2015.08.13-20 Omszk-Moszkva

Reggel elhagytam a száraz menedéket nyújtó Dosztojevszkij Hostelt. nem rossz hely, tiszta, olcsó, meleg zuhany (kivéve az indulásom reggelén. Akkor csak langyos víz folyt, de különben mindig volt meleg víz), konyha. Gondolkodtam az induláson, hogy elhalasszam-e egy nappal, de az időjárás előrejelzést böngészve láttam, hogy napokon keresztül esőt jósol a környéken. Úgyhogy gondoltam jobb túlesni a vizes, nyirkos és nem utolsósorban hideg utazáson. Itt a hőmérő higanyszála nem kúszott 8 C fok fölé. Aznap végig, illetve majdnem végig esett az eső. Rendkívül fáztam. Fáztak a lábujjaim és a kezem. Készítettem magamnak igazi szárazkesztyűt. Vásároltam egy háztartási gumikesztyűt, majd ráhúztam a BMW állítólagos Dry kesztyűjére. Azonban még az XL méret is szűknek bizonyult az ujjaimnál, így mivel elszorította a vérkeringést, levágtam a gumikesztyű ujjait. Most már kényelmes volt és a markolatfűtést maximális fokozaton hagyva, egész kellemes volt. Ezt már rajta is hagyom hazáig. Kényelmes és nem engedi át még a szelet sem. Késő délutánra elállt az eső, de a hőmérséklet maradt 8C fok körül. Gyönyörű helyen találtam szálláshelyet. Egy fenyő szálerdőben. Az éjszaka a sátor, háló részében 4 C fokra hűlt a levegő. Egy kicsit fáztam és gyorsan magamra rántottam a termófelsőket. Reggel a nap csak nem akart előbújni, de legalább már nem esett. Illetve néha ráeredt, de nem volt vészes. Aznap 500 Km-en keresztül olyan kis falvakon keresztül vezetett a navigáció, hogy nem találtam éttermet. Ezekbe a kis falvakba a madár is csak kétnapi hideg élelemmel indul útnak, így aki arra járt, az ott lakott és nem volt szüksége étteremre. Akkor gondolhatjátok, hogy mennyi hotellel találkoztam út közben. Eltaláltátok. Eggyel sem. Még a benzinkutak is nagyon ritkák voltak. E miatt nem aggódtam túlságosan, mivel van 4 liter a tartalék tankban, de sokkal kényelmesebb begurulni egy kúthoz és teletölteni, mint a hideg szélben elkezdeni fejtegetni. Szóval hotelben szerettem volna aludni, mert eltökéltem, hogy a kétnapi fázós motorozást csak egy meleg fürdő és száraz szoba tudja feledtetni. Mivel éhes voltam, így még jobban fáztam. Csak délután 3 felé bukkantam az első kis büfékocsira, ahol tudtam valamiféle kaját vásárolni. Itt kaptam valami lángos tésztába sütött halat. Ebből vettem négy darabot és kértem teát. Mondja hölgy, hogy válasszak a hűtőből. Mutatom, hogy remegek, mint a kocsonya, nincs igazi hagyományos forró teája? Gondolom, csak félreértett valamit, mert itt, ahol mindig, mindenkor, mindenki teát szürcsöl, természetesen volt. Egész nap a hőmérséklet 8-10 C fok körül volt, aminek az érzetén rontott az erős szél. Végre a pocakom is tele volt és végre a nap is megmutatta magát. A levegő hamar melegedni kezdett és a szél is alábbhagyott. Az ég kitisztult. Most már csak szálláshelyet kell találnom, gondoltam. Ahogy haladok, úgy nézegetek be jobbra-balra az erdőbe, hogy hol lenne egy alkalmas hely. Látom ám, hogy a lejáróknál piros alapon fehér medvét ábrázoló táblák éktelenkednek. Természetesen nem értettem, hogy mi volt rájuk írva, de a színekből gondolom, hogy nem az állatkerthez vezető utat táblázták ki. Egyáltalán nem voltam nyugodt. Onnan még egy 10 Km-t tovább mentem és már nem láttam táblákat és mivel kezdett