2015.05.19 A hegyekből Vardzia-ba 120 Km

Reggel 7:00 körül ébredtem, majd reggeli után összepakoltam. Jól tettem, hogy nem időztem, mert a pakolás vége felé már körbevettek a tehenek. Ugyanis azok reggel vándorolnak kifelé, este pedig mennek haza. Szóval tehén jobbról, tehén balról és próbáltam megóvni a sátrat, hogy ne lépjenek rá, de még inkább attól, hogy nehogy rá ürítsenek. Próbálkozásom sikeres volt, odébbálltak. Összepakoltam is indulás. Az út még mindig felfelé vezetett. Még nem értem el a hegy tetejét, így még egy kicsit kapaszkodnom kell. Illetve hát ez a motor feladata, az enyém pedig megpróbálni nyeregben maradni. A táj egyszerűen lélegzetelállító. Eleinte csak foltokban láttam a havat és ahogy egyre feljebb és feljebb kerültem egyszer csak. 3-4m magas hó falak között találtam magam. Majd onnan ereszkedés lefelé. Pár vízátfolyás keresztezés, de egyik sem volt vészes. Lehet, hogy az Orosz motorosoknak nehezebb dolguk volt, mivel 1200 GS-ekkel voltak. Csodálatos vízeséseket láttam, illetve mellettük haladtam el. Kora délután értem be Vardziába. Úgy gondoltam mindjárt essünk is túl a dolgon és másszuk meg a hegyet motorosruhában és nézzük meg a barlangokat.

Vardzia nevének kialakulásáról egy legenda terjeng. Tamar az unokahúgát kereste, aki eltévedt a barlangrendszerben. Giorgi-t. Merre vagy, merre vagy kiáltozta. A lány válaszolt, erre, erre, ami Grúzul úgy hangzik, hogy Ac var dzia. Hát, hogy innen kaphatta-e a nevét a település azt nem tudom, mindenesetre érdekes látvány. Ezek a barlangok az 1200-as évek elején épültek és a zarándok szerzetesek ide vonultak vissza. Ugyanakkor védelmi szerepük is volt a Mongol hordákkal szemben.

A barlangrendszer inkább egyedülálló barlangokból áll, közöttük csak egy részen van átjárási lehetőség egy nagyon szűk alagúton keresztül. Pár órát töltöttem fenn és amikor jöttem lefelé egy idegenvezető megszólított és elkezdtünk beszélgetni. Mondta, hogy van vendégszobája és aludhatnék nála. Amikor mondtam, hogy Magyar vagyok elmondta azt is, hogy 1982-84 között Magyarországon szolgált. Említette Debrecent, Veszprémet, Székesfehérvárt is. Képzeljétek el, hogy Debrecenben kezdte és Ő volt az egyedüli Grúz és akkor még nem beszélt Oroszul. Szerencséjére áthelyezték Veszprémbe, ahol a parancsnoka Grúz volt és így már elviselhetőbb volt számára az ott tartózkodás. Szóval úgy döntöttem, hogy nála alszok, legalább megmutatja a fényképalbumát és beszélgetünk. Közben kiderült, hogy lesz még kettő Cseh turista is ott, aminek azért is örültem, mert ők beszéltek Angolul és ugye a szláv nyelv kapcsán megértették magukat Gocha-val is. Vacsora után hamar előkerültek a pálinkák. Neki eper pálinkája volt, amit úgy hívnak, hogy Csu-csu. A Csehek hoztak Slivovicát és én is behoztam motorból a maradék szilvapálinkát. Amikor meglátta a Magyar ásványvizes üveget, megcsókolta. Annyira szép emlékei voltak Magyarországról, hogy kicsordultak a könnyei. Azt nem is ittuk meg, hanem otthagytam nála. Éjfélig dorbézoltunk. Bor-pálinka. Volt eg tehénszarvhoz hasonló kerámia edénye, amit minden tósztnál tele töltött borral (kb. 2dl) és azt meg kellett inni, ugyanis annak nincs talp és nem ált meg. Na, tósztokból pedig volt bőven. Ittunk Magyarországra, Grúziára, Csehországra, az istenekre és még ki tudja mire. A végén, éjfél gfelé már azt mondtam, hogy én nem iszok többet. Elmentünk lefeküdni. Amikor felkísért a szobámba, a falon voltak szentképek. Elmondta, hogy minden este imádkozik azért, hogy egyszer még láthassa Magyarországot. Reggel is nagyon meghatódva búcsúztatott. Fantasztikus volt látni azt a szegénységet amiben élnek és azt a szeretetet amit a családja felé és irányunkba mutatott. Mindenképpen jó döntés volt ott maradni.

