2015.08.07-08 És a kaland folytatódik / The show must go on

Biskek-Song Kul-Uzun Gyr, Kirgizisztán

Reggel érzékeny búcsút vettem a Nomad Hostel-től, ami otthont adott az elmúlt 7 hétben. Az ott dolgozók is mind sajnálták, hogy elmegyek, mert ez az idő alatt igazán a hostel részévé váltam. Reményekkel és izgalommal indultam útnak. Mikor busszal mentem Issuk Kyul tó felé, azon az úton, amelyen most terveztem menni, rengeteg rendőr volt és mind pénz gyűjtöttek. Aggódtam, hogy vajon hányszor fognak megállítani és mennyi pénzből fogom megúszni. Így minden esetben betartottam a sebességkorlátozásokat. Szerencsémre, egy rendőrrel sem találkoztam, úgyhogy nem kellett a Kirgiz rendőröket támogatnom. Aznap igazán meleg volt. 40 fok körüli hőmérsékletben motoroztam. A motor jól viselkedett csak egy hosszú emelkedőn gyulladt ki a vízhőfok lámpa. Megálltam, mivel úgyis ebédidő volt. Valószínű, hogy lejjebb kellett volna kapcsolnom, hogy a motor ne erőlködjön. Lehet, hogy mivel minden új, így könnyebben melegszik, amíg be nem járódik. A Song Kul tóhoz vettem az irányt. Ez a tó a világ második legmagasabban fekvő nagy kiterjedésű tava. A legnagyobb, azt hiszem,Bolíviában van. A tóhoz vezető off-road út 50 Km és igazán festői tájakon vezet keresztül. A tavat elérve, nagyon sötét eső felhők gyülekeztek, és mindenki figyelmeztetett, hogy az éjszakák hidegek, úgyhogy úgy döntöttem, hogy egy jurtában szállok meg. A tulajjal hosszas alkudozás után tudtunk megegyezni, mivel szerintem irreálisan sokat akart kérni. Összesen 32 USD-t szeretett volna kapni a szállásért, vacsoráért és a reggeliért. Megegyeztünk 18 USD-ben. Fantasztikus vacsorát készítettek és a reggeli is remek volt. Este beindítottak egy aggregátort, gondoltam, hogy legyen világítás a jurtákban. Hát, nem. Rákötöttek egy valamilyen zenegépet és egy fiatal srác énekelt mikrofonba. Meg is dicsértem, mert élvezetes volt hallgatni. Remek hangja volt. Azt nem tudom miről énekelt, mivel valamilyen Kirgiz dalt énekelt és mindig a családjához fordult. Szerintem, lehet, hogy a kisgyerekének énekelt, vagy a feleségének. Csodálatos volt a naplemente, elég sok képet készítettem. A jurtámban lévő kiskályhát megrakták jak trágyával de semmi más nem volt, amivel tüzet gyújthattam volna. Hát gondoltam nem járnak túl az eszemen és addig-addig próbálkoztam, hogy végre sikerült tüzet csiholnom. A tűz melegét nem éreztem, mert hamar elaludtam. Tűz ide-tűz oda, fáztam éjjel. Az ágy rohadtul rövid és süppedős volt. Reggel 8-kor volt reggeli, majd sietve útnak indultam. Sajnos. Ugyanis a sietségben ott felejtettem a szuper fejlámpámat. Ezt csak a következő este vettem észre, és addigra már messze voltam.