sötétedni, egy erdei úton behajtottam az erdőbe. Gyönyörű hely volt. Találtam egy tisztást, ahol a mögöttem lévő rész nyílt terep volt, az előttem lévő rész, pedig bozótos, majd sűrű fenyőerdő. Amennyire csak mertem, hangoskodtam, ahogy a Túlélni Alaszkát című sorozatban láttam a NatGeo-n. Gyorsan felvertem a sátrat és felfegyverkeztem. Egy 2m hosszú rúdra ráerősítettem a tőrömet, majd a medve spray-ről levettem a véletlen elsütés elleni védőt, majd körbepisiltem a sátrat. Nem tudom, hogy ez utóbbi ért-e valamit, de legalább mindent megtettem és a lelkiismeretem nyugodt volt, ha én nem is. Mindig próbáltam a motor és a sátor között maradni és szememmel a bozótost fürkésztem. S szél teljesen elállt és elég távol voltam az autóúttól, hogy az autók zaja sem hallatszott. Így minden rezdülést meghallottam. Szerencsére azonban sem az este, sem pedig az éjszaka folyamán semmi sem mozdult. Nem volt ott semmilyen állat. Az éjszaka azonban rendkívül hideg volt. A sátor háló részében 0 C fokot mértem, míg a sátor külső borításának belső felére a pára ráfagyott. Reggel a motoromat jég borította. Felkelt a nap és mind a sátrat, mind pedig engem hamar átmelegített. Elkészítettem a teámat és a dobozból megreggeliztem. Innentől a nap végig sütött, úgyhogy az esőruhát már fel sem vettem. Nappal felmelegedett 18-20 C fokra a hőmérséklet és a motorozás igazán élvezetes volt. A táj egyszerűen lenyűgöző. Az út hol fenyveseken vezet keresztül, hogy a leveleiket már lehullatni készülő sárgán csillogó nyárerdőkön és rengeteg patak és tó mellett haladok el. Igazán élveztem a motorozást. Itt egy részen a két falut összekötő erdei utat választottam, bár aszfaltgumikkal nem motoroztam túl bátran, de olyan gyönyörű volt, hogy nem tudtam ellenállni. Az erdőből kijövet, majdnem beragadtam a terepjárók által vájt mély sáros nyomokba. Végre elértem Kutchino nevű kis falut, ahol a Perm 36 nevű valamikori gulág tábor múzeumát szerettem volna megnézni. Már nagyon vártam, mivel a dolinkai múzeum Kazahsztánban, nagy hatást gyakorolt rám. Hát, ez egy óriási csalódás volt. Ezt a múzeumot alapító vezetőket kirúgták és új vezetést ültettek a helyükre. Ez mindössze azért volt, mert a politikai vezetés azt szerette volna, ha a tábor nem egy koncentrációs táborhoz hasonló munkatábor képét festené, hanem egy úgy mutatná be, mint egy normál munkatábort, ahol az emberek a munkájukkal a Szovjet hadsereg győzelmét segítenék elő. Láttam képeket horgászó elítéltekről, kiállítást kultúrszobáról, könyvtárról, még mozi részleg is volt. Az elítéltek évente háromszor fogadhattak látogatókat és használhatták a sportpályát is, és hasonló dolgokkal kábítják a turistákat. Természetesen voltak börtöncellák is, állítólag azoknak, akik megszegték a tábor belső törvényeit. Az egész nagyon gyengén volt összeállítva és bemutatva. Az elmondás szerint az egész olyan volt, mint egy szanatórium. Nagyon nagy csalódás volt számomra. Összehasonlíthatatlan volt a dolinkai tábor múzeumával és az ott látottakkal, pedig mindkét tábornak ugyanaz volt a szerepe. Mindegy, egyszer meg kellett nézni. Egy tapasztalattal gazdagabb lettem és 850 Rubellel szegényebb. Úgyhogy folytattam az utamat Moszkva irányába, ami innen még vagy 1600 Km. Mivel az idő és a táj káprázatos, így élveztem a motorozást.

