2015.06.08-09. Hiva-Buhara Üzbegisztán

Reggel 10-kor útnak eredtem. Hívából kifelé megálltam tankolni. Az ürge nem akarta engedi, hogy tele tegyem. Adott 10 litert és adott volna még 5-öt, de 13-at nem. Mindegy a 10 literrel nem lett tele, de még 5 nem fért volna bele. Megtankoltam és elindultam. Innen kifelé Kb 30 Km-en keresztül voltak falvak és benzinkutak. Majd amikor elértem egy új autópálya részt, onnan megszűnt minden civilizációra utaló jel. Láttam egy tó rendszert az út jobb oldalán és gondoltam, megnézem. Így a sivatagban motoroztam egy kicsit. Kizárólag, már autók által kijárt úton, mert a homok nagyon puha és féltem, hogy a nehéz motorral beragadok. Majd visszatérve az autópályára, haladtam tovább. Az idő igazán kellemes volt. A korábbi 43C-hoz mérten ma kellemes 30 C fok körüli hőmérsékletben mentem.  Az autópályának nagyon örültem, mert jó minőségű volt és jól tudtam haladni. Igen ám, de minden jó egyszer ez is véget ért. Útépítés hosszú-hosszú kilométereken keresztül, majd nagyon szar út következett. Ez a rossz minőségű út végigkísért Buhara-ig. Korábban úgy gondoltam, hogy a benzin kérdés már nem kérdés. Hát az. Ugyanis ezen a napon 480 Km-t tettem meg és ebből az első 30Km-en voltak benzinkutak. Utána semmi. Szó szerint, semmi. Már fogytán volt az üzemanyagom, amikor még mindig reménykedtem. 390 Km-nél találtam egy kutat, de nem volt benzin, így zárva volt. Gázos kutakat láttam többet is, de ott nincs benzin. 440 Km-t kelet megtennem, mire tudtam tankolni. Természetesen a korábban tankolt üzemanyaggal nem tudtam volna megtenni, de a póttankban lévő, még Beyneuban tankolt üzemanyaghoz nem nyúltam, így egyszer meg kellett állnom és átfejtenem. Képzeljétek, hogy 400 Km távon egyszerűen nincs üzemanyag és ennek a távnak a felét nagyon rossz úton teszitek meg 2-3-ban Szóval az utánam jövők készüljenek fel erre. Majd lassan beértem Buharába. Már nagyon vártam, mert rendkívül untam a rossz minőségű utakat. Sajnáltam a motort. Buharában elkezdtem megkeresni a szállást. A visszaigazoláson nincs más csak a foglalási időpont és a szálloda neve. Na Buhara egy nagy város. Szerintem több mint 100.000 lakossal. Több szállodába is bementem és taxisokat is megkérdeztem, de senki nem tudott segíteni. Elindultam hát a központ felé. Ott is kérdezősködtem, míg egyszer csak valaki elkezdet útbaigazítani. Jobbra-balra-jobbra stb. Csak nem találtam, de tudtam, hogy már nem vagyok messze. Egyszer egy autó állt meg mellettem, amíg valakitől megint útbaigazítást kértem és mutatta, hogy kövessem. Azt hittem, hogy hallotta, hogy kérdezősködök és odavezet. Elkezdtem követni. Már elég jól elmentünk attól a helytő ahonnan elkezdtem követni és kezdett gyanússá válni a dolog. Egy piros lámpánál odagurultam melléé és megkérdeztem, hogy merre van a hotelem. Mutatott visszafelé. Ekkor már tudtam, hogy félreértettem és Ő nem vezet oda. Nagyon bosszús voltam. Megfordultam és amint ismét elértem azt az utcát, ahol szerintem már közel voltam, egyszer csak a jobb oldalon meglátom a hotel tábláját. Hát, ha ez nem isteni gondviselés, akkor semmi. Nagyon megörültem. A hotelhez járdán, majd lépcsőn fel, majd le, vezetett az út, de végre odaértem. A motort egy zárt udvarban lehetett elhelyezni, teljesen biztonságban. A srác megmutatta a szobámat. Az egész épületet ő újította fel, vigyázva, hogy megtartsa az épület régi jellegét. Nagyon Pazar. A szobám, az udvar, a kiszolgálás szóval minden. Gyorsan lezuhanyoztam és kimentem a városba körülnézni. Egyszer csak trombita és dob hangokat hallok, mondom, megnézem. Azt gondoltam, hogy valamiféle kisebb ünnepség lehet és kíváncsi voltam. Videózgatok, majd egy épület előtt egy férfi mutatta, hogy menjek be. Hát kiderült, hogy egy Üzbég tradicionális esküvőbe csöppentem. Nagyon barátságosak voltak és még ajándékot is kaptam. Ilyen élményben nem nagyon volt még részem. Végig tudtam nézni ahogy a férfiak külön szobában, és a nők egy másik szobában ünnepelnek. Majd jött a fénypont. Az ifjú férj és a menyasszony kisebb szertartást követően beléphettek a női szobába, ahol egy sarok el volt függönyözve. A menyasszony arca el volt fátyolozva. Ott egy újabb szertartást követően, a férj és a feleség kölcsönösen megetették egymást, megitatták egymást, de ez megfelelő szertartások mellett, és a férj a feleség fülébe akasztotta az ajándék fülbevalókat. Szerintem sem a feleség, sem pedig a férj nem lehettek több mint 18 évesek, talán még fiatalabbak is voltak. Ezt követően került sor az ünneplésre. Érdekesség képen mondom hogy nem láttam alkoholt. Nem mondom, hogy nem volt, de mindenki abszolút józanul ünnepelt. Felejthetetlen élmény volt. Ez nem turistáknak megrendezett látványosság volt, hanem a valós élet. Miután kaptam ajándékot is (nem kell nagydologra gondolni, tojás, és édesség) és alig akartak engedni, úgy gondoltam, nekem is illene adni valamit. Hát semmi sem volt nálam, úgyhogy a vacsorára szánt pénzemet tudtam odaadni (kb. 6 USD). Ez volt az összes vagyonom ott este. Így a mai vacsorának lőttek. Nagyon büszkék voltak, hogy fotóztam őket. A fényképezőgépem objektívébe por ment. Nem nagyon akar fókuszálni, úgyhogy manuálisan állítom a fókuszt, így egy kicsit lassabban megy a dolog. Nagyon élveztem.

