2015.05.25-26-27 Oktybar ’Skoe-Volgograd Oroszország 400 Km

Reggel korán keltem és útnak indultam, hogy ne késő este kelljen Volgográdban a szállásomat keresnem. Az út egy részét főútvonalon tettem meg, de kb. 200-300 Km-t a főútvonaltól távolabb, az Orosz sztyeppén. Láttam egy kígyót, valami agyontaposta, de nem ismerem, hogy milyen fajta, veszélyes rám nézve, vagy sem. Mindenesetre nem tervezek itt sátrazni. Az úton fogytán volt az ivóvizem és egy kis pocsolyából vettem vizet és azt tisztítottam meg. Nem azért mert szomjan haltam volna, de ez a vidék eléggé kihalt és ha bármi történt volna, szerettem volna, ha legalább vizem van.

Estefelé beérkeztem Volgográdba. Hatalmas város. Az útjai minőségéhez szükséges a terepjáró, vagy endúró. A navigáció pontosan a Night Wolfes főhadiszállására hozott. A hely kissé furcsa. Pár napra megteszi. Olyan ez a hely ahová a felnőtt gyerekek szórakozni járnak. Iszogatnak, beszélgetnek, sakkoznak. Mindenki akkor jön és megy amikor akar. Nagyon laza hely. Itt Volgogradban 40 fős a motoros klub létszáma. Este összegyűltek a motorosok és persze előkerültek a vodkák is. Mit mondjak? Éjfél felé már nem voltam szomjas, nem is emlékszem, hogy hogyan kerültem ágyba. Következő nap megint böjt volt. Jó volt a hangulat, sokat nevettünk és minden létező nyelven kommunikáltunk. A következő napot az elmaradt blogok közzétételével töltöttem és a képek rendezésével. Végre le tudtam zuhanyozni és borotválkoztam is. Ne tudjátok meg ez micsoda élmény volt.

Azután jött a városnézés. Ez egy hatalmas város Kb 1.000.000 lakossal.

És egy kis történelem:

1942 nyarán a német hadsereg megindította a „Kék terv” (Fall Blau) végrehajtását, melynek célja a Kaukázus olajmezőinek elfoglalása, illetve a Volga folyó elérése (és ezzel a szovjet Kaszpi-tengeri fő közlekedési útvonal elvágása) volt. A Kék terv fő csapásirányában – a Volga folyó felé – a Wehrmacht legnagyobb tábori hadserege a 6. hadsereg, a 4. páncéloshadsereg egyes részei, illetve a szövetséges országok haderői vonultak fel (pl. olasz, román, magyar haderők). A hadművelet gyorsan haladt előre, a Don folyó átlépését követően pedig elérhető közelségbe került a Volga folyó.

1942 novemberében megkezdődött a szovjetek ellentámadása a 6. hadsereg gyengén védett szárnyain a román és az olasz seregtestek ellen. A román seregek összeomlottak, néhány napon belül 5 hadosztályukat bekerítették, képtelenek voltak a támadás feltartóztatására, így a bekerítés sikerrel járt. Hitler megtiltotta a 6. hadsereg (és a vele együtt bekerített 4. páncéloshadsereg egyes részei) számára a kitörést, és ígéretet tett a csapatok légi úton való ellátására (amelyre azonban sem elegendő repülőgép, sem elegendő repülőtér nem állt rendelkezésre). A 6. hadsereg felmentésére indított támadást a Vörös Hadsereg visszaverte, a légi utánpótlás pedig elégtelen volt. Paulus tábornagy december 23-án jelezte, hogy csapatai képtelenek kitartani a –40 C-os hidegben.

Putyin Orosz elnök népszavazást szeretne kiíratni, hogy Volgograd visszakapja-e a 20. században használt Sztalingrád nevet. A várost Sztálin nevezte el saját magáról, azelőtt Caricin volt.

Erre vonatkozóan, legalább is itt a helyi motorosok között eléggé megoszlanak a vélemények. Egy gyors közvéleménykutatást követően úgy néz ki, hogy 50-50% lenne ellene és mellette.

Meglátogattam a Mamajev dombon felálított háborús emlékművet. Egy roskadozó stadionnal szemben magasodik Volgográd jelképe és az egykori Szovjetúnió legmagasabb háborús emlékműve. 85m magas.

A városnézést tradicionálisan egy 1500-as Ladával tettük. Sajnos hazafelé már villamossal érkeztünk, ugyanis a Lada beadta a kulcsot, viszont élmény volt a fiúkkal körbejárni a várost.

Este Jurij, de mindenki cask Juricsnak hívja, irányításával átlátogattunk a Night Wolves klubjába, ahol lecsúszott egy-két vodka és sikerült időben visszaérni, hogy fel tudjak készülni a másnapi indulásra.

 DSC_0365-1

Délutáni koccintás Juriccsal / an afternoon drink with Jurich

Délutáni koccintás Juriccsal / an afternoon drink with Jurich

DSC_0412-1DSC_0366-1DSC_0368-1DSC_0371-1DSC_0376-1DSC_0377-1DSC_0383-1

Tisztelgés Volgograd szimbóluma előtt

Tisztelgés Volgograd szimbóluma előtt

DSC_0398-1

Együtt Sztálinnal és Zsukovval / Togeather with Stalin and Zukov

Együtt Sztálinnal és Zsukovval / Togeather with Stalin and Zukov

Sevastopoli motorssal / with a biker from Sevastopol

Sevastopoli motorssal / with a biker from Sevastopol

I got up early in the morning and hit the road because I did not want to get into Volgograd late and try to find the bikers hostel. One part of the road I was riding on the pavement and about 2-300 Km I went off road. I saw a snake (I do not like snakes) it was dead already. A truck went over it. I could not recognize what type it was and whether it would dangerous or not. I’m not planning to camp here anyway. It was hot and really warm wind was blowing like crazy. I was low on water and I found a little water pot where I could get some. I could get about 1 l or so. So I tested my water filter system in real life. It works well. The reason I needed some more water, because there was absolutely nothing and in these few hundred Kms if something had happened, then at least I would have water. I arrived into Volgograd in the evening. It is a big city. For the quality of their streets you need a 4 wheel drive or an enduro. The navigation directed me exactly to the Night Wolves headquarter. It is a little strange place. It will do for a few days. This place is where the big boys come to play. The drink, eat. play chess, cards and just chat for hours. Here the Night Wolves have 40 members. In the evening when I arrived the bikers came and soon the vodka bottles got on the table. What should I say. Around midnight I was not thirsty anymore. I don’t even remember how I got to bed. So the next day I had a hangover. As soon as I could get out of the bed, I started working with the blogs, and sorting the photos and posting the videos on facebook. Finally I could take a shower and shave. This was absolutely fantastic. You would not believe how much I enjoyed.

Then I became a tourist went around Volgograd. This is a huge city with about 1.000.000 residents.

So lets have some history lesson:

In the summer of 1942 the German army launched an attack called the “Blue Plan”. The purpose of this plan was to put their hands on the oil fields of the Caucasus and to reach the river Volga and cut off the route of the Russian army to the Kaspien see. The wermacht largest division, the 6. division, part of the 4th division and their allies (Romanian, Hungarian, Italian) were responsible to complete the plan. The German army was moving fairly fast and as soon as they crossed the river Don, the Volga became reachable.

So in the November of 1942 the Russian army has launched their counter attack against weekly protected area of the 6th division, the Italian and Romanian army. The Romanian army collapsed very quickly, within a few days 5 of their division was enclosed. They were unable to even slow down the Russians. Hitler prohibited the 6th division and and the 4th heavy artiliery division to brake out and he promised that they will get supplies by planes. However he didn’t have enough neither planes not airports to do what he promised. The attack against the Red Army to liberate the 6th division failed and not supplies were received. Paulus Marshal reported to Hitler that his army can not hold their position in the -40C temperature. This was the turnaround point of the WW II in Russia.

Vladimir Putin President plans to put up for vote that the name Volgograd should be called Stalingrad as it was before. The city was named Stalingrad by Stalin himself, before it was Caricin. Regarding this the opinions are deviating amongst the bikers. About 50-50% says yes and no.

The I visited the largest WW II memorial place on the Mamajev hill. This memorial place is the symbol of Volgograd and at the time it was the largest statue in Russia. It is 85m tall. Huge.

The city touring was completed in a traditional way in a Lada 1500. Unfortunately we came home by tram, because the Lada broke down. However it was a real pleasure to go with the boys around the city.

Evening Jurij (but everyone calls him Jurich) took me to the other location the the Night Wolves motorcycle club where a few 1-2 vodkas slipped down my throat but we could come back in time so I could prepare for my next day leave.

