen máshogy gondolkodnak. Egyszerűen még a kézzel történő mutogatással sem értem semmit. Csak kettő példát hagy említsek: Dalanzagdadban a szállodában a reggeli egy tojás egy toast kenyéren és egy tea. A tea egy nagy pohárban volt, és kaptam mellé egy kockacukrot. Megfogom a kockacukrot, és mutatom a hölgynek, hogy látja, ebből kérnék még egy darabot. Bólogat, hogy érti, majd beszalad a konyhába és már érkezik is. Gondoltam ez egyszerű volt. Hoz a kezében egy kék tálat, benne egy kanál. Gondoltam biztos elfogyott a kockacukor. Nézem a tálat és gyanús volt. Megkóstoltam. Hozott nekem sót. Hogy ezt hogyan sikerült ilyen rosszul magyaráznom, azt nem tudom.

A másik ilyen eset, Ulánbátorban volt, a piacon, vagy vásárban. Szerettem volna venni egy hűtő-mágnest, azonban fogalmam sem volt, hogyan kérdezzem meg, hogy esetleg merre találnék. Ahogy haladok el az egyik autó mellett, látom, hogy a tanksapkán ott fityeg egy hűtő-mágnes. Odahívok egy eladót, és mutatom, az ujjammal, körberajzolom a mágnest, hogy ilyet szeretnék. Merre tudnék vásárolni ilyet. Bólogat, hogy mindent ért és már mutatja is az irányt és mondja a nevét. Ezt a nevet akkor még megjegyeztem, és ahogy haladtam a vásárban, mindig mondtam ezt a nevet, és mindenki egy irányba mutogatott. Óh, mondom, haladok én, mígnem elértem a vásár szélén lévő motorolaj árusokhoz. És ott vége volt a vásárnak. Kiderült, hogy a nő azt hitte, hogy olajt akarok venni és így jó messzire elküldött, mert a vásár, hatalmas területen fekszik. Jól felmérgesedtem és üres kézzel visszagyalogoltam a szálláshelyre. Ezt a kettő történetet úgy gondoltam megosztom veletek, átérezzétek, hogy ha itt valami bajba kerül valaki, akkor felkötheti a gatyáját, mire elmagyarázza, hogy mit is szeretne és még akkor sem biztos, hogy azt fogják érteni, amit ő mondani szeretett volna.

A határátlépés egyszerű volt, csak időigényes. Oroszoszágban azután megcéloztam Irkutszkot, azonban nem értem el. Szibéria olyan csodálatos, hogy minduntalan meg kellett állnom és gyönyörködnöm a természetben. Bár megígértem magamnak, hogy nincs több off rad, de nem tudtam ellenállni Szibéria csábításának. Egyik erdős, ligetes területen aztán lementem a betonútról és irány a természet. Itt előző nap esett az eső, így a homokos út nagyon jól összetömörödött, és fantasztikusan sima volt. Tökéletes és élvezhető motorozásban volt részem. Néha bementem a fák közé is, de csak szórakozásból. Itt igazán ki tudtam használni a budapesti Freitag&Bernd-től kapott Oroszország térképet. Olyan rendesek voltak, hogy mivel nekik nem volt ilyen, megrendelték nekem Oroszországból. Ez egy könyv alapú térkép, de mivel ez így nekem nem nagyon használható, még azt is megtették, hogy az általam kiválasztott lapokat kivágták és lelaminálták. Ez egy igazán jó térkép. Még a legkisebb utakat is tartalmazza és oroszul van, úgyhogy, ha segítség kell, bárkinek meg lehet mutatni. Köszönöm Czermann Ferencnek. Miután befejeztem a szibériai off road kalandozás estére elértem a Bajkál tavat. Míg korábban az őszi kellemes napsütés kellemessé tette a szibériai motorozásomat, majd csakhamar itt is beborult és 100 és 100 Km-en keresztül szakadt az eső. A Bajkál tónál még igazán cudar idő volt, de az eső már nem esett, így a tó gyönyörűsége olyannyira elkápráztatott, hogy azt mondtam, hogy akkor is itt alszom, ha szakadó esőben és erős szélben kell sátrat állítanom. Lementem a tó partjára fotózni. Ahogy szakadozott a felhőzet, nagyon szép naplementés képeket sikerült készítenem. Majd kezdődött a szálláshely keresése. Itt, kis nyaraló épület szerűségek voltak és az egyik előtt láttam valami féle megállító táblát. Mivel nem értettem, hogy mi van rá írva, bekopogtam a kapun és megkérdeztem, hogy alhatok-e itt. Mondta a férfi, hogy természetesen és már nyitotta is a kaput. Később kiderült, hogy nyáron gyerekek szoktak ide jönni az iskolával. Most azonban üres volt. Voloda, a tulaj, meg is mutatta, hogy hol alhatok, majd elkezdtem lepakolni a motort. Hamar előkerült a vodkám, amit a mongóliai Duty Free shopban vásároltam. Igen. Ez úgy látszik, hogy egy forgalmas határátkelő, mert a Mongol részen Duty Free Shop is volt és volt is benne cucc. Igaz csak cigaretta és alkohol, de mégis, volt.

Nagyon jól összehaverkodtunk Voloda-val. Elfogyott az én vodkám, elővette az övét és közben elfogyasztottunk egy kisebb disznóvágás kolbászmennyiségét paradicsommal és hagymával. Hát, már elmúlt éjfél, mikor Mondtam Voloda-nak, hogy ideje lenne lefeküdni.

Reggel, csodálatos napsütésre ébredtem, majd még egy pár felvétel és irány a nemzeti park. A nemzeti parkba azért mentem, hogy áztathassam a hátsó felem egy igazi szibériai termálfürdőben. Már nagyon vágytam rá. Erről a fürdőről nem tudtam, ezt Voloda mondta. Ez úgy 200 Km kerülő, de kényeztetni akartam magam. Elmentettem a hely koordinátáit, de nem találom meg a navigációban. Mindegy, Ulan Ude-ból Irkutszk felé Kultuknál el kell menni balra és onnan 100 Km, de a nemzeti park bejáratánál, úgyis megmondják, ha valaki erre jár, és fel akarja keresni. Nehezen találtam meg, de végül is sikerült.

A fürdőt úgy kell elképzelni, hogy itt valamikor, nem olyan nagyon régen, a forró víz feltört a föld alól. Gyorsan építettek mellé egy medencét, és a helyiek próbálnak ebből megélni. Persze már van öltöző és kiszolgáló egység, de senki ne gondoljon nyugati színvonalra. A medence csak körbe van betonozva, de az alja sóderes. A bejövő víz hőfoka 40-50 C fok. A medencében a víz hőfoka nem lehetett több szerintem 36-38 C foknál. A medence mellett ott van egy 60 cm magas púp, aminek a közepéből jön a víz. Mivel elég nagy nyomással jön, így fa deszkák segítségével irányítják a medencébe. Nagyon nagy élmény volt. Mikor elindultam kifelé, már itt is elkezdett esni az eső. Gyorsan ettem valamit, majd irány Irkutszk. Az úton végig szakadt az eső, úgyhogy a BMW száraz kesztyűből csavarni tudtam a vizet. A száraz kesztyűt én, gumikesztyűnek hívom. Goretex, de lószart nem ér. Kisebb esőben még jó, de ha sokáig ázik, bizony belül is éppoly vizes lesz, mint kívül. A markolatfűtés viszont kellemesen átmelegítette a kesztyűben lévő vizet, úgyhogy egész kellemes volt. A csizmám is beázott, de most nem felülről, hanem átázott. Korábban nagyon jó volt, de szerintem a bőr, bár hiába kezelem, már hamar átázik és a belső Goretex anyag meg szerintem már kinyúlott, megkopott, elöregedett. Lényeg az, hogy tocsogtam a vízben. Másnap fel is kellett vennem a goretex zoknit is. Na, ebben aztán belülről fő a láb. Nylonzsák az igazi. A csizmával belelépni, majd jöhet az eső.

Irkutszkig szakadt az eső. Ez Kb 200 Km, de hegyi út, úgyhogy 3 óra. Mire beértem Irkutszkba, már teljesen besötétedett és képzeljétek, mi történt. Miután Murfi megmondta, hogy ami el tud romolni, az el is romlik. Beázott a navigáció. Igazából nem a navi, hanem a kifejezettem motorokra tervezett töltős tartó. Miután vizet kap, eltűnik a képernyő, majd átvált másra, majd ismét visszajön, de egyszerűen használhatatlan. Ez a Garming Monterra. Azonban már megvan a megoldás. Ráhúzok egy nylonzacskót és nem éri víz azt a részt, ahol csatlakozik a töltőhöz. Irkuszk felé az úton nem volt gond, de Irkutszkban, már igen. Vasárnap este, befelé a városba, 2 órán keresztül araszolt a kocsisor és nem volt szállásom. A navigációban elmentett szállások valamelyikét szerettem volna megtalálni. Úgy tudtam használni, hogy levettem a tartóból, és beletettem a térképtartómba. Így ameddig az elem bírta, működött. Az első két helyen nem találtam meg a szállást, majd egyszer egyet sikerült megtalálni. Végre száraz hely. Reggel mondták, hogy sajnos nem alhatok ott még kettő napot, mert valami másik regisztrációs papírt kerestek rajtam. Mondtam, hogy érdekes ugyanez a papírom volt Volgográdban, Omszkban és ott semmi probléma nem volt. Nem volt választásom, ki kellett költöznöm a szállodából, motorszervizt keresni, a gumijaimat megtalálni és lecserélni. Szóval volt feladat erre a napra is és erre az egészre mindössze egy darab telefonszámom volt, aki nem beszél angolul és ráadásul aznap nem is volt a városban. Nagy nehezen végül is minden rendeződött. Megtaláltam a gumikat és megtaláltam Andrej fantasztikus motorszerelő műhelyét. GPS koordináták: É: 52.31463, K: 104.23508. E-mail: moto-vokin@mail.ru, Tel.: 8 902 176 96 03. Hátha valakinek szüksége lenne rá. A srác igazi profi. Nagyon gyors és precíz. Olajcsere, elektromos gondok rendben, gumit a szomszédos gumis műhelyben cserélték le, és még egész időben voltam. Úgyhogy éjszakára ott hagyhattam a motort a műhelyben, és ismét szállást kerestem, majd bevackoltam magam. Másnap reggel irány Omszk, legalább is abba az irányba, ugyanis az 2.500 Km.

A szobor monumentális. Legalább 30m magas. / The statue is monumental. It is at least 30m high.

A szobor monumentális. Legalább 30m magas. / The statue is monumental. It is at least 30m high.

Jack a lovas ember. / Jack the horsemen.

Jack a lovas ember. / Jack the horsemen.

DSC_6420-1DSC_6476-1DSC_6586-1DSC_6572-1DSC_6544-1DSC_6539-1DSC_6520-1DSC_6502-1DSC_6477-1DSC_6454-1

Bajkál tó / Lake Bajkal

Bajkál tó / Lake Bajkal

DSC_6432-1

DSC_6395-1DSC_6400-1

Iskolások Ulánbátorban / Kids in Ulaanbaatar

Iskolások Ulánbátorban / Kids in Ulaanbaatar

Ulánbátor részlet taxiból / Ulaanbaatar from  taxi

Ulánbátor részlet taxiból / Ulaanbaatar from taxi

DSC_6388-1

Shopping Mall in Ulaanbaatar

Shopping Mall in Ulaanbaatar

Édesség árus a piacon / Selling cookies in the market.

Édesség árus a piacon / Selling cookies in the market.

Ulánbátor

Ulánbátor

DSC_6348-1

Cafe Oasis

Cafe Oasis

Ulánbátor

Ulánbátor

DSC_6326-1DSC_6406-1

I combined several days into one blog, because too many interesting things didn’t happen every day, but I thought it is my obligation to inform you about my travel from the Gobi Desert, through Ulaanbaatar, through my loved Lake Bajkal, all the way to Irkutsk.

So I headed North, out of Dalanzagdad on paved road. For a while I was extremely happy, but unfortunately this didn’t last too long. My bike stopped and started again and stopped again. This occurred during riding on the highway. First I didn’t know what the hell is going on. Then I found out that the earlier electrical short causing this problem. I started to worry about this, because it is not too good if your bike stops running in the desert, even if it is on paved road. I started moving my cables again and when I was touching my fog light’s cables, I heard some contact noise coming from my speedometer. I was happy. OK, finally I found what causes the electrical problems. It is the fog light cables. So I immediately disconnected my fog lights and everything became normal again. From here I had a relaxed ride to Ulaanbaatar. This 600 and some Km was behind me by the evening and I rolled into the Café Oasis meeting point for overland motorcyclists and four wheel drivers. As I rolled in the gate, because this place is guarded by security, some of the bikers were welcoming me, because they recognized my bike, or my close. Some of them, whom I met in Bishkek, could only recognized me, after I got my helmet off. These are the guys I met on the road and here like a big family we got together. I immediately got some beer and started the celebration and the storytelling time. It was after midnight by the time we went to bed.

