2015.08.09-12. Uzun Gyr, Kirgizisztán – Almaty, Kazahsztán

Reggel, mire elkészülődtem, megírtam a blogot, majd megreggeliztem és mire útra keltem, szerintem volt már 12 óra, tehát semmiképp nem mondanám reggeli indulásnak. Az út, továbbra is fenyőerdőn keresztül vezetett, a folyót többször is keresztezte. Természetesen a folyókeresztezéseknél híd vezetett át. Többször megálltam fényképeket készíteni. Úgy számoltam, hogy 3-4 óra felé elérem az Issyk Kul tavat. Hát, tévedtem. Ugyanis a hegyeken keresztül egyetlen darab útelágazás volt. Hát én a rosszat választottam. Így majd 300 Km-t kerültem. Szerencsémre ebből csak 100 Km volt off-road. Az út ezen szakasza unalmas volt. Nagy, kopár fennsíkok és rossz utak. Persze voltak azért szép helyek is. Gazdag, dús legelőkön lovak, tehenek lakmároztak, és kristálytiszta patak csörgedezett. Az idő kellemes volt a maga 25 C fokos hőmérsékletével. Ahogy ereszkedtem le a 3000m-es magasságból a táj kietlenné, sziklássá változott. Lejjebb ugye erdősnek kellene lennie, de gondolom nincs elég csapadék és így elég gyér volt a növényzet. Nagy nehezen elértem végre a betonutat. Ennek igazán örültem, mert eddig végig állva motoroztam, és kezdtem fáradni.

A betonúton jó tempóban haladtam az Issyk Kul tó felé. Néha egy-egy fotó kedvéért álltam meg, és persze természetesen a fenekemnek is rohadt jót tett egy kis mozgás. Akkor már láttam, hogy a Kazak határ elérése csak álom marad erre a napra. Úgyhogy változtattam a terven, mert hát azt a legegyszerűbb módosítani, és először úgy gondoltam, hogy Karakol városában alszok egy hostelben. Ahogy haladtam a tó mellett, a naplementében pont olyannak tűnt, mint a kedvenc tengerem, az Adria. Annyi különbséggel, hogy ez édes víz. Gyorsan ismét változtattam a terven, és úgy döntöttem, hogy ha találok valami lejárót, akkor itt alszom. A tó partja apró kavicsos, néhol homokos. Elég laza talaj, ha nincs szerencsém úgy kb. 30 cm-re le tudok süllyedni és nem volt kedvem azzal foglalatoskodni, hogy a beragadt motort próbáljam valahogy kiszabadítani. Találtam egy erre alkalmas lejárót és amikor elindultam a meredek lejtőn lefelé, akkor tapasztaltam, hogy néhol-néhol ez is igen süppedős, viszont innen már nem lehetett visszafordulni és lefelé át mentem a laza szakaszokon. Ahogy leértem, rögtön meg is találtam a megfelelő sátorhelyet és azonnal munkához láttam. Sátorállítás és már nagyon vágytam egy jó fürdésre. Amint megvolt a sátor, irány a tó. A víz 25-27 fok körül volt. Nagyon frissítő és kellemes. Kettő fürdésnélküli éjszaka után, nagyon jól esett és felüdültem. Vacsorám még a maradék főtt bárányhús volt, kenyérrel, paradicsommal, teával. Korán lefeküdtem, és igazán rendkívül jót aludtam. Reggel ismét belevetettem magam a tóba és a reggeli úszás felfrissítő volt. El tudnám viselni minden nap. Reggel készítettem egy kis nudlit, aki járt ere, vagy fog, az vagy már tudja, vagy meg fogja tudni, hogy milyen étel is ez. Igazából nem rossz. Ez egy készétel, felforralod a vizet, beleteszed a tésztát, és a csomagolásban található kis zacskócskákat beleszórod, majd vársz 15 percet és megeszek. Kalória nem sok van benne, úgyhogy ha van valami más a dobozban, ki kolbász, vagy valami, akkor javítsd fel. Erről ennyit. Reggel a kaja után terepszemlét tartottam, hogy, hogy is fogok innen feljutni vissza az útra. Hát, volt egy lehetséges nyomvonal, ahol az esőzések alkalmával a víz lefolyik és ott kemény a talaj, de ez elég szűk, és kanyarog. Ezen kívül azonban, ha beragadok, akkor meg kell várnom, mire valaki esetleg erre jár és tud segíteni. Úgyhogy jól megnéztem magamnak a terepet, és tudtam, hogy csak egy esélyem van, mert ha kilépek a vízfolyás medréből, ott elmerül a motor. Azt is tudtam, hogy ha elindulok, akkor nincs megállás, amíg a motor megy, addig, húznom kell neki. Úgyhogy indulás előtt még egy utolsó cigit elszívtam, hogy rendezzem a gondolataimat és lélekben felkészüljek, vagy csak valami ürügyet találtam magamnak, hogy egy kicsit késleltessem az indulást. De hát, amin túl kell esni, azon túl kell esni. Nyeregbe pattantam és nekirugaszkodtam. Maradtam csak egyben, hogy legyen időm előttem mindig átlátni a terepet és ne menjek túl gyorsan. Mikor még lenn voltam, felszereltem a videokamerát, hogy megörökítsem a feljutást, akár jól, vagy akár rosszul sülne el. Hát, csak egy gond volt, de arra későn jöttem rá. Nem indítottam el. Mikor nagy nehezen, de feljutottam, akkor szembesültem a dologgal, hogy a kamera nem vett fel semmit. Mondtam magamnak, egyszer szerencsém volt, és nem fogom kísérteni a sorsot egy videó miatt, úgyhogy hagytam a csudába.

Miután feljutottam az útra, a Kazak határ felé vettem az irányt. Az a határátkelő, ahol át szerettem volna kelni, Kb. 180 Km-re volt. Egy boltban vásároltam egy kis elemózsiát és nyeregbe pattantam. Már közel voltam a határhoz, amikor elfogyott az út. Ez gyanús volt, úgyhogy megállítottam egy szembejövő autóst, hogy útbaigazítást kérjek. Kérdeztem, hogy jó felé megyek-e határátkelőhöz. Mondta, hogy jó, de a határátkelő zárva van, úgyhogy vissza kell mennem Tokmok-ba, mert ott van az első határállomás. Na, az ide 360 Km-re volt, de nem volt mit tenni. Irány Tokmok. Útközben igaz szélvihar kerekedett, de nem csak a levegőben. Komoly gondokkal küzdöttem a gyomrom tájékán is. Alig találtam alkalmas helyet a könnyítésre. Végül is vagy sikerül, vagy moshatok. Ez a kettő választás volt. Nekem az első jobban tetszett. Sikerült megoldanom a problémát és magamra öltöttem az esőruhát is. Biztos, ami biztos. Nem is lett komolyabb eső, de a szél az rendületlenül küzdött. Illetve én küzdöttem vele. Tokmok közelében megálltam az út szélén és a dobozból megvacsoráztam. Volt egy kis szalámim, olyan téli szalámi féle, vagy Pick, de zsírosabb. Kenyérrel, paradicsommal, jó volt. Vacsora után még egy kis desszertem is akadt a dobozban. Ahogy megláttam a határátkelőt, azonnal bekanyarodtam, de a lelkesedésem hamar alábbhagyott, mivel a határőr közölte, hogy itt csak Kirgiz és Kazak állampolgárok kelhetnek át. Menjek még 30 Km-t és ott lesz egy másik állomás. A következő határátkelőnél is ugyanazt mondták. Mivel itt már nagyon kezdett sötétedni, nem tartottam jó ötletnek az éjszakai határátlépést, mivel ott biztosítást kell vennem, és nincs szálásom. Szóval megkérdeztem a határőrt, hogy van-e itt valami Gasztinyica. Mondta, hogy van egy hotel nem messze innen. B

Ahogy bekanyarodok a hotel parkolójába, gyanús volt, hogy nem lehet a hotel bejáratához odajutni, mert fényes fémlemezekből épített kerítéssel van körbezárva. Gondoltam, megkérdezem. Hát nem kellett sokat várnom az információra, egy biztonsági őr odajött és mondta, hogy nem jó helyen parkolok. Mondtam, hogy a hotelben szeretnék aludni, mire keresztbe tette a kezét és mondta, hogy a hotel felújítás alatt áll és nem üzemel. Csak ez hiányzott. Csepegett az eső, már teljesen sötét volt, és még csak szálásom sincs. Ahogy tovább motoroztam, tágra nyitottam a szemem és lestem a tájat, egy lehetséges kempinghely után kutatva. Meg is lett a megfelelő hely. Legalább is úgy gondoltam.

Lehajtok az útról, ügyeltem, hogy ne nagyon vegyenek észre, és hamar felállítottam a sátrat. A gyors munkában jól ki is melegedtem és mivel esett is, gyorsan behúzódtam a sátorba és levetkőztem. Épp a magyar videó felvételével bíbelődtem, amikor valaki mozgatja a sátrat, és hangosan szólongat, hogy menjek ki. Mivel a szavakat nem értettem, csak erre tudtam gondolni. Nem jó éjszakát kívánt. Abban a pillanatban nem voltam nyugodt. A könnygáz sprayt kibiztosítottam, azaz levettem róla azt a védő részt, ami azt a célt szolgálja, hogy véletlenszerűen ne lehessen megnyomni. Szóval csőre töltöttem. Alsógatyában voltam és magamra kaptam a motoros csizmát, fejemre tettem a frissen vásárolt fejlámpát, és kimentem. Próbáltam figyelni, nehogy esetleg ütés érjen, úgyhogy amilyen gyorsan csak lehetett a fejlámpával szembe világítottam. Így én jól láttam, de ők nem láttak semmit. Rögtön láttam, hogy határőrök, úgyhogy levetem a lámpát a fejemről és végigpásztáztam magamon, mutatva, hogy nincs fegyverem. Igen barátságosak voltak, és láttam, hogy nincs mitől tartanom. Azonban mondták, hogy itt nem lehet aludni, mert ez határzóna. A folyó, ami mellett sátraztam (20m széles) a határ. Ha átdobok egy követ, az már Kazahsztánban landol. Az egyik határőr telefonon hívta a főnökét. Vártunk 10 percet s egy autóval meg is érkeztek. Az autóval jött egy civil ruhás és egy fegyveres. A civil ruhás elkérte az útlevelemet és átnézte. Miután a vízumaim, mind igazolták az elmondásomat, miszerint Kazahsztánon, Oroszországon keresztül kívánok belépni Mongóliába, majd onnan Irkutszk és haza. Mondtam neki a hoteles történetet is és megértette. Viszont ezt így könnyű leírni, de elmondani a nyelvi nehézségek miatt nem volt olyan egyszerű. Látta, hogy csak egy ártatlan turista vagyok, úgyhogy megengedte, hogy aznap éjjel ott maradjak és még a névjegykártyáját is odaadta, hogy ha bármilyen problémám lenne az éjjel, nyugodtan hívjam, vagy hívjuk fel. Igazán rendes volt.

Visszavonultam a sátramba és megpróbáltam elaludni. Hát az nem ment könnyen, de végül is sikerült. Reggel 6-kor keltem és hamar összepakoltam. Viszont a gyomromban lévő vihar még nem ült el, úgyhogy még szerencse, hogy nem volt ott más.

Útra keltem és hamar elértem a határállomást, amelyiken végre már én is átmehettem. A határátlépés sima ügy volt. Találkoztam azzal a határőrrel, aki Biskekben segített meghosszabbítani az itt tartózkodásomat. Ő, rögtön megismert.

