2015.08.16-20 Burubaytal, Kazakhsztán – Karaganda – Omszk, Oroszország

Reggel felkeltem és elkészítettem a nudli reggelimet. Igazán kiválóan éreztem magam. Nagy alvás, jó pihenés. Az éjszaka kellemesen hűvös volt, de nem hideg. Bár minden nap megígérem magamnak, hogy időben felkelek, és napfelkeltét fotózok, de ez valahogy mindig elmarad. Jobban teszem, ha nem ígérgetek, még magamnak sem. Felmálháztam, a lovak közé csaptam. Az útról igazán nincs sok minden írni való. A táj aranysárgán tündöklő, nem búzamező, (ahhoz nincs elég csapadék), hanem csak elszáradt fű. Viszont gyönyörű. Amíg a szem ellát, csak a sárgán ragyogó mező. Egyszerűen magával ragad ez a táj. Nem tudom megmagyarázni, de megvan a varázsa. Természetesen, amikor ezt írom, jó idő van, és meleg. Nem szeretnék itt tanyázni télen. A sokszor 50-60 Km-es szél elviselhetetlenné teszi az amúgy is -30 fok körüli hőmérsékletet. Viszont most lágyan lengedező hátszélben motorozok és élvezem a táj nyújtotta mesevilágot. A motorom egyenletesen berreg és a gondolataim mindenfelé cikáznak. Egyszer azon kaptam magam, hogy régi magyar táncdalslágereket éneklek. Még jó, hogy senki sem hallja, mert a hangom azért nem egy szoprán és nem vagyok egy Szécsi Pál sem. Nekem, nagyon tetszik és jól múlatom vele az időt.

Ahogy megközelítem Karagandát, elkezdek kérdezősködni, hogy merre találom a Kar-Lag múzeumot. Az interneten megtaláltam a falu nevét, Dolinka, de a GPS nem ismert ilyet. Küldözgetek jobbra-balra és minden esetben csak azt a választ kaptam, hogy itt volt a Kar-Lag, de már nincs. Mivel a nyelvi nehézségek még mindig élnek, így nem teljesen értettem a dolgot, hogyan lehet ez több helyen is. Mindig költöznek, vagy mi a csuda. Minden esetben találtam valami emlékmű szerűséget, amely a valamikori politikai fogolytábor egykori jelenlétére utalt. Magát a múzeumot nem találtam. Azért nem adtam fel, mert tudtam, hogy itt van valahol. Ha 7 hetet tudtam várni Biskekben, akkor ezt is meg kell, hogy találjam. Ugyanis ez számomra Kazahsztán fénypontja. Mindenképpen látni akarom. Gondoltam bemotorozok Karagandába, és majd ott megkérdezem. Végre valami hasznát s vettem a rendőröknek, azonkívül, hogy pénzel tömjem a zsebüket. Megálltam egy rendőrautónál, és kérdezősködtem. Végre valaki ismerte a Dolinka falut. Mivel Kazahsztán felső részéről nincs térképem, így nem tudtam én megkeresni. A rendőr viszont a térképem hátuljára olyan pontos útbaigazítást adott, hogy ezen a területen simán elmehetne térképésznek. Minden útkanyarulatot, jelzést ismert és mindezt nagyon jól elmagyarázta, hogy hol milyen szobrot fogok látni és hol kell elkanyarodnom balra-jobbra stb. Dolinka, Karagandától 30-40 Km-re lehet. Ott ahonnan megkérdeztem, onnan egy kicsit több volt, mert mindenféle off-road-os szakaszokon is keresztül kellett menni. Itt tapasztaltam azt, hogy nem kell a BAM útra tévedni Szibériában, hogy leszakadt hídon kelljen átmenni. Ez betonhíd volt. A közepe volt igazán megsüllyedve és nem is szabadott volna rámenni, de láttam, hogy igen nagy kerülővel járna, és hát a motor súlyát csak kibírja alapon, átvágtam. Természetesen senki sem látta. Nem volt nagy para, csak akkor lett volna gond, ha valami miatt mégsem jön össze a dolog.

Nagy nehezen elértem az áhított települést. Ott betévedtem egy börtönbe. Na, nem szó szerint, azaz gyalogosan szó szerint, mert a motort kinn hagytam. Ugyanis az interneten láttam őrtorony képet a valamikori táborról és megismertem az őrtornyot. Csak egy bizonytalanított el, nem találtam a fehér épületet, amit ugyancsak a neten láttam. Kívülről simán bemehettem, mondtam én hangosan, hogy ZDRASZTVUJTYE, de senki sem válaszolt. Csak az volt a furcsa, hogy amikor bementem egy vasajtón, belülről nem találtam kilincset, aminek a segítségével távozhattam volna. Akkor már kezdett gyanússá válni a dolog, de nem tudtam kimenni. Igazából egy folyosóra tévedtem és nem messze tőlem, volt még egy ajtó és mellette rácsos nyílás. Ott még mindig hangosan hallóztam, mire egy női hang elkezdett hozzám beszélni. Egymást nem láttuk, csak a hangot hallottam, de fogalmam sem volt, hogy miről karattyol. Úgy éreztem magam, mint egy kisegér a csapdában. Sem előre, sem hátra. Innen csak visszafelé vezet az út, úgyhogy megpróbáltam kinyitni, illetve dörömbölni a vasajtón, mire az kinyílt. Kinn viszont, egyenruhások vártak. STOJ! STO TÜ GYELAES? Hangzott a kérdés. JA, SMOTRÍTY KAR-LAG MUZEI (én nézni Kar-Lag múzeum). Mire elmosolyodtak, és szerencsére barátságosan útbaigazítottak. Innen Kb. 1 Km távolságra volt, amit kerestem. Mint kiderült, nem voltam én olyan rosszul informált, ugyanis a valamikori fogolytábor ma börtönként üzemel. Úgyhogy önkéntesen bevonultam a sittre és még csak drága ügyvédet sem kellett fogadnom.

Innen továbbmentem és végre megtaláltam az áhított múzeumot. Hamar lezártam mindent, mert már 4 óra körül volt, és 5-ig voltak nyitva. Na, miattam egy kicsit túlóráztak, de kibírják.

Amint beértem és leszurkoltam 1.700 Tengét, ami tartalmazta a belépődíjat és kértem Angol nyelvű idegenvezetést is, már indulhatott is az időutazás. Maga az épület soha sem volt tábor. Azonban ez az épület szolgált adminisztratív feladatok ellátására. Ugyanis a környéken 24 fogolytábor működött és innen osztogatták a parancsokat és ez volt a környékbeli fogolytáborok központja. Ezért küldözgettek engem korábban jobbra-balra, mondván ott van a Kar-Lag. Valóban, valamikor, lehetett ott is egy a 24-ből. Mindenkinek igaza volt, csak én nem találtam, amit kerestem. Miután az épület szolgál múzeumként, itt rendezték be 3 emeleten a különböző látványos bemutató elemeket. A tárlatvezető srác jól beszélt angolul, úgyhogy élvezhető volt az egész.

A tárlat nem igazán csak a Kar-Lag-ról szólt, hanem valójában a Kazak történelmen vezetett végig. Egészen onnantól, hogy a politika hogyan kényszerítette a nomád, vándorló népet a városba, vagy falvakba való letelepedésre és végigvezetett a Kazak történelmen napjainkig. Természetesen az egésznek a központi eleme maga a politikai foglyok átnevelése volt.

Itt bemutattak különböző helyiségeket, mint orvosi rendelő, szálláshelyek, kínzó helyek és módszerek stb.

Érdekes volt akkori festményeken keresztül megismerni, hogy Sztálin elvtárs politikai propagandája hogy működött. A terhes anyákat külön választották, és a gyermekek 3 éves korukig maradhattak az anyjukkal. Akkor elválasztották őket, és taníttatták őket, de az igazából nem volt más, mint agymosás. (A szüleitek a haza ellenségei, és a szocialista hazáért érdemes élni-halni és hasonló eszméket vertek beléjük.) Volt olyan gyermek, aki, amikor felnőtt és a szülei is kiszabadultak, nem tudott szóba állni a szüleivel. A festményeken mindeközben Sztálin elvtárs a virágokkal teli réten sétált kézen fogva a gyermekekkel. Szerintem abban az időben nem is kellett volna őrizni ezeket a táborokat. Ugyanis innen nincs hova menni. Nincs víz, élelem, nyáron hőség, télen fagy és szél, egyszerűen úgyis megölte volna azt, aki elszökik. Egyszerűen akkorák a távolságok, hogy lehetetlen lett volna hová menni. Szóval átneveléshez, igazából kényszermunkához, ideális helyek voltak ezek. Általában bányákban dolgoztatták az embereket.

Számomra igazán megdöbbentő és egyben megrendítő élmény volt ez a látogatás. Külön kiemelném a múzeum színvonalát. Olyan korhűen és élethűen berendezett termek voltak, hogy amikor az egyikbe bementem, majdnem köszöntem az ott dolgozó viaszbábunak. De elég is erről, akit érdekelnek az ilyen dolgok, ezt látni kell.

Szóval, folytassuk a motoros utazást, ugyanis azért vagyunk itt, nem? Innen már navigáció segítségével mentem vissza Karaganda-ba, mert gondoltam, vacsoráznom kellene valamit, és az út úgyis azon keresztül vezet északra. Beértem a központba és megvacsoráztam egy gyorséteremben, miközben fel tudtam tölteni egy pár videót is. Karaganda-ról el kell mondanom, hogy nagyon hangulatos. Igazán, számomra stílusos. Ugyan jól láthatóak a Szovjet építészet remekművei, de ezek patinát, hangulatot kölcsönöznek a városnak. Azt is meg kell említenem, hogy bármelyik volt Szovjet tagköztársaságban, abban az időben a városokba, és a falvakba vezető utak mentén is rengeteg fát ültettek. Na, ezek mára már gyönyörű, hatalmas fákká növekedtek és gyönyörűek. A városok tele vannak parkokkal, fákkal, ligetekkel, virágokkal. Nagyon zöldek, szépek és gondozottak. Még a legnagyobb szárazságban is viszonylag szép a füvük és a várost díszítő virágaik.

Megtalálható itt minden modern csoda épület is, de jól megférnek a szocreál bérház tömbökkel. Bár Almaty szebb helyen fekszik, ennek ellenére nekem Karaganda mégis jobban belopta magát a szívembe. Az is érdekes volt, hogy találkoztam angolul beszélő emberekkel, akik kérdezték, hogy hogy tetszik Karaganda, és amint mondtam, hogy nekem jobban, mint Almaty, rendkívül büszkék voltak, és megköszönték.

Addig időztem itt, míg beesteledett és még csak szállásom sem volt. Természetesen van hotel, de a tervezett költségvetésem már eléggé felborult, így hát csak a sátrazás jöhetett szóba. Szóval irány észak. Naviba beütés nyeregbe pattanás. Egy ideig minden rendben ment, amikor elérkeztem az első építkezés miatti útlezáráshoz. Na innen parkolókon, off-road-os utcákon keresztül fél órámba tellett,mire megtaláltam a kivezető utat. Ekkor volt már legalább 10 óra, korom sötét. Még szerencse, hogy Almatyban megjavították a fiúk a ködlámpáimat, így legalább már jól láttam.

Viszont, újabb probléma kezdte felütni a fejét. Ahogy lehűlt a levegő, a motor alapjárati járása elkezdett egyenetlenebbé válni és néha leállt. Amikor már koromsötétben lementem az útról, figyelnem kellett, nehogy visszaengedjem a gáz kart, mert félő, hogy leáll. Indulni indult, azzal nem volt gond. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de hát már ideje volt aludni. A sátrat fejlámpával, rekordidő alatt felvertem. Mindössze 20 percbe tellett és már be is bújtam. Zavart ez a motor probléma, így a telefonomon lévő manuál segítségével próbáltam megfejteni, hogy mi lehet a hiba. Sokra nem jutottam. Gondoltam, hogy elérem Omszkot, ott lecserélem a gumikat, majd irány Novoszibirszk, BMW szerviz. Másnap reggel, a motor mintha megjavult volna. Semmi gond. Na, ez azután igazán aggasztott. mivel olyan hiba nincs, ami magától csak így megjavulna, de nem volt mit tenni, irány észak. Menet közben a motorral nem volt gond. Útközben az út egy szép tó mellett haladt el. Gondoltam, hogy Omszk úgyis messze van, inkább megállok horgászni. Le is mentem a tó partjára és nekiláttam. Gondoltam akár itt is alhatok, nagyon kellemes hely volt. Hát 4-5 órát horgásztam, de még csak kapásom sem volt. Megjött két sporttárs és mondták, hogy bár lehet a tóban más halat is fogni, mint a csuka, de azzal van tele. Úgyhogy összepakoltam és még egy pár száz Km-t megtettem Omszk felé. Bár semmit nem fogtam, de mégis kiválóan éreztem magam. Jó volt lazítani. Az éjszakai szálláshoz közeledve (ugye ilyenkor mindig lemegyünk a betonútról, és keresünk egy eldugott helyet) egy dombra való felkaptatás során megfeledkeztem a motor alapjárati problémájáról és a motor leállt. Ejnye a mindenit ennek már fele sem tréfa.

Másnap, határátlépés. Sima ügy volt, szóra sem érdemes. Az Orosz határőr a regisztrációs papírral kapcsolatosan próbált valami információt kiszedni belőlem, de mivel nem jutottunk közös nevezőre, azaz halvány gőzöm nem volt, hogy mit akar, feladta és továbbengedett.

3 óra felé beértem Omszkba és megtaláltam a helyet, ahol a gumim volt. Ez a hely az omszki 45-ös Motoros Klub telephelye volt, ahol javítottak is. Ott lecserélték a gumikat, amelyek az ígérethez hűen meg is érkeztek és vártak rám, majd nagyon precízen ki is centrírozták a kerekeket. Mondtam nekik, hogy még ma továbbindulok Novoszibirszkbe a BMW-hez, mert magyaráztam nekik a problémát. Igazán rendesek voltak. Egyből felhívták a novoszibirszki BMW-t és beszéltek velük. A vonal túlsó végén csak hümmögés volt a válasz, hogy ők csak kisebb dolgokat tudnak megjavítani, mint fékbetét, gumi csere, üzemanyag szűrő, ha van nekem stb. Mondom ezeket én is meg tudom csinálni és a garázsom felett nem ágaskodik a hatalmas propeller és nem számítok fel méregdrága óradíjat sem.