The next morning I went out to the local market, but it was just a waste of time. They sell there everything, all kind of junks; I didn’t see anything that I would have bought. It was an experience though. The I took a look at the Ghinggis Khaan statue. Here I went with my bike, because it is about 40 Km from Ulaanbaatar. Here I met Jack. He is a real adventurer. He arrived to Mongolia, bough two horses then wondered around the North-East part of Mongolia. From here I headed towards Russia. I have heard a lot of nightmare stories about the traffic of Ulaanbaatar, but all these stories were about the driving style of the Mongolians. Beside the fact that you need to be very careful driving here, the whole city is a huge traffic jam. It took me about 3 hours to get through the city. Finally I could ride with normal speed. At this time I saw that I will not make it to the Russian border, so I needed to find some place to stay for the night, or I need to camp somewhere. As I left Ulaanbaatar, really dark clouds were gathering in the direction I was headed to. So I had to get my rain gear on. The rain was just coming down. Since I knew that as I leave Mongolia, I will not be able to change back my Mongolian currency, I tried to use my last Tugrik wisely. I almost got into trouble with this play. As I was headed North, I couldn’t find a place to stay and due to the bad whether (rain and wind) I thought it would be a nightmare to camp. However I saw really beautiful camp spots up north. They would have been great in good weather conditions. It got dark and I needed some more fuel to make it across the line. All together I had 28.300 Tugrik. I fueled for 12.000 (I almost got 8 l for this money and this amount I needed to make it to Russia). So I had 16.300 Tugrik left. This is really next to nothing. Since I didn’t have any other choice I had to take a chance in a hotel. Finally I got to a city and I saw a hotel, which didn’t look too expensive. So I went is and asked how much would it cost for a night. They showed me the price list and the cheapest room was 40.000. I got my money from my pocket and started counting. I counted 16.300 and showed to the girl. I told her that this is all I have. First she told me that it is not enough, which I knew, but then she saw that I’m taking the money back into my pocket and I started going towards the door, she changed her mind. So she took my 16.300 Tugrik and gave me a room. She told me that I cannot use the bathroom, but I was used to this already, so I didn’t care. At least I could sleep in a bed and in a dry place. The next day, I headed to Russia.

In Mongolia it was real challenge for me to get myself understood. Even with hand gestures. The people are thinking completely differently here. Let me tell you two examples: In Dalanzagdad in the hotel the breakfast was one egg on a slice of toast bread and I got a cup of tea to come with it. The tea was in a large cup and I only received one cube of sugar. I hold the sugar and show it to the lady and tell her that I would like to get one more sugary, just like this one in my hand.  She quickly runs to the kitchen and comes out immediately. I thought it was easy. She was bringing a plastic bowl in her hand and gives it to me. I thought maybe they run out of the sugar cubes. I was looking at the bowl and something wasn’t right. So I tasted it. She brought me salt. I will never understand how the hell she understood salt when I was showing her the sugar.

The other similar example was in the market in Ulaanbaatar. I wanted to buy a fridge magnet of Mongolia, but I had no idea how to ask. As I was walking beside a car, I saw a fridge magnet on the car, placed on the little door, where you can fuel. I ask a lady there and show her the magnet, which I’d like to buy something like this. Where could I find these? She says she understands everything and she tells me a name and points at a direction. So I head to the direction and kept on telling the name, what I heard from the lady and everybody points at the same direction. Oh, I’m getting there. By the time I got to the end of the market. This is the area where they were selling engine oils. I asked again the name I heard from the lady and they point at the oil. So the lady thought I want to buy motor oil. She had no idea about the magnet I was looking for. The market area was huge, so I was pissed and went back to the hostel with empty hands. I thought I share these two stories with you, so you can imagine what would happen if you have some serious problem here. You would most probably die before they understood what you want them to do.

Crossing the border was very easy but time consuming. So I headed to Irkust. Siberia is absolutely beautiful. It is wonderland for guys like me, who loves untouched nature. I had to stop all the time to enjoy this beauty. I promised myself that I will not get off the pavement, but I just couldn’t resist. When I went off road, the route was sandy, but because it was raining the day before, it was compacted and it was smooth and I had a great ride. Sometimes I went into the forest between the trees, but it was just for my pleasure. Here I could really use the perfect map that I purchased from Freitag&Berndt from Budapest. Since they didn’t this type of my, the used their contacts and ordered it for me from Russia. This map was a book, but it wasn’t really usable for me in this format, they cut those pages out which I selected and laminated the pages for me. This is fantastic, it shows all small roads and it is in Cyrillic, so if I had needed help, I could have showed it to anyone. Thanks Mr. Ferenc Czermann. When I finished my off road adventure, I arrived to Lake Bajkal. Earlier the sun made my off road riding a real pleasure, as I got further north clouds gathered again and it was raining through 100s of Kms. As I reached the lake Bajkal the weather was still pretty bad, but at least it stopped raining. The natural beauty of the lake fascinated me so much that I said I will sleep here even if I need to pitch tent in rain or in wind. So I went down to the shore to take some photographs. As the clouds started clear up, the sun set was fabulous. I could take some really nice shots. Then I started to look for some place to sleep. Here, based on just looking at the buildings, it could be some summer home area. The houses were fairly small and I noticed some type of a sign in front of one of the house. So I knocked on the door, maybe I was banging, rather than knocking, and I was asking if I could sleep here somewhere. The guy said yes and opened the gate for me. I found out that summer time kids usually come here with school, but now it was empty. Voloda, the owner guy, showed me where I could sleep and started to take my staff off from the bike. Soon I found vodka, which I purchased in a Duty Free shop in Mongolia. Yes, a Duty Free shop in Mongolia. Most probably this border crossing is frequently used, so they had a Duty Free shop and it was actually pretty good. You could only buy cigarettes and alcohol but they had good selection and good quality staff for reasonable price.

We became kind of friends with Voloda. We finished my vodka and he got another bottle from his fridge and in the main time we eat a lot of sausage, onion, tomato and bread. It was past midnight by the time we went to bed. Not in the same room though!

In the morning when I woke up, the sun was really shining and I quickly went to the lake again to take some more photos, then, headed to the National Park, where I found the thermal bath. The bath was the only reason I was ready to ride 200 additional Km. Actually Voloda told me about this bath. Otherwise I wouldn’t have known about this. I wanted to just jump in the hot water and relax. I save its coordinates in my GPS unit, but  cannot find it. Anyway, here I will give directions. Leaving Ulan Ude towards Irkutsk, as you get into Kultuk, turn left and from there it is about 100 Km. There is only one road, so you cannot miss it. At the entrance of the National Park, they can tell you how to get there. Even I was close I still needed to ask where it is, but the people directed me without any problem.

Here the hot water comes out from the ground, so locals build a basin around it. The bottom of the basin is not paved, it is sandy. Since the water comes out from a hump, beside the basin and it would shoot high up, they use some wood boards to direct the water into the basin. So do not think of any western style thermal bath. The upcoming water is about 40-50 C degrees and the water in the basing could be about 36-38 C. It was a fantastic experience. I came out and wanted to leave when it started raining and it was kind of cold. I quickly eat something and headed to Irkutsk. It was raining all the way, so my BMW dry gloves were soaking wet inside and out. I know only one dry glove. It is called rubber glove. My gloves are Goretex, but it doesn’t keep the water out at all. In a small rain it is OK, but in heavy and long lasting rain, it becomes wet inside as well. So I turned on my handlebar heating and the water in my gloves became warm, so overall it wasn’t that bad.

My bots got wet as well. It has happened to me earlier as well, but at that time the water came in from the top. Now the water came through the fabric. It is leather from outside and Goretex from inside, but I think it is just old, because earlier it was perfect even in rain. Maybe the Goretex got worn or I’m not sure, but the fact is that I had plenty of water in my boots now and when the water gets in, it just doesn’t want to dry. So the next day I had to get my Goretex socks on. I think the only way to keep your feet dry is to step into plastic bags with your boots on and doesn’t matter how bad it rains, your feet will stay dry.

It was raining really badly all the way to Irkust. It is only 200 Km, but I had to go through some mountain roads, so it took me 3 hours. As I reached Irkutsk it was completely dark and look what happened. As Murphy said that whatever can go wrong, it will go wrong. My navigation got wet and stopped working. It is not actually the navigation, but the motorbike charger. As water gets into the pins where it connects to the charger, it stops working, or changes screen or resets itself. It was useless.  This is the Garmin Monterra. I found a solution. If it starts raining, I pull a plastic bag over it, so water cannot reach the connections. Getting to Irkutsk I didn’t care much, but in the city I needed the navigation to find a place to sleep. It was Sunday evening and I was in a traffic jam for 2 hours. I wanted to find any of the hostel saved as POI in my navigation. I took the navigation out of the holder and placed it under my map holder. It was working fine there, using its own battery. I went to the first two addresses, but I couldn’t find the place to sleep there. Maybe they went out of business. Finally I found one hotel reasonable priced. Finally I could get in to a dry place. I was soaking wet inside and out. In the morning they told me that I cannot stay longer, because they were looking for some other registration card on me, but I didn’t have any other one. I told them it is strange because I was using the same card in Volgograd and in Omsk as well, and never had a problem. I didn’t have a choice, I had to leave the hotel, I had to find a bike service and find my tires as well. So, I had my things to do for that day. Regarding my tires all I had is one phone number, and that person didn’t speak a word of English and on that day he was out of town. It wasn’t simple, but finally things got sorted out. I found my tires and I also found Andrej’s fantastic bike service place. Here are the GPS coordinates: N: 52.31463, E:104.23508. E-mail: moto-vokin@mail.ru, Tel.: 8 902 176 96 03, maybe it will be a help for someone.  The guy is an excellent mechanic, very fast and really precise. I had my oil changed, my electrical problems fixed and in the near shop, I had my tires changed as well. I could leave my bike there for the night and I was again looking for a place to sleep. The next morning I headed to Omsk. Actually I headed only towards, because Omsk is about 2500 Km from there.

2015.08.23. Kosh Agash, Oroszország-Mongólia határ

Az éjszaka szerencsére eseménytelen volt. Miután lefeküdtem, feltámadt a szél, úgyhogy tanulva a korábbiakból, kikászálódtam a hálózsákból és megerősítettem a sátrat. Reggel elkezdett cseperegni az eső, úgyhogy a reggeli készítés ceremóniájától eltekintettem, és mihamarabb útra keltem. Mielőtt indultam volna, még felpumpáltam a hátsó kerekemet, hogy kibírja a következő 40 Km-t, a szervizig. A szervizben gyorsan megjavították a defektemet, majd egy reggeli, persze már 12 körül volt, úgyhogy akár hívhatnánk ebédnek is. Ebéd után irány Mongólia. Az eső majdnem végig a határig esett. A határt elérve még teletankoltam, bár nem sok fért bele. Majd a határhoz érve gyorsan szembesültem a dologgal, hogy vasárnap van, és a határ zárva tart. Kerestem egy szállást, amit hamar meg is találtam, minthogy megláttam egy másik felpakolt motort. Odagurultam. Viktor Fehéroroszországban, a Rita pedig Cseh Köztársaságban él, és most együtt utaznak és fedezik fel Mongóliát. A szállás 250 Rubelembe fájt és csak egy ágyat kaptam egy hideg szobában. Ez az egy szállás van a faluban, úgyhogy gyorsan belementem a dologba és fizettem. Ennek a megállónak külön örültem, mert így velük együtt fogok utazni és nem leszek magányos és az éjszakai kempingezés is biztonságosabb lesz. Nagyon szimpatikus pár, úgyhogy örülök a társaságuknak. Holnap reggel együtt indulunk útnak.

IMG_2672IMG_2660-1IMG_2665-1IMG_2667-1IMG_2671

The night was uneventful. After I went to bed, the wind got stronger and as I learned from my earlier experience, I went out and secured the tent. In the morning it started to rain, so I skipped the breakfast preparing ceremony and hit the road. Just before I left, I had pumped air into my rear tire, so I could make it to the next 40 Km, to the service. Here they quickly repaired my tire and I went for breakfast. Actually it was around 12 O clock, so maybe I should call it rather lunch, than breakfast. After lunch I headed to the border of Mongolia. It was raining almost all the way. As I reached the border, I fueled up, but I only could fill about a few liters into the tank. As soon as I arrived to the border, I quickly realized that it is Sunday and the border is closed. As I was looking for a place to sleep, I saw another motor bike heavily loaded. I went and talked to the biker and found out that he is headed the same way as I was, so we agreed to team up until Irkutsk. This place costs 250 Rubel and it is nothing but a bed in a cold room. Well, beats camping

Defekt szerelés Szibériában / Repairing a flat tire in Siberia

Defekt szerelés Szibériában / Repairing a flat tire in Siberia

in the tent, and this is the only place in the village, so I paid.

I was actually really grateful to meet Viktor from Belarus and Rita from Czech Republic. This way both the riding and the camping will be safer for both of us. They are a very simpatico couple so I’m happy for their company. Tomorrow we will start discovering Mongolia together.

2015.08.20-22. Omszk-Kosh Agash Oroszország

Omszkból 10 körül indultam. Elbúcsúztam a hostel recepciósától, aki amellett, hogy ott dolgozik, közgazdaságot tanul az egyetemen, és egy gyermekszínházban játszik.

