2015.06.21. Osh-Biskek Kirgizisztán

Osh-ban nem találtam motoros boltot. Az nem azt jelenti, hogy nincs, de olyan sok energiát nem fektettem a dologba. Nem is láttam egyetlen motorost sem. Egy pár autó kenőanyag boltban megálltam, de mondták, hogy ők nem tudnak ilyenről itt. Úgyhogy, döntöttem. Mivel vasárnap volt, és Biskek 580 Km, gondoltam egy erős nap és benn eszek Biskekben, majd hétfőn elkezdem intézni a Kazak vízumot és ezután megyek a tavakhoz kalandozni. Egy ideig minden a terv szerint ment, de jött a nem várt esemény. Hegyre felmenet a motor elkezdett ismét melegedni. Csak úgy mint Üzbegisztánban. Visszakapcsoltam 4-be, de nem segített. Mindig meg kellett állnom, hogy lehűljön. Kezdtem azt hinni, hogy a jelzőlámpa kapcsoló romlott el. Egy ideig a lámpa ellenére is továbbmentem, de hamar megéreztem a fagyálló édes illatát, így azonnal leállítottam a motort. Semmi komoly baj nem történt csak Kb. ½ dl víz kifolyt. Vártam, amíg lehűl. Kirgizisztán legalább 70%-a hegy. Úgyhogy fel-le, fel-le. Eleinte amikor a motor lehűlt még jobban tudtam haladni, de azután az egyhuzamban megtett távolságok lecsökkentek. Ekkor már tudtam, hogy a kapcsoló jó, úgyhogy amint kigyulladt a lámpa, azonnal megállítottam a motort. Vártam, majd továbbmentem. Egyszer egy elhagyatott helyen megálltam, hogy feltöltsem vízzel. Ekkor megállt egy német autós és javasolta, hogy vegyem ki a termosztátot. Ez könnyen ment. Gondoltuk, hogy ez lehetett a probléma. Ismét feltöltve vízzel, majd elbúcsúztunk. Azt hittem a probléma megoldódott. Hát sajnos, nem. A motor melegedett. Később megálltam egy benzinkúton és gondoltam megnézem a vízpumpát, hátha az rakoncátlankodik. Levetem a fedelet, de azon semmilyen sérülés nem volt látható, a szimering nem eresztett. Ház vissza, vízzel feltölt, Majd megkérdeztem a kutastól, hogy milyen messze van a legközelebbi város. Mondta 80 Km. Először nem hitte a fülemnek. 80 Km ezzel a motorral és már kezdett sötétedni. Választásom ugyan nem volt, hát irány a város. Eleinte még 5Km-t is sikerült megtennem egyhuzamban, azonban ez később lecsökkent 1-2 Km távolságra. Még abban az esetben is, hogy egy folyó mellett haladtam, és annak a vize hűtötte a levegőt. Majd az út kezdett emelkedni. Egy újabb hágó felé közeledtem. Ahogy esteledett, és ahogy emelkedtem, úgy csökkent a levegő hőmérséklete. A hágóra felfelé havazott, esett az eső, fújt a szél és alig láttam valamit, főleg ha szembe jött egy autó. Itt mindenki reflektorral közlekedik és felkapcsolják, amijük van, mindent. Ehhez társult, hogy a motor melegedett, tehát az 1-2 C fokos hidegben is csak 1-3 Km-t tudtam megtenni egyszerre. Ekkor várnom kellett 5 percet, majd ismét nekirugaszkodtam a rövidtávfutásnak. Egész nap nem ettem és fáztam, mint a vadászkutya. Megállt egy autó és adott egy kis több napos száraz kenyeret. Ezt találta az autóban. Akart vontatni is, de éjszaka egy olyan ember, aki sohasem vontatott motort, nem vállaltam. A hágó tetejére érve, már jobb volt a helyzet, ugyanis lefelé jöttem. Ekkor meg tudtam tenni már 10 Km-t is. Begurultam egy a Kirgizek által városnak nevezett helyre (10 ház az út szélén elszórva). Itt bekéredzkedtem egy jurtába, hogy nehogy megfagyjak. Reggel kiálltam stoppolni. Volt egy helyi segítségem is. Egy autóra feltettük a motort és bestoppoltam Biskekbe. A Kirgizek, főleg a főútvonal mentén barátságosak, de a turistákban hamar meglátják az üzletet. Semmi sincs ingyen. Alvás jurtában: 500 SOM, Vacsora 300 SOM, Reggeli, 200 SOM, stoppolás Biskekbe, 540 SOM. Először nem tudtam, hogy hogyan működik ez a stoppolás. Hát ez olyan mintha leintenél egy taxit, csak annyi a különbség, hogy neki nem kötelező megállni és elvinni. Az árban előre kell megállapodni. Mindegy. Azt hittem, hogy a férfinek van valami barátja, aki majd beszállít Biskekbe. Azt mondta, hogy amiért elintézi a beszállítást, kér 1000 SOM-ot. Oda is adtam neki. Természetesen nem vitatkoztam. Majd másnap láttam, hogy hogyan működik, rögtön tudtam, hogy ezt megspórolhattam volna. Ugyanis semmi extra. Stoppolsz és kész.

Itt Zsoltnak és Gyurgyónak köszönhetően, kaptam SMS-ben szerelő telefonszámot. Találtam Hostelt és másnap, azaz ma, megjelent Ian Írországból, akivel Facebookon tartjuk a kapcsolatot, és elvezetett a szerelőhöz. A szerelő egy 30 év körüli srác. Neve: Roma: Tel.: 0555619091. Műhelyének címe: Timirjazeva 100, Biskek, Kirgizisztán. GPS koordináták: É: 42.88074, K 074.58016. Ez lehet, hogy Kb. 100m-re a műhely melletti koordináta, mert nem pont ott rögzítettem, de a címmel együtt megtaláljátok, ha szükséges. Ez egy garázssoron egy garázs. Mellette van autófényező garázs is. Nem dolgozik fényes műhelyben, de fél óra elteltével látható volt, hogy érti a dolgát. A motort kivette a vázból, meglett a hiba. Először nem értettem miért veszi ki a motort, mert otthon már megtanultam, hogy a hengerfejet le lehet venni úgy is, ha a motor a vázban van, de mivel nem beszél nagyon jól angolul, nem akartam okoskodni. Örültem, hogy végre haladunk a javítás útján.

Szóval hengerfej le és rögtön meglett a hiba is. A hengerfejtömítés. Úgy néz ki, hogy Dubai-ból szállítják ide, állítólag 5 nap alatt (majd meglátjuk) és a motort 2 nap alatt összerakja. Amíg várjuk a tömítést, addig egyéb apróságokat megjavít, ami a rázkódástól meglazult, elkopott. Remélhetőleg minden rendben lesz és utólag egy jó sztori lesz az egész.

Közben a gyomrommal van valami, minden kijön belőlem és fáradt vagyok. Lehet, hogy ez a kényszerpihenő segít ebben is.

Mindenesetre mindenkinek köszönök mindent, de legfőképp, hogy nem csak a sztorik olvasásában, hanem a bajban is mellettem vagytok. Egy kicsit rendbe szedem magam és készítek videót is.

Az úton szerintem érthető módon nem sokat fényképeztem. Motoros túrán elég ciki lett volna autó ablakából menet közben fényképezni. Az út egy részén úgyis visszamegyek majd motorral, ha készen lesz. Akkor készítek majd képeket.

Biskekben nagy nehezen találtam meg a szállást. A Nomad Hostel-t választottam. GPS koordináták: É: 42.86974, K: 074.61253. Ezt néztem ki az interneten is és nem csalódtam. 15 USD/éj. A hostel nagyon tiszta és csendes, a WIFI gyors, reggeli, benne van az árban és közel van mindenhez. A szobák klímásak. Igaz, Biskek nem túl nagy, de azért a város széléről begyalogolni mindenhová nem lenne túl kényelmes. A személyzet beszél angolul és nagyon segítőkész, úgyhogy a kommunikáció sem probléma.

Most van időm utolérni magam a blog írásban. Reggel fürdés, reggeli, majd blog és képek rendezése, majd ebéd, utána természetesen egy kis alvás. Vacsorázni kijárok egy helyi kis krimóba. Éjszakánként is tudok aludni és vettem multivitamint is, hogy újra erőre kapjak. Minden halad a maga útján. A jövő héten elmegyek a Kazak nagykövetségre is a vízumomat megkérem. Remélem, hogy hétfőn-kedden kapok telefonhívást a szerelőtől, hogy a tömítés megérkezett.

Kirgizisztánban nem nagyon szeretik a Master kártyát. Van ugyan néhány bank, amelyik elfogadja, de inkább a Visa a nyerő. Ezt csak az utánam jövőknek írom.

Pár nap múlva kimegyek a városba és készítek néhány fotót is, de nagy dolgokra nem kell számítani.

Sajnos ez a kényszerpihenő felborította az ütemezésemet. Már nem fogok odaérni a Nadaam fesztiválra Mongóliába, és ami szerintem a nagyobb gond, hogy Szibériában, Irkutszktól Magadanig, statisztikailag a legjobb időszak, amikor a folyók elég alacsonyak az átkeléshez, a július utolsó és az augusztus első hete. Előtte még a hóolvadástól magasak a folyók, később pedig már az esőzésektől. A lényeg az, hogy az ottani terepes közlekedés mindenképpen az időjárástól függ. Mivel a BAM road 1400 Km, a régi nyári út pedig 420 Km, így induláskor csak reménykedni lehet, hogy az időjárás nem változik lényegesen az induláskori időjáráshoz képest. Különben vissza kell fordulni, vagy találni teherautót, csónakot, bármit, ami átvisz a túloldalra. Mindegy, a hidat majd akkor keresztezzük, ha odaértünk. Addig első lépés a motort rendbe szedni. Később, ha meglesz, leírom az ezzel felmerült költségeket is.

Mindenesetre most pihenek, jól érzem magam és készülök a további kalandokra.

Üdv Biskekből!!!!

A család, aki befogadott. Na nem ingyen. The famil who took me in for the night.  Oh, not for free.

A család, aki befogadott. Na nem ingyen.
The famil who took me in for the night.
Oh, not for free.

A motor szétszerelve, már Biskekben. The bike is taken apart already in Bishkek

A motor szétszerelve, már Biskekben.
The bike is taken apart already in Bishkek

A család kisfia, aki befogadott. The sun of the family, who let me sleep in the jurt

A család kisfia, aki befogadott.
The sun of the family, who let me sleep in the jurt

A motor a teherautó hátulján pihen. The bike is resting in the back of the truck

A motor a teherautó hátulján pihen.
The bike is resting in the back of the truck

Élelem kéregetés Begging for food

Élelem kéregetés
Begging for food

Blokk a saqtupadon The engine on the bench

Blokk a saqtupadon
The engine on the bench

A 3600m magas Tuz Ashu hágó, amelyen km-ról, km-re átvonszoltam magam a beteg motorral. The 3586m high Tuz Ashu Pass, wher I crawled through with my sick bike.

A 3600m magas Tuz Ashu hágó, amelyen km-ról, km-re átvonszoltam magam a beteg motorral.
The 3600m high Tuz Ashu Pass, wher I crawled through with my sick bike.

Toktogul víztározó Toktogul resovor

Toktogul víztározó
Toktogul resovor

Már a hágó után a motor a jutrám előtt éjszakázott. After the plateau my bike spent the night in front of my jurt

Már a hágó után a motor a jurtám előtt éjszakázott.
After the plateau my bike spent the night in front of my jurt

I couldn’t find a store which sells motorbike accessories in Osh. It doesn’t mean that there is non, but I didn’t put much energy into this, since I still had some chain spray left, which would be enough till Bishkek. I stopped at a few stores, who sold different oils and sprays, but they said they do not now anything like this in Osh.

So, I made a decision. Since it was Sunday and Bishkek 580 Km. I thought one strong day and I will be in Bishkek and on Monday I will start arranging my visa to Kazakhstan. After if my visa is sorted, I thought I will visit the lakes and continue my adventure.

For a while everything went according to plan, but soon an unexpected situation occurred. As I was going up the hill, the bike started to heat up again. Just like it did in Uzbekistan. I shifted down into 4th gear, but at this time it didn’t help. I always had to stop to get my bike to cool down. First I thought that the warning light switch is playing funny so I kept on going, but watching carefully. Soon I started smelling the sweet smell of the antifreeze. I immediately stopped the engine. Nothing serious had happened. Only about ½ dl of water came out. I waited for a while. Since Kirgizstan is covered about 70% by hills, so you always go up and down. In the beginning when the bike cooled down I could make a few Kms without getting the warning light to turn on, but as I was advancing the distances became shorter and shorter. As soon as the light came on, I stopped the engine, waited and then continued. Once I stopped to top up the water, when a German overland tourist stopped. He recommended taking out the thermostat maybe that is causing the problem. So I did. It was easy. I topped up with water again and said goodbye. I thought the problem is solved. Well, it wasn’t. Then I thought that maybe the water pump. I removed it cover, but I didn’t see any physical damage and its seal wasn’t leaking either. So, I put the cover back and filled up with water again.

Then I asked the gas station operator how far is the next city from here. She said 80 Km. I thought I didn’t hear her right. Ride 80 km with this bike? It started to get dark. I didn’t really had any other choice, but to push ahead.

In the beginning I could ride even 5 Km without stopping, but later this distance decreased to 1-2 Km. Even that the road was following a river and the river cooled down the air temperature. The road started to climb up the hill. So I was going up to another pass. As it was getting dark and as I was climbing the hill, the temperature was decreasing. Going up the pass, it was snowing, raining and it was windy and when a car or truck was coming, I barely could see anything. These guys drive with their high beam and turn on everything they have.

This was combined with the bike heating up, so even in 1-2 C degrees temperature I couldn’t make more than 1-3 Km distance without stopping. Then I had to wait for about 5 minutes and tried to make the next few Km distance.

I didn’t eat all day long and I felt cold and shaking like a hunting dog. Once a car stopped and the driver gave me a piece of bread that he found in his car. It must have been in his car for a few days, because it was rock hard. He wanted to tow me as well, but since he has never done it with a motorbike, I didn’t take a chance.

Soon I reached the top of the pass, so the road started to descend. I was happy, since at this time I could make even 10 Km without stopping. I rolled into a place (it was called a city by Kirgiz people, 10 houses along the road) and I begged myself into one jurt so I wouldn’t freeze to death. In the morning I started hitchhiking with my bike. I had a local help as well. We put my bike up onto a small truck and they took me to Bishkek.

The Kirgiz people are friendly but especially along the main highways they smell the business in the tourists immediately. Nothing is free. To sleep in the jurt, 500 SOM, dinner, 300 SOM, Breakfast, 200 SOM, hitchhiking to Bishkek 540 SOM. First I didn’t understand how things work here. It is like private taxi. Just wave your hands and if somebody stops you agree in the price in advance and pay in advance. So, anyway. I thought that the man has a friend and he will take me to Bishkek. He said that he will arrange my transportation to Bishkek and for his services he will charge 1000 SOM. Off course I didn’t argue and said OK. I gave him the 1000 SOM in advance. Then the next day I saw how it works. He was just hitchhiking for me. Nothing special. I could have saved this money. Just put your hands out and that is it. It is completely normal here.

Here thanks to Zsolt and Gyurgyo, I received the phone number of the bike mechanic. I found a Hostel and the next day, which was today, Ian, from Ireland and however we had never met, we stayed in contact through Facebook. He knew about my problem and wanted to shop his support and took me to the mechanic. The mechanic is about a 30 years old guy. His name is Roma. Tel.: 0555619091. The address of his workshop is. Timirjazeva St. 100, Bishkek, Kirgizstan. GPS coordinate: N: 42.88074, E 074.58016. This might not be exact, but takes you about 100 m near the garage, because I recorded it on the way to the hostel, but together with the postal address of the place you should be OK to find it if needed. This is like a garage street with many garages. Beside this place there is a car panting or plastic repairing shop as well.

He does not work in a fancy garage, but after a half an hour I could see that he knows what he is doing.

He took the engine out of the frame. First I didn’t understand why he takes the engine out, because at home I saw that the cylinder head can be removed with the engine in place, but since he does not speak perfect English, I didn’t want to be the smart guy. I was happy that we are progressing with the repair.

So, cylinder head off and the problem was obvious. Head-gasket. The part is ordered from Dubai, and supposed to be delivered here in 5 days (we will see) and as he said he can put the bike back together in 2 days. Until we are waiting for the part he will fix some small items on the bike which got loose or worn due to vibrations caused by bad roads.

Hopefully everything will be OK an later this will be nothing but a story to tell.

In the main time I got sick. Everything comes out of me and I’m very week. I think this forced brake will help me get better and recover as well.

I thank everything for everyone, mostly that you guys are not only with me during reading the stories, but during hard times as well and are ready to help. As soon as I get a little better, I will make a short video as well.

During my trip on the truck to Bishkek, I didn’t take photographs. It would look funny to be on a motorbike tour and take photographs through the window of a truck. Partly I will go back on that route and I should be able to take pictures then.

I found a hostel in Bishkek. It is called Hostel Nomad. GPS coordinate: N: 42.86974, E: 074.61253. I found this on the net and I surely didn’t regret.

It is 15 USD/night including breakfast. The hostel is very clean, quiet, Wi-Fi is very fast, the rooms are air-conditioned and it is closed to everything.

Bishkek is not too big anyway, but it wouldn’t be really comfortable to walk in the city for everything. The people are speaking English, I mean the workers, so the communication is not a problem and they are really helpful.

Now I have time to catch up with the blog. In the morning I take a nice hot shower, breakfast, write some blogs and organize my photographs. Then I go out to the city for lunch and off course have a little nap after then. For dinner, I also go out to the local little restaurant. Night time I can sleep as well and today I bought some multivitamin to get my body back in shape. Everything is going on its way.

Next week I will visit the Kazakhstan Embassy and apply for a new visa. Hopefully Monday or Tuesday Roma will call me that the part has arrived.

Master Cards are not widely accepted by banks in Kirgizstan. There are a few banks that accept this card, but the Visa is the winner here. I write this for other bikers, who might come here after me.

Few days later I will go out to the city to take some photographs. Do not expect big things, because the city is nothing special, but still I feel the need of some photos of Bishkek.

Unfortunately this forced brake spoiled my schedule. I will miss the famous Nadaam Festival in Mongolia and which I think is a bigger problem that in Siberia between Irkutsk to Magadan statistically the best chance to be able to ride the routes I planned to, is the last week of July and the first week of August. In these two weeks the rivers are low enough to cross them by bike. Before then due to snow melting the rivers are higher and after then the rainy fall rainy season starts and the rivers get high again.