A láncomat kell egyre gyakrabban feszíteni, úgyhogy szerintem kezdi megadni magát, csak legalább még a maradék 3-4000 Km-t bírja ki. Otthon úgyis lecserélem. Úgyhogy óvatosan gyorsítok, próbálom kímélni, amennyire csak lehet. Az egész úton végig sátraztam. Hol erdőben, hol legelőn, de mindig sátorban aludtam. Már egész megszoktam a fürdésmentes életet.

Ahogy Moszkvához közeledtem, küldtem egy SMS-t Márk-nak, egy biciklis fiúnak, akivel Mongóliában találkoztam. Mondta, hogy ha Moszkvába jövök, akkor aludhatok nála. Meg is beszéltük a randit. Kora délután találkoztunk és van egy bérelt lakása, ami jelenleg teljesen bútorozott, de használaton kívül van. Fogta és odaadta a kulcsot, mondván, hogy itt nyugodtan el lehetek. Teljesen tiszta, meleg fürdő, kényelmes ágy és közel a metró megálló. Egyszerűen tökéletes. A motort egy eldugott őrzött parkolóba tudtam leparkolni, ahol odaállítottam az őrbódé mellé, és adtam az őrnek 3 napra 300 Rubelt és ezért garantált a biztonság. A motor biztonsága felöl, nyugodt vagyok.

A következő napon turistáskodtam egy kicsit. Meglátogattam Moszkva belvárosát. Hát mit mondjak? Le voltam nyűgözve. Az egyik legszebb város, amit valaha láttam. Makulátlanul tiszta, és történelmi városrész egyszerűen csodálatos. Az aluljárókban nincsenek hajléktalanok és a városban sem nagyon láttam hajléktalannak tűnő embereket. Reggel a Vörös Térre vezető úton bementem egy Mc Donaldsba és ránéztem a netre. Egyszer csak kapok egy üzenetet Rus-tól, attól a motoros sráctól, akivel még jóval korábban az Altay részen találkoztam. Kérdezte, hogy merre járok, mert Ő Moszkvában van, és ha én is erre felé tartok, akkor egyeztethetnénk és megihatnánk egy sört. Mindjárt válaszoltam, hogy már én is Moszkvában vagyok, és este szívesen találkoznék vele.

Meglátogattam Lenin apánkat is. A mauzóleumban nem lehetett fotózni, de én azért megpróbáltam, amikor az egyik őr nagyon határozottan rám szólt. Így az öregről nincs fényképem. Ami szembetűnő volt, hogy nagyon alacsony ember lehetett. Elvileg a bemutatott test valóban Lenin bebalzsamozott teste, de nekem nagyon viaszosnak tűnt. Szóval szerintem ez már csak egy viaszbábú, de ezt bizonyítani nem tudom. Ez csak az én megérezésem. Az idő úgy elröppent, hogy azt vettem észre, hogy egyszer csak besötétedett. A bevásárlóközpontjaik roskadoztak a szebbnél szebb áruktól és telis tele voltak emberekkel.

Este 7 körül össze is találkoztam Rus-sal a Vörös Téren. Elhozta egy barátját is, Alexet. Mindketten a Philip Morrisnál dolgoznak és mindketten kiválóan beszéltek Angolul, úgyhogy a kommunikáció nem okozott gondot. Rus elkezdte a blogoldalamat lefordítani Orosz nyelvre és egy Orosz motorosok által látogatott oldalon teszi közzé az írásaimat. Az oldal neve: Bikepost. Állítólag sokan érdeklődnek az utam iránt, aminek igazán örülök. Köszi Rus. Alex, nem motoros. Őt inkább a kerékpározás és a hegymászás foglalkoztatja. Az éjszaka folyamán több bárt, pub-ot is meglátogattunk és a sörök igazán könnyen csúsztak lefelé. Az emberek az utcán is táncoltak és minden tömve volt. A városban abszolút biztonságban éreztem magam. Atrocitásnak a jeleit sem láttam, sehol. Nagyon fantasztikusan éreztem magam. Már elmúlt éjfél, amikor megkérdeztem Rus-t, hogy meddig járnak a metrók. Mondta, hogy 1 óráig. Akkor mondom, nekem mennem kellene, mert a lakhelyem elég messze van és a taxi elég drága lenne. Elkísért a metro megállóig, és még be is jött velem, nehogy rossz metróra száljak fel. Igazán remek srác. Amit igazából az Orosz motorosokra általában elmondhatok. Nagyon segítőkészek és barátságosak. Ha megállok motorral, biztosan odajön valaki, hogy szükségem lenne-e segítségre.