A navigáció itt már kiválóan működik. Itt már tudom a Garmin-t használni, míg korábban az Open Street Map nevű szoftvert használtam. Végül is, az is működött. Eredetileg off-road-ot terveztem be, (még otthon) de miután tetemes csúszásban vagyok, maradtam a főúton, ahol igazán kényelmesen lehet haladni. Omszkból kiérve a táj az aranysárgán csillogó búzatáblák, majd kukorica és egyéb más mezőgazdasági veteményesek között haladt el. Kimondottan látványos szakasz volt. Később a mezőgazdasági területeket egyre gyakrabban szabdalták erdős területek. Megálltam ebédelni, ettem egy Bors levest, ami szerintem nem más, mint valamilyen zöldségleves, de valamelyik összetevő igazán érdekes színt kölcsönöz neki. Valamilyen lilás színe van. Az íze azonban kiváló. Csak azért ettem ezt a levest, mert az étteremben a menün nem voltak képek, és csak ezt ismertem. Nem akartam bevállalni valami számomra ismeretlen ételt. Itt mindjárt magamra is kellett öltenem az esőruhát, mert az idő nagyon esőgyanús volt. Igazából Kb. 20 Km után már le is kellett vetnem. Találkoztam egy Olasz motorossal, aki épp Mongóliából tart hazafelé, menekülve a hidegtől. Új gumikra volt szüksége, így megadtam az omszki 45-ös motoros klub címét és a hostelét is. Azonban halvány fogalma nem volt, hogy hogyan kell a navigációját használni, így nem tudom, hogyan fogja megtalálni őket. Javasoltam, hogy, ha lát egy motorost, mutassa meg neki a tőlem kapott matricát, és biztosan odavezetik.

Több motorossal is találkoztam a napok során, de úgy látszik, hogy csak én vagyok az az őrült, aki ebben az időben még mindig keletre tart. Mindenki már hazafelé vette az irányt.

Az egyik reggel, meg akartam sprayzni a láncot, és ehhez középsztenderre kell állítani. Hát amikor megpróbáltam, a motor a másik oldalra eldőlt. Ezzel nem is lenne különösebb probléma, hanem amikor megpróbáltam felállítani, ismét megsérült a jobb térdem. Ugyanazon a helyen, ahol egy éve is, és azóta sem gyógyult meg tökéletesen. Hát most nagyon vigyázok rá és nagyon figyelek, hogy milyen terepet vállalok be. Mongoliában Kb. 4-5.000 Km off-road vár rám, mivel nem nagyon vannak igazi utak.

Az útról túl sokat nem tudok írni, mivel a főútvonalat használom, és nem nagyon történik semmi. Novoszibirszkben vettem láncsprayt és szerettem volna venni SIM kártyát a telefonomba. Meg is vettem és kértem, hogy kettő hónapra aktiválják. Így ki is fizettem kettő hónapot. Azonban amikor beletettük a telefonomba, kiderült, hogy a telefonom nem kártya független, így a kártya nem működött. Mivel a szerződéskötéssel egy hónap előfizetés jár, azt sajnos nem kaptam vissza, csak a második hónapi 250 Rubelt. Hát mindegy, így jártam.  Mondták, hogy vegyek egy telefont, de azzal nem tudtam volna internetezni, úgyhogy a 10.000 Ft értékű összeget, inkább megspórolom.

Nagyon szerettem volna időben megállni, de az egyik városon még túl akartam jutni, és gondoltam, majd a város túloldalán keresek éjszakai biztonságosnak tűnő szálláshelyet. Hát, nagyon nehezen ment. Otthon még azt hittem, hogy Szibériának ezen a részén, majd a falvak 100 Km-ekre lesznek egymástól. Hát nagyon tévedtem. Majdnem egymást érték és közöttük valamilyen mezőgazdasági területek vannak és így nem volt egyszerű szálláshelyet találni. Miután már korom sötétben állítottam sátrat, (csak mert egyszerűen nem találtam megfelelőnek mutatkozó helyet korábban), a vacsorázástól eltekintettem. A szálláshely annyira azért nem eldugott, hogy kinn lámpával főzőcskézzek. Szerintem a reggelitől is eltekintek, és mihamarabb összeszedem magam és eltűnök. Ugyanis nem tudom, hogy mennyire igaz, de találkoztam egy Angolul kiválóan beszélő Orosz motorossal és felhívta a figyelmemet, hogy Oroszország Altay területének azon a részén, ahogy beérek a hegyek közé, közel a Mongol határhoz, ne nagyon sátrazzak és álljak meg diskurálni a helyiekkel, mert veszélyes lehet. Lehet, hogy igaza volt, mert napok óta nem láttam sem rendőrt sem pedig nagyobb várost. Csak eldugott falvak az út mentén. A falvak eléggé szegényesnek tűnnek, és ahol nagy a szegénység, ott az emberek frusztráltabbak, és több alkoholt isznak. A részeg ember, veszélyes lehet. Megpróbáltam elérni Mongólia határát, és szerettem volna ott aludni. A hegyeken keresztül annyira kanyargós volt az út, hogy a határtól Kb. 100 Km-re vertem fel a sátrat egy csodálatos, vad folyó mellett. Mostanra már az eső is elállt és remélem éjszaka sem fog ráeredni. Természetesen bízom abban is, hogy senki sem fog rám találni, és zaklatni. Így tűzgyújtási tilalmat rendeltem el magamnak, pedig ez tökéletes hely lenne.

Ráadásul tegnap találtam egy kis szeget a hátsó gumimban. Azonnal ki is vettem és bíztam abban, hogy nem érte el a belsőt. Ma délutánra kiderült, hogy sajnos elérte és ki is lyukasztotta. Nagyon kis helyen ugyan, de ereszt. Felpumpáltam, és holnap megpróbálok keresni egy gumist. Azokból mindig sokat szoktam látni, remélem a következő faluban is lesz egy. Holnap, ha minden igaz, átlépem a Mongol határt.

Szibériai kis mézes kalács házikó

Szibériai kis mézes kalács házikó

A csodálatos búzatáblában. Szibéria gyönyörű. / In the beautiful wheat field. Siberia is gorgeous.

A csodálatos búzatáblában. Szibéria gyönyörű. / In the beautiful wheat field. Siberia is gorgeous.

Éjszakai sátorhelyem a szibériai vadonban / My camp spot in the wild Siberia

Éjszakai sátorhelyem a szibériai vadonban / My camp spot in the wild Siberia

DSC_5540-1

Az emberek azt árulják, amit az erdő ad. / People sell, whatever the forest gives.

Az emberek azt árulják, amit az erdő ad. / People sell, whatever the forest gives.

Alex, a Fehérorosz motoros délutáni pihenője / Alex the biker from Bjelorus has an afternoon nap.

Alex, a Fehérorosz motoros délutáni pihenője / Alex the biker from Bjelorus has an afternoon nap.

DSC_5557-1DSC_5564-1

Itt van az ősz Szibériában.

Itt van az ősz Szibériában.

DSC_5570-1DSC_5571-1

Szibéria nem viccel / The whether is getting serious here in Siberia

Szibéria nem viccel / The whether is getting serious here in Siberia

Gyönyörű, imádom.

Gyönyörű, imádom.

DSC_5579-1DSC_5580-1DSC_5585-1

Kívánságfa Szibériában / Wish tree in Siberia

Kívánságfa Szibériában / Wish tree in Siberia

DSC_5594-1DSC_5598-1DSC_5600-1DSC_5605-1DSC_5608-1DSC_5611-1

Ideális kempinghely az Altay régióban. / Perfect cam spot in the Altay Region

Ideális kempinghely az Altay régióban. / Perfect cam spot in the Altay Region

DSC_5613-1DSC_5625-1DSC_5627-1DSC_5630-1

Rita a Cseh Köztársaságból. / Rita from the Czeh Republic.

Rita a Cseh Köztársaságból. / Rita from the Czeh Republic.

DSC_5647-1

I left Omszk at around 10 AM. I said goodbye to the receptionist girl at the hostel, who works at the hostel, studies economics on the university and works as an actor in a children’s theater.

My navigation works fine here. Here I can use my Garmin, as before in the previous countries, I was using Open Street Map. Actually that one worked fine as well. Originally at home I planned to go off-road in these areas, but due to my delays, I decided to stay on the main highway, where you can make a lot of Kms in one day.

As I was leaving Omszk, first the road was going through wheat, corn and other agricultural fields. The scenery was spectacular. Later these fields were separated by small forests. I stopped for lunch and had some Borsh soup, which is nothing but a vegetable soup, but one of the ingredients gives a purple color to it. It tastes OK. The only reason I chose to eat this soup, is because the menu didn’t have pictures of the food and this was the only one, which I knew what I’m going to have. I didn’t want to get something, which I do not know of.

After lunch I had to get my rain gear on, because it looked like it will rain pretty soon and it was easer to get dressed in the restaurant, than on the side of the road. After about 20 Km, I had to stop an took it off. I met an Italian motor biker, who was escaping from the cold in Mongolia (at least this is what he told me). He needed some new tires and I gave him the Omsk 45 Motorbike Club address and their sticker as well and also the address of the hostel, I stayed in. However he couldn’t use his GPS, so I’m not sure how he will find them. I told him, when he gets to Omsk and sees a biker, just show him the sticker and he will surely escort him to the right place.

I met a few other motorcyclists all going west. Most probably I’m the only one crazy guy heading east at this time of the year. All of them are heading home.

On one morning I wanted to spray my chain and for this I need to get the bike on center stand. As I was trying to do so, the bike fell on the other side. This wouldn’t have been a problem, but when I was trying to lift it up, I injured my right knee, exactly the same place as it was a year ago and still hasn’t heal perfectly. So from now on, I will really try to be careful with off-roading. In Mongolia, approximately 4-5000 Km off-road is waiting for me, since there are no real roads

Regarding the road, there is not much to write, since I’m using the main highway.

I purchased a chain spray in Novosibirsk and wanted to buy a SIM card for my telephone as well. I signed the contract and purchased two months service. However when we installed this SIM card into my telephone, I realized that my phone only works with the card of my Hungarian service provider. It can be decoded, but I do not know how to do it, so I got back one month service fee, which was 250 Rubel and unfortunately lost the other one. Well, this is life. The suggested to buy another phone for about 40-50 USD, but with that one, I couldn’t have been able to use the internet, so I thought, I’d rather save that money.

I wanted to stop early enough to have dinner and take it easy, but I wanted to get through one city and I thought I will find a safe camp spot after then. It was very difficult. I thought that this part of Siberia the villages will be far from each other. I was wrong. Here the villages were just a few Km apart and there were some type of agricultural land between, so as it was getting dark, I was really frustrated. Because I was pitching my tent when it was completely dark (just because I couldn’t find the right place before) I skipped dinner. The place is not hidden that well to start cooking with my head lamp. I think I will skip breakfast as well and hit the road as early as possible. Earlier I met an English speaking Russian motorcyclist and he warned me that in that part of the Altay region of Russia, when I get into the mountains, I shouldn’t camp and start conversation with locals, because it could be dangerous. According to him the civilization is fairly far from here. Well, that is true that for days I haven’t seen any police man and major cities either. That is true that just by looking at the villages they look really poor and I know that as the people get poorer and more frustrated, they drink more alcohol and drunken people are dangerous. The roads through the mountains were so curvy, that I just couldn’t progress and didn’t reach the Mongolian border. I had to pitch tent for about 100 Km from the Mongolian border crossing. The place is ideal for camping. It is by a really wild river. It is gorgeous.

By now the rain has stopped as well and I hope it will not start night time either. Due to the warning of the motorcyclist, I will definitely skip the campfire. I do not want any attention.

Yesterday I saw a small nail in my back tire. I immediately removed it and hoped that it didn’t get through. Well, according to the today’s status, it did get through. I pumped it up again and hopefully I will find a tire repair shop tomorrow. Before then I always saw these places everywhere I hope that the next village will have one too.

If everything goes right, tomorrow I will cross the border to Mongolia.

2015.08.16-20 Burubaytal, Kazakhsztán – Karaganda – Omszk, Oroszország

Reggel felkeltem és elkészítettem a nudli reggelimet. Igazán kiválóan éreztem magam. Nagy alvás, jó pihenés. Az éjszaka kellemesen hűvös volt, de nem hideg. Bár minden nap megígérem magamnak, hogy időben felkelek, és napfelkeltét fotózok, de ez valahogy mindig elmarad. Jobban teszem, ha nem ígérgetek, még magamnak sem. Felmálháztam, a lovak közé csaptam. Az útról igazán nincs sok minden írni való. A táj aranysárgán tündöklő, nem búzamező, (ahhoz nincs elég csapadék), hanem csak elszáradt fű. Viszont gyönyörű. Amíg a szem ellát, csak a sárgán ragyogó mező. Egyszerűen magával ragad ez a táj. Nem tudom megmagyarázni, de megvan a varázsa. Természetesen, amikor ezt írom, jó idő van, és meleg. Nem szeretnék itt tanyázni télen. A sokszor 50-60 Km-es szél elviselhetetlenné teszi az amúgy is -30 fok körüli hőmérsékletet. Viszont most lágyan lengedező hátszélben motorozok és élvezem a táj nyújtotta mesevilágot. A motorom egyenletesen berreg és a gondolataim mindenfelé cikáznak. Egyszer azon kaptam magam, hogy régi magyar táncdalslágereket éneklek. Még jó, hogy senki sem hallja, mert a hangom azért nem egy szoprán és nem vagyok egy Szécsi Pál sem. Nekem, nagyon tetszik és jól múlatom vele az időt.

