2015.08.09-12. Uzun Gyr, Kirgizisztán – Almaty, Kazahsztán

Reggel, mire elkészülődtem, megírtam a blogot, majd megreggeliztem és mire útra keltem, szerintem volt már 12 óra, tehát semmiképp nem mondanám reggeli indulásnak. Az út, továbbra is fenyőerdőn keresztül vezetett, a folyót többször is keresztezte. Természetesen a folyókeresztezéseknél híd vezetett át. Többször megálltam fényképeket készíteni. Úgy számoltam, hogy 3-4 óra felé elérem az Issyk Kul tavat. Hát, tévedtem. Ugyanis a hegyeken keresztül egyetlen darab útelágazás volt. Hát én a rosszat választottam. Így majd 300 Km-t kerültem. Szerencsémre ebből csak 100 Km volt off-road. Az út ezen szakasza unalmas volt. Nagy, kopár fennsíkok és rossz utak. Persze voltak azért szép helyek is. Gazdag, dús legelőkön lovak, tehenek lakmároztak, és kristálytiszta patak csörgedezett. Az idő kellemes volt a maga 25 C fokos hőmérsékletével. Ahogy ereszkedtem le a 3000m-es magasságból a táj kietlenné, sziklássá változott. Lejjebb ugye erdősnek kellene lennie, de gondolom nincs elég csapadék és így elég gyér volt a növényzet. Nagy nehezen elértem végre a betonutat. Ennek igazán örültem, mert eddig végig állva motoroztam, és kezdtem fáradni.

A betonúton jó tempóban haladtam az Issyk Kul tó felé. Néha egy-egy fotó kedvéért álltam meg, és persze természetesen a fenekemnek is rohadt jót tett egy kis mozgás. Akkor már láttam, hogy a Kazak határ elérése csak álom marad erre a napra. Úgyhogy változtattam a terven, mert hát azt a legegyszerűbb módosítani, és először úgy gondoltam, hogy Karakol városában alszok egy hostelben. Ahogy haladtam a tó mellett, a naplementében pont olyannak tűnt, mint a kedvenc tengerem, az Adria. Annyi különbséggel, hogy ez édes víz. Gyorsan ismét változtattam a terven, és úgy döntöttem, hogy ha találok valami lejárót, akkor itt alszom. A tó partja apró kavicsos, néhol homokos. Elég laza talaj, ha nincs szerencsém úgy kb. 30 cm-re le tudok süllyedni és nem volt kedvem azzal foglalatoskodni, hogy a beragadt motort próbáljam valahogy kiszabadítani. Találtam egy erre alkalmas lejárót és amikor elindultam a meredek lejtőn lefelé, akkor tapasztaltam, hogy néhol-néhol ez is igen süppedős, viszont innen már nem lehetett visszafordulni és lefelé át mentem a laza szakaszokon. Ahogy leértem, rögtön meg is találtam a megfelelő sátorhelyet és azonnal munkához láttam. Sátorállítás és már nagyon vágytam egy jó fürdésre. Amint megvolt a sátor, irány a tó. A víz 25-27 fok körül volt. Nagyon frissítő és kellemes. Kettő fürdésnélküli éjszaka után, nagyon jól esett és felüdültem. Vacsorám még a maradék főtt bárányhús volt, kenyérrel, paradicsommal, teával. Korán lefeküdtem, és igazán rendkívül jót aludtam. Reggel ismét belevetettem magam a tóba és a reggeli úszás felfrissítő volt. El tudnám viselni minden nap. Reggel készítettem egy kis nudlit, aki járt ere, vagy fog, az vagy már tudja, vagy meg fogja tudni, hogy milyen étel is ez. Igazából nem rossz. Ez egy készétel, felforralod a vizet, beleteszed a tésztát, és a csomagolásban található kis zacskócskákat beleszórod, majd vársz 15 percet és megeszek. Kalória nem sok van benne, úgyhogy ha van valami más a dobozban, ki kolbász, vagy valami, akkor javítsd fel. Erről ennyit. Reggel a kaja után terepszemlét tartottam, hogy, hogy is fogok innen feljutni vissza az útra. Hát, volt egy lehetséges nyomvonal, ahol az esőzések alkalmával a víz lefolyik és ott kemény a talaj, de ez elég szűk, és kanyarog. Ezen kívül azonban, ha beragadok, akkor meg kell várnom, mire valaki esetleg erre jár és tud segíteni. Úgyhogy jól megnéztem magamnak a terepet, és tudtam, hogy csak egy esélyem van, mert ha kilépek a vízfolyás medréből, ott elmerül a motor. Azt is tudtam, hogy ha elindulok, akkor nincs megállás, amíg a motor megy, addig, húznom kell neki. Úgyhogy indulás előtt még egy utolsó cigit elszívtam, hogy rendezzem a gondolataimat és lélekben felkészüljek, vagy csak valami ürügyet találtam magamnak, hogy egy kicsit késleltessem az indulást. De hát, amin túl kell esni, azon túl kell esni. Nyeregbe pattantam és nekirugaszkodtam. Maradtam csak egyben, hogy legyen időm előttem mindig átlátni a terepet és ne menjek túl gyorsan. Mikor még lenn voltam, felszereltem a videokamerát, hogy megörökítsem a feljutást, akár jól, vagy akár rosszul sülne el. Hát, csak egy gond volt, de arra későn jöttem rá. Nem indítottam el. Mikor nagy nehezen, de feljutottam, akkor szembesültem a dologgal, hogy a kamera nem vett fel semmit. Mondtam magamnak, egyszer szerencsém volt, és nem fogom kísérteni a sorsot egy videó miatt, úgyhogy hagytam a csudába.