Hát mindegy, irány Issyk Kul, de nem főútvonalon, hanem, hegyi úton. Indulást követően, hamar kigyulladt az üzemanyag jelző lámpám. Gondoltam ez nem probléma, mivel 50-60 Km-en belül el kell érnem a várost és ott majd tankolok. Már elmentem egy jó darabon, amikor gondoltam megnézem a navigáción, hogy milyen messze is van a város. Hát onnan még vagy 120 Km-re. Na ekkor már elkezdtem izgulni, mivel ennyi kilométerre tuti  nincs üzemanyag. Elértem egy kis falut, és addíg kérdezősködtem, amíg egy háznál adtak 6 l-t. Igaz, hogy csak 80-as oktánút, de mégis benzin. Onnan irány Narin városa, ahol megtankoltam 95-ös oktánú benzinből. Útközben még egyszer kigyulladt a vízhőfok lámpa, de ismét emelkedőnél. Szerintem, ha egy kicsit megkopik, akkor jó lesz, bár ez attól még nem tetszik. Viszont minden új, így jónak kell lennie. Narinból hegyi úton közelítem meg az Issyk Kul tavat. Nahát ez a táj, igazán mesébe illő. Fenyő erdő, patakok, sziklás hegyek, volt ott minden. Rengetegszer meg kell állnom fényképezni. Az út off-road ugyan, de nem túl nehéz. Egyszer megálltam, hogy készítsek egy-két fényképet és egy srác odajött hozzám, akivel egy párszor már megelőztük egymást, és meghívott piknikezni. Mondta, hogy innen Kb 10 Km-re lesz egy fehér jurta, ott álljak meg, mert a barátaival ott piknikeznek és örömmel látnak. El is fogadtam. 5 család minden hónapban összejön és együtt töltenek egy napot. Az egész délután nem szólt másról, mint evésről. Már besötétedett, és már tele voltam, de akkor hozták a főtt bárány húst. Mondtam, hogy már nem tudok enni, mert tele vagyok, de azt mondták, hogy ez helyi tradíció és meg kell kóstolnom, ezzel mondok köszönetet a vendéglátásért. Nem kell megennem az egészet, csak kóstoljam meg. Hát, ha még értetek kedves és szívélyes vendéglátást, akkor ez az volt. A főtt húst, amit nem tudtam megenni és még tettek hozzá, plusz főtt krumplit és odacsomagolták nekem, reggelire. Ezt úgy képzeltétek el, hogy kb. 1 Kg húst tettek oda. Nagyon élveztem a társaságukat. Viccesek voltak és igazán barátságosak. Mindenüket odaadták volna. Ami nagyon tetszett, hogy mennyire vallásosak és mennyire odafigyelnek arra, hogy ezt a baráti kapcsolatot megtartsák egymás között.

Már sötét volt, amikor a csapat elment és mivel ittam egy kis vodkát is, így sátrat vertem. Hát ekkor vettem észre, hogy nincs meg a fejlámpám. Ha beérek Karakolba, akkor veszek egyet. Ma továbbmegyek Karakol felé, és remélhetőleg túl is jutok rajta. Jó lenne átlépni a Kazak határt, de ezt majd meglátjuk.

DSC_5135-1 DSC_5096-1 DSC_5071-1 DSC_5068-1 DSC_5054-1 DSC_5052-1 DSC_5050-1 DSC_5044-1 DSC_5043-1 DSC_5033-1 DSC_5020-1 DSC_5015-1 DSC_5011-1 DSC_4961-1 DSC_4959-1 DSC_4958-1 DSC_4950-1 DSC_4894-1 DSC_4888-1 DSC_4867-1 DSC_4865-1 DSC_4855-1 DSC_4853-1 DSC_4847-1 DSC_4844-1 DSC_4834-1 DSC_4833 DSC_4830 DSC_5138-1 DSC_4773-1 DSC_4753-1 DSC_4744-1 DSC_4727-1 DSC_4712-1 DSC_4710-1 DSC_4698-1 DSC_4653-1 DSC_4652-1 DSC_4595-1 DSC_4584-1 DSC_4537-1 DSC_4523-1 DSC_4519-1 DSC_4457-1 DSC_4454-1 DSC_4429-1 DSC_4425-1