A Kazak oldalon vettem biztosítást, mivel a korábban vásárolt már lejárt, és irány Almaty. Almatyban hamar megtaláltam a freerider nevű céget (már korábban voltam náluk és aludtam a hostelükben), ahol a motor olaját szerettem volna lecseréltetni. Mondták, hogy nagyon elfoglaltak, de ha akarom, a műhelyben lecserélhetem én is, és nem kell fizetnem munkadíjat. Hamar ráálltam a dologra. Reggel lecseréltem az olajt és az egyik elektromossághoz értő szerelő felszerelt egy kapcsolót a ködlámpáknak. Remélhetőleg most már működni fognak. Mire befejeztük, már délután volt, így még egy éjszakát töltök Almaty-ban és reggel indulok Karaganda felé.

Éjszakázás a Kazak-Kirgiz határzónában / Spending the night in the Kazah-Kyrgyz border zone

Éjszakázás a Kazak-Kirgiz határzónában / Spending the night in the Kazah-Kyrgyz border zone

3000 m magasan / At 3000m elevation

3000 m magasan / At 3000m elevation

DSC_5145-1DSC_5148-1DSC_5151-1DSC_5153-1

Olyan mint a kedvenc tengerem, az Adria / Just like my favorite see, the Adriatic

Olyan mint a kedvenc tengerem, az Adria / Just like my favorite see, the Adriatic

Az Issyk Kul tó partján / By the lake Issyk Kul

Az Issyk Kul tó partján / By the lake Issyk Kul

DSC_5181-1

A végtelen Kazak síkság / The endless Kazah steppe

A végtelen Kazak síkság / The endless Kazah steppe

DSC_5173-1DSC_5174-1DSC_5178-1

In the morning I wrote my blog, had breakfast and by the time I was ready to roll, I think it was at least 12 O clock. So I wouldn’t call it an early start. The road continued through pine forest and crossed the river several times. Off course all crossings were on bridges. I stopped a lot of times to take photographs. I was calculating that I will arrive to Issyk Kul lake at around 3-4 O clock. Well, I was wrong. Since there was only one road intersection and I took the wrong turn. This meant an additional 300 Km or so. Hopefully only 100 Km of that was off-road, the rest is pavement. The majority of this road was really boring. The trees disappeared and the road was really bad. Off course I went through some nice scenery as well. Rich green grassy areas where horses and cows were having their daily meal and crystal clear creek was cutting its way through. The temperature was absolutely fabulous with its 25 C degrees. As I was descending from the 3000 m height, the area changed dramatically. Since I’m lower in elevation it should have been greener, but most probably there is not enough rain in the area, so the vegetation was thin. Finally I reached the paved road. It was redemption after standing on the bike for hours. I was really happy for this because I was getting tired.

Taking advantage of the paved road I was going with a good speed towards Issyk Kul. Sometimes I stopped to take a photograph and of course it was really good for my back as well. At this time I knew that reaching the Kazakh border it was just a dream for this day. So I changed the plan. That is the easiest to do. First I thought I will sleep in the hostel in Karakol, but as I was passing by the lake, I changed my plan again. The lake was just like my favorite see, the Adriatic Sea in Croatia, but its relatively fresh water. The reason I wrote relatively, is because when I was swimming it seemed fresh water, but when I made drinking water from it, I could taste some salt. So it is not good for drinking. I decided to sleep by the lake, since it was so beautiful. The only issue was that its shore is sandy or has really fine lose rocks. So it was very difficult to get to without getting the bike stuck in it. I didn’t feel like spending the next few hours digging my bike out from the sand. Finally I found a way down and when I was already going, I noticed that in some places it is loose as well. It was not possible to turn around at this point. When I reached the bottom, I quickly found an excellent place to pitch my tent. When the tent was ready, I quickly jumped in the water. The water temperature was around 25-27 C degrees, so it was absolutely fabulous. I really needed it after not being able wash myself for to days. It was refreshing.

For dinner, I still had some left from the lamb received from the Kyrgyz guys and had some tea and tomato with it. I had an excellent sleep. In the morning, I went for a swim again and prepared some local pasta. Whoever has been in this area, and then he knows what it is, whoever will come this way, he will find out pretty soon what it is. It’s actually not bad at all. You just boil some water, put the pasta in it and then there are 2-3 small bags of ingredients in the big bag, you need to put those ones in the bowl as well. Mix it, wait for about 15 minutes and it is ready to be eaten. It doesn’t contain too many calories, so if you have something else in your travel box, then use it. Put some sausage in it or whatever you have. So this is the Asian famous pasta.

After breakfast I went and surveyed the road in which I need to go back up. I found a possible track that I could maybe use, because when it is raining the water makes its own way coming down. This is dried out now and it is very well compacted, so it’s pretty hard. The only problem with this is that this creek bed is very narrow and twisty. If I go out of this and I get stuck, then I need to wait for somebody to help me get the bike out. I knew it as well that as soon as I start going, there is no way to stop, because the bike surely will not take off again. So, just before I started I had a smoke, just to clear my mind, or just for an excuse to delay the take off. Man’s got to do, what a man’s got to do. Let’s go. So I jumped in the saddle and pulled the throttle. I only stayed in the first gear, so the bike wouldn’t go too fast and have plenty of power. Whether I succeed or not, I installed my camera on the bike, so I planned to record the action. There was only on problem with recording. I forgot to start the camera. When I made it to the top I realized it, but I thought I’m definitely not going to go down again just for the video. So I left.

As soon as I reached the pavement, my goal was to reach the Kazakh border. This place was about 180 Km from the place I slept. I stopped in a MAGAZIN and purchased so food for the road. I was getting close to the border when the asphalt disappeared. I thought that I might go the wrong direction, so I stopped a car and asked. He was saying that I’m going the right direction, but the border is closed. The closest border crossing is at Tokmok, which is about 360 Km from here. Nothing that I could do, head to Tokmok. On the way back I went through a really bad wind storm, the worst thing was that the wind storm wasn’t only happening in the air, but in my stomach as well. This was getting really serious.  I barely found a place where I could hide a little. I had no choice, either I stop very quickly or I need to wash my pants, which would have been embarrassing. I liked the first option better. Finally I succeeded.

When the job was well done, I got my rain gear on to be on the safe side. Rain wise it wasn’t serious but the wind was really fighting with me. Actually I was fighting with the wind. As I was near Tokmok, I stopped on the side of the road, and had dinner from my box. I found some salami, like the Hungarian Pick, just a little bit greasier. I had tomatoes and bread with it. After dinner, I found some dessert in the box as well. As soon as I saw the border crossing, I turned off the road. As I walked up, the border guard told me that this border crossing is for Kyrgyz and Kazakh citizens only. I should go another 30 Km and there will be another border crossing. As I reached that crossing, the border guard told me the same. By this time it was getting dark, I didn’t think that it would be to wise to cross the line, because I need to buy insurance in Kazakhstan as well, since the one I bought earlier expired and I didn’t know where I would sleep. I asked the border guard where I could find a GASTINICA. He told me to go for few Km and I will find a hotel on the left hand side. As I reached the hotel entrance, I saw that the building is fenced around with some metal sheets. Beside the hotel, there were lot of restaurants and a nice park, so a lot of people were hanging out there. As I stopped, the security guy came up to me and told me that I cannot park here. I told him that I would like to sleep in the hotel. He crossed his arms and told me that the hotel is closed for renovation. This was just that I need. The rain started again and it was really dark by now and I do not know where I can sleep. As I left the hotel, I was going towards the border crossing and I was searching for possible camp spot. At one point I found a perfect one. At least this is what I thought at this time.

So I get off the highway and quickly pitched tent again. I was sweating inside and getting wet, outside. Since t was raining, I went into the tent and got undressed. I was recording my Hungarian video report, when somebody shakes my tent and asking me to get out. Due to the fact that I do speak neither Russian, nor Kyrgyz, this is what I thought he was saying. He surely didn’t wish me good night and nice dreams. I wasn’t calm at all. I have my bear spray and I took off the safety cover, so I could shoot any time. So I had my head lamp, bought earlier, put it on my head and got my boots on and went out in underwear. I tried to pay attention to whoever is out there, so I wouldn’t like to get the first hit, as soon as I could, I turned the light into their eyes, so they couldn’t see anything. I saw them but they couldn’t see me. As soon as I saw the uniforms, so they were border patrols, I took the lamp off of my head and turned it to myself to show them that I’m unarmed. They were friendly and I saw that I do not need to be afraid of them. They told me that I’m in a border safety zone and I cannot sleep here. The river where I was camping is about 20m wide. This side of the river is Kyrgyzstan and the other side of the river is Kazakhstan. I could easily throw a rock over to the Kazakh side. One of the border patrols called his boss and we need to wait for him to come. They came in about 10 minutes. There was one armed guy and one without a uniform. The civilian guy asked my passport and the motorbike documents. He checked every entry, dates, visas etc. Since my documents were all OK and the dates justified that I’m planning to enter to Kazakhstan, then Russia, then Mongolia, and back to Russia, then home. I also tried to explain him the story about the hotel. He understood. It is actually very easy now to write this down but when you are nervous and you don’t have common language, I have to tell you it was not that easy especially you definitely didn’t want to look nervous.

He saw that I’m just an innocent tourist, so he let me stay here for the night and he even gave me his business card to call him if I have any problem here. He was a really nice guy.

So I went back to my tent and tried to sleep. It wasn’t easy, it took a while.

6 O clock in the morning I got up and packed up. The windstorm in my stomach just didn’t want to give up, so I was lucky that I was alone there.

I hit the road and soon reached the border where tourists could cross as well. Here I met the border guard who I met Bishkek, who helped me extend my stay in Kyrgyzstan. He recognized me immediately. The border crossing was very easy and straight forward.

I bought insurance on the Kazakh side and headed to Almaty. I navigated to freerider.kz, where I slept when I was sorting out my Uzbek visa problem. I told them that I would like to change to oil and to repair the switch of my fog lights. They told me that they are very busy, but if I want to work on the bike, I can do it and this way I do not need to pay for labor. I quickly agreed and in the morning I changed my oil and an electrician fixed my fog light. I got a new switch and a relay, so I hope from now on, they will work. When we finished it was about 4PM so I decided to sleep here and leave in the morning towards Karagandy.