Ekkor jött Ctepan Tronckij, szerintem a klub vezetője. (Itt megadom az elérhetőségét is, ha bárkinek szüksége lenne rá ezen a területen. E-mail: 45mc@mail.ru, Tel.: 8 (3812)380 977, cím:GPS: 54.932901; 73.425290.) Angolul sajnos nem beszél, de ha már ott van valaki, szakmailag a toppon van. Szóval, megjön Ctepan. Ecsetelem neki a problémát és elmondtam, illetve elmutogattam, hogy mit javítottak a motoron. Segítségemmel fél óra alatt megszabadítottuk a motort a burkolataitól (ekkor már volt Kb. este 8) és egy pillanat alatt levette a hengerfej feletti műanyag burkolatot, ellenőrizte a gyújtást és a szelephézagokat, mind rendben volt, majd a befecskendező részt szedte darabokra és karburátor tisztítóval kezdte átmosni, mire rengeteg fekete kosz jött ki. Az történt ugyanis, hogy Biskekben is átmosták ezt a részt, de egy elemet nem szereltek le és a karburátortisztító, ahogy bejutott oda, úgy onnan elkezdte leoldani a kormot, nevezzük így. És ez okozta a problémát, plusz a levegő hőmérséklet szenzort is átmosta ezzel a tisztítóval. Éjfélre, motort össze is raktuk és csodásan jár. Időközben elég sok motoros érkezett. Ez úgy látom egy találkahely is a motorosok számára. Megvacsoráztattak, nagyon finom Bors levest ettem. Jött a fizetés ideje. Már kezdtem magam rosszul érezni, mert igazi családtagként kezeltek. Beigazolódott, amitől tartottam. Nem fogadott el pénzt. Egy vasat sem. Megígértette, hogy amikor jövök visszafelé, megállok, és megiszunk valamit. Ennek nem mondhattam nemet. Nagyon szimpatikus srác. Nyelvi nehézségek vannak, de nagyon rendben van.

Szóval éjfélkor már nem vágtam neki az útnak, és kerestek nekem egy hostelt a környéken. Barátságos az ár, a hostel és a személyzet is. Először úgy gondoltam, hogy csak egy éjszaka lesz, de inkább maradtam kettőt, hogy a blogokkal utol tudjam érni magam. Innen ugyanis szerintem csak Irkutszkban lesz lehetőségem blogolni. Egy egész nap csak a bloggal foglalkoztam. Volt itt egy lány is, aki Magadanból való, és mondta, hogy Augusztus végén már igencsak havazásveszélyes a hely. Úgyhogy ez el is döntötte a dilemmámat. Irkutszk és onnan haza. Mondták a srácok, hogy ez is Szibéria, mi a francot akarok én Magadánban. Az olyan messze van, hogy már nem is létezik. Úgyhogy irány Mongólia, majd haza.

A csukás horgásztó / The fishing lake

A csukás horgásztó / The fishing lake

Kar-Lag múzeum

Kar-Lag múzeum

Ez egy szimbólum. A Kazak szívek törését szimbolizálja és a béke jelképét a galambbal. / This is a symbol. It symbolizes the broken heart of the Kazak Nation and the freedom with the pigeon

Ez egy szimbólum. A Kazak szívek törését szimbolizálja és a béke jelképét a galambbal. / This is a symbol. It symbolizes the broken heart of the Kazak Nation and the freedom with the pigeon

DSC_5434-1

A kéz megkötve, de szabadulni akar. / The hands are tied, but want feedom.

A kéz megkötve, de szabadulni akar. / The hands are tied, but want feedom.

DSC_5439-1DSC_5441-1

A festmény, eredeti. Az egyik táborban lévő nűvész festette. Nincs rajta név és dátum, mert nem lehetett, így máig ismeretlen a művész. / This painting is original. An artist painted it, who was in one of the camp. Of course no name and date, since it wasn't possible at that time.

A festmény, eredeti. Az egyik táborban lévő nűvész festette. Nincs rajta név és dátum, mert nem lehetett, így máig ismeretlen a művész. / This painting is original. An artist painted it, who was in one of the camp. Of course no name and date, since it wasn’t possible at that time.

DSC_5458-1

Magyar nevek a statisztikában. Természetesen ciril betűkkel írva. / ungarian names in the statistick written with Cyrillic letters

Magyar nevek a statisztikában. Természetesen ciril betűkkel írva. / ungarian names in the statistick written with Cyrillic letters

Magyar katona / Hungarian soldier

Magyar katona / Hungarian soldier

DSC_5467-1DSC_5473-1DSC_5483-1DSC_5484-1DSC_5491-1

Omszk motor szervíz

Omszk motor szervíz

Motoros Klub Omsk

Motoros Klub Omsk

Motor szerviz Omszk

Motor szerviz Omszk

18.000 Km TKC80, csak kopott. Természetesen első gumi, de kezdett repedezni sem. / After 18.000 Km TKC80. Just work. Didin't start cracking and no pieces falling off.

18.000 Km TKC80, csak kopott. Természetesen első gumi, de kezdett repedezni sem. / After 18.000 Km TKC80. Just work. Didin’t start cracking and no pieces falling off.

18.000 Km után a Heidenau. Részek törnek ki belőle. / After 18.000 Km the Heidenau. Parts are chiping off and cracking.

18.000 Km után a Heidenau. Részek törnek ki belőle. / After 18.000 Km the Heidenau. Parts are chiping off and cracking.

Kép 005-1Kép 012Kép 013Kép 013-1

Rendkívül kedves néni. Nála reggeliztem és kávéztam / Very, very nice lady. I had breakfast and coffee at her place

Rendkívül kedves néni. Nála reggeliztem és kávéztam / Very, very nice lady. I had breakfast and coffee at her place

Kazak-Orosz határ

Kazak-Orosz határ

18.000 Km. Heidenau K60

18.000 Km. Heidenau K60

In the morning I prepared my delicious noodle breakfast. I felt fantastic. I had a good night sleep and good rest. The night was a little bit chilly, but not cold. However I promise myself every day that I will get up early in the morning and take some photograph of the sun rise, but I could never keep my promises. Maybe it is better not to make promises even to myself. So I loaded up the bike and hit the road. There is not much to write about the road. The scenery was absolutely gorgeous. The land was shining in it golden yellow color. It wasn’t corn field, (there is not enough rain for corns), but just dry grass. It was beautiful. As far as you can see, you saw the yellow field. This natural beauty was just immersive. I cannot really explain why, but this land has its own prettiness. Of course, when I’m writing this, the weather is nice and warm. I wouldn’t like to camp here in winter time when the temperature is -30 C degrees and the wind is gusting with it 50-60 Km/h. It would be unbearable. However now I’m riding my bike in a soft tail wind and enjoying the dreamland. My bike is running like new and my mind is going all over the place. Once I found myself singing old Hungarian songs. Luckily nobody hears me, because my voice is not like Elvis Presley’s. I like it and the time passes by fast.

As I approach Karaganda, I start asking people where I could find the Kar-Lag museum (this is the museum of local Gulag political prisoner camps). I found the village name called Dolinka on the net, but my GPS couldn’t recognize it and I do not have a map of this north part of Kazakhstan. People were sending me left and right to all over the place and when I got there I received the answer every time, that it was a Kar-Lag, but not anymore. Due to the fact that my Russian language still not improved to the level where we could have a good or fair communication, I didn’t understand what is going on. How can it be at so many places? Are they constantly moving, or what the hell is going on? I always found some memorial places at every location, but not the museum. I didn’t give up, because I knew it must be here somewhere. If I could wait 7 weeks in Bishkek, I should be able to find this as well. This would have been the highlight of my Kazakhstan trip, so I WANT TO SEE IT. I thought I will ride into Karaganda and I will ask there as well. Finally I got some use of the local police force, and not only pumping money into their pocket. So I stopped at a police car and asked. Finally somebody knew where Dolinka is. The policeman drawn a map on the back of my map, and he did it so well, he could work as a topographer. He knew every road turns, signs and he explained to me so well, what type of statue I will see, where to turn right and left etc. Dolinka is about 30-40 Km from Karaganda. From the place the police was, it was a little bit longer, because I was on the other side of town and I had to take some off-road sections as well. Here ÍI experienced that I do not need to go to the BAM road in Siberia to go across on collapsed bridge. This bridge was once part of a paved road, but it collapsed. The center part was really collapsed, but it wasn’t a high bridge. Maybe, it was about 3m above the water. It was closed, but nobody was there and I saw it would be a fairly long detour, so I thought it should hold the bike without any problem.  So I went for it and nobody saw it. It wasn’t a really big deal, but if I couldn’t have made it, it could have been a major deal, because it was well signed and officially closed.

Finally I reached the village, my dear Dolinka. Here I went into jail. Not with the bike, the bike I left outside. So I just walked in. I saw a guard tower on the net and I recognized it. Only one thing made me unsure, that I couldn’t see the white building, which I also saw on the net. So I saw a door and went in. I was loudly saying ZDRASTVUITE, ZDRASTVUITE, but no answer. I felt a little uncomfortable, when I entered a door, I didn’t see and door handle from inside. So I couldn’t go out. I entered a hallway and I saw another steel door. Next to the door there was an opening, covered with steel bars. I was saying HALLO, HALLO, even more loudly, when a lady started talking to me. We couldn’t see each other, but I could hear her, she is talking to me and I didn’t have aclue what she was saying. I felt like a mice in a trap. I couldn’t go either way. So I went back to the first door and started banging on it and finally it opened. Outside people in uniform were waiting for me. STOJ! STO TU GELAES? (Stand still! What are you doing here?) Sounded the question. JA SMOTRIT KAR-LAG MUSEI (I, to see, Kar-lag museum). They started smiling and luckily were friendly and told me which way to go. As I found out the building was once part of the Kar-Lag camp, but today operates as a prison. So, I on my own entered the jail, luckily not sentenced and I didn’t need to spend a lot of money on expensive layers either.

So I headed to the museum. I found it fairly quick, since it was about 1 Km from this place. I quickly locked the bike because it was about 4 PM and the place was open till 5PM. They had to work som overtime because of me, but they will get over it.

As soon as I got in I paid 1700 Tenge, which contained the entrance fee and the personal English speaking guide as well. Then my time travel has begun. The building has never been the camp itself, but it was the administrative center of the surrounding 24 labor camps. This is the place where the orders and instructions were handed out. Now I found out why I was sent to different places saying that Kar-Lag is here and there. One of the 24 camps was there at that time and understandably it is not operating anymore. So everybody was right. Since this building is the museum, they furnished the building in three floors with spectacular exhibitions. My guide spoke good English, so the whole tour was enjoyable. The exhibition was not only about the Kar-Lag, but more about the history of the Kazak Nation. How the politics forced these people to settle in villages, because before they were living a nomadic life style and guided me through all the way to the present. Of course the whole exhibition was concentrated around the how they tried to change the political minds of the people.

I saw different exhibitions regarding medical rooms, torture chambers and methods etc.

It was very interesting to see through paintings how the political propaganda of Stalin Comrade was working. Pregnant women were separated and they could hold their children until 3 years of age. Then they were separated and started the brain washing for the children. Your parents are the enemies of our country and you must work and die for your Socialist mother country. These type of dogmas were taught to the kids and some of them when grew up and the parents were freed after the death of Staling, the kids couldn’t even talk to the parents anymore. In the main time on the paintings Stalin was walking on the grass field with full of flowers and hold the kids hand.

I think at that time these camps shouldn’t even need to be guarded. There is nowhere to go. Huge distances and you couldn’t find water and food. Sumer time the heat, while winter time the cold would kill them anyway. So these places were excellent for forced labor. They were working mostly in mines.

This tour was really astonishing and shocking to me. I would need to mention the high quality of the museum. Once I entered into one room and I almost said hello to the wax person working there. But, it is enough of this. Whoever is interested in this, it’s a must see.

Let’s get back riding the bike, since this is the reason I’m here isn’t it? From here the navigation took me into Karaganda, because I needed to eat something. As I entered the center of the town, I had a dinner in a fast food restaurant and I could upload some videos as well. I have to say about Karaganda, that it is a nice city. You can see the old Soviet apartment buildings, which give a character and style to the city. I also need to mention that in whichever old Stans I was going through, the Russians planted a lot of trees in towns and on the side of the roads entering the city or village. By now these trees provide a nice park feeling to the cities and villages. Everything is green and well maintained. Even if there is no rain, the grass is green, the parks are nice and the flowers are well taken care of.

You can find here the modern and the old Soviet building apartment blocks beside each other.

 However Almaty surrounded by mountains, but in spite of this, I liked Karaganda much better. It was interesting that when I met English speaking locals and they asked how I like Karaganda and I told them that I like it more than Almaty, they were proud and thanked to me.

I spent so much time here that it become dark and I didn’t have a place to sleep. Of course there were many hotels, but my budget is busted, so it wasn’t a question, I need to hit the road and sleep in tent. I set my navigation and got going. Everything was OK for a while until I reached a construction site which blocked the road. From here I was going through parking lots, unpaved roads. It took me about half n hour until I found the road taking me out of the city. At this time it was about 10PM and pitch dark. Luckily the guys in Almaty repaired my fog lights so I could see fairly good.

However a new problem stared with the bike. As the temperature cooled off, the idling speed of my bike was going all over the place. It was sometimes high, sometimes stalled. When I was looking for a camp spot off the road, I had to pay attention not to let the throttle back, because the bike possibly stalls. It started without an problem, but I didn’t know what the problem was again. I pitched my tent using my headlamp in 20 minutes and I went in. I was concerned with this problem again, so I started looking the maintenance manual installed on my telephone. I couldn’t find out anything. I thought I will reach Omsk and get my tires changed and head to Novosibirsk, to the BMW dealership and service. The next morning the bike was running well again. Now this is what made me really concerned, because it cannot just fix itself. The problem must be still there somewhere, I just don’t know where and this way it will be difficult to find. During riding, the bike run fine. On my way to Omsk I saw a beautiful lake and I thought I will stop and fish a little bit. It will be good to do something else, but riding the bike. I got off the pavement and parked the bike on the lake side and started fishing. It was a really nice place. I fished for about 4-5 hours, but didn’t catch anything. Two other fishing sportsmen arrived. They told me that sometimes other fish can be caught as well, but there is mostly pikes are in the lake.