The fact is that the ride ability of those off-road sections are depending very much on weather condition. Since the Western BAM road is about 1400 Km, the Old Summer Route is about 420 Km, then you can only hope that the weather will be the same throughout the whole route. Otherwise I will have to turn back, or put the bike on trucks or boats or on anything that takes you on the other side or the river.

Anyway let’s cross the bridge when we get there. The first thing is the bike.

Later as I know, I will write down the costs as well which are associated to the brake down of my bike.

Now I have all the time in the world, take rest, enjoy myself and get ready for the adventure waiting for me.

Greetings from Bishkek!!!!

Reklámok

2015.06.20. Murghab, Tádzsikisztán-Osh, Kirgizisztán

Reggeli után elbúcsúztam vendéglátóimtól és hamarosan útnak indultam. Az út eleinte aszfaltos volt, úgyhogy jól haladtam a Kirgizisztánba vezető hágó felé. Ahogy egyre feljebb és feljebb kaptatok, úgy hűl a levegő. Elhaladok a csodálatos Kara Kul tó mellett, melynek türkiz színe megbontja a barna kövek és a havas csúcsok alkotta tájat.

A tóról van egy érdekes legenda is, amelyet itt szeretnék megosztani és amelyben a helyiek máig hisznek:

Egyszer nagyon meleg volt, amikor egy utazó megérkezett Kol Bashy helyhez, amely a Karakul tó bejáratánál fekszik. Az utazó messziről érkezett és nagyon fáradt volt, és lemálházta a kancáját, hogy a málha által okozott dörzsölés gyógyulhasson. Amint a fűben pihent és élvezte a tó felől érkező lágy szellőt, hamarosan elaludt.

Hirtelen felébredt. Amint felült, a kancája közelében észrevett egy szürke csődört, amelyről azt gondolta, hogy valahonnan elkóborolt.

Még megvacsorázott, mielőtt folytatta volna útját. Hívta a kancát, hogy felmálházhassa, de a kanca csak nem jött, úgyhogy kisebb fogócskázás után sikerült befognia. Végül is sikerrel járt, majd felmálházta és elindultak.

Néhány hónappal később a kanca egy szürke kiscsikót ellett, pont olyat, milyet a Karakul tó mellett látott. A csikó megerősödött és hamarosan a legjobb ügetővé vált a környéken. A környéken mindenki ismerte és a csodájára jártak. Csodálták a kiállását és szépségét. A tulajdonos büszke volt és hamarosan üzletet látott benne. Hátha több ilyen lova is lehet és eladhatja. Szóval ismét felmálházta a kancát és a csikóval együtt elment a Karakul tó partjára. Pont oda, ahol annak idején megpihent. Természetesen a csődört kereste.

Amint megérkezett a tóhoz, elengedte a kancát és elbújt, hogy megleshesse, mi történik. Hamarosan azonban ismét elaludt, majd egy ismeretlen zajra lett figyelmes. Ahogy kinyitotta a szemét, hullámokat látott a tavon. A félhomályban ismét megpillantotta a csődört, de ezúttal a csődör a hullámokon jött. Amint megérkezett a partra, magával vitte a kancát és a csikót is a tó közepére, míg mind a hárman el nem tűntek a habokban.

A helyi emberek máig hiszik, hogy a szürke csődör a tóban lakik.

Miután megismertük a helyi legendát, folytassuk utunkat Kirgizisztán felé.

Egyszer csak mintha esne valami. Hát, igen. Hó. Nem olyan nagypelyhes, hanem inkább dara. Gyorsan megálltam és felvettem az esőruhát. A kezem már igencsak fázott. A sisakom plexije hamar megtelt hóval és alig tudtam törölni. Az út aszfaltosról kövesre váltott és jó lett volna valamit látni. Felnyitottam a plexit és a kemény dara egyenesen a szemembe vert. Alig láttam valamit. A levegőt is kapkodtam. Ha nyugton maradtam, akkor nem éreztem az oxigén hiányát, de ha álltam a motoron és terelgettem jobbra-balra, keresgélve a kevésbé egyenetlen utat, akkor igencsak híján voltam az oxigénnek. A havazás nemhogy alábbhagyott volna, inkább a szél erősödésével még erősebbnek tűnt. Nagy nehezen felértem a hágó tetejére és gondoltam, most már csak jobb lesz. Volt egy rövid szakasz, amikor nem esett és fellélegezhettem, de azután hamar beértem egy újabb felhő alá, és ismét rázendített. Közben iszonyatos erősségű szél nehezítette a haladást. A hágó túlsó oldalán, de még a Tádzsik oldalon, láttam kettő motorost szembe jönni. Megálltunk és akkor láttam, hogy Terry Brown és egy barátja voltak. Terry-vel még 2012-ben találkoztam Albániában. Ő az a motoros, aki a könyék nehéz terepeit már megjárta. Nagyon felnézek rá. Rendkívül örültem, hogy ismét látom. Egy kis beszélgetés és fényképezkedés a hóesésben, majd mindenki folytatta az útját. Ahogy elértem a Tádzsik-Kirgiz határt, a Tádzsik oldal nem is tűnt határátkelőnek. Inkább egy egyszerű ellenőrző pontnak. Elvették az útlevelemet, ls be sem engedtek legalább a zárt térbe. Kinn várakoztam. Iszonyatos erősségű hózivatarban. Mindenem remegett, úgy fáztam, de ez őket nem igazán zavarta. A hóesésnek az lett az eredménye, hogy a határnál és az azt követő 20 Km-en elég saras lett az út. Ezt nem az autók hordták fel, hanem a keményre döngölt föld teteje felázott. Ehhez párosul a hózivatar, hogy alig láttam valamit, úgyhogy imádkoztam, hogy én legyek felül és ne a motor. Nagy nehezen egyszer csak leértem a Kirgiz határra. A kettő határállomás között szerintem volt legalább 5-10 Km. Nem tudom pontosan, csak azt, hogy alig vártam, hogy lejjebb érjek, hogy a havazás elálljon. A Kirgiz határon minden simán ment. Onnan még Kb 20 Km volt aszfaltos ugyan, de elég egyenetlen. Miután elértem a főútvonalat, az út tükörsimává változott. Élmény volt rajta motorozni. Egyszer egy kávézónál láttam kettő Török motorost. Megálltam és beszélgettünk egy órát. Ott a kávézóban is megkérdeztem, hogy esetleg lehet-e ott aludni. NYET volt a válasz. Onnan minden településen kerestem GASZTINYICÁT, de sikertelen volt minden próbálkozásom. Addig-addig, hogy este 10-körül beértem Osh-ba. Hát hol találtam szállást? GASZTINYICA PEKING. Igen, Kína támad. Egyetlen Kirgiz szállást sem találtam. Viszont a kínai tulaj nagyon rendes volt, mert mondta, hogy a parkoló nem biztonságos és hozzam a motort a szálloda lobbijába. Téglákat tett a lépcső elé, hogy fel tudjak menni. Így hát a motor a szálloda márványkővel borított lobbijában éjszakázik. Vacsorázni is természetesen Kínai étteremben tudtam. Csak ez volt a közelben és az éjszakának ebben a szakában. A szoba tiszta és jó. Holnap megpróbálok találni egy motoros boltot, nem lesz egyszerű, láncsprayt kell vennem, majd még nem tudom, merre tovább. Ezt még meg kell álmodnom. Annyit még ide kell írnom, hogy nem tudom mi történt, de amikor kivettem a számítógépet a dobozból és kinyitottam, a monitor majdnem a kezemben maradt. Még működik, de ha megadja magát, akkor nem tudom hogyan tovább. Ugyanis, akkor nem fogom tudni letölteni még az adatokat sem az eszközökről. Blogot megírom papíron, és majd otthon közzéteszem, de fényképek és videó anyag nélkül az egész út nem ér semmit. Hát szorítsatok. Mostantól úgy bánok a géppel, mintha hímes tojás lenne. Még hosszú az út.

Kara Kul tó Lake Kara Kul

Kara Kul tó
Lake Kara Kul

Török motorosok társaságában és természetesen a helyi lurkók. Together with the Turkish bikers and local kids

Török motorosok társaságában és természetesen a helyi lurkók.
Together with the Turkish bikers and local kids

Ez a vörös iszap nehezítette a lejutást a hágóról a hóesésben This red mud made the descending difficult from the Pass

Ez a vörös iszap nehezítette a lejutást a hágóról a hóesésben
This red mud made the descending difficult from the Pass

Yakok az úton Yaks on the road

Yakok az úton
Yaks on the road

DSC_3931-1DSC_3933-1

Kirgiz kisfiú Kirgiz boy

Kirgiz kisfiú
Kirgiz boy

DSC_3915-1

Kara Kul Tó Lake Kara Kul

Kara Kul Tó
Lake Kara Kul

Közös fotó Terry barátjával Picture with Terry's friend

Közös fotó Terry barátjával
Picture with Terry’s friend

Közös fotó Terry Brown-nal A picture with Terry Brown

Közös fotó Terry Brown-nal
A picture with Terry Brown

Terry Brown és a barátja Tery Brown and his friend

Terry Brown és a barátja
Tery Brown and his friend

4655m Ak Baytal Hágó. 4655m high Ak Baytal Pass

4655m Ak Baytal Hágó.
4655m high Ak Baytal Pass

4655m magas Ak Baytal hágó. A matricám felkerült a bal alsó sarokba. 4655 m high Ak Baytal Pass. My sticker is placed the left bottom corner.

4655m magas Ak Baytal hágó. A matricám felkerült a bal alsó sarokba.
4655 m high Ak Baytal Pass. My sticker is placed the left bottom corner.

DSC_3889-1

Murghab városa The city of Murghab

Murghab városa
The city of Murghab

A boldog család The happy family

A boldog család
The happy family

Vacsora a kamionosokkal Dinner with the truck drivers

Vacsora a kamionosokkal
Dinner with the truck drivers

DSC_3875-1

Nagymama az unokával. Grandmother with her grandson

Nagymama az unokával.
Grandmother with her grandson

Egy Kínai kamion. A típusát nem ismerem. 336 LE és a raksúly 36 t. Tádzsikisztánban nincs súly ellenőrzés. Ezzel a súllyal mennek végig a Pamir Highway-en. Cinese truck. I do not know its brand, but it has 336 HP and the payload is 36 ton. In Tajikistan there is not weight control so they load the trucks up as much as they can. The go with this weight through the Pamir Highway.

Egy Kínai kamion. A típusát nem ismerem. 336 LE és a raksúly 36 t. Tádzsikisztánban nincs súly ellenőrzés. Ezzel a súllyal mennek végig a Pamir Highway-en.
Cinese truck. I do not know its brand, but it has 336 HP and the payload is 36 ton. In Tajikistan there is not weight control so they load the trucks up as much as they can. The go with this weight through the Pamir Highway.

A kislány eleinte szégyenlős volt, de egy ajándék segített. Azonal pózolni kezdett. The little girl was shy in the beginnig but a little gift helped. She started to enjoy the camera.

A kislány eleinte szégyenlős volt, de egy ajándék segített. Azonal pózolni kezdett.
The little girl was shy in the beginnig but a little gift helped. She started to enjoy the camera.

DSC_3804-1

A büszke apa és a kisfia The proud father and his son

A büszke apa és a kisfia
The proud father and his son

Anya és 4 hónapos kisfia The mother and her 4 months old son

Anya és 4 hónapos kisfia
The mother and her 4 months old son

DSC_3727-1DSC_3544-1

Reggelre a csörgedező patak befagyott The little creek got frozen by the morning

Reggelre a csörgedező patak befagyott
The little creek got frozen by the morning

Kemping a fennsíkon Camp on the plateau

Kemping a fennsíkon
Camp on the plateau

After a light breakfast I Said goodbye to Amaz and his family and hit the road. In the beginning, the road was covered with asphalt so my progress was good towards the pass to Kirgizstan. As I got higher and higher, the air gets cooler and cooler. I pass by the fantastic Lake Kara Kul. The lake’s turquoise color brakes the landscape covered by brown stones and snowcapped peaks.

Here let me share with you an interesting legend about the lake, in which local people even today believe that it is true.

It was very hot when a traveler came to the place named Kol Bashy (‘Mouth of the Lake’) on Lake Karakul. The traveler had come far and was tired so he unsaddled his mare to let her graze. He rested on the grass in a light breeze from the lake and soon fell asleep.

Suddenly, he was woken. He leaped up and noticed a grey stallion, which he assumed had escaped, that was near his mare. Settling back down, he had some dinner before preparing to recommence his travels. He called his mare to no avail and then ran and struggled for some time to catch it and saddle up before eventually departing.

Some months later his mare gave birth to a grey foal, like the one he saw at Karakul Lake. The foal grew strong and was soon the best pacer in the region. Everyone in the area recognized the grey and was amazed by its beauty and stature. But the owner grew proud and saw an opportunity for more foals. So he saddled up once again with the mare and his new pacer and set off back to Karakul to seek the stallion.

He arrived back at the lake at the same location and released the horses, then hid. However, he soon fell into sleep before being woken by a strange noise. He opened his eyes to see waves on the lake. In the twilight he made out the grey stallion again but this time it was coming in on the waves of the lake. It arrived at the shore then drew the mare and pacer to it before all three set off back into the lake, swiftly disappearing in the waves.

Local people still believe that the grey horse exists in the lake.

So after getting to know the local legends about the lake, let’s continue my journey towards Kirgizstan.

I noticed if something was falling. Oh yeah. It is snow. But not those big fluffy flakes, oh, it is really small and hard almost like ice. I immediately got my rain gear on and my hands started to feel cold as well. The shield of my helmet filled up very quickly and I barely could wipe it off. The road changed from asphalt to stone covered off-road. I opened my shield of my helmet, but them the snow hit my eyes really strong. The wind was blowing sideways and I tried to turn my head in a way, so I could see the road. I barely could keep my eyes open. Up in this height the oxygen level is low, so by trying to maneuver with the bike it became kind of a challenge.

The snow got even worse due to the stronger wind. I felt like fighting for every meter. Finally I got up on the top of the pass and I thought it should be better on the other side. There was a short section, where the snow seized, but soon I entered into another big snow cloud and I was getting it again.

The wind was blasting, which made the riding miserable. On the other side of the pass, but still in the Tajikistan side, I saw two overland motorbikes coming towards me. We stopped and then I saw that one of them was Terry Brown. The other motor biker I had never met before, but his face is somewhat familiar.

Terry and I met in 2012 in Albania. He is the guy who has ridden all major difficult off-road sections in this area. I really look up to him. I was immensely happy that I met him again. We talked for a little while, took some photographs in the snowing whether and said our goodbyes, and got going. As I reached the Tajikistan-Kirgizstan border the place didn’t even seemed like a border post. Some containers were there. They took my passport and didn’t even let me in at least the container. I had to wait outside in extremely strong wind and snow. I was so cold, that I was shaking. They didn’t care too much. As the result of the snow storm the next 20 Km became icy slippery from mud. This mud wasn’t brought on the road by trucks, but the top of the hard compacted dirt became slushy. Add to this the strong wind and the snow. I barely could see the road. I was praying to stay upright and do not dump the bike and get into an accident. Slowly-slowly I could progress and finally I reached the Kirgizstan border. There are about 5-10 Kms between the two border posts. I do not know exactly. All I know is I just couldn’t wait to get down from the pass, so the snow would stop.

The Kirgizstan border crossing was a piece of cake. From there the next 20 Km was asphalt but in really good condition. As soon as I reached the main highway, the road became fantastically smooth. It was a real joy riding on that after all I experienced in Uzbekistan and Tajikistan.

Once at a coffee shop I saw two overland motorbikes. So I stopped and we talked for an hour or so. They were from Turkey. I asked if I could sleep there but they said NYET. From there on, I was looking for GASTINICA in every settlement, but I was unsuccessful. I kept on going and eventually at around 10 PM I got into Osh. So what do you think where I found a place to sleep? GASTINICA PEKING. Yes, China is the invader here. I couldn’t find any Kirgizstan place to sleep. It does not mean there are not, but I just could not find any. Everybody was directing me to here.

The owner of the hotel was really nice. He told me that the street is not too safe for motorbikes, so I should bring my bike into the lobby. He placed some bricks by the door, so I could get my bike up the stairs, so my bike was spending the night on the marble floor of the hotel’s lobby and received 24 hour attention. I had some dinner also in a Chinese restaurant. The room is clean and OK. Tomorrow I will try to buy some chain spray for my bike. After then I will have to decide which way to go next.

I still need to add to this, when I took my computer out from the box and opened it, the monitor almost stayed in my hand. It is pretty close to separating from the rest of the parts. It still works though. From now on I will pay special attention to this little machine, because the blogs, I could write by hand and post later, however without the computer, I couldn’t download my files from the cameras. Without photographs and video material the whole trip just wouldn’t be the same. So I pack my little computer like if it was an egg.

Please keep your fingers crossed for my computer to last until the end of my trip. I still have a long way to go.