Reklámok

2015.05.24 Mount Elbrus-Oktybar ’Skoe Oroszország 410 Km

Az éjszaka szerencsére eseménytelen volt. Senki sem jött a sátorhoz. Reggel korán felkeltem, összepakoltam, megreggeliztem és útnak indultam. Az éjszaka hűvös volt, de a hálózsákban nem fáztam. Nem sokkal azután, hogy útnak indultam, egy tehéncsordát kellett kerülgetnem és egy azt követő kanyar után megállítottak a rend őrei. Odaadtam a papírjaimat és nyugodt voltam, mivel semmilyen vétséget nem követtem el. Mondja a rendőr, hogy átléptem a záróvonalat és ez 5000 Rubel büntetés. Mondom NYET. Mondja DA. Mondom NYET. A másik rendőr az autóban volt és videókmerázott, de a másik irányt. Még egy párszor elmondta az 5000 Rubel tarifát, majd valahogy lecsökkent 1000 Rubelre. Mondja a rendőr, ha nem fizetem ki az 1000 Rubelt, akkor elveszi a jogsimat és mehetek haza. Mondtam, hogy nem értem, mivel nem csináltam semmit. De átléptem a záróvonalat. Mondtam, hogy szeretném látni a felvételt. Ugyanis, ha át is léptem, szerintem nem, akkor sem láthatta, mivel a tehéncsorda kerülgetése kettő kanyarral korábban volt. Szóval mondom, hogy szeretném látni a felvételt. Mondja, hogy nincs felvétel, mert a kollégája a másik irányt veszi. Szóval akkor miért is kellene fizetnem? Mondtam, ha minden ilyen esetben fizetnék, Volgográdból hazamehetnék, mert elfogyna a pénzem. Ezt nem tudom mennyire értette, de enyhülni látszott. Megkérdeztem van-e gyereke. Mondja, hogy egy fiú. Ekkor előkaptam egy matricát, egy hűtő mágnest és adtam kettő karkötőt, hogy a másik is kapjon valamit, és láss csodát, már nem is szegtem szabályt.

Mondta Davaj!!!! Nyeregbe pattantam és elinaltam mielőtt meggondolná magát. Úgyhogy megtanultam, betartani a szabályokat és biztosnak lenni abban, hogy nem követtünk el semmit. Akkor harcolhatunk az igazunkért.

Továbbmentem az Elbrus hegyhez. Nem tudom tudtátok-e, de az Elbrus Oroszország legmagasabb hegy és a világ 10-ik legmagasabb csúcsa is egyben. Nem tudom, kik határozzák meg, hogy pontosan hol húzódik a határ Európa és Ázsia között, de a szervek között vita van. A legfrissebb adatok szerint az Elbrus, Európa legmagasabb hegycsúcsa. A felvonók működtek, úgyhogy kifizettem 600 Rubelt, hogy felmehessek. A felvonó 3780m magasságra vitt. Onnan már csak a sífelvonó ment feljebb, de azok üzemen kívül voltak. Fent létem alatt egy kicsit kóválygott a fejem és valahogy nem voltam rosszul, de jól sem. Nem tudom eldönteni, hogy ez a felvonó, vagy a 3780m-es magasság. Egy kicsit csalódás volt, mivel a hegy csúcsa ködbe, illetve felhőbe burkolózott, így túl jó fotókat nem tudtam készíteni. Ez benne van a pakliban. A csalódás azért volt, mert még egy rohadt kávézó sem volt nyitva. Szóval felmentem, csatangoltam egy fél órát, majd lejöttem. Hát ennyi volt számomra az Elbrus. Mikor már lent voltam kezdett kisüt ni a nap, de egy fotó kedvéért vissza nem megyek ismét 600 Rubelért. Úgyhogy irány Volgográd. Ez szó szerint csak az irány, mert egy napra túl messze lenne. A fenekemen már így is vízhólyagok vannak. Szóval az a 4-500 Km egy napra elég.

A Kaukázust elhagyva, nyílt terepre, az Orosz alföldre érkeztem. Az út nyíl egyenes, amíg csak a szem ellát. Gyorsabban nem merek menni, mint max. 100Km/h és éberen figyelek. Ha rendőrt látok, onnan könnyű 90 Km/h-ra lassítani. Rengeteg kis falun jöttem át és ugye idén van a II. Világháború befejezésének 70-ik évfordulója. Na, ez itt nagy ünnep lehetett országszerte. Minden faluban és településen emlékművek, kiállított tankok és rengeteg koszorú. Még autók hátsó szélvédőjén is erre figyelmeztető matricák. Hogy ennyire ünneplik, az igazán megható és érthető. Tetszik. Megálltam egy út melletti csehóban, ahol sok a kamion, ott jó a kaja, és megvacsoráztam. Na napok óta itt sikerült kicsit rendesebben megmosakodnom. Ugyanis ahol eddig megálltam, vagy nem volt víz, vagy jégtáblák úsztak rajta, úgyhogy már rám fért. Holnap Volgogradban a motorosoknál remélhetőleg tudok egy forró zuhanyt venni, borotválkozni, és mosni. Ezután még egy kicsit motoroztam majd találtam szálláshelyet. Innen Volgográd még 450 Km, az holnapra pont elég.

Mivel időben megálltam, gondoltam kicserélem a biztosítékot a ködlámpáimnak, mivel rövid 15 perces működést követően, megadták magukat. Na nem azért mert nagy lenne a köd, hanem az motor gyári lámpája sz’rt sem ér és amikor kivilágítatlan alagútba érek, szó szerint semmit sem látok. Na mindegy gondoltam, bizti. Idom le, bizti ki, kutya baja. Oké nézzük tovább. Kapcsoló. Semmilyen égési nyomot nem látok rajta. Csatlakozási pontok, semmi külsérelem, égés, vagy szakadás. Közben besötétedett, ezzel elszúrtam vagy kettő órát, elvágtam az ujjam, majd visszaszereltem mindent a helyére. Ki lehetne mérni a kapcsolót, a vezetékeket és előbb utóbb meg lenne a hiba, de ez egy következő feladat lesz, hogy ne unatkozzam.

Itt rengeteg a szúnyog. Már teljesen elszoktam tőlük, úgyhogy a blogot a sátorban görnyedve írom. Ennek az irodának a látványa nem ér annyit, hogy fénykép készüljön róla. Különben a blog írása és a képek és videóanyag letöltése min. 2 órát vesz igénybe minden nap. Képzeljétek, ha egész nap motoroztok, megálltok, sátrat vertek, vacsorát készítetek és ezután nem a puha ágy jön, illetve a derékalj, hanem a napi történés. Ebben a kettő órában nincs benne a képek vágása szelektálása. Ez akkor történik, ha van internet kapcsolat, azaz több nap történéseit egyszerre dolgozom fel. Hát nem gondoltam volna, de fárasztó. A végén jó lesz visszaolvasni, úgyhogy szükséges. Ebből biztos le tud szűrni valamit az utánam jövő motoros és később jó emlék lesz nekem is.

Az Orosz sztyeppe / The Russian Steppe

Az Orosz sztyeppe / The Russian Steppe

Útszéli kávézó / Place to eat beside the road

Útszéli kávézó / Place to eat beside the road

Mit enne a Magyar ember, ha nem gulyást. Igazából ez tbirkapörköltnek nevezném. / What would a Hungarian man eat if not Gulas. Actually it is made from sheep.

Mit enne a Magyar ember, ha nem gulyást. Igazából ez tbirkapörköltnek nevezném. / What would a Hungarian man eat if not Gulas. Actually it is made from sheep.

II. világháborús emlékmű / WW II memorial place

II. világháborús emlékmű / WW II memorial place

IMG_2216-1IMG_2212-1

Kinevezném a hónap WC-jének / I could call it the toalet of the month

Kinevezném a hónap WC-jének / I could call it the toalet of the month

IMG_2206-1IMG_2205-1IMG_2231-1DSC_0246-1

Elbrus

Elbrus

Elbrus

Elbrus

3780m magasan / 3780m height

3780m magasan / 3780m height

On the top

On the top

Elbrus

Elbrus

Háborús emlékhely / WW II memorial place

Háborús emlékhely / WW II memorial place

Háborús emlékhely / WW II memorial place

Háborús emlékhely / WW II memorial place

Itt volt a részeg nő sztori / Here was the drunk women story

Itt volt a részeg nő sztori / Here was the drunk women story

The night wasn’t much happening, luckily. Nobody came to the tent but I did not have a good night sleep. I got up early in the morning, had some breakfast and left. The night was a little bit cold, but I felt comfortable in my sleeping bag. I didn’t ride far, when had to pass a crowd of cows. As went by them, I came out of a corner a police stops me. So I pull over, I was calm, since I did not do anything wrong. I handed them my papers. The officer tells me that I crossed the middle line and I have to pay 5000 Rubel fine. I said NYET! He says DA! I say NYET. The other officer was sitting in the car and using a hadycam to record the traffic from the other direction. This officer told me a few times the 5000 Rube fine and for some reason the amount was decreased to 1000 Rubel. He tells me that if I do not pay the 1000 Rubel fine, he will take my driver’s license and I will have to go home. I said I do not understand, because I did not do anything wrong. He says I crossed the middle line. I said I’d like to see the video recording. Since if I had crossed that damn line, I knew I did not, he could not have seen it, because the cows were at least two corners before they were. So it was impossible that he saw. So I said again that I’d like to see the video. He said there is no video because his colleague is recording the other direction. So why should I pay? I told him that if I paid in every situation like this, then I would have to go home from Volgograd, because I will not have any money left. I do not know how much he understood out of this, but slowly he calmed down. I asked him if he has a child. He said he has a son. OK. I picked out one sticker, one fridge magnet and gave him two bracelets, so the other cop would get one as well and miracle happened. I did not break any law.