So I got my staff together and rode for another few hundred Km towards Omsk. Even I couldn’t catch anything, I really enjoyed it. It was great. When I was getting close to my camp site, (at this time we get off the paved road and try to find a quiet spot), I completely forgot that I still have problem with the bike and the bike stalled again.

Well this is not a joke anymore.

The next day I crossed the border between Kazakhstan and Russia. It was very simple, I will not mention in detail. Only one thing when a Russian border guard tried to get some answers from me regarding my registration document, but since we just couldn’t understand each other, I did not have a clue what he wants, he got tired of it and let me go.

Around 3PM I arrived to the place in Omsk where my tires were waiting for me. This place is the home of the Omsk 45 Biker Club. They changed my tires which were really as promised, waiting for me. The also balanced my tires in the old fashion way. No balancing machine. I told them about my problem with the bike. They called the BMW Service in Novosibirsk and talked to them. On the other side of the line they kept very quiet. They told that they can only repair small things like brake pads, tire change, fuel filter change etc. I said that I do not have a bid BMW sign on the top of my garage, but I can do these as well and I wouldn’t even charge tremendous money to do the job. Then Ctepan Tronckij arrived. I think is the founder of the club, or the owner of the shop. (Here I will give his contacts as well, maybe somebody will need it: E-mail: 45mc@mail.ru, Tel.: 8 (3812)380 977, GPS: 54.932901; 73.425290.) He unfortunately doesn’t speak English, but if you get there, you will manage. Technically he is on the top. So Ctepan arrives. I explain my problem to him, or rather using my hands and feet, so he can understand and explained what was done to my bike in Bishkek. With my help in about a half an hour took all covers off from the bike (at this time it was 8PM) and he took off the cylinder head cover, checked the valve clearances and timing and he took off the part where the injector is. He took it apart and washed it through with carburetor cleaner. A lot of black carbon deposit was washed out. What happened, is that the guys washed it out in Bishkek as well, but didn’t take off one part of it and as the carburetor cleaner got into that area, started to take off the deposit and slowly this deposit got into a place where caused the above mentioned problem. He also washed the air temperature sensor as well. By midnight we put the bike back together and the bike runs like new.

In the main time a lot of other motor biker arrived. I think this place is kind of a get together for bikers. The even made me have dinner with them. I eat the famous Bors soup. We got to the time when I had to pay him. I didn’t feel good about this. Well, from whatever I was afraid off, it came true. He didn’t accept any money for the whole thing. The tire issue is different. He made me promise that when I come back, need to come through Omsk anyway and we will have a beer together. I couldn’t say not to this invitation. He is a really nice guy. Even with having language difficulties, he is OK. They looked for a hostel for me near the shop. I didn’t want to leave at around midnight.

The hostel is new, the staff is friendly. First I thought I will stay only one night, but I thought I need to write the blogs and post them as well and from here, it will be most probably Irkutsk where I will have an opportunity again. So I stayed here for two nights. One whole days just for blogs and data transfer. At the bikers place there was a girl, who is from Magadan. She told me that near the end of August slight snow is not unusual. So this helped me make my final decision. Irkutsk and home. I will not go further east. The guys were asking me. Omsk is Siberia as well, what the hell I want to do in Magadan. That is so far, it does even exist.

So head to Mongolia and turn the bike towards home.

Reklámok

2015. 08.13-15. Almaty-Charin Canyon-Burubaytal

Reggel ismét változtattam a terven. Hát a tervek azért vannak. Nem? Ahogy ráültem a motorra, gondoltam Kazahsztán egy sztyeppés sivatag. Nem is láttam semmit belőle. Úgy döntöttem, hogy rászánom azt az oda-vissza 500 Km-t és megnézem a Charin Kanyont. Az Almaty-ból kivezető út is ugyanúgy, mint a bevezető forgalmi dugókkal volt tele. 1,5 órán át araszolgattunk, mire kijutottam. Gondoltam, irány a kanyon. A kanyonba a bevezető 10 Km-es út off-road. Nem nehéz, de a motorra nézve rázós. A nemzeti park bejáratánál megkérdeztem, hogy lehet-e ott kempingezni. Mondták, hogy természetesen. Így kifizettem 700 Tengét, és irány a lejárat. Azt ugyan nem kérdeztem, hogy motorral is le lehet-e menni, mert természetesnek vettem. A fennsíkon turistákat szállító terepjárók voltak. Az egyiktől megkérdeztem, hogy hol találom a lejárót. Meg is mondta, mire nekivágtam. Mentem jobbra-balra, de csak nem találtam a levezető utat. Egyszer felkaptattam egy dombra, és még szerencse, hogy a tetejéhez közeledve visszaengedtem a gázt, mert az út, nem vezetett sehova. Illetve vezetett, de nem biztos, hogy élve megúsztam volna. A motor biztosan maradandó sérüléseket szenvedett volna. A domb tetejétől, csak szakadék volt. Valószínűleg az csak egy fényképezési pont lehetett. Mint utólag kiderült, kőomlás miatt a levezető út motorral járhatatlan, ezért le van zárva. Csak gyalogosan lehet lemenni. Úgyhogy készítettem egy pár felvételt, majd kijöttem a kanyonból. Mindenképpen le akartam menni a folyóhoz, úgyhogy megkerestem a folyót, átmentem a hídon, majd azt követően jobbra találtam egy lejárót. Azon elértem a folyó partját. Tökéletes kempinghelyre bukkantam. A folyó nagyon erős sodrású, úgyhogy csak megmártózni és mosakodni tudtam. Találtam tűzifát is, mert a Kazakok szerintem ott egy piknikezhettek és egy birkát mészároltak le. Gondolom ahhoz vihettek tűzifát és hagytak ott. Szóval tudtam tábortüzet is rakni. Egy szikla tövében vertem fel a sátrat, tökéletes helynek gondoltam. Este a tábortűz mellett ücsörögtem, amikor elkezdett feltámadni a szél. Először nem is tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki, de miután viharossá kezdett válni, bevonultam a sátorba. A sátrat megerősítettem, amennyire csak tudtam, de még így is nagyon tépte. Egyszer csak hallom ám, hogy kisebb köveket is hoz a 20-30m magas, mellettem álló szikla tetejéről. Azután később már nem csak apró köveket, hanem nagyobbakat is. Egy pár sajnos majdnem akkora volt, mint az öklöm, úgyhogy a sátor bár a szél tépázását jól viselte, ezeknek az éles köveknek nem tudott ellenállni. Ekkor már nem volt lehetőségem a költözködésre. Már az is megfordult a fejemben, hogy bukóban alszom, védve a fejemet az esetleges kövektől. Ettől azért később eltekintettem. Végre a szél alábbhagyott és elaludtam. Reggel, amikor ébredtem már esett az eső. Bár maradni szerettem volna még egy napot, de esőben nem sok értelmét láttam, és összepakoltam. Utólag gondolkodtam azon, hogy milyen szerencsém volt, hogy a kövek, amelyek nem érték a sátrat, a motor mellett csapódtak be, és egyetlen olyan kő sem érte a motort, amelyik kárt tudott volna benne okozni.

Magamra vettem az esőruhát és útnak indultam, Karaganda felé. Bár Karaganda innen Kb. 1300 Km, megpróbáltam annyira megközelíteni, amennyire csak lehetséges. Az eső a nap nagy részében szakadatlanul esett. Almaty-n keresztül végig dugó volt, csak úgy, mint amikor Biskekből érkeztem és amikor Almaty-ból a kanyon felé indultam. Úgy látszik itt ez a normális. Legalább 2 órán keresztül araszolgattunk, mire végre kijutottam. Az egyik autós az ablakon kiadott nekem egy horgolt keresztet. Nagyon aranyos volt és kedves gesztus. Kesztyűben próbáltam belegyömöszölni a kabátom zsebébe.

Az úton ismét feltámadt a szél. Viharos oldal-szembe szélben motoroztam. Láttam, hogy fogytán a benzin, úgyhogy gondoltam a következő benzinkútnál megállok és tankolok. Be is gurultam, azonban itt nem volt áram. Kérdeztem, hogy mikorra várható, de mondták, hogy lehet, hogy órák, vagy lehet, hogy másnap. Nincs áram, nincs benzin. Kérdeztem, hogy milyen messze van a következő benzinkút. Mondták, hogy 130 Km. Annyi benzinem már nem volt, úgyhogy innen csak tankolás után tudok továbbhaladni.

Átmentem az utca túloldalára és megebédeltem, egy nagyon kedves, az a kedves nagymama típusú néni volt a tulaj. Sült bárány hús, főtt krumpli, hagyma. Úgy látszik itt ez valami nemzeti étel, viszont nagyon finom volt.

Ebéd után visszamentem a kútra, hátha tudok valami benzint kuncsorogni a kezelőtől, mivel neki benzines volt az autója. Hát nem nagyon állt rá a dologra, pedig mondtam, hogy nekem csak 4 l kellene. Viszont begurult egy tartálykocsi és leengedte az üzemanyagot a földalatti tartályba. Egy fiatal srác, valami köze lehetett az elektromos szerelőhöz, aki az áramkérdésen dolgozott, mert időnként oda telefonált és érdeklődött, de semmi pozitív fejlemény nem volt. Viszont Ő megbeszélte a kutassal, hogy mivel csak egy pár literre lenne szükségem, kiveszik a földalatti tartályból üvegekbe és azt eladják nekem. Én örültem neki. Meg is kaptam 6 liter üzemanyagot, amivel már nyugodtan útra keltem. Elértem a következő benzinkutat, de tt viszont, benzin nem volt. Kérdeztem, hogy milyen messze van a következő kút, mondta a férfi, hogy 60 Km. Hát gondoltam, annyi lehet, hogy még van a tankban, ha óvatosan vezetek. Így a tempóm 90 Km/h és szerencsére elértem a következő kutat is, ahol már minden rendben volt. Teletankoltam a fő tankot, és a tartalék tankba is tettem 5 l-t. Ekkor már késő este volt és bevonultam a Balqash tó közelében lévő sivatagba, hogy éjszakára letelepedjek. Nagyon jó aludtam. Másnap reggeli, majd irány Karaganda.

Karaganda innen már neccesen ugyan, de akár elérhető távolságra is lehetett. 680 Km. Az út jó volt, kivéve a tó körüli részeket, úgyhogy jól haladtam. Be kellett mennem az egyik városba, mert már elfogyott a készpénzem. Találtam is egy bank automatát. A bank előtt kettő öböl szerűség volt, és az egyikben megálltam. Mint később kiderült, én a buszmegálló öblében álltam meg, nem pedig a parkolóban. A kettő ugyanúgy nézett ki, de nem vettem észre a táblát. Jött is a szerv pénzre kiéhezve. Elkezdte magyarázni, hogy ez mekkora kihágás és mutatta a táblázatot, hogy ez 10.000 Tenge, ami 15.000 Ft. Szerintem direkt készítenek ilyen táblázatokat, hogy ezzel lehessen kábítani az autósokat. Mondta, hogy üljek be az autójuk hátsó ülésére. Akkor már tudtam, hogy ez nem más mint pénzt akarnak,. de az utcán nem adhatom nekik oda. Úgyhogy 5.000-ben megállapodtunk, de mivel rutintalan vagyok az ilyen helyzetekben, szerintem olcsóbban is megúszhattam volna. Ezen már nem segíthetem, úgyhogy, visszamentem a bankba, hogy vegyek ki még egy kis pénzt. Karagandát, nem értem el, de egy sztyeppés területen vertem sátrat. Éjszaka a csillagok fotózásával bíbelődtem, amíg teljesen lemerült a fényképezőgépem. A gép szerintem tönkrement, na, nem a csillagok fotózása közben, hanem szerintem a portól, ami belekerülhetett. Ugyanis néha a színek elmásznak, és ha egy kicsit gyengébb a fény, akkor egyszerűen az automata fókusz homályos képeket készít. Úgyhogy manuálisan próbálok fókuszt állítani, hogy legalább valamelyest éles képeim legyenek. Otthon majd szervizbe kell vinnem az öreg masinát.

 Kép 005-1

Imádom ezeket az öreg elhagyatott gyárépületeket. / I love these old abandon factories.

Imádom ezeket az öreg elhagyatott gyárépületeket. / I love these old abandon factories.

Charin Canyon

Charin Canyon

Charin Canyon

Charin Canyon

DSC_5185-1DSC_5408-1DSC_5401-1DSC_5372-1DSC_5355-1

Imádtam ezt a helyet. Tökéletesen csendes, nyugodt táj. / I loved this place. It was fantastically quiet and peaceful.

Imádtam ezt a helyet. Tökéletesen csendes, nyugodt táj. / I loved this place. It was fantastically quiet and peaceful.

Mostantól egy Magyar bankó is felkerül a falra. Én voltam az első Magyar, aki erre tévedt. / From now on a hungarian money will be sticked on the wall as well. I was the first Hungarian, who was wondering around here.

Mostantól egy Magyar bankó is felkerül a falra. Én voltam az első Magyar, aki erre tévedt. / From now on a hungarian money will be sticked on the wall as well. I was the first Hungarian, who was wondering around here.

DSC_5312-1

Leróttam kegyeletemet egy motoros társam amléke előtt, aki sajnos ma már az örök vadászmezőkön motorozik. Ami nem tetszett, hogy egy mai motoros (ismerem) úgy gondolta, hogy az emlékhely egyenlő a reklámhellyel, és a saját matricáját ragasztotta rá. / I stopped and remembered of a biker, who is riding his metal horses on the eternal hunting fields.

Leróttam kegyeletemet egy motoros társam amléke előtt, aki sajnos ma már az örök vadászmezőkön motorozik. Ami nem tetszett, hogy egy mai motoros (ismerem) úgy gondolta, hogy az emlékhely egyenlő a reklámhellyel, és a saját matricáját ragasztotta rá. / I stopped and remembered of a biker, who is riding his metal horses on the eternal hunting fields.

Temető / Cemetery

Temető / Cemetery

Ez a kép akár a balatonparton is készülhetett volna. / This photograph could have been taken in the lake Balaton in Hungary.

Ez a kép akár a balatonparton is készülhetett volna. / This photograph could have been taken in the lake Balaton in Hungary.

Hatalmas távolságok és szuper vonat. / Extremely long distances and an exceptionally good train.

Hatalmas távolságok és szuper vonat. / Extremely long distances and an exceptionally good train.

Szükségtáborhely a sivatagban / Campsite in the desert.

