2015.08.25. Üüreg Nuur tó – Dzüünhangaj felé valahol

Reggel esőre ébredtem. Nem volt nagy, de esett. Az éjszakai búvóhelyem jónak bizonyult, mert senki sem jött ébreszteni. Reggeli nélkül továbbindultam, immár egyedül. Igazából élveztem is, hogy a saját tempómban motorozhatok, és ott állok meg, és addig időzök, amíg csak akarok. Az út hegyre fel, völgybe le típusú volt, de mindvégig elég kopár. Illetve fát más régóta nem láttam, tehát mondhatom sivatagosnak is. Barna sziklák, kopár táj, borult ég és hűvös. Hát ilyen volt a napom első fele. Végre elértem az Ulaangomba vezető főutat. Ez betonos volt, bár nem volt túl jó minőségű, de legalább le tudtam ülni a motoron. Nagyon örültem neki. Ullangomban rátaláltam Alexre és Ritára. Pont kidobták őket a szálláshelyükről, mivel 9-kor ki kellett jelentkezni. Mondtam nekik, hogy keresek valami csehót, ahol tudnék harapni valamit, mivel igazából tegnap reggel óta egy pár szem mogyoró és néhány aszalt gyümölcsön kívül nem ettem semmit. Ők is velem tartottak. Itt senki nem beszél semmilyen olyan nyelvet, amin legalább kérni tudtam volna valamit. Mindennek más a neve, mint bárhol a világon. A Coca Cola-t így nem ismerik, holott nagy világító tábla kinn van az épületen. Kimentem és rámutattam. Oh, mondták, hogy olyan nincs, csak langyos befőtt lé. Hát gondoltam a semminél az is jobb, úgyhogy kértünk is belőle. Majd jött a kajaválasztás. Nem jutottunk dűlőre. Az étlapot persze nem értettük, amint mondott azt szintúgy, úgyhogy szerencsénkre egy férfi egy másik asztalnál evett valamit, ami egész jól nézet ki. Rámutattunk, hogy olyat kérünk. Kaptunk sült hús darabokat, sült krumplit, rizst, és tükörtojás volt a tetején. Ízletes volt és laktató. Kaja után Alexéktől ismét elbúcsúztunk, mert én szerettem volna megnézni egy buddhista templomot. Megint a nyelvi nehézségek, hogyan is magyarázzam el, hogy mit keresek. Már eljátszottam egy buddhista szerzetes mozdulatait, de nem arattam sikert. Úgyhogy addig szólongattam embereket a városba, amíg valaki beszélt angolul és útba igazított. El is mentem, de sajnos tatarozás miatt zárva volt. Ahogy mentem ki a városból és megálltam helyi motorosoknál, Alexék, megjelentek. Ők is arra jöttek. Még egy darabig mentünk együtt, majd szerintem ők megpróbáltak lejutni a déli útra, ami jobb minőségű, mint az északi. Egy tónál még lekanyarodtam utánuk, de azután végleg nyomukat vesztettem.

Hát mindegy, gondoltam, továbbjövök egy jó minőségű betonúton. Sajnos az idő nem kedvez a fotózásnak, mert az ég végig borús volt és a táj elég egyhangú, szürke, néha vöröses árnyalatúra váltottak a sziklák, de igazából nem volt látványos. Kényszerből azért készítettem egy-két képet, de nem ezek lesznek a kedvenceim.

Majd megálltam egy jurtánál ebédelni. Hát nem tudom mit ettem, de szörnyű volt. Képzeljétek el, hogy levestészta félig megfőve, valami kis krumpli, kis répa darabok és itt-ott valamicske hús. Lé nélkül. Majd ezt felöntötték langyos teával, ízesítés nélkül. Hát ez volt az ebédem. A család apraja-nagyja odasereglettek és nézték, ahogy eszem. Hát letuszkoltam, de nem kértem repetát.

Megkérdeztem, hogy milyen messze van a következő benzinkút. Mondták, hogy 45 Km. Az tökéletes.

Onnan továbbhaladva a betonút véget ért, és vöröses salakszerű kősivatag váltotta fel a korábbi szürkeséget. Illetve ez váltakozott. Hol vörös, hol pedig szürke volt. Egy útszerűség van ugyan, de ott tengelyig érő porban kellene motorozni, ami ezzel a nehéz motorral, de még szerintem egy könnyebbel is igazi kihívás lenne, mivel a por alatt a teherautók mély nyomdájúkat alakítottak ki. Úgyhogy az utat elhagyva, szó szerint az úttalan sivatagban motorozok. Nézegetem a térképet, megállítottam egy teherautót, és próbáltam megkérdezni, hogy hol vagyok, és hol van benzinkút, mivel már vagy 80 Km-t jöttem a jurta óta, de semmi. Na, most, a térképen nem igazodnak ki. Pedig Mongolul is rá van írva. Egyet tudnak mondani, hogy Ulánbátor felé jó irányba haladok. Ezt én is tudtam, mivel kelet felé tartok, de Ulánbátor még vagy 1200 Km, úgyhogy az nekem egy kicsit gyenge vigasz. A navigáció is olyan településeket mutat, amelyeket, csak elvétve találok meg a térképen. Úgyhogy eltévedtem a sivatagban. Olyan vagyok, mint Sólyomszem, próbálok valamiféle jármű nyomokat követni, és az iránytűt használva próbálok észak felé tartani. Az északi út szerintem tőlem 2-300 Km-nél nem lehet messzebb. Természetesen az sem autópálya, de talán van rajta valamilyen forgalom. Üzemanyagom talán elég lesz, mivel a póttankom még tele van, de a főtankba szerintem már csak úgy 6 liter lehet. Szűkösen, talán. Sajnos a sivatag miatt az átlagsebesség 30 Km/h, úgyhogy nem haladok valami túl jól. Holnap megpróbálom elérni az északi utat, azután, meglátjuk, merre tovább. A vizem viszont fogytán van. Szerencsére nincs túl meleg, úgyhogy nem iszok olyan sokat, de összesen Kb. 0,7 liter vizem van és vége. Úgyhogy, beosztom. Csapvizet, mosakodáshoz nem láttam már vagy 5 napja, már egészen kezdem megszokni a saját szagomat. Azért jól esne egy fürdő, de hacsak nem egy tóban, az mostanában váratni fog magára.

