Reggel ismét változtattam a terven. Hát a tervek azért vannak. Nem? Ahogy ráültem a motorra, gondoltam Kazahsztán egy sztyeppés sivatag. Nem is láttam semmit belőle. Úgy döntöttem, hogy rászánom azt az oda-vissza 500 Km-t és megnézem a Charin Kanyont. Az Almaty-ból kivezető út is ugyanúgy, mint a bevezető forgalmi dugókkal volt tele. 1,5 órán át araszolgattunk, mire kijutottam. Gondoltam, irány a kanyon. A kanyonba a bevezető 10 Km-es út off-road. Nem nehéz, de a motorra nézve rázós. A nemzeti park bejáratánál megkérdeztem, hogy lehet-e ott kempingezni. Mondták, hogy természetesen. Így kifizettem 700 Tengét, és irány a lejárat. Azt ugyan nem kérdeztem, hogy motorral is le lehet-e menni, mert természetesnek vettem. A fennsíkon turistákat szállító terepjárók voltak. Az egyiktől megkérdeztem, hogy hol találom a lejárót. Meg is mondta, mire nekivágtam. Mentem jobbra-balra, de csak nem találtam a levezető utat. Egyszer felkaptattam egy dombra, és még szerencse, hogy a tetejéhez közeledve visszaengedtem a gázt, mert az út, nem vezetett sehova. Illetve vezetett, de nem biztos, hogy élve megúsztam volna. A motor biztosan maradandó sérüléseket szenvedett volna. A domb tetejétől, csak szakadék volt. Valószínűleg az csak egy fényképezési pont lehetett. Mint utólag kiderült, kőomlás miatt a levezető út motorral járhatatlan, ezért le van zárva. Csak gyalogosan lehet lemenni. Úgyhogy készítettem egy pár felvételt, majd kijöttem a kanyonból. Mindenképpen le akartam menni a folyóhoz, úgyhogy megkerestem a folyót, átmentem a hídon, majd azt követően jobbra találtam egy lejárót. Azon elértem a folyó partját. Tökéletes kempinghelyre bukkantam. A folyó nagyon erős sodrású, úgyhogy csak megmártózni és mosakodni tudtam. Találtam tűzifát is, mert a Kazakok szerintem ott egy piknikezhettek és egy birkát mészároltak le. Gondolom ahhoz vihettek tűzifát és hagytak ott. Szóval tudtam tábortüzet is rakni. Egy szikla tövében vertem fel a sátrat, tökéletes helynek gondoltam. Este a tábortűz mellett ücsörögtem, amikor elkezdett feltámadni a szél. Először nem is tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki, de miután viharossá kezdett válni, bevonultam a sátorba. A sátrat megerősítettem, amennyire csak tudtam, de még így is nagyon tépte. Egyszer csak hallom ám, hogy kisebb köveket is hoz a 20-30m magas, mellettem álló szikla tetejéről. Azután később már nem csak apró köveket, hanem nagyobbakat is. Egy pár sajnos majdnem akkora volt, mint az öklöm, úgyhogy a sátor bár a szél tépázását jól viselte, ezeknek az éles köveknek nem tudott ellenállni. Ekkor már nem volt lehetőségem a költözködésre. Már az is megfordult a fejemben, hogy bukóban alszom, védve a fejemet az esetleges kövektől. Ettől azért később eltekintettem. Végre a szél alábbhagyott és elaludtam. Reggel, amikor ébredtem már esett az eső. Bár maradni szerettem volna még egy napot, de esőben nem sok értelmét láttam, és összepakoltam. Utólag gondolkodtam azon, hogy milyen szerencsém volt, hogy a kövek, amelyek nem érték a sátrat, a motor mellett csapódtak be, és egyetlen olyan kő sem érte a motort, amelyik kárt tudott volna benne okozni.
Magamra vettem az esőruhát és útnak indultam, Karaganda felé. Bár Karaganda innen Kb. 1300 Km, megpróbáltam annyira megközelíteni, amennyire csak lehetséges. Az eső a nap nagy részében szakadatlanul esett. Almaty-n keresztül végig dugó volt, csak úgy, mint amikor Biskekből érkeztem és amikor Almaty-ból a kanyon felé indultam. Úgy látszik itt ez a normális. Legalább 2 órán keresztül araszolgattunk, mire végre kijutottam. Az egyik autós az ablakon kiadott nekem egy horgolt keresztet. Nagyon aranyos volt és kedves gesztus. Kesztyűben próbáltam belegyömöszölni a kabátom zsebébe.
Az úton ismét feltámadt a szél. Viharos oldal-szembe szélben motoroztam. Láttam, hogy fogytán a benzin, úgyhogy gondoltam a következő benzinkútnál megállok és tankolok. Be is gurultam, azonban itt nem volt áram. Kérdeztem, hogy mikorra várható, de mondták, hogy lehet, hogy órák, vagy lehet, hogy másnap. Nincs áram, nincs benzin. Kérdeztem, hogy milyen messze van a következő benzinkút. Mondták, hogy 130 Km. Annyi benzinem már nem volt, úgyhogy innen csak tankolás után tudok továbbhaladni.
