2015.09.03-07. Dalanzagdad, Mongólia-Irkutsk, Oroszország

Több napot fűztem egybe, mert olyan nagyon sok érdekesség azért nem volt minden nap, de mégis illik elmondanom, hogy hogyan is alakult a Góbi sivatagtól, Ulánbátoron keresztül az utam a hőn szeretett Bajkál tavi megállómon keresztül, Irkutszkig.

Dalanzagdadtól elindultam, most már betonúton északra, Ulánbátor felé. Egy ideig nagy volt az öröm, majd hamar elmúlott, amikor a motor elkezdett menet közben leállni, majd újraindulni. A korábbi elektromos probléma mg mindig kísértett. Most már kezdtem kétségbe esni, mert a sivatagban nem túl jó dolog, ha leáll a motor, még akkor sem, ha ez betonúton történik. Elkezdtem megint mozgatni a vezetékeket, majd meghallottam, hogy a kilométeróra elkezd kattogni. Ekkor a ködlámpák vezetékeinél matattam. OK, mondom, végre, megvan a probléma forrása. Egyszerűen kikötöttem a lámpákat és minden rendben lett. Innen aztán teljes nyugalommal haladtam Ulánbátorba. Ezt a 600 pár kilométert legyűrtem egy nap alatt és estére már a Cafee Oasis nevű találkahelyen voltam. Ahogy begurulok a kapun, mert ez egy kapuval, biztonsági őrrel ellátott terület, már többen üdvözöltek, mert megismerték a motort és a ruhámról felismertek. Néhányan, akikkel Biskekben találkoztam, motor nélkül, csak azután köszöntöttek, amikor levettem a bukósisakot. Olyan srácokkal futottam össze, akikkel már korábban az úton találkoztam és itt, mintegy nagy, család összejöttünk. Rögtön kikértem egy kör sört, és elkezdődött az ünneplés, sztorizás. Már éjfél is elmúlt, amikor ágyba kerültünk. Másnap reggel meglátogattam a helyi piacot, de csak időpocsékolás volt. Amennyi kacatot, számomra értéktelen holmit ott láttam, azért nem volt érdemes kimenni, hacsak nem a tapasztalat miatt. Majd, immár motorral, megnéztem a Ghinggis Khaan emlékművet, ami úgy 40 Km-re van Ulánbátortól. Ott összefutottam Jack-kel, aki egy igazi egyéniség. Eljött Mongóliába, vásárolt kettő lovat, majd lóháton barangolta be az ország észak-keleti részét. Onnan pedig irány Oroszország. Hát Ulánbátor forgalmáról már sok rémtörténetet hallottam, de ezek mindig csak a vezetési morálról szóltak. Hát amellett, hogy nagyon körültekintően kell vezetni, ha el akarjuk kerülni a bajt, az egész város (pedig hatalmas kiterjedésű) egy nagy forgalmi dugó. Majd 3 órámba tellett, amíg a keleti oldaláról átverekedtem magam az észak-nyugati oldalán északra kivezet útra. Végre normális tempóban motorozhattam. Ekkor már láttam, hogy az Orosz határt nem fogom elérni, úgyhogy szállást kell találnom, vagy sátor. Ahogy elhagytam Ulánbátort, szörnyű fekete felhők gyülekeztek abban az irányban, amerre én tartottam. Az esőt megelőzve, felvettem az esőruhát és úgy folytattam az utat. Végig szakadt az eső. Miután tudtam, hogy a Mongol pénzzel nem sokat fogok kezdeni, ha elhagyom az országot, így próbáltam úgy sakkozni, hogy ne maradjon. Hát, majdnem kevés is lett. Ahogy mentem felfelé, nem találtam szállást, és a szakadó eső és az erős szél miatt a sátrazás gondolatát elvetettem, pedig itt fenn északon, igazán kitűnő kempinghelyeket láttam. Teljesen beesteledett. Összesen 28.300 Tügrikem maradt. Ebből egy benzinkútnál tankoltam 12.000-ért (ami majdnem 8 liter üzemanyag és ennyi kellet, hogy átérjek a határon) így maradt 16.300. Na, ez édeskevés. Más választás híján, próbára tettem a szerencsémet. Végre egy városban találtam egy hotelt, ami nem tűnt túl drágának. Begurultam, és kérdeztem, hogy mennyibe kerül egy szoba egy éjjelre. Mutatták a táblázatot, hogy 40.000 Tügrikbe fog fájni. Hát mondtam, hogy nekem ugyan nem, mivel az összes pénzem 16.300. A hölgy előtt le is számoltam, hogy ennyim van. Először mondta, hogy ennyiért nem tud szobát adni, de amikor látta, hogy elteszem a pénzt és elindulok kifelé, meggondolta magát. Így lett egy szobám, kevesebb, mint fél áron. Igaz, hogy nem használhattam a fürdőszobát, de hát az kit érdekel, amikor legalább száraz helyen, ágyban alhattam. A fürdőszoba hiányát már egészen megszoktam, úgyhogy ezzel nem lehetett elriasztani. Másnap, aztán irány Oroszország.