Reklámok

2015.08.07-08 És a kaland folytatódik / The show must go on

Biskek-Song Kul-Uzun Gyr, Kirgizisztán

Reggel érzékeny búcsút vettem a Nomad Hostel-től, ami otthont adott az elmúlt 7 hétben. Az ott dolgozók is mind sajnálták, hogy elmegyek, mert ez az idő alatt igazán a hostel részévé váltam. Reményekkel és izgalommal indultam útnak. Mikor busszal mentem Issuk Kyul tó felé, azon az úton, amelyen most terveztem menni, rengeteg rendőr volt és mind pénz gyűjtöttek. Aggódtam, hogy vajon hányszor fognak megállítani és mennyi pénzből fogom megúszni. Így minden esetben betartottam a sebességkorlátozásokat. Szerencsémre, egy rendőrrel sem találkoztam, úgyhogy nem kellett a Kirgiz rendőröket támogatnom. Aznap igazán meleg volt. 40 fok körüli hőmérsékletben motoroztam. A motor jól viselkedett csak egy hosszú emelkedőn gyulladt ki a vízhőfok lámpa. Megálltam, mivel úgyis ebédidő volt. Valószínű, hogy lejjebb kellett volna kapcsolnom, hogy a motor ne erőlködjön. Lehet, hogy mivel minden új, így könnyebben melegszik, amíg be nem járódik. A Song Kul tóhoz vettem az irányt. Ez a tó a világ második legmagasabban fekvő nagy kiterjedésű tava. A legnagyobb, azt hiszem,Bolíviában van. A tóhoz vezető off-road út 50 Km és igazán festői tájakon vezet keresztül. A tavat elérve, nagyon sötét eső felhők gyülekeztek, és mindenki figyelmeztetett, hogy az éjszakák hidegek, úgyhogy úgy döntöttem, hogy egy jurtában szállok meg. A tulajjal hosszas alkudozás után tudtunk megegyezni, mivel szerintem irreálisan sokat akart kérni. Összesen 32 USD-t szeretett volna kapni a szállásért, vacsoráért és a reggeliért. Megegyeztünk 18 USD-ben. Fantasztikus vacsorát készítettek és a reggeli is remek volt. Este beindítottak egy aggregátort, gondoltam, hogy legyen világítás a jurtákban. Hát, nem. Rákötöttek egy valamilyen zenegépet és egy fiatal srác énekelt mikrofonba. Meg is dicsértem, mert élvezetes volt hallgatni. Remek hangja volt. Azt nem tudom miről énekelt, mivel valamilyen Kirgiz dalt énekelt és mindig a családjához fordult. Szerintem, lehet, hogy a kisgyerekének énekelt, vagy a feleségének. Csodálatos volt a naplemente, elég sok képet készítettem. A jurtámban lévő kiskályhát megrakták jak trágyával de semmi más nem volt, amivel tüzet gyújthattam volna. Hát gondoltam nem járnak túl az eszemen és addig-addig próbálkoztam, hogy végre sikerült tüzet csiholnom. A tűz melegét nem éreztem, mert hamar elaludtam. Tűz ide-tűz oda, fáztam éjjel. Az ágy rohadtul rövid és süppedős volt. Reggel 8-kor volt reggeli, majd sietve útnak indultam. Sajnos. Ugyanis a sietségben ott felejtettem a szuper fejlámpámat. Ezt csak a következő este vettem észre, és addigra már messze voltam.

Hát mindegy, irány Issyk Kul, de nem főútvonalon, hanem, hegyi úton. Indulást követően, hamar kigyulladt az üzemanyag jelző lámpám. Gondoltam ez nem probléma, mivel 50-60 Km-en belül el kell érnem a várost és ott majd tankolok. Már elmentem egy jó darabon, amikor gondoltam megnézem a navigáción, hogy milyen messze is van a város. Hát onnan még vagy 120 Km-re. Na ekkor már elkezdtem izgulni, mivel ennyi kilométerre tuti  nincs üzemanyag. Elértem egy kis falut, és addíg kérdezősködtem, amíg egy háznál adtak 6 l-t. Igaz, hogy csak 80-as oktánút, de mégis benzin. Onnan irány Narin városa, ahol megtankoltam 95-ös oktánú benzinből. Útközben még egyszer kigyulladt a vízhőfok lámpa, de ismét emelkedőnél. Szerintem, ha egy kicsit megkopik, akkor jó lesz, bár ez attól még nem tetszik. Viszont minden új, így jónak kell lennie. Narinból hegyi úton közelítem meg az Issyk Kul tavat. Nahát ez a táj, igazán mesébe illő. Fenyő erdő, patakok, sziklás hegyek, volt ott minden. Rengetegszer meg kell állnom fényképezni. Az út off-road ugyan, de nem túl nehéz. Egyszer megálltam, hogy készítsek egy-két fényképet és egy srác odajött hozzám, akivel egy párszor már megelőztük egymást, és meghívott piknikezni. Mondta, hogy innen Kb 10 Km-re lesz egy fehér jurta, ott álljak meg, mert a barátaival ott piknikeznek és örömmel látnak. El is fogadtam. 5 család minden hónapban összejön és együtt töltenek egy napot. Az egész délután nem szólt másról, mint evésről. Már besötétedett, és már tele voltam, de akkor hozták a főtt bárány húst. Mondtam, hogy már nem tudok enni, mert tele vagyok, de azt mondták, hogy ez helyi tradíció és meg kell kóstolnom, ezzel mondok köszönetet a vendéglátásért. Nem kell megennem az egészet, csak kóstoljam meg. Hát, ha még értetek kedves és szívélyes vendéglátást, akkor ez az volt. A főtt húst, amit nem tudtam megenni és még tettek hozzá, plusz főtt krumplit és odacsomagolták nekem, reggelire. Ezt úgy képzeltétek el, hogy kb. 1 Kg húst tettek oda. Nagyon élveztem a társaságukat. Viccesek voltak és igazán barátságosak. Mindenüket odaadták volna. Ami nagyon tetszett, hogy mennyire vallásosak és mennyire odafigyelnek arra, hogy ezt a baráti kapcsolatot megtartsák egymás között.

Már sötét volt, amikor a csapat elment és mivel ittam egy kis vodkát is, így sátrat vertem. Hát ekkor vettem észre, hogy nincs meg a fejlámpám. Ha beérek Karakolba, akkor veszek egyet. Ma továbbmegyek Karakol felé, és remélhetőleg túl is jutok rajta. Jó lenne átlépni a Kazak határt, de ezt majd meglátjuk.

DSC_5135-1 DSC_5096-1 DSC_5071-1 DSC_5068-1 DSC_5054-1 DSC_5052-1 DSC_5050-1 DSC_5044-1 DSC_5043-1 DSC_5033-1 DSC_5020-1 DSC_5015-1 DSC_5011-1 DSC_4961-1 DSC_4959-1 DSC_4958-1 DSC_4950-1 DSC_4894-1 DSC_4888-1 DSC_4867-1 DSC_4865-1 DSC_4855-1 DSC_4853-1 DSC_4847-1 DSC_4844-1 DSC_4834-1 DSC_4833 DSC_4830 DSC_5138-1 DSC_4773-1 DSC_4753-1 DSC_4744-1 DSC_4727-1 DSC_4712-1 DSC_4710-1 DSC_4698-1 DSC_4653-1 DSC_4652-1 DSC_4595-1 DSC_4584-1 DSC_4537-1 DSC_4523-1 DSC_4519-1 DSC_4457-1 DSC_4454-1 DSC_4429-1 DSC_4425-1

In the morning I said goodbye to the hostel which was my home for the last 7 weeks. All the workers there felt sorry that I had to leave, since I became a family member there. With a lot of hopes and excitement I left Bishkek. When I went to Issyk Kul with a bus, I saw a lot of police man on the road collecting money. I was concerned how many times I will be stopped and how much money I will need to give them. I obeyed all traffic rules and I was lucky I haven’t met any police at this time. The temperature was really hot, it was about 40 C degrees. The bike was running well and I had the red lamp, indicating the water is getting too hot, come on once only during a long uphill. I stopped and since it was lunch time anyway, I let the bike cool off. Most probably I should have shifted down so I wouldn’t make the bike work hard. Maybe because everything is new, it still need to wear in a little bit. My destination was the lake Song Kul, which is the second large high altitude lake in the world. I think the first one is in Bolivia. The road to the lake was really picturesque. The road to the lake was off-road for about the last 50 Km. As soon as I reached the lake really dark rain clouds were gathering and everyone warned me about the cold nights there. So I decided to sleep in a yurt. I had a long negotiation with the owner because he wanted an extreme high price for the stay. He wanted 32 USD for sleeping, dinner and breakfast. We finally agreed in 18 USD. In the evening they started up a power generator and I thought it will provide power to the yurts. Well, not. They connected some music player and a young guy started singing in a microphone. He had a fantastic voice. I don’t know what he was singing about, but he was singing some national Kyrgyz songs. He always turned to his family. Maybe he was singing to his daughter or his wife. The sunset was absolutely fabulous. I took a lot of photographs as well. I had a little stove in my yurt and they loaded up with yak fertilizer. They didn’t give me anything to start the fire with but they didn’t know who they are facing with. It took a while, but I managed make fire there. I fell asleep very fast, so I didn’t enjoy the warmth the stove gave me. I felt cold at night. The bed was uncomfortable. It was short and sagging. We had breakfast at 8 AM and then I left. I should have looked around the yurt better, because I forgot my really good head lamp there. I found this out the next night, when I was looking for it, but at that time I was too far.

Well shit happens. Lets head to the lake Issyk Kul, but not on the main highway. As soon as I left the yurt camp, my fuel warning light came on. I thought it is not a big deal, because I will reach Narin in about 50-60 Km, so it shouldn’t be a problem. I was riding for a while when I thought I should double check the distance. The city was an additional 120 Km from there. Now this would be too much, I knew I wouldn’t make it. I reached a small village and I was asking for fuel. I received 6 l of 80 octane fuel from one of the house. From there I reached the city of Narin and fueled up with 95 octane there. On that road my high water temperature warning light came on once again, going uphill. I think if it weras in, it should be good. The road from Narin to Issyk Kul is going through fantastic scenery. Pine forests, creeks, rocky cliffs, you name it. I stopped a lot f time to take photographs. The road is off-road, but not difficult. Once I stopped to take a photograph a local Kyrgyz guy came up to me. Hi was driving a car and a few times we passed each other. He told me that he and his friend are having a barbeque not far from here and he would like me if I could join them. I accepted the invitation. He told me that in about 10 Km from here I will see a white yurt on the left hand side and that is where they will be. 5 families get together once in every month to spend a day together. The whole afternoon we were eating and eating and eating. I was getting dark when they brought boiled sheep meet. I told them that I’m so full, that I cannot eat anymore. They told me that it is their tradition that by eating from this we say thank you for the host. They also told me that I do not need to eat all, but to taste it. I have never experienced such a warm hospitality in my life. Whatever I couldn’t eat they packed for me and they put some additional meet and boiled potato for breakfast. I received about 1 Km of lamb. I really enjoyed their company. They were funny and really friendly. They would have given their pants if I had asked. All of them were really religious and they pay special attention to get together every month to maintain their friendship.

It was dark when the team has left and since I drank a little vodka as well, I pitched tent. This is the time when I noticed my head lamp is missing. When I arrive to Karakol, I will plan to buy one. I hope I can go further than Karakol. It would be ideal if I could cross the border to Kazakhstan. We will see.

2015.07.22. Még mindig Biskek, Kirgizisztán

Gondoltam felteszek néhány dolgot a blogra, amelyeket időközben írogattam, de mindig vártam, hogy majd indulás előtt teszem közzé. Hát már nem várok tovább. Közzéteszem mindazt amit eddig tapasztaltam, és legfeljebb később még írok hozzá.

Már Biskekben vagyok Június 22-e óta. A város egy régi Szovjet város a sok közül. Rengeteg lakóteleppel és sok zöld övezettel. A várost ennyi idő alatt nagyjából kiismertem, úgyhogy a napjaim nagy részét a hostelben töltöm. Időnként részt veszek egy-egy programon, főleg olyanokon, amelyek nem kerülnek sokba. Ugyanis Kirgizisztán nem olyan olcsó, mint azt gondolnánk. Étteremben enni olcsóbb, mint Magyarországon, talán a taxik is olcsóbbak valamelyest, de, ha boltban vásárolok, azt Kb. annyiból úszom meg, mint otthon, vagy drágább. Uszoda belépő, mozi, hasonló árban van, mint otthon. Cigaretta, alkohol, üzemanyag ezek lényegesen olcsóbbak mint Magyarországon. A hőmérséklet napközben nem ritka, ha eléri a 40 C fokot, néhány napon keresztül 42 C fok volt a városban, úgyhogy ez nem a leg ideálisabb hőmérséklet a városnézésre.