Szükségtáborhely a sivatagban / Campsite in the desert.

A sátoron tátongó lyukakat próbáltam befoltozni matricákkal. Hát eémondom, hogy a kettő nem nagyon takarta be. / I tried to patch up the holes on my tent with my stickers. I have to tell you, that the two couldn't really completely cover them.

A sátoron tátongó lyukakat próbáltam befoltozni matricákkal. Hát eémondom, hogy a kettő nem nagyon takarta be. / I tried to patch up the holes on my tent with my stickers. I have to tell you, that the two couldn’t really completely cover them.

Naplemente / Sunset

Naplemente / Sunset

DSC_5261-1

Az út, aholo nincs út / The road, where is no road.

Az út, aholo nincs út / The road, where is no road.

Elmélkedés az élet nagy dolgairól / Meditating abouit the important things in life

Elmélkedés az élet nagy dolgairól / Meditating abouit the important things in life

Itt wolt az ominózus eset, ahol a köveket lesodorta a szél / This is the place where the rocks were blown off the cliff.

Itt volt az ominózus eset, ahol a köveket lesodorta a szél / This is the place where the rocks were blown off the cliff.

IIdeiglenes hűtő. Vodka és VODA. / Temporary fridge for Vodka and VODA.

IIdeiglenes hűtő. Vodka és VODA. / Temporary fridge for Vodka and VODA.

A folyó melletti táborhely. / My campsite by the river.

A folyó melletti táborhely. / My campsite by the river.

DSC_5208-1

Charin Canyon

Charin Canyon

Charin Canyon

Charin Canyon

In the morning I changed my plans again. That’s why plans are for, isn’t it? Since Kazakhstan is mostly covered with steppe or desert, therefore there is not much to see from the road. Since I’m here, why not to go to the Charin Canyon, since it is only about 500 Km back and forth. So I set my new goal. Going out from Almaty, was the same as when I was entering from the other direction. It was one big traffic jam. I was in first gear for 1,5 hour. The road to the canyon was OK, and the entrance gate of the National Park was about 10 Km off-road from the pavement. This road wasn’t too difficult, but it was bumpy. I stopped at the gate and I asked whether I can camp down in the canyon. They said, yes, no problem. So I paid the 700 Tenge entrance fee and drove in. I didn’t especially asked whether I can go down with the bike, but I thought it is obvious. On the plateau I saw car drivers waiting for tourists. I asked one of them, where is the road going down to the canyon. As he told me which way to go, I was going around and around, but I still couldn’t find it. Once I went up a hill, and I was lucky that I let the throttle back, because it must have been just a lookout point, because that was a cliff, not the top of the hill. That road could have taken me down to the bottom of the canyon, but I’m not sure I would have made it down alive. The bike surely would have suffered serious damage. So I took a few photographs and left the canyon. Since I found out, that the road is covered with huge rocks, that is why it was closed and impossible to go down with the bike.

I still wanted to camp b the river, so when I crossed the bridge, I found a road going down. So I went for it. By the river I found a really nice camping spot. The river was really strong drifting, so swimming wasn’t possible, but it was good for getting me cleaned up a little bit. I found some firewood as well, because I think locals were using this place for their camp site as well and the slaughtered a sheep here and to cook that, they brought their own fire wood. So I could make my campfire. As I was sitting beside the fire, the wind started getting stronger and stronger. At first it didn’t bother me too much, but later it was really getting to be a storm. I had my tent tied out well and went into the tent. It was not pleasant to stay outside. The wind was really tried to rip my tent apart. It got so strong, that smaller rocks were blown off the 20-30m high cliff next to my tent. As the wing got stronger, rocks, the size of my fist, were blown off the cliff. The wind didn’t make any damage to my tent, but the rocks came through my tent. At this time it was impossible to move from here. I was even thinking to get my helmet on for protecting my head. Finally I didn’t wear my helmet, because the wind slowly, slowly slowed down and I fell asleep.

In the morning, when I woke up, it was raining. So I had no choice but to pack up an leave. Later I was thinking how lucky I was, that none of the big rocks damaged my bike. All landed near the bike and not on it.

So I got my rain gear on and left towards Karaganda. However Karaganda was still for about 1300 Km from here, I tried to get as close as I could.  The rain was really coming down most of the day. Almaty, just as usual it was one big traffic jam. It seems like it is normal here. I was in the traffic jam for about two hours, when finally I could get out of town. One of the car drivers gave me a handmade religious cross and I was trying to put it in my pocket with my gloves on.

As soon as I left town the rain slowed down and the wind started blowing again. The side wind got really strong. I saw that I’m low in fuel, so I pulled into the next gas station. At this village the electricity was down. So, no power, no fuel. I asked when the power will be back, but they didn’t know. Maybe a few hours, or maybe tomorrow, was the answer. I asked how far the next gas station is. They told me about 130 Km. I knew that I do not have that much fuel in the tank, so I have to wait.

So I went across the road and had some lunch. The old lady was really nice, like a good old granny. The menu was roasted lamb, potato and onion. It was great.

After lunch I went back to the gas station and tried to make a deal with the man working there, to sell me at least 4 l of fuel. Well he didn’t really want to do that, but a tanker just pulled in. As soon as he off loaded, a joung guy, who I think had something to do with the power outage, because he was calling the electricians time to time to find out how things are going, off course never got a decent answer, tried to help me. He took 6 l of fuel out from the tanks with bottles and sold it to me.

I was really happy for this. So now I could hit the road again. I reached the other gas station and pulled in. The guy said he has not fuel. I asked how far the next one is, and 60 Km was the answer. I thought I might make it that far if I take it easy. So I reduced my speed to 90 Km/h and I reached  this station.

Here everything was fine and I fueld up my main tank and to be on the safe side, I put an additional 5 l into my spare tank as well. At this point it was dark, so I went off the road into the desert near the lake Balqash and I had an excellent good night sleep. In the morning I packed and headed towards Karaganda. The distance was about 680 Km from here, so, to reach Karaganda, seemed possible. I had to go into a city to withdraw some cash from an ATM. I found a bank and in front there were two places looked like parking areas, but nobody was parking there. Asd I found out, I stopped at a bus station, I didn’t notice the sign.

As soon as I was coming out from the bank, the officer arrived. He started telling me how big of a mistake I made and how serious issue this one is and started showing me a chart with different violations and different tariffs. He showed me that my violation will cost me 10.000 Tenge, which is approximately 50 USD. I think they purposely prepare a chart like this, so they can screw the drivers. Anyway they told me to sit into their car. At this moment I knew they just want money and I can not give it to the on the street. So we agreed in 5.000 Tenge, but because I do not have a lot of experience in this, I think I could have got away cheaper as well. So I had to go back to the bank and get some more cash.

At this day I didn’t reach Karaganda, but I found a nice steppe area, where I spent the night with trying to photograph stars. Millions and millions of stars were up on the sky. My camera I think is dirty and just doesn’t want to work properly. The autofocus makes blur images and sometimes the colors are not the best ones either. It the lights are OK then it makes sharp images. But in low light conditions, I have to use manual focus. If the object is too far, it is very difficult to see, whether it is focused or not. I will have to take my old partner to the service as I get home.

2015.08.09-12. Uzun Gyr, Kirgizisztán – Almaty, Kazahsztán

Reggel, mire elkészülődtem, megírtam a blogot, majd megreggeliztem és mire útra keltem, szerintem volt már 12 óra, tehát semmiképp nem mondanám reggeli indulásnak. Az út, továbbra is fenyőerdőn keresztül vezetett, a folyót többször is keresztezte. Természetesen a folyókeresztezéseknél híd vezetett át. Többször megálltam fényképeket készíteni. Úgy számoltam, hogy 3-4 óra felé elérem az Issyk Kul tavat. Hát, tévedtem. Ugyanis a hegyeken keresztül egyetlen darab útelágazás volt. Hát én a rosszat választottam. Így majd 300 Km-t kerültem. Szerencsémre ebből csak 100 Km volt off-road. Az út ezen szakasza unalmas volt. Nagy, kopár fennsíkok és rossz utak. Persze voltak azért szép helyek is. Gazdag, dús legelőkön lovak, tehenek lakmároztak, és kristálytiszta patak csörgedezett. Az idő kellemes volt a maga 25 C fokos hőmérsékletével. Ahogy ereszkedtem le a 3000m-es magasságból a táj kietlenné, sziklássá változott. Lejjebb ugye erdősnek kellene lennie, de gondolom nincs elég csapadék és így elég gyér volt a növényzet. Nagy nehezen elértem végre a betonutat. Ennek igazán örültem, mert eddig végig állva motoroztam, és kezdtem fáradni.

A betonúton jó tempóban haladtam az Issyk Kul tó felé. Néha egy-egy fotó kedvéért álltam meg, és persze természetesen a fenekemnek is rohadt jót tett egy kis mozgás. Akkor már láttam, hogy a Kazak határ elérése csak álom marad erre a napra. Úgyhogy változtattam a terven, mert hát azt a legegyszerűbb módosítani, és először úgy gondoltam, hogy Karakol városában alszok egy hostelben. Ahogy haladtam a tó mellett, a naplementében pont olyannak tűnt, mint a kedvenc tengerem, az Adria. Annyi különbséggel, hogy ez édes víz. Gyorsan ismét változtattam a terven, és úgy döntöttem, hogy ha találok valami lejárót, akkor itt alszom. A tó partja apró kavicsos, néhol homokos. Elég laza talaj, ha nincs szerencsém úgy kb. 30 cm-re le tudok süllyedni és nem volt kedvem azzal foglalatoskodni, hogy a beragadt motort próbáljam valahogy kiszabadítani. Találtam egy erre alkalmas lejárót és amikor elindultam a meredek lejtőn lefelé, akkor tapasztaltam, hogy néhol-néhol ez is igen süppedős, viszont innen már nem lehetett visszafordulni és lefelé át mentem a laza szakaszokon. Ahogy leértem, rögtön meg is találtam a megfelelő sátorhelyet és azonnal munkához láttam. Sátorállítás és már nagyon vágytam egy jó fürdésre. Amint megvolt a sátor, irány a tó. A víz 25-27 fok körül volt. Nagyon frissítő és kellemes. Kettő fürdésnélküli éjszaka után, nagyon jól esett és felüdültem. Vacsorám még a maradék főtt bárányhús volt, kenyérrel, paradicsommal, teával. Korán lefeküdtem, és igazán rendkívül jót aludtam. Reggel ismét belevetettem magam a tóba és a reggeli úszás felfrissítő volt. El tudnám viselni minden nap. Reggel készítettem egy kis nudlit, aki járt ere, vagy fog, az vagy már tudja, vagy meg fogja tudni, hogy milyen étel is ez. Igazából nem rossz. Ez egy készétel, felforralod a vizet, beleteszed a tésztát, és a csomagolásban található kis zacskócskákat beleszórod, majd vársz 15 percet és megeszek. Kalória nem sok van benne, úgyhogy ha van valami más a dobozban, ki kolbász, vagy valami, akkor javítsd fel. Erről ennyit. Reggel a kaja után terepszemlét tartottam, hogy, hogy is fogok innen feljutni vissza az útra. Hát, volt egy lehetséges nyomvonal, ahol az esőzések alkalmával a víz lefolyik és ott kemény a talaj, de ez elég szűk, és kanyarog. Ezen kívül azonban, ha beragadok, akkor meg kell várnom, mire valaki esetleg erre jár és tud segíteni. Úgyhogy jól megnéztem magamnak a terepet, és tudtam, hogy csak egy esélyem van, mert ha kilépek a vízfolyás medréből, ott elmerül a motor. Azt is tudtam, hogy ha elindulok, akkor nincs megállás, amíg a motor megy, addig, húznom kell neki. Úgyhogy indulás előtt még egy utolsó cigit elszívtam, hogy rendezzem a gondolataimat és lélekben felkészüljek, vagy csak valami ürügyet találtam magamnak, hogy egy kicsit késleltessem az indulást. De hát, amin túl kell esni, azon túl kell esni. Nyeregbe pattantam és nekirugaszkodtam. Maradtam csak egyben, hogy legyen időm előttem mindig átlátni a terepet és ne menjek túl gyorsan. Mikor még lenn voltam, felszereltem a videokamerát, hogy megörökítsem a feljutást, akár jól, vagy akár rosszul sülne el. Hát, csak egy gond volt, de arra későn jöttem rá. Nem indítottam el. Mikor nagy nehezen, de feljutottam, akkor szembesültem a dologgal, hogy a kamera nem vett fel semmit. Mondtam magamnak, egyszer szerencsém volt, és nem fogom kísérteni a sorsot egy videó miatt, úgyhogy hagytam a csudába.

Miután feljutottam az útra, a Kazak határ felé vettem az irányt. Az a határátkelő, ahol át szerettem volna kelni, Kb. 180 Km-re volt. Egy boltban vásároltam egy kis elemózsiát és nyeregbe pattantam. Már közel voltam a határhoz, amikor elfogyott az út. Ez gyanús volt, úgyhogy megállítottam egy szembejövő autóst, hogy útbaigazítást kérjek. Kérdeztem, hogy jó felé megyek-e határátkelőhöz. Mondta, hogy jó, de a határátkelő zárva van, úgyhogy vissza kell mennem Tokmok-ba, mert ott van az első határállomás. Na, az ide 360 Km-re volt, de nem volt mit tenni. Irány Tokmok. Útközben igaz szélvihar kerekedett, de nem csak a levegőben. Komoly gondokkal küzdöttem a gyomrom tájékán is. Alig találtam alkalmas helyet a könnyítésre. Végül is vagy sikerül, vagy moshatok. Ez a kettő választás volt. Nekem az első jobban tetszett. Sikerült megoldanom a problémát és magamra öltöttem az esőruhát is. Biztos, ami biztos. Nem is lett komolyabb eső, de a szél az rendületlenül küzdött. Illetve én küzdöttem vele. Tokmok közelében megálltam az út szélén és a dobozból megvacsoráztam. Volt egy kis szalámim, olyan téli szalámi féle, vagy Pick, de zsírosabb. Kenyérrel, paradicsommal, jó volt. Vacsora után még egy kis desszertem is akadt a dobozban. Ahogy megláttam a határátkelőt, azonnal bekanyarodtam, de a lelkesedésem hamar alábbhagyott, mivel a határőr közölte, hogy itt csak Kirgiz és Kazak állampolgárok kelhetnek át. Menjek még 30 Km-t és ott lesz egy másik állomás. A következő határátkelőnél is ugyanazt mondták. Mivel itt már nagyon kezdett sötétedni, nem tartottam jó ötletnek az éjszakai határátlépést, mivel ott biztosítást kell vennem, és nincs szálásom. Szóval megkérdeztem a határőrt, hogy van-e itt valami Gasztinyica. Mondta, hogy van egy hotel nem messze innen. B

Ahogy bekanyarodok a hotel parkolójába, gyanús volt, hogy nem lehet a hotel bejáratához odajutni, mert fényes fémlemezekből épített kerítéssel van körbezárva. Gondoltam, megkérdezem. Hát nem kellett sokat várnom az információra, egy biztonsági őr odajött és mondta, hogy nem jó helyen parkolok. Mondtam, hogy a hotelben szeretnék aludni, mire keresztbe tette a kezét és mondta, hogy a hotel felújítás alatt áll és nem üzemel. Csak ez hiányzott. Csepegett az eső, már teljesen sötét volt, és még csak szálásom sincs. Ahogy tovább motoroztam, tágra nyitottam a szemem és lestem a tájat, egy lehetséges kempinghely után kutatva. Meg is lett a megfelelő hely. Legalább is úgy gondoltam.

