2015.06.03-04-05. Atiray-Almaty-Atiray

Max reggel korán, de reggeli nélkül el nem engedett, kivitt a repülőtérre és már úton is voltam Almaty felé. Almaty-ban azonnal az Üzbegisztán Konzulátusra mentem és kiderült, hogy szerdán nincs ügyfélfogadás. Mivel már jártam egy-két konzulátuson, azok is csak emberek, így megkértem a biztonsági őrt, hogy telefonáljon a konzulnak, mert nagyon sürgős és beszélnem kell vele. Szerencsémre a konzul pont indult ebédelni és az őr megállította, majd a konzulnak megmutattam a problémát. Rögtön tudta miről beszélek és mondta, hogy szijcsas 2 csaszov. Vártam, majd amikor megjött elkérte az útlevelemet és ismét vártam vagy egy órát. A körmeimet csonting rágtam. Végre kihozza az útlevelemet és úgy kezdi, hogy sajnos. Az ütő megállt bennem. Majd folytatta, hogy felhívta a bécsi Üzbég Konzult és ott mondták, hogy sajnálatos módon, de elfelejtették lepecsételni és aláírni. Így ő ezt megtette és megmutatta. Örömömben az utcán átöleltem a konzult. MEGVAN. Bár ez a kisebb malőr elég sokba fáj nekem, repülőjegy, szállás Almatyban (itt Max megint segített. Elküldte egy motoros bolt és szerviz tulajának a telefonszámát. Felhívtam. A srác elég érthetően beszél angolul. Megmondta a címet és taxiba ültem. Amikor megérkeztem a számmal néztem. Ez egy teljesen jól felszerelt kimondottan motoros bolt és SZERVIZ. Akár alkatrészt is lehet náluk rendelni. Én nem találtam meg őket a neten, de ha tudom, nem rendelek gumikat Omszkba, hanem itt megoldom az egészet. A srácok, akik itt dolgoznak, fantasztikusan segítőkészek. És most kapaszkodjatok meg. motoros hostel szolgáltatást is nyújtanak. A motorokat zárt garázsban lehet parkolni, teljesen biztonságban. Szóval, ha valakinek bármilyen alkatrészre, gumira, vagy bármilyen szervizre lenne szüksége Almaty-ban, itt megtalálják a megoldást. A cég neve: FREERIDER, Web: www.freerider.kz, E-mail: freerider@mail.ru, vagy freerider@gmail.com, Tel.: +7 727 3963007, a tulaj neve: Dima, Tel.: +7 705 111 6225. Segít amiben csak tud. Mindenkinek ajánlom, akinek szüksége lenne rá. Angolul lehet velük levelezni. Többen beszélnek angolul.

Tehát a következő napot Almaty-ban töltöttem. Hát, mit mondjak? Almaty egy modern város, turisták számára egy óriási hiánnyal. (lehet, hogy több is van) Nincs városközpontja. Azaz van, mindenki tudja, hogy az a központ, viszont ott nincs mit nézni, csinálni. Még kisebb kiülős éttermek sincsenek, illetve láttam egye-kettőt, de azok elég drágának tűntek. Szóval találtam egy iskolás csoportot, akik nagyon aranyosak voltak, rögtön fotózkodni akartak. Megkérdeztem őket, hogy mit lehetne itt megnézni. Kuk Tube, mondták. Ezt könnyű volt megjegyeznem a német kukken (nézni, vagy valami hasonló) és az angol tube (mint cső) szóból. Most már csak taxit kellett fognom és irány Kok Tobe. Igen ám, de taxi sehol. Már egy órája bolyongtam a központban, de nem láttam taxit. Azt sokszor láttam, hogy emberek stoppolnak az út szélén. Hát ők így fognak taxit. Ugyanis szerintem itt sokan taxiznak feketén. Ha megáll valaki, megmondod hova akarsz menni, és ha az neki is jó, megegyeztek az árban, majd indulás. Erre, nem magamtól jöttem rá, valaki elmagyarázta, hogy ez itt így működik. Szóval felmentem ehhez a Kuk Tube-hoz. Ez egy valamikori Szovjetunióból itt maradt TV torony. Van ott fenn kisebb vidámpark, állatkert, étterem. Ettem valamit, de amilyen balf’sz vagyok a legdrágább helyre sikerült beülnöm, viszont fantasztikus volt a kaja és a kiszolgálás és a kilátás. Magába a toronyba nem lehetett felmenni. Az étterem tulaja mondta, hogy a jövőben megpróbálják megvenni a tornyot és a tetején éttermet alakítanának ki, de ez évek kérdése. Ott körbesétáltam, majd visszajöttem a szállásra. A diákok mondtak még kettő helyet, (Membeu, Csimbula volt a másik kettő hely, nem biztos, hogy jól írtam) de a taxis azt mondta, hogy azok messze a városon kívül vannak. A szállás környékén végre sikerült meginnom egy hideg sört. Ugyanis itt nem olyan egyszerű hozzájutni. Azokban a kifőzdékben, ahol enni szoktam, nem árulnak szeszes italt. Még éttermekbe is, vagy háromba bementem, mire azt mondták a Pivo kérdésemre, hogy DA. A nagy ijedtségre mindjárt legurítottam kettőt is, majd a szálláson beszélgettem Dima-val, mutatta a kirgizisztáni képeit, amit idén májusban készített. Kicsit interneteztem, és már Szpaty idő volt. Holnap repülés Atiray-ba, majd irány Üzbegisztán, de remélem ezúttal már a határ másik oldalát is látni fogom.

