2015.06.20. Murghab, Tádzsikisztán-Osh, Kirgizisztán

Reggeli után elbúcsúztam vendéglátóimtól és hamarosan útnak indultam. Az út eleinte aszfaltos volt, úgyhogy jól haladtam a Kirgizisztánba vezető hágó felé. Ahogy egyre feljebb és feljebb kaptatok, úgy hűl a levegő. Elhaladok a csodálatos Kara Kul tó mellett, melynek türkiz színe megbontja a barna kövek és a havas csúcsok alkotta tájat.

A tóról van egy érdekes legenda is, amelyet itt szeretnék megosztani és amelyben a helyiek máig hisznek:

Egyszer nagyon meleg volt, amikor egy utazó megérkezett Kol Bashy helyhez, amely a Karakul tó bejáratánál fekszik. Az utazó messziről érkezett és nagyon fáradt volt, és lemálházta a kancáját, hogy a málha által okozott dörzsölés gyógyulhasson. Amint a fűben pihent és élvezte a tó felől érkező lágy szellőt, hamarosan elaludt.

Hirtelen felébredt. Amint felült, a kancája közelében észrevett egy szürke csődört, amelyről azt gondolta, hogy valahonnan elkóborolt.

Még megvacsorázott, mielőtt folytatta volna útját. Hívta a kancát, hogy felmálházhassa, de a kanca csak nem jött, úgyhogy kisebb fogócskázás után sikerült befognia. Végül is sikerrel járt, majd felmálházta és elindultak.

Néhány hónappal később a kanca egy szürke kiscsikót ellett, pont olyat, milyet a Karakul tó mellett látott. A csikó megerősödött és hamarosan a legjobb ügetővé vált a környéken. A környéken mindenki ismerte és a csodájára jártak. Csodálták a kiállását és szépségét. A tulajdonos büszke volt és hamarosan üzletet látott benne. Hátha több ilyen lova is lehet és eladhatja. Szóval ismét felmálházta a kancát és a csikóval együtt elment a Karakul tó partjára. Pont oda, ahol annak idején megpihent. Természetesen a csődört kereste.

Amint megérkezett a tóhoz, elengedte a kancát és elbújt, hogy megleshesse, mi történik. Hamarosan azonban ismét elaludt, majd egy ismeretlen zajra lett figyelmes. Ahogy kinyitotta a szemét, hullámokat látott a tavon. A félhomályban ismét megpillantotta a csődört, de ezúttal a csődör a hullámokon jött. Amint megérkezett a partra, magával vitte a kancát és a csikót is a tó közepére, míg mind a hárman el nem tűntek a habokban.

A helyi emberek máig hiszik, hogy a szürke csődör a tóban lakik.

Miután megismertük a helyi legendát, folytassuk utunkat Kirgizisztán felé.