A következő nap nagy részét a lakásban töltöttem, pihenéssel és alvással. Megbeszéltük Márk-kal hogy este sörözünk egyet, de csak nem akart összejönni. Úgyhogy csak reggel találkoztunk ismét, megköszöntem Márk-nak a kedvességét és elindultam kifelé a kedvenc városomból, Moszkvából, Latvia felé. Imádom Moszkvát.

DSC_7526-1DSC_7519-1DSC_7514-1DSC_7510-1DSC_7503-1DSC_7481-1DSC_7441-1

Rus és Alex

Rus és Alex

DSC_7437-1DSC_7436-1DSC_7416-1DSC_7389-1DSC_7381-1DSC_7369-1DSC_7356-1DSC_7331-1DSC_7329-1DSC_7327-1

Stálinnal is Találkoztam / I met Stalin as well

Stálinnal is Találkoztam / I met Stalin as well

DSC_7318-1

Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog ! / Lenin lived, Lenin is living and Lenin will live forever !

Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog ! / Lenin lived, Lenin is living and Lenin will live forever !

DSC_7260-1DSC_7250-1DSC_7232-1DSC_7229-1

A szoknyák rövidek, a lábak szépek, az idő kiváló és a sör hideg. Mindemellett Moszkvában vagyok. Ennél nem kell több. Imádom Moszkvát. / The skirts are short, the legs are beautiful, the weather great and the beer is cold. And all this in Moscow. I don't need more than that. Love it!

A szoknyák rövidek, a lábak szépek, az idő kiváló és a sör hideg. Mindemellett Moszkvában vagyok. Ennél nem kell több. Imádom Moszkvát. / The skirts are short, the legs are beautiful, the weather great and the beer is cold. And all this in Moscow. I don’t need more than that. Love it!

DSC_7188-1DSC_7175-1DSC_7149-1DSC_7140-1DSC_7139-1DSC_7130-1DSC_7441-1DSC_7108-1DSC_7099-1DSC_7092-1DSC_7083-1DSC_7080-1DSC_7072-1DSC_7050-1DSC_7122-1

Ebéd az erdőszélen / Lunch by the forest

Ebéd az erdőszélen / Lunch by the forest

DSC_7083-1DSC_7080-1DSC_7072-1DSC_7062-1DSC_7050-1DSC_7047-1

Sakk, ha unatkoznának / Chess if they would get bored

Sakk, ha unatkoznának / Chess if they would get bored

DSC_7042-1DSC_7039-1DSC_7037-1DSC_7033-1DSC_7031-1DSC_7028-1DSC_7027-1

A szanatórium / The sanatorium

A szanatórium / The sanatorium

DSC_7016-1DSC_7009-1DSC_7003-1DSC_7000-1DSC_6995-1DSC_6991-1DSC_6990-1DSC_6989-1DSC_6979-1DSC_6968-1DSC_6964-1DSC_6950-1DSC_6947-1DSC_6907-1DSC_6878-1DSC_6712-1DSC_7122-1