Mongóliában iszonyatosan nehezen tudtam kommunikálni, vagy megértetni magam. Az emberek teljesen máshogy gondolkodnak. Egyszerűen még a kézzel történő mutogatással sem értem semmit. Csak kettő példát hagy említsek: Dalanzagdadban a szállodában a reggeli egy tojás egy toast kenyéren és egy tea. A tea egy nagy pohárban volt, és kaptam mellé egy kockacukrot. Megfogom a kockacukrot, és mutatom a hölgynek, hogy látja, ebből kérnék még egy darabot. Bólogat, hogy érti, majd beszalad a konyhába és már érkezik is. Gondoltam ez egyszerű volt. Hoz a kezében egy kék tálat, benne egy kanál. Gondoltam biztos elfogyott a kockacukor. Nézem a tálat és gyanús volt. Megkóstoltam. Hozott nekem sót. Hogy ezt hogyan sikerült ilyen rosszul magyaráznom, azt nem tudom.

A másik ilyen eset, Ulánbátorban volt, a piacon, vagy vásárban. Szerettem volna venni egy hűtő-mágnest, azonban fogalmam sem volt, hogyan kérdezzem meg, hogy esetleg merre találnék. Ahogy haladok el az egyik autó mellett, látom, hogy a tanksapkán ott fityeg egy hűtő-mágnes. Odahívok egy eladót, és mutatom, az ujjammal, körberajzolom a mágnest, hogy ilyet szeretnék. Merre tudnék vásárolni ilyet. Bólogat, hogy mindent ért és már mutatja is az irányt és mondja a nevét. Ezt a nevet akkor még megjegyeztem, és ahogy haladtam a vásárban, mindig mondtam ezt a nevet, és mindenki egy irányba mutogatott. Óh, mondom, haladok én, mígnem elértem a vásár szélén lévő motorolaj árusokhoz. És ott vége volt a vásárnak. Kiderült, hogy a nő azt hitte, hogy olajt akarok venni és így jó messzire elküldött, mert a vásár, hatalmas területen fekszik. Jól felmérgesedtem és üres kézzel visszagyalogoltam a szálláshelyre. Ezt a kettő történetet úgy gondoltam megosztom veletek, átérezzétek, hogy ha itt valami bajba kerül valaki, akkor felkötheti a gatyáját, mire elmagyarázza, hogy mit is szeretne és még akkor sem biztos, hogy azt fogják érteni, amit ő mondani szeretett volna.