2015.06.18-19. Khorog-Nalzatas Pass – Murghab

Az éjszaka nagyon jót aludtam és pihentnek éreztem magam. Egy svájci kerékpáros hölgy társaságában fogyasztottam el a reggelit és nagyon jót beszélgettünk. Volt már szerintem 10 óra is amikor útnak indultam. Nagyon jól éreztem magam. Az idő jó volt és kipihent voltam. Gondolom, ez a kipihentség nem tart soká, de egyelőre, élvezem. A Pamir Lodge-ból kiindulva megálltam egy banknál és vettem ki egy kis pénzt, majd meglátogattam a hely múzeumot, ahol valójában minden volt. A hölgy igazán kedvesen végigkalauzolt és angolul segített eligazodni. Természetesen a kis időutazás az őskorban kezdődött, de ezeken hamar túlléptem. Inkább az a fotósorozat érdekelt, ahogy a Pamir Highwayt építették. Végig kézi erővel, szamarakkal hordták el a köveket. Iszonyatosan nagy munka lehetett. Az első autó 1956-ban haladt végig a Pamir Highway-en. Majd irány Jelondy, a fürdő. Az út nagyon jó minőségű volt. A falvak nevei nem mindig voltak kiírva, úgyhogy már elkezdtem lassan menni, hogy meg tudjam kérdezni merre, van Jelondy. Kiderült, hogy pont ott vagyok. Az európai turista mire gondol, amikor egy messze földön híres fürdőt keres, hogy mindenhol ki lesz táblázva, reklámozzák, stb. Hát itt nem így van. Megkérdeztem merre találom a fürdőt és a folyó túloldalán egy házra mutattak. Hát akkor irány a magánház. Mikor odaértem, semmi jel nem utalt fürdő jelenlétére. Meg is kérdeztem, hogy itt van a fürdő. mondta egy férfi, hogy igen. És mondom, lehet használni. Válasz persze. Egy kis srác bevezetett egy igencsak elhasználódott és csak madzaggal zárható, illetve csukható ajtón, majd mondta, hogy itt tudok átöltözni és egy szobával beljebb, ott lesz a fürdő. Én voltam az ELSŐ turista ebben a fürdőben. Gondolom, hogy a faluban lehet hasonló fürdő több házban is, de én ezt találtam. Gyorsan levetkőztem és már csobbantam is. A víz 41,2 C fokos volt. A medence nem volt nagyobb mint 3x4m. És a mélysége 0,8m. Az egyik sarokban folyt be a forró víz, a kezemet nem is tudtam alatta tartani, míg a vele szemközti sarokban volt egy túlfolyó cső. Ennyi volt az egész. Látszott, hogy az egész házimunka, azaz saját maguk építették, mert minden csempe más méretű volt. Viszont ez senkit sem zavart abban, hogy élvezze a meleg víz gyógyhatását és a fürdőzést. Én kb. 40 percet bírtam, Nagyon meleg volt. Később jött négy srác Khorogból, majd beszélgettem velük. Nagyon élveztem és felfrissültem. Onnan továbbhaladva átkeltem a Hargus Pass 4163m magas hágóján. Ott már nem volt aszfalt, hanem köves út. Ismét 1-2. Később az út kétfelé ágazott. Azt gondoltam, hogy valamelyik út rossz minőségű és a másik kikerüli, majd ismét összeér. Választottam. Természetesen rosszul. Én, tudtomon kívül is az off-road-ot választottam, amit később már nagyon bántam. Ugyanis a másik út Kb. egy Km-re később aszfaltosra váltott. Láttam, de nem tudtam átjutni arra. Úgyhogy 15-20Km-en keresztül majdnem párhuzamosan mentem az új aszfaltos úttal és szentségeltem. Nem éreztem oxigénhiányt. A motor alapjáratból nehezen kezdett felpörögni, de miután felpörgött, már nem volt gond. Egy faluban megálltam vacsorázni. Ott összehaverkodtam 3 kamionossal. Jót beszélgettünk, igazából a semmiről. Mindegy, de jól telt az idő. Meghívtak egy Snikers-re. Ott lett volna szállás, de szerettem volna egy tóparton aludni. Úgyhogy célba vettem a tavat. Amikor odaértem, láttam, hogy nem olyan egyszerű lejutni a partjára. Igazából nem lett volna gond a lejutás, hanem ez egy tó volt és pusztaság. Se egy bokor, se egy fa. Természetesen ebben a magasságban nincsenek fák, úgyhogy ez nem is lepett meg annyira. Viszont nagyon fújt a szél. Gondoltam továbbmegyek és találok majd egy szélvédett helyet a sátrazáshoz. Hát, nem találtam. Este 8-kor már meg kellett állnom és sátrat építenem, mert Murghab onnan még vagy 70-80 Km-re volt és az aszfalt eléggé kátyús. Úgyhogy semmiképp nem akartam éjszaka beérkezni a városba. OK, sátorépítés. Csakhogy 40Km/h sebességű szél fújt, viszont nem volt választásom. Nagy nehezen, elég sokat harcolva a széllel, sikerült a sátrat felállítanom. Már hideg volt. A kezem már kesztyűben is fázott. Amint megvoltam a sátorépítéssel, azonnal beköltöztem. GPS koordináták. Itt nem adok koordinátákat, mert, nincs értelme. Ahol megfelelőnek találjátok a helyet ott álljatok meg. Nem lesz egyszerű. Bár az egész terület egy nagy kemping, viszont rendkívül huzatos. Olyan 6-8C fok lehetett és szél. A sátorvasakat nem tudtam teljesen leverni, mert 15cm mélységben követ ért. Csak bíztam abban, hogy éjszaka a szél nem tépi le a sátrat a fejem fölül. Megúsztam. Reggel összepakoltam, majd irány Murghab. Egy ideig off-roadot választottam a betonút helyett, ami azt eredményezte, hogy egy-két vízfolyáson kellett átmennem. Itt a csizmámba felülről befolyt a víz. Eleinte egy kicsit hűvös volt, de azután a víz a csizmában felmelegedett, úgyhogy nem volt zavaró. Természetesen, amit tudtam azt kiöntöttem és a törülközőmmel kiitattam.

Murghabbann egy családnál terveztem a megszállást, a városban. Útközben azonban megálltam egy jurtánál. Beszédbe elegyedtem egy sráccal, aki beszélt angolul. Neve Avaz. E-mail címe: avaz.nuraliev@mail.ru. Ő egy kis családi vállalkozást üzemelte. Ha valaki jurtában, egy Kirgiz családnál szeretne aludni és az életükről többet megtudni és elbeszélgetni velük, ez a hely ajánlott. Nagyon kellemes család. GPS koordináták: É: 38.09233, K: 073.90949. Mondta, hogy aludjak náluk itt a jurtában. Ennek nem tudtam ellenállni. Úgyhogy még 10 óra sem volt, amikor aznapra befejeztem a motorozást. Levetettem a csizmámat és kitettem száradni. A srácnak adtam egy matricát, amelyet azonnal felragasztott az autójára. A jurtában a felesége készített egy kis tojást, teát, kenyeret és megreggeliztem, vagy ebédeltem, ez nézőpont kérdése. A jurtában volt a 4 hónapos kisfiuk is. Rendkívül örültem a lehetőségnek, hogy itt alhatok. A srác elmondta, hogy itt a jurtában csak nyáron vannak, mert télre beköltöznek a városba. Van vagy 70 Jakjuk, és nem is tudom mennyi birkájuk. A jakoknak melegük van ilyenkor és azok a birkákkal együtt fenn vannak a hegyen. Ilyenkor alkalmaznak egy juhász családot, akik vigyáznak az állatokra és gondozzák őket. A hegyen él medve, farkas, és meglepetésemre állítólag tigris is. Hát ezt sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom. Az biztos, hogy nem szeretnék egyikkel sem találkozni. A srác (25 éves) mondta, hogy inkább az állatokra vadásznak. Embere nem igazán támadnak. A birkák vannak inkább veszélyben. Láttam viszont rengeteg mormotát. Olyan hörcsögféleségek. Nagyon aranyosan futnak. Egyet felvettem videóra, de amikor videóztam, nem akart futni a disznó, csak egyhelyben állt és nézelődött.

Mai nappal kezdődött a Ramadan. Ez azt jelenti, hogy a hívő emberek napkeltétől, napnyugtáig nem esznek, és nem isznak. Vendéglátóm úgy láttam nem igazán hívő, mert evett velem tojást és kenyeret, sőt elszívott egy cigit is, ami ugye igazán hívő embernél bűn. Majd ebéd (nekem reggeli) után ledőltünk és aludtunk egyet.

A jurta belülről nagyon hangulatos. szőnyegek vannak leterítve az aljára. Az oldala apácarács szerűségű fából van, amelyikre kívülről gyékény, majd jak és bárányszőrből készült vastag borítás kerül. A felső merevítések is fából vannak, és azok külsejére szőnyegszerű anyag kerül, de nem csak mint díszítés, hanem ennek az anyagnak vannak széles pántjai és azok segítségével rögzítik az oldalakat a tetőkhöz. Középen van egy kisebb kályha. Ezt ma már gázzal fűtik, de természetesen vannak, akik még feljebb mennek és 30cm magas kis bokrokat szednek, majd azokkal fűtenek. Hát, aki télen is jurtában lakik, annak nyárra megvan a teendője.

Megtudtam végre, hogy hogyan készítik a jurtákat. A jurták egyszerű birkaszőrből vannak összegyúrva. Megnyírják a birkát, majd fésű szerűséggel, viszonylag egyenes szálakra fésülik a szőrt. Ezzel kiszednek belőle minden fizikai szennyeződést. Majd a patakban többször átmossák az egészet. Addig mossák, amíg elmegy a szaga. Miután kiterítve megszárítják, ekkor jön a fizikailag igen nehéz munka. Kiterítenek egy hatalmas vásznat, majd a már kimosott és megszáradt szőrt, ráterítik. Fogják és a vászonnal együtt nagyon szorosan felcsavarnak egy darabot. Ekkor forralnak vizet és 4-5 férfiember egymás mellett térdelve alkarral elkezdenek egy darabot oda-vissza mozgással felcsavarni, majd kicsavarni. Ezt a fel és visszacsavarást folyamatosan végzik, míg egy ember időnként forrásban lévő vízzel a felcsévélt részt meglocsolja. Majd folytatódik ez a fel és visszacsévélés 3 órán keresztül. Majd ezt a műveletet folytatják a teljes darab elkészültéig. Egy-egy darab Kb. 2x3m. Az így nyert anyag vastagsága 2-3 cm. Szóval jó vastag. Miután ez megvan, kiterítik és megszárad. Ekkor Jak szőrből fonnak hosszú kötelet és ezzel beszegik, hogy ne foszoljon szét a széle. Ez az anyag viszonylag puha és a vizet nem engedi át. Állítólag a víz egyszerűen csak lefolyik róla. Gondolom más országban, mint Mongóliában, használják az állatok bőrét is, de itt, ahol viszonylag kevés a csapadék, itt csak a szőrből készül. Egy-egy ilyen jurtát 10-12 éven keresztül használnak, majd újat készítenek.

A téli tüzelő összegyűjtése. Egy jurtában max. 4-5 fő lakik. Fűtenek ők jak trágyával is meg szerintem amivel tudnak.

Holnap szerintem, már átlépem a határt Kirgizisztánba.

Kamionos cimbora azonnal felragasztotta a matricát  My trucker body immediately proudly placed my sticker on his truck.

Kamionos cimbora azonnal felragasztotta a matricát
My trucker body immediately proudly placed my sticker on his truck.

Táborhely a fennsíkon. Campground on the plateau.

Táborhely a fennsíkon.
Campground on the plateau.

DSC_3477-1DSC_3472-1DSC_3467-1

Ha jól gondolom, akkor ez egy Mormota. Rengeteg szaladgál belőlük. If I'm right, then this is a whistler. Lot of them running up and down.

Ha jól gondolom, akkor ez egy Mormota. Rengeteg szaladgál belőlük.
If I’m right, then this is a whistler. Lot of them running up and down.

DSC_3463-1DSC_3461-1

At Baital hágó felé, még betonos úton. Towards At Baital Pass here still on paved road.

At Baital hágó felé, még betonos úton.
Towards At Baital Pass here still on paved road.

A srácok a fürdőből. Hamarosan a matricám is felkerült az autóra. Guys from the thermal bath. My sticker soon was landed on their car.

A srácok a fürdőből. Hamarosan a matricám is felkerült az autóra.
Guys from the thermal bath. My sticker soon was landed on their car.

DSC_3368-1DSC_3364-1DSC_3361-1DSC_3359-1

A hídon szerencsére nem kellett átmennem. Fortunatelly I did not need to cross that bridge.

A hídon szerencsére nem kellett átmennem.
Fortunatelly I did not need to cross that bridge.

DSC_3356-1DSC_3354-1DSC_3353-1DSC_3350-1

Reggeli a nemzetközi kerékpáros csapattal. Breakfast with the international team of cyclists.

Reggeli a nemzetközi kerékpáros csapattal.
Breakfast with the international team of cyclists.

Táborhely a fennsíkon. Campground on the plateau

Táborhely a fennsíkon.
Campground on the plateau

Tádzsik, vagy Kirgiz ház a Pamíron. Középen 1 db kályhával fűtik. Tajik or Kirgiz house on the Pamir. It ois being heated with one fireplace in the middle.

Tádzsik, vagy Kirgiz ház a Pamíron. Középen 1 db kályhával fűtik.
Tajik or Kirgiz house on the Pamir. It ois being heated with one fireplace in the middle.

Az első autó, ami a Pamit Highwayen áthaladt 1956 The first vehicle that crossed the Pamir Highway. 1956.

Az első autó, ami a Pamit Highwayen áthaladt 1956
The first vehicle that crossed the Pamir Highway. 1956.

Az út építése kézi erővel. Construction of the road by hand.

Az út építése kézi erővel.
Construction of the road by hand.

I slept very well at night and I felt rested when I woke up. I was having breakfast with a lady from Switzerland. She is touring by bicycle. We had a fantastic conversation during breakfast. I think it was around 10 O’clock when I left the Lodge. I felt great. I was rested, however I think this feeling will not last too long. Resting for one day It is not really enough, but more than nothing.

As I was coming out from Pamir Lodge, I stopped and got some cash from an ATM. This is the first place wherever I’ve been, where ATM machines gives you USD and TJS as well, whichever you need. Strange, but I like it.

Then I visited the local museum. I wanted to see how they were building the Pamir Highway. Well the museum had everything starting from Stone Age. My little time travel started in the Stone Age, but I quickly passed on that and looked at the photographs of the construction. The lady was really helpful and helped me in English. The job was completed with bare hands. The rocks were transported by donkeys. It must have been an extremely hard physical work. The first car passing through the Pamir Highway was in 1956.

Then I headed to Jelondy, the bath. The road that I was going on was in very good condition. The names of the villages were not always written out so slowed down and asked the people. Where is Jelondy? The men said to me, you are there. This is Jelondy. A Europen tourist thinks that a famous thermal bath will be well signed and advertized. Here it wasn’t like that. I was asking where I can find the bath and the guy pointed to a house on the other side of the river. So then let’s get to that private house. When I got there, nothing was telling me that this is a thermal bath. I was asking where the bath is? A man pointed me to a door. There is the bath. I was asking, and can I use it? He says, yes, no problem. A kid directed me though a little over used door which could be kept closed by using a rope. He told me that I can take my close off here and the next room will be the bath itself.

I was the first tourist in this I think there are other baths as well in this village, but I found this one. Quickly had undressed and I was in the water. The water was 41,2 C degrees and the tub wasn’t larger than 2x3m. It was about 0,8m deep. On one corner the hot water was continuously coming in, and on the other corner, they built an overflow pipe. This was it guys. The incoming water was so hot, that I could not keep my hand under it. I could see that the whole tub was hand made by the locals, because there were not too many tiles with the same size. However it didn’t stop anybody to enjoy the supposedly healing effect of the bath. I only could stay in for about 40 minutes. Then later 4 guys were coming from Khorog and I chat with them for a while. I was really enjoying my time there.

From there I crossed the 4163m high Hargus Pass. From there the asphalt disappeared again. 1st and 2nd gear again for a long time. Later the road was separating. One went to the right and one to the left. I thought the road going straight is too bad quality, therefore they started the other one on the right. So I went right. Oh I regretted my decision. The two roads were almost going parallel and I took the off-road side of it. Since the other road became covered by asphalt after a mile or so. I could see it but was impossible to go across. So I was going that off-road section for about 15-20 Km. I was bitching. I didn’t really feel the lack of oxygen, but my motorbike does not want pick up from idling. When I was going it was OK. But when I stopped to take a photograph, my bike was idling and when I wanted to start, sometimes it stalled. When I got to a village, I stopped for dinner. I became the temporary good friend of three truckers. I was talking to them as much as I could really about the nothing. I was invited for a Snickers chocolate bar. Anyway time passed by quickly. I could have stayed in the village in a GASTINICA, but I thought I will camp by a lake. So I hit the road. When I got to the lake I saw that it is not so easy to get the its shore. It was a lake and not bush, no tree, nothing. It was just a lake in the desert. Off course I know that in this height there are no trees so I wasn’t really reprised, but still. The wind was blowing with about 40KM/h. I was trying to find someplace where there is not so much wind, so I could pitch my tent. Well, I did not find. So I thought I keep on going and I will see. At around 8PM I had no chance, but to stop. Murghab was about 70-80 Km from there and the road was bumpy. So I didn’t want to enter the city at night. OK, pitch the tent. Since the wind was really blowing, it was a great fight against the wind. I won the battle. As soon as my tent was standing I immediately moved in. I do not give GPS coordinates here, because it would not make sense. You can pitch tent, wherever you feel like. The whole place is a huge campground, it is very windy. The temperature was about 6-8 C degrees. and wind. The tent stakes could not be pushed down all the way, because of rocks. After about 15 cm I hit rock. I just hoped that the wind will not take the tent from above my head. I survived the night. I packed up in the morning, then, headed to Murghab. For a while I was choosing the off-road part instead of the paved road, which led me to cross two small creeks. He the water entered my boots from the top. In the beginning it was cold, since this water is about 1-2 C degrees, but later it warmed up and I got used to it. Off course whatever I could I dumped out and tried to get the rest out with my towel.

I was planning to sleep with a family in Murghab. However on the roadside I stopped at a Jurt. I started talking to a person. His name is Avaz. His mail address: avaz.nuraliev@mail.ru. GPS coordinates: N: 38.09233, E: 073.90949He runs a small business. So anybody can contact him by mail and can arrange the home stay in the Jurt. He is a great guy and has a fantastic family. If you want to sleep in a Jurt in Tajikistan this is well recommended. He spoke English and told me to stay with them and spend the night here. I could not resist. So it wasn’t even 10AM, when I stopped biking for that day. I gave him one of my sticker and he immediately put it on his car. I took my boots of and left them outside to dry. His wife prepared some breakfast for me. I received some eggs, tea, bread. They have a 4 months old sun and he was sleeping in the Jurt. I was so happy that I could stay with them. Avaz told me that they only stay in the Jurt in summer. For winter they move into town. They have about 70 yaks and I o not even know how many sheep. The yaks feel warm down here on summer, therefore they are higher up. They hire a shepherd family to take care of the animals all year. Here are living some bears, wolfs and I was even surprised that tigers are living here as well. I do not know whether it is true or not, but I sure would not like to meet either of them. Avez (25) told me that these wild animals are going after the sheep, rather than human. I saw a lot of small animals like hamsters. They are really cute when they run. One I could record with my camera, but just did not want to run. He was standing in one place and looking around.

The Ramadan has started today. It means that religious people do not eat or drink from dusk to down. I think Avez does not take it that seriously, because he eats with me and had a cigarette as well. According to him religious people can’t smoke, because it sin. After the meal we took a nap for a couple of hours in the Jurt.