Miután feljutottam az útra, a Kazak határ felé vettem az irányt. Az a határátkelő, ahol át szerettem volna kelni, Kb. 180 Km-re volt. Egy boltban vásároltam egy kis elemózsiát és nyeregbe pattantam. Már közel voltam a határhoz, amikor elfogyott az út. Ez gyanús volt, úgyhogy megállítottam egy szembejövő autóst, hogy útbaigazítást kérjek. Kérdeztem, hogy jó felé megyek-e határátkelőhöz. Mondta, hogy jó, de a határátkelő zárva van, úgyhogy vissza kell mennem Tokmok-ba, mert ott van az első határállomás. Na, az ide 360 Km-re volt, de nem volt mit tenni. Irány Tokmok. Útközben igaz szélvihar kerekedett, de nem csak a levegőben. Komoly gondokkal küzdöttem a gyomrom tájékán is. Alig találtam alkalmas helyet a könnyítésre. Végül is vagy sikerül, vagy moshatok. Ez a kettő választás volt. Nekem az első jobban tetszett. Sikerült megoldanom a problémát és magamra öltöttem az esőruhát is. Biztos, ami biztos. Nem is lett komolyabb eső, de a szél az rendületlenül küzdött. Illetve én küzdöttem vele. Tokmok közelében megálltam az út szélén és a dobozból megvacsoráztam. Volt egy kis szalámim, olyan téli szalámi féle, vagy Pick, de zsírosabb. Kenyérrel, paradicsommal, jó volt. Vacsora után még egy kis desszertem is akadt a dobozban. Ahogy megláttam a határátkelőt, azonnal bekanyarodtam, de a lelkesedésem hamar alábbhagyott, mivel a határőr közölte, hogy itt csak Kirgiz és Kazak állampolgárok kelhetnek át. Menjek még 30 Km-t és ott lesz egy másik állomás. A következő határátkelőnél is ugyanazt mondták. Mivel itt már nagyon kezdett sötétedni, nem tartottam jó ötletnek az éjszakai határátlépést, mivel ott biztosítást kell vennem, és nincs szálásom. Szóval megkérdeztem a határőrt, hogy van-e itt valami Gasztinyica. Mondta, hogy van egy hotel nem messze innen. B

Ahogy bekanyarodok a hotel parkolójába, gyanús volt, hogy nem lehet a hotel bejáratához odajutni, mert fényes fémlemezekből épített kerítéssel van körbezárva. Gondoltam, megkérdezem. Hát nem kellett sokat várnom az információra, egy biztonsági őr odajött és mondta, hogy nem jó helyen parkolok. Mondtam, hogy a hotelben szeretnék aludni, mire keresztbe tette a kezét és mondta, hogy a hotel felújítás alatt áll és nem üzemel. Csak ez hiányzott. Csepegett az eső, már teljesen sötét volt, és még csak szálásom sincs. Ahogy tovább motoroztam, tágra nyitottam a szemem és lestem a tájat, egy lehetséges kempinghely után kutatva. Meg is lett a megfelelő hely. Legalább is úgy gondoltam.