Az emberek gondolkodás módja teljesen más, mint a mienk. Amikor azt mondják, hogy visszahívnak, valószínűleg, nem fog megtörténni. Nem tenném rá a nyakamat. Azonban, ha ezen felmérgesedünk, csak rontjuk a helyzetet. Az emberek számunkra elég kellemetlen kérdésekkel tudnak előállni, mint mennyibe kerülnek bizonyos dolgaink, házasság, gyerek, és igazából elég intim kérdéseket is feltesznek, ha már egy kicsit több időt töltetek velük. Mennyi pénzt adsz a feleségednek stb. Nem is értik, hogy az esetemben jelenleg a feleségem keresi a pénzt. Ezt nem is tudják értelmezni.

Természetesen voltak pozitív élményeim is. Behuppantam egy taxiba, hogy a motorszerelőtől a hostelbe jussak és beszélgettem a taxissal. Amikor megérkeztünk nem fogadott el pénzt, mondván, hogy motoros turista vagyok, aki bajban van Biskekben, és ezzel tud segíteni. Megható volt.

Képzeljétek megtudtam, hogy Kirgizisztánban három féle képpen házasodnak. Aki már tudta, annak, bocs. Az egyik, a számunkra is teljesen normális mód, hogy fiú-lány megismeri egymást, megszereti, (vagy a srácnak van elég pénze (ha-ha)) majd összeházasodnak. A másik módja a házasságnak, amikor a gyerekeket még gyermekkorukban a szülők adják össze, és nincs mellébeszélés. (Fiam, az a Juliska dógos asszony az köll neked. Én má csak tudom, mondja az apa a fiának.). A harmadik házasság számomra a leg érdekesebb. A fiú felcseperedik, elkezdenek dolgozni a hormonok és mivel Ő a fiú, azt csinál, amit akar, úgyhogy szó szerint elrabolja az általa kiszemelt lányt, akár tetszik a lánynak a dolog, akár nem. Hazaviszi, és a Korán tanításai szerint feleségül veszi. A lány innentől az ő „tulajdona” Ez számomra felfoghatatlan. Mint a régi hódító háborúkban, a férfiakat lemészárolták, a nőket szex rabszolgává kényszerítették. Viszont az állam mai törvényei ezt a fajta házasságot 7 év letöltendővel díjazzák a férfi számára. Azonban kisebb távoli településeken ez annyira elfogadott, hogy még ennek ellenére is gyakorolják, és törvény ide, törvény oda, nem történik semmi, ugyanis nincs feljelentés.

 Addig is élvezem a pihenést és a különböző kisebb motor nélküli felfedezéseket, kalandokat.

Az egyik nap, elmentem siklóernyőzni. Mindössze 15 USD-be került, de természetesen annyit kapsz, amennyit fizetsz. Kb. 250-300m magas dombról rugaszkodtunk el és sajnos az én repülésem termik hiányában nem tartott tovább, mint 15 perc, de az utánam jövőknek nagyobb szerencséjük volt, ugyanis volt, aki több mint fél órán át a levegőben volt. A siklóernyőzést nagyon élveztem. Csodálatos kilátás tárult elénk. Kimondottan élveztem. Az utolsó landolásnál, megállt egy autó, majd szörnyű veszekedés tört ki a sofőr és a siklóernyős között. Ugyanis a landolás helyszíne a sofőr földje volt növényekkel tele ültetve. Természetesen nem volt boldog, hogy a növényeit letapossuk. Igaza volt. Nem is értettem, hogy a siklóernyős miért vitatkozik. Azt természetesen nem értettem pontosan, hogy mit mondtak egymásnak, de a hangulat nem volt baráti. Mindenesetre a tulaj elkérte a siklóernyős adatait, majd elment.

Egy másik napon, menekülve a hőségtől, elmentem egy uszodába. Az uszoda egyszerű volt, de tiszta. A belépőért Kb. 2300 Ft-ot kértek, úgyhogy ez sem volt túl olcsónak mondható. Egész nap úsztam és napoztam. Nagyon jó volt megmozgatni az izmaimat a sok semmittevést követően.

A várost déli oldalról havas hegycsúcsok övezik. Szóval egy pár nappal korábban úgy döntöttünk egy Ír lánnyal, hogy elmegyünk túrázni. Kb. 1000-1500 m-es szintet küzdöttünk le. A túra útvonala káprázatos szépségű völgyeken vezetett, de a szintkülönbségből adódóan, nagyon meredek volt. A hely neve: Ala Archa. Az 1970-es évekig, csak hegymászók jártak arra. Fenn, az egyik fennsíkon található egy temető, ahol az itt elhunyt hegymászókat temették. Az ösvény keresztez néhány patakot, ahol zerge módjára kell az egyik kőről a másikra ugrálva átjutni a túlsó oldalra és némelyiken csak átgázolni. Majd elérkeztünk egy mesebeli vízeséshez. A víz szerintem olyan 30 m magasból zúdul alá hatalmas robajjal. A levegő hőmérséklete ebben a magasságban elég hűvös, úgyhogy amikor megálltunk, rögtön éreztük a hűvös szellőt. Éjszaka fagypont közeli a hőmérséklet. Lefelé menet nehezebb, mint a felfelé haladás. Az ösvény meredeksége és a csúszósság miatt, néha fenéken közlekedtünk, ugyanis egyikőnk sem szeretett volna megsérülni. A lábaink remegtek a fáradtságtól. Mindketten örültünk, amikor végre leértünk az aljára és legalább vízszintes úton folytathattuk az utunkat.

Amíg vártam a hostelben, lévő turisták egy részével elmentünk egy Kirgiz Nemzeti Lovasbemutatóra, csak, hogy múlassuk az időt. Egy kisbuszt béreltünk ki egész napra, így az ár személyenként 20 USD-ből megállt. A lovasbemutatón különböző versenyszámok voltak. Volt, hogy zsebkendőbe csomagolt aprópénzt kellett a lovasoknak felvenni a földről vágtázás közben, majd birkózásszerű küzdelemben vettek részt, de természetesen lóháton. Ez annyit jelentett, hogy a lovasok megpróbálták egymást letaszítani, vagy lehúzni a lóról. Érdekes volt látni, hogy a lovak is próbáltak segíteni a lovasaiknak. Taszigálták egymást, majd volt egy olyan szám is, amikor egy fiúnak kellett lóháton elkapni egy lányt. Ha sikerült, akkor megcsókolhatta a lányt, majd jött a visszavágó, amikor a lánynak kellett elkapnia a fiút. Ha sikerült neki, akkor az, szégyen volt a fiú számára és a lány a pálcájával megverhette a fiút. Volt, amikor a csapat kettő részre oszlott, két csapatot alkottak és egy birkabőrbe csomagolt valamit kellett egymás kapujába beledobni. Ez hatalmas rugby-játékhoz lenne hasonlítható, lóháton játszva. Nagy élmény volt, persze biztosan vannak olyanok, akik majd a videót látva azt mondják, hogy ez nem nagy szám, de én élveztem. Nem fogjátok elhinni, de erről nincsenek fotóim, csak videóm. A videó kamera kártyájáról azt hittem, hogy mindent átmásoltam a komputerre, de mint kiderült, a fényképeket nem (ugyanis lehet állóképeket is készíteni vele). Majd, mint aki jól végezte dolgát, formattáltam a kártyát, hogy legyen hely a következő felvételekhez. Szóval erről nem tudok képeket mutatni, viszont a videóhoz lesz alapanyagom.

Ma volt egy kisebb autós szlalom verseny a városban. Roma felhívott és mondta, hogy csatlakozzak hozzájuk és megnézzük. A barátai is versenyeztek. Gondolom a rendezőknek nem lehetett nagy élmény 40 C fokban egész nap irányítani és felügyelni a versenyt. A nézőknek, akik jöttünk, mentünk, élvezetes volt. Az egész egy viszonylag kis területen volt megrendezve, így a pálya minden szegletét jól be lehetett látni.

Este Roma-val elmentünk vacsorázni annak örömére, hogy beindult a motorom. Igen, jól hallottátok. Beindult. Akkor még nem tudtam, hogy másnap csak 5-6 Km-t tudok vele menni, de akkor még felhőtlenül boldog voltam. Kiváló délután és este volt.

Majd elfelejtettem. Lehet, hogy felfedeznek, mint színész tehetséget. Persze ez csak vicc, azonban tényleg szerepelek egy kisfilmben. Az egyik Orosz televízió megkereste a hostelt, hogy mivel készítenek egy reklámfilmet Kirgizisztánról, a film egy részét szeretnék a hostelben forgatni. Mivel már jól összebarátkoztam a hostel személyzetével, megkértek, hogy szerepeljek a filmben és én legyek a turista, akinek a tapasztalatain keresztül bemutatják Kirgizisztánt, illetve abból azt, hogy a turisták mit tapasztalnak az országban. Igazából többnyire arra voltak kíváncsiak, hogy Kirgizisztánban az árak hogyan viszonyulnak más országokéhoz. Szóval forgattunk a hostelben, majd kimentünk a városba és ott folytattuk. Természetesen mindig mondták, hogy mikor mit csináljak. Az egész nem tartott tovább, mint 2 óra. Ebben volt taxizás, gyorsétteremben vásárlás, interjúk, sétálás stb. Hölgy megígérte, hogy ha elkészül a film, akkor az elérhetőségi linket elküldi e-mailben. A tervem az, hogy az otthon készítendő filmemben felhasználom ennek egy részét.  http://mir24.tv/news/society/12919724 Szerintem jó lesz.

Kép 001-1

Ő Roma a szerelő / His Roma, my bike

Csak azért fotóztam, hogy ne felejtsem el milyen olajat kell vennem az útra / The only reason I took this photo, so I wouldn't forget what type of oil I should buy for the road.

Csak azért fotóztam, hogy ne felejtsem el milyen olajat kell vennem az útra / The only reason I took this photo, so I wouldn’t forget what type of oil I should buy for the road.

Kép 006-1

Ő Roma a szerelő / He is Roma my bike mechanic

Ő Roma a szerelő / He is Roma my bike mechanic

P1000159-1

Kőszáli kecskék / Mountain goats

Kőszáli kecskék / Mountain goats

Panoráma kép / Panoramic view

Panoráma kép / Panoramic view

Naplemente / Sunset

Naplemente / Sunset

Gleccser / Glacier

Gleccser / Glacier

P1000018-1

Naplemente / Sunset

Naplemente / Sunset

DSC_4233-1DSC_4124-1DSC_4108-1

Lets fly !!!

Lets fly !!!

Készülődés a nagy ugrásra / Getting ready for jump

Készülődés a nagy ugrásra / Getting ready for jump

DSC_4061-1

Gitározás és kumisz / Playing the gitar and drinking Kumis

Gitározás és kumisz / Playing the gitar and drinking Kumis

Kirgiz népviselet / Kyrgyz traditional dress

Kirgiz népviselet / Kyrgyz traditional dress

Kirgiz népviselet / Kyrgyz traditional dress

Kirgiz népviselet / Kyrgyz traditional dress

Horses by the lake

Horses by the lake

Kirgiz jurták a hegyekben / Jurts in the mountains

Kirgiz jurták a hegyekben / Jurts in the mountains

Kirgiz család a hegyekben / Kyrgyz family up in the mountains

Kirgiz család a hegyekben / Kyrgyz family up in the mountains

Kirgiz gyerekek örülnek / Kyrgyz kids are happy and dancing

Kirgiz gyerekek örülnek / Kyrgyz kids are happy and dancing

Befagyott tó a hegyekben / Lake still frozen up in the mountain

Befagyott tó a hegyekben / Lake still frozen up in the mountain

DSC_4347-1DSC_4343-1

A vízesés mellett haladtunk el / we walked by this waerfall

A vízesés mellett haladtunk el / we walked by this waerfall

DSC_4337-1DSC_4336-1

A sukár csávó azaz én

A sukár csávó azaz én

DSC_4325-1DSC_4321-1

1-2 C fokos víz, amelyet szerencsére csak gyalogosan kellett keresztezni / The 1-2 C degrees creek, that we had to cross, luckily only on foot and not with my bike

1-2 C fokos víz, amelyet szerencsére csak gyalogosan kellett keresztezni / The 1-2 C degrees creek, that we had to cross, luckily only on foot and not with my bike

DSC_4316-1

A meredek túraútvonal / The steep hiking track

A meredek túraútvonal / The steep hiking track

Mormota, nagyon aranyos jószág / Mormot, really funny little anymals

Mormota, nagyon aranyos jószág / Mormot, really funny little anymals

DSC_4304-1DSC_4302-1DSC_4301-1DSC_4300-1DSC_4298-1

Ala Archa

Ala Archa

DSC_4295-1DSC_4294-1

Túratársam Shanade / My hiking partner Shanade

Túratársam Shanade / My hiking partner Shanade

I thought I will post some of the things that I have been writing in the main time, but I wanted to post them only just before I left Bishkek. Well I’m not waiting any longer. I post now whatever I experienced and did during my stay in Bishkek and maybe I will extend it later.

