2015.06.10-11. Buhara-Samarkand

Hát az út nem volt túl eseménydús. Ez rossz hír nektek, de jó hír nekem. Csak azért írtam, hogy rossz hír, mert nem tudok semmilyen csemegével, semmilyen szaftos történettel szolgálni. Egy dolog történt, ami lehet, hogy említésre méltó. Tankoltam és gyanús volt, mert árak ugye nincsenek kiírva és csak azután tudod az árakat, miután tankoltál. Természetesen meg lehet kérdezni előre is, de mivel mindenhol 3000 SUM/l az üzemanyag ára, így nem foglalkoztam vele. Egy dolog volt fontos, hogy a tank tele legyen. Na meg is tankoltam, itt az ürge engedte, hogy teletankoljam, nem kellett előre megmondani, hogy hány litert kérek. Nyakig öntöttem. A fizetésnél gyanús volt, hogy nem 3000 SUM/l volt az ára, hanem 2600. Meg is kérdeztem, hogy milyen oktánszámú benzint kaptam. Ugyanis itt elveszed amit kapsz és nem válogatsz, mert lehet hogy a következő hosszú kilométereken nem kapsz benzint semmilyet. Szóval megkérdeztem, hogy milyen oktán számú a benzin. Számológépen mutatja az ürge, hogy 91. Oh, hát ez szuper. Onnan elindulok, és azt tudni kell, hogy szembeszél volt. Azt vettem észre, hogy a motort elhagyja az erő. Megy Ő szegénykém, de csörög, mintha csörgőkígyó költözött volna bele. Csak nem húz. Próbáltam azt a 90-100-as tempót tartani, de éreztem, hogy a motor nagyon erőlködik. Hát hamarosan ki is gyulladt a vízhőfok jelzőlámpa, hogy jobb lesz lassítani. Megálltam, és körbenéztem a motort. Minden OK, csak nincs kraft. A motor hűlt egy kicsit, szépen indult, lámpa elaludt, de erő továbbra sincs. Nem tudok másra gondolni, mint hogy az üzemanyag, nem hogy 91-es nem volt, de szerintem még 80-as sem. Ugyanis 80-ast tankoltam már korábban is, ilyen mértékű erővesztést nem tapasztaltam. Most egyelőre Samarkandban vagyok és Kb 4-5 l üzemanyagot használtam el, úgyhogy amikor elindulok innen, mindenképpen kellene keresnem egy kutat, ahol tudnék tankolni 95-öst. Próbálnám feljavítani. Szerintem az üzemanyag lesz, mert miután az utolsó 80 Km-t 4-ben tettem meg, Kb 80 Km/h-val, a motor nem csörgött, lés nem melegedett. Bízzunk benne.

Szóval Samarkand. Mit szeretnétek tudni róla. Semmi különöset? Azért én mondanék egy pár szót magáról a városról. Miután motoros történetet most nem tudok mondani, be kell érnetek ezzel:

Samarkand:

Samarkand 1930-ig Üzbegisztán fővárosa volt. Csak ekkor vette át a helyét Tashkent. Nevét a termékeny (samar) és a település (kand) szavak házasításával kapta.

A hajdani Selyemút mentén fekvő Üzbegisztán ősi városa Samarkand az egykori kánok birodalma, Ázsia közepén. A több mint 2700 éves város.

Timur Lenk Uralkodása idején Samarkand a világbirodalom középpontjaként Ázsia legszebb városává, a Kelet paradicsomává vált. Az egyik legöregebb város, abban az időben, a világ legnagyobb és legjelentősebb fővárosa volt. A “kelet varázsát idéző” várost a Kelet Rómájának s a muszlim világ gyöngyszemének nevezték költők és történészek.

Timur Lenk mindössze néhány év alatt valósította meg az elképzeléseit, melyhez bárhol másutt nemzedékek munkája kellett volna. A városközpontban leromboltatta a házakat, hogy helyükre óriási fedett bazárt építtessen, mely csakhamar a kelet és nyugat közötti kereskedelem legnagyobb közvetítő- és átrakóhelyévé vált.

A Zeravsan folyó mellett folyamatosan épültek a pompás mecsetek és medreszék, paloták és karavánszerájok.

A város történelmi központja a Registan tér. Az elnevezés „homokos területet” jelent a hagyomány szerint itt voltak a kivégzések, és a homok beitta az áldozatok vérét. A hadjáratok végén a harcosok zsákjaikból itt borították ki az ellenség levágott fejeit és a mennyiséggel arányosan kaptak fizetséget. Valószínű, hogy innen eredeztethető a mai elosztásban is használatos: Fejenként.