A következő napot Buhara nevezetességeinek felkutatásával töltöttem. Nem nehéz, mert a szállásom mindjárt mellettük található, így csak gyalogosan sétálgatva fedezem fel a várost.

Buhara a Selyem út második megállója, amely több mint 2000 éves város, amely érintetlenül maradt és a hűbben adja vissza a középkori városok hangulatát Közép Ázsiában. Megnéztem a muzulmán építészet remekművét a10 századbeli híres Ismael Samani kriptáját, és több 17-ik századi madraszt is. Ebédeltem Üzbég étteremben, majd estefelé visszatértem a szállodába, blogot írni és adatokat letölteni. Igazából már egy kicsit fáradtnak érzem magam. A sok utazás, terep, rossz út, kevés alvás (ugyanis minden nap min. 3 óra az adatok letöltése, blog stb. Így minden nap éjfél mire ágyba kerülök és reggel valahogy 5-6 között mindig felébredek.. Szóval a kialvatlanság is hozzájátszik a fáradtságomhoz és persze nem eszek rendesen. Valami kis reggelit kapok, vagy eszek, ebédre, ha van időm, akkor megállok, de ha nagyon rossza az út és nem haladok, akkor csak a dobozból eszek egy-két müzli szeletet. Hát már csak kettő van, úgyhogy majd meglátjuk, hogy lesz tovább. Megvannak a távok, amiket meg kellene tennem egy nap, és ha az út nagyon rossz, akkor akár 400 Km megtétele is lehet, hogy 8 óra motorozással jár, plusz, tankolás, stb és simán benne vagyok a napi 10 órás utazásba. És a következő nap ugyanaz. Néha már várom, hogy átérjek Tádzsikisztánba, hátha ott jobbak az utak. Szomszéd fűje hátha zöldebb.

Itt Buharában nappal nagyon kellemes az idő, de este lehűl, úgyhogy egy pólóban egy kicsit hűvös is van. Nagyon kellemes lágy szelő lengedez. Mindenhol árusok próbálják értékesíteni a portékáikat, rengeteg étterem és szálloda. Buhara úgy látom igazán felkészült a turisták fogadására.