Lehajtok az útról, ügyeltem, hogy ne nagyon vegyenek észre, és hamar felállítottam a sátrat. A gyors munkában jól ki is melegedtem és mivel esett is, gyorsan behúzódtam a sátorba és levetkőztem. Épp a magyar videó felvételével bíbelődtem, amikor valaki mozgatja a sátrat, és hangosan szólongat, hogy menjek ki. Mivel a szavakat nem értettem, csak erre tudtam gondolni. Nem jó éjszakát kívánt. Abban a pillanatban nem voltam nyugodt. A könnygáz sprayt kibiztosítottam, azaz levettem róla azt a védő részt, ami azt a célt szolgálja, hogy véletlenszerűen ne lehessen megnyomni. Szóval csőre töltöttem. Alsógatyában voltam és magamra kaptam a motoros csizmát, fejemre tettem a frissen vásárolt fejlámpát, és kimentem. Próbáltam figyelni, nehogy esetleg ütés érjen, úgyhogy amilyen gyorsan csak lehetett a fejlámpával szembe világítottam. Így én jól láttam, de ők nem láttak semmit. Rögtön láttam, hogy határőrök, úgyhogy levetem a lámpát a fejemről és végigpásztáztam magamon, mutatva, hogy nincs fegyverem. Igen barátságosak voltak, és láttam, hogy nincs mitől tartanom. Azonban mondták, hogy itt nem lehet aludni, mert ez határzóna. A folyó, ami mellett sátraztam (20m széles) a határ. Ha átdobok egy követ, az már Kazahsztánban landol. Az egyik határőr telefonon hívta a főnökét. Vártunk 10 percet s egy autóval meg is érkeztek. Az autóval jött egy civil ruhás és egy fegyveres. A civil ruhás elkérte az útlevelemet és átnézte. Miután a vízumaim, mind igazolták az elmondásomat, miszerint Kazahsztánon, Oroszországon keresztül kívánok belépni Mongóliába, majd onnan Irkutszk és haza. Mondtam neki a hoteles történetet is és megértette. Viszont ezt így könnyű leírni, de elmondani a nyelvi nehézségek miatt nem volt olyan egyszerű. Látta, hogy csak egy ártatlan turista vagyok, úgyhogy megengedte, hogy aznap éjjel ott maradjak és még a névjegykártyáját is odaadta, hogy ha bármilyen problémám lenne az éjjel, nyugodtan hívjam, vagy hívjuk fel. Igazán rendes volt.

Visszavonultam a sátramba és megpróbáltam elaludni. Hát az nem ment könnyen, de végül is sikerült. Reggel 6-kor keltem és hamar összepakoltam. Viszont a gyomromban lévő vihar még nem ült el, úgyhogy még szerencse, hogy nem volt ott más.

Útra keltem és hamar elértem a határállomást, amelyiken végre már én is átmehettem. A határátlépés sima ügy volt. Találkoztam azzal a határőrrel, aki Biskekben segített meghosszabbítani az itt tartózkodásomat. Ő, rögtön megismert.

A Kazak oldalon vettem biztosítást, mivel a korábban vásárolt már lejárt, és irány Almaty. Almatyban hamar megtaláltam a freerider nevű céget (már korábban voltam náluk és aludtam a hostelükben), ahol a motor olaját szerettem volna lecseréltetni. Mondták, hogy nagyon elfoglaltak, de ha akarom, a műhelyben lecserélhetem én is, és nem kell fizetnem munkadíjat. Hamar ráálltam a dologra. Reggel lecseréltem az olajt és az egyik elektromossághoz értő szerelő felszerelt egy kapcsolót a ködlámpáknak. Remélhetőleg most már működni fognak. Mire befejeztük, már délután volt, így még egy éjszakát töltök Almaty-ban és reggel indulok Karaganda felé.

Éjszakázás a Kazak-Kirgiz határzónában / Spending the night in the Kazah-Kyrgyz border zone

Éjszakázás a Kazak-Kirgiz határzónában / Spending the night in the Kazah-Kyrgyz border zone

3000 m magasan / At 3000m elevation

3000 m magasan / At 3000m elevation

DSC_5145-1DSC_5148-1DSC_5151-1DSC_5153-1

Olyan mint a kedvenc tengerem, az Adria / Just like my favorite see, the Adriatic

Olyan mint a kedvenc tengerem, az Adria / Just like my favorite see, the Adriatic

Az Issyk Kul tó partján / By the lake Issyk Kul

Az Issyk Kul tó partján / By the lake Issyk Kul

DSC_5181-1

A végtelen Kazak síkság / The endless Kazah steppe

A végtelen Kazak síkság / The endless Kazah steppe

DSC_5173-1DSC_5174-1DSC_5178-1

In the morning I wrote my blog, had breakfast and by the time I was ready to roll, I think it was at least 12 O clock. So I wouldn’t call it an early start. The road continued through pine forest and crossed the river several times. Off course all crossings were on bridges. I stopped a lot of times to take photographs. I was calculating that I will arrive to Issyk Kul lake at around 3-4 O clock. Well, I was wrong. Since there was only one road intersection and I took the wrong turn. This meant an additional 300 Km or so. Hopefully only 100 Km of that was off-road, the rest is pavement. The majority of this road was really boring. The trees disappeared and the road was really bad. Off course I went through some nice scenery as well. Rich green grassy areas where horses and cows were having their daily meal and crystal clear creek was cutting its way through. The temperature was absolutely fabulous with its 25 C degrees. As I was descending from the 3000 m height, the area changed dramatically. Since I’m lower in elevation it should have been greener, but most probably there is not enough rain in the area, so the vegetation was thin. Finally I reached the paved road. It was redemption after standing on the bike for hours. I was really happy for this because I was getting tired.

Taking advantage of the paved road I was going with a good speed towards Issyk Kul. Sometimes I stopped to take a photograph and of course it was really good for my back as well. At this time I knew that reaching the Kazakh border it was just a dream for this day. So I changed the plan. That is the easiest to do. First I thought I will sleep in the hostel in Karakol, but as I was passing by the lake, I changed my plan again. The lake was just like my favorite see, the Adriatic Sea in Croatia, but its relatively fresh water. The reason I wrote relatively, is because when I was swimming it seemed fresh water, but when I made drinking water from it, I could taste some salt. So it is not good for drinking. I decided to sleep by the lake, since it was so beautiful. The only issue was that its shore is sandy or has really fine lose rocks. So it was very difficult to get to without getting the bike stuck in it. I didn’t feel like spending the next few hours digging my bike out from the sand. Finally I found a way down and when I was already going, I noticed that in some places it is loose as well. It was not possible to turn around at this point. When I reached the bottom, I quickly found an excellent place to pitch my tent. When the tent was ready, I quickly jumped in the water. The water temperature was around 25-27 C degrees, so it was absolutely fabulous. I really needed it after not being able wash myself for to days. It was refreshing.

For dinner, I still had some left from the lamb received from the Kyrgyz guys and had some tea and tomato with it. I had an excellent sleep. In the morning, I went for a swim again and prepared some local pasta. Whoever has been in this area, and then he knows what it is, whoever will come this way, he will find out pretty soon what it is. It’s actually not bad at all. You just boil some water, put the pasta in it and then there are 2-3 small bags of ingredients in the big bag, you need to put those ones in the bowl as well. Mix it, wait for about 15 minutes and it is ready to be eaten. It doesn’t contain too many calories, so if you have something else in your travel box, then use it. Put some sausage in it or whatever you have. So this is the Asian famous pasta.

After breakfast I went and surveyed the road in which I need to go back up. I found a possible track that I could maybe use, because when it is raining the water makes its own way coming down. This is dried out now and it is very well compacted, so it’s pretty hard. The only problem with this is that this creek bed is very narrow and twisty. If I go out of this and I get stuck, then I need to wait for somebody to help me get the bike out. I knew it as well that as soon as I start going, there is no way to stop, because the bike surely will not take off again. So, just before I started I had a smoke, just to clear my mind, or just for an excuse to delay the take off. Man’s got to do, what a man’s got to do. Let’s go. So I jumped in the saddle and pulled the throttle. I only stayed in the first gear, so the bike wouldn’t go too fast and have plenty of power. Whether I succeed or not, I installed my camera on the bike, so I planned to record the action. There was only on problem with recording. I forgot to start the camera. When I made it to the top I realized it, but I thought I’m definitely not going to go down again just for the video. So I left.

As soon as I reached the pavement, my goal was to reach the Kazakh border. This place was about 180 Km from the place I slept. I stopped in a MAGAZIN and purchased so food for the road. I was getting close to the border when the asphalt disappeared. I thought that I might go the wrong direction, so I stopped a car and asked. He was saying that I’m going the right direction, but the border is closed. The closest border crossing is at Tokmok, which is about 360 Km from here. Nothing that I could do, head to Tokmok. On the way back I went through a really bad wind storm, the worst thing was that the wind storm wasn’t only happening in the air, but in my stomach as well. This was getting really serious.  I barely found a place where I could hide a little. I had no choice, either I stop very quickly or I need to wash my pants, which would have been embarrassing. I liked the first option better. Finally I succeeded.

When the job was well done, I got my rain gear on to be on the safe side. Rain wise it wasn’t serious but the wind was really fighting with me. Actually I was fighting with the wind. As I was near Tokmok, I stopped on the side of the road, and had dinner from my box. I found some salami, like the Hungarian Pick, just a little bit greasier. I had tomatoes and bread with it. After dinner, I found some dessert in the box as well. As soon as I saw the border crossing, I turned off the road. As I walked up, the border guard told me that this border crossing is for Kyrgyz and Kazakh citizens only. I should go another 30 Km and there will be another border crossing. As I reached that crossing, the border guard told me the same. By this time it was getting dark, I didn’t think that it would be to wise to cross the line, because I need to buy insurance in Kazakhstan as well, since the one I bought earlier expired and I didn’t know where I would sleep. I asked the border guard where I could find a GASTINICA. He told me to go for few Km and I will find a hotel on the left hand side. As I reached the hotel entrance, I saw that the building is fenced around with some metal sheets. Beside the hotel, there were lot of restaurants and a nice park, so a lot of people were hanging out there. As I stopped, the security guy came up to me and told me that I cannot park here. I told him that I would like to sleep in the hotel. He crossed his arms and told me that the hotel is closed for renovation. This was just that I need. The rain started again and it was really dark by now and I do not know where I can sleep. As I left the hotel, I was going towards the border crossing and I was searching for possible camp spot. At one point I found a perfect one. At least this is what I thought at this time.

So I get off the highway and quickly pitched tent again. I was sweating inside and getting wet, outside. Since t was raining, I went into the tent and got undressed. I was recording my Hungarian video report, when somebody shakes my tent and asking me to get out. Due to the fact that I do speak neither Russian, nor Kyrgyz, this is what I thought he was saying. He surely didn’t wish me good night and nice dreams. I wasn’t calm at all. I have my bear spray and I took off the safety cover, so I could shoot any time. So I had my head lamp, bought earlier, put it on my head and got my boots on and went out in underwear. I tried to pay attention to whoever is out there, so I wouldn’t like to get the first hit, as soon as I could, I turned the light into their eyes, so they couldn’t see anything. I saw them but they couldn’t see me. As soon as I saw the uniforms, so they were border patrols, I took the lamp off of my head and turned it to myself to show them that I’m unarmed. They were friendly and I saw that I do not need to be afraid of them. They told me that I’m in a border safety zone and I cannot sleep here. The river where I was camping is about 20m wide. This side of the river is Kyrgyzstan and the other side of the river is Kazakhstan. I could easily throw a rock over to the Kazakh side. One of the border patrols called his boss and we need to wait for him to come. They came in about 10 minutes. There was one armed guy and one without a uniform. The civilian guy asked my passport and the motorbike documents. He checked every entry, dates, visas etc. Since my documents were all OK and the dates justified that I’m planning to enter to Kazakhstan, then Russia, then Mongolia, and back to Russia, then home. I also tried to explain him the story about the hotel. He understood. It is actually very easy now to write this down but when you are nervous and you don’t have common language, I have to tell you it was not that easy especially you definitely didn’t want to look nervous.

He saw that I’m just an innocent tourist, so he let me stay here for the night and he even gave me his business card to call him if I have any problem here. He was a really nice guy.

So I went back to my tent and tried to sleep. It wasn’t easy, it took a while.

6 O clock in the morning I got up and packed up. The windstorm in my stomach just didn’t want to give up, so I was lucky that I was alone there.

I hit the road and soon reached the border where tourists could cross as well. Here I met the border guard who I met Bishkek, who helped me extend my stay in Kyrgyzstan. He recognized me immediately. The border crossing was very easy and straight forward.

I bought insurance on the Kazakh side and headed to Almaty. I navigated to freerider.kz, where I slept when I was sorting out my Uzbek visa problem. I told them that I would like to change to oil and to repair the switch of my fog lights. They told me that they are very busy, but if I want to work on the bike, I can do it and this way I do not need to pay for labor. I quickly agreed and in the morning I changed my oil and an electrician fixed my fog light. I got a new switch and a relay, so I hope from now on, they will work. When we finished it was about 4PM so I decided to sleep here and leave in the morning towards Karagandy.