Az egyik medresze homlokzatán a Korán tanításaival ellenkező állatábrázolás található. Itt is megtalálták a kiskaput, a törvények megkerülésére. A képen a tigrisnek és az oroszlánnak sajátos keresztezését láthatjuk, és erre azt mondják, hogy ezt lehet ábrázolni, mert ilyen állat nincs. A szarvasokra meg azt találták ki, hogy már nem élnek, tehát bemutathatóak.

Itt található Timur Lenk sírja is. Timur Lenk sírját egy hatalmas jade kő őrzi. A világ legnagyobb jade köve volt 1740-ig, amikor Nádir sah megpróbálta eltávolítani, s kettétört. Timur Lenk nagyságát méltatva a kőbe vésve ez áll: “Ha én felemelkedem, a világ beleremeg”

Egy monda szerint 1941-ben szovjet régészek merészkedtek felnyitni az uralkodó sírját, és egy erős testalkatú, mongolos koponyájú, vörös szakállú, jobb oldalára béna férfi maradványait találták benne. Néhány héttel később Németország megtámadta a Szovjetuniót. Igaz, vagy hamis, nézzetek utána!!!

Na, ennyi elég is, mert nem akarok senkit sem untatni.

Szóval kicsit körbejártam Samarkand belvárosát. Szerintem lenyűgöző. Samarkand különben mai is pezsgő város, rengeteg egyetemmel és éjszakai élettel. Bár nálam az éjszakai élet a szállodai szobámban, az ágyamban zajlik. Na, nem úgy ahogy esetleg néhányan gondolnátok, szigorúan alvással.

Tegnap ismét lakodalomban voltam. Buharában láttam az esküvői szertartást. Itt, tegnap magában a lakodalomban voltam. Itt már a szertartásnak vége volt és úgy gondolom, hogy ezek az emberek gazdagabbak lehettek. Itt a lakodalom egy nagy park közepén and étterem teraszán volt megtartva. Néztem az embereket, ahogy táncolnak, együtt énekelnek a zenekarral. Egyszer egy férfi odalép hozzám, (szépen fel volt öltözve, öltöny, nyakkenő, és látja, hogy próbálok fotózni, de az igazat megvallva a távolság nagy volt és nem volt elég fény sem,) és megkérdezi, hogy honnan való vagyok. Mondom, Magyarországról (Vengria). És szeretnél bejönni, fotózni és videózni? Ha befejezted leülhetsz az asztalunkhoz. Á, mondom, én csak egy turista vagyok. Azt mondja, te a barátom vagy, úgyhogy bejöhetsz. Hát, ha itt a barátságok ilyen egyszerűen és gyorsan köttetnek, akkor OK. Már benn is voltam.

Ez ismét egy felejthetetlen élmény volt. Férfiak, nők külön táncoltak és külön asztaloknál ültek. Az asztalok telis tele voltak mindenféle gyümölccsel és édességgel. Tudjátok a gyümölcsök azokon a fajta tálcákon voltak, amelyek otthon is vannak, háromemeletesek. A festők mindig úgy ábrázolják ezeket a bégeket, hogy féloldalasan fekszenek, szőlőt majszolnak, és az asztal, roskadásig tele gyümölccsel. Szőlőfürtök lógnak lefelé a tálcákról.

Mint már említettem, férfiak és nők, külön-külön táncoltak. Egyszer egy nő lépett a férfiak tánckörébe és egy köteg pénz volt a kezében. Igazából nem jöttem rá, hogy ennek mi volt a szerepe, mivel senki sem adott neki pénzt és Ő sem utalt rá, hogy kellene kapnia. Mindenképpen feldobta a hangulatot a fiúk között. Az ifjú pár egy emelvényen ültek, gyönyörűen megvilágítva és virágokkal körbevéve. Megtisztelve érezték magukat, hogy fotózom őket. Felálltak, hogy jobban lehessen látni őket és büszkék voltak arra, hogy bármelyik országból való vagyok is, az ő képeiket fogom mutogatni. Ők nem táncoltak. Az a 2 óra mit ott töltöttem, Ők csak ott ültek és egyáltalán nem táncoltak. Láttam, hogy emberek felmennek hozzájuk, ajándékot, vagy pénzt adnak nekik.