Fogytán a pénzem, úgyhogy nagyon számolgatok, hogy mennyi pénzt váltsak még be, hogy aztán a végén ne maradjon a nyakamon.

Holnap a Selyemút harmadik megállóját veszem célba, a Selyemút legnagyobb és talán legismertebb városát, Szamarkandot.

DSC_2910-1

A hotel belső udvara / the inside yard of the hotel

DSC_2823-1

Hotel Mekhtar Ambar

DSC_2826-1

Délutáni pihenő. igazából ez a kép délelőtt is készülhetett volna. Nem lett volna különbség / Afternoon rest. Actually this photo could have bee taken in the morning as well. You would not see too much difference.

Délutáni pihenő. igazából ez a kép délelőtt is készülhetett volna. Nem lett volna különbség / Afternoon rest. Actually this photo could have bee taken in the morning as well. You would not see too much difference.

DSC_2834-1 DSC_2835-1 DSC_2847-1 DSC_2850-1 DSC_2855-1 DSC_2856-1

Ideiglemesem átvettem a fotós szerepét. A pár nem bánta, bár vagy fáradtak, vagy nem túl boldogok. / Temporarily I became a photographer. The couple does not seem too happy, or maybe they are just tired?

Ideiglemesem átvettem a fotós szerepét. A pár nem bánta, bár vagy fáradtak, vagy nem túl boldogok. / Temporarily I became a photographer. The couple does not seem too happy, or maybe they are just tired?

DSC_2867-1 DSC_2869-1

Ismail Samani, a Samani dinasztia alapítójának mauzóleuma. X. század / Tomb of Ismail Samami, the founder of the Samani dinasty. Built in the X. century

Ismail Samani, a Samani dinasztia alapítójának mauzóleuma. X. század / Tomb of Ismail Samami, the founder of the Samani dinasty. Built in the X. century

DSC_2881-1 DSC_2889-1 DSC_2896-1 DSC_2897-1 DSC_2902-1

About 10 AM I had left Hiva. As I was going out from the city, I stopped to fuel up. The guy did not want to let me fill up the tank. He gave me 10l of fuel. He would have given me more, but the additional 5l would have been too much. He would not give 13l for example. Anyway aftre the 10l fuel I could have still put about 2-3 l more. I fueled up and headed out. For about the first 30 Kms there were several villages where fuel could have been purchased. Then I reached a newly build freeway and from here no sign of civilization could be noticed. I saw a lake on the right hand side and I said lets go and see. So I was riding in the desert, but only a hard compacted car tracks, because the sand was very soft and my bike is heavy. Then I got back to the freeway. The weather was really nice. The temperature was about 30C and it felt great compared to the earlier experienced 43C. But as every good thing must end at some point, the freeway ended as well. Road constructions for a lot of Kms and after then, I was always waiting for a better road, but it just never came. Really bad road all the way to Buhara.

Earlier I thought the fuel issue is not an issue anymore. Well I was wrong. On this day I was riging about 480 Km and out of this the first 30 Km had gas stations, where the villages were. After then, nothing. Absolutely, nothing. My fuel was getting low, when I still was hoping that just a little more and there will be a gas station with all the goodies. Well, no. At the 390 Km mark was a gas station, but out of fuel. A saw gas stations selling only Propane, but no gas. So all together I had to ride 440 Km, by the time I could buy some fuel. Off course I could not have done this distance with the amount of fuel I fueled earlier, but I had 10 l of fuel still purchased in Beyneu. So I had to stop and fuel up from my additional tank.

Imagine this, you drive 400 Km without any fuel station or anything and the road is really bad you only use your 2-3rd gear for long time. So whoever is coming after me, be prepared. I was really waiting for the better roads, but just did not come. I felt sorry for my bike.