He said, Davaj!!! So I jumped in the saddle and left, before he would change his mind. So I learned one thing. Keep the traffic regulations and I always must be sure what I did and what didn’t do. This way I can always fight for my right.

So I headed off to Mount Elbrus. I do not know if you are aware about this, but I will write it anyway. Elbrus is the highest mountain in Russia and it has the 10th highest peak in the world. I’m not sure who determines where the border line between Europe and Asia is but these authorities have some disagreements. According to the latest data, Elbrus is the highest mountain of Europe.

The cable cars were in operation, so I paid 600Rubel to take me up. These cable cars can take you up to 3780m height. From here the skiing lift go up further but they were out of operation. During my stay up at this elevation I felt a little dizzy. I wasn’t feeling bad but I wasn’t god either. I’m not sure whether it was due to the cable car or the 3780m elevation.

I was a little disappointed because the peak was covered by clouds, so I could not take good pictures. These things can happen. My disappointment was because you could do absolutely nothing up there. Not even on coffee shop was open.

So I walked around a half hour and came down. So this was Elbrus for me. When I was down by my bike the sun started coming out. I’m not sure that up at the peak it cleared up as well but I said I will not pay 600 Rubel and go back up again for a photo.

So let’s head towards Volgograd. It is just towards, because it would be too far for one day. I have blister on my back. About 4-500 Km is enough for me for one day.

As soon as I left the Caucasus I arrived to wide open space. This is the Russian flat land. The road is straight as far as you can see. I do not go faster than 100 Km/h and I’m always watching for cops. If I can see a cop, or the upcoming traffic is signaling, then from here it is easy to slow down to 90 Km/h.

I came through a lot of small villages and cities and as you know the 70th anniversary of finishing WW II is this year. Plenty of statues, tanks exhibited and a lot of wreaths everywhere. Even there are stickers in the back window of the cars. It is very nice that they celebrate it so much. I like it.

On the way I stopped at a roadside grill place, where there are a lot of trucks the food is good. So I had dinner. For days this was the first time since I could wash myself up. Just at a sink, but still felt great. Places where I could stop until now either had no water nearby or ice was floating on the river. Tomorrow in Volgograd at the biker’s place I will take a hot shower, shave and do some laundry. Not far from the grill place I found a quiet place to camp. Hopefully no drunk, or sober people will come up to me. Volgograd is about 450 Km and it is enough for one day.

Since I stopped early I thought I change the fuse in my fog lights, since I only used them for 15 minutes and they went off. I’d like to have it fixed not because I’m expecting fog, but the original headlight of my bike doesn’t worth sh’t and when I enter into unlit tunnels I’m serious that I do not seen anything. So I though change the fuse. Covers off, fuse out, wasn’t blown. OK lets go further. Switch. No physical problem can be seen. Burned wire or broken cable or nothing. So in the main time it got dark. I screwed up 2 hours with this, cut my figure put everything back together. I know the switch can be tested and I have the tester as well and connections could be checked but this will be my next project so I would not get bored.

Here are tremendous mosquitoes are eating me alive. So I’m seating in my tent and writing this blog. My back hurts from uncomfortable position but I have to do it.

Now the look of this office does not worth a photo on the net. To write the blog each day, download the photo and video material it takes min. 2 hours each day. This does not include any post processing or selecting pictures. This takes place when I have internet connection so I work on multiple days at the same time. Actually just think about this. You ride your bike all day long, you finally find your camping spot, pitch a tent and get your house ready, prepare some meal and then you do not go to bed, but you start writing what happened on that day. It is really tiring. However I know it will be good to read all this later t home so it worth it. Hopefully some other biker coming after me gets some useful information as well.

2015.05.23. Kobi Grúzia-Bylye Oroszország 450 Km

Reggel próbáltam időben felkelni, végül is sikerült úgy 4:30-kor, ami itt már 6:30 volt és 2 óra az összepakolás, szóval tökéletes lett volna, de inkább fordultam egyet és visszaaludtam. Így az indulásom a szokásos 10:00-10:30 körül volt. Reggel volt egy látogatóm. Az a juhász ember, akinek a területén fordultam meg a kutyái miatt. Nagyon barátságos ember volt. Egy órát elbeszélgettünk, úgy kézzel lábbal ahogy illik, megkínáltam egy kis Csu-csu-val, de nem élt vele. Kb 600 birkája van, és amint láttam a legeltetés nem abból ál, hogy kihajtom a birkákat és leheveredek. Nem. Ugyanis a birkák hatalmas területet legelnek le, így mindig tovább kell menniük. Nem is kell őket hajtan, mennek azok maguktól a juhász örül, ha követni tudja őket. Úgyhogy amikor elbúcsúztunk már futólépésben volt, pedig 60 felé ballagott, de még mielőtt elindult megadta a telefonszámát, hogy Magyarországról hívjam fel. Szép gesztus, de ugyan nem tudom, mit mondanék neki és milyen nyelven, de mindenesetre megvan Jurij telefonszáma. Örülünk neki. Indulás után hamar beértem Stepantsmindaba, ahonnan meg lehet közelíteni Grúzia jelképét a Gergeti Trinity Templomot. Hát de egy igazán meredek off-road szakasz vezet fel, közel kerék méretű gödrökkel. Ha már itt vagyok jöjjön aminek jönnie kell, ezt ki nem hagyom. A betonúttól Kb. 7 Km-re fekszik a templom, már az útról is jól látható. Egyik autós mondta, hogy jobb lenne motorral nem nekivágni, de szerintem csak azért mondta, hogy egy kis morzsáért felvihessen. Mindenesetre elindultam felfelé. A mély gödröket és az azokból kivezető nyomvályúkat, ja és a hajtűkanyarokat leszámítva sima liba. Volt, hogy meredek volt, amikor bő gázzal, persze egyben, beérkeztem egy hajtűkanyarba és ott találtam lefelé jövet egy mikrobuszt. Itt volt egy kis kötéltánc hogyan állok meg, mivel nem fértünk el egymás mellett, illetve nem azzal a sebességgel. Ő könnyen megáll, négy kereke van, de képzeljétek el, amikor bedöntöd a vasat, kihasználva az út dőlését, hogy lendületből beveszed a kanyart és a kanyar közepén, az út pedig 20-30 fokban dől, hirtelen meg kell állnod. Nem ragozom tovább, mivel már írom a blogot, tudjátok, hogy nem történt tragédia. Ahogy felértem a templomhoz vezető egyenes szakaszra már tudtam, hogy megérte. A templom a XIV században épült és mai napig ugyan úgy megmaradt az utókornak. Ez a templom Grúzia jelképévé vált. Mivel egyes egyedül áll a hegytetőn nehezen megközelíthető úton, így a háborúk idején Grúzia számára fontos ereklyéket ide menekítették. Itt őrizték Grúzia számára oly fontos Szent Nino Keresztet. Bent nem lehetett fényképezni, de a telefonommal készítettem egy rejtett kamerás felvételt. Majd meglátjuk hogy sikerült. Bármerre járok, mindenki ezzel az őrült Magyar motorossal akar fotózkodni, és nem csak helyiek. Orosz turisták is kitüntetnek figyelmükkel. Jól esik. Ezt nem tapasztalnám, ha luxusautóval járnám a világot.

Grúziáról összefoglalva: Míg Törökországban az üzemanyag 1,7 EUR, Grúziában 0,75 EUR. Kaja Grúziában Kb 3-4 EUR. A Grúz embereket általában nem találtam túl kedveseknek. Ha kérdeztem valamit, félvállról válaszoltak. Összességében Grúzia természeti adottságai kiemelkedőek. Off-road fanatikusoknak rengeteg lehetőség adódik, de inkább június végétől kell idelátogatni. Akkorra már minden hágó nyitva van. Igaz akkor nem látnak havas csúcsokat. Jó papírtérképet mindenképp hozzon magával aki idelátogat. Szerencsém volt, Grúziában sehol sem kaptam esőt.

