2015.05.29. Saray Batu-Hanbay Kazakhstan

Még úgy volt, hogy ott maradok még egy napot és horgászok, de a helyet nem találtam megfelelőnek, így úgy döntöttem, hogy Diitrijjel együtt én is útnak indulok. Reggel teázás, kis reggeli, majd összepakolás után visszatértünk a főútra. Irány Astrahan. Ahogy beértünk Astrahanba, a navigációmon nem tudtam betájolni Kazahsztánt és ismét jól jött a segítség. Dimitrij kivezetett Astrahánból, Kb 30 Km-re voltunk a határtól, mikor ő visszafordult. Nagyon jól összebarátkoztunk, de ideje volt búcsút vennünk egymástól. Én tovább haladtam Kazahsztán felé. Még az Orosz oldalon megálltam, hogy egyek valamit. Ahogy beléptem, valami nem stimmelt. Emberek hosszú sorban, valami papírokat töltögetnek ki és 3-4 fegyveres volt körülöttük. Nem tűnt úgy mintha a fegyveresek vigyáztak volna rájuk, mivel jól eldiskuráltak, de hogy együtt voltak az biztos, mivel 15 perc múlva mindenki eltűnt. Az étteremben nem voltak a mi felfogásunk szerinti székek és asztalok. Inkább kis asztalkáknak nevezném őket, amelyek köré heveredtek az emberek. Meg is kérdeztem, hogy lehet-e itt enni. Mondták, hogy igen, menjek a konyha ablakhoz. Mondom, szeretnék enni, gondolom kérdezi, mit. Hát ez már feladta a leckét. Mondom levest, azt tudtam mondani. Kérdezi, milyen. Mondom BORS (vagy valami hasonló, de így kell ejteni). Mondja nincs. Azután látta, hogy nem fogunk dűlőre, illetve közös nevezőre jutni a milyen leves tekintetében, úgyhogy kérdezett még valamit, azután mondta, hogy HARASO, menjek a büfé ablakhoz fizetni. Odamegyek, mondom SZUP és mutatom a fizetési szándékomat, kérdezi milyen SZUP, mondom ismét megérkeztünk. Átmutatok oda a konyha ablakhoz, hogy ott tegye fel ezt a kérdést. Az után kérdezte, hogy inni, mondom Cola. Mutatja az ablakban, hogy csak ez van. Mindegy gondoltam egy frissítő valamilyen gyümölcslé nem árthat. Rámutatok az üvegre, fizetek, odaadja az üveget. Végre tálcán kivihetem magamnak a levest is. Mivel nem akartam levetkőzni, motoros csizma le és kényelmesen leheveredni, nem is tudom hogyan ettem volna, így rohadt kényelmetlenül, próbáltam odakucorodni az asztalkához és elfogyasztani a jól megérdemelt jutalmamat. Most jó lenne egy leírás a levesről ugye? Röviden, valami birkahúsból készített húslevesre utaló jelekkel rendelkező készítmény. Gyorsan ettem, mert a motorra nem láttam rá, és nem voltam nyugodt. Azt azóta sem sikerült megfejtenem, hogy melyik volt ízletesebb és melegebb. A leves, vagy az üdítő. Mindegy, mind a kettőt eltüntettem és irány hazai vizek, a motor. Majd a határokon (Orosz, Kazak) minden gond nélkül átjutottam. A Kazak oldalon váltottam USD-t (1 USD=180 Tengi) és vettem biztosítást. A biztosítás elég drága volt. Majd 6000 Ft-ot fizettem 40 napra. Itt az üzemanyag 100 Tengi körül mozog.

A biztosítás ügyintézés elég sokáig tartott, ugyanis elment az áram. Nagyon nem idegesítették magukat, gondolom nem az első eset, kimentek a bódék elé és beszélgettek. Ahogy továbbindultam szembetalálkoztam a híres Kazak utakkal. Néha attól tartottam, hogy a motor hasa leér. Egynél nem voltam rest és lefényképeztem a motort, míg az bőszen az egyik gödörben ácsorgott. Tengelyközép. Ez mindent elárul. Itt nincs száguldás, és legalább is ezen a részen fekvő rendőrre sincs szükség. Kamionon, autók a teljes útszélességet próbálják kihasználni, és néha lépésnél is lassabban megközelíteni egyik másik útakadályt. Szörnyű volt. Azután egy kicsit megjavult, de amint felgyorsítottam, jött a fekete leves. Úgyhogy maradtam annál a 70-80-as tempónál és éberen figyeltem. Itt már az órákat ismét egy órával előrébb kellett állítani, úgy otthon + 3 óránál tartok. Majd sátorhely után néztem, legyűrtem a kígyóktól való félelmemet. Ugyanis az úton több mint 10 kígyótetemet láttam. Mivel nem ismerem fel őket, nem volt értelme megállni és elkezdeni vizsgálódni, de nem voltam nyugodt, illetve most sem vagyok, de aludni kell valahol. Ezen a helyen szerintem nem a kígyóktól kell félnem, hanem a tevéktől. Ugyanis csörtet itt minden: teve, ló, tehén, birka, kecske, kinek mije van, azt engedi szabadon. Remélem egy teve, nem gyalogol végig a sátramon éjszaka. Sok van belőlük. Este alábbhagyott a szél és megjelentek a szúnyogok. Azonnal bekergettek a sátorba, így rohadt kényelmetlenül vacsoráztam a Dimitrij-től kapott olajos halat paradicsommal, kenyérrel, írom ezt a blogot és töltöm le a képeket és videókat.

