2015.05.28 Volgograd-Saray Batu Oroszország

Reggel átmentem a motoros klub melletti kis boltba. Gondoltam veszek egy kis tejet meg valami péksüteményt reggelire. A gyomrom rakoncátlankodik, úgyhogy egy gyenge reggeli nem árthat. Jött a meglepetés. Tej, NYET. Péksütemény NYET. A polcok nagy része üres. Italos hűtők 80%-a üres. Mondom jó, volt négy joghurtjuk, de ízesítettek. Mivel nincs más, úgyhogy vettem egyet és egy kis kenyeret. Ez Volgográdban volt, nem egy apró település eldugott szegletében. Megreggeliztem, csináltam egy j erős hazait, (3 az 1-ben Nescafé) felpakoltam a járgányt és elkezdtünk búcsúzkodni. Elbúcsúztunk az omszki fiúktól, akik lelkemre kötötték, hogy Omszkból hívjam fel őket, majd Juricstól. Dimitrij és én elindultunk Astrahan felé. Dimitrij előző este mondta, hogy eljönne velem és sátrazzunk együtt. Úgyhogy útnak eredtünk. Mondta, hogy mennyek elől, mert én lasabb vagyok. Navigációra bízva magunkat, bevitt a sűrűbe. Utat jelölt ott ahol nem volt és ott kellett kanyarodnunk, ahol a navi szerint nem volt út. Kisebb kanyarulatokkal, de kijutottunk. Mint azt már korábbi videómból láttátok, Volgográd környéke hatalmas síkság, úgyhogy a szélnek nincs ami megálljt parancsoljon. Fújt rendületlenül fél oldalról. Mintha mindig úgy fordult volna a szél is, ahogy az út kanyarodott. Azért hősiesen legyűrtük a 360 Km óriási távot, de már nagyon untam a szelet, úgyhogy egyáltalán nem bántam. Saray Batu felé a bevezető utat nehezen találtuk, de Dimitrij orosz tudása nem hazudtolta meg magát (mivel Orosz a lelkem) Végre megvolt a helyes útirány. Az útról le kellett kanyarodnunk és 6-7 Km-t kellett megtennünk terepen. Eleinte kemény, szinte beton keménységű út hullámzott dombra fel, majd le. Azután a nyíltabb területeken a szél kíméletlenül összehordta a szaharai finomságú homokot. Néhol volt úgy 20 cm mély. Én állva motoroztam úgy 40 Km/h-val, és átjutottam különösebb gond nélkül, de néha szitált az eleje. Egyszer megállok, mert nem láttam Dimitrij-t már egy ideje. Várok, semmi. OK elindulok vissza egy dombtetőre, de mire felértem, ár jött. Utcai gumikkal, utcai motorral talajgyakorlatot végzett, de semmi szerencsére semmi komoly. Megnéztük a kis városkát. Saray Baturól annyit kell tudni, hogy 1250 környékén Batu Kán alapította. Eleinte, csak nomád tábor volt, de mivel a hely az Európát Ázsiával összekötő úton fekszik, hamar várossá nőtte ki magát. Volt ott templom, iskola, piac. A gazdagabb polgárok lakházai fából és téglából épültek, míg a szegényebbeké, sárból. Jó volt időzni ezen falak között. Egy óra alatt be is jártuk az egészet. Nem túl nagy. Természetesen ez a város, amit láttunk, nem az eredeti, mivel az, az idők során megsemmisült. Ezt annak mintájára építették filmforgatási helyszínként. Itt forgattak Dingis Kan filmet is. Az eredetei Saray Batu ettől a helyt pár Km-re található, de az régészeti ásatás. Azt nem néztük meg. Nem is lett volna látványos. Saray Batutól nem messze, lementünk a Volga egyik mellékfolyójához és tábort vertünk. Természetesen én elkezdtem horgászni, de rögtön láttam, hogy inkább a másik oldalon, ahol a nádas van, ott kellene próbálkozni. Oda nem tudtunk átmenni és nem is volt lényeges, szóval horgászás közben tüzet raktunk és nekiálltunk krumplit, hagymát és fokhagymát pucolni a vacsorához. Ugyanis volt nálunk kolbász, mert nem bíztuk a véletlenre. Beledobtunk mindent egy alufóliába, megfűszereztem, és már mehetett is a parázsra. Egy óra múlva, vacsora. Az idő kellemes volt, lágy szél lengedezett, szúnyogok nem voltak. Mondhatnám idilli volt. Még teáztunk is egyet, majd vacsi után jót beszélgetünk. Érdekes volt. Dimitrij beszélt 10-20 szót angolul, én pedig inkább csak 10 szót oroszul. (Dimitrij Lénáról mesélt). A korosztályom biztosan érti, ezt honnan vettem. Mindenesetre megértettünk egymást alkohol nélkül is. 10 óra körül irány az ágy. Az éjszakám nem volt túl jó, mert a rézsű miatt mindig lecsúsztam. Megint egy nappal öregebb lettem.