In the morning I said goodbye to the hostel which was my home for the last 7 weeks. All the workers there felt sorry that I had to leave, since I became a family member there. With a lot of hopes and excitement I left Bishkek. When I went to Issyk Kul with a bus, I saw a lot of police man on the road collecting money. I was concerned how many times I will be stopped and how much money I will need to give them. I obeyed all traffic rules and I was lucky I haven’t met any police at this time. The temperature was really hot, it was about 40 C degrees. The bike was running well and I had the red lamp, indicating the water is getting too hot, come on once only during a long uphill. I stopped and since it was lunch time anyway, I let the bike cool off. Most probably I should have shifted down so I wouldn’t make the bike work hard. Maybe because everything is new, it still need to wear in a little bit. My destination was the lake Song Kul, which is the second large high altitude lake in the world. I think the first one is in Bolivia. The road to the lake was really picturesque. The road to the lake was off-road for about the last 50 Km. As soon as I reached the lake really dark rain clouds were gathering and everyone warned me about the cold nights there. So I decided to sleep in a yurt. I had a long negotiation with the owner because he wanted an extreme high price for the stay. He wanted 32 USD for sleeping, dinner and breakfast. We finally agreed in 18 USD. In the evening they started up a power generator and I thought it will provide power to the yurts. Well, not. They connected some music player and a young guy started singing in a microphone. He had a fantastic voice. I don’t know what he was singing about, but he was singing some national Kyrgyz songs. He always turned to his family. Maybe he was singing to his daughter or his wife. The sunset was absolutely fabulous. I took a lot of photographs as well. I had a little stove in my yurt and they loaded up with yak fertilizer. They didn’t give me anything to start the fire with but they didn’t know who they are facing with. It took a while, but I managed make fire there. I fell asleep very fast, so I didn’t enjoy the warmth the stove gave me. I felt cold at night. The bed was uncomfortable. It was short and sagging. We had breakfast at 8 AM and then I left. I should have looked around the yurt better, because I forgot my really good head lamp there. I found this out the next night, when I was looking for it, but at that time I was too far.

Well shit happens. Lets head to the lake Issyk Kul, but not on the main highway. As soon as I left the yurt camp, my fuel warning light came on. I thought it is not a big deal, because I will reach Narin in about 50-60 Km, so it shouldn’t be a problem. I was riding for a while when I thought I should double check the distance. The city was an additional 120 Km from there. Now this would be too much, I knew I wouldn’t make it. I reached a small village and I was asking for fuel. I received 6 l of 80 octane fuel from one of the house. From there I reached the city of Narin and fueled up with 95 octane there. On that road my high water temperature warning light came on once again, going uphill. I think if it weras in, it should be good. The road from Narin to Issyk Kul is going through fantastic scenery. Pine forests, creeks, rocky cliffs, you name it. I stopped a lot f time to take photographs. The road is off-road, but not difficult. Once I stopped to take a photograph a local Kyrgyz guy came up to me. Hi was driving a car and a few times we passed each other. He told me that he and his friend are having a barbeque not far from here and he would like me if I could join them. I accepted the invitation. He told me that in about 10 Km from here I will see a white yurt on the left hand side and that is where they will be. 5 families get together once in every month to spend a day together. The whole afternoon we were eating and eating and eating. I was getting dark when they brought boiled sheep meet. I told them that I’m so full, that I cannot eat anymore. They told me that it is their tradition that by eating from this we say thank you for the host. They also told me that I do not need to eat all, but to taste it. I have never experienced such a warm hospitality in my life. Whatever I couldn’t eat they packed for me and they put some additional meet and boiled potato for breakfast. I received about 1 Km of lamb. I really enjoyed their company. They were funny and really friendly. They would have given their pants if I had asked. All of them were really religious and they pay special attention to get together every month to maintain their friendship.

It was dark when the team has left and since I drank a little vodka as well, I pitched tent. This is the time when I noticed my head lamp is missing. When I arrive to Karakol, I will plan to buy one. I hope I can go further than Karakol. It would be ideal if I could cross the border to Kazakhstan. We will see.

Reklámok

3 thoughts on “2015.08.07-08 És a kaland folytatódik / The show must go on

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s