The Jurt has carpets laid down and it is really homey. The side of it is constructed with wood structures, then rush and then sheep fir. The upper supports are also made of wood and they put some carpets on the top of them as well, then sheep fir on the outside. The carpets have wide straps and these straps are used to hold the structures together. In the middle of the Jurt there is a small stove. The heat it with gas today, but when I was there they used yak fertilizer. Upper in the mountains there are small bushes about a foot tall and they collect them for heating. Well, whoever I leaving in Jurts for winter, they sure have enough to do on summer.

Finally I was told how these Jurts are being made. The Jurts are made of sheep fir. They trim the sheep skin off, then the comb it. This way they straighten the fir and get the physical debris out of it. Then they wash it in the stream until the fir loses its smell. Then they spread it out and get it dry. Now the hard physical work starts. They lay out a 2x3m large canvas and they lay the washed and dried fir on the top. Then 4-5 man get down on their knees and using their forearm they start to roll a piece up and roll it out. This movement is done continuously and sometimes another man sprays boiling water over the rolled up fir. They do this for about 2-3 hours. Then they continue this process until all the canvas is rolled up. The received fir is about 2-3 cm thick. So fairly thick. When they finished, they lay it out and let it dry. Then they spin a long rope from yak fir and they use this to edge the sheep fir. The received material is fairly soft and does not let the water through. Supposedly the water just runs down on it. I think in other countries like Mongolia, they also use the skin of the sheep or other animal, but here there is not so many ran falls, so they only use the fir. One Jurt is used for 10-12 years. Then they make a new one.

About 4-5 people are living in one Jurt. They are laying around the walls on some thick rags or something like that.

So this is another great experience for me that I would not miss for anything.

Tomorrow I plan to cross the border to Kirgizstan.

2015.06.16-17. Dech-Khorog, Pamir Lodge

Reggel nehezen ébredtem. Illetve inkább az ágyból való kikelés okozott gondot. Már fenn voltam itteni idő szerint 5-6 órakor, ami ugye +3 óra az otthonihoz képest, de nagyon nehezen tudtam elkezdeni készülődni. Kijöttem a sátorból és csak járkáltam körbe-körbe, próbáltam összeszedni magam. Nem is tudtam reggelizni. Nagy nehezen összekészülődtem, majd célba vettem Khorog városát. Khorog központja egy nagy piac, a helyiek bazárnak hívják. Ott találtam valami ennivalót. Igazából egész jó volt. Valami krumplis kenyér szerűségbe volt virsli, majd így sütötték ki. Finom volt. Mindjárt megettem 10 darabot. A nő nézett s nagyokat mikor mondtam, hogy mennyit kérek. Miután jóllaktam, nekiálltam kérdezősködni, hogy merre van az a bizonyos Pamir Lodge. Ezen a néven senki sem ismerte. Már kezdtem feladni. amikor úgy gondoltam, hogy úgy keresem, hogy GASTINYICA. Volt címem is: Gagarin iskola mögött, csak az nem volt odaírva, hogy melyik városban. Amint kiejtettem a gastinyica  és a Gagarin skola szavakat, rögtönk kezdett derengeni valami. Kiderült, hogy a hely Khorogban van, úgyhogy legalább a város már megvolt. Elég nehézkesen találtam meg a szállást, de végül is sikerült. Szállásom a nyitott teraszon lesz. A hálózsákom jó, úgyhogy szerintem kényelmes lesz. Egész jó csapat verődött itt össze. Kerékpárosok a világ minden tájáról, USA, Korea, Írország, Svájc, Németország, és még nem is tudom honnan. Közösen elmentünk egy Indiai étterembe vacsorázni. Rohadt drága volt, de egyszer belefér. A következő nap nagy részét a szálláson töltöttem, blogírással és pihenéssel. Az internet sebessége kínosan lassú. Videóimat nem is tudom feltölteni. Pamir Lodge GPS koordinátái: É:37.48692, K: 071.56231

Miután a vízum lejártának határideje sürget, így úgy döntöttem, hogy reggel útnak eredek. Innen 125 Km-re van Jelondy, állítólag kiváló termál forrás, vagy fürdő. Ott megállok, fürdőzök egy kicsit, majd onnan a Bulun Kul tónál kempingezek. Ott van egy Gejzír is, amit szeretnék megnézni. Onnan Murghab, majd át Kirgizisztánba 21-én. Ez a vízumom utolsó napja. Persze ember tervez, Isten végez. Meglátjuk hogy sikerül. Ez a terv.

IMG_2373-1DSC_3343-1DSC_3346-1

In the morning it was very difficult to get out of the bed. I was up at around 5-6 O’clock, which is +3 hours compared to Hungary, it was difficult for me to start my day. I came out of the tent and I was just walking around and around trying to get my acts together. I could not even eat anything for breakfast. Finally I could take off and headed to Khorog. The center of Khrog I a big market, the locals call it BAZAR. I found there something like bread made from potato and a sausage was inside of it. I ordered 10 of them immediately. When I ordered 10 of them, the lady was looking me strange, but I could et it. It was tasty. After I filled my stomach I started asking locals about Pamir Lodge. Nobody knew it by this name. When I almost gave it up, I thought I ask like GASTINICA and Gagarin Shkola. As soon as they heard this, they started to direct me to this place. I had an address as well, behind the Gagarin school, but it did not say in which city it was. Pamir Lodge is actually in Khorog. So at least I found the city. It’s better than nothing. Due to the lack of signs it was pretty difficult to find this place, but finally I succeeded. My sleeping place will be on an open porch. I have a good sleeping bag, so I think it will be comfortable.  A fantastic team got together from all over the world. USA, Korea, Ireland, Germany, Switzerland, Norway and I don’t even know from where. We all went down to the city for dinner in an Indian restaurant. It was damn expensive. Hey once in a while I can afford it. The next day I spent with writing my blog and take rest. The internet speed is extremely slow. My videos didn’t even go up.

Pamir Lodge GPS coordinates: N:37.48692, E: 071.56231

Since my visa expires pretty soon I decided to take off the next day. The next place, where I plan to stop is 125 Km from here the place is called Jelondy. According to the locals there is the best thermal bath in the area. I will stop there, take a bath for a couple of hours and then head to Bulun Kul lake and camp there. There is a geyser as well which I would like to see. From there the next stop would be Murghab, then the following day, on the 21st, cross the line to Kirgizstan. This is the last day of my visa. Man plans, God finishes. We will see. This is the plan, anyway.

2015.06.15. Eged-Dech Tádzsikisztán

Reggel a család megreggeliztetett. Kaptam kettő tojást, mézet és teát. A reggeliért és a vacsoráért 30 TJS-t kellett leszurkolnom. Megérte-e vagy sem, az mindegy. Egy kicsit segítettem a családon. Tudom nem sok, de nekik nincs másuk, mint amit az állataiktól nyernek, és persze van nekik egy nagyon szépen rendben tartott veteményeskertjük. Van egy pár tehenük, tyúkok, birkák és egy pár család méh. Jó volt, hogy itt aludtam, mert egész éjjel esett. Így legalább mindenem száraz maradt és ami vizes volt, megszáradt. Minden elektromos eszközömet feltöltöttem. A szoba amit kaptam, makulátlanul tiszta volt. Ők nem mennek be a szobába cipővel. A cipőket kinn levetik, így a sáros csizmámban én sem merészeltem végigtaposni a szőnyeget. A szobában nem volt semmi. Úgy értem semmi. Nem volt bútor, nem volt ágy, fürdőszoba, még víz sem. Csak egy szobát kaptam ahol a hálózsákomban alkudhattam. Voltak ott kiteríthető matracok, azokat terítettem magam alá, és volt még egy pár párna is, azokat használtam. Reggel folytattam a terepezést. Hát ez nem olyan igazi terepezés, út volt, csak éppen nagyon rossz minőségű útalap maradvány. Egyben, kettőben haladtam egész nap. Fárasztó volt folyamatosan koncentrálni és állni a motoron egész nap. Viszont, nem esett az eső. Eljöttem vagy 60 Km-t, amikor találkoztam Tádzsikisztánban az első motorossal. Szembe jött egy 1200 GSA-val. Horvát motoros volt, de Németországban él és a Touratech beszállítója. Ő Mongóliából tartott hazafelé. Mongóliában az északi úton jött Ulánbátorból és azt mondta, hogy egyszerűen katasztrófa az út. Sokszor 60-70 cm-es vizeken kellett átjönnie és végi esett az eső. A GS gyári futóműve nem bírta, folyamatosan felütött. Azt mondta, hogy amint hazaért, az első dolga lesz lecserélni, progresszív futóműre. Nagyon dicsérte az enyémet. Egy fél órát beszélgettünk, majd mindenki ment a maga útján. A korábbi (khulob) tankolás óta már eljöttem 250 Km-t és mivel az út jó részét egyben és kettőben tettem meg, gondoltam, tankolok. Nem találtam más üzemanyagot, csak kannásat. Nem kérdeztem milyen oktán és azt sem, hogy mennyibe kerül. Kellet a nafta. Mondom a férfinek, hogy az én tölcséremet, ami egyben speciális szűrő is használjuk. Hozza az övét, amelyiknek jó hosszú nyaka volt. Mondom OK, de ebbe teszem az enyémet és úgy tankolunk. Összesen 5 l üzemanyaga volt. Az 5l üzemanyagban ½ dl kosz maradt a tölcséremben. Ebben volt víz, olaj és sár. Mutattam neki, mondta, hogy neki is jól jönne egy ilyen. Sokkal nyugodtabb vagyok így mintha az egészet csak beleöntötte volna. Egyszerűbb volt így tankolni, mint üzemanyagszűrőt cserélni. Onnan továbbjöttem Khorog felé. Tudtam, hogy Khorog városát nem érem el, és ha el is érném, szállást kellene keresnem. Úgyhogy végre egyszer időben elkezdtem szállást keresni. Megtöltöttem a kulacsaimat jó hideg vízzel és 5-kor már meg is találtam a szállást. Afganisztán határtól vagyok 100m-re. Az előbb átkiabáltak, beszélgetni akartak. Mivel nem beszélek Oroszul, lehet, hogy Ők sem, így nem folytattunk különösebb diskurzust. Képzeljétek, hogy a képen látható utakat, a mai napig is kézzel vájják a hegyoldalba. Természetesen ezek csak gyalogos utak. Elképesztő, ahogy egy férfi légkalapáccsal vájta a hegyoldalt. Nem tudom honnan volt a kompresszor, hogyan került oda. Na és az üzemanyag. Szerintem szamárháton hozzák át a hegyeken.

A folyó kellemesen lehűti a levegőt. Nincs szúnyog és a folyó morajlásán kívül nincs más zaj. Szerintem éjjel rengeteg csillagot fogok látni. Semmilyen más fény nem fogja megzavarni a csillagok ragyogását. Elkészíttettem a vacsorámat és mivel a sötétedésig még volt időm, egy jó teával is kényeztettem magam. Táborhelyem teljesen hegyekkel van körülvéve. Ámulatba ejtő a látvány. Körülöttem valamilyen gyógynövények vannak, és az illatuk betölti a levegőt. Holnap reggel nem sietek. Itt sem fogna állatok megzavarni reggel. Egy kiadós reggelit követően célba veszem, bár még nem tudom, hogy hol van, de a kempingem neve Pamir Lodge lesz. Ott, ha van internet elérhetőség, akkor kettő napot tervezek maradni és a napomat a semmittevés fogja kitölteni. Egy kicsit mosok és pihenek. Ja, és a mai szállásom GPS koordinátái: É 38.03936, K 071.28485

DSC_3332-1DSC_3327-1DSC_3307-1DSC_3286-1DSC_3283-1DSC_3281-1DSC_3271-1DSC_3267-1

A horvát motoros / The biker from Croatia

A horvát motoros / The biker from Croatia

DSC_3262-1

DSC_3261-1

Afgán családi ház a hegyekben. Elektromos áram nincs /Afghan family home in the mountain without electricity.

Hogyan építették ezt oda? How did they built this one there?

Hogyan építették ezt oda? How did they built this one there?

DSC_3257-1DSC_3255-1

DSC_3336-1

Az ösvény a sátor job oldalán Afganisztán / The track on the right side of my tent is Afghanistan

In the morning the family offered me breakfast. I received two eggs, honey and tea. I had to pay an additional 30 TJS for the dinner and breakfast. Whether it was worth it or not, it does not matter. I helped a little on this family. I know it is not much of a food, but this is all they have. They have cows, sheep, chicken, a few families of bees and they have a wonderful vegetable garden. It was a good decision that I slept at this family, because it was raining all night. All my gear dried out and my tent didn’t get wet. I charged all my electrical equipment. The room that I received was just a room. It was absolutely clean. These people do not go into the house with their shoes. They leave their shoes outside. So I wasn’t dare to enter into the room with my muddy, dirty boots. I’m sure they would have remembered me for a while. The room was empty. I mean, empty. No furniture, not bathroom, no water, nothing. It was just a room. There were a few thick foams which I could lay under me and I was sleeping in my sleeping bag. In the morning for about 2 Km there were paved road and then nothing. So I kept on gaining more off-road experience. The road was really bad. All day long I was using only my 1st and 2nd gear and I was standing on the bike for all day. It was tiring standing on the bike all day and constantly concentrating. Hey, but no rain today. A rode about 60 Km when I met the first biker in Tajikistan. He went the opposite direction with a 1200 GSA. He was from Croatia, but he lives in Germany. He is actually a manufacturer of motorbike parts and a supplier of Touratech. He was heading home from Mongolia. He came on the North route from Ulanbataar and he said that route catastrophic. He was riding in constant rain and 60-70cm deep waters he had to cross. The factory suspension of the GS couldn’t hold. It bottomed out all the time. So he said as soon as he gets home, the first thing he will do is to change the suspension both front and back. He really was jelous of my shocks. He said they are great. We talked for about a half an hour and said our goodbyes. I have ridden about 250 Km from the place I fueled up earlier and I though, since I do not know what is ahead of me, it is better to get some fuel. However I could only find fuel in cans. No gas station was there. So I stopped and asked for fuel at a place. The guy said he has only 5l. I didn’t ask what octane or how much. I needed it bad. So I took out my funnel with special filter installed in it, from my box, the guy said, oh you do not need that, I have a bigger one, with a longer neck. I said OK, so we put yours into my tank and put mine into yours and you pour the fuel through mine. After finishing I found about ½ dl of dirt, oil and water in my funnel. I showed the guy and he said he could use something like this here as well. I’m more relaxed, I do not have to worry about changing my fuel filter because of dirt in the fuel. It was much easier to fuel this way than changing the fuel filter on the side of the road. So I left with additional 5 l of fuel and I knew I will not reach the city of Khorog, so I need to find some camping spot. I filled up my bottles with cold fresh water and at about 5PM I found a good spot to rest. I was about 100m from the Afghanistan border. Just before they were trying to communicate with me by shouting over, hello, hello, but since my Russian language knowledge is very limited, we could not have a deep conversation. Imagine this. The roads you see on the pictures are being dig out from the rocks by hand even today. Off course these are only for walking. It is incredible. I guy was carving the road from the rocks by compressed air hammer. I do not know where they had the compressor, the fuel and how the got there. It was really amazing. We did not get any further from where I came from. No mosquitoes and you can only hear the noise of the rippling stream. The sky was clear and I think there will be tremendous stars above in the night. I prepared my meal and since I still had time before it got dark I spoiled myself with a good cup of tea. My campground is surrounded by huge mountains. The view is spectacular. The top of some of the mountains are still snowcapped. There are some types of herbs around me and their smell fills the air. I will not need to rush in the morning and no animals will disturb me here either. I will have a good breakfast and after I will try to find my next camping place, called Pamir Lodge. If there will be internet connection, then I will stay for about two days and I will do nothing. I will do my laundry and rest. Oh and the GPS coordinates for my camp site: N 38.03936, E 071.28485.