DSC_0449-1

A sivatag hajója pihen The ship of the desert is taking a rest

Búcsú Volgográdtól és az omszki motorosoktól

Búcsú Volgográdtól és az omszki motorosoktól

Falu a styeppén

Falu a styeppén

DSC_0420-1

Saray Baty

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

Saray Batu

In the morning I went over to a little store next to the motorbike club. I thought I will buy some milk and some bakery. My stomach is not in really good shape, so I thought this light breakfast would not hurt. Surprise came. Milk, Nyet. Bakery, NYET. The majority of the shelves empty, 80% of the fridges, empty. OK then they had some yoghurt, but it was with strawberry flavor I said OK and I bought some bread. This was in Volgograd, not in a tiny village tiny store at the end of the street. I had breakfast made a strong coffee (3in1 Nescafe) packed up my bike and the say goodbye thing started. We said goodbye to the bikers from Omszk , they told me I must call them from Omszk and Jurics. Dimitrij and I hit the road towards Astrahan. Dimitrij told me the night before that he would come with me because he would like to camp with me. I was going first because my bike is slower than his. So I relied on my navigation system. Sometimes it told me to turn where no roads were and we needed to turn where the navigation did not show any road. With small detour we got out of the city. The surrounding area of Volgograd is steppe without many trees which could slow down at least the wind. The wind was blowing like crazy. Not completely side wind, but almost.  It seemed like the wind is always turning together with the road. However we were born heroes, so job, the 360 Km, is done. I was very tired of the wind so I was happy. The turnoff to Saray Batu was hard to find but Dimitrijs Russian language knowledge helped us out. Finally we found the turnoff. Saray Batu was about 6-7 Km from the highway. The beginning of the road war hard packed dirt road. Almost like asphalt. The road was going up and down from little hills. It was nice. However on areas, where the wind could build the sand up, the road was covered with about 10 inches of sand. I was riding the bike stand up with about 40 Km/h. It was not a big deal, but sometime the front wheel was shaking. Once I stopped because I did not see Dimitrij. I was waiting a bit, nothing. So I started going back, when I got up on the top of the hill, A saw him coming. He had a street bike with street tires, so he dropped it once. Luckily nothing serious. So we took a look at the old city. What should you need to know about Saray Batu. It was formed by Batu Kahn in 1250. In the beginning it was just a nomad camp. Due to the fact that this camp was in the way of the min transportation route between Europe and Asia, the camp became a city. It had school, church and lot of things. The richer residents houses were build from wood opr brick. The poor people build their houses from the mud they could find around. It was good to spend some time within the walls of this city. In about an hour we walked around. It is not too big. Off course this city is not the original. The original is near this one, but that one is an archeological site. This was the identical copy of the original one. This is actually now movie seen. Dingis Kan movies were filmed here.

Not far from this place we went down to the Volga’s side river and set up camp. I started fishing, but I saw immediately that the other side would be ideal, because of the vegetation. We could not go there and it was a big deal so while I was fishing we started to make fire and clean potatoes, onions, and garlic for dinner. We had some sausages (we did not take chances, so we bought some). We put everything into aluminum foil and put it on the fire. An hour later the dinner was ready. The weather was great, a little bit of warm wind was blowing and no mosquitoes. It was ideal.

Dimitrij was talking about Lena (Hungarians, at least my age, understand this, it is in a Hungarian song). Dimitrij spoke about 10-20 words of English, I spoke about 10 words of Russian and we understood each other without alcohol. After dinner we had some tea and at about 10 PM hit the bed. I did not have too good night because of the slope, I was always sliding down from my bed. Anyway. I got a day older again.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s