2015.08.07-08 És a kaland folytatódik / The show must go on

Biskek-Song Kul-Uzun Gyr, Kirgizisztán

Reggel érzékeny búcsút vettem a Nomad Hostel-től, ami otthont adott az elmúlt 7 hétben. Az ott dolgozók is mind sajnálták, hogy elmegyek, mert ez az idő alatt igazán a hostel részévé váltam. Reményekkel és izgalommal indultam útnak. Mikor busszal mentem Issuk Kyul tó felé, azon az úton, amelyen most terveztem menni, rengeteg rendőr volt és mind pénz gyűjtöttek. Aggódtam, hogy vajon hányszor fognak megállítani és mennyi pénzből fogom megúszni. Így minden esetben betartottam a sebességkorlátozásokat. Szerencsémre, egy rendőrrel sem találkoztam, úgyhogy nem kellett a Kirgiz rendőröket támogatnom. Aznap igazán meleg volt. 40 fok körüli hőmérsékletben motoroztam. A motor jól viselkedett csak egy hosszú emelkedőn gyulladt ki a vízhőfok lámpa. Megálltam, mivel úgyis ebédidő volt. Valószínű, hogy lejjebb kellett volna kapcsolnom, hogy a motor ne erőlködjön. Lehet, hogy mivel minden új, így könnyebben melegszik, amíg be nem járódik. A Song Kul tóhoz vettem az irányt. Ez a tó a világ második legmagasabban fekvő nagy kiterjedésű tava. A legnagyobb, azt hiszem,Bolíviában van. A tóhoz vezető off-road út 50 Km és igazán festői tájakon vezet keresztül. A tavat elérve, nagyon sötét eső felhők gyülekeztek, és mindenki figyelmeztetett, hogy az éjszakák hidegek, úgyhogy úgy döntöttem, hogy egy jurtában szállok meg. A tulajjal hosszas alkudozás után tudtunk megegyezni, mivel szerintem irreálisan sokat akart kérni. Összesen 32 USD-t szeretett volna kapni a szállásért, vacsoráért és a reggeliért. Megegyeztünk 18 USD-ben. Fantasztikus vacsorát készítettek és a reggeli is remek volt. Este beindítottak egy aggregátort, gondoltam, hogy legyen világítás a jurtákban. Hát, nem. Rákötöttek egy valamilyen zenegépet és egy fiatal srác énekelt mikrofonba. Meg is dicsértem, mert élvezetes volt hallgatni. Remek hangja volt. Azt nem tudom miről énekelt, mivel valamilyen Kirgiz dalt énekelt és mindig a családjához fordult. Szerintem, lehet, hogy a kisgyerekének énekelt, vagy a feleségének. Csodálatos volt a naplemente, elég sok képet készítettem. A jurtámban lévő kiskályhát megrakták jak trágyával de semmi más nem volt, amivel tüzet gyújthattam volna. Hát gondoltam nem járnak túl az eszemen és addig-addig próbálkoztam, hogy végre sikerült tüzet csiholnom. A tűz melegét nem éreztem, mert hamar elaludtam. Tűz ide-tűz oda, fáztam éjjel. Az ágy rohadtul rövid és süppedős volt. Reggel 8-kor volt reggeli, majd sietve útnak indultam. Sajnos. Ugyanis a sietségben ott felejtettem a szuper fejlámpámat. Ezt csak a következő este vettem észre, és addigra már messze voltam.

Hát mindegy, irány Issyk Kul, de nem főútvonalon, hanem, hegyi úton. Indulást követően, hamar kigyulladt az üzemanyag jelző lámpám. Gondoltam ez nem probléma, mivel 50-60 Km-en belül el kell érnem a várost és ott majd tankolok. Már elmentem egy jó darabon, amikor gondoltam megnézem a navigáción, hogy milyen messze is van a város. Hát onnan még vagy 120 Km-re. Na ekkor már elkezdtem izgulni, mivel ennyi kilométerre tuti  nincs üzemanyag. Elértem egy kis falut, és addíg kérdezősködtem, amíg egy háznál adtak 6 l-t. Igaz, hogy csak 80-as oktánút, de mégis benzin. Onnan irány Narin városa, ahol megtankoltam 95-ös oktánú benzinből. Útközben még egyszer kigyulladt a vízhőfok lámpa, de ismét emelkedőnél. Szerintem, ha egy kicsit megkopik, akkor jó lesz, bár ez attól még nem tetszik. Viszont minden új, így jónak kell lennie. Narinból hegyi úton közelítem meg az Issyk Kul tavat. Nahát ez a táj, igazán mesébe illő. Fenyő erdő, patakok, sziklás hegyek, volt ott minden. Rengetegszer meg kell állnom fényképezni. Az út off-road ugyan, de nem túl nehéz. Egyszer megálltam, hogy készítsek egy-két fényképet és egy srác odajött hozzám, akivel egy párszor már megelőztük egymást, és meghívott piknikezni. Mondta, hogy innen Kb 10 Km-re lesz egy fehér jurta, ott álljak meg, mert a barátaival ott piknikeznek és örömmel látnak. El is fogadtam. 5 család minden hónapban összejön és együtt töltenek egy napot. Az egész délután nem szólt másról, mint evésről. Már besötétedett, és már tele voltam, de akkor hozták a főtt bárány húst. Mondtam, hogy már nem tudok enni, mert tele vagyok, de azt mondták, hogy ez helyi tradíció és meg kell kóstolnom, ezzel mondok köszönetet a vendéglátásért. Nem kell megennem az egészet, csak kóstoljam meg. Hát, ha még értetek kedves és szívélyes vendéglátást, akkor ez az volt. A főtt húst, amit nem tudtam megenni és még tettek hozzá, plusz főtt krumplit és odacsomagolták nekem, reggelire. Ezt úgy képzeltétek el, hogy kb. 1 Kg húst tettek oda. Nagyon élveztem a társaságukat. Viccesek voltak és igazán barátságosak. Mindenüket odaadták volna. Ami nagyon tetszett, hogy mennyire vallásosak és mennyire odafigyelnek arra, hogy ezt a baráti kapcsolatot megtartsák egymás között.

Már sötét volt, amikor a csapat elment és mivel ittam egy kis vodkát is, így sátrat vertem. Hát ekkor vettem észre, hogy nincs meg a fejlámpám. Ha beérek Karakolba, akkor veszek egyet. Ma továbbmegyek Karakol felé, és remélhetőleg túl is jutok rajta. Jó lenne átlépni a Kazak határt, de ezt majd meglátjuk.

DSC_5135-1 DSC_5096-1 DSC_5071-1 DSC_5068-1 DSC_5054-1 DSC_5052-1 DSC_5050-1 DSC_5044-1 DSC_5043-1 DSC_5033-1 DSC_5020-1 DSC_5015-1 DSC_5011-1 DSC_4961-1 DSC_4959-1 DSC_4958-1 DSC_4950-1 DSC_4894-1 DSC_4888-1 DSC_4867-1 DSC_4865-1 DSC_4855-1 DSC_4853-1 DSC_4847-1 DSC_4844-1 DSC_4834-1 DSC_4833 DSC_4830 DSC_5138-1 DSC_4773-1 DSC_4753-1 DSC_4744-1 DSC_4727-1 DSC_4712-1 DSC_4710-1 DSC_4698-1 DSC_4653-1 DSC_4652-1 DSC_4595-1 DSC_4584-1 DSC_4537-1 DSC_4523-1 DSC_4519-1 DSC_4457-1 DSC_4454-1 DSC_4429-1 DSC_4425-1

In the morning I said goodbye to the hostel which was my home for the last 7 weeks. All the workers there felt sorry that I had to leave, since I became a family member there. With a lot of hopes and excitement I left Bishkek. When I went to Issyk Kul with a bus, I saw a lot of police man on the road collecting money. I was concerned how many times I will be stopped and how much money I will need to give them. I obeyed all traffic rules and I was lucky I haven’t met any police at this time. The temperature was really hot, it was about 40 C degrees. The bike was running well and I had the red lamp, indicating the water is getting too hot, come on once only during a long uphill. I stopped and since it was lunch time anyway, I let the bike cool off. Most probably I should have shifted down so I wouldn’t make the bike work hard. Maybe because everything is new, it still need to wear in a little bit. My destination was the lake Song Kul, which is the second large high altitude lake in the world. I think the first one is in Bolivia. The road to the lake was really picturesque. The road to the lake was off-road for about the last 50 Km. As soon as I reached the lake really dark rain clouds were gathering and everyone warned me about the cold nights there. So I decided to sleep in a yurt. I had a long negotiation with the owner because he wanted an extreme high price for the stay. He wanted 32 USD for sleeping, dinner and breakfast. We finally agreed in 18 USD. In the evening they started up a power generator and I thought it will provide power to the yurts. Well, not. They connected some music player and a young guy started singing in a microphone. He had a fantastic voice. I don’t know what he was singing about, but he was singing some national Kyrgyz songs. He always turned to his family. Maybe he was singing to his daughter or his wife. The sunset was absolutely fabulous. I took a lot of photographs as well. I had a little stove in my yurt and they loaded up with yak fertilizer. They didn’t give me anything to start the fire with but they didn’t know who they are facing with. It took a while, but I managed make fire there. I fell asleep very fast, so I didn’t enjoy the warmth the stove gave me. I felt cold at night. The bed was uncomfortable. It was short and sagging. We had breakfast at 8 AM and then I left. I should have looked around the yurt better, because I forgot my really good head lamp there. I found this out the next night, when I was looking for it, but at that time I was too far.

Well shit happens. Lets head to the lake Issyk Kul, but not on the main highway. As soon as I left the yurt camp, my fuel warning light came on. I thought it is not a big deal, because I will reach Narin in about 50-60 Km, so it shouldn’t be a problem. I was riding for a while when I thought I should double check the distance. The city was an additional 120 Km from there. Now this would be too much, I knew I wouldn’t make it. I reached a small village and I was asking for fuel. I received 6 l of 80 octane fuel from one of the house. From there I reached the city of Narin and fueled up with 95 octane there. On that road my high water temperature warning light came on once again, going uphill. I think if it weras in, it should be good. The road from Narin to Issyk Kul is going through fantastic scenery. Pine forests, creeks, rocky cliffs, you name it. I stopped a lot f time to take photographs. The road is off-road, but not difficult. Once I stopped to take a photograph a local Kyrgyz guy came up to me. Hi was driving a car and a few times we passed each other. He told me that he and his friend are having a barbeque not far from here and he would like me if I could join them. I accepted the invitation. He told me that in about 10 Km from here I will see a white yurt on the left hand side and that is where they will be. 5 families get together once in every month to spend a day together. The whole afternoon we were eating and eating and eating. I was getting dark when they brought boiled sheep meet. I told them that I’m so full, that I cannot eat anymore. They told me that it is their tradition that by eating from this we say thank you for the host. They also told me that I do not need to eat all, but to taste it. I have never experienced such a warm hospitality in my life. Whatever I couldn’t eat they packed for me and they put some additional meet and boiled potato for breakfast. I received about 1 Km of lamb. I really enjoyed their company. They were funny and really friendly. They would have given their pants if I had asked. All of them were really religious and they pay special attention to get together every month to maintain their friendship.

It was dark when the team has left and since I drank a little vodka as well, I pitched tent. This is the time when I noticed my head lamp is missing. When I arrive to Karakol, I will plan to buy one. I hope I can go further than Karakol. It would be ideal if I could cross the border to Kazakhstan. We will see.

2015.08.05. 7 hét Biskekben / 7 weeks in Bishkek

Íme, a teljes történet. Tudom, hogy egy-egy részét már leírtam, de itt egyben lesz az egész. Még Magyarországon elindultam Balatonboglárra a Full-Gas Kft-hez, a BMW magyarországi hivatalos képviseletéhez, hogy a megrendelt progresszív futóművet beépítsük. Ahogy kigördülök az udvaromból, a hátsó lámpa pozitív vezetéke eltörött és letestelt. Biztosíték, ki. A teljes műszerfalam sötétségbe borult. Gondoltam, most ezzel nem kezdek el bajlódni, majd a szervizben ezt is kicseréljük. Igen ám, de Kb. 50 Km után a motor, ismeretlen okból lenyomta a termosztátot, házastól és a víz a csizmámra folyt. Azonban nem éreztem semmit. Csak egyszerre a motor elkezdett erőt veszteni és becsörgött. Akkor néztem le, és láttam a vizet. Azonnal leálltam, de akkor már késő volt. A hengerfej és a tömítés megsérült. Beszállíttattam a motort a szervizbe és láttuk, hogy víz van hengerben. Volt egy tömítésük és a hengerfej talpát újracsiszolták. Összerakták, majd indítási problémáim voltak. Kiderült, hogy a keletkezett hőtől a dekompresszor rugója kilágyult és nem működött megfelelően. Kicseréltük és útnak indultam.

Elmentem Kb. 9000 Km-t, amikor Üzbegisztánban a magas hőmérséklet és a rossz minőségű benzin miatt, elkezdett csörögni és melegedni a motor. Kigyulladt a piros lámpa. Kisebb várakozás után tovább tudtam menni. Ez többször megismétlődött, majd Tádzsikisztánban a probléma nem jelentkezett. Meg is nyugodtam. Majd már Kirgizisztánban a probléma ismét előjött, de ekkor már csak 1-2 Km-t tudtam megtenni túlmelegedés nélkül. Stoppolás Biskekbe. Magyar motorosok a segítségemre siettek, és megkaptam a motorszerelő telefonszámát Biskekben. A motorszerelőt Roman Ivanov, Címe: Biskek Timirjazeva 100. Tel.: +996 555 619091. Hátha valakinek szüksége lenne szerelőre.

A motort szétkapták és levették a hengerfejet, majd a hengert is. A hengerfejen láttunk hibát és mondták, újra kellene köszörülni. A dugattyúból, a rossz üzemanyag és a magas hő hatására, kettő gyűrű között, letörött egy darab. Szerencsére elég nagy volt, így nem akadt bele sehova.