2015.06.15. Nurak-Eged Tádzsikisztán

Reggel ébredéskor elkezdett szemerkéli az eső. Gondoltam, jobb, ha elkezdek készülődni, mert ha nagyon ráered, akkor a meredek lejtőn nem biztos, hogy egyszerű lesz lemenni, ha nagyon sáros. Úgyhogy összepakoltam. Mire elkészültem, az eső abbamaradt és kisütött a nap is. Hát jó, akkor itt reggelizem. Ettem egy kis felvágottat, paradicsomot és kenyeret. Sajnos magam számára még mindig lusta vagyok főzni és így még egy teát sem készítettem magamnak. A teakészítéshez elő kellett volna vennem a főzőt, benzint szívnom és felforralnom a vizet. Ezt kihagytam. A desszertnek a maradék fél sárgadinnyét fogyasztottam el. Majd gondoltam, hogy időm mint a tenger, így nekiálltam blogot írni a motor oldaldobozán. Szépen nekikészülődtem, elővettem a kisszékemet, leültem és írtam. Mindezek mellett csodálatos kilátásban volt részem. Egy gyönyörű tó terült el alattam. Égszínkék vize és a belőle kicsúcsosodó ezernyi kis sziget, teljesen magával ragadott. úgyhogy a blog írást nem is kapkodtam el, maradtam vagy kettő órát. Pont amikor befejeztem, megjelent egy kaszáló ember. Mondta, illetve a szerszámból, amit hozott egyértelműen kiderült, hogy ő kaszálja itt a füvet. Nagyon-nagyon barátságos volt. A kisfiával érkezett. Egy kicsit beszélgettünk, de mivel én már össze voltam pakolva nemsokára indultam. Amikor elindultam lefelé megállított és adott egy frissen szedett almát. Itt nem az almán van a hangsúly, hanem azon, hogy nem is tudta hogyan fejezze ki, hogy örül a jelenlétemnek. Hát akkor irány a Pamir Highway. Egy ideig nagyon jó minőségű aszfalton motoroztam. Khulob-ban tankoltam és a szemközti étterem szerűségben ittam egy kávét és valami üdítőt. Rendkívül kedvesek voltak velem. Mondták, ha jövök visszafelé, feltétlenül álljak meg és aludjak itt. Mondtam, hogy köszönöm, de nem valószínű, hogy errefelé jövök vissza. Illetve, akkor valami baj van. Természetesen ez a beszélgetés minden féle nyelven és gesztusokon alapult. Annak ellenére, hogy nem igazán értettük egymás szavát, a lényeget, szerintem megértettük. A Tádzsik emberek nagyon melegszívűek. Onnan irány a Pamir. Az út az Alpokhoz hasonló szerpentinekkel kezdődött, majd a szerpentinek maradtak, csak az út fogyott el. Illetve az aszfalt része. Egy jó darabig hatalmas porban motorozgattam. Az út átvezetett kanyonokon, vízeséseken, vízmosásokon. Jobra a folyó túloldalán már Afganisztán. Ha nagyobbat tudnék dobni, 100 m, akkor át tudnék dobni Afganisztánba. Az út esetenként a sziklába van vájva, jobbra-balra 50m magas sziklák meredeznek és közötte, mint egy parányi porszem próbálod terelgetni a gépedet. A sziklák, hol vörösek, hol sárgák, hol pedig mohával borítottan barnás zöldek. Még a geológiai rétegek is láthatóak. Gyönyörű. Minden pár száz méteren megállhattam volna és fényképeket készíthettem volna, de az állandó megállás fényképezőgép ki, majd vissza, majd indulás már unalmassá vált. Természetesen készítettem képeket is, de lehetett volna többet is készíteni. Lehetett volna más beállítással, más nézőpontból, de itt már művészi fotókról beszélünk, amihez már nem volt kedvem. Megáll, katt, majd tovább. Az út keresztülvezetett vízmosásokon is, illetve vízmosásnak csak a helyén, mivel a szárazság miatt nem volt benne víz. Na, nem kell nagy dolgokra gondolni, ugyanis ezen az úton nagyon sok teherautó is közlekedik, szóval az út járható, de ahol most egy mélyebb gödörbe mentem be, majd onnan ki, ott rosszabb esetben víz folyik keresztül és ez lehet akár 50-60 cm is. Már nagyon untam a port, mert, ha szembe jött egy teherautó, akkor egy ideig alig láttam. Imám meghallgatatott. Beborult. Ó, nem. Ezt azért nem kértem. Ugyanis, ahol most por volt, ott 10 cm mély sár lett. Ez fantasztikus, a következő 50-60 Km-t ebben a sárban kell megtennem. Hát akkor már inkább a por, de ez nem kívánságműsor. Maradt a sár, illetve csak bizonyos részeken, mert ahol kő volt az alja és nem volt poros, ott maradt a kemény útburkolat. A Pamir be és kijáratánál regisztrálni kell. Ez nem más, mint megállsz, majd az adataidat és a motorod rendszámát bevezetik egy kockás füzetbe. A Pamir felétől végig szakadt az eső. Először nem vettem komolyan, majd láttam, hogy az idő nem tréfál és kénytelen voltam esőruhába bújni. 10-15 Km-re a Pamír kijáratát követően az eső abbamaradt és elkezdtem gondolkodni szálláshelykeresésen. Hát erre nem olyan egyszerű, ugyanis nagyon meredek és sziklás. Miután minden csupa víz volt, gondoltam inkább keresek egy magánszállást. Az egyik falun, azaz Egeden, ahogy átmentem, láttam egy táblát, Homestay. Visszafordultam és megkérdeztem, hogy tudnék-e itt aludni. Örültek nekem, azaz nem igazán nekem, hanem annak, amit fizetek érte. A tulaj mondta, hogy 10 USD/éj. Mondtam megegyeztünk. Leparkoltam a vasat az udvarban, majd készítettek vacsorát. Ez a rész egy nagyon elhagyatott, szegény rész. Szerintem nincs munka a faluban. A falut 800 fő lakja, munka nélkül. Mindenki csak a saját maga által megtermelt dolgokat fogyasztja. Mindegy a vacsorám kettő tojás, tejföl, kenyér, tea volt. Elővettem a maradék vodkámat a dobozból és gyorsan felhörpintettük a tulajjal. Először nem is hittem, de fügefa alatt vacsoráztam. És a füge Augusztusban beérik. Hihetetlen. Otthon, Domboriban nem érik be. Valószínű, mert nagyon huzatos a hely, de úgy látszik, hogy itt beérik. A szobám, mintha a sátram lenne, Sem zuhanyzó, sem WC. Egy darab szoba, ahová lefekhetek, majd reggel mehetek a dolgomra. Azonban a kedvesség határtalan. Nekem megért 10 USD-t az, hogy nem kellett a sátrat a vizes földön felvernem, majd ha éjjel, vagy reggel esik, akkor nem kell esőben összepakolnom és mindent vizesen eltennem. Erre lesz még lehetőségem, úgy gondolom. OK, a koordináták: É 38.35030 K 070.61541. Szerintem ez az egy van a faluban, úgyhogy nem lesz nehéz megtalálni. Holnapi úti cél Khorog, ami 280 Km. Az út itt nagyon jó aszfaltos, de mint a tulaj mondta, még Kb. 2 Km, majd ismét az a bizonyos Makadám út várható.

Éjszakai vendéglátóm / My landlord

Éjszakai vendéglátóm / My landlord

DSC_3194-1

Útszéli mészáros / Roadside butcher

Útszéli mészáros / Roadside butcher

Majdnem mint Üzbegisztán / Almost like Uzbekistan

Majdnem mint Üzbegisztán / Almost like Uzbekistan

Büféskisasszaony / The girl in he roadside caffee

Büféskisasszaony / The girl in he roadside caffee

Gyerekek hűtik magukat / kids are cooling themselves

Gyerekek hűtik magukat / kids are cooling themselves

Az Út / The Road

Az Út / The Road

DSC_3249-1

In the morning when I woke up it started to rain. Not heavily, but just enough for me not to be able to fall back asleep. I was thinking that I should get up, pack up and get going, because if it keeps raining, then the dirt road that I came up on, will be very slippery and it was steep. By the time I was ready to leave, the rain stopped and the sun started shining. I said OK, let’s have breakfast. I eat some sausage, tomato and bread. Unfortunately I’m very lazy to cook for myself, so I did not even make a cup of tea. I would have to get my cocking ware out, get some fuel from the bike, then put everything back in. I passed on that. I eat my remaining Honeywell melon as a desert. OK, if it is not raining, and I have plenty of time, I’m needed to catch up with my blog. I prepared my office on the top of the side box, pulled out my little chair and I started to write. Imagine look on your left there is a beautiful large lake with sky-blue water and if god has dropped thousands of small island into it. The whole view was so gorgeous, that I wasn’t in hurry and just writing my blog took me 2 hours. Just as when I finished writing, a man arrived with his son. As he said, actually did not need to say, because it was obvious from the tool he was carrying, tat he is responsible to cut the grass. He was super-super friendly. He came up with his son. We talked for a while, but since I was packed up already, fairly soon I left. When I was leaving, he stopped me and handed me an apple that he just picked recently. Here is not the apple what is important, but he was just trying to express how happy he is to meet me. So let’s get to the Pamir. For a while the road was smooth asphalt. I stopped in Khulob to fuel up and on the opposite side of the gas station I went to drink a coffee and some cold soft drink. The people were very nice and friendly. They told me when I come back I must stop and sleep here. I said if I come back this way then something is wrong. Off course this conversation was done by every language and gestures as well. In spite of the fact that we barely understood each other’s language, the meaning what we wanted to say did go through. The Tajik people are really warm hearted and friendly. From there I headed to the Pamir. The road started with twists and good asphalt. The twists stayed but the asphalt disappeared. I was riding in huge dust for a while. The road took me through canyons, cascades, rivers (with no water at his time). On the right hand side, on the other side of the river, there was Afghanistan. If I could throw about 100m, I could throw a rock over. The road in some places is dug into the rocks. About 50m high rocks both to your right and left side. You feel like a small gram and trying to maneuver with your machine between these giant rocks. The rocks are sometimes red like blood, sometimes yellow and sometimes covered by most, so they have brownish, greenish color. You can see the geological marks, the way they were built on top of each other. It is gorgeous. At every few hundred meter I could have stopped and could have taken photographs, but stopping all the time, take out the camera, pack it back in, became boring. Off course I took photographs, but I could have taken more. I could have taken photographs from different angles, from different setups, but then we are talking about artistic photographing but it would have taken too much time and I had to go. I stopped, took a shot and go. Several places water crosses the road. Normally. However at this time everything was dry. The road is travelled by trucks and cars, so it should not be a big deal with a bike, but in lower areas, where now it was dry, the water can be 50-60 cm high. I got really tired eating all the dust. If a truck went by, I barely could see. My pray was listened to. Huge clouds covered the sky and it started raining. So where before I was going in 10-15 cm dust, now it became mud. I though this will be fantastic for the next 50-60 Km. I’d rather choose the dust, but it is not a wish list. So the mud stayed, but where it wasn’t dusty there were hard rock, so it was fine. At the entrance and the exit of Pamir, you must stop and register yourself and your bike. They write your data in a book. From about the midway of the Pamir the rain was just coming down on me. At first I did not take it seriously, but then I saw that this is not a summer shower, so I had to get my rain gear on. About 10-15 Km after the exit of Pamir, the rain stopped and I started looking for some campground. It wasn’t easy to find a good campground, because the left hand side is steep and rocky, the right hand side the really fast flowing river, separating Tajikistan from Afghanistan. Everything was soaking wet.

I thought I’d rather look for some “Gastinica” home stay. As I was rolling through a village, I saw a Home stay sign. I turned around and I asked whether I could sleep there. They were really happy for me, maybe not for me, but for the money I have to pay for sleeping at their place. The owner said it will be 10 USD/night. I said OK we made a deal. I parked my bike in the yard and they prepared some meal for me. This is a really remote place and only 800 people are living in the village. No jobs what so ever. Everyone lives on whatever they can make for themselves. My dinner was two eggs, homemade yoghurt, bread and tea. I took my remaining vodka and offered it to the owner. The vodka disappeared quickly. It was unbelievable that I was having dinner under a fig tree. The fig gets ripe in August. Even in Dombori, where I live the fig does get ripe. My room is like my tent. No toilet, no shower. It is just a room, where I can take a nap and head out in the morning. The friendliness that I experienced here, was worth it. It was worth for me 10 USD and I did not need to pitch my tent and getting all wet at night and pack everything wet back into the box in the morning. I will still have enough time to do this later. OK, the coordinates: N:38.35030, E:070.61541. I think this is the only one in this village. The village is called Eged. Tomorrow the target is Khorog. It is about 280 Km from here. The road is a smooth asphalt here, but after 2 Km it becomes rocky off-road again.

2015.06.12-13 Samarkand-Nurak Tádzsikisztán

A kettő napot azért vetem egybe, mert Samarkandtól Termiz-ig nem nagyon történt semmi. Az út nagyon rossz minőségű volt. Nem is értem, hogy megépítenek egy 500 m-es útszakaszt, majd utána 500 m ahol nincs is út. Majd ismét 500m jó út, majd megint semmi. Pont, ahogy elkezdenél felgyorsítani, már vége is az aszfaltnak. Szörnyű volt. Ehhez az érzéshez társult még az, hogy Kb. 10-szer kellett megállnom regisztrációra és ami még nagyon fontos, hogy itt mértem a legmelegebbet. 46.6 C fokot. Azt hittem megőrülök. Meg is álltam egy tónál és úgy ahogy voltam, motoros ruhában nakig merültem a vízbe. Persze előtte kipakoltam a zsebeimet. Az utolsó előtti helyen a rendőr minden papíromat elkérte, még a biztosításomat is. Majd megkérdezte, hogy van-e fényképezőgépem. Mondtam, hogy igen. Mekkora? Mutatom. Mondta meg akarja nézni. Kb 5 kép volt benne, mert a hotelben letöltöttem őket, de, szerencsére a 3-iknál mondta, hogy mehetek. Termiz és határ között,, szerintem a határon, ellopták a régebbi akciókamerámat. Máshol nem hagytam felügyelet nélkül a motort, csak ott. A kamera a tanktáska külső zsebében volt. Ezt már csak Tádzsikisztánban vettem észre. Van még egy kamerám, de annak a töltő csatlakozásánál van valami érintkezési hiba, és menet közben nm tudom tölteni. Úgyhogy, akkor tudom használni. Mindenesetre bosszant a dolog

Az Üzbég határon mindent ellenőriztek. Az összes gyógyszeremet interneten megnézték, a táskáimat kipakoltatták, az útlevél ellenőrzésnél olyan kérdéseket tettek fel, hogy ki a Magyar miniszterelnök, mi Magyarország fővárosa, stb. Nem tudom mit gondoltak, hogy. Magyar útlevéllel, magyar motorral és papírokkal, magyar jogsival. Viagrát és óvszereket szerettek volna találni. Nagyon rá voltak izgulva. Többször meg is kérdezték. Ezek viszont nem voltak nálam, így ilyen tekintetben nyugodt voltam. Viszont kaptak egy kamerát. Zárjatok, mindent. Attól, hogy egyenruhában vannak, még nem garancia semmire.  Az Üzbég oldalon a határátkelés Kb 4 órámba telet. A Tádzsik oldalon, ha nem, kellett volna várnom, elég lett volna 10 perc. Tádzsik oldal szuper egyszerű és könnyű. Itt azonban fizetni kell 10 USD-t, nem tudom mire, viszont nem zsebre megy, mert kaptok róla elismervényt. Kamionosoknak is fizetniük kellett. Szerintem mindenkinek, ez valami eljárási díj lehet.

Ahogy átértem Tádzsikisztánba az út megjavult. Teljesen sima autópálya, viszont rengeteg a rendőr és nem esik nehezükre a büntetés kiszabása. Inkább a lakott részeken láttam sok rendőrt dolgozni és büntettek is. Dusanbe egy nagyváros hangulatát kelti. Tele parkokkal, szökőkutakkal, széles utcákkal. Készítettem egy pár fényképet, majd vetem ki pénzt az automatából, na, ez nem a zsebem, hanem itt valóban használhatóak a bankkártyák és sok helyen fizethettek is vele. Itt már nem kérdés a benzinkérdés. 95-ös oktánszámú benzin 4,8-5,4 TJS között mozog. Láttam 98-as oktánszámút is. A határhoz közel csak 80-as oktánút és esetleg 91-est láttam, ahogy közelebb értek Dusanbéhoz, onnan már sok új kút van shoppal. Üzbegisztánhoz képest, mintha más világ lenne. Persze az autóduda nyomkodásának vírusa a Tádzsikokat is megfertőzte, de nekem szimpatikusabb.

Dusanbéban nincsenek motorosok, illetve állítólag, és miért kérdőjelezném meg, van egy férfi, aki motoros túrákat szervez és motorokat ad bérbe. Leírom az adatait. Én nem beszéltem vele, hanem a Norvég motoros, Eric beszélt vele. Mondta Ericnek, hogy szombaton nem lesz Dusanbéban, csak vasárnap. Én szombaton voltam ott, és amúgy sem terveztem ott aludni, úgyhogy én nem hívtam. Ha bármi baj lenne, itt egy elérhetőség. Állítólag beszél angolul, hát ezt nem tudom.

A srác neve Farik. Tel.: +992 918 61 35 37. Ő mondta, hogy Dusanbéban a szállások 80-100 USD között mozognak. Ez nekem drága. Említette azt is, hogy állítólag van egy hotel 15 USD-ért. Én nem maradtam a városban, úgyhogy nem tudom.

Dusanbét elhagyva Nurek felé vettem az irányt. Az út jó. Nurak 1200 m magasságban a hegyek között fekszik. Nurak csak azért lényeges, mert ahhoz tájoltam a navigációt. Kértétek, hogy írjam le, hogy hol aludtam. Már beesteledett, és mivel vacsorát már ettem Dusanbéban, így ezzel nem kellett foglalkoznom bár különben is sátorban ettem volna, csak akkor korábban állok meg. Nuraket elhagyva, teljesen rám sötétedett és már nagyon kellett volna egy szálláshely. Egyszer baloldalon láttam egy kis használaton kívüli autónyomot menni felfelé a hegyoldalra. Mondom, ezt megnézem. Már fel kellett kapcsolnom a ködlámpákat is, hogy a terepviszonyok nehogy meglepetést okozzanak. Egy ideig mentem motorral, majd gyalogosan derítette fel a terepet. Egész jó helyet találtam. Fantasztikus kilátással, és nem kellett attól tartanom, hogy reggel állatok között ébredek. Az út egy telefonerősítő állomáshoz vezetett, ami egy kis konténer. Ide nem jön a kutya sem és itt nem legeltetnek. Szóval már fejlámpával de felvertem a sátrat és a korábban vett sárgadinnye felét, gyorsan elpusztítottam. Már nagyon szerettem volna enni sárgadinnyét. Egy hatalmas tóra néz a sátor és a tó telis, tele van apró szigetekkel. Nagyon vadregényes. Ez a tó alattam terül el. Csodálatos látvány. A hely GPS koordinátái: É:38.32267, K: 69.26050. 1200m magasságban az idő kellemesen 25-28 fok és közel egymillió csillag ragyog felettem, míg a szél lágyan lengedezve hűsít. Nem tudnék jobbat kívánni. A mai estét ismét csillaghotelben szándékozom tölteni, majd azután a Pamair Lodge lesz a célpont. Időm van bőven, úgyhogy nem sietek. A hegyeket élvezem.

Éppen kijöttem a tóból, mikor vendégem lett / I just came out of the lake when I had a guest

Éppen kijöttem a tóból, mikor vendégem lett / I just came out of the lake when I had a guest

Hegyek a láthatáron / Mountains in the horizon

Hegyek a láthatáron / Mountains in the horizon

Reggeli vendégeim Norak-ban. Nagyon kedves emberek / My morning guests in Norak. Very warm hearted people

Reggeli vendégeim Norak-ban. Nagyon kedves emberek / My morning guests in Norak. Very warm hearted people

Hűsölés a tóban / cooling off in the lake

Hűsölés a tóban / cooling off in the lake

Hűsölés motoros ruhában. Árnyékban 46,6 C volt / Cooling off in biking suite. It was 46.6C degrees in shade

Hűsölés motoros ruhában. Árnyékban 46,6 C volt / Cooling off in biking suite.
It was 46.6C degrees in shade

Reggeli blogírás / writing the blog in the morning

Reggeli blogírás / writing the blog in the morning

Táborhelyem Nurak-ban / My campsite in Nurak

Táborhelyem Nurak-ban / My campsite in Nurak

DSC_3177-1

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

Dusanbe

The reason I have the two days together, because not much happened between Samarkand and Termiz. The road is really-really bad. I do not understand. They make 500m good asphalt and the 500m no pavement, then 500m pavement then nothing. As soon as you would speed up, the asphalt ends. It was terrible. The to this feeling ad that I had to stop about 10 times for registration and what is really important I measured the hottest on one area. It was 46,6 C degrees in shade. I stopped at a bus stop to take a break and I measured there. I thought I will go crazy. Then I saw a lake and as I was, in my motorcycle suit, I went in the lake and sit in it for a while. It was a relief. Off course I before I went in the water, I emptied all my pockets. On the last police check the police asked for all my papers, even my insurance. He wanted to find something. He, could not. He even asked if I had a camera. I said, yes. How big. I did not understand why he is interested in my cameras physical size, but I showed him. He wanted to take a look at the photos. I only had about 5 pictures in it, because I downloaded everything in Samarkand. After the third photo, he told me to go. Finally I was on the road. Between Termiz and the border someone stole one of my action cameras. It was in the outside pocket of my tank bag. I only left the motorcycle unattended at the border in the fenced area right by the guard. I was the only one guy there. No cars, no trucks. Nobody, just me and the guards. I had to go in the office for passport control and the bike was unattended. I only found out this in Tajikistan. I still have my other camera, but the issue with that is that it has some connection problem and I cannot charge it while I drive. So I need to charge it up and then I can use it without any issue. It still pisses me off though. So lock everything even at the borders. Just because they have uniform on them does not mean anything.