I’m enjoying myself in Bishkek since 22nd of June. This is one of a dozen old Soviet cities, with lots of apartment complexes and green parks. I have got to know the city by now, so most of the time I spend my days in the hostel. Sometimes I participate in some local programs for tourists, mostly on the ones that are not too expensive. Actually Kyrgyzstan is not as cheap as you might think. To eat out in restaurants, is cheaper than Hungary and maybe the taxis are slightly cheaper as well. However if I shop I a grocery store the prices are similar to the Hungarian ones. Entrance fee to a swimming pool, Movie Theater is the same as at home. Cigarette, alcohol, fuel are considerable cheaper that in any European country.

The temperature in the city reaches 40 C degrees and for a few days it reached the 42 C. It is not the best time to explore the city of Bishkek.

The way people are thinking here is considerably different. When they say they will call or do something for sure, do not take it for granted. They most probably will not do that. If you get upset it just makes things worse. But I had positive experience as well. E.g. I jumped in a taxi to take me back to my hostel and the guy was just chatting with me. At the end of my journey he said he does not take any money from me. I’m a tourist and I have a problem in Bishkek, he things he should help me.

In the main time I found out that in Kyrgyzstan three types of marriages are in common. If you knew about this, just skip this paragraph. The first one is the one we, westerners think it is normal, so the guy and the girl get to know each other, fall in love (or the guy has enough money (ha-ha)) and get married. The second one is when it is decided by the parents that who’s the kid should marry, when they grow up and there is no further discussion about the deal. (Son, that girl works a lot, and will take good care of you and her parents have many cows. That is gonna be the best wife for you. Says the father to his son. End of discussion). The third one was the most interesting for me. The little boy grows up, the hormones start working and since he is the boy, so he can do whatever he wants. So if he likes a girl he just kidnaps her, whether she likes it or not. He takes her home and they get married according to chapters of the Koran. From this point he is kind of the owner of the girl. It is just like in the good old days when the conquistadors killed all men and used the women as sex slaves. According to the laws of Kyrgyzstan this is honored by 7 years in prison for the boys. Even in spite of this law it still happens in small remote villages and whether the law is in effect or not, nobody reports it, therefore nothing will happen.

Until then, I’m enjoying my rest here in Kyrgyzstan and I explore the area and do some adventures without the bike.

One day I went for paragliding. It cost only 15 USD. You will get as much you pay. We could jump off a 250-300 m high cliff and unfortunately during my flight due to the lack of thermos my flight only lasted about 15 minutes or so. The people coming after me were luckier; they could stay up in the air for more than half an hour. I really enjoyed my flight with an exceptional view of the country. It was great. At the last landing a car stopped and a very serious verbal fight started between the driver and the pilot. The driver of the car owned the land where we landed. The land was an agricultural land and by landing on that the crop was treaded down. Actually I didn’t even understand why the pilot argued with the owner, since the owner was right. He didn’t approve anyone to tread down his crop. The mood wasn’t really the best. He got the pilots name and contact details and he left.

On another day, just to escape from the heat in the city, I went to a swimming pool. The pool was clean. The ticket cost 2.300 HUF, so I could not say it was cheap. I was swimming and getting sun tent all day. It was great to get my muscles working again after so many days of doing nothing.

The city is surrounded by huge, snow peaked mountains on the south side. So together with an Irish girl, we decided to go hiking. The elevation was about 1000-1500m from where we started. The track took us through magnificent valleys, but due to the elevation it was exceptionally steep. The name of the place is Ala Archa. Until the 70s the area was only open for alpinists. On one of the plateau there is a cemetery for alpinists who died here during their expedition. The track takes you through a few creek crossings, where like mountain goats we had to jump from one rock to another one to get on the other side. We arrived to a waterfall, which was just amazing. The water drops from about 30m height with an enormous blaster. The temperature in this height is fairly chilly and At night time it is close to freezing point. Going down from the hill was much more difficult than going up. Due to the steepness and slipperiness of the track, sometimes we were going down on out butt to not to get injured.

Our feet were shaking from being so tired. Both of us were really happy when we reached the bottom and finally we could walk on flat land.

Until I was waiting in the hostel with some of the tourists we went to a Kyrgyz National Horse Festival so we would spend some time outside. A small minivan was rented for the whole day, so the costs were brought down to about 20 USD/person.

There were several different games played on that day. One of the competition was, that a coin was placed in a handkerchief and placed on the ground. The horsemen had to pick it up during galloping. Then there was a horse wrestling, which is actually people are wrestling on horseback. Each of them on their own horse and were trying to push or pull each other from the horse. Actually it was interesting how the horses were trying to help their horsemen. The horses were pushing each other as well. Then there was a game when a boy had to catch a girl on horseback. If he succeeded, he could kiss her. Then the girl had to catch the boy. Now if she is succeeded, it was a shame for the boy and the girl had the right to punish him with her stick. Then there was a time when the participants formed two groups and like an American Rugby game they had to through a sheep carcass into the other party’s gate. It was a great enjoyment. Maybe some people would think that this is not big deal, but I did enjoy the games. You are not going to believe it, but I do not have any photographs of this day. I might be able to ask some of the Danish guys to send me some through the net, but it is not sure. I copied everything from the memory card of my video camera to a hard drive and I thought the job is done, I can format the memory card for future use. I thought everything was copied, but due to different format, my computer didn’t recognize the pictures, only the video. So, just by formatting, I deleted everything. I have the video material which will be used in my final video, but no photographs. Well if this would be my biggest problem, I would be the happiest guy in the world. Sh’t happens!!!!

On one day there was a car slalom racing in town. The mechanic called me and asked me if I want to join them and watch it. I was more than happy to go with him and with his girlfriend. Some of his friends were racing as well. I think the staff working there didn’t really enjoy it that much, since it was 40C degrees all day long. It was hot standing on the sun all day long. The area where the racing was going on was fairly small, so we could see every corner. In the evening we went with Roma for diner and we celebrated that my bike was running. Yes, you heard it right. My bike was up and running. I didn’t know at that time that the next day I will only be able to ride it about 5-6 Kms, but at that time, I was happy. It was a great afternoon and evening.

Oh, and I almost forgot. Maybe I will be discovered as an actor. Off course this is just a joke, however I’m really acting in a short movie. One of the Russian televisions contacted the hostel, that since they are shooting a little film about Kyrgyzstan, they would like to shoot a part of it in the hostel. I’ve been in this hostel for quite a long time now and get along very good with the workers here; they asked me if I could be interviewed by the television and participate in the movie. I said yes, no problem. They will try to show Kyrgyzstan through the eyes of a tourist and show what the tourists experience in the country and how they feel here. Mostly they were interested in how the prices compare here with the prices in other countries. So we were shooting part of the film in the hostel and then we went out to the city and continued there. They always told me what I need to do, so it wasn’t too difficult. The whole thing didn’t last longer than 2 hours. I was travelling with a taxi, bought food in a fast food place, I walked around and took photographs of the city and they interviewed me several times. The lady promised as the movie will be completed, she will send me the link where I can find it on the net, so I can download it. I plan to use part of this film in my own video, which I plan to prepare when I get home.

http://mir24.tv/news/society/12919724

I think it will be good.

2015.07.15. Biskek, Kirgizisztán

Csak hogy az életem itt Biskekben ne legyen olyan egyszerű.

Tegnap rendben megérkezett a csomag a dugattyúval Magyarországról. A szerelő tegnap nem dolgozott és megegyeztünk, hogy ma 10-kor találkozunk a garázsnál. Ő, nem volt ott, csak a kollégája. Mondtam, hogy akkor itt az utolsó darab, amire vártunk. Ő azonnal összevetette az eredetivel és látta, hogy míg az eredetiben egy 2-es szám került, ebbe egy 3-as. Ez mindössze annyit jelent, hogy az új dugattyú 3 mikronnal nagyobb a réginél és ez épp elég ahhoz, hogy ne menjen bele a hengerbe. Hát, fel kell fúrni a hengert. Óh, mondta nincs miért aggódnom, ezt megoldják itt helyben, azaz Biskekben, ez nem probléma. Úgyhogy elvitte a hengert és az új dugattyút maróshoz, köszörűshöz, akárkihez és mondta, hogy remélhetőleg holnapra készen lesz és elkezdhetik összeszerelni a motort. Hát nem vagyok teljesen nyugodt. A szerelő oda sem jött a műhelyhez, pedig előző nap megígérte.

Meg kell mondanom őszintén, hogy ez a sok frusztrációkkal teli várakozás, és hogy egyik probléma hozza a másikat, eléggé megtörte a kezdeti lelkesedésemet. Most már nagyon bízom abban, hogy visszakapom a motoromat és ugyanolyan jól fog működni, mint a hiba előtt.

Ez a motoros túra egy biskeki városlátogatásba fordult át.

 piston 2piston 1

So, just for my life not to be so simple here in Bishkek.

Yesterday I received the parts from Hungary. The mechanic didn’t work yesterday, so we agreed that we will meet there at 10 AM. He wasn’t there just his colleague. I gave the piston to him and he immediately compared to the original one and it was obvious that while there is a number 2 in the original one, the new one has a number 3. He measured them and the new one is 3 microns larger. This is enough so the new piston doesn’t fit into the old cylinder. So the cylinder must be rebored. He told me I do not need to worry about that, it will be done locally in Bishkek. Hopefully it will be ready by tomorrow and they can start assembling my bike. I’m not really calm.

I have to tell you that this long waiting and the lot of frustration, and that one problem brings the other one, broke my initial momentum. I really hope that I will get my bike back and it will run justs as fine as it did before the problem occurred.

This motorbike tour turned into a city tour of Bishkek.