A határátlépés egyszerű volt, csak időigényes. Oroszoszágban azután megcéloztam Irkutszkot, azonban nem értem el. Szibéria olyan csodálatos, hogy minduntalan meg kellett állnom és gyönyörködnöm a természetben. Bár megígértem magamnak, hogy nincs több off rad, de nem tudtam ellenállni Szibéria csábításának. Egyik erdős, ligetes területen aztán lementem a betonútról és irány a természet. Itt előző nap esett az eső, így a homokos út nagyon jól összetömörödött, és fantasztikusan sima volt. Tökéletes és élvezhető motorozásban volt részem. Néha bementem a fák közé is, de csak szórakozásból. Itt igazán ki tudtam használni a budapesti Freitag&Bernd-től kapott Oroszország térképet. Olyan rendesek voltak, hogy mivel nekik nem volt ilyen, megrendelték nekem Oroszországból. Ez egy könyv alapú térkép, de mivel ez így nekem nem nagyon használható, még azt is megtették, hogy az általam kiválasztott lapokat kivágták és lelaminálták. Ez egy igazán jó térkép. Még a legkisebb utakat is tartalmazza és oroszul van, úgyhogy, ha segítség kell, bárkinek meg lehet mutatni. Köszönöm Czermann Ferencnek. Miután befejeztem a szibériai off road kalandozás estére elértem a Bajkál tavat. Míg korábban az őszi kellemes napsütés kellemessé tette a szibériai motorozásomat, majd csakhamar itt is beborult és 100 és 100 Km-en keresztül szakadt az eső. A Bajkál tónál még igazán cudar idő volt, de az eső már nem esett, így a tó gyönyörűsége olyannyira elkápráztatott, hogy azt mondtam, hogy akkor is itt alszom, ha szakadó esőben és erős szélben kell sátrat állítanom. Lementem a tó partjára fotózni. Ahogy szakadozott a felhőzet, nagyon szép naplementés képeket sikerült készítenem. Majd kezdődött a szálláshely keresése. Itt, kis nyaraló épület szerűségek voltak és az egyik előtt láttam valami féle megállító táblát. Mivel nem értettem, hogy mi van rá írva, bekopogtam a kapun és megkérdeztem, hogy alhatok-e itt. Mondta a férfi, hogy természetesen és már nyitotta is a kaput. Később kiderült, hogy nyáron gyerekek szoktak ide jönni az iskolával. Most azonban üres volt. Voloda, a tulaj, meg is mutatta, hogy hol alhatok, majd elkezdtem lepakolni a motort. Hamar előkerült a vodkám, amit a mongóliai Duty Free shopban vásároltam. Igen. Ez úgy látszik, hogy egy forgalmas határátkelő, mert a Mongol részen Duty Free Shop is volt és volt is benne cucc. Igaz csak cigaretta és alkohol, de mégis, volt.

Nagyon jól összehaverkodtunk Voloda-val. Elfogyott az én vodkám, elővette az övét és közben elfogyasztottunk egy kisebb disznóvágás kolbászmennyiségét paradicsommal és hagymával. Hát, már elmúlt éjfél, mikor Mondtam Voloda-nak, hogy ideje lenne lefeküdni.

Reggel, csodálatos napsütésre ébredtem, majd még egy pár felvétel és irány a nemzeti park. A nemzeti parkba azért mentem, hogy áztathassam a hátsó felem egy igazi szibériai termálfürdőben. Már nagyon vágytam rá. Erről a fürdőről nem tudtam, ezt Voloda mondta. Ez úgy 200 Km kerülő, de kényeztetni akartam magam. Elmentettem a hely koordinátáit, de nem találom meg a navigációban. Mindegy, Ulan Ude-ból Irkutszk felé Kultuknál el kell menni balra és onnan 100 Km, de a nemzeti park bejáratánál, úgyis megmondják, ha valaki erre jár, és fel akarja keresni. Nehezen találtam meg, de végül is sikerült.

A fürdőt úgy kell elképzelni, hogy itt valamikor, nem olyan nagyon régen, a forró víz feltört a föld alól. Gyorsan építettek mellé egy medencét, és a helyiek próbálnak ebből megélni. Persze már van öltöző és kiszolgáló egység, de senki ne gondoljon nyugati színvonalra. A medence csak körbe van betonozva, de az alja sóderes. A bejövő víz hőfoka 40-50 C fok. A medencében a víz hőfoka nem lehetett több szerintem 36-38 C foknál. A medence mellett ott van egy 60 cm magas púp, aminek a közepéből jön a víz. Mivel elég nagy nyomással jön, így fa deszkák segítségével irányítják a medencébe. Nagyon nagy élmény volt. Mikor elindultam kifelé, már itt is elkezdett esni az eső. Gyorsan ettem valamit, majd irány Irkutszk. Az úton végig szakadt az eső, úgyhogy a BMW száraz kesztyűből csavarni tudtam a vizet. A száraz kesztyűt én, gumikesztyűnek hívom. Goretex, de lószart nem ér. Kisebb esőben még jó, de ha sokáig ázik, bizony belül is éppoly vizes lesz, mint kívül. A markolatfűtés viszont kellemesen átmelegítette a kesztyűben lévő vizet, úgyhogy egész kellemes volt. A csizmám is beázott, de most nem felülről, hanem átázott. Korábban nagyon jó volt, de szerintem a bőr, bár hiába kezelem, már hamar átázik és a belső Goretex anyag meg szerintem már kinyúlott, megkopott, elöregedett. Lényeg az, hogy tocsogtam a vízben. Másnap fel is kellett vennem a goretex zoknit is. Na, ebben aztán belülről fő a láb. Nylonzsák az igazi. A csizmával belelépni, majd jöhet az eső.