Innen továbbhaladva megérkeztem a Nagy Testvér Birodalmának határához. Itt készítettem egy fotót, de a határőr már messziről mutatta, hogy elvágja a torkom. Kitöröltette. A határátlépés kb. 3 órát tartott. Ajándék a vámosnak, így nem kellett kicsomagolnom. Vámnyilatkozat kitöltés, majd várakozás. És várakozás. És még mindig várakoztam, ugyanis a sok kamionos is intézte  papírjait. Majd végre sorra kerültem is beengedtek. Az útlevelet és a motorpapírt kb. 10-szer kellett megmutatnom, de hát ha ez boldoggá teszi őket, akkor nekem jó. Határtól Kb. 2 Km-re kötöttem biztosítást. 4 hónapra 1500 Rubelért. Nagyon örültem, hogy végre bent vagyok és mehetek az utamra. Oroszországra vonatkozóan az első benyomásom nagyon jó. Rengeteg trendőr teljesít szolgálatot és városokon belül az emberek betartják a sebességkorlátozást. Közel sem olyan tolakodóak, mint azt a korábbi országokban tapasztaltam. Az üzemanyag ár kb. 0,66 EUR. Valahogy otthon érzem magam itt, annak ellenére, hogy sohasem jártam Oroszországban és nem beszélem a nyelvüket. Mégis kimondottan jól érzem magam. Az Elbrus hegységhez vezető úton megálltam ebédelni. Nagyon jó kiszolgálás annyi kaját kaptam, hogy kettő nagy darab húst elcsomagoltam és fizettem 11 EUR. Tudom, ez nem hangzik olcsónak, de rengeteget ettem és meglesz még a reggelim is. A tulaj marasztalt, hogy aludjak náluk és este sörözünk, vodkázunk és jól érezzük magunkat. Hagyjam az Elbrust a csudába, de hajthatatlan voltam. Még túl frissen élnek a vardziai emlékek.

Sátorhelyet az Elbrustól 50 Km-re találtam. Nem a leg tökéletesebb, de megteszi. Holnap csúcstámadás.

Ui.: ahogy ezeket a sorokat írom, éppen gondoltam, hogy bejövök a sátorba, hogy a fejlámpámmal ne keltsek feltűnést. Megjelent egy teljesen részeg és terhes nő. Nem tudom mit mondott, de elég agresszív hangon beszélt velem. Mondtam, hogy itt szeretnék aludni. Elkezdett üvöltözni, míg egy perc múlva megjelent egy férfi is. Ő józan volt. Mondtam neki, hogy itt szeretnék aludni és mondta, hogy nyugodtan és elvezette a nőt. Remélem ennél rosszabb sosem lesz. Legközelebb megpróbálok jobban eldugott helyet keresni, de nem egyszerű. Az ilyen helyzetektől tartok. Nem tudom hogyan kellene kezelni. Nem akarok verekedésbe keveredni. Én csak egy külföldi vagyok. Nem szeretnék börtönbe kerülni.

Emlékhely / Memorial place

Emlékhely / Memorial place

Gergeti Trinity templom a háttérben / Gergeti Trinity Church in the backgound

Gergeti Trinity templom a háttérben / Gergeti Trinity Church in the backgound

Szerzetesek munka közben / Monks are in work

Szerzetesek munka közben / Monks are in work

Gergeti Trinity Templom

Gergeti Trinity Templom

DSC_0207-1

Grúz juhászember, Jurij / Georgian shepherd man Jurij

Grúz juhászember, Jurij / Georgian shepherd man Jurij

In the morning I tried to get up early. Actually I could at about 4:30, which is 6:30 here and I need 2 hours to pack up, so it would have been just perfect. In spite of this I turned around and slept a little more. So I left my camp my usual time at around 10:00-10:30 AM. In the morning I had a visitor. The same shepherd man, whose dogs made me turn around yesterday. He was a fantastic man. Very, very friendly. We talked about an hour, just using a few words and hand gestures as you always do when you do not speak a language. I offered him a little Csu-csu (the Georgian palinka), but he did not accept it. He had about 600 sheep and as I saw the pasturage is not only letting the sheep out and lay down sing songs or whatever. Oh no. Because this many sheep eats the grass pretty quick and moves on. So the shepherd is happy if he can follow the herd. So when we said our goodbyes he almost had to run and he was getting around 60 years old. Before he left he gave me his telephone number so I could call him from Hungary. I do not know what I would tell him and on what language bu it was a nice gesture.  So now I have Juri’s phone number. I’m happy for it. After I left my camp I quickly rolled into Stepantsminda from where it is possible to go up to the Gergeti Trinity Church which is actually the national symbol of Georgia. A really steep road takes us upto the church and in lot of places holes deep us my wheel. So if I’m here I will have to take a look at it. The off-road section is about 7 Km from the paved road and the Church can be seen from the road as well. A car driver told me that it is not too wise to go up there with the bike but I think the only reason he said that is because he wanted to make some cash for the ride with the his car. Well I headed up. If I do not consider the deep holes, the deep car tracks leading out from the holes and the switch back corners, the road was a piece of cake. I happened when I was going up with a good speed, off course in first gear, as soon as I enter into one of the switch back, I met a car coming down. It was a little risky how I could stop because the two of us would not fit beside each other and I was going with a good speed. The car can stop easy with its four wheels but you should imagine when you are entering into a corner, and your bike is leaning into the corner, taking advantage of the leaning road and you are using your momentum and in the middle of the corner you immediately must stop. The road was leaning about 20-30% in the corner. Well I do not detail it any further it was no tragedy at the end since I’m writing the blog.

As soon as I reached the top I immediately knew it was worth it. The church was built in the XIV century and it is standing still since. This church is the national symbol of Georgia. It is standing alone on the top of the mountain and it was relatively difficult to get to, during war times the special items for Georgia were hidden here. The saved the Saint Nino’s Cross here as well, which is the most famous relic of Georgia. No photographs were allowed to be taken, but quietly I used my phone’s video camera. So I have some hidden camera footages. We will see how it turns out.

No matter where I got everyone wants to take photographs with this crazy Hungarian motorcyclist. And not only the locals. Russian tourists as well. I would not experience this if I did the same travel in a luxury car.

In summary about Georgia: While the fuel in Turkey costs 1,7 EUR/l, In Georgia you pay 0,75 EIUR/l. Food. I paid about 3-4 EUR for a meal. On the side of the road, not in a hotel. The people of Georgia did not find too friendly or nice. If I asked something they did answer but they are not interested at all. The natural beauty of Georgia is exceptional. Many opportunities for Off-road lovers, but they should visit starting the end of June because all passes will be open by then. Off course at that time most probably no snow but hey, you can’t have everything. Good paper map should be brought with you. I was lucky I have not received any rain in Georgia at all.

So from Georgia I entered our Big Brother’s Border line. I took a picture and the border patrol immediately showed with hand gestures me that he will cut my throat. So he made my delete the picture. The border crossing took me 3 hours. Little gift to the custom guy and I did not need to open any of my bags. I had to fill out a Customs Declaration form then wait. Then wait a little more. And still wait, because a lot of truck drivers were crossing the border and I had to wait in line. Finally it was my turn and they let me in. I had to show my passport for about 10 times, but if this makes them happy it is fine with me. 2 Km from the border I could buy insurance for my bike and I paid 1500 Rubel for 4 months. I was happy that finally I’m in. The first impression is very good. A lot of police is on the road and within the city the people obey the speed limit. They are nicer on the road than what I noticed before. In spite of the fact that I have never been in Russia and I do not speak their language I feel good here. I feel great. The fuel is about 0,66 EUR. On my way I stopped for lunch and the service, the food was excellent. I paid 11 EUR. I know it is not the cheapest but I got so much food, that took the left over with me and I can eat once more. I will have my breakfast.

The owner told me to stay and we will have some beer and vodka and have a good time. Leave Elbrus for other tourists. The memories of the Vardzia evening are too fresh.

I could find a camp spot about 50 Km from the Mount Elbrus. Not the best, but better than nothing. Tomorrow peak attack.

As I’m writing these lines I thought I get into my tent so I would not draw the attention of locals with my headlamp. Immediately a pregnant and drunk women showed up. I do not know what she was saying, but she was very aggressive. I told that I would like to sleep here and she started screaming. About a minute later a guy arrived but he was sober. I told him the same thing, he said OK and he lead the women away from here. I hope it will not be worse than this. Next time I will try to hide more but it is not easy here.

Actually these type of issues that I’m afraid of. I do not know to handle it. I definitely do not want get into any fight, because I’m just a foreigner and do not want to get into jail.