Egyszer csak mintha esne valami. Hát, igen. Hó. Nem olyan nagypelyhes, hanem inkább dara. Gyorsan megálltam és felvettem az esőruhát. A kezem már igencsak fázott. A sisakom plexije hamar megtelt hóval és alig tudtam törölni. Az út aszfaltosról kövesre váltott és jó lett volna valamit látni. Felnyitottam a plexit és a kemény dara egyenesen a szemembe vert. Alig láttam valamit. A levegőt is kapkodtam. Ha nyugton maradtam, akkor nem éreztem az oxigén hiányát, de ha álltam a motoron és terelgettem jobbra-balra, keresgélve a kevésbé egyenetlen utat, akkor igencsak híján voltam az oxigénnek. A havazás nemhogy alábbhagyott volna, inkább a szél erősödésével még erősebbnek tűnt. Nagy nehezen felértem a hágó tetejére és gondoltam, most már csak jobb lesz. Volt egy rövid szakasz, amikor nem esett és fellélegezhettem, de azután hamar beértem egy újabb felhő alá, és ismét rázendített. Közben iszonyatos erősségű szél nehezítette a haladást. A hágó túlsó oldalán, de még a Tádzsik oldalon, láttam kettő motorost szembe jönni. Megálltunk és akkor láttam, hogy Terry Brown és egy barátja voltak. Terry-vel még 2012-ben találkoztam Albániában. Ő az a motoros, aki a könyék nehéz terepeit már megjárta. Nagyon felnézek rá. Rendkívül örültem, hogy ismét látom. Egy kis beszélgetés és fényképezkedés a hóesésben, majd mindenki folytatta az útját. Ahogy elértem a Tádzsik-Kirgiz határt, a Tádzsik oldal nem is tűnt határátkelőnek. Inkább egy egyszerű ellenőrző pontnak. Elvették az útlevelemet, ls be sem engedtek legalább a zárt térbe. Kinn várakoztam. Iszonyatos erősségű hózivatarban. Mindenem remegett, úgy fáztam, de ez őket nem igazán zavarta. A hóesésnek az lett az eredménye, hogy a határnál és az azt követő 20 Km-en elég saras lett az út. Ezt nem az autók hordták fel, hanem a keményre döngölt föld teteje felázott. Ehhez párosul a hózivatar, hogy alig láttam valamit, úgyhogy imádkoztam, hogy én legyek felül és ne a motor. Nagy nehezen egyszer csak leértem a Kirgiz határra. A kettő határállomás között szerintem volt legalább 5-10 Km. Nem tudom pontosan, csak azt, hogy alig vártam, hogy lejjebb érjek, hogy a havazás elálljon. A Kirgiz határon minden simán ment. Onnan még Kb 20 Km volt aszfaltos ugyan, de elég egyenetlen. Miután elértem a főútvonalat, az út tükörsimává változott. Élmény volt rajta motorozni. Egyszer egy kávézónál láttam kettő Török motorost. Megálltam és beszélgettünk egy órát. Ott a kávézóban is megkérdeztem, hogy esetleg lehet-e ott aludni. NYET volt a válasz. Onnan minden településen kerestem GASZTINYICÁT, de sikertelen volt minden próbálkozásom. Addig-addig, hogy este 10-körül beértem Osh-ba. Hát hol találtam szállást? GASZTINYICA PEKING. Igen, Kína támad. Egyetlen Kirgiz szállást sem találtam. Viszont a kínai tulaj nagyon rendes volt, mert mondta, hogy a parkoló nem biztonságos és hozzam a motort a szálloda lobbijába. Téglákat tett a lépcső elé, hogy fel tudjak menni. Így hát a motor a szálloda márványkővel borított lobbijában éjszakázik. Vacsorázni is természetesen Kínai étteremben tudtam. Csak ez volt a közelben és az éjszakának ebben a szakában. A szoba tiszta és jó. Holnap megpróbálok találni egy motoros boltot, nem lesz egyszerű, láncsprayt kell vennem, majd még nem tudom, merre tovább. Ezt még meg kell álmodnom. Annyit még ide kell írnom, hogy nem tudom mi történt, de amikor kivettem a számítógépet a dobozból és kinyitottam, a monitor majdnem a kezemben maradt. Még működik, de ha megadja magát, akkor nem tudom hogyan tovább. Ugyanis, akkor nem fogom tudni letölteni még az adatokat sem az eszközökről. Blogot megírom papíron, és majd otthon közzéteszem, de fényképek és videó anyag nélkül az egész út nem ér semmit. Hát szorítsatok. Mostantól úgy bánok a géppel, mintha hímes tojás lenne. Még hosszú az út.

Kara Kul tó Lake Kara Kul

Kara Kul tó
Lake Kara Kul

Török motorosok társaságában és természetesen a helyi lurkók. Together with the Turkish bikers and local kids

Török motorosok társaságában és természetesen a helyi lurkók.
Together with the Turkish bikers and local kids

Ez a vörös iszap nehezítette a lejutást a hágóról a hóesésben This red mud made the descending difficult from the Pass

Ez a vörös iszap nehezítette a lejutást a hágóról a hóesésben
This red mud made the descending difficult from the Pass

Yakok az úton Yaks on the road

Yakok az úton
Yaks on the road

DSC_3931-1 DSC_3933-1

Kirgiz kisfiú Kirgiz boy

Kirgiz kisfiú
Kirgiz boy

DSC_3915-1

Kara Kul Tó Lake Kara Kul

Kara Kul Tó
Lake Kara Kul

Közös fotó Terry barátjával Picture with Terry's friend

Közös fotó Terry barátjával
Picture with Terry’s friend

Közös fotó Terry Brown-nal A picture with Terry Brown

Közös fotó Terry Brown-nal
A picture with Terry Brown

Terry Brown és a barátja Tery Brown and his friend

Terry Brown és a barátja
Tery Brown and his friend

4655m Ak Baytal Hágó. 4655m high Ak Baytal Pass

4655m Ak Baytal Hágó.
4655m high Ak Baytal Pass

4655m magas Ak Baytal hágó. A matricám felkerült a bal alsó sarokba. 4655 m high Ak Baytal Pass. My sticker is placed the left bottom corner.

