Hát akkor írjak egy pár sort arról, hogy mit is láttam Isztambulban? Pár sorban összegzem, hogy mit is láttam, illetve tapasztaltam. A nevezetességeket úgy is megtaláljátok a neten, így ezzel nem untatnék senkit, illetve csak tényleg egy-egy szóban. Először is egy jó turista mit csinál? Fényképezőgép a nyakba, bakancs a lábon és irány a turista látványosságok. Szerencsére a hostel közel van mindenhez. Mindenkinek csak ajánlom, aki alacsony költségvetésből erre jár.
Megnéztem a Hagia Sophia-t, a Topkapi Palotát, majd a Yerebatan Saray-t.
A háremhölgy már nem az a ropogós fajta / The harem lady is getting on the older side
A Topkapi Palota inkább egy város, amelyben volt iskola is. Belépőjegy 30TL ami gyorsan megvásárolható egy automatán keresztül. Ezzel beléphetünk a palota kapuján, majd ott különböző látványosságokat nézhetünk meg. Szeretem a múzeumokat, máshol is el szoktam menni. Itt minden múzeum bejáratánál kb. 5m széles és min. 30m hosszú sor kígyózott. Az első kettőnél még türelmesen kivártam a sorom, de azután meguntam. Ugyanis egy birkának éreztem magam, akit a juhász terelget. Én vagyok a birka, a juhász pedig a teremőr. A múzeumban nem időzhetsz, hanem haladni kell a sorral és még noszogatnak is. Így az ezekben lévő nevezetességeket láttam ugyan, de senki ne kérdezze meg, hogy mik voltak azok. Arra már nem hagytak időt, hogy elolvassam a tájékoztatót. Úgyhogy kijöttem és azt mondtam, hogy ami érdekel, azt megnézem a neten. Igazából nem tudom mire számítottam. Talán azt reméltem, hogy látom valamelyik szultánt, hogy épp a háremével szembeni kötelességét teljesíti, vagy hogy a lábát mosogatják rózsaszirommal teli kádban? Gondolhattam volna, hogy tömegnyomor van. Annyit el kell mondanom, hogy a történelmi épületek nagyon rendben vannak. Hát van is bevétel amiből ezt meg lehet oldani.
Ezután meglátogattam a Nagy Bazárt, majd az egyiptomi bazár, vagyis a fűszerbazár volt soron. Hát mit mondjak? Nagy és mintha mindenki ugyanazt árulná. Érdekes viszont, hogy az eladók ott élik le az életüket. Ott teázgatnak, ebédelnek kisszéken az üzlet előtt. Számomra érdekes volt látni hogy ez mennyire más kultúra. Majd ebéd egy helyi kifőzdében. Hát itt meg kellett látogatnom a mellékhelyiséget. Elmondom, hogy semmihez nem mertem hozzáérni, azaz majdnem semmihez. A szükség az nagy úr. Délután elmentem egy Boszporusz hajótúrára. Összességében jól telt a nap.
El kell mondanom, hogy bár sokfelé megfordultam a világban, de ilyen nagyvárosban még nem voltam. 17 MILLIÓ, (nagybetűvel) ember. Iszonyatos. Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt. A kultúrából adódóan, tolakodnak, lökdösődnek, kiabálnak. Ezekkel az érzésekkel úgy döntöttem, hogy bár még egy napot terveztem itt, de holnap felveszem a nyúlcipőt, illetve a motoros csizmát és kimenekülök innen. Át a Boszporusz hídon, át Ázsiába. Ázsia jövök!!!
Különben is felvettem a kapcsolatot Pocsai Zsoltival, és Zsófival, illetve ők vették fel a kapcsolatot velem, akik Újzélandba kerékpároznak, és itt vannak Törökországban. Már egyeztetjük a helyszínt, szeretnék velük találkozni. Ehhez viszont jól jön az egy plusz nap. Ez inkább nekem való elfoglaltság. Remélem, összejön a találka.
Ez a kedvenc képem. Próbáltam stikában fotózni, de lebuktam. / This is my favorite. I tried to take the photo undercover but I got busted.
A horgásztárs / My fishing body
A hajó úton / On the boat tour
Kéregető gyerekek / Kids begging for money
Csemege a motoros társaknak / Something for my fellow bikers
Vacsora és sör / dinner and beer
Tibor, I enjoy following you on your journey! Can’t wait to read what is next!
KedvelésKedvelés