2015.05.22. Tsalejnikha-Kobi Grúzia 410 Km

A nap nagy része eseménytelen volt. Főútvonalon haladtam Tibiliszibe, majd onnan az Orosz határ felé, Kazbegi irányába. Az út unalmas volt, úgyhogy benneteket sem untatlak. Ahogy beértem a hegyekbe ismét hófödte hegycsúcsok fogadtak és a hágón hó falak között motoroztam. Ahogy a nap megvilágította a hófödte hegycsúcsokat páratlan élményben részesültem. A hágó túloldalán sátorhelyet kerestem és találtam. Az elsőnek kiszemeltet követően, mivel ez itt eléggé szeles, gondoltam lejjebb megyek és megpróbálom ott. Egy birkakarám mellett mentem fel, mert azt gondoltam, hogy ezeket csak nyáron használják. Ahogy elmentem mellette éreztem az alom szagát és körülnéztem. Szerintetek mit láttam? Igazatok van. Két hatalmasra nőtt kutyát. Úgy látszik, már kutya fóbiám van. A karám üres volt és lehet, hogy ezért, de a kutyák rám sem hederítette. Viszont nem bíztam a véletlenre és inkább visszamotoroztam az elsőnek kiszemelt helyre. Szél ide, szél oda, itt legalább biztonságosnak látszik az éjszakám. Az Orosz határtól Kb. 50 Km-re vagyok. Holnap határátlépés. Ez az első nap, hogy időben sátrat tudtam verni, főzök egy vacsorát. Tűzifa hiányában marad a benzinfőző, de az is megteszi. Vacsora, majd ágy. Itt kezd lehűlni a levegő, mivel még mindig hóhatáron vagyok. Úgyhogy bevackolom magam.

DSC_0186-1

A hágón Oroszország felé / On the pass towards Russia

A hágón Oroszország felé / On the pass towards Russia

Emlékmű a hágó tetején / Memorial place on the top of the pass

Emlékmű a hágó tetején / Memorial place on the top of the pass

DSC_0166-1

A hágón Oroszország felé / On the pass towards Russia

A hágón Oroszország felé / On the pass towards Russia

A hágón Oroszország felé / On the pass towards Russia

A hágón Oroszország felé / On the pass towards Russia

DSC_0153-1

Kilátás a sátorból / View from my tent

Kilátás a sátorból / View from my tent

A majority of the day was eventless. I used the main highway to reach Tibilisi, and then turned north towards the Russian border, to the Caucasus and towards Kazbegi. So the road was boring and I do not want to bore you guys either. As soon as I got into the Caucasus again snowcapped mountains were welcoming me. The way the sun was shining on the snowcaps provided me with exceptional beauty. I was riding between snow walls. As I was descending on the other side of the pass I found a camping spot. It was a little bit windy, so I thought to go a little further down and maybe I will find a better place. I went beside a barn and I thought it is only used in the summer time. As I was passing by, I smelled its special smell. What do you think what did I see. You are right. Two huge dogs. Maybe because the barn was empty they did not care for me, but I did not want to take a chance. Slowly I turned around and left. No problems. I went back to the place I saw first. Windy or not windy, at least it looks safe for the night. I’m about 50Km from the Russian border and tomorrow I plan to enter. This is the first day when I could stop in normal time, when I could pitch the tent, eat dinner in daylight. Since here I could not find any firewood, I use my gas stove. It works just fine. Have an excellent dinner an

2015.05.21. Tsalejnikha-Mestia-Tsalejnikha 300 Km

Hát a mai napom kicsit csalódás volt. Reggel Kb 10-kor elindultam Mestiába. Mestia Kb.: 100 Km innen. Azért írom, hogy innen, mert ugyanott alszom, ahol tegnap. Mestiába vezető út festői volt. Gyönyörű hegyek között kanyargott az út és a hegyek teteje hóval borított. Csináltam egy pár jó képet és videót is. Sikerült beüzemelnem a fényképezőgép programozható távkioldóját. Mestiába beérve megebédeltem, majd irány Lentheki. Az első 10 Km aszfalt, majd azt követően váltott földes, köves útra. Technikailag nem volt nehéz, de fárasztó volt. Többségében nagyon poros és a por befedte a kézilabda méretű köveket. Már elmentem Kb 30 Km-t, amikor átmentem egy hídon és ahogy megyek tovább a folyó túloldaláról leszáguld 2 kaukázusi juhászkutya szörnyen ugatva. Gondoltam, hogy meg szeretnék csócsálni a lábamat, de akkor már vagy 50-80m-re voltam a hídtól és úgy gondoltam, hogy nem fognak visszafutni, majd át as hídon és a nyomomba eredni. Hát tévedtem. Az egyik megtette és utánam eredt. Az út azon szakasz nagyon nyomvályús volt és a nyomvályúban víz állt. Ez az első nyomvályús rész Kb. 100m hosszú volt. Bő gáz és gyerünk. Gondoltam csak megunja. Hát nem. Kiértem ebből a nyomvályús szakaszból és lehagytam a kutyát. De a büdös dög nem adta fel. Üldözött. Elérkeztem egy hosszabb vízzel teli nyomvályús részhez. Itt már nem mertem bevállalni a bő gázt, mert ha elesek, akkor a földön kap el és még meg is sérülök. Ekkor már elég messze voltunk az általa őrzendő területtől és a ráüvöltésem hatott. 10m-re tőlem megállat és visszaballagott. Elmentem még úgy 10Km-t és egy szembejövő autóstól megkérdeztem, hogy m,erre vagyok. Ugyanis a térképem olyan településeket jelez, amit a táblák nem és olyan települések vannak, amik nincsenek a térképen. A söfőr megmutatta és megkérdeztem, hogy Lentheki felé el tudok-e menni. Mondta, hogy mg 20Km-t tudok menni és utána a hó miatt a hágó le van zárva. Az egyedüli út vissza. Már rettegtem a kutyáktól. Ugyanis, ha ők időben meghallják a motor hangját és lejönnek a hídhoz, akkor szemből fognak támadni, nem pedig utánam futni. Nagyon izgultam, mert ott a hídra való ráfordulás és az arról való lekanyarodást nem lehet nagy sebességgel megtenni. Mindegy, más választásom nincs. Csapjunk a lovak közé. Sikerült átmennem azokon a vizes szakaszokon, és jött a híd. Kutyák sehol. A híd túloldalán utolértem egy autót és meghallottam a kutyákat. Támadásba lendültek. Most már mind a ketten. Egyik az egyik dobozomnál, egyik a másiknál. Innen már húzhattam volna neki, azonban ott volt előttem az autó. Szerencsére az út jobb oldalán volt egy gödör, amit az autó balról kikerült. Így a jobb oldalon maradt egy kis rés és ami a csövön kifért. A motor egyszer-egyszer még az elejét is megemelte, de nem érdekelt. Pedig én nem szoktam egy kerekezni. A kutyák nem akarták feladni, de az autó visszatért az út jobb oldalára és így elvágta őket tőlem. Na ezt megúsztam!!! Ezután már irány vissza ugyanarra a táborhelyre, ahol tegnap is voltam. Ezt legalább ismerem. Útközben vettem egy kis darált húst, szerintem fasírozott szerűségnek folt bekeverve, majd amint megérkeztem a táborhelyre gyorsan tüzet raktam és alufóliában a hozzá vásárolt krumplival és hagymával sütni kezdte. Sütés közben blogot írok, úgyhogy a király sem él jobban. Holnap az Orosz határ felé veszem az irányt. Jó lenne elérni. Még nem megyek át, de ott kellene éjszakáznom.

Mestia A táblán a MotoAdventureSiberia matrica / MotoAdventureSiberia sticker is on the sign

Mestia A táblán a MotoAdventureSiberia matrica / MotoAdventureSiberia sticker is on the sign

Mestia

Mestia

DSC_0143-1DSC_0142-1

Visszafelé Mestiából / Cpming back from Mestia

Visszafelé Mestiából / Cpming back from Mestia

Orosz kerékpárosok gyűrűjében / With Russian bicyclists

Orosz kerékpárosok gyűrűjében / With Russian bicyclists

DSC_0019-1DSC_0017-1DSC_0015-1DSC_0012-1

Mestia

Mestia

Well the todays day was a little bit disappointment. A left my camp at 10 AM to Mestia. The distance is about 100 Km from here. The reason I’m saying from here, is because I’m camping exactly the same plase as yesterday. The road to Mestia was picturesque. The road was curving through beautiful snowcapped mountains. I took a few nice pictures and some video as well. I could finally get the programmable remote control of my camera. In Mestia I had a good lunch and headed to Lentheki. The first 10 Km was asphalt, then it switched to powder dust and rocks. Technically it wasn’t too difficult, but tiring. The dust covered the handball sized rocks. I went for about 30Km when I crossed a bridge and as I keep on going on the other side two Caucasus Shepherd dogs run down from their house and barking like crazy. I thought they are not going to go backwards to the bridge, because at that time I was about 50-80m from the bridge.  Well I was wrong. One of them run back, crossed the bridge coming right after me. That part of the road was wet and it had deep tire tracks and the water was standing in the tracks. The first section was about 100m long. I opened the throttle and went. I thought the dog will get tire of chasing me. Well not. As soon as I got out of this bad section I was faster than the dog. But this crazy bustard just did not want to give up. I reached the next section with these water filled tracks. Here I could not open the throttle because if I fell then he will get me on the ground. By this time we were fairly far from his house, so I stopped (had no choice) and started yelling at him. He was surprised and his stopped for bout 10m from me and slowly walked back.