Másnap reggel a szálláson megjelent Roma, a motorszerelő és Ulan, a barátja. Örvendezve mondták, hogy fantasztikus hírük van a számomra. Találtak nekem egy motort. Mondom motort? Nekem nincs szükségem motorra. De csak a nyelvi nehézségek miatt értettem motort. Kiderült, hogy találtak nekem egy használt hengert és dugattyút. Mondtam nekik, hogy ez fantasztikus, de már megrendeltem a dugattyút Magyarországról és 7 nap alatt itt lesz. Mivel a motoromban csak 30.000 Km van, így nem szeretném egy ismeretlen motor alkatrészeivel összeszerelni, ha van más lehetőség. Inkább várnék az új alkatrészre, mert, ha a használt alkatrész felmondja a szolgálatot Mongóliában, vagy Szibéria elhagyott részén, akkor mit fogok tenni. Megértették, és újabb 10 napi várakozás.

Dubaiban nem találtak dugattyút gyűrűkkel kompletten szerelve, úgyhogy a BMW hivatalos márkaképviselete, a balatonboglári Full-Gas Kft., sietett a segítségemre. Rekordidő alatt berendelte Németországból és elindította Kirgizisztánba. Kiderült azonban, hogy csak hivatalos Kirgiz cég és Kirgiz állampolgár jogosult vámolni. Úgyhogy sikerült találnom itt egy céget, és annak tulaját, aki segít az ügyintézésben.

Megjött a dugattyú. Egy illesztési mérettel nagyobb, de a fiúk megoldották anélkül, hogy a hengerben lévő Nikasil eltűnt volna. Mondta a szerelő, hogy egy vastagabb tömítést kell tennie a henger alá, mert a hengerfejem már kettőször volt csiszolva és a sűrítési tér túl kicsi lesz. Persze hozzátette, hogy mind ameddig min. 95 oktánszámú benzint tankolok nem lesz gond. Hát ez azért nem tetszett túlságosan, mivel ez csak félmegoldás és még nagyon hosszú út áll előttem. Mongóliában és Szibéria eldugott részein nem biztos, hogy nagyon válogathatok az oktánszámok között. OK, szóval a henger alá betett egy vastagabb tömítést. A motort összerakta, és szépen beindult és járt, azonban a tömítés pórusain keresztül szivárgott az olaj. Nem kellett mondanom, hogy ez nem esz jó. Látta Ő is. Mondta, hogy itt marad és egész éjjel ismét leveszi a hengert és beleteszi a gyári tömítést, de akkor vigyázzak a benzin minőségével. Hát ez nekem nem tetszett. Mondtam, hogy ez nem mindig rajtam múlik. Én, nyugati fejjel csak abban tudtam gondolkodni, hogy kell egy új hengerfej és minden meg lesz oldva. Mondtam is neki, mire Ő azt mondta, hogy NYET-NYET. Először gondolta, hogy beletesz kettő hengerfejtömítést, mire én mondtam, hogy NYET-NYET. AGYIN GASKET mondtam. Mondta, hogy OK, akkor itt gyártunk tömítést. Mondom mi az, hogy gyártunk tömítést. Ez nem olyan egyszerű, hogy veszek egy kartonlapot és körbevágom. Mondta, hogy ne izguljak, megoldják. Ezzel engedett vissza a hostelbe és mondta, hogy másnap találkozunk. Hát az éjszakám nem volt túl nyugodt. Azonban reggel lemondta a találkát és mondta, hogy hív. Sajnos szokás szerint nem hívott és már ideges voltam, mert látni akartam, hogy nem tesz-e be kettő hengerfejtömítést. Látni akartam, hogy mivel állok szemben. Mivel fogok nekivágni a maradék 20-25.000 km-nek. Kimentem a garázsba. A kollégája volt ott. Motorom szétszedve és mondom a kollégájának, hogy NYET DVA GASKET. Ő nyugtatott, hogy megvan a végső megoldás. Mutatott egy hengerfejtömítést tökéletes fém peremmel, tökéletes minőségben, mind anyag, mind kivitelezés, és mutatta, hogy ez, már nem tudom milyen, de valamelyik négy hengeres motoré. Ezt itt gyártották. Mondom, hol, itt Biskekben? Mondja, igen. Már oda is adták az én gyári hengerfejtömítésemet, hogy annak mintájára legyártják abból az anyagból, ami majd 3-szor olyan vastag, mint a gyári. Így visszanyerjük a hengerfej csiszolásával elvesztett vastagságot. Megmondom őszintén, hogy nyugati fejjel gondolkodva ez eszembe sem jutott, hogy itt a világnak ezen a felén ilyet, egy óra alatt legyártanak és ilyen minőségben. Ez egy háromrétegű anyag, mondta az anyagminőségeket is, de elfelejtettem. Ez kimondottan hengerfejtömítésnek készül. Ebből az anyagból legyártották a motorom tömítését, a dugattyú körül fém peremmel. Ebben már jobban van bizodalmam, mint a dupla tömítésben. A motort összerakta és ragyogóan indul és jár. Természetesen a puding próbája az evés és majd az idő megadja a választ, hogy mennyire jó, de ebben a megoldásban jobban bízom, mint a dupla tömítésben.

Mint írtam, a puding próbája az evés. A tömítés nem eresztett, de a motor még mindig melegedett. Buborékok a hűtőben. Mondja, hogy van itt egy GS Dakar, akinek a tulajdonosát itt megismertem, de ami nagyon szomorú, hogy egy motoros balesetben meghalt. Úgyhogy a szerelő a feleségétől vásárolta volna meg a hengerfejet, de mondta, hogy az a Dakar csak egy gyertyás. Mondtam, hogy akkor hagyjuk. Megrendelek egy új hengerfejet, szelepestől, szelepszár tömítésestől, hengerfej tömítésestől és hengertalp tömítésestől. Ez gyári, új és tuti jó lesz a vas.

A cucc Kb. 10-14 nap alatt meg is érkezett. A motort összeraktuk, és még mindig melegedett, de már nem voltak buborékok a hűtőben. Most kezdődött a fejtörés. Hűtő kívül-belül átmosva, termosztát kinn, ventilátor működik, és megfelelő hőmérsékleten kapcsol be, piros lámpa kigyullad, az is a gyári hőmérsékletnél. Kaptam egy tippet Zanie-től a BMW F650GS Dakar csoportból, hogy cseréljem le a hőmérséklet kapcsolót, mert az Ő motorján ez megoldotta a problémát. Mivel ugyanezt a kapcsolót használják autókban is, így a következő reggel a BMW szervizben kezdtem. Zanie megadta az alkatrész számát, és még volt is raktáron. Kicseréltük, de nem értünk el vele eredményt. Egyébként köszönetet kell mondanom mind a Magyar barátaimnak, (Herpai Attila, Payer Gábor, Turuc József, Rábolt Oszkár, Egyed Zoli, Jacura Artúr, Rizmajer Laci, Kiss Dénes, Barothi Zoli, Dobai Atila, Stark Ervin és még sorolhatnám, elnézést, ha valakinek a nevét nem említettem) akik ha kellett hajnalig messengereztek velem, és próbáltak megoldást találni a problémámra, vagy éppen a lelki állapotomon javítani. Mind pedig a Dakar csoportbeli barátaimnak, akik folyamatosan törték a fejüket és küldték a lehetséges megoldásokat. Kimondottan jól esett az következő üzenet. Az üzenet az alábbi: Sunny Dandey küldte Zanie Cillers-nek: Zanie, nagyon köszönjük a javaslatot, nagyon hasznos. Segítenünk kell Tibornak, hogy ebből a helyzetből mihamarabb kikerüljön, hiszen ez bármelyikünkkel megtörténhet, bármikor. Megemlíthetem még itt Darren Wood nevét is, aki nagyon sokat segített.

Szóval elég az érzelgésből, folytassuk a harcot a motort tönkretevő kis ördöggel. Tehát minden jónak tűnik, de a motor melegszik. Egyszer, az egyik próbaút alkalmával észrevettük, hogy a ventilátor, ha bemelegszik, akkor erőtlenné válik. Fogtuk és direktbe az akkumulátorra kötöttük. Persze amikor ezt a műveletet végrehajtottuk, a motor hűlt, így álló helyzetben, megint fantasztikusan működött. Azonban ha felmelegedett, akkor ismét erőtlenné vált, és nem szívott elegendő levegőt a hűtőn keresztül. Szóval Kosztya, a motoros társunk, aki sajnos ma már nincs közöttünk, motorjának az alkatrészeit használtuk. Kivettük a hűtőjét és a termosztátot. Ezeket beépítettük a motoromba, és hetek óta először motoroztam vele 60 Km-t melegedés nélkül. Ebben volt város és hegyi szakasz is. Szerintem jó lesz. Holnap azonnal tovább indulok, és amint beérek Almaty-ba, ott bemegyek a már korábban említett és ismert Freerider-hez, ahol Almatyban aludtam is, és megejtjük az első 1000 km-es olajcserét.

A képek között feltettem kettő névjegykártyát. A BMW autószervizét azért, mert bármilyen eredeti BMW  motor alkatrészt 5 nap alatt beszállítanak németországból.

A másik névjegykártya bár oroszul van, az Dima kártyája.  Dima a helyi motor alkatrész kereskedő. Motoros berkekben mindenki ismeri. Nagyon sok mindene van. Csak Oroszul beszél. Itt megadom az email címét is: dmitry8188@mail.ru

Szóval ez a teljes történet, a sok szenvedés, a sok várakozás alkatrészekre. Ezt a történetet ne úgy képzeljétek, hogy reggeltől estig a motoromon dolgoztunk. Ha várni kellett alkatrészre, akkor akár egy hétig sem történt semmi. Vagy, ha a szerelő mondta, hogy kap valami alkatrészt valakitől, holnap, akkor lehet, hogy csak 2 nap múlva kapta meg. Szóval az idő nagy része idegesítő várakozással telt.

Mint minden negatívumban van pozitívum is, hát ebben is van. Ez az idő alatt igazi bepillantást kaptam abból, hogy hogyan is élnek itt azok az emberek, akik nem csak a szerencséjüket várják, hanem tesznek is érte. Nem nagyvállalat vezetőkre gondolok. Egyszerű kétkezi munkásokra, akik saját kis vállalkozásaikat építgetik.

Nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy itt mennyire másként közelítenek meg dolgokat az emberek. Nyugati világban, valami elromlik, levesszük az újat a polcról és kicseréljük. Itt ez az utolsó dolog, amire gondolnak. Ugyanis, az alkatrészellátás igen gyenge. Itt az első gondolat a gyártás. Még igen komplikált alkatrészeket is legyártanak. A minőség nem mindig egyezik meg az eredetivel, de esetenként még jobb is lehet.

Másik dolog. Láttam, hogy a szerelő műhelyébe mindenki bejár és használja a szerszámokat. Esetenként elfelejtik visszahozni, vagy megrongálva adják vissza. De ebből nem csinál ügyet. Mondtam neki, hogy ezt nem értem. Mondta, hogy figyelj: Én nem tudok mindent megcsinálni. Lehet, hogy nincs valamilyen szerszámom, vagy csak nem tudok kitalálni valamit, nem jövök rá valamire. Bármikor odamehetek bármelyik szomszédos garázsba és ott ők azonnal abbahagyják azt amivel éppen foglalkoznak, és azonnal segítenek. Itt ez így működik. Ha elzárkózom az elől, hogy használják a szerszámaimat, vagy a garázsomat, akkor ők is ugyanezt fogják tenni. Akkor Ázsia a nyugati világ részévé válik és elszigetelődünk egymástól. Itt senki nem kérdezi meg, hogy ki vette a vizet, vagy Cola-t ami az asztalon van, hanem iszik belőle. És ez itt így természetes.

Még egy példa és azután nem untatlak tovább benneteket: A motorom plexije elkezdett megrepedni. Mutatom a srácoknak, de nem a motorszerelőknek, hanem egy szomszédos műhelyben beszélgettünk, mondták, hogy menjek át vele a Mercédesz szervizbe és ott keressem Hadzsi-t. Át is mentem, Orosz tudás nélkül, és természetesen Hadzsi sem beszélt Angolul. Senki sem telefonált oda az érdekemben. Mutatom neki a problémámat. Nem kérdezett és nem mondott semmit. Kivette a kezemből és azonnal nekilátott a megjavításának. Kifúrta, megragasztotta, tette, amit kell. Ez Kb. egy fél órás művelet volt. És a csattanó, nem fogadott el pénzt. Majdnem megsértve érezte magát, amikor felajánlottam. Kíváncsi lennék, hogy egy nyugati Mercédesz servízbe, ha csak úgy az utcáról besétálnék egy BMW motor alkatrésszel, mit szólnának. Vagy azt mondanák, hogy mivel ez egy motor, így nem foglalkoznak vele, vagy mondanák, hogy jöjjek vissza kettő nap múlva és felvennének egy munkalapot, majd a végén kemények kiszámláznák. Természetesen nem azért írtam ezt le, mert szeretném, ha ingyen dolgoznának nekem, mert én is zavarban éreztem magam, hogy nem fizethettem, de szerettem volna érzékeltetni az itteni mentalitást.

Azt mindenki döntse el, hogy melyik a jobb. Szerintem, ha lenne esély arra, hogy a kettő mentalitásból összegyúrjunk egyet, talán az lenne az ideális. Imádtam azt, ahogy beszéltek velem, ahogy partnernek tekintetek és nem utolsó sorban hogy egy bajba jutott emberként tekintettek rám és minden igyekezetükkel próbáltak segíteni.

Romannak egyszer fizettem amikor először azt hittük, hogy a motor elkészült. Kifizettem a munkadíjat és az anyagot amit vettünk. Azóta semmiért nem engedett fizetni. Még az általa vásárolt, vagy gyártatott, vagy szerzett anyagokért sem. OK, mondjuk nem számol fel munkadíjat, de anyag díjat sem számolt fel, se a ventillátorért, sem a termosztátért, se tömítésért, semmit.

Nagyon tetszik, hogy ha buszon vagyok és egy idősebb hölgy, úr felszáll, azonnal felpattannak a fiatalabbak és átadják a helyüket és még sok hasonlóval találkoztam.

Összegzésként, meg tudnám szokni az itteni életet. Egyáltalán nem rossz. Sokkal emberibb mint a mi nyugati világunk. Biztos vagyok abban, hogy Magyarország 60%-a megirigyelné, ahogy ezek a fiúk keményen dolgoznak egy emberként állnak oda a másik mellé, ha szükség van rá. Ezeket a dolgokat nem tapasztaltam volna meg, ha nem vagyok itt ilyen sokáig és nem töltök e velük a garázson kívül is időt. Köszönöm mindannyiiknak, Roman, Denis, Alexandr, Ulan és a többieknek is, hogy igazi kulturális élményben részesítettek.