Ezután leültem újdonsült barátom asztalához, de mivel nem nagyon volt közös nyelv, így a kommunikáció egy kicsit akadozott. A másik ok, amiért eliszkoltam, mert egy-két nappal korábban odaadtam a vacsorapénzemet az ifjú párnak. Most nagyon éhes voltam, ifjú barátom barátainak adakozni és különben is szerintem a lakodalmat elnézve jobb anyagi körülmények között élnek, mint én, bár én sem panaszkodom. Marasztaltak, hogy egyek ott, de már mindenki evett, minden elpakolva, csak gyümölcsök és valamilyen színes italok az asztalokon, szóval a vacsorámat akartam egy étteremben, de tüstént. Amúgy nagyon kellemetlenül éreztem volna magam, ha pofátlanul ott elkezdek egyedül enni. Tehát a vacsora pénzemet szorongattam, mint koldus az aranytallért. Üzbegisztánban nem fogadnak el semmilyen hitelkártyát. Szigorúan csak CASH.

El kell mondanom, hogy ismét egy fantasztikus kulturális megtapasztalással lettem gazdagabb. Ilyen dolgokért érdemes erre a vidékre jönni. Nem a forró sivatag, a rossz utak és a rossz minőségű benzin vonz, hanem az ilyen dolgok. Örülök, hogy ott lehette és gazdagabb lettem egy ilyen élménnyel.

Még egy dolgot szeretnék elmondani. Itt Üzbegisztánban egy embert láttam kéregetni. Egy hölgy volt. Nem tudhatjuk, hogy mi az oka a kéregetésének. Sem Grúziában, sem Kazahsztánban nem láttam hajléktalanokat. Lehet, hogy a család erőseb, mint a nyugati civilizációnkban az elszakadásra való vágy, hogy én önállóan meg tudok élni. Igen ám, de nézzünk körül. Bárhova mész, majdnem bármelyik rendőrlámpánál megállsz, kéregetnek. Én ezt kellemetlennek és szomorúnak tartom. Ez nem csak nálunk van így, bármelyik nyugati országban ez van. Tehát a nagy szabadságnak is megvan az ára. Az emberek elidegenednek egymástól s a bajban egyedül maradnak a problémáikkal, mert senkit sem érdekel. Ez szomorú.

A szálloda nagyon jó. A ház kívülről egy semmitmondó utcában, poros, sikátorban található, de közel a központhoz. Az udvara, viszont maga a paradicsom. Nagyon kellemesek a kis teázó részek, ahol leheveredsz, teázgatsz és az élet nagy dolgain elmélkedsz, vagy belealszol az elmélkedésbe. A várost gyalogosan fedeztem fel. Egy-két nap, számomra elég is. El lehetne tölteni több napot is, de ahhoz jól jönne egy társaság. Már Hivában és Buharában is találkoztam egy Japán párral. Lehet, hogy itt is összefutunk és akkor még bármi lehet.

Megmondom őszintén, hogy már alig várom, hogy a hegyek közé érjek, azaz Tádzsikisztánba. Még egy éjszakám lesz a Termez-ben, de onnan már irány Tádzsikisztán. Már egy kicsit besokalltam a rekkenő hőségtől, a rengeteg portól, azaz homoktól és a sivatagtól. Szeretnék már egy kicsit friss levegőt szívni és patakból inni. Különben Üzbegisztán nem egy olcsó hely. 1,5 l ásványvízért 200 Ft-ot kérnek, boltban. Étteremben egy vacsoráért, na, nem 8 fogás, egy egyszerű bárány saslik, 1 sör, kenyér 2500 Ft. Tudom, ez olcsóbb, mint otthon, de miután egy nagy köteg pénzem volt, a kötegek úgy fogynak, hogy győzöl csodálkozni. Úgy gondoltam egy ideig, hogy legalább itt jómódú vagyok, de azokat a kötegeket, csak hurcolászni nehéz, költeni könnyű. Egy vacsora 20.000 SUM. Tankolás, 30-40.000 SUM. Szóval a 300.000 SUM nem is olyan sok.

Remélhetőleg még kettő napom van hátra itt és azután Nyugat Himalája már vár, azaz a tádzsikisztáni hegyek.