Ahogy megközelítem Karagandát, elkezdek kérdezősködni, hogy merre találom a Kar-Lag múzeumot. Az interneten megtaláltam a falu nevét, Dolinka, de a GPS nem ismert ilyet. Küldözgetek jobbra-balra és minden esetben csak azt a választ kaptam, hogy itt volt a Kar-Lag, de már nincs. Mivel a nyelvi nehézségek még mindig élnek, így nem teljesen értettem a dolgot, hogyan lehet ez több helyen is. Mindig költöznek, vagy mi a csuda. Minden esetben találtam valami emlékmű szerűséget, amely a valamikori politikai fogolytábor egykori jelenlétére utalt. Magát a múzeumot nem találtam. Azért nem adtam fel, mert tudtam, hogy itt van valahol. Ha 7 hetet tudtam várni Biskekben, akkor ezt is meg kell, hogy találjam. Ugyanis ez számomra Kazahsztán fénypontja. Mindenképpen látni akarom. Gondoltam bemotorozok Karagandába, és majd ott megkérdezem. Végre valami hasznát s vettem a rendőröknek, azonkívül, hogy pénzel tömjem a zsebüket. Megálltam egy rendőrautónál, és kérdezősködtem. Végre valaki ismerte a Dolinka falut. Mivel Kazahsztán felső részéről nincs térképem, így nem tudtam én megkeresni. A rendőr viszont a térképem hátuljára olyan pontos útbaigazítást adott, hogy ezen a területen simán elmehetne térképésznek. Minden útkanyarulatot, jelzést ismert és mindezt nagyon jól elmagyarázta, hogy hol milyen szobrot fogok látni és hol kell elkanyarodnom balra-jobbra stb. Dolinka, Karagandától 30-40 Km-re lehet. Ott ahonnan megkérdeztem, onnan egy kicsit több volt, mert mindenféle off-road-os szakaszokon is keresztül kellett menni. Itt tapasztaltam azt, hogy nem kell a BAM útra tévedni Szibériában, hogy leszakadt hídon kelljen átmenni. Ez betonhíd volt. A közepe volt igazán megsüllyedve és nem is szabadott volna rámenni, de láttam, hogy igen nagy kerülővel járna, és hát a motor súlyát csak kibírja alapon, átvágtam. Természetesen senki sem látta. Nem volt nagy para, csak akkor lett volna gond, ha valami miatt mégsem jön össze a dolog.

Nagy nehezen elértem az áhított települést. Ott betévedtem egy börtönbe. Na, nem szó szerint, azaz gyalogosan szó szerint, mert a motort kinn hagytam. Ugyanis az interneten láttam őrtorony képet a valamikori táborról és megismertem az őrtornyot. Csak egy bizonytalanított el, nem találtam a fehér épületet, amit ugyancsak a neten láttam. Kívülről simán bemehettem, mondtam én hangosan, hogy ZDRASZTVUJTYE, de senki sem válaszolt. Csak az volt a furcsa, hogy amikor bementem egy vasajtón, belülről nem találtam kilincset, aminek a segítségével távozhattam volna. Akkor már kezdett gyanússá válni a dolog, de nem tudtam kimenni. Igazából egy folyosóra tévedtem és nem messze tőlem, volt még egy ajtó és mellette rácsos nyílás. Ott még mindig hangosan hallóztam, mire egy női hang elkezdett hozzám beszélni. Egymást nem láttuk, csak a hangot hallottam, de fogalmam sem volt, hogy miről karattyol. Úgy éreztem magam, mint egy kisegér a csapdában. Sem előre, sem hátra. Innen csak visszafelé vezet az út, úgyhogy megpróbáltam kinyitni, illetve dörömbölni a vasajtón, mire az kinyílt. Kinn viszont, egyenruhások vártak. STOJ! STO TÜ GYELAES? Hangzott a kérdés. JA, SMOTRÍTY KAR-LAG MUZEI (én nézni Kar-Lag múzeum). Mire elmosolyodtak, és szerencsére barátságosan útbaigazítottak. Innen Kb. 1 Km távolságra volt, amit kerestem. Mint kiderült, nem voltam én olyan rosszul informált, ugyanis a valamikori fogolytábor ma börtönként üzemel. Úgyhogy önkéntesen bevonultam a sittre és még csak drága ügyvédet sem kellett fogadnom.

Innen továbbmentem és végre megtaláltam az áhított múzeumot. Hamar lezártam mindent, mert már 4 óra körül volt, és 5-ig voltak nyitva. Na, miattam egy kicsit túlóráztak, de kibírják.

Amint beértem és leszurkoltam 1.700 Tengét, ami tartalmazta a belépődíjat és kértem Angol nyelvű idegenvezetést is, már indulhatott is az időutazás. Maga az épület soha sem volt tábor. Azonban ez az épület szolgált adminisztratív feladatok ellátására. Ugyanis a környéken 24 fogolytábor működött és innen osztogatták a parancsokat és ez volt a környékbeli fogolytáborok központja. Ezért küldözgettek engem korábban jobbra-balra, mondván ott van a Kar-Lag. Valóban, valamikor, lehetett ott is egy a 24-ből. Mindenkinek igaza volt, csak én nem találtam, amit kerestem. Miután az épület szolgál múzeumként, itt rendezték be 3 emeleten a különböző látványos bemutató elemeket. A tárlatvezető srác jól beszélt angolul, úgyhogy élvezhető volt az egész.

A tárlat nem igazán csak a Kar-Lag-ról szólt, hanem valójában a Kazak történelmen vezetett végig. Egészen onnantól, hogy a politika hogyan kényszerítette a nomád, vándorló népet a városba, vagy falvakba való letelepedésre és végigvezetett a Kazak történelmen napjainkig. Természetesen az egésznek a központi eleme maga a politikai foglyok átnevelése volt.

Itt bemutattak különböző helyiségeket, mint orvosi rendelő, szálláshelyek, kínzó helyek és módszerek stb.

Érdekes volt akkori festményeken keresztül megismerni, hogy Sztálin elvtárs politikai propagandája hogy működött. A terhes anyákat külön választották, és a gyermekek 3 éves korukig maradhattak az anyjukkal. Akkor elválasztották őket, és taníttatták őket, de az igazából nem volt más, mint agymosás. (A szüleitek a haza ellenségei, és a szocialista hazáért érdemes élni-halni és hasonló eszméket vertek beléjük.) Volt olyan gyermek, aki, amikor felnőtt és a szülei is kiszabadultak, nem tudott szóba állni a szüleivel. A festményeken mindeközben Sztálin elvtárs a virágokkal teli réten sétált kézen fogva a gyermekekkel. Szerintem abban az időben nem is kellett volna őrizni ezeket a táborokat. Ugyanis innen nincs hova menni. Nincs víz, élelem, nyáron hőség, télen fagy és szél, egyszerűen úgyis megölte volna azt, aki elszökik. Egyszerűen akkorák a távolságok, hogy lehetetlen lett volna hová menni. Szóval átneveléshez, igazából kényszermunkához, ideális helyek voltak ezek. Általában bányákban dolgoztatták az embereket.

Számomra igazán megdöbbentő és egyben megrendítő élmény volt ez a látogatás. Külön kiemelném a múzeum színvonalát. Olyan korhűen és élethűen berendezett termek voltak, hogy amikor az egyikbe bementem, majdnem köszöntem az ott dolgozó viaszbábunak. De elég is erről, akit érdekelnek az ilyen dolgok, ezt látni kell.

Szóval, folytassuk a motoros utazást, ugyanis azért vagyunk itt, nem? Innen már navigáció segítségével mentem vissza Karaganda-ba, mert gondoltam, vacsoráznom kellene valamit, és az út úgyis azon keresztül vezet északra. Beértem a központba és megvacsoráztam egy gyorséteremben, miközben fel tudtam tölteni egy pár videót is. Karaganda-ról el kell mondanom, hogy nagyon hangulatos. Igazán, számomra stílusos. Ugyan jól láthatóak a Szovjet építészet remekművei, de ezek patinát, hangulatot kölcsönöznek a városnak. Azt is meg kell említenem, hogy bármelyik volt Szovjet tagköztársaságban, abban az időben a városokba, és a falvakba vezető utak mentén is rengeteg fát ültettek. Na, ezek mára már gyönyörű, hatalmas fákká növekedtek és gyönyörűek. A városok tele vannak parkokkal, fákkal, ligetekkel, virágokkal. Nagyon zöldek, szépek és gondozottak. Még a legnagyobb szárazságban is viszonylag szép a füvük és a várost díszítő virágaik.

Megtalálható itt minden modern csoda épület is, de jól megférnek a szocreál bérház tömbökkel. Bár Almaty szebb helyen fekszik, ennek ellenére nekem Karaganda mégis jobban belopta magát a szívembe. Az is érdekes volt, hogy találkoztam angolul beszélő emberekkel, akik kérdezték, hogy hogy tetszik Karaganda, és amint mondtam, hogy nekem jobban, mint Almaty, rendkívül büszkék voltak, és megköszönték.

Addig időztem itt, míg beesteledett és még csak szállásom sem volt. Természetesen van hotel, de a tervezett költségvetésem már eléggé felborult, így hát csak a sátrazás jöhetett szóba. Szóval irány észak. Naviba beütés nyeregbe pattanás. Egy ideig minden rendben ment, amikor elérkeztem az első építkezés miatti útlezáráshoz. Na innen parkolókon, off-road-os utcákon keresztül fél órámba tellett,mire megtaláltam a kivezető utat. Ekkor volt már legalább 10 óra, korom sötét. Még szerencse, hogy Almatyban megjavították a fiúk a ködlámpáimat, így legalább már jól láttam.

Viszont, újabb probléma kezdte felütni a fejét. Ahogy lehűlt a levegő, a motor alapjárati járása elkezdett egyenetlenebbé válni és néha leállt. Amikor már koromsötétben lementem az útról, figyelnem kellett, nehogy visszaengedjem a gáz kart, mert félő, hogy leáll. Indulni indult, azzal nem volt gond. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de hát már ideje volt aludni. A sátrat fejlámpával, rekordidő alatt felvertem. Mindössze 20 percbe tellett és már be is bújtam. Zavart ez a motor probléma, így a telefonomon lévő manuál segítségével próbáltam megfejteni, hogy mi lehet a hiba. Sokra nem jutottam. Gondoltam, hogy elérem Omszkot, ott lecserélem a gumikat, majd irány Novoszibirszk, BMW szerviz. Másnap reggel, a motor mintha megjavult volna. Semmi gond. Na, ez azután igazán aggasztott. mivel olyan hiba nincs, ami magától csak így megjavulna, de nem volt mit tenni, irány észak. Menet közben a motorral nem volt gond. Útközben az út egy szép tó mellett haladt el. Gondoltam, hogy Omszk úgyis messze van, inkább megállok horgászni. Le is mentem a tó partjára és nekiláttam. Gondoltam akár itt is alhatok, nagyon kellemes hely volt. Hát 4-5 órát horgásztam, de még csak kapásom sem volt. Megjött két sporttárs és mondták, hogy bár lehet a tóban más halat is fogni, mint a csuka, de azzal van tele. Úgyhogy összepakoltam és még egy pár száz Km-t megtettem Omszk felé. Bár semmit nem fogtam, de mégis kiválóan éreztem magam. Jó volt lazítani. Az éjszakai szálláshoz közeledve (ugye ilyenkor mindig lemegyünk a betonútról, és keresünk egy eldugott helyet) egy dombra való felkaptatás során megfeledkeztem a motor alapjárati problémájáról és a motor leállt. Ejnye a mindenit ennek már fele sem tréfa.

Másnap, határátlépés. Sima ügy volt, szóra sem érdemes. Az Orosz határőr a regisztrációs papírral kapcsolatosan próbált valami információt kiszedni belőlem, de mivel nem jutottunk közös nevezőre, azaz halvány gőzöm nem volt, hogy mit akar, feladta és továbbengedett.

3 óra felé beértem Omszkba és megtaláltam a helyet, ahol a gumim volt. Ez a hely az omszki 45-ös Motoros Klub telephelye volt, ahol javítottak is. Ott lecserélték a gumikat, amelyek az ígérethez hűen meg is érkeztek és vártak rám, majd nagyon precízen ki is centrírozták a kerekeket. Mondtam nekik, hogy még ma továbbindulok Novoszibirszkbe a BMW-hez, mert magyaráztam nekik a problémát. Igazán rendesek voltak. Egyből felhívták a novoszibirszki BMW-t és beszéltek velük. A vonal túlsó végén csak hümmögés volt a válasz, hogy ők csak kisebb dolgokat tudnak megjavítani, mint fékbetét, gumi csere, üzemanyag szűrő, ha van nekem stb. Mondom ezeket én is meg tudom csinálni és a garázsom felett nem ágaskodik a hatalmas propeller és nem számítok fel méregdrága óradíjat sem.