Horgászás / Fishing

Horgászás / Fishing

Kazakhsztánban kanyargósak az utak

Kazakhsztánban kanyargósak az utak

Kazak temető

Kazak temető

Tevék a láthatáron

Tevék a láthatáron

Az étterem, ahol nem tudtam megállapítani hogy az üdítő, vagy a leves volt-e melegebb, vagy ízletesebb /  This is the restaurant where I could not decide whether the soup or the soft drink was warmer or tastier.

Az étterem, ahol nem tudtam megállapítani hogy az üdítő, vagy a leves volt-e melegebb, vagy ízletesebb /
This is the restaurant where I could not decide whether the soup or the soft drink was warmer or tastier.

Utolsó közös képünk Dimitrijel. A búcsú pillanata / The last photo with Dimitrij, The moments of the goodbye

Utolsó közös képünk Dimitrijel. A búcsú pillanata / The last photo with Dimitrij, The moments of the goodbye

Originally my plan was to stay there and fish for one full day but I did not find the place ideal, so I decided to leave together with Dimitrij in the morning. We had some tea and breakfast, we packed up our bikes and got back to the main highway. Direction, Astrahan. As soon as we entered into Astrahan my navigation could not navigate me to the Kazahstan border and Dimitrij’s help came just in time. He escorted me out of Astrahan and took me about 30 Km to the KAZ border and he went back. We got along very good with each other, bur we had to say our goodbyes. He went back and I headed to explore new countries. I stopped on the Russian side to eat something. As I entered in the building something just wasn’t right. People in long line filling out some papers and 3-4 armed soldiers were around them. It did not seem that these soldier were guarding them, because they talking in a friendly manner to each other, but they were together, because in about 15 minutes everybody disappeared. This restaurant did not look like what we are used to. There were no tables and chairs as they are in the western world, but rather small low tables and benches around them so you could kind of lie down and enjoy whatever yourselves. I even asked if I could eat something. They said yes and go to the kitchen window. So I say I’d like to eat something. I think she asked, what. Well I thought this will not be easy (before in restaurants there were menus and pictures of the food, here no menu, no picture). I say soup (soup = sup in Russian), I could say this much. She was asking what type. I say BORSH (this is a type of meat soup that I eat before). She says NYET. Then she saw that we will not be speaking the same language regarding this issue and she was asking one more thing and said HARASO go to the buffet window and pay. I went to the buffet window I say SUP and I show the lady that I’d like to pay. She was asking what type of soup. I point over to the kitchen window that she should ask this question there. Then she asked, anything to drink? I say Coke.She points up to the top of the window, that these are that all she has got. OK. I pointed some soft drink. I though a good cold soft drink would be all right. So finally I could pay. She gave me the bottle and I had to go to the kitchen window and I got my reword on a tried to carry everything to my little table. No a little description would be all right about the soup isn’t it? This was a cooked something that had some indications that it could be a meat soup from sheep. Since I wasn’t planning to take my boots off and lay down and enjoy myself, so I eat as fast as I could because my bike was out of my site and my position was really uncomfortable. Even since then I could not decide which one was tastier or warmer the soup or the soft drink. I quickly eat my soup drink my soft drink and got back to my bike.

I quickly crossed the border (Russian, KAZ) and I exchanged USD (1 USD = 180 Tengi) and purchased insurance for my bike. I paid almost 6000 HUF for the insurance for 40 days. It was expensive or they ripped me off. Getting my insurance took quite a long time, since the power went out. The were not concerned too much, I think it wasn’t the first time. They just went out in front of the container and chat a little bit.

As soon as I started going I met the famous Kazak roads. They are famous because they are so bad. Sometimes I was concerned the engine hits the pavement as I got out of some of these holes. Once I stopped and took a photograph while my bike was standing like a model. 1 foot deep wasn’t unusual. In this area no traffic slowing road bumps are required. Trucks and cars using the whole road and trying to find their path so minimize the damage the road will cause. Their speed? Walking speed. It was way beyond my imagination. Off road is much better. After a while it got considerably better, but as soon as you speed up then you get a cold shower. So my speed is about 70-80KM/h and watching really carefully for potholes. Here we need to adjust the watch and hour ahead again. So, +3 hours compared to Hungary. The I found a campsite and had to come over my fears against snakes. The reason I’m saying this, is because I saw over 10 snakes killed on the highway. Since I do not recognize them, which is harmful which is not, I did not bother to stop and I have to sleep somewhere.

I think the place I found is all right, here I should be afraid of the camels. Here every type animal is walking around, horses, cows, sheep, camels, goats. Hopefully none of the camels will walk over my tent over night. Tremendous speeches are all over the place.

By the evening the wind calmed down and mosquitoes arrived. Fantastic. They chased me into my tent immediately and in just as uncomfortable position as my lunch was had my dinner. I got some canned fish from Dimitrij, eat some tomatoes and bread and in this uncomfortable position I’m writing this blog and transferring data from cards to external hard drive.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s