Then I went for about 10Km more when I asked a car driver to show me where I’m. Since my map shows me villages which are not shown by road signs and does not show the villages which are on the road signs. I asked him how the road is to Lentheki. He said I can ride for about 20 Km and the pass is closed due to snow. This is the only road going back. I was scared from the dogs. If they hear the sound of my bike early enough the come down to the bridge and they will be in front of me. I was nervous, because to turn on the bride and turn off the bridge can be done in first gear only. Anyway I did not have a choice so hit the road. I went through those bad sections and reached the bridge. I crossed the bridge, the dogs nowhere. On the other side of the bridge I reached up to a car and I could hear the dogs. Now both of them chasing me. One on each side. Here I could have opened the throttle, but the car was in front of me. Dogs faster than me. I was lucky because there was a hole on th3e right side of the road and the car went on the other side to get around it. It was just enough space for me to open the throttle as much as I could and go through the hole. Even some times my front wheel was in the air, but I did not care. The dogs just did not want to give up, but the car came back behind me and forcing the dogs to stop. This is well done!!!

Then I headed back to the same camping spot where I was yesterday. At least I knew this is a good place. On my way I bought some ground beef, some potatoes and onion. The meat was already mixed with spices so I did not have to worry about that part. As soon as I arrived, pitched the tent, got some fire wood and while it gets ready I1m writing my blog.

I’m living like a king. Tomorrow I will head towards the Russian border. I’m not planning to cross, but it would be nice to gt close and spend the night there.

2015.05.20 Vardzia-Tsalejnikha 409 Km

Reggel 7-kor keltünk, mert a házigazdánknak dolgozni kellett mennie. Zuhanyozást követően reggeli. Tradícionális Grúz reggeli. Az asztalon volt minden, soknak a nevét nem is tudom. Fejfájással ébredtem az előző napi borozgatás eredményeként. Alig tudtam enni. Egészen délutánig éreztem a tegnap este hatását. Megfogadtam, hogy soha többet nem iszom, persze ez nem lesz így, de jól esik fogadkozni. A nap eseménytelen volt, fényképeket is alig készítettem, csak inkább este felé, amikor felértem a hegyekbe. Nappal rendkívül meleg volt. A ruhámon kinyitottam a szellőzőket, de nem sokat ért. Az Egész nap, kivéve egy rövidebb szakaszt főútvonalon motoroztam. Azon a kis szakaszon megpróbáltam egy rövidebb utat találni. Sikerült de az út később átváltott mély nyomvájús füves úttá és egy-két hídra való feljutás felért egy triálpály akadályával. Egy ideig próbálkoztam, de sokszor úgy, hogy gyalog felderítettem mere lehet meni, de azután kezdtek a dogok rosszra fordulni és én is inkább a biztonságos köves utat választottam. Ígyhát a triálpályán vissza. Navigáció egyáltalán nem működik. 80%-ban még csak utat sem jelöl. Csak azért tartom bekapcsolva, hogy rögzítsem a nyomvonalamat.  Ez azt eredményezte, hogy minden őútkereszteződésben, és volt egy pár, megálltam megkérdezni a helyes irányt. Még a papírtérképnek is vannak hiányosságai. Az emberek, lehet, hogy a kultúrájukból fakadóan nem túl kedvesen, de útbaigazítanak. Már kora délután elkezdtem sátorhelyet keresni, de csak estefelé sikerült.  Elkezdtem írni a blogot és a vacsorámat már fejlámpa fénye mellett ettem meg. Itt az órát már 2 órával előbbre kelett állítani, ami azt eredményezi, hogy reggel mindig későn indulok, este viszont korán ágyban vagyok, mivel korom sötét vsn már mi időnk szerint este 8-kor. Holnap irány Mestia és onnan földúton Lentheki.

DSC_0016-1

Vízmosás keresztezés / Water crossing

Got up at 7 AM because our landlord had to go to work. After shower we had a traditional Georgian breakfast. The put everything ont he table. I doDSC_0005-1DSC_0015-1

No comment!

No comment!

Most mit kellene eladnom ? / What should I sell now.

Most mit kellene eladnom ? / What should I sell now?

not even know their name. I had a terrible headache from last night drinking. A barely could eat. It was way in the afternoon when I started feeling better. I promised thousand times that I never drink again, I know will not keep it but it was good to say it anyway. The whole day was really uneventful. I was riding on main roads, I barely took photographs just in the evening some where I got into the mountains. It was very hot during my day. I opened the ventilation slots on my riding suite, but it did not help much. At one place I tried to find a shorter road between two villages. Well, I did. Started on a rocky road and after it became dirt rad and after grass was groing on it. It had really deep tracks from earlier traktors. I was still going ahead, however the road sometime was similar to a Trial competition road. Loto of times I stopped and walked ahead to find out whether I can do it or not. After a while I decided I wil turn back. It did not worth it. So head back on the Trial track to the safe rocky road. The navigation does not work at all. Even roads are missing villages are not shown so it’s useless. The paper map has incorrectness as well.  It meant that at every intersection I had to stop and ask locals if Im going the right way. Maybe due to their culture, but I found the local not being very friendly. The do tell me the way did not care much. I started looking for camp spot in the early afternoon, but I could only find it in the evening. I started writing the blog, and I eat my dinner using my headlamp. The time difference here is +2 hours. It means it gets dark at 8PM Hungary time  and gets daylight early but I can’t get up. So I leave late every day. Tomorrow head to Mestia and from there to Lentheki on dirt road.

2015.05.19. A hegyekből Vardzia-ba / From the mountains to Vardzia 120 Km

Reggel 7:00 körül ébredtem, majd reggeli után összepakoltam. Jól tettem, hogy nem időztem, mert a pakolás vége felé már körbevettek a tehenek. Ugyanis azok reggel vándorolnak kifelé, este pedig mennek haza. Szóval tehén jobbról, tehén balról és próbáltam megóvni a sátrat, hogy ne lépjenek rá, de még inkább attól, hogy nehogy rá ürítsenek. Próbálkozásom sikeres volt, odébbálltak. Összepakoltam is indulás. Az út még mindig felfelé vezetett. Még nem értem el a hegy tetejét, így még egy kicsit kapaszkodnom kell. Illetve hát ez a motor feladata, az enyém pedig megpróbálni nyeregben maradni. A táj egyszerűen lélegzetelállító. Eleinte csak foltokban láttam a havat és ahogy egyre feljebb és feljebb kerültem egyszer csak. 3-4m magas hó falak között találtam magam. Majd onnan ereszkedés lefelé. Pár vízátfolyás keresztezés, de egyik sem volt vészes. Lehet, hogy az Orosz motorosoknak nehezebb dolguk volt, mivel 1200 GS-ekkel voltak. Csodálatos vízeséseket láttam, illetve mellettük haladtam el. Kora délután értem be Vardziába. Úgy gondoltam mindjárt essünk is túl a dolgon és másszuk meg a hegyet motorosruhában és nézzük meg a barlangokat.

Vardzia nevének kialakulásáról egy legenda terjeng. Tamar az unokahúgát kereste, aki eltévedt a barlangrendszerben. Giorgi-t. Merre vagy, merre vagy kiáltozta. A lány válaszolt, erre, erre, ami Grúzul úgy hangzik, hogy Ac var dzia. Hát, hogy innen kaphatta-e a nevét a település azt nem tudom, mindenesetre érdekes látvány. Ezek a barlangok az 1200-as évek elején épültek és a zarándok szerzetesek ide vonultak vissza. Ugyanakkor védelmi szerepük is volt a Mongol hordákkal szemben.

A barlangrendszer inkább egyedülálló barlangokból áll, közöttük csak egy részen van átjárási lehetőség egy nagyon szűk alagúton keresztül. Pár órát töltöttem fenn és amikor jöttem lefelé egy idegenvezető megszólított és elkezdtünk beszélgetni. Mondta, hogy van vendégszobája és aludhatnék nála. Amikor mondtam, hogy Magyar vagyok elmondta azt is, hogy 1982-84 között Magyarországon szolgált. Említette Debrecent, Veszprémet, Székesfehérvárt is. Képzeljétek el, hogy Debrecenben kezdte és Ő volt az egyedüli Grúz és akkor még nem beszélt Oroszul. Szerencséjére áthelyezték Veszprémbe, ahol a parancsnoka Grúz volt és így már elviselhetőbb volt számára az ott tartózkodás. Szóval úgy döntöttem, hogy nála alszok, legalább megmutatja a fényképalbumát és beszélgetünk. Közben kiderült, hogy lesz még kettő Cseh turista is ott, aminek azért is örültem, mert ők beszéltek Angolul és ugye a szláv nyelv kapcsán megértették magukat Gocha-val is. Vacsora után hamar előkerültek a pálinkák. Neki eper pálinkája volt, amit úgy hívnak, hogy Csu-csu. A Csehek hoztak Slivovicát és én is behoztam motorból a maradék szilvapálinkát. Amikor meglátta a Magyar ásványvizes üveget, megcsókolta. Annyira szép emlékei voltak Magyarországról, hogy kicsordultak a könnyei. Azt nem is ittuk meg, hanem otthagytam nála. Éjfélig dorbézoltunk. Bor-pálinka. Volt eg tehénszarvhoz hasonló kerámia edénye, amit minden tósztnál tele töltött borral (kb. 2dl) és azt meg kellett inni, ugyanis annak nincs talp és nem ált meg. Na, tósztokból pedig volt bőven. Ittunk Magyarországra, Grúziára, Csehországra, az istenekre és még ki tudja mire. A végén, éjfél gfelé már azt mondtam, hogy én nem iszok többet. Elmentünk lefeküdni. Amikor felkísért a szobámba, a falon voltak szentképek. Elmondta, hogy minden este imádkozik azért, hogy egyszer még láthassa Magyarországot. Reggel is nagyon meghatódva búcsúztatott. Fantasztikus volt látni azt a szegénységet amiben élnek és azt a szeretetet amit a családja felé és irányunkba mutatott. Mindenképpen jó döntés volt ott maradni.