BMW autó szerviz elérhetősége / BMW car repair shop contact information

BMW autó szerviz elérhetősége / BMW car repair shop contact information

Dima motor alkatrész kereskedő elérhetősége / The contact information of Dima who deals with morotcyle parts in Bishkek

Dima motor alkatrész kereskedő elérhetősége / The contact information of Dima who deals with morotcyle parts in Bishkek

Denis célbalő / Dennis is shapr shooting with his gun

Denis célbalő / Dennis is shapr shooting with his gun

Próbaút / Test ride

Próbaút / Test ride

IMG_2569

Denis a műhelyében, ahol terepjárókat alakít át igazi off-road szörnyetegekké / Dennis in his shop, where he converts 4x4 vehicles into real off road beasts

Denis a műhelyében, ahol terepjárókat alakít át igazi off-road szörnyetegekké / Dennis in his shop, where he converts 4×4 vehicles into real off road beasts

Az első Zaporozsec / The first Zaporozet

Az első Zaporozsec / The first Zaporozet

A helyben gyártott hengerfej tömítés / The locally manufactures head gasket

A helyben gyártott hengerfej tömítés / The locally manufactures head gasket

Roman és Alexandr a motoromon dolgoznak / Roman and Alexandr working on my engine

Roman és Alexandr a motoromon dolgoznak / Roman and Alexandr working on my engine

IMG_2511

Dima, a felesége és Roman / Dima, his wife and Roman

Dima, a felesége és Roman / Dima, his wife and Roman

Dima a motor alkatrész király / Dima the bike part maniac.

Dima a motor alkatrész király / Dima the bike part maniac.

Nagygenerál a vizen / Major repair on the water

Nagygenerál a vizen / Major repair on the water

So, here is the complete story. I know that part of it was written before, but now everything will be in one post.

So even before I started in Hungary, I went to Balatonboglar, to Full-Gas Kft., the official service representative of BMW motorcycles, to install the ordered progressive shocks. As I was leaving my yard, my tail light wire broke off and shortened the circuits. Blow the fuse. My whole dashboard was blank (nothing worked). I was late so I thought I will not start taking the seat off and changing fuse (I should have), we will fix this in the service as well. After riding about 50 Km, the motor blew the thermostat out. The water was coming out, and since none of my warning lights were working, I didn’t notice the motor was overheating. It started to give some strange noise and lost power. I looked down and noticed the water coming out. I immediately stopped the engine, but it was too late. The cylinder head and the gasket was damaged. As soon as I got into the service, we noticed that there is antifreeze in the cylinder. They had a head gasket and they told me that the head should be resurfaced. The assembled it and I experienced some starting problems. Due to the extreme heat the spring of the decompressor shaft got week and did not work properly. We changed that and left.

Everything was working fine for about 9000 Km, when due to the high outside temperature and the extremely low octane fuel in Uzbekistan, the motor started overheating. The engine again started giving the same rattling noise as it did in Hungary. The warning light came on, I stopped, waited and went on and tried to go in a lower gear so no rattling could be heard. The red light came on several times. Then when I entered into Tajikistan and I fueled 95 octane fuel the problem disappeared. I thought everything is back to normal. The in Kyrgyzstan the problem came on again but much more intensive. At this time I could only ride about 1-2 Km without overheating the engine. I was riding like this for about 80Km at night and at about 4000m elevation. Outside temperature, close to zero. The next morning I hitchhiked into Bishkek with my bike together. Thanks for the Hungarian motor bikers, I received a telephone number of a mechanic in Bishkek. The Mechanic called: Roman Ivanov, Address: Bishkek, Timirjazeva 100. Tel.: +996 555 619091. Maybe it helps someone.

So they took the bike apart. Roman removed the cylinder head and the cylinder as well. We found some problem with the cylinder head and they said we will need to resurface it, which can be done here in Bishkek. Due to the low octane fuel in Uzbekistan and the high outside temperature, one part of the piston broke off, just between the two rings. I was lucky this part didn’t get stuck anywhere and didn’t damage the cylinder.

The next day, Roman, the bike mechanic and Ulan, his friend arrived to my hostel and they were happily informing me that they have fantastic news for me. The found a motor for me. I asked: a motor? I do not need a motor. Due to language barriers they meant that they found a piston and a cylinder for me. I told them that I had ordered the parts from Hungary already and it is on its way and will be here in 7 days. Due to the fact that my bike 30.000 Km on the clock and I wouldn’t like to have it installed with unknown parts, I’d rather wait for the new one, and complete the installation with that part. I wouldn’t like to experience more problems on the road, especially in Mongolia and in some remote location in Siberia. They understood, so I still hang around here for another 10 days or so.

No piston for my bike could have been found in Dubai, so Full-Gas Kft., the official BMW dealership, located in Balatonboglár came to help out. They immediately ordered the part from Germany and without hesitation shipped the part to Kyrgyzstan, to Bishkek. We found out that in Kyrgyzstan only registered company and Kyrgyz citizen has the right to do customs clearance. I could find a company and its owner who helped me in this process. So my piston arrived. The piston was size larger than the original (still within the specs of BMW) so the guys solved this problem as well without taking the Nikasil coating off from the cylinder.

The mechanic told me that my cylinder head was resurfaced twice; he will need to install a thicker gasket under the cylinder to compensate for the loss due to resurfacing. But he told me as well, until I fuel 95 octane fuel there shouldn’t be any problem.

I didn’t like this idea that well, because this would be a half solution and I still have lot of Kms in front of me. I told him that in Mongolia and in some parts of Siberia I do not think that I will have the luxury of choosing the octane. I should be happy if I get something. OK, so he installed the larger gasket under the cylinder. The bike started up and was running fine, but oil was coming through the pores of the thicker gasket. I didn’t need to say anything. It was obvious. He told me that he will stay there all night and removes this thicker gasket and installs the original one, but in this case the compression compartment will be too small so I must very carefully watch the quality of the fuel. I didn’t like this idea. I’m being from the western world I could only think in getting a new cylinder head and everything will be fine. I told him this, and then he said NYET-NYET. First he was thinking about installing two cylinder head gaskets. I said NYET-NYET. AGYIN GASKET (Only one gasket). He said OK, then we will make a gasket. I said, what you mean by making a gasket. This is not so simple just get some thick paper and cut it out with a scissor. He said do not worry, they will do it. With these words he let me go back to the hostel. Well, I didn’t have a good night sleep that night. He said we will meet the next morning. My phone was ringing the next day and he cancelled the meeting and told me that he will call me in the afternoon. As usual, he didn’t call and I was nervous because I wanted to see that he is not installing two head gaskets. I wanted to see what I’m facing off. I still have about 20-25000 Km to make with this bike.

So I went out to his garage again. His colleague was working there. My bike was taken apart and I was telling Sasha, his colleague, that NYET DVA GASKET (No two gaskets). He told me not to worry they found the final solution. He showed me the head gasket of another motorbike it was an excellent workmanship, excellent material with a metal ring around the piston. He said this was manufactured here in Bishkek. In Bishkek? I asked. He said yes, here. They already gave my original head gasket to this manufacturer and this guy will manufacture a new gasket based on mine from this 3 times as thick material. This way we get back the same compression compartment as when my bike was coming out from the factory.

I have to tell you the truth, just thinking with my western mind, I could never imagine that in this part of the world they are able to manufacture a seal like this within an hour and in this quality. This material has three layers and it is specially made to be installed under cylinder heads. They manufactured the gasket for my bike from this material with a metal ring around my piston. Now I trust this more than the double gasket idea. The bike is put together and runs like a Swiss watch. I think it will be good, but as we say the testing of the pudding is eating it. It means we will see it on the road how long it will last or how good it is.

The seal didn’t leak and the engine was still overheating and bubbles appeared in the radiator. He said to me that there is a Dakar in Bishkek. The owner of the Dakar I met already, and it is very sad that Kosta (the Dakar Owner) died a few weeks ago in a motorbike crash. Roman told me that we will buy the cylinder head from that bike, but that bike has only one spark plug. I sad stop this trying thing. I will order a brand new cylinder head from BMW together with valves, seals, head gasket, cylinder gasket and when we install these, I’m sure we will not have any problem and the bike will be like new.

The staff arrived in about 10-14 days. We assembled the engine and the water was still overheating but at this time, no bubbles in the radiator. So we knew that we were getting closer, but disappointed because the bike still overheated. Now we started having headaches. The radiator cleaned outside and inside, thermostat removed, all hoses removed and checked from inside maybe some rubber part blocking the way of the antifreeze, fan starts at a normal temperature, red light comes on at its normal temperature. Everythng seems OK. I received a suggestion from Zannie, from the BMW F650GS Dakar group, to change the Double Temperatre Switch, it solved her problem. Since a lot of cars are using the same switch and Zanie sent me the BMW part number, so the next morning I started my day at the BMW car service in Bishkek. They had the switch on stock. So I was happy. We changed it, but no change.

Actually I need to say thank you to my Hungarian friends (Attila Herpai, Gabor Payer, Jozef Turuc, Oszkar Rabolt, Zoltan Egyed, Artur Jacura, Laszlo Rizmayer, Denes Kiss, Zoltan Barothi, Attila Dobai, Ervin Stark and I could go on and on, sorry if I missed someone’s name), who were chatting with me almost till morning and were trying to help me with ideas, or just tried to cheer me up and be my psychologist. I also have to say special thanks to my friends within the Dakar Group, who were constantly thinking and sending new ideas and recommendations. It was really emotional for me when I saw the following message. Sunny Dandey sent it to Zanie Cillers: Zanie thanks for your input, it is very useful, we need to get Tibor out of this situation asap. It could have happened to anyone of us!! I would also mention here Darren Wood, who also gave me tremendous advise and help.

So let’s stop being too emotional and continue the fight against the little devil who is keeping me here. So everything seems OK, but the engine still overheats. Once we went on a test ride and we noticed that if the fan and off course the engine gets hot, the fan loses its power. So we connected it direct to the battery and watched it. But by the time we made this connection the engine and the fan cooled off a bit and it was working fine again. However whenever it warmed up again, it lost power, barely sucking air through the radiator. So, we had to turn to Kosta (actually his ex wife), to our motor biker friend, who is unfortunately cannot be with us anymore, to use some parts from his bike. We removed the radiator and the thermostat and installed them into mine. And for week this was the first time that I could ride the bike 60 Km without overheating. About half of it was city riding and the other half was in the mountains. I think my will be OK.

Tomorrow I will leave Bishkek, and as soon as I reach Almaty I will need to stop at Freerider.kz, where I will get my 1000 Km oil change. I know those guys, because I met them when I was in Almaty. So an oil change should not be an issue there.

I inserted two business cards at the photographs. The reason for the BMW one, is that they can get any original BMW motorcycle parts from Germany within 5 days.

The other card is Dima’s card. He is the local motorbike part dealer in Bishkek. Every motorbiker knows him. He has a lot of staff on stock. Here is his mail address. He doesn’t speak English, just Russian, but really helpful: dmitry8188@mail.ru

So this is the whole story. Lot of waiting for, parts and it was a lot of hard work to get things right. Do not imagine this story as we were working on my bike from morning till evening every day. Sometimes when we needed to wait for parts, we didn’t do anything on it for a week. Or it happened several times when the mechanic told me that he receives some part in the morning, he might received it just late at night or the next day. So the majority of the time was very frustrating waiting time.

As in every negative story has a positive side as well. During this time I could really experience how those people living here who are not just waiting for some good thing to happen to them but work hard for it. I’m not thinking of CEO’s of big companies, but physical workers trying to get ahead in their little own business.

It was very interesting to experience how differently people are thinking here. In our western world if something brakes, we just buy a new one and change it. Here this is the last thing they do, because they learned that the spare parts are not available or difficult to get. Here the first thing what they think of, is to manufacture, fabricate the required parts. The quality does not always meet the quality requirement of the original factory, but sometimes it could be even better.

Another thing that I think it is interesting. I saw that a lot of guys enter into the mechanic’s garage and take or used tools from there. Sometimes they forget to bring it back or some of them get damaged. Roma doesn’t make a big deal out of it. I told him this. He says look, I cannot do everything. Maybe I do not have some tool in my garage, or maybe I just cannot find a solution to some problem. I can go to any of these guys in the neighboring garages and they will stop whatever they were doing and help me. This is the way it works here. If I close my garage doors in front of them, they will do the same. The Asia becomes the same as the western world and we will be isolated from each other. Here nobody is asking who purchase the bottle of water or Coke on the table. Picks it up and drinks from it. This is completely natural here.

One more example, and then I will not bore you anymore. The windshield of my bike started to crack. I went over to the next Garage, I Denis told me to go over to the official Mercedes service station and look for Hadzsi. I went there without speaking Russian and Hadzsi didn’t speak a word of English either. Nobody called ahead for me. I showed him my problem. He didn’t say anything, took it out from my hand and started to repair it immediately. Drilled, glued and did whatever he had to. This took about half an hour. And now comes the important part. He was almost offended when I wanted to pay him. I would be interested to see what I would have experienced if I had just walked in from the street to a Mercedes service and taken my BMW motorcycle windshield, what would they say. Maybe they would tell me that this is a Mercedes car repair shop and they don’t even bother looking at my problem, or they would say to come back in two days, when filling out forms would take longer than the actual work and at the end I would receive a hefty bill to pay. I didn’t write this because I would like them to work free, since I was feeling pretty bad just because I was receiving the work and could not pay for it, but I just wanted to explain the mentality here.

Everyone should decide which one you like more. According to my opinion if the two mentalities could be mixed somehow, we would might get an ideal one.

I just loved how they talk to me, that they were looking at me as partners and they saw me as a human being having problems in a different country and they tried to help with whatever they had.

Roman, the mechanic charged me in the beginning for his labor and starting from that time even if he bought or just received parts locally, had it manufactured, he paid out from his pocket. He has never ever accepted any payment from me. I know I owe him. OK if he does not charge for labor, but parts, are not free for him either.

In summary I could get used to living here. It is not bad at all. It is much more human than our western world. I’m sure 60% of Hungarians would be green with envy how hard these people are working and standing behind each other if someone needs help. I wouldn’t have experienced this if I hadn’t been here so long and I dot spend so much time with them even outside the garage.

Thank you for all of you, Roman, Denis, Alexandr, Ulan and all the other guys that I could get a real cultural education and experience.