4655m magas Ak Baytal hágó. A matricám felkerült a bal alsó sarokba.
4655 m high Ak Baytal Pass. My sticker is placed the left bottom corner.

DSC_3889-1

Murghab városa The city of Murghab

Murghab városa
The city of Murghab

A boldog család The happy family

A boldog család
The happy family

Vacsora a kamionosokkal Dinner with the truck drivers

Vacsora a kamionosokkal
Dinner with the truck drivers

DSC_3875-1

Nagymama az unokával. Grandmother with her grandson

Nagymama az unokával.
Grandmother with her grandson

Egy Kínai kamion. A típusát nem ismerem. 336 LE és a raksúly 36 t. Tádzsikisztánban nincs súly ellenőrzés. Ezzel a súllyal mennek végig a Pamir Highway-en. Cinese truck. I do not know its brand, but it has 336 HP and the payload is 36 ton. In Tajikistan there is not weight control so they load the trucks up as much as they can. The go with this weight through the Pamir Highway.

Egy Kínai kamion. A típusát nem ismerem. 336 LE és a raksúly 36 t. Tádzsikisztánban nincs súly ellenőrzés. Ezzel a súllyal mennek végig a Pamir Highway-en.
Cinese truck. I do not know its brand, but it has 336 HP and the payload is 36 ton. In Tajikistan there is not weight control so they load the trucks up as much as they can. The go with this weight through the Pamir Highway.

A kislány eleinte szégyenlős volt, de egy ajándék segített. Azonal pózolni kezdett. The little girl was shy in the beginnig but a little gift helped. She started to enjoy the camera.

A kislány eleinte szégyenlős volt, de egy ajándék segített. Azonal pózolni kezdett.
The little girl was shy in the beginnig but a little gift helped. She started to enjoy the camera.

DSC_3804-1

A büszke apa és a kisfia The proud father and his son

A büszke apa és a kisfia
The proud father and his son

Anya és 4 hónapos kisfia The mother and her 4 months old son

Anya és 4 hónapos kisfia
The mother and her 4 months old son

DSC_3727-1 DSC_3544-1

Reggelre a csörgedező patak befagyott The little creek got frozen by the morning

Reggelre a csörgedező patak befagyott
The little creek got frozen by the morning

Kemping a fennsíkon Camp on the plateau

Kemping a fennsíkon
Camp on the plateau

 

After a light breakfast I Said goodbye to Amaz and his family and hit the road. In the beginning, the road was covered with asphalt so my progress was good towards the pass to Kirgizstan. As I got higher and higher, the air gets cooler and cooler. I pass by the fantastic Lake Kara Kul. The lake’s turquoise color brakes the landscape covered by brown stones and snowcapped peaks.

Here let me share with you an interesting legend about the lake, in which local people even today believe that it is true.

It was very hot when a traveler came to the place named Kol Bashy (‘Mouth of the Lake’) on Lake Karakul. The traveler had come far and was tired so he unsaddled his mare to let her graze. He rested on the grass in a light breeze from the lake and soon fell asleep.

Suddenly, he was woken. He leaped up and noticed a grey stallion, which he assumed had escaped, that was near his mare. Settling back down, he had some dinner before preparing to recommence his travels. He called his mare to no avail and then ran and struggled for some time to catch it and saddle up before eventually departing.

Some months later his mare gave birth to a grey foal, like the one he saw at Karakul Lake. The foal grew strong and was soon the best pacer in the region. Everyone in the area recognized the grey and was amazed by its beauty and stature. But the owner grew proud and saw an opportunity for more foals. So he saddled up once again with the mare and his new pacer and set off back to Karakul to seek the stallion.