They have checked everything on the Uzbek side. The checked all my pills on the internet, they made me unpack everything from al my luggage, and they asked me questions like, what is the name of the president in Hungary, what is the name of the capital city of Hungary. I do not know what they were thinking, but I have to tell you it wasn’t a joke. They were damn serious. I had Hungarian passport, Hungarian driver’s license, Hungarian motorbike and its Hungarian papers. They were looking for Viagra and condoms. They asked several times. Sine not of them had on me, I was calm, as calm you can be when you feel like they would like to find something so they can play with you. It took me about 4 hours to leave Uzbekistan.

On the Tajik side it would have been enough 10 minutes, but I had to wait for some truckers. The Tajik side was super easy, simple and friendly. I had to pay 10 USD for whatever; I received a receipt as well, so it wasn’t going into somebody’s pocket. Truckers had the pay as well. It must have been some type of processing fee.

As soon as I crossed the line the roads fantastic, it’s a freeway to Dushanbe, however there are a lot of police man was on duty and they were giving fines. They were mostly within urban areas. Dushanbe is a big city; at least it gives you this impression. It has beautiful parks with a lot of fountains and wide streets.

I took a few photographs and withdrawn some money from the money bank machine. Now the bank machine was not my pocket. Here are really you can use your plastics. I got some cash and had a dinner in a fast food place. You can even pay in a lot of places with you bankcard. Fuel issue I think is not an issue anymore. I95 octane gas costs between 4,8-5,4 TJS. I even saw 98 octane fuels. Fuel quality is god here. Close to the Uzbek border the fuel is still about 80-91 octane, but as you get further from the border there are some new, nice gas stations even with a little shop in them. This is like a different world compared to Uzbekistan. Off course the virus of using horns for everything has infected the drivers here as well.

Here in Dushanbe there is a guy who is organizing motorbike tours. Other than this guy no motorcycles are in Dushanbe. I wasn’t talking to this guy, but the Norwegian biker did. Here are his contact details, just in case: Name: Farik, Tel.: +992 918 61 35 37. He mentioned to Eric, that on Saturday he will be out of town, but Sunday he can be reached. Since I was in Dushanbe on Saturday and I wasn’t planning to spend a night in the city, it wasn’t important to me. He also told Eric that the hotels are 80-100 USD/person/night. Now this would be way too expensive for me. He also said that one hostel should be in town for 15 USD/nigh. I slept enough in hotels in Uzbekistan, so I headed out. I bought some food in a sore, fueled up good 95 octane fuel and hit the road towards Nurak. The road is fantastic, both the scenery and the quality. The Nurak is not really important; I just used it as a middle point to navigate. Nurek is at 1200m elevation. You asked to tell you GPS coordinates where I sleep. It was really dark by the time I found a place. Since I eat dinner in Dushanbe, I wasn’t really concerned. I would have eaten in my tent anyway, but then I would have stopped a little earlier. As I left Nurek it became completely dark. Once I saw some not really used tracks on my left side, so I took that road. I left my bike down and rather walked up a little bit to see how the road is and whether it is possible to sleep there or not. It was a fantastic place, so I went back for my bike. I had to turn on my fog lights as well, so the off-road part going up would not trick me. The road took me to a telephone amplifying station, which is a small container. I knew nobody would come here, unless they need to work on something. Definitely I did not need to be concerned about waking up between a bunch of goats. The view is exceptional. So I quickly pitched my tent, using my head lamp and I eat half of honeydew melon. I was craving for one for a while now. It was juicy and sweet. My tent faces towards a huge lake where tremendous small island sticking out. The GPS Coordinates: N:38.32267, E: 69.26050. The elevation is 1200m, the temperature is fantastic 25-28C degrees. I could not wish for better. My today’s hotel I should call it a star light hotel, since millions of stars are above me. Tomorrow my plan is to camp one more, then Pamir Lodge will be my target. I have plenty of time, so I’m not in a hurry. I love the mountains.

2015.06.10-11. Buhara-Samarkand

Hát az út nem volt túl eseménydús. Ez rossz hír nektek, de jó hír nekem. Csak azért írtam, hogy rossz hír, mert nem tudok semmilyen csemegével, semmilyen szaftos történettel szolgálni. Egy dolog történt, ami lehet, hogy említésre méltó. Tankoltam és gyanús volt, mert árak ugye nincsenek kiírva és csak azután tudod az árakat, miután tankoltál. Természetesen meg lehet kérdezni előre is, de mivel mindenhol 3000 SUM/l az üzemanyag ára, így nem foglalkoztam vele. Egy dolog volt fontos, hogy a tank tele legyen. Na meg is tankoltam, itt az ürge engedte, hogy teletankoljam, nem kellett előre megmondani, hogy hány litert kérek. Nyakig öntöttem. A fizetésnél gyanús volt, hogy nem 3000 SUM/l volt az ára, hanem 2600. Meg is kérdeztem, hogy milyen oktánszámú benzint kaptam. Ugyanis itt elveszed amit kapsz és nem válogatsz, mert lehet hogy a következő hosszú kilométereken nem kapsz benzint semmilyet. Szóval megkérdeztem, hogy milyen oktán számú a benzin. Számológépen mutatja az ürge, hogy 91. Oh, hát ez szuper. Onnan elindulok, és azt tudni kell, hogy szembeszél volt. Azt vettem észre, hogy a motort elhagyja az erő. Megy Ő szegénykém, de csörög, mintha csörgőkígyó költözött volna bele. Csak nem húz. Próbáltam azt a 90-100-as tempót tartani, de éreztem, hogy a motor nagyon erőlködik. Hát hamarosan ki is gyulladt a vízhőfok jelzőlámpa, hogy jobb lesz lassítani. Megálltam, és körbenéztem a motort. Minden OK, csak nincs kraft. A motor hűlt egy kicsit, szépen indult, lámpa elaludt, de erő továbbra sincs. Nem tudok másra gondolni, mint hogy az üzemanyag, nem hogy 91-es nem volt, de szerintem még 80-as sem. Ugyanis 80-ast tankoltam már korábban is, ilyen mértékű erővesztést nem tapasztaltam. Most egyelőre Samarkandban vagyok és Kb 4-5 l üzemanyagot használtam el, úgyhogy amikor elindulok innen, mindenképpen kellene keresnem egy kutat, ahol tudnék tankolni 95-öst. Próbálnám feljavítani. Szerintem az üzemanyag lesz, mert miután az utolsó 80 Km-t 4-ben tettem meg, Kb 80 Km/h-val, a motor nem csörgött, lés nem melegedett. Bízzunk benne.

Szóval Samarkand. Mit szeretnétek tudni róla. Semmi különöset? Azért én mondanék egy pár szót magáról a városról. Miután motoros történetet most nem tudok mondani, be kell érnetek ezzel:

Samarkand:

Samarkand 1930-ig Üzbegisztán fővárosa volt. Csak ekkor vette át a helyét Tashkent. Nevét a termékeny (samar) és a település (kand) szavak házasításával kapta.

A hajdani Selyemút mentén fekvő Üzbegisztán ősi városa Samarkand az egykori kánok birodalma, Ázsia közepén. A több mint 2700 éves város.

Timur Lenk Uralkodása idején Samarkand a világbirodalom középpontjaként Ázsia legszebb városává, a Kelet paradicsomává vált. Az egyik legöregebb város, abban az időben, a világ legnagyobb és legjelentősebb fővárosa volt. A “kelet varázsát idéző” várost a Kelet Rómájának s a muszlim világ gyöngyszemének nevezték költők és történészek.

Timur Lenk mindössze néhány év alatt valósította meg az elképzeléseit, melyhez bárhol másutt nemzedékek munkája kellett volna. A városközpontban leromboltatta a házakat, hogy helyükre óriási fedett bazárt építtessen, mely csakhamar a kelet és nyugat közötti kereskedelem legnagyobb közvetítő- és átrakóhelyévé vált.

A Zeravsan folyó mellett folyamatosan épültek a pompás mecsetek és medreszék, paloták és karavánszerájok.

A város történelmi központja a Registan tér. Az elnevezés „homokos területet” jelent a hagyomány szerint itt voltak a kivégzések, és a homok beitta az áldozatok vérét. A hadjáratok végén a harcosok zsákjaikból itt borították ki az ellenség levágott fejeit és a mennyiséggel arányosan kaptak fizetséget. Valószínű, hogy innen eredeztethető a mai elosztásban is használatos: Fejenként.

Az egyik medresze homlokzatán a Korán tanításaival ellenkező állatábrázolás található. Itt is megtalálták a kiskaput, a törvények megkerülésére. A képen a tigrisnek és az oroszlánnak sajátos keresztezését láthatjuk, és erre azt mondják, hogy ezt lehet ábrázolni, mert ilyen állat nincs. A szarvasokra meg azt találták ki, hogy már nem élnek, tehát bemutathatóak.

Itt található Timur Lenk sírja is. Timur Lenk sírját egy hatalmas jade kő őrzi. A világ legnagyobb jade köve volt 1740-ig, amikor Nádir sah megpróbálta eltávolítani, s kettétört. Timur Lenk nagyságát méltatva a kőbe vésve ez áll: “Ha én felemelkedem, a világ beleremeg”

Egy monda szerint 1941-ben szovjet régészek merészkedtek felnyitni az uralkodó sírját, és egy erős testalkatú, mongolos koponyájú, vörös szakállú, jobb oldalára béna férfi maradványait találták benne. Néhány héttel később Németország megtámadta a Szovjetuniót. Igaz, vagy hamis, nézzetek utána!!!

Na, ennyi elég is, mert nem akarok senkit sem untatni.

Szóval kicsit körbejártam Samarkand belvárosát. Szerintem lenyűgöző. Samarkand különben mai is pezsgő város, rengeteg egyetemmel és éjszakai élettel. Bár nálam az éjszakai élet a szállodai szobámban, az ágyamban zajlik. Na, nem úgy ahogy esetleg néhányan gondolnátok, szigorúan alvással.

Tegnap ismét lakodalomban voltam. Buharában láttam az esküvői szertartást. Itt, tegnap magában a lakodalomban voltam. Itt már a szertartásnak vége volt és úgy gondolom, hogy ezek az emberek gazdagabbak lehettek. Itt a lakodalom egy nagy park közepén and étterem teraszán volt megtartva. Néztem az embereket, ahogy táncolnak, együtt énekelnek a zenekarral. Egyszer egy férfi odalép hozzám, (szépen fel volt öltözve, öltöny, nyakkenő, és látja, hogy próbálok fotózni, de az igazat megvallva a távolság nagy volt és nem volt elég fény sem,) és megkérdezi, hogy honnan való vagyok. Mondom, Magyarországról (Vengria). És szeretnél bejönni, fotózni és videózni? Ha befejezted leülhetsz az asztalunkhoz. Á, mondom, én csak egy turista vagyok. Azt mondja, te a barátom vagy, úgyhogy bejöhetsz. Hát, ha itt a barátságok ilyen egyszerűen és gyorsan köttetnek, akkor OK. Már benn is voltam.

Ez ismét egy felejthetetlen élmény volt. Férfiak, nők külön táncoltak és külön asztaloknál ültek. Az asztalok telis tele voltak mindenféle gyümölccsel és édességgel. Tudjátok a gyümölcsök azokon a fajta tálcákon voltak, amelyek otthon is vannak, háromemeletesek. A festők mindig úgy ábrázolják ezeket a bégeket, hogy féloldalasan fekszenek, szőlőt majszolnak, és az asztal, roskadásig tele gyümölccsel. Szőlőfürtök lógnak lefelé a tálcákról.

Mint már említettem, férfiak és nők, külön-külön táncoltak. Egyszer egy nő lépett a férfiak tánckörébe és egy köteg pénz volt a kezében. Igazából nem jöttem rá, hogy ennek mi volt a szerepe, mivel senki sem adott neki pénzt és Ő sem utalt rá, hogy kellene kapnia. Mindenképpen feldobta a hangulatot a fiúk között. Az ifjú pár egy emelvényen ültek, gyönyörűen megvilágítva és virágokkal körbevéve. Megtisztelve érezték magukat, hogy fotózom őket. Felálltak, hogy jobban lehessen látni őket és büszkék voltak arra, hogy bármelyik országból való vagyok is, az ő képeiket fogom mutogatni. Ők nem táncoltak. Az a 2 óra mit ott töltöttem, Ők csak ott ültek és egyáltalán nem táncoltak. Láttam, hogy emberek felmennek hozzájuk, ajándékot, vagy pénzt adnak nekik.

Ezután leültem újdonsült barátom asztalához, de mivel nem nagyon volt közös nyelv, így a kommunikáció egy kicsit akadozott. A másik ok, amiért eliszkoltam, mert egy-két nappal korábban odaadtam a vacsorapénzemet az ifjú párnak. Most nagyon éhes voltam, ifjú barátom barátainak adakozni és különben is szerintem a lakodalmat elnézve jobb anyagi körülmények között élnek, mint én, bár én sem panaszkodom. Marasztaltak, hogy egyek ott, de már mindenki evett, minden elpakolva, csak gyümölcsök és valamilyen színes italok az asztalokon, szóval a vacsorámat akartam egy étteremben, de tüstént. Amúgy nagyon kellemetlenül éreztem volna magam, ha pofátlanul ott elkezdek egyedül enni. Tehát a vacsora pénzemet szorongattam, mint koldus az aranytallért. Üzbegisztánban nem fogadnak el semmilyen hitelkártyát. Szigorúan csak CASH.

El kell mondanom, hogy ismét egy fantasztikus kulturális megtapasztalással lettem gazdagabb. Ilyen dolgokért érdemes erre a vidékre jönni. Nem a forró sivatag, a rossz utak és a rossz minőségű benzin vonz, hanem az ilyen dolgok. Örülök, hogy ott lehette és gazdagabb lettem egy ilyen élménnyel.

Még egy dolgot szeretnék elmondani. Itt Üzbegisztánban egy embert láttam kéregetni. Egy hölgy volt. Nem tudhatjuk, hogy mi az oka a kéregetésének. Sem Grúziában, sem Kazahsztánban nem láttam hajléktalanokat. Lehet, hogy a család erőseb, mint a nyugati civilizációnkban az elszakadásra való vágy, hogy én önállóan meg tudok élni. Igen ám, de nézzünk körül. Bárhova mész, majdnem bármelyik rendőrlámpánál megállsz, kéregetnek. Én ezt kellemetlennek és szomorúnak tartom. Ez nem csak nálunk van így, bármelyik nyugati országban ez van. Tehát a nagy szabadságnak is megvan az ára. Az emberek elidegenednek egymástól s a bajban egyedül maradnak a problémáikkal, mert senkit sem érdekel. Ez szomorú.

A szálloda nagyon jó. A ház kívülről egy semmitmondó utcában, poros, sikátorban található, de közel a központhoz. Az udvara, viszont maga a paradicsom. Nagyon kellemesek a kis teázó részek, ahol leheveredsz, teázgatsz és az élet nagy dolgain elmélkedsz, vagy belealszol az elmélkedésbe. A várost gyalogosan fedeztem fel. Egy-két nap, számomra elég is. El lehetne tölteni több napot is, de ahhoz jól jönne egy társaság. Már Hivában és Buharában is találkoztam egy Japán párral. Lehet, hogy itt is összefutunk és akkor még bármi lehet.

Megmondom őszintén, hogy már alig várom, hogy a hegyek közé érjek, azaz Tádzsikisztánba. Még egy éjszakám lesz a Termez-ben, de onnan már irány Tádzsikisztán. Már egy kicsit besokalltam a rekkenő hőségtől, a rengeteg portól, azaz homoktól és a sivatagtól. Szeretnék már egy kicsit friss levegőt szívni és patakból inni. Különben Üzbegisztán nem egy olcsó hely. 1,5 l ásványvízért 200 Ft-ot kérnek, boltban. Étteremben egy vacsoráért, na, nem 8 fogás, egy egyszerű bárány saslik, 1 sör, kenyér 2500 Ft. Tudom, ez olcsóbb, mint otthon, de miután egy nagy köteg pénzem volt, a kötegek úgy fogynak, hogy győzöl csodálkozni. Úgy gondoltam egy ideig, hogy legalább itt jómódú vagyok, de azokat a kötegeket, csak hurcolászni nehéz, költeni könnyű. Egy vacsora 20.000 SUM. Tankolás, 30-40.000 SUM. Szóval a 300.000 SUM nem is olyan sok.

Remélhetőleg még kettő napom van hátra itt és azután Nyugat Himalája már vár, azaz a tádzsikisztáni hegyek.