Ekkor jött Ctepan Tronckij, szerintem a klub vezetője. (Itt megadom az elérhetőségét is, ha bárkinek szüksége lenne rá ezen a területen. E-mail: 45mc@mail.ru, Tel.: 8 (3812)380 977, cím:GPS: 54.932901; 73.425290.) Angolul sajnos nem beszél, de ha már ott van valaki, szakmailag a toppon van. Szóval, megjön Ctepan. Ecsetelem neki a problémát és elmondtam, illetve elmutogattam, hogy mit javítottak a motoron. Segítségemmel fél óra alatt megszabadítottuk a motort a burkolataitól (ekkor már volt Kb. este 8) és egy pillanat alatt levette a hengerfej feletti műanyag burkolatot, ellenőrizte a gyújtást és a szelephézagokat, mind rendben volt, majd a befecskendező részt szedte darabokra és karburátor tisztítóval kezdte átmosni, mire rengeteg fekete kosz jött ki. Az történt ugyanis, hogy Biskekben is átmosták ezt a részt, de egy elemet nem szereltek le és a karburátortisztító, ahogy bejutott oda, úgy onnan elkezdte leoldani a kormot, nevezzük így. És ez okozta a problémát, plusz a levegő hőmérséklet szenzort is átmosta ezzel a tisztítóval. Éjfélre, motort össze is raktuk és csodásan jár. Időközben elég sok motoros érkezett. Ez úgy látom egy találkahely is a motorosok számára. Megvacsoráztattak, nagyon finom Bors levest ettem. Jött a fizetés ideje. Már kezdtem magam rosszul érezni, mert igazi családtagként kezeltek. Beigazolódott, amitől tartottam. Nem fogadott el pénzt. Egy vasat sem. Megígértette, hogy amikor jövök visszafelé, megállok, és megiszunk valamit. Ennek nem mondhattam nemet. Nagyon szimpatikus srác. Nyelvi nehézségek vannak, de nagyon rendben van.

Szóval éjfélkor már nem vágtam neki az útnak, és kerestek nekem egy hostelt a környéken. Barátságos az ár, a hostel és a személyzet is. Először úgy gondoltam, hogy csak egy éjszaka lesz, de inkább maradtam kettőt, hogy a blogokkal utol tudjam érni magam. Innen ugyanis szerintem csak Irkutszkban lesz lehetőségem blogolni. Egy egész nap csak a bloggal foglalkoztam. Volt itt egy lány is, aki Magadanból való, és mondta, hogy Augusztus végén már igencsak havazásveszélyes a hely. Úgyhogy ez el is döntötte a dilemmámat. Irkutszk és onnan haza. Mondták a srácok, hogy ez is Szibéria, mi a francot akarok én Magadánban. Az olyan messze van, hogy már nem is létezik. Úgyhogy irány Mongólia, majd haza.

A csukás horgásztó / The fishing lake

A csukás horgásztó / The fishing lake

Kar-Lag múzeum

Kar-Lag múzeum

Ez egy szimbólum. A Kazak szívek törését szimbolizálja és a béke jelképét a galambbal. / This is a symbol. It symbolizes the broken heart of the Kazak Nation and the freedom with the pigeon

Ez egy szimbólum. A Kazak szívek törését szimbolizálja és a béke jelképét a galambbal. / This is a symbol. It symbolizes the broken heart of the Kazak Nation and the freedom with the pigeon

DSC_5434-1

A kéz megkötve, de szabadulni akar. / The hands are tied, but want feedom.

A kéz megkötve, de szabadulni akar. / The hands are tied, but want feedom.

DSC_5439-1DSC_5441-1

A festmény, eredeti. Az egyik táborban lévő nűvész festette. Nincs rajta név és dátum, mert nem lehetett, így máig ismeretlen a művész. / This painting is original. An artist painted it, who was in one of the camp. Of course no name and date, since it wasn't possible at that time.

A festmény, eredeti. Az egyik táborban lévő nűvész festette. Nincs rajta név és dátum, mert nem lehetett, így máig ismeretlen a művész. / This painting is original. An artist painted it, who was in one of the camp. Of course no name and date, since it wasn’t possible at that time.

DSC_5458-1

Magyar nevek a statisztikában. Természetesen ciril betűkkel írva. / ungarian names in the statistick written with Cyrillic letters

Magyar nevek a statisztikában. Természetesen ciril betűkkel írva. / ungarian names in the statistick written with Cyrillic letters

Magyar katona / Hungarian soldier

Magyar katona / Hungarian soldier

DSC_5467-1DSC_5473-1DSC_5483-1DSC_5484-1DSC_5491-1

Omszk motor szervíz

Omszk motor szervíz

Motoros Klub Omsk

Motoros Klub Omsk

Motor szerviz Omszk

Motor szerviz Omszk

18.000 Km TKC80, csak kopott. Természetesen első gumi, de kezdett repedezni sem. / After 18.000 Km TKC80. Just work. Didin't start cracking and no pieces falling off.

18.000 Km TKC80, csak kopott. Természetesen első gumi, de kezdett repedezni sem. / After 18.000 Km TKC80. Just work. Didin’t start cracking and no pieces falling off.

18.000 Km után a Heidenau. Részek törnek ki belőle. / After 18.000 Km the Heidenau. Parts are chiping off and cracking.

18.000 Km után a Heidenau. Részek törnek ki belőle. / After 18.000 Km the Heidenau. Parts are chiping off and cracking.

Kép 005-1Kép 012Kép 013Kép 013-1

Rendkívül kedves néni. Nála reggeliztem és kávéztam / Very, very nice lady. I had breakfast and coffee at her place

Rendkívül kedves néni. Nála reggeliztem és kávéztam / Very, very nice lady. I had breakfast and coffee at her place

Kazak-Orosz határ

Kazak-Orosz határ

18.000 Km. Heidenau K60

18.000 Km. Heidenau K60

In the morning I prepared my delicious noodle breakfast. I felt fantastic. I had a good night sleep and good rest. The night was a little bit chilly, but not cold. However I promise myself every day that I will get up early in the morning and take some photograph of the sun rise, but I could never keep my promises. Maybe it is better not to make promises even to myself. So I loaded up the bike and hit the road. There is not much to write about the road. The scenery was absolutely gorgeous. The land was shining in it golden yellow color. It wasn’t corn field, (there is not enough rain for corns), but just dry grass. It was beautiful. As far as you can see, you saw the yellow field. This natural beauty was just immersive. I cannot really explain why, but this land has its own prettiness. Of course, when I’m writing this, the weather is nice and warm. I wouldn’t like to camp here in winter time when the temperature is -30 C degrees and the wind is gusting with it 50-60 Km/h. It would be unbearable. However now I’m riding my bike in a soft tail wind and enjoying the dreamland. My bike is running like new and my mind is going all over the place. Once I found myself singing old Hungarian songs. Luckily nobody hears me, because my voice is not like Elvis Presley’s. I like it and the time passes by fast.

As I approach Karaganda, I start asking people where I could find the Kar-Lag museum (this is the museum of local Gulag political prisoner camps). I found the village name called Dolinka on the net, but my GPS couldn’t recognize it and I do not have a map of this north part of Kazakhstan. People were sending me left and right to all over the place and when I got there I received the answer every time, that it was a Kar-Lag, but not anymore. Due to the fact that my Russian language still not improved to the level where we could have a good or fair communication, I didn’t understand what is going on. How can it be at so many places? Are they constantly moving, or what the hell is going on? I always found some memorial places at every location, but not the museum. I didn’t give up, because I knew it must be here somewhere. If I could wait 7 weeks in Bishkek, I should be able to find this as well. This would have been the highlight of my Kazakhstan trip, so I WANT TO SEE IT. I thought I will ride into Karaganda and I will ask there as well. Finally I got some use of the local police force, and not only pumping money into their pocket. So I stopped at a police car and asked. Finally somebody knew where Dolinka is. The policeman drawn a map on the back of my map, and he did it so well, he could work as a topographer. He knew every road turns, signs and he explained to me so well, what type of statue I will see, where to turn right and left etc. Dolinka is about 30-40 Km from Karaganda. From the place the police was, it was a little bit longer, because I was on the other side of town and I had to take some off-road sections as well. Here ÍI experienced that I do not need to go to the BAM road in Siberia to go across on collapsed bridge. This bridge was once part of a paved road, but it collapsed. The center part was really collapsed, but it wasn’t a high bridge. Maybe, it was about 3m above the water. It was closed, but nobody was there and I saw it would be a fairly long detour, so I thought it should hold the bike without any problem.  So I went for it and nobody saw it. It wasn’t a really big deal, but if I couldn’t have made it, it could have been a major deal, because it was well signed and officially closed.

Finally I reached the village, my dear Dolinka. Here I went into jail. Not with the bike, the bike I left outside. So I just walked in. I saw a guard tower on the net and I recognized it. Only one thing made me unsure, that I couldn’t see the white building, which I also saw on the net. So I saw a door and went in. I was loudly saying ZDRASTVUITE, ZDRASTVUITE, but no answer. I felt a little uncomfortable, when I entered a door, I didn’t see and door handle from inside. So I couldn’t go out. I entered a hallway and I saw another steel door. Next to the door there was an opening, covered with steel bars. I was saying HALLO, HALLO, even more loudly, when a lady started talking to me. We couldn’t see each other, but I could hear her, she is talking to me and I didn’t have aclue what she was saying. I felt like a mice in a trap. I couldn’t go either way. So I went back to the first door and started banging on it and finally it opened. Outside people in uniform were waiting for me. STOJ! STO TU GELAES? (Stand still! What are you doing here?) Sounded the question. JA SMOTRIT KAR-LAG MUSEI (I, to see, Kar-lag museum). They started smiling and luckily were friendly and told me which way to go. As I found out the building was once part of the Kar-Lag camp, but today operates as a prison. So, I on my own entered the jail, luckily not sentenced and I didn’t need to spend a lot of money on expensive layers either.

So I headed to the museum. I found it fairly quick, since it was about 1 Km from this place. I quickly locked the bike because it was about 4 PM and the place was open till 5PM. They had to work som overtime because of me, but they will get over it.

As soon as I got in I paid 1700 Tenge, which contained the entrance fee and the personal English speaking guide as well. Then my time travel has begun. The building has never been the camp itself, but it was the administrative center of the surrounding 24 labor camps. This is the place where the orders and instructions were handed out. Now I found out why I was sent to different places saying that Kar-Lag is here and there. One of the 24 camps was there at that time and understandably it is not operating anymore. So everybody was right. Since this building is the museum, they furnished the building in three floors with spectacular exhibitions. My guide spoke good English, so the whole tour was enjoyable. The exhibition was not only about the Kar-Lag, but more about the history of the Kazak Nation. How the politics forced these people to settle in villages, because before they were living a nomadic life style and guided me through all the way to the present. Of course the whole exhibition was concentrated around the how they tried to change the political minds of the people.

I saw different exhibitions regarding medical rooms, torture chambers and methods etc.

It was very interesting to see through paintings how the political propaganda of Stalin Comrade was working. Pregnant women were separated and they could hold their children until 3 years of age. Then they were separated and started the brain washing for the children. Your parents are the enemies of our country and you must work and die for your Socialist mother country. These type of dogmas were taught to the kids and some of them when grew up and the parents were freed after the death of Staling, the kids couldn’t even talk to the parents anymore. In the main time on the paintings Stalin was walking on the grass field with full of flowers and hold the kids hand.

I think at that time these camps shouldn’t even need to be guarded. There is nowhere to go. Huge distances and you couldn’t find water and food. Sumer time the heat, while winter time the cold would kill them anyway. So these places were excellent for forced labor. They were working mostly in mines.

This tour was really astonishing and shocking to me. I would need to mention the high quality of the museum. Once I entered into one room and I almost said hello to the wax person working there. But, it is enough of this. Whoever is interested in this, it’s a must see.

Let’s get back riding the bike, since this is the reason I’m here isn’t it? From here the navigation took me into Karaganda, because I needed to eat something. As I entered the center of the town, I had a dinner in a fast food restaurant and I could upload some videos as well. I have to say about Karaganda, that it is a nice city. You can see the old Soviet apartment buildings, which give a character and style to the city. I also need to mention that in whichever old Stans I was going through, the Russians planted a lot of trees in towns and on the side of the roads entering the city or village. By now these trees provide a nice park feeling to the cities and villages. Everything is green and well maintained. Even if there is no rain, the grass is green, the parks are nice and the flowers are well taken care of.

You can find here the modern and the old Soviet building apartment blocks beside each other.

 However Almaty surrounded by mountains, but in spite of this, I liked Karaganda much better. It was interesting that when I met English speaking locals and they asked how I like Karaganda and I told them that I like it more than Almaty, they were proud and thanked to me.