He arrived back at the lake at the same location and released the horses, then hid. However, he soon fell into sleep before being woken by a strange noise. He opened his eyes to see waves on the lake. In the twilight he made out the grey stallion again but this time it was coming in on the waves of the lake. It arrived at the shore then drew the mare and pacer to it before all three set off back into the lake, swiftly disappearing in the waves.

Local people still believe that the grey horse exists in the lake.

So after getting to know the local legends about the lake, let’s continue my journey towards Kirgizstan.

I noticed if something was falling. Oh yeah. It is snow. But not those big fluffy flakes, oh, it is really small and hard almost like ice. I immediately got my rain gear on and my hands started to feel cold as well. The shield of my helmet filled up very quickly and I barely could wipe it off. The road changed from asphalt to stone covered off-road. I opened my shield of my helmet, but them the snow hit my eyes really strong. The wind was blowing sideways and I tried to turn my head in a way, so I could see the road. I barely could keep my eyes open. Up in this height the oxygen level is low, so by trying to maneuver with the bike it became kind of a challenge.

The snow got even worse due to the stronger wind. I felt like fighting for every meter. Finally I got up on the top of the pass and I thought it should be better on the other side. There was a short section, where the snow seized, but soon I entered into another big snow cloud and I was getting it again.

The wind was blasting, which made the riding miserable. On the other side of the pass, but still in the Tajikistan side, I saw two overland motorbikes coming towards me. We stopped and then I saw that one of them was Terry Brown. The other motor biker I had never met before, but his face is somewhat familiar.

Terry and I met in 2012 in Albania. He is the guy who has ridden all major difficult off-road sections in this area. I really look up to him. I was immensely happy that I met him again. We talked for a little while, took some photographs in the snowing whether and said our goodbyes, and got going. As I reached the Tajikistan-Kirgizstan border the place didn’t even seemed like a border post. Some containers were there. They took my passport and didn’t even let me in at least the container. I had to wait outside in extremely strong wind and snow. I was so cold, that I was shaking. They didn’t care too much. As the result of the snow storm the next 20 Km became icy slippery from mud. This mud wasn’t brought on the road by trucks, but the top of the hard compacted dirt became slushy. Add to this the strong wind and the snow. I barely could see the road. I was praying to stay upright and do not dump the bike and get into an accident. Slowly-slowly I could progress and finally I reached the Kirgizstan border. There are about 5-10 Kms between the two border posts. I do not know exactly. All I know is I just couldn’t wait to get down from the pass, so the snow would stop.

The Kirgizstan border crossing was a piece of cake. From there the next 20 Km was asphalt but in really good condition. As soon as I reached the main highway, the road became fantastically smooth. It was a real joy riding on that after all I experienced in Uzbekistan and Tajikistan.

Once at a coffee shop I saw two overland motorbikes. So I stopped and we talked for an hour or so. They were from Turkey. I asked if I could sleep there but they said NYET. From there on, I was looking for GASTINICA in every settlement, but I was unsuccessful. I kept on going and eventually at around 10 PM I got into Osh. So what do you think where I found a place to sleep? GASTINICA PEKING. Yes, China is the invader here. I couldn’t find any Kirgizstan place to sleep. It does not mean there are not, but I just could not find any. Everybody was directing me to here.

The owner of the hotel was really nice. He told me that the street is not too safe for motorbikes, so I should bring my bike into the lobby. He placed some bricks by the door, so I could get my bike up the stairs, so my bike was spending the night on the marble floor of the hotel’s lobby and received 24 hour attention. I had some dinner also in a Chinese restaurant. The room is clean and OK. Tomorrow I will try to buy some chain spray for my bike. After then I will have to decide which way to go next.

I still need to add to this, when I took my computer out from the box and opened it, the monitor almost stayed in my hand. It is pretty close to separating from the rest of the parts. It still works though. From now on I will pay special attention to this little machine, because the blogs, I could write by hand and post later, however without the computer, I couldn’t download my files from the cameras. Without photographs and video material the whole trip just wouldn’t be the same. So I pack my little computer like if it was an egg.

Please keep your fingers crossed for my computer to last until the end of my trip. I still have a long way to go.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s