Kenyérárus Samarkanban /  Selling bread in Samarkand

Kenyérárus Samarkanban /
Selling bread in Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Az ifjú pár /  Husband and wife

Az ifjú pár /
Husband and wife

Anya és fia /  Mother and son

Anya és fia /
Mother and son

Lányok a lakodalomban /  Girls on the wedding party

Lányok a lakodalomban /
Girls on the wedding party

A fiúk külön táncolnak /  Boys dancing separate

A fiúk külön táncolnak /
Boys dancing separate

Táncoló gyerekek /  Dancing kids

Táncoló gyerekek /
Dancing kids

Samarkand

Samarkand

Nem tudom, mhogy végezném-e ezt a munkát / I'm not sure if I would do that job

Nem tudom, mhogy végezném-e ezt a munkát / I’m not sure if I would do that job

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Samarkand

Kilátogattam a piacra. Édességed, aszalt gyümölcsök /  I went out to the local market. Sweet staff and dried fruits

Kilátogattam a piacra. Édességed, aszalt gyümölcsök /
I went out to the local market. Sweet staff and dried fruits

Timur Lenk

Timur Lenk

Utcarészlet /  On the street of Samarkand

Utcarészlet /
On the street of Samarkand

Utcai kenyérárus / Selling bread on the street

Utcai kenyérárus /
Selling bread on the street

So the road wasn’t full of events. This is bad news for you, but good news for me. The reason I said it is bad news, is because I can’t provide you with juicy details. Only one thing has happened. I fueled up. I know this would not be enough to mention. So I fueled and the guy let me fill it up to the top. OK, that’s great. You have to know that no prices are advertised at this station. But it is not a big deal, and you can ask the price in advance as well, but since the price is everywhere 3000 SUM/l, I didn’t bother. So I topped it up to the neck. Off course when I went to pay, I pay, it was strange that I only paid 2600 SUM/l but I did not pay too much attention. One thing is important in this area. The fuel tank should be full. So I paid and I also asked what octane I received. The guy shows me on a calculator, that 91. Oh, that’s fantastic. Actually here you do not start to complain just take what you get because you will not get anything in the next few hundred Kms. So I take off from there and you need to know that there was about a 40 Km/h face wind. I noticed that my bike does not have the power. She is trying to keep up with my instructions, but you could hear a rattling sound, like a rattle snake just found a new home. It just does not want to go as well as it used to. I tried to keep the 90-100 Km/h speed, but I felt that the bike is just struggling. Soon the water overheat lamp came on. So I said it is better to slow down. I stopped, checked the bike and I did not find anything unusual from outside. The bike is OK, but no power. The bike cooled down a bit, started as usual, lamp went off, but still no power. I can’t think of anything else, but the fuel. I think it wasn’t 91 octane it wasn’t even 80 octane. Since I fueled 81 octane before and I didn’t experience such a problem. I’m right now in Samarkand and I burned about 4-5 l from this fuel. So when I leave from here, I need to find a gas station where I could buy 95 octane. Since it is a big city, I should be able to find some. I would try to upgrade my fuel a little bit. I think it is the fuel, because I was riding in 4th gear for the last 80 Km with 80 Km/h speed, and the bike did not have the rattling sound and did nit overheat. Hope for the best.

So, Samarkand. What would you like to know about this city. Nothing? Well I will still tell you something, it might be interesting. Since I cannot tell you any biker’s stories, you need to accept this one.

Samarkand:

Samarkand was the capital city of Uzbekistan until 1930 and the government relocated the capital to Tashkent, Samarkand received its name from the word samar (fertile) and the word kand (village).

Samarkand was the Kahn Empire in the middle of Asia. It is more that 2700 years old.

During the era of Timur Lenk, it was the center of the Empire and became the most beautiful city of Asia. It became the “Paradise of the East”. As one of the oldest city at that time was one of the most important cities of the world. The city was called the Rome of the East, the bead of the Muslim world by poets and historians.

It took only a few years to Timur Lenk to achieve his goals, where in other part of the world it would have taken decades. In the center of the town he has demolished all the buildings and had a huge covered market constructed. This market became the most important market place between the east and the west.

Soon beautiful mosques, Madrasah and castles were built near the river Zeravsan.

The historian center of the city is the Registran place. The name, come from sandy area. According to the legends all executions were held her and the san suck up all the blood of the victims. After different worrier expeditions, the victim’s heads were dumped here as well and the soldiers received payments based on the number of heads they brought. It is possible that the presently used term, by head count, comes from here.

On one of the façade of the Madrash, there are some imagery, which is against the Koran. So locals found a way to go around the law. They said that this animal is between the tiger and the lion, therefore there is no such an animal so it is legal. Regarding the dears, they said they do not exist anymore, so it can be exhibited as well.

We can find the tomb of Timur Lenk here, which is covered and saved by a huge jade stone. It was the largest jade stone of the world until 1730, when Nadir sahib tried to remove it and it broke into two pieces.

It is carved into the stone: “If I ascend, the world will start shaking”

According to a story, Russian historians opened the tomb and found the remains of a strong, Mongol like, red bearded, and handicapped to the right hand side person.

A few weeks later, Germany attacked the Soviet Union. True, or false, you should look into it!!!

So this should be enough, I do not want to bore anybody.

So I looked around the historic downtown of Samarkand. It is fascinating. Samarkand is even today a city that never sleeps. OK, not like New York. It has lot of universities and night life. My night life is in my room and in my bed. No, not the way, that some of you might think. Strictly with sleeping.

Yesterday I was again on a wedding party. In Buhara, I saw all the local ceremonies. Here the ceremony part was over, and I think these guys were richer and the party was held in a big open air restaurant. I was watching the people dancing, singing together with the band that was playing. Once a guy steps up to me and asks. Where are you from? I said, Hungary. He asks, would you like to come in and take photographs and video inside? After you finished, you can sit at our table if you want to. I said, no, I’m just a tourist. He says, you are my friend so you can come in. OK, if friendships are made so quickly here, then OK. I went in. It was another great experience. Men and women were citing separately at different tables. The tables were full of fruits and some sweet things to eat. Do you know those trays which are at least three level high? Now those were absolutely full of fruits. You know how paint artists show these Begs laying on one side and eating grapes and other grapes hanging down from those trays. When people were dancing, they were dancing separate. Men and women separate. At one point some girl stepped into the men dancing circle with a pile of money in her hand. She danced in the middle. I could not figure out what was her role in this, since nobody gave her money and she did not even ask from anyone. The new wife and husband were sitting on a platform beautifully lid and some flowers were surrounding them. When I went to them to take photograph of them, they were honored that I’d like to show them in whichever country I was from and they stood up to be able to see them better. They weren’t dancing dough. Until I was there, about 2 hours, they weren’t dancing. I saw people went up to them and I think wished them happiness and lot of kids, or whatever and gave them gifts or money. After then I set down at the table for a while but really we did not have common language and the communication was difficult. The other reason why I was leaving, because the day before I gave my diner money to the new couple and I was damn hungry at this time, so I wanted to eat my dinner and I needed the cash. In Uzbekistan you need to know that no plastics are accepted. Just cold, hard cash. They off course offered me dinner, but everybody eat already and I felt ashamed to start eating without even knowing these people. I wasn’t even dressed properly, so everybody knew I’m a tourist. So I have to tell you that this was another great experience, which I wouldn’t have missed for anything. Great time.

One more thing I would like to mention. Here in Uzbekistan I saw only one person begging for money, or food. It was a lady and we do not know what her problem was. Neither in Georgia, nor in Kazakhstan I have seen anybody asking for money or leaving on the street. Maybe the strength of the family is stronger than the wish like it is in the western civilization, that I’m grown up, I can leave alone. Yes you can, but look it how. No matter where you go, or n matter which traffic light you stop, you will find people begging for money and if you do not look away, you see people living on the street. I think this is very sad. It is not Hungary specific, it is the same way in every western country. The people become estranged from each other and when they have some problem they realize that they are alone with their problems. Nobody cares. This is SAD.

The hotel is excellent, which should be for 36 USD/night. I could not find cheaper one. The house looks really bad from the street, but as soon as you enter it is like a little paradise. Its yard has small places for having tea in the afternoon. There are places where you can solve the big issues of life, or just fall a sleep there, while you are thinking.

I will explore the city on foot- One-two days are enough for me. More time could be spent here as well, but then you would need company. I had met a Japanese couple in Hiva and I met them in Buhara as well, so maybe I will meet them tomorrow her and I stay for one more day.

I have to tell you the truth. I can’t wait to get to the mountains, so to get to Tajikistan. I will have one more night in Termez and then I cross the line. It is as little too much for me the extreme heat, the dust, the sand and the desert. I would like to sniff some fresh air and drink from a creek.

Actually Uzbekistan is not so cheap. I have to pay about 0,6 USD for 1,5l bottled water. In Hungary I can get this for 0,2 USD. A dinner, not 8 servings, roast lamb, a beer and bread, costs almost 10 USD. I know it is still cheaper than Hungary, but I had a big pile of money and this pile is disappearing pretty fast. For a while I thought I’m well off but I found out that those piles are just difficult to carry, but worth nothing. A dinner (cheap place) 20.000 SUM. Fueling up, 30-40.000 SUM. So my originally received 300.000 SUM is not so much. Is it?

Hopefully I have two more days here and reach the Western Himalaya in Tajikistan.

2015.06.08-09. Híva-Buhara Üzbegisztán

Reggel 10-kor útnak eredtem. Hívából kifelé megálltam tankolni. Az ürge nem akarta engedi, hogy tele tegyem. Adott 10 litert és adott volna még 5-öt, de 13-at nem. Mindegy a 10 literrel nem lett tele, de még 5 nem fért volna bele. Megtankoltam és elindultam. Innen kifelé Kb 30 Km-en keresztül voltak falvak és benzinkutak. Majd amikor elértem egy új autópálya részt, onnan megszűnt minden civilizációra utaló jel. Láttam egy tó rendszert az út jobb oldalán és gondoltam, megnézem. Így a sivatagban motoroztam egy kicsit. Kizárólag, már autók által kijárt úton, mert a homok nagyon puha és féltem, hogy a nehéz motorral beragadok. Majd visszatérve az autópályára, haladtam tovább. Az idő igazán kellemes volt. A korábbi 43C-hoz mérten ma kellemes 30 C fok körüli hőmérsékletben mentem.  Az autópályának nagyon örültem, mert jó minőségű volt és jól tudtam haladni. Igen ám, de minden jó egyszer ez is véget ért. Útépítés hosszú-hosszú kilométereken keresztül, majd nagyon szar út következett. Ez a rossz minőségű út végigkísért Buhara-ig. Korábban úgy gondoltam, hogy a benzin kérdés már nem kérdés. Hát az. Ugyanis ezen a napon 480 Km-t tettem meg és ebből az első 30Km-en voltak benzinkutak. Utána semmi. Szó szerint, semmi. Már fogytán volt az üzemanyagom, amikor még mindig reménykedtem. 390 Km-nél találtam egy kutat, de nem volt benzin, így zárva volt. Gázos kutakat láttam többet is, de ott nincs benzin. 440 Km-t kelet megtennem, mire tudtam tankolni. Természetesen a korábban tankolt üzemanyaggal nem tudtam volna megtenni, de a póttankban lévő, még Beyneuban tankolt üzemanyaghoz nem nyúltam, így egyszer meg kellett állnom és átfejtenem. Képzeljétek, hogy 400 Km távon egyszerűen nincs üzemanyag és ennek a távnak a felét nagyon rossz úton teszitek meg 2-3-ban Szóval az utánam jövők készüljenek fel erre. Majd lassan beértem Buharába. Már nagyon vártam, mert rendkívül untam a rossz minőségű utakat. Sajnáltam a motort. Buharában elkezdtem megkeresni a szállást. A visszaigazoláson nincs más csak a foglalási időpont és a szálloda neve. Na Buhara egy nagy város. Szerintem több mint 100.000 lakossal. Több szállodába is bementem és taxisokat is megkérdeztem, de senki nem tudott segíteni. Elindultam hát a központ felé. Ott is kérdezősködtem, míg egyszer csak valaki elkezdet útbaigazítani. Jobbra-balra-jobbra stb. Csak nem találtam, de tudtam, hogy már nem vagyok messze. Egyszer egy autó állt meg mellettem, amíg valakitől megint útbaigazítást kértem és mutatta, hogy kövessem. Azt hittem, hogy hallotta, hogy kérdezősködök és odavezet. Elkezdtem követni. Már elég jól elmentünk attól a helytő ahonnan elkezdtem követni és kezdett gyanússá válni a dolog. Egy piros lámpánál odagurultam melléé és megkérdeztem, hogy merre van a hotelem. Mutatott visszafelé. Ekkor már tudtam, hogy félreértettem és Ő nem vezet oda. Nagyon bosszús voltam. Megfordultam és amint ismét elértem azt az utcát, ahol szerintem már közel voltam, egyszer csak a jobb oldalon meglátom a hotel tábláját. Hát, ha ez nem isteni gondviselés, akkor semmi. Nagyon megörültem. A hotelhez járdán, majd lépcsőn fel, majd le, vezetett az út, de végre odaértem. A motort egy zárt udvarban lehetett elhelyezni, teljesen biztonságban. A srác megmutatta a szobámat. Az egész épületet ő újította fel, vigyázva, hogy megtartsa az épület régi jellegét. Nagyon Pazar. A szobám, az udvar, a kiszolgálás szóval minden. Gyorsan lezuhanyoztam és kimentem a városba körülnézni. Egyszer csak trombita és dob hangokat hallok, mondom, megnézem. Azt gondoltam, hogy valamiféle kisebb ünnepség lehet és kíváncsi voltam. Videózgatok, majd egy épület előtt egy férfi mutatta, hogy menjek be. Hát kiderült, hogy egy Üzbég tradicionális esküvőbe csöppentem. Nagyon barátságosak voltak és még ajándékot is kaptam. Ilyen élményben nem nagyon volt még részem. Végig tudtam nézni ahogy a férfiak külön szobában, és a nők egy másik szobában ünnepelnek. Majd jött a fénypont. Az ifjú férj és a menyasszony kisebb szertartást követően beléphettek a női szobába, ahol egy sarok el volt függönyözve. A menyasszony arca el volt fátyolozva. Ott egy újabb szertartást követően, a férj és a feleség kölcsönösen megetették egymást, megitatták egymást, de ez megfelelő szertartások mellett, és a férj a feleség fülébe akasztotta az ajándék fülbevalókat. Szerintem sem a feleség, sem pedig a férj nem lehettek több mint 18 évesek, talán még fiatalabbak is voltak. Ezt követően került sor az ünneplésre. Érdekesség képen mondom hogy nem láttam alkoholt. Nem mondom, hogy nem volt, de mindenki abszolút józanul ünnepelt. Felejthetetlen élmény volt. Ez nem turistáknak megrendezett látványosság volt, hanem a valós élet. Miután kaptam ajándékot is (nem kell nagydologra gondolni, tojás, és édesség) és alig akartak engedni, úgy gondoltam, nekem is illene adni valamit. Hát semmi sem volt nálam, úgyhogy a vacsorára szánt pénzemet tudtam odaadni (kb. 6 USD). Ez volt az összes vagyonom ott este. Így a mai vacsorának lőttek. Nagyon büszkék voltak, hogy fotóztam őket. A fényképezőgépem objektívébe por ment. Nem nagyon akar fókuszálni, úgyhogy manuálisan állítom a fókuszt, így egy kicsit lassabban megy a dolog. Nagyon élveztem.

A következő napot Buhara nevezetességeinek felkutatásával töltöttem. Nem nehéz, mert a szállásom mindjárt mellettük található, így csak gyalogosan sétálgatva fedezem fel a várost.

Buhara a Selyem út második megállója, amely több mint 2000 éves város, amely érintetlenül maradt és a hűbben adja vissza a középkori városok hangulatát Közép Ázsiában. Megnéztem a muzulmán építészet remekművét a10 századbeli híres Ismael Samani kriptáját, és több 17-ik századi madraszt is. Ebédeltem Üzbég étteremben, majd estefelé visszatértem a szállodába, blogot írni és adatokat letölteni. Igazából már egy kicsit fáradtnak érzem magam. A sok utazás, terep, rossz út, kevés alvás (ugyanis minden nap min. 3 óra az adatok letöltése, blog stb. Így minden nap éjfél mire ágyba kerülök és reggel valahogy 5-6 között mindig felébredek.. Szóval a kialvatlanság is hozzájátszik a fáradtságomhoz és persze nem eszek rendesen. Valami kis reggelit kapok, vagy eszek, ebédre, ha van időm, akkor megállok, de ha nagyon rossza az út és nem haladok, akkor csak a dobozból eszek egy-két müzli szeletet. Hát már csak kettő van, úgyhogy majd meglátjuk, hogy lesz tovább. Megvannak a távok, amiket meg kellene tennem egy nap, és ha az út nagyon rossz, akkor akár 400 Km megtétele is lehet, hogy 8 óra motorozással jár, plusz, tankolás, stb és simán benne vagyok a napi 10 órás utazásba. És a következő nap ugyanaz. Néha már várom, hogy átérjek Tádzsikisztánba, hátha ott jobbak az utak. Szomszéd fűje hátha zöldebb.

Itt Buharában nappal nagyon kellemes az idő, de este lehűl, úgyhogy egy pólóban egy kicsit hűvös is van. Nagyon kellemes lágy szelő lengedez. Mindenhol árusok próbálják értékesíteni a portékáikat, rengeteg étterem és szálloda. Buhara úgy látom igazán felkészült a turisták fogadására.

Fogytán a pénzem, úgyhogy nagyon számolgatok, hogy mennyi pénzt váltsak még be, hogy aztán a végén ne maradjon a nyakamon.

Holnap a Selyemút harmadik megállóját veszem célba, a Selyemút legnagyobb és talán legismertebb városát, Szamarkandot.

DSC_2910-1

A hotel belső udvara / the inside yard of the hotel

DSC_2823-1

Hotel Mekhtar Ambar

DSC_2826-1

Délutáni pihenő. igazából ez a kép délelőtt is készülhetett volna. Nem lett volna különbség / Afternoon rest. Actually this photo could have bee taken in the morning as well. You would not see too much difference.

Délutáni pihenő. igazából ez a kép délelőtt is készülhetett volna. Nem lett volna különbség / Afternoon rest. Actually this photo could have bee taken in the morning as well. You would not see too much difference.

DSC_2834-1DSC_2835-1DSC_2847-1DSC_2850-1DSC_2855-1DSC_2856-1

Ideiglemesem átvettem a fotós szerepét. A pár nem bánta, bár vagy fáradtak, vagy nem túl boldogok. / Temporarily I became a photographer. The couple does not seem too happy, or maybe they are just tired?

Ideiglemesem átvettem a fotós szerepét. A pár nem bánta, bár vagy fáradtak, vagy nem túl boldogok. / Temporarily I became a photographer. The couple does not seem too happy, or maybe they are just tired?

DSC_2867-1DSC_2869-1

Ismail Samani, a Samani dinasztia alapítójának mauzóleuma. X. század / Tomb of Ismail Samami, the founder of the Samani dinasty. Built in the X. century

Ismail Samani, a Samani dinasztia alapítójának mauzóleuma. X. század / Tomb of Ismail Samami, the founder of the Samani dinasty. Built in the X. century

DSC_2881-1DSC_2889-1DSC_2896-1DSC_2897-1DSC_2902-1

About 10 AM I had left Hiva. As I was going out from the city, I stopped to fuel up. The guy did not want to let me fill up the tank. He gave me 10l of fuel. He would have given me more, but the additional 5l would have been too much. He would not give 13l for example. Anyway aftre the 10l fuel I could have still put about 2-3 l more. I fueled up and headed out. For about the first 30 Kms there were several villages where fuel could have been purchased. Then I reached a newly build freeway and from here no sign of civilization could be noticed. I saw a lake on the right hand side and I said lets go and see. So I was riding in the desert, but only a hard compacted car tracks, because the sand was very soft and my bike is heavy. Then I got back to the freeway. The weather was really nice. The temperature was about 30C and it felt great compared to the earlier experienced 43C. But as every good thing must end at some point, the freeway ended as well. Road constructions for a lot of Kms and after then, I was always waiting for a better road, but it just never came. Really bad road all the way to Buhara.