 DSC_0003-1DSC_0004-1DSC_0006-1DSC_0038-1DSC_0041-1DSC_0046-1DSC_0048-1DSC_0050-1DSC_0056-1DSC_0062-1DSC_0001-1

I woke up at around 7 AM then a quick breakfast and packed up. It was good that I didn’t waste too much time because during my packing cows were all around me. Did not bother too much. They are going out in the morning and coming back in the evening. So cow on the right, cow on the left, I was afraid that they might step on my tent, since it was already laying on the ground flat and I was even more afraid that they might crap on it. So I packed up and left. I was still going up. I still have not reached to pass so I still had to crawl up. Actually it is my bike’s responsibility, my responsibility is to stay up right. In the beginning I only saw some snow patches, but later I was between 10-12 feet high snow walls. The scenery is fantastic. From here I started to descent and I crossed those water crossings. They were not a big deal. Maybe for the Russians it was harder because they were with bigger bikes with 1200 GS. I was going by breathtaking cascades. Early afternoon I reached Vardzia. So I thought lets do what I need to do. so climbed up the hill in my biking suite and take a look at those caves. It was actually a monastery where the old monks retired.

There is a tale about where Vardzia got its name. Que was looking for her niece Giorgi, who was lost in the cave system.  She was shouting where are you, where are you. Giorgi answered here, here, which in Georgian language sound like this Ac var dzia. So whether the place got its name from this or not, I do not know. I give it a chance to everyone to figure it out.

These caves were buil in the early 1200 and were used by monks. The other purpose of the caves was defense against the Mongol hordes.

I wouldn’t call it a cave system rather individual caves except at one place where the caves are connected by a narrow tunnel. I spent a few hours there and when I was coming down guide started talking to me. He told me that he has a guest room so if I wanted, I could sleep at his place. When I told him that I’m Hungarian he mentioned that he was serving as a solder in Hungary between 1982-84. He mentioned Debrecen, Veszprém, Székesfehérvár and other cities. Imasgine this. At first he was serving in Debrecen, where he was the only Georgian solder and at that time he did not speak Russian. He was lucky because they transferred him to Veszprém where his superior was also Geogian. So I decided to stay t his place so we can talk about the good old times.

He told me that there will be two Czech tourists as well and I was happy for that, because they spoke English and due to their Slavic languages they could understand each with Gochsa very good. After dinner soon the wine and palinka got on the table. They call their palinka Csu-csu. The tourists brought Slivovica as well and I brought our palinka from my bike. When he saw the Hungarian mineral water bottle he kissed it. He had such a good memories from Hungary that his tears came out. We did not even drink that, I just left it with him. We were up till about midnight. Wine and palinka. He had ceramic glasses shaped a cow horn. At every toast he filled them up with wine (appr: 2 dl) and we had to drink it all, because it did not have a flat bottom so it did not stand. He made toasts for Hungary, for Georgia, for Czech, for the gods and for all saint and I do not know for what else. At the end I told him I do not drink anymore. I did not want to offend him earlier. When he showed me my room there were all kind of saints paintings on the wall. He told me that he comes up every day and says wish that he would like to see Hungary once more in his life. Even in the morning he was very emotional when he said good bye to me. It was a great experience to see how these poor people can show love towards their family and towards us. Love does not need money for sure. It was a great decision to stay at his place.

Yanipazar Turkey towards Vardzia 150 Km

Reggel elindultam a szállodából és csak reggelizni és az utolsó TL-jeimet eltankolni álltam meg. Elértem a határt. A Török oldal eléggé kaotikus volt, de a Grúz oldallal méár minden OK. Váltottam dollárt és teletankoltam. Beérkeztem Batumiba. Batumi egy modern város. A világ egyik leghoszabb tengerparti sétányával büszkélkedhet. 8 Km. A városba érve amit addig úgy gondoltam, hogy a Törökök udvariatlanok, most visszaszívom. Ez mindig viszonyítás kérdése. Szörnyű volta a forgalom a városban. Álltunk a pirosnál és egy autó, csak úgy mint a filmekben átszáguldott a keresztező forgalmat kerülgetve. A városban megittam egy kávét a tengerparton, majd indultam Vardzia felé. Csak 200 Km így gondoltam lesz egy laza utam. a navigáció csak mutatja az általam otthon tervezett útvonalat, de nem mutatja a fordulókat és néha még az út sincs a helyén. Ezzel megbarátkoztam, csak figyelem az irányt és kész. Próbáltam készíteni fényképet magamról, míg motorozok, erre vettem egy kütyüt és otthon kipróbáltam. Minden működött. Itt sajnos a nem akar exponálni. Még nem jöttem rá mi a hiba oka.

Az első Kb. 70 Km betonút volt sok kanyarral. Élveztem is. Majd elfogyott a betonút és jött a földút. Sebességfokozat 1-2. Pár vízmosáson (nem nagyok) átjöttem, majd találkoztam 5 Orosz motorossal. Megálltunk, beszélgettünk, majd elmondták, hogy előttem még lesz kettő mély vízmosás. Combközépig fog érni. Először menjek át rajta gyalog és tapogassam ki az alját. Majd mivel a sodrás erős és egyedül vagyok, vegyem le a csomagjaimat, vigyem át őket kézben és úgy vágjak neki. Nem mondom, hogy nem izgulok. Feljebb értem, de még nem a hegy tetejére és már foltokban havat találtam A hegy tető havas. Itt találtam vízszintes területet és tábort vertem. Holnap pihenten vágok neki. Megpróbáltam tüzet gyújtani, de minden olyan vizes, hogy nem sikerült. Majdnem begyújtottam a benzines palackomat, mivel megpróbáltam egy kicsit segíteni az égést. Feladtam. Hideget vacsoráztam. A sátorban ülve hallom, ahogy zúg a folyóvá duzzadt patak lefelé, amelyiken holnap át kell kelnem. Izgulok, de nincs más választásom. Remélem, holnapra nem fedi be a sátramat a hó, mivel elég sok hófelhő gyülekezett. Bevackolom magam, hogy ne fázzak, és holnap nekivágok.

 DSC_0140-1DSC_0082-1DSC_0134-1DSC_0139-1

I left the hotel in the morning and I only stopped for breakfast and to spend my last TL on fuel. I reached the border. The Turkish side was really chaotic but te Georgian side was OK. I exchanged some USD and fueled up. Then I rode into Batumi. Batumi is a modern city. It has and 8Km long beach boulevard. As I reached the city, I realized how wrong I was when I said that Turkish people are really pushy in driving in the city. It all depends. The traffic was catastrophic. I was standing at a red light while somebody is going across fighting with the traffic coming across. I have only seen this type of driving in movies. I had a coffee in the city and I headed out towards Vardzia. I is about 200 Km so I thought it will be an easy ride with beautiful scenery. Well I was wrong. The navigation shows me my planned route but does not give turn by turn instructions. OK. I got used to it and I thought all I have to is to check my route. do is. Sometimes even the road is not in the right place. I tried to take photograph of myself. I purchased a toy at home and tested it. It was working fine. Here for some reason it does not want to take pictures. I have not found out what the problem is.

The first 70 Km was paved road with a lot of twists. I even enjoyed it. Then the pavement disappeared and the road became a dirt road. I crossed a few water crossings, nothing serious and I met 5 Russian motor bikers and they told me that ahead of me I should expect 2, more than two feet deep crossing and snow up on the top. First I should walk across and test the bottom, then take my luggage off and hand carry them across. Then try with the bike. It is very fast flowing and dam cold. I’m a little bit nervous. When I left them I found a good camping spot and I pitched my tent. Here I can find snot patches and I can see snow on the top. I will continue tomorrow. I tried to make some camp fire to warm myself up, but everything is so wet that I could not. I almost burned myself because I tried to help the fire with some fuel from my bottle. So I gave up making fire and eat some sausages. By seating in my tent I can hear the hurtling water going down from the mountain. This should be a creek on the summer time but now it is a river which I have to cross tomorrow. I’m a little bit nervous, but I have no choice. I could see a lot of snow clouds and I just hope my tent will not be covered with snow tomorrow. I jump in my really good sleeping bag and hit the road tomorrow.