Irkutszkig szakadt az eső. Ez Kb 200 Km, de hegyi út, úgyhogy 3 óra. Mire beértem Irkutszkba, már teljesen besötétedett és képzeljétek, mi történt. Miután Murfi megmondta, hogy ami el tud romolni, az el is romlik. Beázott a navigáció. Igazából nem a navi, hanem a kifejezettem motorokra tervezett töltős tartó. Miután vizet kap, eltűnik a képernyő, majd átvált másra, majd ismét visszajön, de egyszerűen használhatatlan. Ez a Garming Monterra. Azonban már megvan a megoldás. Ráhúzok egy nylonzacskót és nem éri víz azt a részt, ahol csatlakozik a töltőhöz. Irkuszk felé az úton nem volt gond, de Irkutszkban, már igen. Vasárnap este, befelé a városba, 2 órán keresztül araszolt a kocsisor és nem volt szállásom. A navigációban elmentett szállások valamelyikét szerettem volna megtalálni. Úgy tudtam használni, hogy levettem a tartóból, és beletettem a térképtartómba. Így ameddig az elem bírta, működött. Az első két helyen nem találtam meg a szállást, majd egyszer egyet sikerült megtalálni. Végre száraz hely. Reggel mondták, hogy sajnos nem alhatok ott még kettő napot, mert valami másik regisztrációs papírt kerestek rajtam. Mondtam, hogy érdekes ugyanez a papírom volt Volgográdban, Omszkban és ott semmi probléma nem volt. Nem volt választásom, ki kellett költöznöm a szállodából, motorszervizt keresni, a gumijaimat megtalálni és lecserélni. Szóval volt feladat erre a napra is és erre az egészre mindössze egy darab telefonszámom volt, aki nem beszél angolul és ráadásul aznap nem is volt a városban. Nagy nehezen végül is minden rendeződött. Megtaláltam a gumikat és megtaláltam Andrej fantasztikus motorszerelő műhelyét. GPS koordináták: É: 52.31463, K: 104.23508. E-mail: moto-vokin@mail.ru, Tel.: 8 902 176 96 03. Hátha valakinek szüksége lenne rá. A srác igazi profi. Nagyon gyors és precíz. Olajcsere, elektromos gondok rendben, gumit a szomszédos gumis műhelyben cserélték le, és még egész időben voltam. Úgyhogy éjszakára ott hagyhattam a motort a műhelyben, és ismét szállást kerestem, majd bevackoltam magam. Másnap reggel irány Omszk, legalább is abba az irányba, ugyanis az 2.500 Km.

A szobor monumentális. Legalább 30m magas. / The statue is monumental. It is at least 30m high.

A szobor monumentális. Legalább 30m magas. / The statue is monumental. It is at least 30m high.

Jack a lovas ember. / Jack the horsemen.

Jack a lovas ember. / Jack the horsemen.

DSC_6420-1DSC_6476-1DSC_6586-1DSC_6572-1DSC_6544-1DSC_6539-1DSC_6520-1DSC_6502-1DSC_6477-1DSC_6454-1

Bajkál tó / Lake Bajkal

Bajkál tó / Lake Bajkal

DSC_6432-1

DSC_6395-1DSC_6400-1

Iskolások Ulánbátorban / Kids in Ulaanbaatar

Iskolások Ulánbátorban / Kids in Ulaanbaatar

Ulánbátor részlet taxiból / Ulaanbaatar from  taxi

Ulánbátor részlet taxiból / Ulaanbaatar from taxi

DSC_6388-1

Shopping Mall in Ulaanbaatar

Shopping Mall in Ulaanbaatar

Édesség árus a piacon / Selling cookies in the market.