I spent so much time here that it become dark and I didn’t have a place to sleep. Of course there were many hotels, but my budget is busted, so it wasn’t a question, I need to hit the road and sleep in tent. I set my navigation and got going. Everything was OK for a while until I reached a construction site which blocked the road. From here I was going through parking lots, unpaved roads. It took me about half n hour until I found the road taking me out of the city. At this time it was about 10PM and pitch dark. Luckily the guys in Almaty repaired my fog lights so I could see fairly good.

However a new problem stared with the bike. As the temperature cooled off, the idling speed of my bike was going all over the place. It was sometimes high, sometimes stalled. When I was looking for a camp spot off the road, I had to pay attention not to let the throttle back, because the bike possibly stalls. It started without an problem, but I didn’t know what the problem was again. I pitched my tent using my headlamp in 20 minutes and I went in. I was concerned with this problem again, so I started looking the maintenance manual installed on my telephone. I couldn’t find out anything. I thought I will reach Omsk and get my tires changed and head to Novosibirsk, to the BMW dealership and service. The next morning the bike was running well again. Now this is what made me really concerned, because it cannot just fix itself. The problem must be still there somewhere, I just don’t know where and this way it will be difficult to find. During riding, the bike run fine. On my way to Omsk I saw a beautiful lake and I thought I will stop and fish a little bit. It will be good to do something else, but riding the bike. I got off the pavement and parked the bike on the lake side and started fishing. It was a really nice place. I fished for about 4-5 hours, but didn’t catch anything. Two other fishing sportsmen arrived. They told me that sometimes other fish can be caught as well, but there is mostly pikes are in the lake.

So I got my staff together and rode for another few hundred Km towards Omsk. Even I couldn’t catch anything, I really enjoyed it. It was great. When I was getting close to my camp site, (at this time we get off the paved road and try to find a quiet spot), I completely forgot that I still have problem with the bike and the bike stalled again.

Well this is not a joke anymore.

The next day I crossed the border between Kazakhstan and Russia. It was very simple, I will not mention in detail. Only one thing when a Russian border guard tried to get some answers from me regarding my registration document, but since we just couldn’t understand each other, I did not have a clue what he wants, he got tired of it and let me go.

Around 3PM I arrived to the place in Omsk where my tires were waiting for me. This place is the home of the Omsk 45 Biker Club. They changed my tires which were really as promised, waiting for me. The also balanced my tires in the old fashion way. No balancing machine. I told them about my problem with the bike. They called the BMW Service in Novosibirsk and talked to them. On the other side of the line they kept very quiet. They told that they can only repair small things like brake pads, tire change, fuel filter change etc. I said that I do not have a bid BMW sign on the top of my garage, but I can do these as well and I wouldn’t even charge tremendous money to do the job. Then Ctepan Tronckij arrived. I think is the founder of the club, or the owner of the shop. (Here I will give his contacts as well, maybe somebody will need it: E-mail: 45mc@mail.ru, Tel.: 8 (3812)380 977, GPS: 54.932901; 73.425290.) He unfortunately doesn’t speak English, but if you get there, you will manage. Technically he is on the top. So Ctepan arrives. I explain my problem to him, or rather using my hands and feet, so he can understand and explained what was done to my bike in Bishkek. With my help in about a half an hour took all covers off from the bike (at this time it was 8PM) and he took off the cylinder head cover, checked the valve clearances and timing and he took off the part where the injector is. He took it apart and washed it through with carburetor cleaner. A lot of black carbon deposit was washed out. What happened, is that the guys washed it out in Bishkek as well, but didn’t take off one part of it and as the carburetor cleaner got into that area, started to take off the deposit and slowly this deposit got into a place where caused the above mentioned problem. He also washed the air temperature sensor as well. By midnight we put the bike back together and the bike runs like new.

In the main time a lot of other motor biker arrived. I think this place is kind of a get together for bikers. The even made me have dinner with them. I eat the famous Bors soup. We got to the time when I had to pay him. I didn’t feel good about this. Well, from whatever I was afraid off, it came true. He didn’t accept any money for the whole thing. The tire issue is different. He made me promise that when I come back, need to come through Omsk anyway and we will have a beer together. I couldn’t say not to this invitation. He is a really nice guy. Even with having language difficulties, he is OK. They looked for a hostel for me near the shop. I didn’t want to leave at around midnight.

The hostel is new, the staff is friendly. First I thought I will stay only one night, but I thought I need to write the blogs and post them as well and from here, it will be most probably Irkutsk where I will have an opportunity again. So I stayed here for two nights. One whole days just for blogs and data transfer. At the bikers place there was a girl, who is from Magadan. She told me that near the end of August slight snow is not unusual. So this helped me make my final decision. Irkutsk and home. I will not go further east. The guys were asking me. Omsk is Siberia as well, what the hell I want to do in Magadan. That is so far, it does even exist.

So head to Mongolia and turn the bike towards home.

2015.05.28 Volgograd-Saray Batu Oroszország

Reggel átmentem a motoros klub melletti kis boltba. Gondoltam veszek egy kis tejet meg valami péksüteményt reggelire. A gyomrom rakoncátlankodik, úgyhogy egy gyenge reggeli nem árthat. Jött a meglepetés. Tej, NYET. Péksütemény NYET. A polcok nagy része üres. Italos hűtők 80%-a üres. Mondom jó, volt négy joghurtjuk, de ízesítettek. Mivel nincs más, úgyhogy vettem egyet és egy kis kenyeret. Ez Volgográdban volt, nem egy apró település eldugott szegletében. Megreggeliztem, csináltam egy j erős hazait, (3 az 1-ben Nescafé) felpakoltam a járgányt és elkezdtünk búcsúzkodni. Elbúcsúztunk az omszki fiúktól, akik lelkemre kötötték, hogy Omszkból hívjam fel őket, majd Juricstól. Dimitrij és én elindultunk Astrahan felé. Dimitrij előző este mondta, hogy eljönne velem és sátrazzunk együtt. Úgyhogy útnak eredtünk. Mondta, hogy mennyek elől, mert én lasabb vagyok. Navigációra bízva magunkat, bevitt a sűrűbe. Utat jelölt ott ahol nem volt és ott kellett kanyarodnunk, ahol a navi szerint nem volt út. Kisebb kanyarulatokkal, de kijutottunk. Mint azt már korábbi videómból láttátok, Volgográd környéke hatalmas síkság, úgyhogy a szélnek nincs ami megálljt parancsoljon. Fújt rendületlenül fél oldalról. Mintha mindig úgy fordult volna a szél is, ahogy az út kanyarodott. Azért hősiesen legyűrtük a 360 Km óriási távot, de már nagyon untam a szelet, úgyhogy egyáltalán nem bántam. Saray Batu felé a bevezető utat nehezen találtuk, de Dimitrij orosz tudása nem hazudtolta meg magát (mivel Orosz a lelkem) Végre megvolt a helyes útirány. Az útról le kellett kanyarodnunk és 6-7 Km-t kellett megtennünk terepen. Eleinte kemény, szinte beton keménységű út hullámzott dombra fel, majd le. Azután a nyíltabb területeken a szél kíméletlenül összehordta a szaharai finomságú homokot. Néhol volt úgy 20 cm mély. Én állva motoroztam úgy 40 Km/h-val, és átjutottam különösebb gond nélkül, de néha szitált az eleje. Egyszer megállok, mert nem láttam Dimitrij-t már egy ideje. Várok, semmi. OK elindulok vissza egy dombtetőre, de mire felértem, ár jött. Utcai gumikkal, utcai motorral talajgyakorlatot végzett, de semmi szerencsére semmi komoly. Megnéztük a kis városkát. Saray Baturól annyit kell tudni, hogy 1250 környékén Batu Kán alapította. Eleinte, csak nomád tábor volt, de mivel a hely az Európát Ázsiával összekötő úton fekszik, hamar várossá nőtte ki magát. Volt ott templom, iskola, piac. A gazdagabb polgárok lakházai fából és téglából épültek, míg a szegényebbeké, sárból. Jó volt időzni ezen falak között. Egy óra alatt be is jártuk az egészet. Nem túl nagy. Természetesen ez a város, amit láttunk, nem az eredeti, mivel az, az idők során megsemmisült. Ezt annak mintájára építették filmforgatási helyszínként. Itt forgattak Dingis Kan filmet is. Az eredetei Saray Batu ettől a helyt pár Km-re található, de az régészeti ásatás. Azt nem néztük meg. Nem is lett volna látványos. Saray Batutól nem messze, lementünk a Volga egyik mellékfolyójához és tábort vertünk. Természetesen én elkezdtem horgászni, de rögtön láttam, hogy inkább a másik oldalon, ahol a nádas van, ott kellene próbálkozni. Oda nem tudtunk átmenni és nem is volt lényeges, szóval horgászás közben tüzet raktunk és nekiálltunk krumplit, hagymát és fokhagymát pucolni a vacsorához. Ugyanis volt nálunk kolbász, mert nem bíztuk a véletlenre. Beledobtunk mindent egy alufóliába, megfűszereztem, és már mehetett is a parázsra. Egy óra múlva, vacsora. Az idő kellemes volt, lágy szél lengedezett, szúnyogok nem voltak. Mondhatnám idilli volt. Még teáztunk is egyet, majd vacsi után jót beszélgetünk. Érdekes volt. Dimitrij beszélt 10-20 szót angolul, én pedig inkább csak 10 szót oroszul. (Dimitrij Lénáról mesélt). A korosztályom biztosan érti, ezt honnan vettem. Mindenesetre megértettünk egymást alkohol nélkül is. 10 óra körül irány az ágy. Az éjszakám nem volt túl jó, mert a rézsű miatt mindig lecsúsztam. Megint egy nappal öregebb lettem.

DSC_0449-1

A sivatag hajója pihen The ship of the desert is taking a rest

Búcsú Volgográdtól és az omszki motorosoktól

Búcsú Volgográdtól és az omszki motorosoktól

Falu a styeppén

Falu a styeppén

DSC_0420-1

Saray Baty

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

In the morning I went over to a little store next to the motorbike club. I thought I will buy some milk and some bakery. My stomach is not in really good shape, so I thought this light breakfast would not hurt. Surprise came. Milk, Nyet. Bakery, NYET. The majority of the shelves empty, 80% of the fridges, empty. OK then they had some yoghurt, but it was with strawberry flavor I said OK and I bought some bread. This was in Volgograd, not in a tiny village tiny store at the end of the street. I had breakfast made a strong coffee (3in1 Nescafe) packed up my bike and the say goodbye thing started. We said goodbye to the bikers from Omszk , they told me I must call them from Omszk and Jurics. Dimitrij and I hit the road towards Astrahan. Dimitrij told me the night before that he would come with me because he would like to camp with me. I was going first because my bike is slower than his. So I relied on my navigation system. Sometimes it told me to turn where no roads were and we needed to turn where the navigation did not show any road. With small detour we got out of the city. The surrounding area of Volgograd is steppe without many trees which could slow down at least the wind. The wind was blowing like crazy. Not completely side wind, but almost.  It seemed like the wind is always turning together with the road. However we were born heroes, so job, the 360 Km, is done. I was very tired of the wind so I was happy. The turnoff to Saray Batu was hard to find but Dimitrijs Russian language knowledge helped us out. Finally we found the turnoff. Saray Batu was about 6-7 Km from the highway. The beginning of the road war hard packed dirt road. Almost like asphalt. The road was going up and down from little hills. It was nice. However on areas, where the wind could build the sand up, the road was covered with about 10 inches of sand. I was riding the bike stand up with about 40 Km/h. It was not a big deal, but sometime the front wheel was shaking. Once I stopped because I did not see Dimitrij. I was waiting a bit, nothing. So I started going back, when I got up on the top of the hill, A saw him coming. He had a street bike with street tires, so he dropped it once. Luckily nothing serious. So we took a look at the old city. What should you need to know about Saray Batu. It was formed by Batu Kahn in 1250. In the beginning it was just a nomad camp. Due to the fact that this camp was in the way of the min transportation route between Europe and Asia, the camp became a city. It had school, church and lot of things. The richer residents houses were build from wood opr brick. The poor people build their houses from the mud they could find around. It was good to spend some time within the walls of this city. In about an hour we walked around. It is not too big. Off course this city is not the original. The original is near this one, but that one is an archeological site. This was the identical copy of the original one. This is actually now movie seen. Dingis Kan movies were filmed here.

Not far from this place we went down to the Volga’s side river and set up camp. I started fishing, but I saw immediately that the other side would be ideal, because of the vegetation. We could not go there and it was a big deal so while I was fishing we started to make fire and clean potatoes, onions, and garlic for dinner. We had some sausages (we did not take chances, so we bought some). We put everything into aluminum foil and put it on the fire. An hour later the dinner was ready. The weather was great, a little bit of warm wind was blowing and no mosquitoes. It was ideal.

Dimitrij was talking about Lena (Hungarians, at least my age, understand this, it is in a Hungarian song). Dimitrij spoke about 10-20 words of English, I spoke about 10 words of Russian and we understood each other without alcohol. After dinner we had some tea and at about 10 PM hit the bed. I did not have too good night because of the slope, I was always sliding down from my bed. Anyway. I got a day older again.