2015.06.21. Osh-Biskek Kirgizisztán

Osh-ban nem találtam motoros boltot. Az nem azt jelenti, hogy nincs, de olyan sok energiát nem fektettem a dologba. Nem is láttam egyetlen motorost sem. Egy pár autó kenőanyag boltban megálltam, de mondták, hogy ők nem tudnak ilyenről itt. Úgyhogy, döntöttem. Mivel vasárnap volt, és Biskek 580 Km, gondoltam egy erős nap és benn eszek Biskekben, majd hétfőn elkezdem intézni a Kazak vízumot és ezután megyek a tavakhoz kalandozni. Egy ideig minden a terv szerint ment, de jött a nem várt esemény. Hegyre felmenet a motor elkezdett ismét melegedni. Csak úgy mint Üzbegisztánban. Visszakapcsoltam 4-be, de nem segített. Mindig meg kellett állnom, hogy lehűljön. Kezdtem azt hinni, hogy a jelzőlámpa kapcsoló romlott el. Egy ideig a lámpa ellenére is továbbmentem, de hamar megéreztem a fagyálló édes illatát, így azonnal leállítottam a motort. Semmi komoly baj nem történt csak Kb. ½ dl víz kifolyt. Vártam, amíg lehűl. Kirgizisztán legalább 70%-a hegy. Úgyhogy fel-le, fel-le. Eleinte amikor a motor lehűlt még jobban tudtam haladni, de azután az egyhuzamban megtett távolságok lecsökkentek. Ekkor már tudtam, hogy a kapcsoló jó, úgyhogy amint kigyulladt a lámpa, azonnal megállítottam a motort. Vártam, majd továbbmentem. Egyszer egy elhagyatott helyen megálltam, hogy feltöltsem vízzel. Ekkor megállt egy német autós és javasolta, hogy vegyem ki a termosztátot. Ez könnyen ment. Gondoltuk, hogy ez lehetett a probléma. Ismét feltöltve vízzel, majd elbúcsúztunk. Azt hittem a probléma megoldódott. Hát sajnos, nem. A motor melegedett. Később megálltam egy benzinkúton és gondoltam megnézem a vízpumpát, hátha az rakoncátlankodik. Levetem a fedelet, de azon semmilyen sérülés nem volt látható, a szimering nem eresztett. Ház vissza, vízzel feltölt, Majd megkérdeztem a kutastól, hogy milyen messze van a legközelebbi város. Mondta 80 Km. Először nem hitte a fülemnek. 80 Km ezzel a motorral és már kezdett sötétedni. Választásom ugyan nem volt, hát irány a város. Eleinte még 5Km-t is sikerült megtennem egyhuzamban, azonban ez később lecsökkent 1-2 Km távolságra. Még abban az esetben is, hogy egy folyó mellett haladtam, és annak a vize hűtötte a levegőt. Majd az út kezdett emelkedni. Egy újabb hágó felé közeledtem. Ahogy esteledett, és ahogy emelkedtem, úgy csökkent a levegő hőmérséklete. A hágóra felfelé havazott, esett az eső, fújt a szél és alig láttam valamit, főleg ha szembe jött egy autó. Itt mindenki reflektorral közlekedik és felkapcsolják, amijük van, mindent. Ehhez társult, hogy a motor melegedett, tehát az 1-2 C fokos hidegben is csak 1-3 Km-t tudtam megtenni egyszerre. Ekkor várnom kellett 5 percet, majd ismét nekirugaszkodtam a rövidtávfutásnak. Egész nap nem ettem és fáztam, mint a vadászkutya. Megállt egy autó és adott egy kis több napos száraz kenyeret. Ezt találta az autóban. Akart vontatni is, de éjszaka egy olyan ember, aki sohasem vontatott motort, nem vállaltam. A hágó tetejére érve, már jobb volt a helyzet, ugyanis lefelé jöttem. Ekkor meg tudtam tenni már 10 Km-t is. Begurultam egy a Kirgizek által városnak nevezett helyre (10 ház az út szélén elszórva). Itt bekéredzkedtem egy jurtába, hogy nehogy megfagyjak. Reggel kiálltam stoppolni. Volt egy helyi segítségem is. Egy autóra feltettük a motort és bestoppoltam Biskekbe. A Kirgizek, főleg a főútvonal mentén barátságosak, de a turistákban hamar meglátják az üzletet. Semmi sincs ingyen. Alvás jurtában: 500 SOM, Vacsora 300 SOM, Reggeli, 200 SOM, stoppolás Biskekbe, 540 SOM. Először nem tudtam, hogy hogyan működik ez a stoppolás. Hát ez olyan mintha leintenél egy taxit, csak annyi a különbség, hogy neki nem kötelező megállni és elvinni. Az árban előre kell megállapodni. Mindegy. Azt hittem, hogy a férfinek van valami barátja, aki majd beszállít Biskekbe. Azt mondta, hogy amiért elintézi a beszállítást, kér 1000 SOM-ot. Oda is adtam neki. Természetesen nem vitatkoztam. Majd másnap láttam, hogy hogyan működik, rögtön tudtam, hogy ezt megspórolhattam volna. Ugyanis semmi extra. Stoppolsz és kész.

Itt Zsoltnak és Gyurgyónak köszönhetően, kaptam SMS-ben szerelő telefonszámot. Találtam Hostelt és másnap, azaz ma, megjelent Ian Írországból, akivel Facebookon tartjuk a kapcsolatot, és elvezetett a szerelőhöz. A szerelő egy 30 év körüli srác. Neve: Roma: Tel.: 0555619091. Műhelyének címe: Timirjazeva 100, Biskek, Kirgizisztán. GPS koordináták: É: 42.88074, K 074.58016. Ez lehet, hogy Kb. 100m-re a műhely melletti koordináta, mert nem pont ott rögzítettem, de a címmel együtt megtaláljátok, ha szükséges. Ez egy garázssoron egy garázs. Mellette van autófényező garázs is. Nem dolgozik fényes műhelyben, de fél óra elteltével látható volt, hogy érti a dolgát. A motort kivette a vázból, meglett a hiba. Először nem értettem miért veszi ki a motort, mert otthon már megtanultam, hogy a hengerfejet le lehet venni úgy is, ha a motor a vázban van, de mivel nem beszél nagyon jól angolul, nem akartam okoskodni. Örültem, hogy végre haladunk a javítás útján.

Szóval hengerfej le és rögtön meglett a hiba is. A hengerfejtömítés. Úgy néz ki, hogy Dubai-ból szállítják ide, állítólag 5 nap alatt (majd meglátjuk) és a motort 2 nap alatt összerakja. Amíg várjuk a tömítést, addig egyéb apróságokat megjavít, ami a rázkódástól meglazult, elkopott. Remélhetőleg minden rendben lesz és utólag egy jó sztori lesz az egész.

Közben a gyomrommal van valami, minden kijön belőlem és fáradt vagyok. Lehet, hogy ez a kényszerpihenő segít ebben is.

Mindenesetre mindenkinek köszönök mindent, de legfőképp, hogy nem csak a sztorik olvasásában, hanem a bajban is mellettem vagytok. Egy kicsit rendbe szedem magam és készítek videót is.

Az úton szerintem érthető módon nem sokat fényképeztem. Motoros túrán elég ciki lett volna autó ablakából menet közben fényképezni. Az út egy részén úgyis visszamegyek majd motorral, ha készen lesz. Akkor készítek majd képeket.

Biskekben nagy nehezen találtam meg a szállást. A Nomad Hostel-t választottam. GPS koordináták: É: 42.86974, K: 074.61253. Ezt néztem ki az interneten is és nem csalódtam. 15 USD/éj. A hostel nagyon tiszta és csendes, a WIFI gyors, reggeli, benne van az árban és közel van mindenhez. A szobák klímásak. Igaz, Biskek nem túl nagy, de azért a város széléről begyalogolni mindenhová nem lenne túl kényelmes. A személyzet beszél angolul és nagyon segítőkész, úgyhogy a kommunikáció sem probléma.

Most van időm utolérni magam a blog írásban. Reggel fürdés, reggeli, majd blog és képek rendezése, majd ebéd, utána természetesen egy kis alvás. Vacsorázni kijárok egy helyi kis krimóba. Éjszakánként is tudok aludni és vettem multivitamint is, hogy újra erőre kapjak. Minden halad a maga útján. A jövő héten elmegyek a Kazak nagykövetségre is a vízumomat megkérem. Remélem, hogy hétfőn-kedden kapok telefonhívást a szerelőtől, hogy a tömítés megérkezett.

Kirgizisztánban nem nagyon szeretik a Master kártyát. Van ugyan néhány bank, amelyik elfogadja, de inkább a Visa a nyerő. Ezt csak az utánam jövőknek írom.

Pár nap múlva kimegyek a városba és készítek néhány fotót is, de nagy dolgokra nem kell számítani.

Sajnos ez a kényszerpihenő felborította az ütemezésemet. Már nem fogok odaérni a Nadaam fesztiválra Mongóliába, és ami szerintem a nagyobb gond, hogy Szibériában, Irkutszktól Magadanig, statisztikailag a legjobb időszak, amikor a folyók elég alacsonyak az átkeléshez, a július utolsó és az augusztus első hete. Előtte még a hóolvadástól magasak a folyók, később pedig már az esőzésektől. A lényeg az, hogy az ottani terepes közlekedés mindenképpen az időjárástól függ. Mivel a BAM road 1400 Km, a régi nyári út pedig 420 Km, így induláskor csak reménykedni lehet, hogy az időjárás nem változik lényegesen az induláskori időjáráshoz képest. Különben vissza kell fordulni, vagy találni teherautót, csónakot, bármit, ami átvisz a túloldalra. Mindegy, a hidat majd akkor keresztezzük, ha odaértünk. Addig első lépés a motort rendbe szedni. Később, ha meglesz, leírom az ezzel felmerült költségeket is.

Mindenesetre most pihenek, jól érzem magam és készülök a további kalandokra.

Üdv Biskekből!!!!

A család, aki befogadott. Na nem ingyen. The famil who took me in for the night.  Oh, not for free.

A család, aki befogadott. Na nem ingyen.
The famil who took me in for the night.
Oh, not for free.

A motor szétszerelve, már Biskekben. The bike is taken apart already in Bishkek

A motor szétszerelve, már Biskekben.
The bike is taken apart already in Bishkek

A család kisfia, aki befogadott. The sun of the family, who let me sleep in the jurt

A család kisfia, aki befogadott.
The sun of the family, who let me sleep in the jurt

A motor a teherautó hátulján pihen. The bike is resting in the back of the truck

A motor a teherautó hátulján pihen.
The bike is resting in the back of the truck

Élelem kéregetés Begging for food

Élelem kéregetés
Begging for food

Blokk a saqtupadon The engine on the bench

Blokk a saqtupadon
The engine on the bench

A 3600m magas Tuz Ashu hágó, amelyen km-ról, km-re átvonszoltam magam a beteg motorral. The 3586m high Tuz Ashu Pass, wher I crawled through with my sick bike.

A 3600m magas Tuz Ashu hágó, amelyen km-ról, km-re átvonszoltam magam a beteg motorral.
The 3600m high Tuz Ashu Pass, wher I crawled through with my sick bike.

Toktogul víztározó Toktogul resovor

Toktogul víztározó
Toktogul resovor

Már a hágó után a motor a jutrám előtt éjszakázott. After the plateau my bike spent the night in front of my jurt

Már a hágó után a motor a jurtám előtt éjszakázott.
After the plateau my bike spent the night in front of my jurt

I couldn’t find a store which sells motorbike accessories in Osh. It doesn’t mean that there is non, but I didn’t put much energy into this, since I still had some chain spray left, which would be enough till Bishkek. I stopped at a few stores, who sold different oils and sprays, but they said they do not now anything like this in Osh.

So, I made a decision. Since it was Sunday and Bishkek 580 Km. I thought one strong day and I will be in Bishkek and on Monday I will start arranging my visa to Kazakhstan. After if my visa is sorted, I thought I will visit the lakes and continue my adventure.

