2015.09.21-27 Moszkva-Kremnica, Szlovákia

Reggel korán szerettem volna elindulni Moszkvából, de Márk, a lakás tulaja, csak 11 körül ért oda, így addig vártam. Miután elbúcsúztunk, elindultam kifelé Moszkvából. Moszkva még a kivezető szakaszán is lenyűgözött. A körgyűrűn haladtam, úgyhogy a forgalom miatt sajnos fotózásra nem volt lehetőségem, de csodálatos üveg torony irodaházak mellett vezetett az út. Az egész város, úgy ahogy van, lenyűgöző. Ahogy kiértem a külvárosba, megálltam egy benzinkútnál tankolni és ott volt wifi, úgyhogy a következő 3 órát a posztolással foglalatoskodtam. Sajnos a lakásban nem volt internet elérhetőség, úgyhogy ezt a szállásról nem tudtam megoldani. Ezután már sokat nem tudtam motorozni, mert beesteledett. A határátlépésre Latviába, a következő nap került sor. Az Orosz oldalon a kilépés sima ügy volt és a duty free-ben vettem 2 doboz cigit. Nekem még Kb ½ dobozom volt. Gondoltam, miért ne, ha már olcsóbb? Hát ezzel pórul jártam a Latvia oldalon. Ugyanis az EU-ba, csak 40 szál cigaretta hozható be a vám megfizetése nélkül. Mondja a hölgy, hogy vámot kell fizetnem. Mondom az gyorsabb lesz, ha a6 ½ doboz cigit egyszerűen eldobom. Mondja, hogy nem, vámot kel fizetnem. Kérdezem 10 szál cigarettára? Ezzel, illetve a hölgy másnak a papírjaival is járkált jobbra-balra, úgyhogy már egy órája ott voltam, nem dobhattam el, de nem is tudtam fizetni sem. Egyszer jön az udvaron, mondom neki, hogy szeretnék tovább menni, úgyhogy ha fizetnem kell, csak mondja az összeget és már itt sem vagyok, csak adja vissza a papírjaimat. Végre egyszer csak meggondolta magát és fizetés nélkül elengedett. Lehet, hogy nem találták azt a paragrafust, ami alapján ki tudták volna számolni, hogy mennyi vámot kell fizetnem 10 szál cigarettára. Végre ismét úton voltam.

A navigáció a főútvonalon vitt tovább, és mit ad isten, a főútvonal földes út lesz. Valószínű, hogy a Riga felé vezető út nem lett volna földes, de a fenekem, már nem kívánta a plusz kilométereket. Úgyhogy rögtön délre fordultam a határ után. Először azt hittem rossz helyen vagyok. Nézem a navit, de jó helyen járok, úgyhogy mentem tovább a földes úton. Az út minőségére nem lehetett panasz, széles és sima volt, de még is csak földes út. Gondolom az EU-ból érkező pénz nem tartott ki idáig. Ez az út Kb. 10 Km után ismét aszfaltosra váltott. Viszont a táj és az ország lenyűgöző. Itt nyugodtan beszélhetek Latviáról és Litvániáról éppúgy. Minden zöld és igazán tiszta és karban tartott. Ha falvakon mentem keresztül, nyugodtan hihettem volna, hogy Ausztriában vagyok. A kajájuk is kiváló. Latviában ettem fantasztikus töltött káposztát, olyat, amihez otthon is csak ritkán jutok hozzá. Olyan csodálatos erdőkön keresztül vezetett az út, hogy néha inkább két falu között földes utat választottam, mert kimondhatatlanul élveztem a tájat. A különbség ez az erdei táj és az Orosz között az az, hogy az Orosz, az vad. Ez igazán rendezett, úgyhogy kaland szempontjából mindenképp az Orosz számomra a nyerő.

Mindvégig sátorban aludtam. Már beérkeztem Lengyelországba és elhagytam Varsót, hogy Krakkó felé vegyem az irányt. Megálltam tankolni, és amikor elindultam, a motor ismét elkezdett melegedni és forralta a vizet. Hamar megálltam. Vártam amíg hűl egy kicsit és bíztam abban, hogy arra téved egy motoros és tudok segítséget kérni. Hát ez nem jött össze. Addig vártam, amíg a motor elég jól lehűlt és le tudtam menni az útról egy lakott részre. Ott begurultam egy gumiszerelő műhelybe és próbáltam segítséget kérni. A srácok nagyon rendesek voltak és telefonálgattak, de nem jutottunk semmire. Volt egy lány, aki beszélt egy kicsit angolul, és kértem, hogy nézze meg a neten egy motoros klub oldalát és elérhetőségét. Ez bejött. Kaptunk egy telefonszámot, onnan 5 Km-re, ahol voltam. Az egyik srác a motorjával elvezetett a szervizbe. Bár ez nem motorszerviz, hanem autó, a szerelő azonnal nekiállt és először kivette a termosztátot. A probléma, még mindig fenn állt. Mondta, hogy vízpumpa. Mondom az újonnan lett beszerelve Biskekben. Mondta, hogy akkor is az. Mondom, hogy vegyük le a vízpumpa fedelét és meg tudjuk nézni. Levettük, hát a vízpumpa szabadon forog. Két dolog lehetséges, Vagy a csapszeg ment el, vagy a belső fogaskerék. Sajnos a fogaskerekek koptak el. Úgyhogy rendelni kellett új meghajtó kerekeket, ilyen szempontból szerencsém van, hogy ez Lengyelországban történt, mert így legalább ez gyorsan megy. Csütörtökön romlott el, és szombaton már úton is voltam. Mondom a szerelőnek, hogy vigyen el egy bank automatához, hogy ki tudjam fizetni. Mikor megáll, kérdezem, hogy mennyibe fog ez nekem fájni. Hát, a szívem megállt egy darabig, amikor kimondta a 150 EUR összeget. 4 óra munka az egész. Mivel választásom nem volt, jó mélyen a zsebembe kellett nyúlnom. Az biztos, hogy ez már Európa, ahol pénzben mérnek mindent.