2015.05.24 Mount Elbrus-Oktybar ’Skoe Oroszország 410 Km

Az éjszaka szerencsére eseménytelen volt. Senki sem jött a sátorhoz. Reggel korán felkeltem, összepakoltam, megreggeliztem és útnak indultam. Az éjszaka hűvös volt, de a hálózsákban nem fáztam. Nem sokkal azután, hogy útnak indultam, egy tehéncsordát kellett kerülgetnem és egy azt követő kanyar után megállítottak a rend őrei. Odaadtam a papírjaimat és nyugodt voltam, mivel semmilyen vétséget nem követtem el. Mondja a rendőr, hogy átléptem a záróvonalat és ez 5000 Rubel büntetés. Mondom NYET. Mondja DA. Mondom NYET. A másik rendőr az autóban volt és videókmerázott, de a másik irányt. Még egy párszor elmondta az 5000 Rubel tarifát, majd valahogy lecsökkent 1000 Rubelre. Mondja a rendőr, ha nem fizetem ki az 1000 Rubelt, akkor elveszi a jogsimat és mehetek haza. Mondtam, hogy nem értem, mivel nem csináltam semmit. De átléptem a záróvonalat. Mondtam, hogy szeretném látni a felvételt. Ugyanis, ha át is léptem, szerintem nem, akkor sem láthatta, mivel a tehéncsorda kerülgetése kettő kanyarral korábban volt. Szóval mondom, hogy szeretném látni a felvételt. Mondja, hogy nincs felvétel, mert a kollégája a másik irányt veszi. Szóval akkor miért is kellene fizetnem? Mondtam, ha minden ilyen esetben fizetnék, Volgográdból hazamehetnék, mert elfogyna a pénzem. Ezt nem tudom mennyire értette, de enyhülni látszott. Megkérdeztem van-e gyereke. Mondja, hogy egy fiú. Ekkor előkaptam egy matricát, egy hűtő mágnest és adtam kettő karkötőt, hogy a másik is kapjon valamit, és láss csodát, már nem is szegtem szabályt.

Mondta Davaj!!!! Nyeregbe pattantam és elinaltam mielőtt meggondolná magát. Úgyhogy megtanultam, betartani a szabályokat és biztosnak lenni abban, hogy nem követtünk el semmit. Akkor harcolhatunk az igazunkért.

Továbbmentem az Elbrus hegyhez. Nem tudom tudtátok-e, de az Elbrus Oroszország legmagasabb hegy és a világ 10-ik legmagasabb csúcsa is egyben. Nem tudom, kik határozzák meg, hogy pontosan hol húzódik a határ Európa és Ázsia között, de a szervek között vita van. A legfrissebb adatok szerint az Elbrus, Európa legmagasabb hegycsúcsa. A felvonók működtek, úgyhogy kifizettem 600 Rubelt, hogy felmehessek. A felvonó 3780m magasságra vitt. Onnan már csak a sífelvonó ment feljebb, de azok üzemen kívül voltak. Fent létem alatt egy kicsit kóválygott a fejem és valahogy nem voltam rosszul, de jól sem. Nem tudom eldönteni, hogy ez a felvonó, vagy a 3780m-es magasság. Egy kicsit csalódás volt, mivel a hegy csúcsa ködbe, illetve felhőbe burkolózott, így túl jó fotókat nem tudtam készíteni. Ez benne van a pakliban. A csalódás azért volt, mert még egy rohadt kávézó sem volt nyitva. Szóval felmentem, csatangoltam egy fél órát, majd lejöttem. Hát ennyi volt számomra az Elbrus. Mikor már lent voltam kezdett kisüt ni a nap, de egy fotó kedvéért vissza nem megyek ismét 600 Rubelért. Úgyhogy irány Volgográd. Ez szó szerint csak az irány, mert egy napra túl messze lenne. A fenekemen már így is vízhólyagok vannak. Szóval az a 4-500 Km egy napra elég.

A Kaukázust elhagyva, nyílt terepre, az Orosz alföldre érkeztem. Az út nyíl egyenes, amíg csak a szem ellát. Gyorsabban nem merek menni, mint max. 100Km/h és éberen figyelek. Ha rendőrt látok, onnan könnyű 90 Km/h-ra lassítani. Rengeteg kis falun jöttem át és ugye idén van a II. Világháború befejezésének 70-ik évfordulója. Na, ez itt nagy ünnep lehetett országszerte. Minden faluban és településen emlékművek, kiállított tankok és rengeteg koszorú. Még autók hátsó szélvédőjén is erre figyelmeztető matricák. Hogy ennyire ünneplik, az igazán megható és érthető. Tetszik. Megálltam egy út melletti csehóban, ahol sok a kamion, ott jó a kaja, és megvacsoráztam. Na napok óta itt sikerült kicsit rendesebben megmosakodnom. Ugyanis ahol eddig megálltam, vagy nem volt víz, vagy jégtáblák úsztak rajta, úgyhogy már rám fért. Holnap Volgogradban a motorosoknál remélhetőleg tudok egy forró zuhanyt venni, borotválkozni, és mosni. Ezután még egy kicsit motoroztam majd találtam szálláshelyet. Innen Volgográd még 450 Km, az holnapra pont elég.

Mivel időben megálltam, gondoltam kicserélem a biztosítékot a ködlámpáimnak, mivel rövid 15 perces működést követően, megadták magukat. Na nem azért mert nagy lenne a köd, hanem az motor gyári lámpája sz’rt sem ér és amikor kivilágítatlan alagútba érek, szó szerint semmit sem látok. Na mindegy gondoltam, bizti. Idom le, bizti ki, kutya baja. Oké nézzük tovább. Kapcsoló. Semmilyen égési nyomot nem látok rajta. Csatlakozási pontok, semmi külsérelem, égés, vagy szakadás. Közben besötétedett, ezzel elszúrtam vagy kettő órát, elvágtam az ujjam, majd visszaszereltem mindent a helyére. Ki lehetne mérni a kapcsolót, a vezetékeket és előbb utóbb meg lenne a hiba, de ez egy következő feladat lesz, hogy ne unatkozzam.

Itt rengeteg a szúnyog. Már teljesen elszoktam tőlük, úgyhogy a blogot a sátorban görnyedve írom. Ennek az irodának a látványa nem ér annyit, hogy fénykép készüljön róla. Különben a blog írása és a képek és videóanyag letöltése min. 2 órát vesz igénybe minden nap. Képzeljétek, ha egész nap motoroztok, megálltok, sátrat vertek, vacsorát készítetek és ezután nem a puha ágy jön, illetve a derékalj, hanem a napi történés. Ebben a kettő órában nincs benne a képek vágása szelektálása. Ez akkor történik, ha van internet kapcsolat, azaz több nap történéseit egyszerre dolgozom fel. Hát nem gondoltam volna, de fárasztó. A végén jó lesz visszaolvasni, úgyhogy szükséges. Ebből biztos le tud szűrni valamit az utánam jövő motoros és később jó emlék lesz nekem is.

Az Orosz sztyeppe / The Russian Steppe

Az Orosz sztyeppe / The Russian Steppe

Útszéli kávézó / Place to eat beside the road

Útszéli kávézó / Place to eat beside the road

Mit enne a Magyar ember, ha nem gulyást. Igazából ez tbirkapörköltnek nevezném. / What would a Hungarian man eat if not Gulas. Actually it is made from sheep.

Mit enne a Magyar ember, ha nem gulyást. Igazából ez tbirkapörköltnek nevezném. / What would a Hungarian man eat if not Gulas. Actually it is made from sheep.

II. világháborús emlékmű / WW II memorial place

II. világháborús emlékmű / WW II memorial place

IMG_2216-1IMG_2212-1

Kinevezném a hónap WC-jének / I could call it the toalet of the month

Kinevezném a hónap WC-jének / I could call it the toalet of the month

IMG_2206-1IMG_2205-1IMG_2231-1DSC_0246-1

Elbrus

Elbrus

Elbrus

Elbrus

3780m magasan / 3780m height

3780m magasan / 3780m height

On the top

On the top

Elbrus

Elbrus

Háborús emlékhely / WW II memorial place

Háborús emlékhely / WW II memorial place

Háborús emlékhely / WW II memorial place

Háborús emlékhely / WW II memorial place

Itt volt a részeg nő sztori / Here was the drunk women story

Itt volt a részeg nő sztori / Here was the drunk women story

The night wasn’t much happening, luckily. Nobody came to the tent but I did not have a good night sleep. I got up early in the morning, had some breakfast and left. The night was a little bit cold, but I felt comfortable in my sleeping bag. I didn’t ride far, when had to pass a crowd of cows. As went by them, I came out of a corner a police stops me. So I pull over, I was calm, since I did not do anything wrong. I handed them my papers. The officer tells me that I crossed the middle line and I have to pay 5000 Rubel fine. I said NYET! He says DA! I say NYET. The other officer was sitting in the car and using a hadycam to record the traffic from the other direction. This officer told me a few times the 5000 Rube fine and for some reason the amount was decreased to 1000 Rubel. He tells me that if I do not pay the 1000 Rubel fine, he will take my driver’s license and I will have to go home. I said I do not understand, because I did not do anything wrong. He says I crossed the middle line. I said I’d like to see the video recording. Since if I had crossed that damn line, I knew I did not, he could not have seen it, because the cows were at least two corners before they were. So it was impossible that he saw. So I said again that I’d like to see the video. He said there is no video because his colleague is recording the other direction. So why should I pay? I told him that if I paid in every situation like this, then I would have to go home from Volgograd, because I will not have any money left. I do not know how much he understood out of this, but slowly he calmed down. I asked him if he has a child. He said he has a son. OK. I picked out one sticker, one fridge magnet and gave him two bracelets, so the other cop would get one as well and miracle happened. I did not break any law.

He said, Davaj!!! So I jumped in the saddle and left, before he would change his mind. So I learned one thing. Keep the traffic regulations and I always must be sure what I did and what didn’t do. This way I can always fight for my right.

So I headed off to Mount Elbrus. I do not know if you are aware about this, but I will write it anyway. Elbrus is the highest mountain in Russia and it has the 10th highest peak in the world. I’m not sure who determines where the border line between Europe and Asia is but these authorities have some disagreements. According to the latest data, Elbrus is the highest mountain of Europe.

The cable cars were in operation, so I paid 600Rubel to take me up. These cable cars can take you up to 3780m height. From here the skiing lift go up further but they were out of operation. During my stay up at this elevation I felt a little dizzy. I wasn’t feeling bad but I wasn’t god either. I’m not sure whether it was due to the cable car or the 3780m elevation.

I was a little disappointed because the peak was covered by clouds, so I could not take good pictures. These things can happen. My disappointment was because you could do absolutely nothing up there. Not even on coffee shop was open.

So I walked around a half hour and came down. So this was Elbrus for me. When I was down by my bike the sun started coming out. I’m not sure that up at the peak it cleared up as well but I said I will not pay 600 Rubel and go back up again for a photo.

So let’s head towards Volgograd. It is just towards, because it would be too far for one day. I have blister on my back. About 4-500 Km is enough for me for one day.

As soon as I left the Caucasus I arrived to wide open space. This is the Russian flat land. The road is straight as far as you can see. I do not go faster than 100 Km/h and I’m always watching for cops. If I can see a cop, or the upcoming traffic is signaling, then from here it is easy to slow down to 90 Km/h.

I came through a lot of small villages and cities and as you know the 70th anniversary of finishing WW II is this year. Plenty of statues, tanks exhibited and a lot of wreaths everywhere. Even there are stickers in the back window of the cars. It is very nice that they celebrate it so much. I like it.

On the way I stopped at a roadside grill place, where there are a lot of trucks the food is good. So I had dinner. For days this was the first time since I could wash myself up. Just at a sink, but still felt great. Places where I could stop until now either had no water nearby or ice was floating on the river. Tomorrow in Volgograd at the biker’s place I will take a hot shower, shave and do some laundry. Not far from the grill place I found a quiet place to camp. Hopefully no drunk, or sober people will come up to me. Volgograd is about 450 Km and it is enough for one day.

Since I stopped early I thought I change the fuse in my fog lights, since I only used them for 15 minutes and they went off. I’d like to have it fixed not because I’m expecting fog, but the original headlight of my bike doesn’t worth sh’t and when I enter into unlit tunnels I’m serious that I do not seen anything. So I though change the fuse. Covers off, fuse out, wasn’t blown. OK lets go further. Switch. No physical problem can be seen. Burned wire or broken cable or nothing. So in the main time it got dark. I screwed up 2 hours with this, cut my figure put everything back together. I know the switch can be tested and I have the tester as well and connections could be checked but this will be my next project so I would not get bored.

Here are tremendous mosquitoes are eating me alive. So I’m seating in my tent and writing this blog. My back hurts from uncomfortable position but I have to do it.