For a while everything went according to plan, but soon an unexpected situation occurred. As I was going up the hill, the bike started to heat up again. Just like it did in Uzbekistan. I shifted down into 4th gear, but at this time it didn’t help. I always had to stop to get my bike to cool down. First I thought that the warning light switch is playing funny so I kept on going, but watching carefully. Soon I started smelling the sweet smell of the antifreeze. I immediately stopped the engine. Nothing serious had happened. Only about ½ dl of water came out. I waited for a while. Since Kirgizstan is covered about 70% by hills, so you always go up and down. In the beginning when the bike cooled down I could make a few Kms without getting the warning light to turn on, but as I was advancing the distances became shorter and shorter. As soon as the light came on, I stopped the engine, waited and then continued. Once I stopped to top up the water, when a German overland tourist stopped. He recommended taking out the thermostat maybe that is causing the problem. So I did. It was easy. I topped up with water again and said goodbye. I thought the problem is solved. Well, it wasn’t. Then I thought that maybe the water pump. I removed it cover, but I didn’t see any physical damage and its seal wasn’t leaking either. So, I put the cover back and filled up with water again.

Then I asked the gas station operator how far is the next city from here. She said 80 Km. I thought I didn’t hear her right. Ride 80 km with this bike? It started to get dark. I didn’t really had any other choice, but to push ahead.

In the beginning I could ride even 5 Km without stopping, but later this distance decreased to 1-2 Km. Even that the road was following a river and the river cooled down the air temperature. The road started to climb up the hill. So I was going up to another pass. As it was getting dark and as I was climbing the hill, the temperature was decreasing. Going up the pass, it was snowing, raining and it was windy and when a car or truck was coming, I barely could see anything. These guys drive with their high beam and turn on everything they have.

This was combined with the bike heating up, so even in 1-2 C degrees temperature I couldn’t make more than 1-3 Km distance without stopping. Then I had to wait for about 5 minutes and tried to make the next few Km distance.

I didn’t eat all day long and I felt cold and shaking like a hunting dog. Once a car stopped and the driver gave me a piece of bread that he found in his car. It must have been in his car for a few days, because it was rock hard. He wanted to tow me as well, but since he has never done it with a motorbike, I didn’t take a chance.

Soon I reached the top of the pass, so the road started to descend. I was happy, since at this time I could make even 10 Km without stopping. I rolled into a place (it was called a city by Kirgiz people, 10 houses along the road) and I begged myself into one jurt so I wouldn’t freeze to death. In the morning I started hitchhiking with my bike. I had a local help as well. We put my bike up onto a small truck and they took me to Bishkek.

The Kirgiz people are friendly but especially along the main highways they smell the business in the tourists immediately. Nothing is free. To sleep in the jurt, 500 SOM, dinner, 300 SOM, Breakfast, 200 SOM, hitchhiking to Bishkek 540 SOM. First I didn’t understand how things work here. It is like private taxi. Just wave your hands and if somebody stops you agree in the price in advance and pay in advance. So, anyway. I thought that the man has a friend and he will take me to Bishkek. He said that he will arrange my transportation to Bishkek and for his services he will charge 1000 SOM. Off course I didn’t argue and said OK. I gave him the 1000 SOM in advance. Then the next day I saw how it works. He was just hitchhiking for me. Nothing special. I could have saved this money. Just put your hands out and that is it. It is completely normal here.

Here thanks to Zsolt and Gyurgyo, I received the phone number of the bike mechanic. I found a Hostel and the next day, which was today, Ian, from Ireland and however we had never met, we stayed in contact through Facebook. He knew about my problem and wanted to shop his support and took me to the mechanic. The mechanic is about a 30 years old guy. His name is Roma. Tel.: 0555619091. The address of his workshop is. Timirjazeva St. 100, Bishkek, Kirgizstan. GPS coordinate: N: 42.88074, E 074.58016. This might not be exact, but takes you about 100 m near the garage, because I recorded it on the way to the hostel, but together with the postal address of the place you should be OK to find it if needed. This is like a garage street with many garages. Beside this place there is a car panting or plastic repairing shop as well.

He does not work in a fancy garage, but after a half an hour I could see that he knows what he is doing.

He took the engine out of the frame. First I didn’t understand why he takes the engine out, because at home I saw that the cylinder head can be removed with the engine in place, but since he does not speak perfect English, I didn’t want to be the smart guy. I was happy that we are progressing with the repair.

So, cylinder head off and the problem was obvious. Head-gasket. The part is ordered from Dubai, and supposed to be delivered here in 5 days (we will see) and as he said he can put the bike back together in 2 days. Until we are waiting for the part he will fix some small items on the bike which got loose or worn due to vibrations caused by bad roads.

Hopefully everything will be OK an later this will be nothing but a story to tell.

In the main time I got sick. Everything comes out of me and I’m very week. I think this forced brake will help me get better and recover as well.

I thank everything for everyone, mostly that you guys are not only with me during reading the stories, but during hard times as well and are ready to help. As soon as I get a little better, I will make a short video as well.

During my trip on the truck to Bishkek, I didn’t take photographs. It would look funny to be on a motorbike tour and take photographs through the window of a truck. Partly I will go back on that route and I should be able to take pictures then.

I found a hostel in Bishkek. It is called Hostel Nomad. GPS coordinate: N: 42.86974, E: 074.61253. I found this on the net and I surely didn’t regret.

It is 15 USD/night including breakfast. The hostel is very clean, quiet, Wi-Fi is very fast, the rooms are air-conditioned and it is closed to everything.

Bishkek is not too big anyway, but it wouldn’t be really comfortable to walk in the city for everything. The people are speaking English, I mean the workers, so the communication is not a problem and they are really helpful.

Now I have time to catch up with the blog. In the morning I take a nice hot shower, breakfast, write some blogs and organize my photographs. Then I go out to the city for lunch and off course have a little nap after then. For dinner, I also go out to the local little restaurant. Night time I can sleep as well and today I bought some multivitamin to get my body back in shape. Everything is going on its way.

Next week I will visit the Kazakhstan Embassy and apply for a new visa. Hopefully Monday or Tuesday Roma will call me that the part has arrived.

Master Cards are not widely accepted by banks in Kirgizstan. There are a few banks that accept this card, but the Visa is the winner here. I write this for other bikers, who might come here after me.

Few days later I will go out to the city to take some photographs. Do not expect big things, because the city is nothing special, but still I feel the need of some photos of Bishkek.

Unfortunately this forced brake spoiled my schedule. I will miss the famous Nadaam Festival in Mongolia and which I think is a bigger problem that in Siberia between Irkutsk to Magadan statistically the best chance to be able to ride the routes I planned to, is the last week of July and the first week of August. In these two weeks the rivers are low enough to cross them by bike. Before then due to snow melting the rivers are higher and after then the rainy fall rainy season starts and the rivers get high again.

The fact is that the ride ability of those off-road sections are depending very much on weather condition. Since the Western BAM road is about 1400 Km, the Old Summer Route is about 420 Km, then you can only hope that the weather will be the same throughout the whole route. Otherwise I will have to turn back, or put the bike on trucks or boats or on anything that takes you on the other side or the river.

Anyway let’s cross the bridge when we get there. The first thing is the bike.

Later as I know, I will write down the costs as well which are associated to the brake down of my bike.

Now I have all the time in the world, take rest, enjoy myself and get ready for the adventure waiting for me.

Greetings from Bishkek!!!!

2015.06.20. Murghab, Tádzsikisztán-Osh, Kirgizisztán

Reggeli után elbúcsúztam vendéglátóimtól és hamarosan útnak indultam. Az út eleinte aszfaltos volt, úgyhogy jól haladtam a Kirgizisztánba vezető hágó felé. Ahogy egyre feljebb és feljebb kaptatok, úgy hűl a levegő. Elhaladok a csodálatos Kara Kul tó mellett, melynek türkiz színe megbontja a barna kövek és a havas csúcsok alkotta tájat.

A tóról van egy érdekes legenda is, amelyet itt szeretnék megosztani és amelyben a helyiek máig hisznek:

Egyszer nagyon meleg volt, amikor egy utazó megérkezett Kol Bashy helyhez, amely a Karakul tó bejáratánál fekszik. Az utazó messziről érkezett és nagyon fáradt volt, és lemálházta a kancáját, hogy a málha által okozott dörzsölés gyógyulhasson. Amint a fűben pihent és élvezte a tó felől érkező lágy szellőt, hamarosan elaludt.

Hirtelen felébredt. Amint felült, a kancája közelében észrevett egy szürke csődört, amelyről azt gondolta, hogy valahonnan elkóborolt.

Még megvacsorázott, mielőtt folytatta volna útját. Hívta a kancát, hogy felmálházhassa, de a kanca csak nem jött, úgyhogy kisebb fogócskázás után sikerült befognia. Végül is sikerrel járt, majd felmálházta és elindultak.

Néhány hónappal később a kanca egy szürke kiscsikót ellett, pont olyat, milyet a Karakul tó mellett látott. A csikó megerősödött és hamarosan a legjobb ügetővé vált a környéken. A környéken mindenki ismerte és a csodájára jártak. Csodálták a kiállását és szépségét. A tulajdonos büszke volt és hamarosan üzletet látott benne. Hátha több ilyen lova is lehet és eladhatja. Szóval ismét felmálházta a kancát és a csikóval együtt elment a Karakul tó partjára. Pont oda, ahol annak idején megpihent. Természetesen a csődört kereste.

Amint megérkezett a tóhoz, elengedte a kancát és elbújt, hogy megleshesse, mi történik. Hamarosan azonban ismét elaludt, majd egy ismeretlen zajra lett figyelmes. Ahogy kinyitotta a szemét, hullámokat látott a tavon. A félhomályban ismét megpillantotta a csődört, de ezúttal a csődör a hullámokon jött. Amint megérkezett a partra, magával vitte a kancát és a csikót is a tó közepére, míg mind a hárman el nem tűntek a habokban.

A helyi emberek máig hiszik, hogy a szürke csődör a tóban lakik.

Miután megismertük a helyi legendát, folytassuk utunkat Kirgizisztán felé.