Lehajtok az útról, ügyeltem, hogy ne nagyon vegyenek észre, és hamar felállítottam a sátrat. A gyors munkában jól ki is melegedtem és mivel esett is, gyorsan behúzódtam a sátorba és levetkőztem. Épp a magyar videó felvételével bíbelődtem, amikor valaki mozgatja a sátrat, és hangosan szólongat, hogy menjek ki. Mivel a szavakat nem értettem, csak erre tudtam gondolni. Nem jó éjszakát kívánt. Abban a pillanatban nem voltam nyugodt. A könnygáz sprayt kibiztosítottam, azaz levettem róla azt a védő részt, ami azt a célt szolgálja, hogy véletlenszerűen ne lehessen megnyomni. Szóval csőre töltöttem. Alsógatyában voltam és magamra kaptam a motoros csizmát, fejemre tettem a frissen vásárolt fejlámpát, és kimentem. Próbáltam figyelni, nehogy esetleg ütés érjen, úgyhogy amilyen gyorsan csak lehetett a fejlámpával szembe világítottam. Így én jól láttam, de ők nem láttak semmit. Rögtön láttam, hogy határőrök, úgyhogy levetem a lámpát a fejemről és végigpásztáztam magamon, mutatva, hogy nincs fegyverem. Igen barátságosak voltak, és láttam, hogy nincs mitől tartanom. Azonban mondták, hogy itt nem lehet aludni, mert ez határzóna. A folyó, ami mellett sátraztam (20m széles) a határ. Ha átdobok egy követ, az már Kazahsztánban landol. Az egyik határőr telefonon hívta a főnökét. Vártunk 10 percet s egy autóval meg is érkeztek. Az autóval jött egy civil ruhás és egy fegyveres. A civil ruhás elkérte az útlevelemet és átnézte. Miután a vízumaim, mind igazolták az elmondásomat, miszerint Kazahsztánon, Oroszországon keresztül kívánok belépni Mongóliába, majd onnan Irkutszk és haza. Mondtam neki a hoteles történetet is és megértette. Viszont ezt így könnyű leírni, de elmondani a nyelvi nehézségek miatt nem volt olyan egyszerű. Látta, hogy csak egy ártatlan turista vagyok, úgyhogy megengedte, hogy aznap éjjel ott maradjak és még a névjegykártyáját is odaadta, hogy ha bármilyen problémám lenne az éjjel, nyugodtan hívjam, vagy hívjuk fel. Igazán rendes volt.

Visszavonultam a sátramba és megpróbáltam elaludni. Hát az nem ment könnyen, de végül is sikerült. Reggel 6-kor keltem és hamar összepakoltam. Viszont a gyomromban lévő vihar még nem ült el, úgyhogy még szerencse, hogy nem volt ott más.

Útra keltem és hamar elértem a határállomást, amelyiken végre már én is átmehettem. A határátlépés sima ügy volt. Találkoztam azzal a határőrrel, aki Biskekben segített meghosszabbítani az itt tartózkodásomat. Ő, rögtön megismert.

A Kazak oldalon vettem biztosítást, mivel a korábban vásárolt már lejárt, és irány Almaty. Almatyban hamar megtaláltam a freerider nevű céget (már korábban voltam náluk és aludtam a hostelükben), ahol a motor olaját szerettem volna lecseréltetni. Mondták, hogy nagyon elfoglaltak, de ha akarom, a műhelyben lecserélhetem én is, és nem kell fizetnem munkadíjat. Hamar ráálltam a dologra. Reggel lecseréltem az olajt és az egyik elektromossághoz értő szerelő felszerelt egy kapcsolót a ködlámpáknak. Remélhetőleg most már működni fognak. Mire befejeztük, már délután volt, így még egy éjszakát töltök Almaty-ban és reggel indulok Karaganda felé.

Éjszakázás a Kazak-Kirgiz határzónában / Spending the night in the Kazah-Kyrgyz border zone

Éjszakázás a Kazak-Kirgiz határzónában / Spending the night in the Kazah-Kyrgyz border zone

3000 m magasan / At 3000m elevation

3000 m magasan / At 3000m elevation

DSC_5145-1DSC_5148-1DSC_5151-1DSC_5153-1

Olyan mint a kedvenc tengerem, az Adria / Just like my favorite see, the Adriatic

Olyan mint a kedvenc tengerem, az Adria / Just like my favorite see, the Adriatic