Végre indulhattam. Az eső szakadt ismét. Még aznap elértem Oswiecim-be, ahol találhatóak az Auschwitz és a Birkenau haláltáborok. A városban a múzeumhoz közel, alig találtam szállást. Minden tele volt. Egy magánháznál végre sikerült, és ott megismerkedtem egy 5 fős Lengyel csapattal. Nagyon rendes társaság volt. Este elvodkáztunk és reggel még reggelizni is meghívtak. Szuper csapat. Köszönöm nekik a fantasztikus estét. Még reggel is az esti vodkázás utóhatásait hevertem ki.

Reggel azután megnéztem a koncentrációs táborok múzeumait. Erről nem szeretnék hosszasan írni. Megrázó volt a rengeteg terror, gyilkolás és brutalitás. Egészen lehangolódtam, amikor végeztem, így jól esett, hogy végre elindulhattam. Egy ideig még a látottak jártak az eszemben, de azután, tudatosan elhessegettem azokat a gondolatokat és inkább arra próbáltam gondolni, hogy egyre közelebb kerülök a családomhoz. Még egy nap és otthon vagyok. Ennek igazán örülök. Már nem állok meg fotózni, csak húzom a gázt, hogy haladjak. Szlovákiában, Kremnicában esteledett rám. Ez egy kellemes kis város, a határtól mindössze 100 Km-re. Remélhetőleg ezen az úton ez lesz az utolsó éjszakám, amit nem az otthonomban töltök. A következő, azaz az utolsó előtti blogot, már otthonról írom.

A krematórium megmaradt kéményei a háttérben / The remains of the crematorium in the background

A krematórium megmaradt kéményei a háttérben / The remains of the crematorium in the background

DSC_7529-1

Latviában még a kutya is tudja hol kell átmenni az úttesten / In Latvia even the dog knows where to cross the road.

Latviában még a kutya is tudja hol kell átmenni az úttesten / In Latvia even the dog knows where to cross the road.

DSC_7539-1

Két falut összekötő erdei út, Latviában / Road in the forest connecting two villages in Latvia

Két falut összekötő erdei út, Latviában / Road in the forest connecting two villages in Latvia

Gondolom, sokan laknánk ilyen helyen / I think most of us would live in a place like this.

Gondolom, sokan laknánk ilyen helyen / I think most of us would live in a place like this.

DSC_7567-1DSC_7568-1

A Lengyel csapat akikkel Osweicim-ben találkoztam / The polish team, who I met in Osweicim

A Lengyel csapat akikkel Oswiecim-ben találkoztam / The polish team, who I met in Oswiecim

Auschwitz bejárata / The entrance to Auschwitz

Auschwitz bejárata / The entrance to Auschwitz

DSC_7590-1DSC_7592-1

Embereket halálra éheztették. / The people were starved to death

Embereket halálra éheztették. / The people were starved to death

A kivégzőfal / The death wall

A kivégzőfal / The death wall

DSC_7622-1DSC_7624-1DSC_7650-1

A sinek, amelyeken a rabokat Birkenauba szállították / The train tracks, on which the prisoners were transported to Birkenau

A sinek, amelyeken a rabokat Birkenauba szállították / The train tracks, on which the prisoners were transported to Birkenau

IMG_2932-1

Az emberek körömmel kaparták a falat a gázkamrában / The people were scratching the wall in the gas chamber

Az emberek körömmel kaparták a falat a gázkamrában / The people were scratching the wall in the gas chamber