Egyszer csak mintha esne valami. Hát, igen. Hó. Nem olyan nagypelyhes, hanem inkább dara. Gyorsan megálltam és felvettem az esőruhát. A kezem már igencsak fázott. A sisakom plexije hamar megtelt hóval és alig tudtam törölni. Az út aszfaltosról kövesre váltott és jó lett volna valamit látni. Felnyitottam a plexit és a kemény dara egyenesen a szemembe vert. Alig láttam valamit. A levegőt is kapkodtam. Ha nyugton maradtam, akkor nem éreztem az oxigén hiányát, de ha álltam a motoron és terelgettem jobbra-balra, keresgélve a kevésbé egyenetlen utat, akkor igencsak híján voltam az oxigénnek. A havazás nemhogy alábbhagyott volna, inkább a szél erősödésével még erősebbnek tűnt. Nagy nehezen felértem a hágó tetejére és gondoltam, most már csak jobb lesz. Volt egy rövid szakasz, amikor nem esett és fellélegezhettem, de azután hamar beértem egy újabb felhő alá, és ismét rázendített. Közben iszonyatos erősségű szél nehezítette a haladást. A hágó túlsó oldalán, de még a Tádzsik oldalon, láttam kettő motorost szembe jönni. Megálltunk és akkor láttam, hogy Terry Brown és egy barátja voltak. Terry-vel még 2012-ben találkoztam Albániában. Ő az a motoros, aki a könyék nehéz terepeit már megjárta. Nagyon felnézek rá. Rendkívül örültem, hogy ismét látom. Egy kis beszélgetés és fényképezkedés a hóesésben, majd mindenki folytatta az útját. Ahogy elértem a Tádzsik-Kirgiz határt, a Tádzsik oldal nem is tűnt határátkelőnek. Inkább egy egyszerű ellenőrző pontnak. Elvették az útlevelemet, ls be sem engedtek legalább a zárt térbe. Kinn várakoztam. Iszonyatos erősségű hózivatarban. Mindenem remegett, úgy fáztam, de ez őket nem igazán zavarta. A hóesésnek az lett az eredménye, hogy a határnál és az azt követő 20 Km-en elég saras lett az út. Ezt nem az autók hordták fel, hanem a keményre döngölt föld teteje felázott. Ehhez párosul a hózivatar, hogy alig láttam valamit, úgyhogy imádkoztam, hogy én legyek felül és ne a motor. Nagy nehezen egyszer csak leértem a Kirgiz határra. A kettő határállomás között szerintem volt legalább 5-10 Km. Nem tudom pontosan, csak azt, hogy alig vártam, hogy lejjebb érjek, hogy a havazás elálljon. A Kirgiz határon minden simán ment. Onnan még Kb 20 Km volt aszfaltos ugyan, de elég egyenetlen. Miután elértem a főútvonalat, az út tükörsimává változott. Élmény volt rajta motorozni. Egyszer egy kávézónál láttam kettő Török motorost. Megálltam és beszélgettünk egy órát. Ott a kávézóban is megkérdeztem, hogy esetleg lehet-e ott aludni. NYET volt a válasz. Onnan minden településen kerestem GASZTINYICÁT, de sikertelen volt minden próbálkozásom. Addig-addig, hogy este 10-körül beértem Osh-ba. Hát hol találtam szállást? GASZTINYICA PEKING. Igen, Kína támad. Egyetlen Kirgiz szállást sem találtam. Viszont a kínai tulaj nagyon rendes volt, mert mondta, hogy a parkoló nem biztonságos és hozzam a motort a szálloda lobbijába. Téglákat tett a lépcső elé, hogy fel tudjak menni. Így hát a motor a szálloda márványkővel borított lobbijában éjszakázik. Vacsorázni is természetesen Kínai étteremben tudtam. Csak ez volt a közelben és az éjszakának ebben a szakában. A szoba tiszta és jó. Holnap megpróbálok találni egy motoros boltot, nem lesz egyszerű, láncsprayt kell vennem, majd még nem tudom, merre tovább. Ezt még meg kell álmodnom. Annyit még ide kell írnom, hogy nem tudom mi történt, de amikor kivettem a számítógépet a dobozból és kinyitottam, a monitor majdnem a kezemben maradt. Még működik, de ha megadja magát, akkor nem tudom hogyan tovább. Ugyanis, akkor nem fogom tudni letölteni még az adatokat sem az eszközökről. Blogot megírom papíron, és majd otthon közzéteszem, de fényképek és videó anyag nélkül az egész út nem ér semmit. Hát szorítsatok. Mostantól úgy bánok a géppel, mintha hímes tojás lenne. Még hosszú az út.

Kara Kul tó Lake Kara Kul

Kara Kul tó
Lake Kara Kul

Török motorosok társaságában és természetesen a helyi lurkók. Together with the Turkish bikers and local kids

Török motorosok társaságában és természetesen a helyi lurkók.
Together with the Turkish bikers and local kids

Ez a vörös iszap nehezítette a lejutást a hágóról a hóesésben This red mud made the descending difficult from the Pass

Ez a vörös iszap nehezítette a lejutást a hágóról a hóesésben
This red mud made the descending difficult from the Pass

Yakok az úton Yaks on the road

Yakok az úton
Yaks on the road

DSC_3931-1DSC_3933-1

Kirgiz kisfiú Kirgiz boy

Kirgiz kisfiú
Kirgiz boy

DSC_3915-1

Kara Kul Tó Lake Kara Kul

Kara Kul Tó
Lake Kara Kul

Közös fotó Terry barátjával Picture with Terry's friend

Közös fotó Terry barátjával
Picture with Terry’s friend

Közös fotó Terry Brown-nal A picture with Terry Brown

Közös fotó Terry Brown-nal
A picture with Terry Brown

Terry Brown és a barátja Tery Brown and his friend

Terry Brown és a barátja
Tery Brown and his friend

4655m Ak Baytal Hágó. 4655m high Ak Baytal Pass

4655m Ak Baytal Hágó.
4655m high Ak Baytal Pass

4655m magas Ak Baytal hágó. A matricám felkerült a bal alsó sarokba. 4655 m high Ak Baytal Pass. My sticker is placed the left bottom corner.

4655m magas Ak Baytal hágó. A matricám felkerült a bal alsó sarokba.
4655 m high Ak Baytal Pass. My sticker is placed the left bottom corner.

DSC_3889-1

Murghab városa The city of Murghab

Murghab városa
The city of Murghab

A boldog család The happy family

A boldog család
The happy family

Vacsora a kamionosokkal Dinner with the truck drivers

Vacsora a kamionosokkal
Dinner with the truck drivers

DSC_3875-1

Nagymama az unokával. Grandmother with her grandson

Nagymama az unokával.
Grandmother with her grandson

Egy Kínai kamion. A típusát nem ismerem. 336 LE és a raksúly 36 t. Tádzsikisztánban nincs súly ellenőrzés. Ezzel a súllyal mennek végig a Pamir Highway-en. Cinese truck. I do not know its brand, but it has 336 HP and the payload is 36 ton. In Tajikistan there is not weight control so they load the trucks up as much as they can. The go with this weight through the Pamir Highway.

Egy Kínai kamion. A típusát nem ismerem. 336 LE és a raksúly 36 t. Tádzsikisztánban nincs súly ellenőrzés. Ezzel a súllyal mennek végig a Pamir Highway-en.
Cinese truck. I do not know its brand, but it has 336 HP and the payload is 36 ton. In Tajikistan there is not weight control so they load the trucks up as much as they can. The go with this weight through the Pamir Highway.

A kislány eleinte szégyenlős volt, de egy ajándék segített. Azonal pózolni kezdett. The little girl was shy in the beginnig but a little gift helped. She started to enjoy the camera.

A kislány eleinte szégyenlős volt, de egy ajándék segített. Azonal pózolni kezdett.
The little girl was shy in the beginnig but a little gift helped. She started to enjoy the camera.

DSC_3804-1

A büszke apa és a kisfia The proud father and his son

A büszke apa és a kisfia
The proud father and his son

Anya és 4 hónapos kisfia The mother and her 4 months old son

Anya és 4 hónapos kisfia
The mother and her 4 months old son

DSC_3727-1DSC_3544-1

Reggelre a csörgedező patak befagyott The little creek got frozen by the morning

Reggelre a csörgedező patak befagyott
The little creek got frozen by the morning

Kemping a fennsíkon Camp on the plateau

Kemping a fennsíkon
Camp on the plateau

After a light breakfast I Said goodbye to Amaz and his family and hit the road. In the beginning, the road was covered with asphalt so my progress was good towards the pass to Kirgizstan. As I got higher and higher, the air gets cooler and cooler. I pass by the fantastic Lake Kara Kul. The lake’s turquoise color brakes the landscape covered by brown stones and snowcapped peaks.

Here let me share with you an interesting legend about the lake, in which local people even today believe that it is true.

It was very hot when a traveler came to the place named Kol Bashy (‘Mouth of the Lake’) on Lake Karakul. The traveler had come far and was tired so he unsaddled his mare to let her graze. He rested on the grass in a light breeze from the lake and soon fell asleep.

Suddenly, he was woken. He leaped up and noticed a grey stallion, which he assumed had escaped, that was near his mare. Settling back down, he had some dinner before preparing to recommence his travels. He called his mare to no avail and then ran and struggled for some time to catch it and saddle up before eventually departing.

Some months later his mare gave birth to a grey foal, like the one he saw at Karakul Lake. The foal grew strong and was soon the best pacer in the region. Everyone in the area recognized the grey and was amazed by its beauty and stature. But the owner grew proud and saw an opportunity for more foals. So he saddled up once again with the mare and his new pacer and set off back to Karakul to seek the stallion.

He arrived back at the lake at the same location and released the horses, then hid. However, he soon fell into sleep before being woken by a strange noise. He opened his eyes to see waves on the lake. In the twilight he made out the grey stallion again but this time it was coming in on the waves of the lake. It arrived at the shore then drew the mare and pacer to it before all three set off back into the lake, swiftly disappearing in the waves.

Local people still believe that the grey horse exists in the lake.

So after getting to know the local legends about the lake, let’s continue my journey towards Kirgizstan.

I noticed if something was falling. Oh yeah. It is snow. But not those big fluffy flakes, oh, it is really small and hard almost like ice. I immediately got my rain gear on and my hands started to feel cold as well. The shield of my helmet filled up very quickly and I barely could wipe it off. The road changed from asphalt to stone covered off-road. I opened my shield of my helmet, but them the snow hit my eyes really strong. The wind was blowing sideways and I tried to turn my head in a way, so I could see the road. I barely could keep my eyes open. Up in this height the oxygen level is low, so by trying to maneuver with the bike it became kind of a challenge.

The snow got even worse due to the stronger wind. I felt like fighting for every meter. Finally I got up on the top of the pass and I thought it should be better on the other side. There was a short section, where the snow seized, but soon I entered into another big snow cloud and I was getting it again.

The wind was blasting, which made the riding miserable. On the other side of the pass, but still in the Tajikistan side, I saw two overland motorbikes coming towards me. We stopped and then I saw that one of them was Terry Brown. The other motor biker I had never met before, but his face is somewhat familiar.

Terry and I met in 2012 in Albania. He is the guy who has ridden all major difficult off-road sections in this area. I really look up to him. I was immensely happy that I met him again. We talked for a little while, took some photographs in the snowing whether and said our goodbyes, and got going. As I reached the Tajikistan-Kirgizstan border the place didn’t even seemed like a border post. Some containers were there. They took my passport and didn’t even let me in at least the container. I had to wait outside in extremely strong wind and snow. I was so cold, that I was shaking. They didn’t care too much. As the result of the snow storm the next 20 Km became icy slippery from mud. This mud wasn’t brought on the road by trucks, but the top of the hard compacted dirt became slushy. Add to this the strong wind and the snow. I barely could see the road. I was praying to stay upright and do not dump the bike and get into an accident. Slowly-slowly I could progress and finally I reached the Kirgizstan border. There are about 5-10 Kms between the two border posts. I do not know exactly. All I know is I just couldn’t wait to get down from the pass, so the snow would stop.

The Kirgizstan border crossing was a piece of cake. From there the next 20 Km was asphalt but in really good condition. As soon as I reached the main highway, the road became fantastically smooth. It was a real joy riding on that after all I experienced in Uzbekistan and Tajikistan.

Once at a coffee shop I saw two overland motorbikes. So I stopped and we talked for an hour or so. They were from Turkey. I asked if I could sleep there but they said NYET. From there on, I was looking for GASTINICA in every settlement, but I was unsuccessful. I kept on going and eventually at around 10 PM I got into Osh. So what do you think where I found a place to sleep? GASTINICA PEKING. Yes, China is the invader here. I couldn’t find any Kirgizstan place to sleep. It does not mean there are not, but I just could not find any. Everybody was directing me to here.

The owner of the hotel was really nice. He told me that the street is not too safe for motorbikes, so I should bring my bike into the lobby. He placed some bricks by the door, so I could get my bike up the stairs, so my bike was spending the night on the marble floor of the hotel’s lobby and received 24 hour attention. I had some dinner also in a Chinese restaurant. The room is clean and OK. Tomorrow I will try to buy some chain spray for my bike. After then I will have to decide which way to go next.

I still need to add to this, when I took my computer out from the box and opened it, the monitor almost stayed in my hand. It is pretty close to separating from the rest of the parts. It still works though. From now on I will pay special attention to this little machine, because the blogs, I could write by hand and post later, however without the computer, I couldn’t download my files from the cameras. Without photographs and video material the whole trip just wouldn’t be the same. So I pack my little computer like if it was an egg.

Please keep your fingers crossed for my computer to last until the end of my trip. I still have a long way to go.