Now the look of this office does not worth a photo on the net. To write the blog each day, download the photo and video material it takes min. 2 hours each day. This does not include any post processing or selecting pictures. This takes place when I have internet connection so I work on multiple days at the same time. Actually just think about this. You ride your bike all day long, you finally find your camping spot, pitch a tent and get your house ready, prepare some meal and then you do not go to bed, but you start writing what happened on that day. It is really tiring. However I know it will be good to read all this later t home so it worth it. Hopefully some other biker coming after me gets some useful information as well.

2015.05.23. Kobi Grúzia-Bylye Oroszország 450 Km

Reggel próbáltam időben felkelni, végül is sikerült úgy 4:30-kor, ami itt már 6:30 volt és 2 óra az összepakolás, szóval tökéletes lett volna, de inkább fordultam egyet és visszaaludtam. Így az indulásom a szokásos 10:00-10:30 körül volt. Reggel volt egy látogatóm. Az a juhász ember, akinek a területén fordultam meg a kutyái miatt. Nagyon barátságos ember volt. Egy órát elbeszélgettünk, úgy kézzel lábbal ahogy illik, megkínáltam egy kis Csu-csu-val, de nem élt vele. Kb 600 birkája van, és amint láttam a legeltetés nem abból ál, hogy kihajtom a birkákat és leheveredek. Nem. Ugyanis a birkák hatalmas területet legelnek le, így mindig tovább kell menniük. Nem is kell őket hajtan, mennek azok maguktól a juhász örül, ha követni tudja őket. Úgyhogy amikor elbúcsúztunk már futólépésben volt, pedig 60 felé ballagott, de még mielőtt elindult megadta a telefonszámát, hogy Magyarországról hívjam fel. Szép gesztus, de ugyan nem tudom, mit mondanék neki és milyen nyelven, de mindenesetre megvan Jurij telefonszáma. Örülünk neki. Indulás után hamar beértem Stepantsmindaba, ahonnan meg lehet közelíteni Grúzia jelképét a Gergeti Trinity Templomot. Hát de egy igazán meredek off-road szakasz vezet fel, közel kerék méretű gödrökkel. Ha már itt vagyok jöjjön aminek jönnie kell, ezt ki nem hagyom. A betonúttól Kb. 7 Km-re fekszik a templom, már az útról is jól látható. Egyik autós mondta, hogy jobb lenne motorral nem nekivágni, de szerintem csak azért mondta, hogy egy kis morzsáért felvihessen. Mindenesetre elindultam felfelé. A mély gödröket és az azokból kivezető nyomvályúkat, ja és a hajtűkanyarokat leszámítva sima liba. Volt, hogy meredek volt, amikor bő gázzal, persze egyben, beérkeztem egy hajtűkanyarba és ott találtam lefelé jövet egy mikrobuszt. Itt volt egy kis kötéltánc hogyan állok meg, mivel nem fértünk el egymás mellett, illetve nem azzal a sebességgel. Ő könnyen megáll, négy kereke van, de képzeljétek el, amikor bedöntöd a vasat, kihasználva az út dőlését, hogy lendületből beveszed a kanyart és a kanyar közepén, az út pedig 20-30 fokban dől, hirtelen meg kell állnod. Nem ragozom tovább, mivel már írom a blogot, tudjátok, hogy nem történt tragédia. Ahogy felértem a templomhoz vezető egyenes szakaszra már tudtam, hogy megérte. A templom a XIV században épült és mai napig ugyan úgy megmaradt az utókornak. Ez a templom Grúzia jelképévé vált. Mivel egyes egyedül áll a hegytetőn nehezen megközelíthető úton, így a háborúk idején Grúzia számára fontos ereklyéket ide menekítették. Itt őrizték Grúzia számára oly fontos Szent Nino Keresztet. Bent nem lehetett fényképezni, de a telefonommal készítettem egy rejtett kamerás felvételt. Majd meglátjuk hogy sikerült. Bármerre járok, mindenki ezzel az őrült Magyar motorossal akar fotózkodni, és nem csak helyiek. Orosz turisták is kitüntetnek figyelmükkel. Jól esik. Ezt nem tapasztalnám, ha luxusautóval járnám a világot.

Grúziáról összefoglalva: Míg Törökországban az üzemanyag 1,7 EUR, Grúziában 0,75 EUR. Kaja Grúziában Kb 3-4 EUR. A Grúz embereket általában nem találtam túl kedveseknek. Ha kérdeztem valamit, félvállról válaszoltak. Összességében Grúzia természeti adottságai kiemelkedőek. Off-road fanatikusoknak rengeteg lehetőség adódik, de inkább június végétől kell idelátogatni. Akkorra már minden hágó nyitva van. Igaz akkor nem látnak havas csúcsokat. Jó papírtérképet mindenképp hozzon magával aki idelátogat. Szerencsém volt, Grúziában sehol sem kaptam esőt.

Innen továbbhaladva megérkeztem a Nagy Testvér Birodalmának határához. Itt készítettem egy fotót, de a határőr már messziről mutatta, hogy elvágja a torkom. Kitöröltette. A határátlépés kb. 3 órát tartott. Ajándék a vámosnak, így nem kellett kicsomagolnom. Vámnyilatkozat kitöltés, majd várakozás. És várakozás. És még mindig várakoztam, ugyanis a sok kamionos is intézte  papírjait. Majd végre sorra kerültem is beengedtek. Az útlevelet és a motorpapírt kb. 10-szer kellett megmutatnom, de hát ha ez boldoggá teszi őket, akkor nekem jó. Határtól Kb. 2 Km-re kötöttem biztosítást. 4 hónapra 1500 Rubelért. Nagyon örültem, hogy végre bent vagyok és mehetek az utamra. Oroszországra vonatkozóan az első benyomásom nagyon jó. Rengeteg trendőr teljesít szolgálatot és városokon belül az emberek betartják a sebességkorlátozást. Közel sem olyan tolakodóak, mint azt a korábbi országokban tapasztaltam. Az üzemanyag ár kb. 0,66 EUR. Valahogy otthon érzem magam itt, annak ellenére, hogy sohasem jártam Oroszországban és nem beszélem a nyelvüket. Mégis kimondottan jól érzem magam. Az Elbrus hegységhez vezető úton megálltam ebédelni. Nagyon jó kiszolgálás annyi kaját kaptam, hogy kettő nagy darab húst elcsomagoltam és fizettem 11 EUR. Tudom, ez nem hangzik olcsónak, de rengeteget ettem és meglesz még a reggelim is. A tulaj marasztalt, hogy aludjak náluk és este sörözünk, vodkázunk és jól érezzük magunkat. Hagyjam az Elbrust a csudába, de hajthatatlan voltam. Még túl frissen élnek a vardziai emlékek.

Sátorhelyet az Elbrustól 50 Km-re találtam. Nem a leg tökéletesebb, de megteszi. Holnap csúcstámadás.

Ui.: ahogy ezeket a sorokat írom, éppen gondoltam, hogy bejövök a sátorba, hogy a fejlámpámmal ne keltsek feltűnést. Megjelent egy teljesen részeg és terhes nő. Nem tudom mit mondott, de elég agresszív hangon beszélt velem. Mondtam, hogy itt szeretnék aludni. Elkezdett üvöltözni, míg egy perc múlva megjelent egy férfi is. Ő józan volt. Mondtam neki, hogy itt szeretnék aludni és mondta, hogy nyugodtan és elvezette a nőt. Remélem ennél rosszabb sosem lesz. Legközelebb megpróbálok jobban eldugott helyet keresni, de nem egyszerű. Az ilyen helyzetektől tartok. Nem tudom hogyan kellene kezelni. Nem akarok verekedésbe keveredni. Én csak egy külföldi vagyok. Nem szeretnék börtönbe kerülni.

Emlékhely / Memorial place

Emlékhely / Memorial place

Gergeti Trinity templom a háttérben / Gergeti Trinity Church in the backgound

Gergeti Trinity templom a háttérben / Gergeti Trinity Church in the backgound

Szerzetesek munka közben / Monks are in work

Szerzetesek munka közben / Monks are in work

Gergeti Trinity Templom

Gergeti Trinity Templom

DSC_0207-1

Grúz juhászember, Jurij / Georgian shepherd man Jurij

Grúz juhászember, Jurij / Georgian shepherd man Jurij

In the morning I tried to get up early. Actually I could at about 4:30, which is 6:30 here and I need 2 hours to pack up, so it would have been just perfect. In spite of this I turned around and slept a little more. So I left my camp my usual time at around 10:00-10:30 AM. In the morning I had a visitor. The same shepherd man, whose dogs made me turn around yesterday. He was a fantastic man. Very, very friendly. We talked about an hour, just using a few words and hand gestures as you always do when you do not speak a language. I offered him a little Csu-csu (the Georgian palinka), but he did not accept it. He had about 600 sheep and as I saw the pasturage is not only letting the sheep out and lay down sing songs or whatever. Oh no. Because this many sheep eats the grass pretty quick and moves on. So the shepherd is happy if he can follow the herd. So when we said our goodbyes he almost had to run and he was getting around 60 years old. Before he left he gave me his telephone number so I could call him from Hungary. I do not know what I would tell him and on what language bu it was a nice gesture.  So now I have Juri’s phone number. I’m happy for it. After I left my camp I quickly rolled into Stepantsminda from where it is possible to go up to the Gergeti Trinity Church which is actually the national symbol of Georgia. A really steep road takes us upto the church and in lot of places holes deep us my wheel. So if I’m here I will have to take a look at it. The off-road section is about 7 Km from the paved road and the Church can be seen from the road as well. A car driver told me that it is not too wise to go up there with the bike but I think the only reason he said that is because he wanted to make some cash for the ride with the his car. Well I headed up. If I do not consider the deep holes, the deep car tracks leading out from the holes and the switch back corners, the road was a piece of cake. I happened when I was going up with a good speed, off course in first gear, as soon as I enter into one of the switch back, I met a car coming down. It was a little risky how I could stop because the two of us would not fit beside each other and I was going with a good speed. The car can stop easy with its four wheels but you should imagine when you are entering into a corner, and your bike is leaning into the corner, taking advantage of the leaning road and you are using your momentum and in the middle of the corner you immediately must stop. The road was leaning about 20-30% in the corner. Well I do not detail it any further it was no tragedy at the end since I’m writing the blog.

As soon as I reached the top I immediately knew it was worth it. The church was built in the XIV century and it is standing still since. This church is the national symbol of Georgia. It is standing alone on the top of the mountain and it was relatively difficult to get to, during war times the special items for Georgia were hidden here. The saved the Saint Nino’s Cross here as well, which is the most famous relic of Georgia. No photographs were allowed to be taken, but quietly I used my phone’s video camera. So I have some hidden camera footages. We will see how it turns out.

No matter where I got everyone wants to take photographs with this crazy Hungarian motorcyclist. And not only the locals. Russian tourists as well. I would not experience this if I did the same travel in a luxury car.

In summary about Georgia: While the fuel in Turkey costs 1,7 EUR/l, In Georgia you pay 0,75 EIUR/l. Food. I paid about 3-4 EUR for a meal. On the side of the road, not in a hotel. The people of Georgia did not find too friendly or nice. If I asked something they did answer but they are not interested at all. The natural beauty of Georgia is exceptional. Many opportunities for Off-road lovers, but they should visit starting the end of June because all passes will be open by then. Off course at that time most probably no snow but hey, you can’t have everything. Good paper map should be brought with you. I was lucky I have not received any rain in Georgia at all.

So from Georgia I entered our Big Brother’s Border line. I took a picture and the border patrol immediately showed with hand gestures me that he will cut my throat. So he made my delete the picture. The border crossing took me 3 hours. Little gift to the custom guy and I did not need to open any of my bags. I had to fill out a Customs Declaration form then wait. Then wait a little more. And still wait, because a lot of truck drivers were crossing the border and I had to wait in line. Finally it was my turn and they let me in. I had to show my passport for about 10 times, but if this makes them happy it is fine with me. 2 Km from the border I could buy insurance for my bike and I paid 1500 Rubel for 4 months. I was happy that finally I’m in. The first impression is very good. A lot of police is on the road and within the city the people obey the speed limit. They are nicer on the road than what I noticed before. In spite of the fact that I have never been in Russia and I do not speak their language I feel good here. I feel great. The fuel is about 0,66 EUR. On my way I stopped for lunch and the service, the food was excellent. I paid 11 EUR. I know it is not the cheapest but I got so much food, that took the left over with me and I can eat once more. I will have my breakfast.

The owner told me to stay and we will have some beer and vodka and have a good time. Leave Elbrus for other tourists. The memories of the Vardzia evening are too fresh.

I could find a camp spot about 50 Km from the Mount Elbrus. Not the best, but better than nothing. Tomorrow peak attack.

As I’m writing these lines I thought I get into my tent so I would not draw the attention of locals with my headlamp. Immediately a pregnant and drunk women showed up. I do not know what she was saying, but she was very aggressive. I told that I would like to sleep here and she started screaming. About a minute later a guy arrived but he was sober. I told him the same thing, he said OK and he lead the women away from here. I hope it will not be worse than this. Next time I will try to hide more but it is not easy here.

Actually these type of issues that I’m afraid of. I do not know to handle it. I definitely do not want get into any fight, because I’m just a foreigner and do not want to get into jail.