Édesség árus a piacon / Selling cookies in the market.

Ulánbátor

Ulánbátor

DSC_6348-1

Cafe Oasis

Cafe Oasis

Ulánbátor

Ulánbátor

DSC_6326-1DSC_6406-1

I combined several days into one blog, because too many interesting things didn’t happen every day, but I thought it is my obligation to inform you about my travel from the Gobi Desert, through Ulaanbaatar, through my loved Lake Bajkal, all the way to Irkutsk.

So I headed North, out of Dalanzagdad on paved road. For a while I was extremely happy, but unfortunately this didn’t last too long. My bike stopped and started again and stopped again. This occurred during riding on the highway. First I didn’t know what the hell is going on. Then I found out that the earlier electrical short causing this problem. I started to worry about this, because it is not too good if your bike stops running in the desert, even if it is on paved road. I started moving my cables again and when I was touching my fog light’s cables, I heard some contact noise coming from my speedometer. I was happy. OK, finally I found what causes the electrical problems. It is the fog light cables. So I immediately disconnected my fog lights and everything became normal again. From here I had a relaxed ride to Ulaanbaatar. This 600 and some Km was behind me by the evening and I rolled into the Café Oasis meeting point for overland motorcyclists and four wheel drivers. As I rolled in the gate, because this place is guarded by security, some of the bikers were welcoming me, because they recognized my bike, or my close. Some of them, whom I met in Bishkek, could only recognized me, after I got my helmet off. These are the guys I met on the road and here like a big family we got together. I immediately got some beer and started the celebration and the storytelling time. It was after midnight by the time we went to bed.

The next morning I went out to the local market, but it was just a waste of time. They sell there everything, all kind of junks; I didn’t see anything that I would have bought. It was an experience though. The I took a look at the Ghinggis Khaan statue. Here I went with my bike, because it is about 40 Km from Ulaanbaatar. Here I met Jack. He is a real adventurer. He arrived to Mongolia, bough two horses then wondered around the North-East part of Mongolia. From here I headed towards Russia. I have heard a lot of nightmare stories about the traffic of Ulaanbaatar, but all these stories were about the driving style of the Mongolians. Beside the fact that you need to be very careful driving here, the whole city is a huge traffic jam. It took me about 3 hours to get through the city. Finally I could ride with normal speed. At this time I saw that I will not make it to the Russian border, so I needed to find some place to stay for the night, or I need to camp somewhere. As I left Ulaanbaatar, really dark clouds were gathering in the direction I was headed to. So I had to get my rain gear on. The rain was just coming down. Since I knew that as I leave Mongolia, I will not be able to change back my Mongolian currency, I tried to use my last Tugrik wisely. I almost got into trouble with this play. As I was headed North, I couldn’t find a place to stay and due to the bad whether (rain and wind) I thought it would be a nightmare to camp. However I saw really beautiful camp spots up north. They would have been great in good weather conditions. It got dark and I needed some more fuel to make it across the line. All together I had 28.300 Tugrik. I fueled for 12.000 (I almost got 8 l for this money and this amount I needed to make it to Russia). So I had 16.300 Tugrik left. This is really next to nothing. Since I didn’t have any other choice I had to take a chance in a hotel. Finally I got to a city and I saw a hotel, which didn’t look too expensive. So I went is and asked how much would it cost for a night. They showed me the price list and the cheapest room was 40.000. I got my money from my pocket and started counting. I counted 16.300 and showed to the girl. I told her that this is all I have. First she told me that it is not enough, which I knew, but then she saw that I’m taking the money back into my pocket and I started going towards the door, she changed her mind. So she took my 16.300 Tugrik and gave me a room. She told me that I cannot use the bathroom, but I was used to this already, so I didn’t care. At least I could sleep in a bed and in a dry place. The next day, I headed to Russia.

In Mongolia it was real challenge for me to get myself understood. Even with hand gestures. The people are thinking completely differently here. Let me tell you two examples: In Dalanzagdad in the hotel the breakfast was one egg on a slice of toast bread and I got a cup of tea to come with it. The tea was in a large cup and I only received one cube of sugar. I hold the sugar and show it to the lady and tell her that I would like to get one more sugary, just like this one in my hand.  She quickly runs to the kitchen and comes out immediately. I thought it was easy. She was bringing a plastic bowl in her hand and gives it to me. I thought maybe they run out of the sugar cubes. I was looking at the bowl and something wasn’t right. So I tasted it. She brought me salt. I will never understand how the hell she understood salt when I was showing her the sugar.