 DSC_0003-1 DSC_0004-1 DSC_0006-1 DSC_0038-1 DSC_0041-1 DSC_0046-1 DSC_0048-1 DSC_0050-1 DSC_0056-1 DSC_0062-1 DSC_0001-1

I woke up at around 7 AM then a quick breakfast and packed up. It was good that I didn’t waste too much time because during my packing cows were all around me. Did not bother too much. They are going out in the morning and coming back in the evening. So cow on the right, cow on the left, I was afraid that they might step on my tent, since it was already laying on the ground flat and I was even more afraid that they might crap on it. So I packed up and left. I was still going up. I still have not reached to pass so I still had to crawl up. Actually it is my bike’s responsibility, my responsibility is to stay up right. In the beginning I only saw some snow patches, but later I was between 10-12 feet high snow walls. The scenery is fantastic. From here I started to descent and I crossed those water crossings. They were not a big deal. Maybe for the Russians it was harder because they were with bigger bikes with 1200 GS. I was going by breathtaking cascades. Early afternoon I reached Vardzia. So I thought lets do what I need to do. so climbed up the hill in my biking suite and take a look at those caves. It was actually a monastery where the old monks retired.

There is a tale about where Vardzia got its name. Que was looking for her niece Giorgi, who was lost in the cave system.  She was shouting where are you, where are you. Giorgi answered here, here, which in Georgian language sound like this Ac var dzia. So whether the place got its name from this or not, I do not know. I give it a chance to everyone to figure it out.

These caves were buil in the early 1200 and were used by monks. The other purpose of the caves was defense against the Mongol hordes.

I wouldn’t call it a cave system rather individual caves except at one place where the caves are connected by a narrow tunnel. I spent a few hours there and when I was coming down guide started talking to me. He told me that he has a guest room so if I wanted, I could sleep at his place. When I told him that I’m Hungarian he mentioned that he was serving as a solder in Hungary between 1982-84. He mentioned Debrecen, Veszprém, Székesfehérvár and other cities. Imasgine this. At first he was serving in Debrecen, where he was the only Georgian solder and at that time he did not speak Russian. He was lucky because they transferred him to Veszprém where his superior was also Geogian. So I decided to stay t his place so we can talk about the good old times.

He told me that there will be two Czech tourists as well and I was happy for that, because they spoke English and due to their Slavic languages they could understand each with Gochsa very good. After dinner soon the wine and palinka got on the table. They call their palinka Csu-csu. The tourists brought Slivovica as well and I brought our palinka from my bike. When he saw the Hungarian mineral water bottle he kissed it. He had such a good memories from Hungary that his tears came out. We did not even drink that, I just left it with him. We were up till about midnight. Wine and palinka. He had ceramic glasses shaped a cow horn. At every toast he filled them up with wine (appr: 2 dl) and we had to drink it all, because it did not have a flat bottom so it did not stand. He made toasts for Hungary, for Georgia, for Czech, for the gods and for all saint and I do not know for what else. At the end I told him I do not drink anymore. I did not want to offend him earlier. When he showed me my room there were all kind of saints paintings on the wall. He told me that he comes up every day and says wish that he would like to see Hungary once more in his life. Even in the morning he was very emotional when he said good bye to me. It was a great experience to see how these poor people can show love towards their family and towards us. Love does not need money for sure. It was a great decision to stay at his place.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s