Kenyérárus Samarkanban /  Selling bread in Samarkand

Kenyérárus Samarkanban /
Selling bread in Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Az ifjú pár /  Husband and wife

Az ifjú pár /
Husband and wife

Anya és fia /  Mother and son

Anya és fia /
Mother and son

Lányok a lakodalomban /  Girls on the wedding party

Lányok a lakodalomban /
Girls on the wedding party

A fiúk külön táncolnak /  Boys dancing separate

A fiúk külön táncolnak /
Boys dancing separate

Táncoló gyerekek /  Dancing kids

Táncoló gyerekek /
Dancing kids

Samarkand

Samarkand

Nem tudom, mhogy végezném-e ezt a munkát / I'm not sure if I would do that job

Nem tudom, mhogy végezném-e ezt a munkát / I’m not sure if I would do that job

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Kilátogattam a piacra. Édességed, aszalt gyümölcsök /  I went out to the local market. Sweet staff and dried fruits

Kilátogattam a piacra. Édességed, aszalt gyümölcsök /
I went out to the local market. Sweet staff and dried fruits

Timur Lenk

Timur Lenk

Utcarészlet /  On the street of Samarkand

Utcarészlet /
On the street of Samarkand

Utcai kenyérárus / Selling bread on the street

Utcai kenyérárus /
Selling bread on the street

So the road wasn’t full of events. This is bad news for you, but good news for me. The reason I said it is bad news, is because I can’t provide you with juicy details. Only one thing has happened. I fueled up. I know this would not be enough to mention. So I fueled and the guy let me fill it up to the top. OK, that’s great. You have to know that no prices are advertised at this station. But it is not a big deal, and you can ask the price in advance as well, but since the price is everywhere 3000 SUM/l, I didn’t bother. So I topped it up to the neck. Off course when I went to pay, I pay, it was strange that I only paid 2600 SUM/l but I did not pay too much attention. One thing is important in this area. The fuel tank should be full. So I paid and I also asked what octane I received. The guy shows me on a calculator, that 91. Oh, that’s fantastic. Actually here you do not start to complain just take what you get because you will not get anything in the next few hundred Kms. So I take off from there and you need to know that there was about a 40 Km/h face wind. I noticed that my bike does not have the power. She is trying to keep up with my instructions, but you could hear a rattling sound, like a rattle snake just found a new home. It just does not want to go as well as it used to. I tried to keep the 90-100 Km/h speed, but I felt that the bike is just struggling. Soon the water overheat lamp came on. So I said it is better to slow down. I stopped, checked the bike and I did not find anything unusual from outside. The bike is OK, but no power. The bike cooled down a bit, started as usual, lamp went off, but still no power. I can’t think of anything else, but the fuel. I think it wasn’t 91 octane it wasn’t even 80 octane. Since I fueled 81 octane before and I didn’t experience such a problem. I’m right now in Samarkand and I burned about 4-5 l from this fuel. So when I leave from here, I need to find a gas station where I could buy 95 octane. Since it is a big city, I should be able to find some. I would try to upgrade my fuel a little bit. I think it is the fuel, because I was riding in 4th gear for the last 80 Km with 80 Km/h speed, and the bike did not have the rattling sound and did nit overheat. Hope for the best.

So, Samarkand. What would you like to know about this city. Nothing? Well I will still tell you something, it might be interesting. Since I cannot tell you any biker’s stories, you need to accept this one.

Samarkand:

Samarkand was the capital city of Uzbekistan until 1930 and the government relocated the capital to Tashkent, Samarkand received its name from the word samar (fertile) and the word kand (village).

Samarkand was the Kahn Empire in the middle of Asia. It is more that 2700 years old.

During the era of Timur Lenk, it was the center of the Empire and became the most beautiful city of Asia. It became the “Paradise of the East”. As one of the oldest city at that time was one of the most important cities of the world. The city was called the Rome of the East, the bead of the Muslim world by poets and historians.

It took only a few years to Timur Lenk to achieve his goals, where in other part of the world it would have taken decades. In the center of the town he has demolished all the buildings and had a huge covered market constructed. This market became the most important market place between the east and the west.

Soon beautiful mosques, Madrasah and castles were built near the river Zeravsan.

The historian center of the city is the Registran place. The name, come from sandy area. According to the legends all executions were held her and the san suck up all the blood of the victims. After different worrier expeditions, the victim’s heads were dumped here as well and the soldiers received payments based on the number of heads they brought. It is possible that the presently used term, by head count, comes from here.

On one of the façade of the Madrash, there are some imagery, which is against the Koran. So locals found a way to go around the law. They said that this animal is between the tiger and the lion, therefore there is no such an animal so it is legal. Regarding the dears, they said they do not exist anymore, so it can be exhibited as well.

We can find the tomb of Timur Lenk here, which is covered and saved by a huge jade stone. It was the largest jade stone of the world until 1730, when Nadir sahib tried to remove it and it broke into two pieces.