Earlier I thought the fuel issue is not an issue anymore. Well I was wrong. On this day I was riging about 480 Km and out of this the first 30 Km had gas stations, where the villages were. After then, nothing. Absolutely, nothing. My fuel was getting low, when I still was hoping that just a little more and there will be a gas station with all the goodies. Well, no. At the 390 Km mark was a gas station, but out of fuel. A saw gas stations selling only Propane, but no gas. So all together I had to ride 440 Km, by the time I could buy some fuel. Off course I could not have done this distance with the amount of fuel I fueled earlier, but I had 10 l of fuel still purchased in Beyneu. So I had to stop and fuel up from my additional tank.

Imagine this, you drive 400 Km without any fuel station or anything and the road is really bad you only use your 2-3rd gear for long time. So whoever is coming after me, be prepared. I was really waiting for the better roads, but just did not come. I felt sorry for my bike.

As I arrived to Buhara, I started looking for my hotel. On the receipt, that I receive by mail when I was on the road, not address is indicated. Only the name of the hotel and dates of reservation. Buhara is not small. I think more than 100.000 people are living in it. So I went into other hotels and I asked taxi drivers as well. Nobody knew about this hotel. Then I started heading towards the old part of town and I kept on asking directions. Finally somebody new about this hotel. OK I was trying to follow the instructions, left-right-left etc. I still could not find it but I knew I’m not far. Once when I was asking directions again, a car stopped beside me and showed me to follow. I thought he heard when I was asking for directions and he wants to help. OK, I followed him a few miles when I said something is just not right. So at a red light I stopped beside him and I asked about the hotel. He points back and says that it is fairly far by now. Oh I was so pissed. I turned around and finally I found the right street again, on which I actually was before. As I turn on the street, immediately on the right hand side, I saw the sign of my hotel. If this is not the help of god, then nothing. I was happy. The bike was parked in a closed yard of the house. It is perfectly safe. The guy showed me my room. The whole building was renewed by him. It is a 19 century building. I love the style and feeling f this building. The service is fantastic. I quickly took a shower and headed out to the city to look around. Once I heard some trumpets and some drums. OK, lets take a look what this is. I knew it is some type of a private celebration and I went closer. When the group entered into a house, I was going t turn around, but a man shows me to follow them. So I entered. The noisy crowd with trumpets and drums went into one room. So I followed. We had to take our shoes off and people were sitting on the floor and food in the middle. I still did not know what is going on, but I assumed it is some type of a wedding party. I took some video footages and I wanted to leave. Then they did not let me go, they escorted me into the ladies room. I took some photographs and video and once the new husband and wife arrives to the ladies room. Before they could enter the ladies room, they had to perform some type of ceremony outside and then later inside as well. In this ladies room a corner was covered with curtains. The couple had to open the curtain and seat there. The young wife had a tissue over her face and they had to feed each other and drink with the proper ceremony. I did not see any alcohol. I’m not saying there was not, but everyone was sober. So after then the wife received her gift, which in this case were earrings. I think neither the wife, nor the husband was more than 18 years ole, maybe younger. After this they started to dance and celebrate. They did not want to let me go, but I was really hungry and I wanted to eat. You have to know that I was short of local cash and I could not exchange in the evening. So I too, whatever I had, it was about 6 USD. Since I was on this party and they gave me gift as well, I felt that I have to give them something. So I gave them all the money I had on me. So this was the end of my dinner story..Dinner is over. You cannot use credit cards in street restaurants.

They were happy that I was taking photographs of them. It was an unforgettable evening. I will always remember this one. This was not made for tourists, but it was the real life.

The next day I spent with locating all the interesting sites in the city. t wasn’t hard because my hotel was in the heart of the medieval town.

Buhara which is situated on the Silk Route is more than 2000 years old. It is the most complete example of a medieval cit in Central Asia, with an urban fabric that has remained largely intact. Monuments of particular interest include the famous tomb if Ismail Samani, a masterpiece of he 10th century Muslim architecture and a large number of 17th century madras.

I had lunch in a real Uzbeg restaurant (off course for tourists) and I headed back to the hotel to write some blog and download the files. I’m actually a little bit tired. The long travels, the bad roads, not enough sleep (this blog thing, and downloading files, take at least 3 hours of each day). So when I get to bed it is about midnight every day and the next morning I wake up at around 5-6 O clock. So maybe the not enough sleep and not eating properly also help being tired. I eat some small breakfast that I receive in the hotels and if I have time I stop for lunch, but if the road is really bad, like yesterday, I, then I only eat two energy bars. I have two more left and no more.

I have my schedule for every day that I need to make and if the road is really bad, then even 400 Km could take 8 hours riding plus fueling etc. So it could take easily 10 hours traveling a day. And the same sh’t next day. Sometimes I’m waiting to get over to Tajikistan, maybe the roads are better there. The grass is always greener next door.

Here in Buhara the weather is really nice and it cools off the night. I was even feeling cold in just a t-shirt. Daytime very comfortable warm wind blowing. Everywhere venders are trying to sell their products and tremendous hotels are available. Buhara is ready for tourism.

My money is on the lower side, so I’m always calculating how much money should I exchange, because nobody will exchange this SUM back to me to another currency and I will not need them in Hungary either.

Tomorrow my destination is the third stop of the Silk Route. Maybe even this is the most known city of the Silk Route, Samarkand.

2015.06.07 Nukus-Híva

Reggel a reggeli közben beszélgettem egy újságíró sráccal. Elmondta, hogy ezen a részen az emberek nomád életmódot folytattak és az állam adott nekik földet, hogy telepedjenek le. Így alakult ki Nukus. Nukusnak ezért nincs történelme sem. Nukus nem más, mint csak egy város a sivatagban.

Egy kicsit a Selyemútról:

A Selyem utat senki sem tervezte, senki sem avatta fel, és soha egyetlen hatalom sem felügyelte kizárólagosan A modern kort megelőző idők leghosszabb kereskedelmi hálózata, több ősi kereskedelmi út összeolvadásából jött létre. Jól csengő nevét Ferdinánd fon Righthofen, német földrajzkutatótól kapta 1877-ben a Kína című művében említette ezt a kifejezést. Az embereknek annyira megtetszett a mitikus kifejezés, hogy mára már mindenki csak így ismeri.

A nagy középkori lovas-birodalmak pusztáin, sivatagjain és városain áthaladó karavánutak mélyen bevésték titkaikat Bukhara, Szamarkand és Híva misztikus világába. Timur Lenk és Dzsingisz Kán az Ezeregyéjszaka meséit hagyta hátra a gyönyörű épületek és a máig élő hagyományok megtapintható valóságában. A képzeletet felülmúló kék szín a kupolákon, a terítők, ruhák, díszítőelemek és szőnyegek színorgiája tükrözi e nép belső világát.

Vámbéry Ármin dervisnek öltözött és állruhában járta be ezt az ázsiai területet. A nyugati vándorokat gyarmatosító előfutároknak hitték és a kánságban teljesen elzárkóztak előlük. Mivel Vámbéri tökéletesen beszélt törökül és teljes mértékben elsajátította az iszlám vallás legapróbb részleteit is, el tudta hitetni, hogy rongyos török dervis, aki zarándokúton jár.

Na, ennyi elég a történelemből. Térjünk vissza a mába.

Nukusban megtankoltam. Ott már volt 91-es oktánszámú benzin is. Onnan kifelé a falvakat elérve, minden faluban legalább 3 benzinkút van. 95-ös oktán is kapható. Legalább is ez van a kútra írva. Az Open Street Map navigációra hagyatkozva, történnek meglepetések. Van ugyan egy Freytag&Berndt térképem, ami a pontosságot illeti, nem rossz, de számomra egy probléma van vele. Nem tudom A4 méretűre hajtogatni. Sokat, sokszor próbálkoztam vele. Ezért nem tudom hajtogatva beletenni a tanktáskába hogy lássam, így mindig össze van hajtva, és ha kell kihajtom. Próbáljátok ezt meg 40 Km-es szélben a motoron. Hát így van is térképem, meg nincs is. Ezerszer meggondolom, hogy mikor vegyem ki és kezdjem el kihajtogatni. Nem egyszerű. Freytag fiúk, gondoljatok a motorosokra is. A legtöbb tanktáskának A4 méretű a térkép tartója.

Mivel a navigáció nem mindig pontos, így nem hagyatkozom rá teljes mértékben. Szóval ahogy jövök egy úton, a navi azt mutatja, hogy menjek egyenesen. Arra az út nagyon rossz és mindenki jobbra fordult. Mondom, biztos tudnak egy jobb utat. Így hát követtem őket. Az autók lassan elfogytak és maradtam egyedül. Egy falu végén elfogyott az út is. Na mondom mi van? Lementem a térképről? Beértem a sivatagba. Ez homoksivatag. Vannak utak, jobbra-balra, gondolom, lehetnek ott kisebb házikók és azért megy arra út. Megálltam, mert tanácstalan voltam. Navi nem jelöli az utakat. Szerencsémre jött egy autó és megkérdeztem, hogy merre kell menni. Mondta erre is el lehet menni, de a másik irányba is, visszafelé is. Hát ha kaland, akkor legyen kaland. Mondom, akkor megyek erre. Ő ment előttem és így kivezetett a betonútra. Lehet, hogy még most is ott bolyonganék valahol. Útjelző táblák nem jelzik Híva-t, vagy csak ha már nagyon közel vagy. A navi folyamatosan 70Km távolságot mutatott. Azt tudni kell, hogy Nukus-Híva távolsága 2 óra autóval. Én már 4 órája motorozok, és még mindig 70 Km a távolság. A francos navi megkerültette velem Híva-t és a déli oldalról jöttem be. Szóval leírtam egy nagy félkört. Az út katasztrofálisan rossz. Sajnálom a motort. Az első felni kapott egy ütést, látszik is a nyoma, de szerencsére nem vészes. Végre beértem Híva-ba és kérdezősködöm, hogy merre van a Hotel Meros. Nagyjából mutatják az irányt. Találtam egy új hotelt, ott is megkérdeztem. Nem tudták. Mindegy valaki mondta, hogy itt jobbra, balra, jobbra és kövessem a nagy falat. Ezt úgy képzeljétek el, mintha egy labirintusban próbálnál evickélni. Ezek, gyalogjárdák. Szégyelltem magam, hogy itt motorozok a történelmi Falak Között. Turisták sétálgatnak én meg hessegetem őket a motorral. Már kezdett nem tetszeni a dolog, megint megkérdezek valakit, mutatja, hogy ott felmegyek, majd balra és jobb oldalon ott lesz. OK, mondom, de ott lépcső van felfelé, én pedig motorral vagyok. Mondja OK, és? Találtam egy olyan részt, ahol egy keskeny részen babakocsi feltoló rész volt kialakítva. Ez elég keskeny volt és nem láttam tisztán, hogy mi van felül, úgyhogy gyalogosan derítettem fel a terepet. Na, fenn egy járda szerűség volt, majd a járda mellett egy 30 cm-rel mélyebb utcácska. Azt nem lehetett megtenni, hogy ahogy felérsz bő gáz és leugratsz, nem volt olyan széles az utcácska. Szóval nincs más hátra, előre. A babakocsi feljárón felértem, de úgy, hogy a vége felé már kanyarodtam, hogy a doboz nehogy elérje a falat. OK, ezzel megvagyok. Visszatolattam a motorral, hogy hegyes szögben tudjak leugratni az utcácskára, de legyen sebességem, nehogy a padka elérje a motor alját. Sikerült. Na, ezt az akadályt is leküzdöttem. Innen már hamar megtaláltam a hotelt. Nagyon rendben van. Régi vályog épület, klímás szoba, wi-fi, jó fürdő. Tetejében benn van a látnivaló kellős közepén. Ahogy kilépek a kapun, máris az 1001 éjszaka meséiben találom magam. Nem is kell ennél több.

Egy dolgot nem is mondtam. A hőmérséklet. Tudom, nem vagyok meteorológus, de ezt el kell mondanom. Ma egész nap 43 C fokban motoroztam. Iszonyatosan meleg volt. Holnapra is ez várható, de Szamarkandban már elviselhetőbb lesz, legalább is a helyiek szerint. Majd Termez állítólag még melegebb, mint Híva. Termez állítólag az ország legmelegebb pontja. Hát meglátjuk.

 DSC_2649-1DSC_2653-1DSC_2659-1DSC_2661-1DSC_2666-1DSC_2672-1DSC_2673-1DSC_2680-1DSC_2683-1DSC_2687-1DSC_2690-1DSC_2691-1DSC_2697-1DSC_2698-1DSC_2708-1DSC_2643-1DSC_2707DSC_2715-1

During breakfast I was talking to a journalist guy. he told me that the people in this area were living a nomadic life style and the government gave them land to settle down. This is how Nukus was formed. Nukus does not have any real history as Uzebegistan other parts have. It is just a city in the desert.

OK, let’s talk a little about the Silk Road:

The Silk Road wasn’t designed by anybody, it didn’t have formal opening and none of any government had sole control over it at any time. Before the modern time, this became the longest commercial route network, from melting of smaller routes together. It was named by Ferdinand fon Righthofen, a German geographer. He mentioned this route in his book called China published in 1877. The people liked this name so much, that today everybody knows this road just by this name.

The caravan routes going through the deserts, steppes and cities of the big medieval empires have carved their secrets deep into the mysterious world of Híva, Bukhara and Samarkand. Timur Lenk and Genghis Khan left their hidden secrets within the walls of the beautiful buildings and their traditional culture can be felt touched today. The fantastic blue colors of the domes of the buildings, the colors of clothes of the people and other decoration elements are reflecting the inside world of these people. Vámbéri Ármin was dressed as a dervish and walked around this area. The locals completely lived out of the western migrants, because they thought that these people were the precursors of colonizers.

However due to Vámbéri was excellently speaking the Turkish language and he learned even the smallest portions of the Islam religion, he could make people believe that he is a Turkish Dervis pilgrim.

OK, that’s enough of the history. Let’s get back to the modern world.

So I fueled up in Nukus. I even got 91 octane fuel. Coming out of Nukus as soon as I reached the villages, I found at least 3 gas stations in every village. Even you can buy 95 octane fuel. At least this is written on the pump.

I’m relying on the open street map navigation. I purchased a Freytag&Berndt paper map, which is actually pretty good, but I have one problem with it. It can’t be folded to A4 size, therefore I can’t put it into my tankbag, so I could always see it. I tried it several times, it just did not work. Si Freytag guys, please think about motorbikers as well. Most tank bags have A4 size map holder section. So I have to keep the map folded in the tank bag. So if I need to see where I’m, I need to take it out, unfold it while I’m sitting on the bike and the wind is gusting with 40 Km/h. It is not an easy task to do. Therefore you think it over twice before you take that map out.

I use in these countries the Open Street Map navigation because Garmin does not have maps for this area. Unfortunately I can’t rely on the OSM navigation. I cannot explain, but sometimes it is like changing the distance to the destination. Once it is 100 Km, then it suddenly becomes 200 Km, or 60 Km. I do not know why. If I restart it, its fine for a while. So, I don’t trust it 100%. Once my navigation showed ne to go straight, but the road was really bad that way and every car was turning right. So I said I will follow the cars. The cars slowly disappeared and I was left alone. At the end of one village the road stopped. No pavement anymore. I asked myself what happened. Did I go off the map? I arrived into the desert. The sandy desert. There were road to the right and to the left. I thought there maybe houses and these roads go to the houses. I stopped because I did not know where I was, or where to go. A car stopped and I asked the driver where is Híva. He says it is possible to go this was, or go back and go the other way as well. Well since I’m here let’s get into the adventure. So he passed me and led me out of the desert. If he wasn’t there maybe I would be still looking for my way out.

Road signs do not show Híva, just if you get really close to the city. My navigation continuously showed me the distance to Híva as 70 Km. This damn navigation made me go around Híva and enter it from the south. Normally the distance between Nukus and Híva would be 2 hours by car. I was going in half circle. The roads are really bad. I feel sorry for my bike. I ht a big hole and my front rim got a small dent. Nothing serious, but it is damaged a bit. Finally I got into Híva. I tried to ask where the Hotel Meros is. They showed me roughly which way to go. I saw a brand new hotel, so I thought I will ask there as well. They did not know. So somebody told me to go right here, then left there then right again and follow the big wall. Imagine this if you were trying to find your way out from a labyrinth. However these are not roads, just walk ways. Tourists are walking and I’m trying to get around them by motorbike. No vehicle was in this area. I didn’t like the whole thing and I was as ashamed. I ask somebody again. He shows me to go straight up somewhere, then right and I will find the hotel on the right had side. I said OK, but there are stairs going up and I’m with a motorbike. He says OK, and? So I found an area where baby carriage could be pushed up and down. It was on the side of the stairs. However my boxes were wide and I could not see what is up on the top. So I surveyed the route and made my plan. Up on the top there was another narrow sidewalk and on the other side it was like a car driveway and about 30cm deep jump down. I could not do that to go up on the baby carriage way and jump down to the little driveway, because that driveway wasn’t wide enough for me to stop. So had no choice but to take a chance to get up on the top and turn. So I speed up so by the time I was close to the top I was turning, therefore the bike was leaning to the right and this was I had enough space so my box did not touched the wall. On the top I could stop and backed my bike enough to speed up and in a sharp angle I could jump down without the curb hitting my engine. So job well done. From here I found the hotel. The hotel is OK. I like the old building, its made of mud, just as the other buildings here. It has wi-fi, air-conditioned room (private room) and good shower. In addition to this, it is in the heart of the city. Walking distance to everywhere. As soon as I step out of the building I’m in of the 1001 night tales. Who can ask for anything more?

I did not tell you one thin. The temperature. I know I’m not a whether men, but I need to tell you this. All day long I was riding my bike in 43C. It was hot. I mean really hot. Tomorrow should be the same, but according to locals Samarkand should be better. Then Termez should be even worse than this one. Termez is the hottest city in Uzbegistan. We will see.