Az Issyk Kul tó partján / By the lake Issyk Kul

Az Issyk Kul tó partján / By the lake Issyk Kul

DSC_5181-1

A végtelen Kazak síkság / The endless Kazah steppe

A végtelen Kazak síkság / The endless Kazah steppe

DSC_5173-1DSC_5174-1DSC_5178-1

In the morning I wrote my blog, had breakfast and by the time I was ready to roll, I think it was at least 12 O clock. So I wouldn’t call it an early start. The road continued through pine forest and crossed the river several times. Off course all crossings were on bridges. I stopped a lot of times to take photographs. I was calculating that I will arrive to Issyk Kul lake at around 3-4 O clock. Well, I was wrong. Since there was only one road intersection and I took the wrong turn. This meant an additional 300 Km or so. Hopefully only 100 Km of that was off-road, the rest is pavement. The majority of this road was really boring. The trees disappeared and the road was really bad. Off course I went through some nice scenery as well. Rich green grassy areas where horses and cows were having their daily meal and crystal clear creek was cutting its way through. The temperature was absolutely fabulous with its 25 C degrees. As I was descending from the 3000 m height, the area changed dramatically. Since I’m lower in elevation it should have been greener, but most probably there is not enough rain in the area, so the vegetation was thin. Finally I reached the paved road. It was redemption after standing on the bike for hours. I was really happy for this because I was getting tired.

Taking advantage of the paved road I was going with a good speed towards Issyk Kul. Sometimes I stopped to take a photograph and of course it was really good for my back as well. At this time I knew that reaching the Kazakh border it was just a dream for this day. So I changed the plan. That is the easiest to do. First I thought I will sleep in the hostel in Karakol, but as I was passing by the lake, I changed my plan again. The lake was just like my favorite see, the Adriatic Sea in Croatia, but its relatively fresh water. The reason I wrote relatively, is because when I was swimming it seemed fresh water, but when I made drinking water from it, I could taste some salt. So it is not good for drinking. I decided to sleep by the lake, since it was so beautiful. The only issue was that its shore is sandy or has really fine lose rocks. So it was very difficult to get to without getting the bike stuck in it. I didn’t feel like spending the next few hours digging my bike out from the sand. Finally I found a way down and when I was already going, I noticed that in some places it is loose as well. It was not possible to turn around at this point. When I reached the bottom, I quickly found an excellent place to pitch my tent. When the tent was ready, I quickly jumped in the water. The water temperature was around 25-27 C degrees, so it was absolutely fabulous. I really needed it after not being able wash myself for to days. It was refreshing.

For dinner, I still had some left from the lamb received from the Kyrgyz guys and had some tea and tomato with it. I had an excellent sleep. In the morning, I went for a swim again and prepared some local pasta. Whoever has been in this area, and then he knows what it is, whoever will come this way, he will find out pretty soon what it is. It’s actually not bad at all. You just boil some water, put the pasta in it and then there are 2-3 small bags of ingredients in the big bag, you need to put those ones in the bowl as well. Mix it, wait for about 15 minutes and it is ready to be eaten. It doesn’t contain too many calories, so if you have something else in your travel box, then use it. Put some sausage in it or whatever you have. So this is the Asian famous pasta.

After breakfast I went and surveyed the road in which I need to go back up. I found a possible track that I could maybe use, because when it is raining the water makes its own way coming down. This is dried out now and it is very well compacted, so it’s pretty hard. The only problem with this is that this creek bed is very narrow and twisty. If I go out of this and I get stuck, then I need to wait for somebody to help me get the bike out. I knew it as well that as soon as I start going, there is no way to stop, because the bike surely will not take off again. So, just before I started I had a smoke, just to clear my mind, or just for an excuse to delay the take off. Man’s got to do, what a man’s got to do. Let’s go. So I jumped in the saddle and pulled the throttle. I only stayed in the first gear, so the bike wouldn’t go too fast and have plenty of power. Whether I succeed or not, I installed my camera on the bike, so I planned to record the action. There was only on problem with recording. I forgot to start the camera. When I made it to the top I realized it, but I thought I’m definitely not going to go down again just for the video. So I left.

As soon as I reached the pavement, my goal was to reach the Kazakh border. This place was about 180 Km from the place I slept. I stopped in a MAGAZIN and purchased so food for the road. I was getting close to the border when the asphalt disappeared. I thought that I might go the wrong direction, so I stopped a car and asked. He was saying that I’m going the right direction, but the border is closed. The closest border crossing is at Tokmok, which is about 360 Km from here. Nothing that I could do, head to Tokmok. On the way back I went through a really bad wind storm, the worst thing was that the wind storm wasn’t only happening in the air, but in my stomach as well. This was getting really serious.  I barely found a place where I could hide a little. I had no choice, either I stop very quickly or I need to wash my pants, which would have been embarrassing. I liked the first option better. Finally I succeeded.

