Hát akkor írjak egy pár sort arról, hogy mit is láttam Isztambulban? Pár sorban összegzem, hogy mit is láttam, illetve tapasztaltam. A nevezetességeket úgy is megtaláljátok a neten, így ezzel nem untatnék senkit, illetve csak tényleg egy-egy szóban. Először is egy jó turista mit csinál? Fényképezőgép a nyakba, bakancs a lábon és irány a turista látványosságok. Szerencsére a hostel közel van mindenhez. Mindenkinek csak ajánlom, aki alacsony költségvetésből erre jár.

Megnéztem a Hagia Sophia-t, a Topkapi Palotát, majd a Yerebatan Saray-t.

A háremhölgy már nem az a ropogós fajta / The harem lady is getting on the older side

A Topkapi Palota inkább egy város, amelyben volt iskola is. Belépőjegy 30TL ami gyorsan megvásárolható egy automatán keresztül. Ezzel beléphetünk a palota kapuján, majd ott különböző látványosságokat nézhetünk meg. Szeretem a múzeumokat, máshol is el szoktam menni. Itt minden múzeum bejáratánál kb. 5m széles és min. 30m hosszú sor kígyózott. Az első kettőnél még türelmesen kivártam a sorom, de azután meguntam. Ugyanis egy birkának éreztem magam, akit a juhász terelget. Én vagyok a birka, a juhász pedig a teremőr. A múzeumban nem időzhetsz, hanem haladni kell a sorral és még noszogatnak is. Így az ezekben lévő nevezetességeket láttam ugyan, de senki ne kérdezze meg, hogy mik voltak azok. Arra már nem hagytak időt, hogy elolvassam a tájékoztatót. Úgyhogy kijöttem és azt mondtam, hogy ami érdekel, azt megnézem a neten. Igazából nem tudom mire számítottam. Talán azt reméltem, hogy látom valamelyik szultánt, hogy épp a háremével szembeni kötelességét teljesíti, vagy hogy a lábát mosogatják rózsaszirommal teli kádban? Gondolhattam volna, hogy tömegnyomor van. Annyit el kell mondanom, hogy a történelmi épületek nagyon rendben vannak. Hát van is bevétel amiből ezt meg lehet oldani.

Ezután meglátogattam a Nagy Bazárt, majd az egyiptomi bazár, vagyis a fűszerbazár volt soron. Hát mit mondjak? Nagy és mintha mindenki ugyanazt árulná. Érdekes viszont, hogy az eladók ott élik le az életüket. Ott teázgatnak, ebédelnek kisszéken az üzlet előtt. Számomra érdekes volt látni hogy ez mennyire más kultúra. Majd ebéd egy helyi kifőzdében. Hát itt meg kellett látogatnom a mellékhelyiséget. Elmondom, hogy semmihez nem mertem hozzáérni, azaz majdnem semmihez. A szükség az nagy úr. Délután elmentem egy Boszporusz hajótúrára. Összességében jól telt a nap.

El kell mondanom, hogy bár sokfelé megfordultam a világban, de ilyen nagyvárosban még nem voltam. 17 MILLIÓ, (nagybetűvel) ember. Iszonyatos. Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt. A kultúrából adódóan, tolakodnak, lökdösődnek, kiabálnak. Ezekkel az érzésekkel úgy döntöttem, hogy bár még egy napot terveztem itt, de holnap felveszem a nyúlcipőt, illetve a motoros csizmát és kimenekülök innen. Át a Boszporusz hídon, át Ázsiába. Ázsia jövök!!!

Különben is felvettem a kapcsolatot Pocsai Zsoltival, és Zsófival, illetve ők vették fel a kapcsolatot velem, akik Újzélandba kerékpároznak, és itt vannak Törökországban. Már egyeztetjük a helyszínt, szeretnék velük találkozni. Ehhez viszont jól jön az egy plusz nap. Ez inkább nekem való elfoglaltság. Remélem, összejön a találka.

 

Ez a kedvenc képem. Próbáltam stikában fotózni, de lebuktam. / This is my favorite. I tried to take the photo undercover but I got busted.

A horgásztárs / My fishing body

A hajó úton / On the boat tour

Kéregető gyerekek / Kids begging for money

Csemege a motoros társaknak / Something for my fellow bikers

Vacsora és sör / dinner and beer

Well then should I write a few sentences what I saw in Istanbul? I write a few words what I saw and experienced. The touristic places you can look up on the net I do not want to bore anyone, or in really just a few words. First of all what does a good tourist do? Camera in the neck, boots on the feet lets get to the touristic places. Luckily the hostel is really close to everything so I recommend it to everyone who is travelling on a low budget.

First I looked at the Hagia Sophia, a Topkapi Pallas and then Yerebatan Saray.

A Topkapi Pallas is rather a small town. Once even a school was operating in it. Entrance fee is 30TL, which can be purchased easily through an automat. With this we can enter on the main gate of the Pallas and we can go to different museums or walk around. I like museums. Usually I stop and look at what I1m interested in. Here at every entrance about a 5m wide and 30m long line. I was very patient on the first two places, but after I got tired of it. Since I felt like a sheep who is being herded. I’m the sheep and the shepherd is the guard. You cannot spend time because you must go with the crowd and you are being edged on to move your ass. So I saw the exhibitions but nobody should ask what they were. No time to read the information. So I decided to head out and I said I will look up on the net whatever interests me. The truth is that I do not know what I was thinking. Did I think that will see one of the Sultans while he is fulfilling his duty towards his harem, or see him while somebody is washing his feet in a bathtub full of rose petals? I should have thought that there will be tremendous people everywhere. I have to say that the historic places are in excellent condition. Well the produce enough income that’s for sure.

Then I visited the Grand Bazar and the Egyption Bazar, which is the spice bazaar. What to say? Huge and its like everyone is selling the same things. It was interesting to see the workers live their life there. They have coffee, tea, have lunch in front of the store place. It was interesting to see how different the culture is. After I had some lunch in a local buffee. Here I had to go to the bathroom. I have to say that I did not touch anything, almost anything. The must is a must. After lunch I jumped on a Bosporus boat tour. All together the day was absolutely fine.

I have to say that I have been in severy places in the world, but I have never experienced such a huge city. 17 MILLION (with capital letters) people. It is frightening to me. I felt I cannot breathe. Due to their culture they are pushing, shouting and just simply impolite. With these feeling growing inside me, I decided to get the hell out of here. Get over on the Bosporus Bridge into Asia. Asia here I come!!!

I contacted Pocsai Zsolt and Zsofi, actually they contacted me, who are travelling with bicycle to New Zeland and they are here in Turkey. We are scheduling the time when and where to meet. It would be great to meet them. To do this that one extra day that I save in Istanbul will be perfectly spent. This is my way of life. Hopefully the wish of meeting them will come true.