2015.06.05-06 Atiray-Nukus Üzbegisztán

Reggel 8:00-kor megérkeztem Atiray-ba. Max már várt a repülőtéren. Hazavitt, megreggeliztetett, majd megmutatott egy pár stant videót amit készített. Bámulatba ejtett. Gyorsan átöltöztem, majd másodszorra is édesapjával kivezetek a városból. Édesapja előttem ment vészvillogóval, míg Max mögöttem autóval. Úgy éreztem magam, mint egy elnök, vagy valami rohadt fontos ember. Jó érzés volt, de hamar elmúlott. Eljött a búcsú ideje. Hamar a lovak közé csaptam (persze vigyáztam, hogy nehogy még egyszer gyorshajtáson kapjanak a rend büszke őrei) és amilyen kevés megállóval csak tudtam, mentem Bejneu felé. Egyszer megálltam ,mert majdnem elaludtam a motoron. Szerettem volna inni egy kávét, de égen-fölön nem találtam. Rendben, akkor iszok egy Red bullt. Amikor kijövök a boltból a Red bullal a kezemben látom ám, hogy egy motoros megáll. Illetve ketten ültek a Jamahán. Norvégiából jöttek, szerintem férj-feleség lehettek. Beszélgettünk egy kicsit, fotózkodtunk, majd irány Beyneu. Ők Beyneuban tervezték az alvást egy régi cross motorosnál. Én mondtam, hogy mivel késésben vagyok, így én tankolás után továbbmegyek és sátrazok. Úgy emlékeztem, hogy Beyneu az utolsó tankolási lehetőség a határig. Hát találtam még egyet. Beyneutól 50 Km-re. Most volt benzin, ugyan én nem tankoltam, mert most 2 literrel nem vacakolok, de ott is lehet tankolni. Bizos ami biztos alapon, legközelebb is Beyneuban tankolnék. A táborhelyem nem volt egy ideális, mint ahogy azon a részen egy sem lenne az. Poros, száraz, meleg és szeles. Másnap reggel továbbindultam. A határtól nem lehettem messzebb mint 10 Km. Ahogy beértem a Kazak oldalra az egyik tiszt (rangokat nem ismerem) rögtön megismert. Kérdezte, hogy a vízummal minden OK-e. Mutatom neki, majd odavisz az útlevél ellenőrzéshez. Ott mondja a hölgy, hogy nem stimmel valami, mert én kiléptem az országból és nem léptem vissza. Így én nem is lehetnék itt. Ugyanis elfelejtették bepecsételni amikor beléptem. Mondja a tiszt ne foglalkozz vele (ezt csak gondolom, a gesztusokból) majd mondja, hogy elmegyünk az Üzbég oldalra és beszélünk az ottani parancsnokkal. OK. Átmegyünk, persze nem léptük át a sorompót, majd kihívják a parancsnokot. Most figyeljetek! Ők jól ismerték egymást, lehet, hogy néha együtt söröznek, vagy mit tudom én. A kazak elkezdett bratyizni és kezet akart fogni az Üzbéggel. Az Üzbég, teljesen hivatalosan szalutált, majd utána bratyiztak. Szerintem előttem akarta mutatni, hogy Ő itt az atyaúristen. Na mindegy. Megnézte az útlevelemet, háromszor ellenőrizte a pecsétet, majd mondta, hogy most már beléphetek Üzbegisztánba. OK. Visszamentünk a Kazak oldalra, most már lezárták a vízumomat, majd utamra bocsátottak. Jött az Üzbég oldal. De ahhoz, hogy oda el tudjak jutni, a kamionosok tök rendesek voltak, igaz ők is állták el az utat olyannyira, hogy még motorral sem tudtam átjutni. Mozgatták a kamionokat, emelték, forgatták a motoromat, így szépen lassan, de odaértem az Üzbég kapuhoz. Megnézték az útlevelemet, és beengedtek. A tortúrát nem mondom végig, elég annyi, hogy 4 óra alatt sikerült Üzbegisztánba belépnem. Ennek az időnek a nagy része sorbaállással telt. A csomagok átvizsgálása nem tartott tovább mint 5 perc. Semmi különös.