DSC_5734-1DSC_5740-1DSC_5744-1DSC_5749-1

A tehén épp a boltból tart kifelé / The cow is just coming out of a store

A tehén épp a boltból tart kifelé / The cow is just coming out of a store

DSC_5821-1DSC_5823-1DSC_5737-1DSC_5740-1DSC_5742-1DSC_5744-1DSC_5774-1DSC_5777-1DSC_5787-1DSC_5818-1DSC_5820-1

I woke up for a rainy day. It wasn’t bad, but everything was wet. My night hideout place worked well, because nobody came to wake me up. I packed and without breakfast, hit the road, or I should say, track. I was kind of happy to bike on my own, with my own speed and I could stop wherever I wanted and stayed there as much as I wanted.

The road was like up and down, up and down. So it was hilly, but all there were just rocks. I haven’t seen trees for quite a while now, so I could call it desert. Brown rocks, desert surrounding, cloudy sky and cool temperature. So this was the first part of my day. Finally I reached the main road leading to Ulaangom. This road was paved. Not really good quality, but paved and I could finally sit down n my bike. I was really happy for this. As I rolled into town, I saw Alex and Rita. They were just thrown out from their hotel, because at 9 AM, they had to check out. I told them, that I’m going to find some place to eat, because I only had some seeds and some dried fruits since yesterday morning. So they joined me.

Here nobody speaks any language, in which I could have ordered some food. They call everything differently. Like they do not understand Coca Cola, however, the big Coke sign is outside the restaurant. So I pointed the sign. Oh, they don’t have that one. They only had something like canned fruit juice. OK, I ordered that one. Then, we had to choose food. We just could understand each other. The menu, we didn’t understand, and we didn’t understand each other either. We were lucky, that guy at another table was eating something which looked good. So we said, we order that one. We got some roasted meat, some potato, rice and eggs on the top. It was tasty and we filled up our stomach. After lunch I again said goodbye from Alex and Rita, because I wanted to see a Buddhist Monastery. Well, the language difficulties came again. I was playing like an actor. Tried to act as a Buddhist, but other than laughing on me, I still couldn’t get them to understand me. So went on the street and finally found someone, who spoke English and told me which way to go. The Monastery was closed due to renovation.

So as I was leaving town and stopped at local bikers, Alex and Rita showed up. They came the same way as I did. So we went together for a while, but I think they are trying to get down to the southern road, because that is better quality as the northern one. They turned off by a lake, I went after them, but somehow I lost them.

Oh, well I thought I just continue on this road, because it was an excellent quality paved road. Unfortunately the weather and the scenery doesn’t favor for taking nice photographs, because the area is fairly monotone. The surrounding rocks are mostly grey and sometimes change to red, but not really scenic. I did take some photographs, but I’m sure that these will not be my favorite.

Later I stopped at a yurt to eat. It was awful. Imagine some pasta for soups, boiled only half way, some potato, some carrot and here and there some meat and no juice. They poured some tea on it and that was it. All the family sits around me and watched how I eat. I could finally eat it, but surely didn’t ask for a second bowl.

I asked them how far the next gas station is. They told me that around 45 Km. I thought that is perfect, so I left. The paved road ended I ended up in a kind of red color rocky desert. Sometimes it turned into grey again. There is on track, but there about 1 foot of sand in it. So it is not really possible to ride with my heavy bike, so I actually ride in the desert. Actually I think it would be difficult to ride this with a lighter bike as well, because big trucks my bogs on the bottom, so you never know what is under the sand. I was looking at my map, and I stopped a truck and tried to ask where I’m and where I can find a gas station. I drove about 80 Km from the yurt and not gas station and no sign of human life at all. Locals cannot find villages on my map. One thing they ensure me. I’m heading towards Ulaanbatar. I knew that as well, because I’m heading East, but Ulaanbatar is still about 1200 Km from here, so this is not too much of a help. The navigation shows me villages, that can rarely been found on the map. So, I’m completely lost in the desert. I’m like an Indian, who is following footprints to find the enemy. I’m trying to find some fresh car, or truck marks, that could lead me out from here. I try to head north, by using a compass and try to reach the North route. However between me, and the North route, there are some rocky mountains. So it is not that easy just to go north. I have to find some track, which takes me there. The North route I think is shouldn’t be further than 2-300 Km from me. That is not a freeway either, but at least there is some traffic. Here is nothing. Regarding the fuel, I have still about 6 liter in my main tank and my reserve tank s full. So if I do not go in circles, It should be just enough. Unfortunately my average speed is 30 Km/h, so it could take a while by the time I reach the route.

I’m short of water. Luckily it is not too hot, so I try not to drink too much. I have to save it to last. All the water I have is about 0,7 liter. I haven’t seen tap water for at least 5 days. Actually I start getting used to my own smell, but I would love to take a nice shower. Maybe I need to wash up myself in a lake, because I do not think they would have shower in this desert.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s