In the morning I left my dry shelter, the Hostel Dostoyevsky. It is not a bad place. It was clean, cheap, warm shower, (Except in the morning when I left. The water was only barely warm.) kitchen. I was thinking about whether I should postpone my start a day or so, but according to the weather forecast; the rain should last for few more days in the area. So I thought get out of the rainy, cold and moist areas rather sooner than later. The temperature never exceeded 8 C degree all day long. I felt cold on the bike. My toes and my fingers started to get numb. So I prepared myself a real dry glove. I purchased a normal rubber gloves, the ones that anyone uses in their household, and pulled it on my BMW Dry Gloves. This is the way BMW sells the gloves that I have, Dry Gloves. However the XL sizes of the rubber gloves were a little bit small over the biking gloves and stopped the blood circulation in my fingers. So I cut the finger parts off. From now on, they were comfortable and by switching my grip heat on, it were fairly enjoyable. I will leave these gloves on until I get home. It doesn’t let either the rain or the wind through. Later in the afternoon the rain stopped, but the temperature still stayed at around 8 C degrees. I found a beautiful camp spot deep in a pine forest. Night time the temperature was 4 C degrees in the sleeping area of my tent. I felt cold a little bit and quickly got my thermo jackets on. In the morning the sun still didn’t want to come out, but at least it wasn’t raining. Actually sometimes it started raining again, but not any major. I rode 500 Km on that day through such a small villages, where I couldn’t find any restaurant. Even birds take some sandwiches with them if they fly over these villages. So the person coming into the village then he is going home and doesn’t need a restaurant. So guess, how many hotel I saw on that day. You are right. None. Even gas stations were really far apart. The fuel didn’t concern me that much, because I still had 4 liters of fuel in my spare tank, but it is much more convenient to roll into a gas station and fill up, that start to take fuel out of my spare tank and fill it into my main tank on a cold windy day in the middle of nowhere. So, I wanted to sleep in a hotel, because only a hot shower and a dry room could make me forget the two cold days behind me. Since I was hungry, I felt the cold even better. At around 3 O clock in the afternoon I found a little buffet car on the side of the road where I could at least buy some food. Fish meat was cocked in some bread dough. I ordered four out of this and some tea to go with it. The lady says to chose the tea from the fridge. I tried to show her that about to freeze to death, so I need hot tea. I think she just misunderstood something, because here, where everyone drinks tea every time of the day, she must have some. Of course she gave me hot tea as well. The temperature was about 8-10 C degrees all day long and the strong wind made it even worse. Finally my stomach was full and the sun started to come out. The temperature started rising and the wind slowed down as well. The sky cleared up. Now my only job was to find some place to sleep. As I was heading west, I was looking into the forest both on the right and left side of the road. As I look, I saw some sign on red background with white bear on it and some text as well. Of course I didn’t understand what the text was saying, but based on the colors, I thought that it is not the sign showing the way to the zoo. I wasn’t calm at all. I rode further for about 10 more kilometers and I didn’t see these signs anymore and since it started to get dark, I had no choice but to head into the forest. It was a beautiful place that I found. I found an opening in the forest, where the area behind me was clear and in front of me was bushy and after then pine forest. I tried to be as noisy as possible, as I saw in the television serious on NatGeo, called To Survive Alaska (At least this would be the title if I had translated it from Hungarian). I quickly pitched up my tent and I armed myself. I got a 2m long stick and had my hunting knife tied to the end of it and I took the safety protection off from my bear spray as well. I also pissed around my tent. I’m not sure whether this was worth anything or not, but at least I’ve done whatever I could. I always tried to stay between my tent and my bike and I kept my eyes on the bush. The wind completely stopped; therefore I could have heard any movement if the was any. I was lucky. Nothing moved all night. I think there wasn’t any animal around, not even a deer or fox. The night was really cold. I measured 0 C degrees in the sleeping area of the tent and the humidity froze on the inside part of the outer shell of my tent. My bike was covered with ice by the morning. As the sun came up, it dried up my bike, my tent and warm me up very quickly. I prepared my tea and had my breakfast from my box. From this time the sun was shining all the way to Moscow. I didn’t even need to wear my rain suite. The temperature was warm. It was around 18-20 C degrees; therefore riding the bike was really enjoyable. The scenery was breathtaking. The road took me through pine forests, then birch woods, where the trees were just ready to drop their leaves, so their color was just amazing; then the road led me through thousands of creeks and millions of lakes. I really enjoyed the ride on that day. Here, between two villages, I took a small dirt road through the forest. I just couldn’t resist. Since I have asphalt tires on my bike, I was really careful. When I reached the paved road again, I almost got stuck in the mud in the deep bogs made by jeeps. Finally I reached Kutchino. Kutchino is a little village in the Ural Mountain, where the Perm 36 Gulag museum is exhibited. I was really ready to see this, since the other museum in Dolinka, Kazahstan, made a deep impression in me. This was a really big disappointment. The earlier management of this museum was fired and new management was placed. The reason for this political decision is that the Russian leadership wanted to show this camp not as a political labor camp similar to the German Naci Labor camps, but as a prison, where the inmates were working to help the Soviet Union to win the WWII. I saw photographs of inmates fishing, I saw theater room, library. They are even telling that the inmates could have visitors three times per year and could use the sporting area. Of course I saw some prison cells as well for prisoners who didn’t follow the prison rules. The whole museum was really poorly exhibited. According to what I’ve heard there, the whole area was like a sanatorium. It was a big disappointment. You cannot even compare it to the one in Kazahstan, however the purpose of both campsite was exactly the same. Once I had to see it. I gained one experience and lost 850 Rubels.