When the job was well done, I got my rain gear on to be on the safe side. Rain wise it wasn’t serious but the wind was really fighting with me. Actually I was fighting with the wind. As I was near Tokmok, I stopped on the side of the road, and had dinner from my box. I found some salami, like the Hungarian Pick, just a little bit greasier. I had tomatoes and bread with it. After dinner, I found some dessert in the box as well. As soon as I saw the border crossing, I turned off the road. As I walked up, the border guard told me that this border crossing is for Kyrgyz and Kazakh citizens only. I should go another 30 Km and there will be another border crossing. As I reached that crossing, the border guard told me the same. By this time it was getting dark, I didn’t think that it would be to wise to cross the line, because I need to buy insurance in Kazakhstan as well, since the one I bought earlier expired and I didn’t know where I would sleep. I asked the border guard where I could find a GASTINICA. He told me to go for few Km and I will find a hotel on the left hand side. As I reached the hotel entrance, I saw that the building is fenced around with some metal sheets. Beside the hotel, there were lot of restaurants and a nice park, so a lot of people were hanging out there. As I stopped, the security guy came up to me and told me that I cannot park here. I told him that I would like to sleep in the hotel. He crossed his arms and told me that the hotel is closed for renovation. This was just that I need. The rain started again and it was really dark by now and I do not know where I can sleep. As I left the hotel, I was going towards the border crossing and I was searching for possible camp spot. At one point I found a perfect one. At least this is what I thought at this time.

So I get off the highway and quickly pitched tent again. I was sweating inside and getting wet, outside. Since t was raining, I went into the tent and got undressed. I was recording my Hungarian video report, when somebody shakes my tent and asking me to get out. Due to the fact that I do speak neither Russian, nor Kyrgyz, this is what I thought he was saying. He surely didn’t wish me good night and nice dreams. I wasn’t calm at all. I have my bear spray and I took off the safety cover, so I could shoot any time. So I had my head lamp, bought earlier, put it on my head and got my boots on and went out in underwear. I tried to pay attention to whoever is out there, so I wouldn’t like to get the first hit, as soon as I could, I turned the light into their eyes, so they couldn’t see anything. I saw them but they couldn’t see me. As soon as I saw the uniforms, so they were border patrols, I took the lamp off of my head and turned it to myself to show them that I’m unarmed. They were friendly and I saw that I do not need to be afraid of them. They told me that I’m in a border safety zone and I cannot sleep here. The river where I was camping is about 20m wide. This side of the river is Kyrgyzstan and the other side of the river is Kazakhstan. I could easily throw a rock over to the Kazakh side. One of the border patrols called his boss and we need to wait for him to come. They came in about 10 minutes. There was one armed guy and one without a uniform. The civilian guy asked my passport and the motorbike documents. He checked every entry, dates, visas etc. Since my documents were all OK and the dates justified that I’m planning to enter to Kazakhstan, then Russia, then Mongolia, and back to Russia, then home. I also tried to explain him the story about the hotel. He understood. It is actually very easy now to write this down but when you are nervous and you don’t have common language, I have to tell you it was not that easy especially you definitely didn’t want to look nervous.

He saw that I’m just an innocent tourist, so he let me stay here for the night and he even gave me his business card to call him if I have any problem here. He was a really nice guy.

So I went back to my tent and tried to sleep. It wasn’t easy, it took a while.

6 O clock in the morning I got up and packed up. The windstorm in my stomach just didn’t want to give up, so I was lucky that I was alone there.

I hit the road and soon reached the border where tourists could cross as well. Here I met the border guard who I met Bishkek, who helped me extend my stay in Kyrgyzstan. He recognized me immediately. The border crossing was very easy and straight forward.

I bought insurance on the Kazakh side and headed to Almaty. I navigated to freerider.kz, where I slept when I was sorting out my Uzbek visa problem. I told them that I would like to change to oil and to repair the switch of my fog lights. They told me that they are very busy, but if I want to work on the bike, I can do it and this way I do not need to pay for labor. I quickly agreed and in the morning I changed my oil and an electrician fixed my fog light. I got a new switch and a relay, so I hope from now on, they will work. When we finished it was about 4PM so I decided to sleep here and leave in the morning towards Karagandy.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s