Reggel 5:00 körül indul a gép vissza Atiray-ba, ahol magamra kapom a már eléggé koszoskás motoros ruhát és irány Üzbegisztán. Ez megint 400 Km betonút és 80-90 Km terep. Remélem nem esett az eső arra, mert akkor az a rész olyan csúszós mint a jég, vagy ha kevésbé döcögős utat választasz, akkor sarat dagasztasz végig. Nem tudom melyik a jobb.

Almaty

Almaty

Almaty madár távlatból /Almaty from Kok-Tobe

Almaty madár távlatból /Almaty from Kok-Tobe

Ebéd a Kok_tobe-n Almaty /  Lunch on Kok-Tobe, Almaty

Ebéd a Kok_tobe-n Almaty /
Lunch on Kok-Tobe, Almaty

Iskolás lányok Almaty-ban / Schoolgirls in Almaty

Iskolás lányok Almaty-ban / Schoolgirls in Almaty

Almaty

Almaty

Almaty

Almaty

Almaty

Almaty

Almaty

Almaty

Almaty

Almaty

Végre a megérdemelt söröm / Finally my  deserved beer

Végre a megérdemelt söröm / Finally my deserved beer

Early morning Max took me out to the airport but we had NYAM-NYAM before, and I was flying to Almaty. As soon as the plane landed I grabbed a taxi and went straight to the Uzbegistan Embassy. I found out that today they are not working. Since I have been on many consulates before, I knew these are humans as well, so I asked a security guard to call the Consul because it is very urgent and I would need to speak with him.

I was lucky because the consul was just going out for lunch and the security guy stopped the car. I immediately jumped there and explained what my problem is. He said sejchas 2 chasov (wait for 2 hours). I was waiting patiently when he arrived back. I gave him my passport and waited again an hour or so. I was biting my nails to the bone. Finally he brought my passport out and he started with the word SORRY. I was close to a heart attack. Then he continued and told me that he called the embassy in Vienna and consul said that by accident he forgot to signed it and stamp it. Then he showed me the visa. I thought with all these beginning sentences that he refused it. No. He signed it and stamped it. I was so happy that I hugged the consul on the street. SO I HAVE IT! However this little mistake from Viena costs me a whole lot, flight ticket, hostel in Almaty (here Max helped me again.) He sent me the telephone number of a motorcycle store and service. I called the guy and he spoke fairly good English. He told me the address and I grabbed a taxi again. When I arrived I was amaized. The store and the service was wonderfully equipped. Parts can be ordered her as well even in advance. I could not find them on the net or nobody mentioned them on and bikers forum site either. A guys working here are really helpful. If I had found them on the net, I would have had my service done here and would not need to go to Omsk. And bikers listen to this: They are operating a spotless, lean biker’s hostel. The bikes can be parked in the absolutely safe garage. So if anybody needs anything in Almaty, here are the contact information: The company called FREERIDER, Web: www.freerider.kz, Email: freerider@mail.ru, or freerider@gmail.com, Tel.: +7 727 3963007, the name of the owner is Dima, Tel.: +7 705 111 6225. He will help you in whatever you need. You guys can write them in English, it is no problem. More than one guy speaks English here in the store.

So I spent the next day in Almaty. What should I say? Almaty a modern city with lacking one important thing (maybe more than one) for tourists anyway. It does not have a city center. Actually it does have a city center, so everyone knows where it is, but there is nothing to see and do. I could not even find small restaurants or coffee shops where I could sit down and relax while have a coffee. I saw a few but they seemed expensive so I passed on them. So I met some kids from school and they were very funny. As soon as they saw a camera in my hand they immediately wanted me to take photos of them. I asked them what could I see or do in town. The said three names: Kok Tobe. I could memorize this one because Kok ( say cook, in German it means to see, or something like that) and Tobe (say tube) in English as a pipe or something. So I had my first target, all I needed to do is to find a taxi and go. It seems easy. I was wondering around for an hour, but I could not find any taxi cab. I saw several times that they stand on the side of the road and hitchhike. This is how they catch taxi. There are a few cabs with taxi sign on them, but a lot of people just using their car pretending they are taxi drivers. So I started hitchhiking, a car stopped, asked KUDA, (where), I told him Kok Tube he said OK. I asked Skolko, he said 1.000. I said OK. It is important you agree in advance in the total price, or at least in the price per Km. Actually I did not find this myself out, I asked somebody.

So I got up to this Kok Tobe, which is actually a TV tower reminding the visitor to the Sovjet era.

There is a small ZOO, amusement park and restaurants. As an amateur as I’m, I set in the most expensive restaurant. However I had a fantastic view and a remarkable food and service. I could not go up to the tower (that would have been nice). The owner of the restaurant told me they are working on buying the tower and establish a restaurant on the top. The whole tower inside is untouched and it still like it was used 50 years ago. It supposed to be in excellent condition.

So I walked around there and I came back to my hostel. The kids told me the name of another two places (Membeu, Chimbula, I’m not sure if this is their correct name), but the taxi driver told me they are far from the city. Near the hostel finally I could find a restaurant who sells bears. So I immediately had two of them. The small street restaurants (fast food places) do not sell alcoholic beverages. Even in restaurants I had to go into three of them by the time one of them said DA to my PIVO question.

Back at the hostel, in the back of the bike service and store, I was talking to Dima. He showed me his Kirgizstan photos, taken this May. I used the internet for a little while and went to sleep. Tomorrow I will fly to Atiray and head to Uzbegistan and I hope this time I will see the other side of the border as well.

My flight leaves around 5:00 AM to Atiray, where I will quickly get my biking close on (which is getting on the dirty side) and hit the road. This will be again 400 Km pavement and 80-90 Km off-road. I hope it did not rain that way, because then the main path will be like ice, the side tracks will be deep mud. I’m not sure which one is better.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s