It is carved into the stone: “If I ascend, the world will start shaking”

According to a story, Russian historians opened the tomb and found the remains of a strong, Mongol like, red bearded, and handicapped to the right hand side person.

A few weeks later, Germany attacked the Soviet Union. True, or false, should look into it!!!

So this should be enough, I do not want to bore anybody.

So I looked around the historic downtown of Samarkand. It is fascinating. Samarkand is even today a city that never sleeps. OK, not like New York. It has lot of universities and night life. My night life is in my room and in my bed. No, not the way, that some of you might think. Strictly with sleeping.

Yesterday I was again on a wedding party. In Buhara, I saw all the local ceremonies. Here the ceremony part was over, and I think these guys were richer and the party was held in a big open air restaurant. I was watching the people dancing, singing together with the band that was playing. Once a guy steps up to me and asks. Where are you from? I said, Hungary. He asks, would you like to come in and take photographs and video inside? After you finished, you can sit at our table if you want to. I said, no, I’m just a tourist. He says, you are my friend so you can come in. OK, if friendships are made so quickly here, then OK. I went in. It was another great experience. Men and women were citing separately at different tables. The tables were full of fruits and some sweet things to eat. Do you know those trays which are at least three level high? Now those were absolutely full of fruits. You know how paint artists show these Begs laying on one side and eating grapes and other grapes hanging down from those trays. When people were dancing, they were dancing separate. Men and women separate. At one point some girl stepped into the men dancing circle with a pile of money in her hand. She danced in the middle. I could not figure out what was her role in this, since nobody gave her money and she did not even ask from anyone. The new wife and husband were sitting on a platform beautifully lid and some flowers were surrounding them. When I went to them to take photograph of them, they were honored that I’d like to show them in whichever country I was from and they stood up to be able to see them better. They weren’t dancing dough. Until I was there, about 2 hours, they weren’t dancing. I saw people went up to them and I think wished them happiness and lot of kids, or whatever and gave them gifts or money. After then I set down at the table for a while but really we did not have common language and the communication was difficult. The other reason why I was leaving, because the day before I gave my diner money to the new couple and I was damn hungry at this time, so I wanted to eat my dinner and I needed the cash. In Uzbekistan you need to know that no plastics are accepted. Just cold, hard cash. They off course offered me dinner, but everybody eat already and I felt ashamed to start eating without even knowing these people. I wasn’t even dressed properly, so everybody knew I’m a tourist. So I have to tell you that this was another great experience, which I wouldn’t have missed for anything. Great time.

One more thing I would like to mention. Here in Uzbekistan I saw only one person begging for money, or food. It was a lady and we do not know what her problem was. Neither in Georgia, nor in Kazakhstan I have seen anybody asking for money or leaving on the street. Maybe the strength of the family is stronger than the wish like it is in the western civilization, that I’m grown up, I can leave alone. Yes you can, but look it how. No matter where you go, or n matter which traffic light you stop, you will find people begging for money and if you do not look away, you see people living on the street. I think this is very sad. It is not Hungary specific, it is the same way in every western country. The people become estranged from each other and when they have some problem they realize that they are alone with their problems. Nobody cares. This is SAD.

The hotel is excellent, which should be for 36 USD/night. I could not find cheaper one. The house looks really bad from the street, but as soon as you enter it is like a little paradise. Its yard has small places for having tea in the afternoon. There are places where you can solve the big issues of life, or just fall a sleep there, while you are thinking.

I will explore the city on foot- One-two days are enough for me. More time could be spent here as well, but then you would need company. I had met a Japanese couple in Hiva and I met them in Buhara as well, so maybe I will meet them tomorrow her and I stay for one more day.

I have to tell you the truth. I can’t wait to get to the mountains, so to get to Tajikistan. I will have one more night in Termez and then I cross the line. It is as little too much for me the extreme heat, the dust, the sand and the desert. I would like to sniff some fresh air and drink from a creek.

Actually Uzbekistan is not so cheap. I have to pay about 0,6 USD for 1,5l bottled water. In Hungary I can get this for 0,2 USD. A dinner, not 8 servings, roast lamb, a beer and bread, costs almost 10 USD. I know it is still cheaper than Hungary, but I had a big pile of money and this pile is disappearing pretty fast. For a while I thought I’m well off but I found out that those piles are just difficult to carry, but worth nothing. A dinner (cheap place) 20.000 SUM. Fueling up, 30-40.000 SUM. So my originally received 300.000 SUM is not so much. Is it?

Hopefully I have two more days here and reach the Western Himalaya in Tajikistan.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s