So I hit the road again towards Moscow, which is still about 1600 Km from here. Since both the weather, both the scenery are exceptional, I enjoy riding the bike.

I need to tension my chain more and more often, so I think I will pretty soon need to change it, but I really hope that it will last till I get home, which is still about 3-4000 Km. I planned to change it at home anyway. So I try not to speed up too fast, I try to save it as much as possible.

I was sleeping in my tent every night. Mostly in forests but some time I choose some range when I found as well. I got used the shower less life.

As I got closer to Moscow, I sent an SMS to Mark, the bicycler guy, whom I met in Mongolia and he told me that if I get to Moscow, call him, because I can sleep at his place. He sent me the address and agreed to meet. It was early in the afternoon when we met. He has a rented apartment fully furnished but not being used at the moment. So he simply gave me the key and told me that I can stay here. It is spotlessly clean, hot shower and the public transportation is very close. It is perfect. I parked my bike in a hidden and guarded parking lot and gave the guard 300 Rubels for three days and parked the bike right beside the guard shack. So, I don’t need to worry about the safety of the bike.

The next day I became a tourist. I visited the downtown area of Mosckow. So, what should I say? I was impressed. I think Moscow is one of the most beautiful cities, I’ve ever seen. It is absolutely clean and the historic sites are fascinating. I haven’t seen any homeless people in the underground area and even in the city I haven’t seen the sign of homeless people. I’m sure there are, you cannot see them.

In the morning, as I was heading towards the Red Square, I went into a Mc Donalds and checked my messages. I just received a message from Rus, the motor biker, whom I met earlier n the Altay region. He was asking where I’m, because he is in Moscow and if I’m heading this way, I could stop and have a beer with him. I immediately answered that I’m in Moscow and I would be happy to meet him.

Then I visited Lenin. It was forbidden to take photograph in the mausoleum, but I tried it anyway. One of the guards stepped up to me and in a fairly angry manner told me NO PHOTO. So, I don’t have a photo of the old dude. He must have been a very short man. The exhibited body should be the real body of Lenin, but it looked really waxy to me. So I think it is not the original body of Lenin anymore, but it is just my feeling. The time went by so fast, that once I noticed that it is dark already. Their shopping malls are full of merchandize and people.

I met Rus at the entrance of the Red Square at around 7 PM. He brought one of his friends with him, Alex. They both are working at Philip Morris and both of them spoke perfect English, so the communication wasn’t a problem. Rus has started to translate my blog site to Russian language and will post the translation at a website frequently visited by Russian motor cyclers, called Bikepost. He told me that a lot of bikers are interested in my trip. I’m really, really happy for this. Thanks Rus. Alex doesn’t ride motor bikes. He is more interested in bicycling and mountaineering. During the night we visited more pubs and the beers slipped down very smoothly. The streets were full of people. People were dancing on the street and haven’t seen any sign of any kind of atrocity. I felt myself safe in the city. I had an excellent night.

It passed midnight when I asked Rus about until what time is the metro running. He told me until 1 AM. The I told him I should go, because the place where I stay is fairly far and the taxi would be expensive. He led me to the right metro station and even came in with me, so I wouldn’t make a mistake and got on the wrong metro by accident. He is a great guy. Actually I can say this about all the Russian motorcyclists. They are all friendly and really helpful. If I stop somewhere, I can be sure that somebody will come to me and offering their help.

The next day I mostly spent in the apartment, just by sleeping and relaxing. At around 8 PM, I met Mark, the guy who offered his apartment for me to stay until I’m in Moscow. We planned to have a few beers together, but we just couldn’t make it. In the morning I left the apartment and said good bye to Mark. and headed out of my favorite city, Moscow. I love Moscow. I headed towards Latvia.










Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s