Ahogy átértem a határon, váltottam Sum-ot. 100 USD = 300.000 SUM, azaz három köteg 1000-es címlet. Szerintem nincs is más címletük, mert mindennek az ára, amit eddig tapasztaltam, 1000-re végződött. Ezután vásároltam ott vizet és vettem biztosítást. A biztosítás 9 USD-be került 14 napra. Ezután a határtól 1-2 Km-re megebédeltem. Nem tudom mit ettem, de valami húsleves volt. Tészta gombócok hússal töltve és kenyér. Vártam a Norvég motorosokat, de csak nem érkeztek, úgyhogy, elvesztettem őket. Hasonló útvonalon haladnak mint én, úgyhogy szerintem még találkozom velük, valahol. Majd útnak indultam. Az út egy nagyon kicsi szakaszt kivéve aszfaltos volt, úgyhogy lehetett haladni. A határtól 160 Km-re volta egy benzinkút. Ott tankoltam, ugyan nem kelett volna, csak is azért álltam meg, hogy az utánam jövőknek pontos infót tudjak adni. 250 Km-re 9l-t tudtam tankolni. Oktán: 80, ár: 3000 SUM/l, azaz 1 USD. Ez egy nagyon kis kút egy működő kútfejjel, szóval simán el tudom képzelni, hogy éjszaka nincs nyitva. Szombaton délután 5-kor nyitva volt. Onnan ismét Kb. 120 Km-re, volt még egy benzinkút, ahol volt benzin. Ez egy kamionos parkoló is egyben. Itt vacsorázni, de csak azért mert volt internet, és ezt nagyon ügyesen már az úton kitáblázták. A határtól idáig igazából semmi sincs azon az egy benzinkúton kívül. Azaz láttam különböző üzemeket, az úttól jobbra, balra, de ezeken kívül semmi. Úgyhogy a határon mindenképp tankoljatok fel vízzel is.

Este 10 óra is elmúlt, mire beértem Nukus-ba. Már besötétedett, úgyhogy nem volt túl jó jönni. Minden sötét, kivilágítatlan kerékpárok, lovas szekerek, gyalogosok. Ezen a részen kerüljétek az éjszakai motorozást, ha lehet. Nukusban megtaláltam a hotelt. Érdekes szállás. A portán kapok egy cetlit, hogy a 206-os szoba. Kérdezem nyitva van az ajtó? Mondja, igen. Nem értettem a dolgot, de hát ha így van, akkor így van. Feljövök, de az ajtó csak nem akar kinyílni. Próbálkozom, próbálkozom, majd egyszer csak belülről valaki kinyitja. Most azután már teljesen összezavarodtam. Mutatom a férfinek a cetlit, hogy ez az én szobám. Mondja nem, ebben a szobában van az én ágyam, és mutatja. Ugyanis én egy ágyat foglaltam, nem pedig különálló szobát. Na, mondom ez fantasztikus. Az ürge rendes, semmi gond vele. Jó, mondom, lezuhanyozok, majd mosok, Hát amikor megnéztem a fürdőszobát, a mosást máskora hagyom. Volt még tiszta ruhám. Internet, NYET, meleg víz: NYET, még az a langyos víz is ami folyt, alig jött ki a csőből. Kézmosó nincs, csak egy kád. Még csak borotválkozni sem tudok, illetve úgy döntöttem, hogy jó lesz a borosta még egy napig. Szerintem ez a hotel, katasztrófa, a kiszolgálásról nem is beszélek. Ezét fizettem 20-25 USD-t. Tudom nem sok, de nem is vagyunk Monacóban. Azért egy fényképet megér. 220V-os csatlakozó 2 db. TV és klíma. Mivel nem vagyok egyedül, így a szobatársam kedvenc sorozatánál félidőben nem húzhatom ki tévét. Mondom egy éjszakát kibírok. Új nap új remények. Bízom benne, hogy a khivai szállásomon lesz legalább internet lehetőség.