The other similar example was in the market in Ulaanbaatar. I wanted to buy a fridge magnet of Mongolia, but I had no idea how to ask. As I was walking beside a car, I saw a fridge magnet on the car, placed on the little door, where you can fuel. I ask a lady there and show her the magnet, which I’d like to buy something like this. Where could I find these? She says she understands everything and she tells me a name and points at a direction. So I head to the direction and kept on telling the name, what I heard from the lady and everybody points at the same direction. Oh, I’m getting there. By the time I got to the end of the market. This is the area where they were selling engine oils. I asked again the name I heard from the lady and they point at the oil. So the lady thought I want to buy motor oil. She had no idea about the magnet I was looking for. The market area was huge, so I was pissed and went back to the hostel with empty hands. I thought I share these two stories with you, so you can imagine what would happen if you have some serious problem here. You would most probably die before they understood what you want them to do.

Crossing the border was very easy but time consuming. So I headed to Irkust. Siberia is absolutely beautiful. It is wonderland for guys like me, who loves untouched nature. I had to stop all the time to enjoy this beauty. I promised myself that I will not get off the pavement, but I just couldn’t resist. When I went off road, the route was sandy, but because it was raining the day before, it was compacted and it was smooth and I had a great ride. Sometimes I went into the forest between the trees, but it was just for my pleasure. Here I could really use the perfect map that I purchased from Freitag&Berndt from Budapest. Since they didn’t this type of my, the used their contacts and ordered it for me from Russia. This map was a book, but it wasn’t really usable for me in this format, they cut those pages out which I selected and laminated the pages for me. This is fantastic, it shows all small roads and it is in Cyrillic, so if I had needed help, I could have showed it to anyone. Thanks Mr. Ferenc Czermann. When I finished my off road adventure, I arrived to Lake Bajkal. Earlier the sun made my off road riding a real pleasure, as I got further north clouds gathered again and it was raining through 100s of Kms. As I reached the lake Bajkal the weather was still pretty bad, but at least it stopped raining. The natural beauty of the lake fascinated me so much that I said I will sleep here even if I need to pitch tent in rain or in wind. So I went down to the shore to take some photographs. As the clouds started clear up, the sun set was fabulous. I could take some really nice shots. Then I started to look for some place to sleep. Here, based on just looking at the buildings, it could be some summer home area. The houses were fairly small and I noticed some type of a sign in front of one of the house. So I knocked on the door, maybe I was banging, rather than knocking, and I was asking if I could sleep here somewhere. The guy said yes and opened the gate for me. I found out that summer time kids usually come here with school, but now it was empty. Voloda, the owner guy, showed me where I could sleep and started to take my staff off from the bike. Soon I found vodka, which I purchased in a Duty Free shop in Mongolia. Yes, a Duty Free shop in Mongolia. Most probably this border crossing is frequently used, so they had a Duty Free shop and it was actually pretty good. You could only buy cigarettes and alcohol but they had good selection and good quality staff for reasonable price.

We became kind of friends with Voloda. We finished my vodka and he got another bottle from his fridge and in the main time we eat a lot of sausage, onion, tomato and bread. It was past midnight by the time we went to bed. Not in the same room though!

In the morning when I woke up, the sun was really shining and I quickly went to the lake again to take some more photos, then, headed to the National Park, where I found the thermal bath. The bath was the only reason I was ready to ride 200 additional Km. Actually Voloda told me about this bath. Otherwise I wouldn’t have known about this. I wanted to just jump in the hot water and relax. I save its coordinates in my GPS unit, but  cannot find it. Anyway, here I will give directions. Leaving Ulan Ude towards Irkutsk, as you get into Kultuk, turn left and from there it is about 100 Km. There is only one road, so you cannot miss it. At the entrance of the National Park, they can tell you how to get there. Even I was close I still needed to ask where it is, but the people directed me without any problem.