As I arrived to Buhara, I started looking for my hotel. On the receipt, that I receive by mail when I was on the road, not address is indicated. Only the name of the hotel and dates of reservation. Buhara is not small. I think more than 100.000 people are living in it. So I went into other hotels and I asked taxi drivers as well. Nobody knew about this hotel. Then I started heading towards the old part of town and I kept on asking directions. Finally somebody new about this hotel. OK I was trying to follow the instructions, left-right-left etc. I still could not find it but I knew I’m not far. Once when I was asking directions again, a car stopped beside me and showed me to follow. I thought he heard when I was asking for directions and he wants to help. OK, I followed him a few miles when I said something is just not right. So at a red light I stopped beside him and I asked about the hotel. He points back and says that it is fairly far by now. Oh I was so pissed. I turned around and finally I found the right street again, on which I actually was before. As I turn on the street, immediately on the right hand side, I saw the sign of my hotel. If this is not the help of god, then nothing. I was happy. The bike was parked in a closed yard of the house. It is perfectly safe. The guy showed me my room. The whole building was renewed by him. It is a 19 century building. I love the style and feeling f this building. The service is fantastic. I quickly took a shower and headed out to the city to look around. Once I heard some trumpets and some drums. OK, lets take a look what this is. I knew it is some type of a private celebration and I went closer. When the group entered into a house, I was going t turn around, but a man shows me to follow them. So I entered. The noisy crowd with trumpets and drums went into one room. So I followed. We had to take our shoes off and people were sitting on the floor and food in the middle. I still did not know what is going on, but I assumed it is some type of a wedding party. I took some video footages and I wanted to leave. Then they did not let me go, they escorted me into the ladies room. I took some photographs and video and once the new husband and wife arrives to the ladies room. Before they could enter the ladies room, they had to perform some type of ceremony outside and then later inside as well. In this ladies room a corner was covered with curtains. The couple had to open the curtain and seat there. The young wife had a tissue over her face and they had to feed each other and drink with the proper ceremony. I did not see any alcohol. I’m not saying there was not, but everyone was sober. So after then the wife received her gift, which in this case were earrings. I think neither the wife, nor the husband was more than 18 years ole, maybe younger. After this they started to dance and celebrate. They did not want to let me go, but I was really hungry and I wanted to eat. You have to know that I was short of local cash and I could not exchange in the evening. So I too, whatever I had, it was about 6 USD. Since I was on this party and they gave me gift as well, I felt that I have to give them something. So I gave them all the money I had on me. So this was the end of my dinner story..Dinner is over. You cannot use credit cards in street restaurants.

They were happy that I was taking photographs of them. It was an unforgettable evening. I will always remember this one. This was not made for tourists, but it was the real life.

The next day I spent with locating all the interesting sites in the city. t wasn’t hard because my hotel was in the heart of the medieval town.

Buhara which is situated on the Silk Route is more than 2000 years old. It is the most complete example of a medieval cit in Central Asia, with an urban fabric that has remained largely intact. Monuments of particular interest include the famous tomb if Ismail Samani, a masterpiece of he 10th century Muslim architecture and a large number of 17th century madras.

I had lunch in a real Uzbeg restaurant (off course for tourists) and I headed back to the hotel to write some blog and download the files. I’m actually a little bit tired. The long travels, the bad roads, not enough sleep (this blog thing, and downloading files, take at least 3 hours of each day). So when I get to bed it is about midnight every day and the next morning I wake up at around 5-6 O clock. So maybe the not enough sleep and not eating properly also help being tired. I eat some small breakfast that I receive in the hotels and if I have time I stop for lunch, but if the road is really bad, like yesterday, I, then I only eat two energy bars. I have two more left and no more.

I have my schedule for every day that I need to make and if the road is really bad, then even 400 Km could take 8 hours riding plus fueling etc. So it could take easily 10 hours traveling a day. And the same sh’t next day. Sometimes I’m waiting to get over to Tajikistan, maybe the roads are better there. The grass is always greener next door.

Here in Buhara the weather is really nice and it cools off the night. I was even feeling cold in just a t-shirt. Daytime very comfortable warm wind blowing. Everywhere venders are trying to sell their products and tremendous hotels are available. Buhara is ready for tourism.

My money is on the lower side, so I’m always calculating how much money should I exchange, because nobody will exchange this SUM back to me to another currency and I will not need them in Hungary either.

Tomorrow my destination is the third stop of the Silk Route. Maybe even this is the most known city of the Silk Route, Samarkand.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s