 DSC_2638-1

Norvég motorossal

Norvég motorossal

DSC_2627-1 DSC_2631-1

At around 8 AM, I arrived to Atiray. Max was waiting for me and quickly took me home, then made me have breakfast. He would not let me go hungry. Then I changed my cloth and he showed me a few stant videos about himself. He was fantastic. His father and him escorted out from the city the second time. His father was going in front of me using four way flash and Max was coming behind me with a car. He loves rap music and even in my helmet I could hear what music he is listening to. For a short while I was feeling like a politician or some important man. I quickly got over it. We had to say goodbye. A did not hesitate and started heading out towards Beyneu (off course I paid attention to the speed so I would not get caught by the police guys) and I had to stop, because I was falling asleep on the bike. I wanted to drink a coffee somewhere. I could not find a coffee shop anywhere. I said OK. No coffee, I went into a store and bought a Red bull. As I’m wondering out from the store a motor biking couple stopped. They were from Norway. I think they were husband and wife. We talked for a while took pictures of each other and headed out for Beyneu. Their plan was to stop in Beyneu and meet an older motocross champion guy. I old them I will fuel up and continue towards the border and camp. The way I remembered was that Beyneu had the last fuel station in the country of Kazahstan. I found one more. It is about 50Km from Beyneu. I had enough fuel so I did not stop because I will not start to screw around with 2 liters of fuel. To be on the safe side I would fuel in Beyneu the next time as well. My camping place wasn’t the best. It was dusty, dry, and windy. The next morning I headed to the border. I think I wasn’t further from the border than 10 Km, so I got there fast. As soon as I arrived to the Kazak side one of the official recognized me. He asked if I could sort out the my visa problem. O showed him my passport then he takes me to the passport control booth. The lad says there that something is wrong because I exited Kazahstan but I did not enter. So how could I be here? The (at this border) forgot to stamp my entry. The official says don’t worry about that ( I just assumed this is what he could have said from gestures) , then he says to the lady that we will go to the Uzbeg side and ask if everything is OK with my visa now. So we went. As we got to the gate the other high ran official was asked to the gate. Watch this. They new each other very well, maybe even drinking beer some times. The Kazak official wanted to shake hands with the Uzbeg one. The Uzbeg did not accept the hand shaking gesture but saluted and introduced himself. Then off course the Kazak did the same thing and then became good friends. I think the Uzbeg just wanted to show off in front of me. He wanted to show that here he is the god. Anyway he checked my passport and told that now I can enter into Uzbegistan.

So we went back and now they closed my Kazak visa for good and told me to have a safe trip. Then the Uzbeg side came. In order for me to get to the Uzbeg side, I needed to slalom between parking trucks waiting in line. The truckers were really nice, they were moving trucks, lifting my bike and moving it around in order to be able to pass them. So step by step I got to the Uzbeg border. They checked my passport and let me in. I will not write all the details, but it took 4 hours to enter into Uzbegistan. Most of the time was just standing in line. The baggage control went fast in about 5 minutes I was done. Nothing special.

As soon as I entered in Uzbegistan, I mean not the border line, the real Uzbegistan, I exchanged some USD. 100 USD=300.000 SUM, so 3 pile of 1000 SUM bills. The might not even have another bill, because every price can be divided with 1000. Then I bought some water and insurance for the bike. The insurance cost me 9 USD for 14 days. Then about 1-2 Km from the border I had some lunch. It was a kind of meat soup. They staffed some meat into some pasta balls. It was OK.

I was waiting for the Norwegian bikers but just did not show up, so I left. They go pretty much on the same rout, so I might see them somewhere. Except a small portion, the rest of the road was good asphalt. About 160 Km from the border I found a gas station. I did not need fuel but to try and be able to let other bikers know, I fueled up. All I could fuel is 9 l and I was riding 250 Km. The Octan is: 80. Price 3000 SUM/l, so 1 USD/l. This was a small gas station with only one pump, so maybe it is not open night time, but at 5PM on Saturday, it was open. The 120 Km from that place there was a truck stop where they had wi-fi and ÍI stopped for dinner. This place had gas as well. It is well signed on the road, so easy to see.

Up to here, there is nothing, I mean absolutely nothing from the border except that little gas station. I saw some factories here and there, but otherwise, nothing. So fill up your water bottles at the border as well, because it is damn hot here.

It passed 10 PM by the time I entered Nukus. It was completely dark so it wasn’t too much fun. A lot of bicyclers, horse carriages with no light. In addition to this there were several road constructions, which basically could be considered off road riding with traffic. Don’t ride night time if possible in this area.

I found my hotel. It is strange. I get a piece of paper down by the reception with my room number. I asked and what about the key? Is it open? The guy says, yes it is open. I walk up and I can not open the door. I keep on trying and somebody opens it from inside. Now I didn’t understand what was going on. I show the guy my paper that it is my room. He shows me my bed. It is not your room, it is your bed. Oh, I said, this is fantastic. The guy is OK, no problem with him. OK one night I can handle. Take a quick shower and do some laundry. As I looked at the bathroom, I decided not to do laundry today. I still had a set of clean close so I wasn’t worried about that. Internet NYET, hot water, NYET, even warm water was barely coming. It was almost just dripping. Sink and mirror, they did not have, so I said I will not shave either. I think this hotel should not be operating. I do not know how they have their license. The place called HOTEL NUKUS. Do not go there!!!! They charged me 15 USD for the bed, 1 USD to park my bike and 2-3 USD for breakfast. It was prepaid. I know this is not a whole lot, but we are not in Monaco either. 220V connectors, only two in the room. One for the TV and one for the air-condition system. Since I’m not alone in the room, I did not want to unplug the TV while my roommate was watching his favorite TV series.

OK, one night can stand. New day, new hope. I hope that my hotel in Híva will have at least internet.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s