Here the hot water comes out from the ground, so locals build a basin around it. The bottom of the basin is not paved, it is sandy. Since the water comes out from a hump, beside the basin and it would shoot high up, they use some wood boards to direct the water into the basin. So do not think of any western style thermal bath. The upcoming water is about 40-50 C degrees and the water in the basing could be about 36-38 C. It was a fantastic experience. I came out and wanted to leave when it started raining and it was kind of cold. I quickly eat something and headed to Irkutsk. It was raining all the way, so my BMW dry gloves were soaking wet inside and out. I know only one dry glove. It is called rubber glove. My gloves are Goretex, but it doesn’t keep the water out at all. In a small rain it is OK, but in heavy and long lasting rain, it becomes wet inside as well. So I turned on my handlebar heating and the water in my gloves became warm, so overall it wasn’t that bad.

My bots got wet as well. It has happened to me earlier as well, but at that time the water came in from the top. Now the water came through the fabric. It is leather from outside and Goretex from inside, but I think it is just old, because earlier it was perfect even in rain. Maybe the Goretex got worn or I’m not sure, but the fact is that I had plenty of water in my boots now and when the water gets in, it just doesn’t want to dry. So the next day I had to get my Goretex socks on. I think the only way to keep your feet dry is to step into plastic bags with your boots on and doesn’t matter how bad it rains, your feet will stay dry.

It was raining really badly all the way to Irkust. It is only 200 Km, but I had to go through some mountain roads, so it took me 3 hours. As I reached Irkutsk it was completely dark and look what happened. As Murphy said that whatever can go wrong, it will go wrong. My navigation got wet and stopped working. It is not actually the navigation, but the motorbike charger. As water gets into the pins where it connects to the charger, it stops working, or changes screen or resets itself. It was useless.  This is the Garmin Monterra. I found a solution. If it starts raining, I pull a plastic bag over it, so water cannot reach the connections. Getting to Irkutsk I didn’t care much, but in the city I needed the navigation to find a place to sleep. It was Sunday evening and I was in a traffic jam for 2 hours. I wanted to find any of the hostel saved as POI in my navigation. I took the navigation out of the holder and placed it under my map holder. It was working fine there, using its own battery. I went to the first two addresses, but I couldn’t find the place to sleep there. Maybe they went out of business. Finally I found one hotel reasonable priced. Finally I could get in to a dry place. I was soaking wet inside and out. In the morning they told me that I cannot stay longer, because they were looking for some other registration card on me, but I didn’t have any other one. I told them it is strange because I was using the same card in Volgograd and in Omsk as well, and never had a problem. I didn’t have a choice, I had to leave the hotel, I had to find a bike service and find my tires as well. So, I had my things to do for that day. Regarding my tires all I had is one phone number, and that person didn’t speak a word of English and on that day he was out of town. It wasn’t simple, but finally things got sorted out. I found my tires and I also found Andrej’s fantastic bike service place. Here are the GPS coordinates: N: 52.31463, E:104.23508. E-mail: moto-vokin@mail.ru, Tel.: 8 902 176 96 03, maybe it will be a help for someone.  The guy is an excellent mechanic, very fast and really precise. I had my oil changed, my electrical problems fixed and in the near shop, I had my tires changed as well. I could leave my bike there for the night and I was again looking for a place to sleep. The next morning I headed to Omsk. Actually I headed only towards, because Omsk is about 2500 Km from there.

Reklámok

2 thoughts on “2015.09.03-07. Dalanzagdad, Mongólia-Irkutsk, Oroszország

  1. Kedves Tibor! Mind a leiras, mind pedig a fenykepek az Advrider.com-on a helyuk! Annyira keves ott a magyar kalandozo leirasa, tedd fel oket. Tovabbi jo utat es varom a folytatast.

    Kedvelés

    • Szia Zoli,
      Nagyon köszönöm az észrevételt. Tagja vagyok mind az Advrider-nek, mind pedig a HorizonsUnlimited-nek. Úgyhogy mindenképpen felkerülnek mind a képek, mind pedig a leírások. Ezekkel nem akartam foglalkozni amíg úton vagyok, de amint hazaérek és lesz egy kis időm, fel fogom tenni. Örülök, hogy lelkes olvasóm vagy. Üdv

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s