In the morning, I wanted to leave Moscow early, but Mark, the owner of the apartment couldn’t come before 11 O clock, so I had to wait. After we said goodbye to each other, I headed out of the city. Even coming out of Moscow, this city made my jaw dropped again. The circle ring, where I was coming out, went by beautiful glass office towers. Unfortunately the traffic didn’t allow me to take photographs, but it was absolutely gorgeous. The whole city as it is magnificent. As I was getting out to the outskirts of the city, I needed some fuel and I saw that there is wifi at the station. So I spent the next three hours blogging and uploading. Unfortunately there was no internet in the apartment, so I couldn’t do it there. After this, I couldn’t ride too much, because it got dark. I crossed the border the next day. It was an easy process on the Russian side and I stopped at a Duty Free shop to buy 2 packs of cigarettes. I still had half pack, so I thought why not to take advantage of the cheap stuff. These two packages gave me a hard time in the Latvia side. Since you are only allowed to bring 40 cigarettes into EU, without paying duty on it. So the lady tells me that I need to pay duty. I said to her that it would be faster if I had just thrown the half pack out. She says no, I need to pay duty. I was asking her, do I need to pay duty for 10 pieces of cigarettes? So she left with my passport and she was dealing with other people documents as well. A saw her walking back and forth with papers in her hand and I was spending there about an hour. So I told her, I will either throw these cigarettes out, or please tell me how much I need to pay, just give me back my papers, so I could leave. Finally once she came to me a let me go without paying. Most probably they couldn’t find the law, how much I would need to pay for 10 pieces of cigarettes. Finally I was back on the road again.

The navigation lead me on the main highway towards Lithuania, but the asphalt soon disappeared and I was on a dirt road. Most probably the highway towards Riga wasn’t dirt road, but my butt just didn’t need the additional kilometers. First I thought I missed something and I double checked the navigation. I was on the right road so I kept on going. I really could say anything bad about the quality of this road, it was wide and smooth, but still a dirt main road in the EU. Most probably this is too far and the money received from EU to build roads didn’t last this long. The dirt road last about 10 km and it was asphalt again. The scenery and the country were exceptionally nice. This can be said both about Latvia and Lithuania. Everything was green, clean and really well maintained. When I was going through small villages or towns, I could easily thought, that I’m in Austria somewhere. Their food is even better. I eat a fantastic stuffed cabbage, which I rarely could get a hold of even at home. The road took me through so fantastic pine forests, that sometimes I choose the dirt road between villages, just for the sake of it. I enjoyed biking there. The difference between this forest scenery and the ones in Russia is that the Russian one is wild. This one is too well maintained, so if I want adventure, then to me, the Russian one is better.

I was sleeping in tent all the time. Finally I entered to Poland and I went through Warsaw, towards Krakow. I needed some fuel, so I stopped at a gas station and when I started again, the bike started to boil up the water again. I quickly stopped and waited to cool off and I also hopped that one biker will come that way and I can ask for help. Well, no motorcycles came at that time. So I waited until the bike cooled off, so I could move from the highway to a little village. I rolled into a tire repair shop and asked for help. The guys there were really helpful, but we were just not getting ahead. There was a girl, who spoke some English and I asked her to check the net if there is a motorcycle club in the area. We were lucky. From the club, we received a phone number of a mechanic, who was just leaving about 5 Km from the place I was. So, one of the boys, from the tire repair shop led me to the service. However this is not a motorbike service, but the mechanic started to look at my bike immediately. First he took out the thermostat, but the problem still existed. Then he told me that it is water pump. I told him that the water pump was newly installed in Bishkek. He told me that don’t matter, it is the water pump. OK, I told him to take off the water pump cover and we can check. So this is what we did, and the water pump turned freely. It shouldn’t have. So there are two possibilities. Either the little pin broke, or the gear that drives the pump. Unfortunately the gears. So we needed to order these from BMW. Looking at from this point, I was lucky that this problem happened in Poland, because at least the part arrived really fast. My bike broke down on Thursday afternoon, and on Saturday at lunch time, I was on the road again. So I asked the mechanic to take me to an ATM machine so I can pay him. When he stops in front of the ATM, I asked him how much I need to withdraw. Well, almost got a heart attack, when he told me the amount. 150 EUR. The whole job was took only 4 hours, Since I had no choice, I had to reach pretty deep into my pocket. One thing is sure. This is Europe, where everything is measured by money.

So, finally I could leave. It was raining all day long. By the evening, I reached Osweicim, where the Auschwitz and Birkenau Concentration camps are located. I barely found a place to sleep near the museum. Everything was full. Finally I found room in a private house and I met there a 5 person Polish team. They were really great guys and girls. The whole evening we were drinking vodka and they even invited me for breakfast. We had an excellent evening. In the morning, I was still under the effect of the previous night.

In the morning I visited the museums. I wouldn’t like to write too long about this. The tremendous killing, brutality and terror were shocking. I was depressed, so it was great that finally I could leave. For some time my mind was still going around what I had seen in the concentration camps, but I forced myself to start thinking about that one more day, and I will be with my family. This makes me happy. I do not stop anymore to take photographs; I’m just pulling the throttle to keep going. By the evening I reached a small town of Kremnica, in Slovakia. It is a really nice little town and it is only 100 Km from the Hungarian border. Hopefully this will be the last night on this trip, which spending in a hotel. I will write my next, (the one, before the last one) blog from home.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s