Átmentem az utca túloldalára és megebédeltem, egy nagyon kedves, az a kedves nagymama típusú néni volt a tulaj. Sült bárány hús, főtt krumpli, hagyma. Úgy látszik itt ez valami nemzeti étel, viszont nagyon finom volt.
Ebéd után visszamentem a kútra, hátha tudok valami benzint kuncsorogni a kezelőtől, mivel neki benzines volt az autója. Hát nem nagyon állt rá a dologra, pedig mondtam, hogy nekem csak 4 l kellene. Viszont begurult egy tartálykocsi és leengedte az üzemanyagot a földalatti tartályba. Egy fiatal srác, valami köze lehetett az elektromos szerelőhöz, aki az áramkérdésen dolgozott, mert időnként oda telefonált és érdeklődött, de semmi pozitív fejlemény nem volt. Viszont Ő megbeszélte a kutassal, hogy mivel csak egy pár literre lenne szükségem, kiveszik a földalatti tartályból üvegekbe és azt eladják nekem. Én örültem neki. Meg is kaptam 6 liter üzemanyagot, amivel már nyugodtan útra keltem. Elértem a következő benzinkutat, de tt viszont, benzin nem volt. Kérdeztem, hogy milyen messze van a következő kút, mondta a férfi, hogy 60 Km. Hát gondoltam, annyi lehet, hogy még van a tankban, ha óvatosan vezetek. Így a tempóm 90 Km/h és szerencsére elértem a következő kutat is, ahol már minden rendben volt. Teletankoltam a fő tankot, és a tartalék tankba is tettem 5 l-t. Ekkor már késő este volt és bevonultam a Balqash tó közelében lévő sivatagba, hogy éjszakára letelepedjek. Nagyon jó aludtam. Másnap reggeli, majd irány Karaganda.
Karaganda innen már neccesen ugyan, de akár elérhető távolságra is lehetett. 680 Km. Az út jó volt, kivéve a tó körüli részeket, úgyhogy jól haladtam. Be kellett mennem az egyik városba, mert már elfogyott a készpénzem. Találtam is egy bank automatát. A bank előtt kettő öböl szerűség volt, és az egyikben megálltam. Mint később kiderült, én a buszmegálló öblében álltam meg, nem pedig a parkolóban. A kettő ugyanúgy nézett ki, de nem vettem észre a táblát. Jött is a szerv pénzre kiéhezve. Elkezdte magyarázni, hogy ez mekkora kihágás és mutatta a táblázatot, hogy ez 10.000 Tenge, ami 15.000 Ft. Szerintem direkt készítenek ilyen táblázatokat, hogy ezzel lehessen kábítani az autósokat. Mondta, hogy üljek be az autójuk hátsó ülésére. Akkor már tudtam, hogy ez nem más mint pénzt akarnak,. de az utcán nem adhatom nekik oda. Úgyhogy 5.000-ben megállapodtunk, de mivel rutintalan vagyok az ilyen helyzetekben, szerintem olcsóbban is megúszhattam volna. Ezen már nem segíthetem, úgyhogy, visszamentem a bankba, hogy vegyek ki még egy kis pénzt. Karagandát, nem értem el, de egy sztyeppés területen vertem sátrat. Éjszaka a csillagok fotózásával bíbelődtem, amíg teljesen lemerült a fényképezőgépem. A gép szerintem tönkrement, na, nem a csillagok fotózása közben, hanem szerintem a portól, ami belekerülhetett. Ugyanis néha a színek elmásznak, és ha egy kicsit gyengébb a fény, akkor egyszerűen az automata fókusz homályos képeket készít. Úgyhogy manuálisan próbálok fókuszt állítani, hogy legalább valamelyest éles képeim legyenek. Otthon majd szervizbe kell vinnem az öreg masinát.

Imádtam ezt a helyet. Tökéletesen csendes, nyugodt táj. / I loved this place. It was fantastically quiet and peaceful.

Mostantól egy Magyar bankó is felkerül a falra. Én voltam az első Magyar, aki erre tévedt. / From now on a hungarian money will be sticked on the wall as well. I was the first Hungarian, who was wondering around here.

Leróttam kegyeletemet egy motoros társam amléke előtt, aki sajnos ma már az örök vadászmezőkön motorozik. Ami nem tetszett, hogy egy mai motoros (ismerem) úgy gondolta, hogy az emlékhely egyenlő a reklámhellyel, és a saját matricáját ragasztotta rá. / I stopped and remembered of a biker, who is riding his metal horses on the eternal hunting fields.

Ez a kép akár a balatonparton is készülhetett volna. / This photograph could have been taken in the lake Balaton in Hungary.

A sátoron tátongó lyukakat próbáltam befoltozni matricákkal. Hát eémondom, hogy a kettő nem nagyon takarta be. / I tried to patch up the holes on my tent with my stickers. I have to tell you, that the two couldn’t really completely cover them.

Itt volt az ominózus eset, ahol a köveket lesodorta a szél / This is the place where the rocks were blown off the cliff.