2015.05.17. Dikmen-Yenipazar Törökország 550Km

Hát, a mai nap eléggé egyhangú volt. Reggel 8 körül keltünk és összepakoltunk. A benzinkút vezetője annyira megkedvelt bennünket, hogy kérte maradjunk még egy napot. Természetesen nem tehettük, de jól esett. Mi voltunk a falu ideiglenes látványossága. A motorom kiemelt hangsúlyt kapott. Jött egy fiatal srác valami 125-ös motorral és kapartatni akart a betonon, de a motornak nem volt elég ereje, így majdnem átesett a másik oldalra. Volt nagy nevetés. A főnök bennünket egy teára. Zsolti internetes hangos fordítóval tolmácsolt és kommunikált. Azt nem tudjuk, hogy a fordítás mennyire volt pontos, de nem kergettek az asztal körül, szóval annyira nem lehetett rossz.

Eljött a búcsú ideje és bár ugyanabban az irányban haladtunk, de más sebességgel. Reggel nagyon lógott az eső lába, úgyhogy felvettem az esőruhát. Így nem is esett az eső.

Dikment elhagyva, fél óra alatt leértem a Fekete tenger partjára és az utam innentől végig a parton vezetett. A Török úthálózat olyan kiváló, hogy bár városokon keresztül vezetett az út csak néha volt egy-két lámpa, de egy osztott útpályán 100 Km/h-val haladtunk. Nagyon tetszenek az útjaik. A tengerparti motorozásnak van hátulütője is. Azt hittem, hogy találok majd kempinghelyet úgy, mint Albániában. Hát nem így lett. Már kora délután láttam, hogy a kempingezés nem fog össze jönni. Még enni sem álltam meg. Estefelé már biztos voltam, hogy hotelbe kényszerülök. Hát találtam is egyet. Török hotel, a város nem turista központ. 70TL-t kellett leszurkolnom a szobáért, ami nagyon rendben van, de igazán forró víz nem volt. Hosszas vízengedést követően felmelegedett annyira, hogy legalább alá tudtam állni. Mindegy, ez van. Innen már csak 90.100 Km a Grúz határ. Eleinte gondoltam arra is, hogy átmegyek a határon, de ott pedig Batumi less és korom sötét. Így legalább elköltöttem a maradék TL-t és holnap tiszta alsóneművel indulok.

Well the today’s day was really boring. Got up at around 8 AM and packed up. The manager of the gas station liked us so much, that he asked us to stay one more day. Off course we couldn’t do that but it was a good gesture. We were the temporary spectacle of the village. My bike received a special attention. A young guy came with a 125CC motorbike and wanted to do some drifts, but the bike did not have enough power and he almost fell on the other side. We laughed our head off. The manager invited us for a cup of tea. Zsolt was communicating with a loud internet based translator. We do not know how accurate the translation was but they did not chassed around the table so I guess it was OK.

Reggeli teázás a benzinkúton / The morning tea at the gas station

Reggeli teázás a benzinkúton / The morning tea at the gas station

A 70 TL szobám / My 70TL room

A 70 TL szobám / My 70TL room

Fekete tenger partján / By the Black Sea

Fekete tenger partján / By the Black Sea

So the time has come when we had to say our goodbyes, however we were headed to the same direction, but our speed was definitely different. It looks like it will rain so I got my rain suit on, so this was for sure it will not rain. Well it didn’t.

As I left Dikmen in about half an hour I reached the shore of the Black Sea- From here all day long I was riding by the sea. The Turkish road structure so excellent that it was a divided type of road (something like a freeway) but sometimes they have traffic lights installed. I could do 100 Km/h all day long. I really love it. However there is a drawback of riding by the sea. I thought I will find some spot to camp like I did in Albania. We I did not. In the afternoon I knew I will not find any place to camp. I tried so hard that I did not even stop to eat. In around the evening, I was cold, I was hungry and I had to find a restaurant and a hotel to sleep. I eventually found a hotel. This is a Turkish hotel. This place in not a tourist target. I had to come up with 70TL for a room which even did not have really hot water eith. The hotel and the room is absolutely clean and fine. After a long time getting the warm water flow, it warmed up that much so I could get under it. Things like this can happen in this part of the world. The Georgian border is about 90-100 Kms. First it crossed my mind to go across because it would be cheaper there but then Batumi is on the other side and it will be completely dark by then. Look at the bright side. I spent all my TL and have clean under wares.

2015.05.16. Kapadokia-Dikmen Törökország

650 Km

Reggel egy kiadósnak éppen nem nevezhető reggelit követően útnak indultam Duragan felé, mivel Pocsaji Zsolti azt írta, hogy arra felé haladnak. Az út változatos tájon haladt keresztül. A mezőgazdasági területektől a hegyekig minden megtalálható volt. Az út elején ismét csak a gumik közepét koptattam, de legalább jól haladtam. Ahogy beértem Duragan-ba, eszembe jutott, hogy Zsoltit fel kellene hívni, de elfelejtettem a Facebookról kiírni a számát. Így kerestem egy Internet kávézót, felhívtam a Zsoltit, aki megadta a GPS koordinátákat. Majd bedobtam egy pizzát és már haladtam is. 50 Km-re voltak tőlem. Ez az 50 Km tartogatott meglepetéseket. A navigáció egy erdei úton vezetett át. Egyszer megálltam, hogy egy fényképet készítsek. Ahogy letámasztottam a motort, úgy döntött, hogy pihenés gyanánt inkább lefekszik, eldől. Úgyhogy rendesen bele kelett kapaszkodjak, hogy leghűségesebb társamat ismét talpra, azaz a kerekeire állítsam. A táj szép volt és az off-road szakasz sem volt túl technikai. 1 órával később berobogtam Dikment benzinkútjára, ahol létrejött a várva várt találkozó a Magyar kerekezőkkel. Mindjárt egy kis hazai pálinkával nyitottunk, majd jót beszélgettünk. Elmesélték, hogy ők már márciustól úton vannak. A napi 50-100 Km kerekezés egyáltalán nem viselte meg őket. Le a kalappal a teljesítményük előtt.

Áthelyeztem az irodámat / I just relocated my office

Áthelyeztem az irodámat / I just relocated my office

Kilátás a sátramból / View from my tent

Kilátás a sátramból / View from my tent

Kappadokia hőlégballonok / Ballons over Capadokia

Kappadokia hőlégballonok / Ballons over Capadokia

Kappadokia hőlégballonok / Ballons over Capadokia

Kappadokia hőlégballonok / Ballons over Capadokia

Végtelen út / Endless highway

Végtelen út / Endless highway

Duragan és Dikmen között félúton / Half way between Duragan and Dikmen

Duragan és Dikmen között félúton / Half way between Duragan and Dikmen

Gyor fotó a Magyar kerekezőkkel és a helyi srácokkal / A quick photo with the Hungarian bycicliers and the local boys

Gyors fotó a Magyar kerekezőkkel és a helyi srácokkal / A quick photo with the Hungarian bycicliers and the local boys

Éjszakai szálláshely Zsoltiékkal / Camping place y the gas station with Zsolt

Éjszakai szálláshely Zsoltiékkal / Camping place by the gas station with Zsolt and Zsofi

Fekete tenger partján / By the Black Sea

Fekete tenger partján / By the Black Sea

After breakfast I headed out of Cappadokia towards Duragan, since Zsolt Pocsaji sent me a message that they re pedaling around that area. In the beginning I was wearing out only the middle part of my tires, since the road was absolutely straight. Then the scenery has changed and I got into the mountains. As soon as I got close to Duragan I remembered that I need to call Zsolt to find out their exact location, but I forgot to write out his phone number from Facebook. So I found an Internet Caffee, called Zsolt and he sent me their GPS coordinates. I quickly had a pizza for dinner and hit the road. They were about 50Kms from me. This 50Km had some surprises for me. My navigation took me through a logging road through the forest. Once I stopped to take photo. As soon as I put my bike on its side stand she was thinking that she had enough for today and rather lay down. So I needed all my strength to get best mate on her feet, I should say on her wheels again. The scenery was beautiful and the off-road part was not too technical. 1 hour later I rolled into a gas station where they were pitching their tent. Finally the meeting with the Hungarian bicyclers materialized. We immediately started off with a good Hungarian palinka and we chatted for quite a while. They told me that they have been on the road since March. Their daily etaps are between 50-100 Kms. The were in excellent shape and spirit. I have to lift my heat in front of th